37 - Los Cabos

Halihalloo,

kicsit sok kép van a részben, but remélem ez titeket nem zavar, elvégre azért csináltam és raktam bele őket, hogy jobban eltudjátok képzelni az egészet.:) Um a mai csakis egy Nalmer rész lett, remélem tetszeni fog nektek!^^ Köszönöm szépen a rendszeres visszajelzéseiteket, nagyon jól esnek! :) Jó olvasást! Xx♥

PALMER TONKIN

És már megint úton voltunk a fagyos és hideg New Yorkból a napsütéses és meleg Mexikóba, pontosabban Los Cabosba, az One&Only Palmilla villákba, ahol novemberben is voltunk Niallel, mielőtt kiderült volna, hogy Holly az ő lánya. Egy napot, ha nem többet, biztosan gondolkoztam rajta, hogy magammal hívjam –e, hiszen éppen azért vette a lakását, vagyis lakásunkat, hogy kényelmesen élhessen New Yorkban Holly miatt. És nem akartam elrángatni őt a lányától, mert kezdtek egyre jobban kijönni egymással és tudtam, hogy Niall mennyire oda van érte. Az ajánlat, melyet Kimberly küldött viszont két személyre szólt, a lányok pedig elfoglaltak voltak, hiszen nekik is megkezdődött a munka és hajtás volt ezerrel a Valentin nap miatt. Nekem is jó pár fotózásom volt a héten, Saranak pedig például még most sem ért véget a fotoshooting a VS –el. Utána persze elmondtam Niallnek, hogy Kim elküldte az e hónapi beosztásomat, melyen ott szerepelt Mexikó, ő pedig gondolkozás nélkül és őszintén örült neki és jelentette ki, hogy megyünk. Úgy hogy voltunk Hollynál, elköszöntünk tőle, valamint anyuéktól is, majd repülőre ültünk. Előtte persze muszáj volt pár dolgot beszereznünk, úgy hogy tartottunk egy shoppingolós napot, melyet az elején még Niall is az élvezett, a végén viszont már mindkettőnknek elege volt a tömegből és a sok táskából, amiket cipeltünk. Így legalább voltak normális cuccaink és gond nélkül megtölthettük a bőröndjeinket bikinikkel, lábujjas papucsokkal és törülközőkkel. Az utazást alapból azért szervezték, hogy egy kicsit reklámozzam a helyet, szóval egy egész listát kaptam arról, hogy miket csinálhatunk, miket nézhetünk meg és hogy milyen programok lesznek. Viszont amint megérkeztünk és elfoglaltuk a villánkat, mást sem akartam, csak lemenni a tengerpartra, élvezni a nap sugarait, mielőtt lebukna a tenger mögött és fürödni.

- Olyan meleg van. Bekapcsolom a klímát, hogy mire visszajövünk, lehűljön a villa, oké? – kérdezte Niall a hatalmas nappaliból, míg én a hálószobában térdeltem a bőröndöm előtt.

- Oké, de akkor be kell csuknunk minden ablakot – kiáltottam neki vissza, közben pedig kivettem egy fekete bikinit a hatalmas kör alakú törülközőmmel együtt, melynek a közepén egy szelet dinnye díszelgett. Az ágyra dobtam a dolgokat, aztán becsuktam a két hatalmas ajtót, ami az ággyal szemben helyezkedett el és a kilátás ugyanolyan gyönyörű volt, mint legutóbb. Nem sokban különbözött a mostani villánk az előzőtől, talán a szobák elrendezése és bútorai voltak másképpen. Na meg a nagyobb medence, amit kaptunk, a nyugágyak és a külön mini bár a medence mellett.

Lehúztam a fehér felsőmet, majd gyorsan lecseréltem a melltartómat a bikini felsőre. Miután a bugyija is rajtam volt, az egész alakos tükörhöz sétáltam és újra felkontyoltam a hajamat a fejem tetejére, majd megigazítottam a nyakláncomat a nyakamban, amit még Nialltől kaptam karácsonyra, a másik láncot, ami hosszú volt és a végén egy arany ananász medál díszelgett pedig kiakartam venni, de ekkor felbukkant mögöttem Niall és a kezeit az enyéimre helyezte.

- Hagyd bent azt is. Szexi, ahogy végigfolyik a melleid között – mondta, én pedig elvigyorodtam és leengedtem a kezeinket a nyakamtól.

- Ahogy szeretnéd – válaszoltam. – Felvennél, kérlek egy fürdőgatyát és mehetnénk végre a partra, még mielőtt lemegy a partra? – kérdeztem még mindig őt vizslatva a tükörből.

- Igen – lépett el sóhajtva mögülem, majd a bőröndjéhez ment, míg én elővettem a nagy neszesszeres táskámat és kivettem belőle a napolajat. Míg ő átöltözött, addig bekentem magam, végül pedig őt is amint félmeztelenül állt előttem. – Azért hiányzik Lady. Neki is itt kellene lennie – mondta, miközben én a vállába masszíroztam a napolajat.

- Egyetértek, de nincs kivel iderepülnie – biggyesztettem le a számat.

- Tudom – sóhajtott fel.

- De majd visszük magunkkal Freddie szülinapja után vissza New Yorkba, rendben?

- Nem azt mondtad, hogy félsz, hogy nem jó neki a hirtelen hőmérsékletváltozás?

- De igen, de most úgyis minden szabadidőnkben ott vagyunk és szeretném, ha velünk lenne.

- Rendben. Akkor visszük – mosolyodott el, aztán egy csókot nyomott az ajkaimra, én pedig utána mosolyogva távolabb húzódtam tőle, hogy a kezembe nyomhassak még egy kis olajt, de nem engedett és hajolt tovább felém, hogy az ajkainkat összetapaszthassa.

- Niall – kuncogtam fel. – Nem látom, hol kenlek. Várj már egy picit – kuncogtam, de ő csak tovább csókolgatott, amit persze nagyon élveztem, de így nem haladtunk. Hagytam neki, hogy normálisan megcsókoljon, arra viszont nem számítottam, hogy majd annyira levesz a lábamról, hogy már egyáltalán nem akarok a partra menni. Ezt persze nem mondtam neki, hiszen ezzel csak magamat hoznám kínos helyzetbe előtte, meg volt egy olyan érzésem, hogy amúgy is tisztában van vele, mennyire levett a lábamról. Az arcán egy mocskos vigyor ült, amint elváltunk egymástól, én pedig zavaromban a testére pillantottam és befejeztem a kencézést. Mondjuk nem mintha olyan sokat segített volna a tény, hogy a roppant vonzó szőrös mellkasával szemeztem.

Ezután mindketten felkaptuk a telefonjainkat, meg a törülközőinket és a teraszunkon át leindultunk a partra. Egy ideig csak sétáltunk, hiszen Niallnek nem volt jó közvetlen a villánk alatti rész, hanem olyan helyre vágyott ahol mások is megfordultak és tengerparti bár is volt. Míg ő elment valami innivalóért, addig én leraktam a cuccainkat két nyugágyra és le is telepedtem az egyikre. Szemüvegemet a szememre csúsztattam, lábaimat pedig behajlítva pihentettem a napágyon, úgy hogy a lábaim a puha anyagon legyenek. Fejemet leraktam a fejnek kialakított kis bemélyedésbe, aztán magam elé emeltem a telefonomat és feloldottam. Máris éreztem amint a nap sugarai égetik a bőrömet és ez kellemes érzéssel töltött el a sok hideg után New Yorkban. Küldtem egy képet a családi iMessage csoportunkba a napsütésről és a tengerről, mire rögtön megkaptam az irigykedő kommenteket a nővéreimtől, amin csak nevetni tudtam. Ezután ráírtam külön anyura is, hogy küldjön egy kicsi kori fotót rólam és Loganről, amit majd posztolni tudjak, hiszen ma volt a szülinapja. Ha New Yorkban maradtunk volna se tudtunk volna ünnepelni, hiszen ő Londonban volt és dolgozott. Észre sem vettem, hogy Niall visszaérkezett annyira belemerültem a kis szülinapi szövegem írásába, úgy hogy már csak akkor pillantottam fel, mikor kiraktam a képet.

- Mit csinálsz? – kérdezte mosolyogva, míg leült a másik nyugágyra.

- Csak anyuéknak írtam. Ma van Logan szülinapja.

- Tényleg? – vonta fel a szemöldökét. – Add át neki tőlem is, hogy boldog szülinapot.

- Ne aggódj, már megtettem – mosolyogtam, majd felültem. – Mit hoztál?

- Gin tonicot – nyújtotta felém a poharat, amiben a jégkockák egymásnak és a pohár falának ütődtek ezzel azt a jó hangot kiadva.

- Ugh, ez elég erős – grimaszoltam miután beleszívtam az italba, Niall pedig csak felém nyújtott egy üveg tonicot egy kis vödörből kivéve, amiben szintén rengeteg jégkocka volt. Felöntöttem az italomat még tonickal amennyire csak tudtam, aztán azt szürcsölgetve dőltem újra hátra. – Niall? Csinálsz rólam egy képet? Csak hogy már azt is kiposztolhassam.

- Persze – rakta le a poharát, én pedig felé nyújtottam a telefonomat és egy időben leraktam a tonicomat. Lábaimat kinyújtottam a lábtartóra, és felkönyököltem, aztán már Niall meg is csinálta a képet, úgy hogy visszafeküdtem normálisan.

- Köszi – szívtam újra az italomba, közben pedig válaszoltam Sara üzenetére és visszaírtam a csoportba is.

Élveztük a napsütést, amíg még lehetett, utána bementünk a tengerbe is nem sokkal azután pedig kicsit meglepődve vettük észre, hogy bizony valaki minket fotózgat a partról. Niallt zavarta a paparazzi, aki miután mi észrevettük őt, eltűnt valamerre. Próbáltam Niall gondolatait elvonni róla, szóval feldobtam a Holly témát, miközben rácsimpaszkodtam a vízben és folyamatosan a csókjaimmal bombáztam. Az elterelő hadműveletem sikerült, úgy hogy valamivel jobb kedvűen indultunk vissza a villánk felé a parton. Mindketten letusoltunk, aztán átöltöztünk és visszamentünk a partra vacsorázni. Utána még sétáltunk egy kicsit a sötétben, nevetgéltünk és beszélgettünk, aztán valahogy visszajutottunk a villánkhoz és lefeküdtünk aludni, mert mindketten hulla fáradtak voltunk és erre az alkohol hatása is jóval rátett.

*

Másnap reggel az utam a tengerbe vezetett, és még Niall aludt egyet, addig én úsztam egy jót, végül reggelit rendeltem és a listát böngészve készülődtem. Niall még mindig aludt, úgy hogy addig hagytam is őt, amíg meg nem jött a reggeli, közben pedig eldöntöttem, hogy ma megengedem neki, hogy megtanítsa a golf minden báját és hasznát. Tisztában voltam vele mennyire odavolt a sportért, a listán pedig volt golfozási lehetőség, úgy hogy odatelefonáltam, hogy mindenképpen számítsanak ránk. Ezután felöltöztem, felvettem egy szoknyát és egy sötét színű galléros pólót, amit megkötöttem a hasamon, így az szabad volt. Nagyon meleg volt odakint, úgy hogy máris napolajaztam és a nappaliban járkáltam, amíg be nem szívta a bőrömet az olaj. Amint megérkezett a reggeli, betoltam a kocsit a hálóba, aztán Niall mellé másztam az ágyba, ráültem a csípőjére lovagló ülésben és lehúztam a fejéről a párnát.

- Ébresztő! – hajoltam le hozzá, aztán kuncogva csókokkal kezdtem beborítani az arcát, míg ő mozgolódni kezdett alattam, végül felmorgott és a kezei a csípőmre csusszantak. Rögtön felnyitotta a szemeit, amint a keze találkozott a csupasz bőrömmel, én pedig megtámaszkodtam a mellkasán és úgy néztem le rá.

- Jó reggelt – nyomott el egy ásítást. – Hány óra van? Te mióta vagy fent? – motyogta álomittas hangon és a szemeit is visszacsukta, míg én az ujjaimmal a nyakánál simogattam.

- Fél tíz körül lehet, és nem tudom. Régóta. Most már ideje neked is felkelned, itt a reggeli és aztán pedig programunk van – nyomtam egy csókot a szájára, majd lemásztam róla és zsúrkocsi előtt megállva leszedegettem a fedőket minden tányérról.

- Miféle programunk? – kérdezte, közben hallottam, ahogy gyűri a takarót és a párnákat szóval számítottam rá, hogy pár pillanat múlva megjelenik mögöttem és a kezeit a derekam köré fonja. Mikor ez nem történt meg egy eperrel a számban fordultam felé kérdő tekintettel. Még mindig az ágyban feküdt felém fordulva, kezét a feje alatt támasztotta, lábai közé pedig a takarót hajtotta. – Szexi vagy – vigyorodott el, amíg végignézett rajtam tetőtől talpig nem is egyszer.

- Majd megtudod, ha kikelsz az ágyból. Mit szeretnél enni?

- Omlett?

- Van – bólintottam és már el is vettem a tányért, aminek a szélére még pirítóst is raktam. Evőeszközt fogtam a másik kezembe, aztán lehuppantam az ágy szélére és megvártam, míg ülő helyzetbe tornázza magát.

- Köszi – vette el, én pedig közelebb húztam magamhoz a kocsit és miután megcsináltam az avokádó krémes pirítósomat felültem mellé normálisan az ágyra.

Megreggeliztünk, aztán kiválasztottam Niallnek, hogy mit vegyen fel, míg ő úszkált egy picit a medencében. Amíg ő elkészült, addig én összekészítettem pár dolgot egy táskába, aztán bokazoknit és fehér rövid szárú Converset húztam a lábaimra.

- Oké, készen vagyok, szóval, hova megyünk? – kérdezte, míg én gyorsan végigsiklattam rajta a tekintetemet. Elképesztően dögös volt, a haja még vizes az előbbi úszkálástól, fehér galléros pólójának hála ráláttam a mellkasára. Lábain egy sötétkék térdgatya volt és ugyanolyan cipő, mint nekem.

- Golfozni – mondtam mosolyogva, míg felálltam az ágyról.

- Mi, komolyan? – döbbent le.

- Aha – bólintottam vigyorogva. – Rajta van a listán, plusz nem tudom, hogyan kell játszani, azzal viszont tisztában vagyok, te mennyire szereted, szóval hajrá. Már várnak minket – léptem elé és a kezeimmel elsimítottam a pólóját a vállán, majd felpillantottam a szemeibe.

- Imádlak – vigyorgott, aztán magához húzott és nyomott egy hosszú csókot a számra.

A golf pálya közvetlen a villák területe mellett volt és még a „hotelhez” tartozott, tehát csak átsétáltunk. Niall beállt a sorba, hiszen a recepción voltak előttünk páran, míg én letelepedtem az arrébb lévő fehér fotelbe, és Alexának pötyögtem vissza egy sms –t. Ők ekkor mentek aludni, és megbeszéltük, hogy majd mikor nekünk lesz este facetimeolunk, ugyanis Holly állandóan rólunk kérdezgeti az anyukáját. Észre sem vettem, hogy lassan kiürült a recepció, majd már csak Niall erős akcentusa ütötte meg a fülemet. Homlokráncolva néztem fel a telefonomból, míg snapchatre léptem be. Niall hátrafordult és egy grimasszal az arcán nézett rám.

- Nem értenek angolul.

- Mi? – kérdeztem vissza döbbenten. – De hát beszéltem velük telefonon, hogy majd jövünk.

- Hát úgy néz ki, hogy az a dolgozó, aki angolul tud, pontosan nincs itt – mondta, aztán visszafordult a pult felé. Niall google fordítóval próbálta elmondani, hogy mit szeretnénk, belőlem pedig egy idő után kitört a nevetés, mondjuk, fogalmam sincs miért. Vicces volt, ahogy mutogatva és béna google fordítással próbáltuk magunkat megértetni velük, na meg az is elég hülyeség volt, hogy a pultban álló férfi és nő nem tudtak angolul. Semennyit sem. Mikor a nő elmutogatta, hogy hívják a kollégát, aki valószínűleg majd tud nekünk segíteni, Niall a pultra könyökölve nézett hátra rám, míg a hajába túrt és egy újabb grimaszt vágott. Éppen megörökítettem az egészet, miközben még mindig rázott a nevetés, ami miatt a férfi és a nő is csúnyán nézett rám, de hát nem tehettem róla, nem bírtam leállni. Posztoltam snapchatre a videót Niallről, alá pedig azt írtam, hogy „Mikor nem tudnak angolul”. Persze abban is végig vihogtam, szóval mást nem lehetett hallani csak a nevetésemet. Aztán végre valahára megérkezett az angolul tudó kollegina is, aki adott Niallnek kocsi kulcsot és elvezetett minket egy terembe, ami tele volt golfütőkkel és táskákkal. – Rendesen leizzasztottak – morgott Niall, én pedig felkuncogtam és figyeltem, amint az ütőket válogatja.

- Csak egy táskát viszünk? – kérdeztem, amint végzett és kiléptünk a tűző napsütésre.

- Aha, elég ez.

Kaptunk egy krémszínű kiskocsit, és míg Niall felcsatolta a táskát a tartójára, addig én beültem előre.

- Még sosem vezettem golf kocsit, majd aztán vezethetem én is? – kérdeztem tőle, amint indított.

- Persze – bólintott.

- Honnan tudod, hova megyünk? – néztem körbe.

- Minden golf pálya ugyanúgy kezdődik és mi most ugye az elsőhöz tartunk.

- Miért, mehetnénk másikra is?

- Persze. De neked először gyakorolnod kell – mosolygott rám.

- Hát rendben – mondtam, ő pedig ezután elkezdett egy csomó dolgot magyarázni, amiket igyekeztem fejben tartani. Amint megérkeztünk az első pályára, megálltunk és mindketten leszálltunk a golfautóról. Niall a kezembe adott egy ütőt, ő pedig magához vett egy másikat, szemmel láthatólag vastagabbat és nehezebbet.

- Honnan tudod, hogy milyen ütő kell nekem? – kérdeztem, noha nem akartam az agyára menni a kérdéseimmel, de tényleg érdekelt. Na meg imádtam, ahogyan belemerülve magyarázott.

- Nem tudom, csak szerintem az jó lesz neked. Majd meglátjuk. Na, szóval. Megvan, még amit mondtam?

- Igen – bólintottam, közben a szememet legeltettem a pázsiton a lyuk után kutatva. Persze hamar megtaláltam, mert mellette egy fehér zászló lebegett.

- Akkor először megmutatom én, hogyan állsz be és lendítesz, aztán pedig te is – mondta, én pedig az ajkamba harapva figyeltem, amint beáll. – Terpesz vállszélességben, popsi kinyom, egyenes hát, szemeid az ütőn és a labdán. Erőteljes ütés, de nem nagy lendülettel, különben messzebb repül a labda a lyuknál – mondta, aztán már lendített is és elütötte a labdát. Fogalmam sincs, hogy hova repült, elfelejtettem odanézni, hiszen még mindig Niallt néztem. – Láttad? – kérdezte, aztán felém fordult, én pedig gyorsan úgy tettem, mintha csak most néznék rá.

- Erm… nem, nem igazán. Rögtön be is ment? – kérdeztem, ő pedig felnevetett és felém sétált.

- Azt mondtam, hogy a szemeid az ütőn és a labdán – mosolygott.

- Oké, de előbb figyelnem kellett, hogy hogyan lendíted az ütőt meg minden – magyaráztam elpirulva.

- Oké, de akkor most az ütőt és a labdát figyeld, rendben? – ment el mellettem egy labdáért, aztán visszasétált a kiinduló pozícióhoz.

- Oké – bólintottam és onnantól kezdve pedig egy percre sem vettem le a szememet a labdáról. Bár így sem láttam, hogy hol landolt és, hogy belement –e a lyukba, de most legalább tényleg odafigyeltem.

- Mindkettő bement, de, csak mert nincsen messze – mosolygott. – És ha hozzászokik a szemed, látni fogod majd a labdát – mondta. – Hozz egy labdát – kért, én pedig elvettem egyet a kocsiból, aztán odasétáltam hozzá. A botot eldöntötte maga mögött a füvön, aztán maga elé húzott és a kezeivel az enyémeket a botra rakta helyesen. Bal lábával arrébb lökte a lábaimat egymástól, én pedig kinyomtam a fenekemet, pontosan, ahogyan tőle láttam. Nem számítottam rá, hogy ennyire fogom élvezni, amint átölel, kezeit az enyéimen az ütőn, fejét az enyém mellett, míg fenekem szorosan hozzásimult. Az arcomon hatalmas vigyor ült, amit ő nem láthatott és tudtam, hogy ő is vigyorgott. – A labdára figyelj és ne rám – mondta, hangjából csakugyan kihallottam, hogy mosolyog.

- Én nem is – vágtam vissza.

- Mhm, hát persze – cukkolt. – Lazítsd el a kezeid és ne szorítsd ennyire az ütőt. Mintha valami sokkal érzékenyebb lenne a kezedben, oké? – beszélt, én pedig éreztem amint a fejembe tódult a vér, amint elképzeltem, amit mondott. Szinte észre sem vettem, hogy már lendítettük a botot, aztán elütöttük a labdát, ami elrepült a tőlünk, de nem a lyukban landolt, hanem az előtt a pázsiton.

Hát ez a sport sem nekem lett kitalálva, az egyszer biztos. Rengeteget bénáskodtam, amiért az elején még zavarban voltam, aztán mikor Niall nem bírta tovább nevetés nélkül, nekem is muszáj volt nevetnem. Egy párszor neki se bírtam állni, annyira rázott minket a nevetés utána viszont, kezdett idegesíteni, hogy nem megy, szóval csak „Ne nevess!” és „Te is így kezdted, nem?” mondatokkal illettem Niallt, aki nagyon is jól szórakozott rajtam. Persze a képek és videók sem maradhattak el, nekem amúgy is posztolnom kellett instagramra, hogy a golf pályát is használatba vettük. Viszont mikor éppen újra bénázta és észrevettem, hogy Niall éppen videózik, akkor aztán tényleg felöltöttem a „durcázom rád” arcomat, persze csak poénból, hiszen igazából ilyen miatt soha sem tudnék megsértődni. Végül Niall kárpótolt azzal, hogy újra mögém állt, és együtt löktünk, aztán a golf kocsit is vezethettem, végül hagytam egy kicsit játszani őt és csak a labdát hordtam neki.

Délután három óra felé mozoghatott az idő, mikor visszaértünk a golfpályák elejére és leadtuk az ütőket, valamint az autót. Mivel „jó tanuló” voltam és Niall amúgy is a föld felett két méterrel járt azért, amiért eljöttünk golfozni, kiválaszthattam, hogy hol együnk és délután azt csinálhattunk, amit én akartam. Vagyis süttettük a hasunkat a tengerparton. 

36 - History

Halihalloo,

aww a mai rész szintén édes lett, sok-sok Nalmer pillanattal.:3 Ajánlom, hogy hallagassátok hozzá a fiúk History című dalát, hiszen nekem is az adta az ihletet a fejezethez. Remélem nincs még elegetek ezekből az édes részekből, csak mert még lesz egy pár.:D Nem tehetek róla, imádtam őket írni!:( Jó olvasást! Xx♥
P.S.: Nyugodj békében Robin!♥

NIALL HORAN

Tegnap este miután hazaértünk Hollyéktól, megvacsoráztunk és amíg én az ágyunkon lustálkodtam, addig Palmer a ruháinkat helyezte el és pakolta be a szerkénybe. Utána mindketten letusoltunk, persze külön- külön, hiába győzködtem Palmert, hogy közösen menjünk, nem akart belemenni. Én meg persze nem erőltettem, nem akartam, hogy rosszul érezze magát. Utána szinte rögtön bealudtunk mindketten és csak másnap reggel tíz órakor ébredtünk meg. Újra leszaladtam reggeliért, amint az ágyban fogyasztottunk el, utána viszont Palmer mindenképpen elakarta kezdeni a napját, míg engem az ágy hívogatott vissza.

- Niall, kelj fel – mondta, miközben a beépített szekrény előtt állt és annak kevés tartalmával szemezett, nekem háttal. Egyik keze a csípőjén volt, míg a másikkal a ruhák között turkált. A pólóm volt rajta, a haja pedig egy rendezetlen kontyba volt fogva a feje tetején. Mivel éppen snapchaten voltam, vigyorogva elkezdtem felvenni amint könyörög nekem és már azelőtt ki is posztoltam, mielőtt még rendesen átgondolhattam volna az egészet. – Komolyan mondom Niall, annyi dolgunk van ma, emeld már meg a feneked! – sóhajtott fel, aztán felém fordult, majd összehúzott szemekkel meredt rám. – Mit csinálsz? És miért vigyorogsz?

- Mondd: hello snapchat! – mondtam vigyorogva.

- Fejezd be a filmezést és mozdulj meg. Te is tudod, hogy egy csomó mindent be kell még szerezni és este jönnek anyuék. Ne videózz már! – vigyorodott el, majd felmászott az ágyra, én pedig gyorsan kiposztoltam, mielőtt rám mászhatott volna.

- Még egy kicsit lazítsunk lécci – biggyesztettem le a számat. – Csak fél órát feküdjünk még. Utána te vagy a főnök és megyünk intézkedni! Na, csak fél órát – kérleltem, mire megforgatta a szemeit, aztán bedőlt mellém és a fejét a vállamra rakta. – Ez az – vigyorodtam el és a másik kezemet átdobtam a hasán, majd újra feloldottam a telefonomat, ami így rögtön a snapchatre lépett be.

- Ugye nem posztoltad ki az előbbit? – nézett rám.

- Nem, dehogy – húztam el az e betűt mindkét szóban, mire megforgatta a szemeit és az ő telefonja után nyúlt, ami a mellette lévő ablakpárkányon pihent. – Tudod, megszoktam áldani az internetet egy-egy néhai selfievel snapchaten, szóval, csíz – mondtam, aztán már fel is emeltem a kezemet és azelőtt fotóztam, mielőtt Palmer bármit is reagálhatott volna. – Uh, ez a komoly arc – húztam el a szám, de közben folyamatosan vigyorogtam. – Vajon most mérges kérdőjel – mondtam lassan, amint a betűket pötyögtem be a képre. Lementettem a képet szöveg nélkül és azzal is, majd kiposztoltam azt. – Posztolva – osztottam meg vele, aztán nevetve oldalra néztem rá.

- Volt valami hangulatmódosító a kávédban?

- Nem, csak jó kedvem van – nevettem fel és magamhoz húztam, majd nyomtam egy puszit a fejére.

- Azt hittem, fáradt vagy?

- Oh, az is vagyok. Semmi kedvem kikelni az ágyból. De amellett jó kedvem is van és szeretném megosztani az emberekkel, hogy mit csinálunk éppen. Na, ne durcáskodj, és most tényleg vigyorogj.

- Ah – forgatta meg a szemeit, de közben tudtam, hogy nem bánja, csak próbálja húzni az agyam úgy, mint ahogy én csinálom vele. Boldogabban és őszintébben már nem is vigyoroghatott volna a képen, ami egyébként a „Már nem mérges!!” címet kapta. Az összes megjelenített filterrel posztoltam képeket, vagy videókat, amiken általában én szétröhögtem magam, míg Palmer csak néha nevetett rajtam, de amúgy ő is a telefonjával volt elfoglalva. Aztán mikor az arcom az övére került, és az övé az enyémre, zengett tőlünk a lakás. Természetesen mindenki tudta, hogy mennyire jól szórakozunk a másik arcával, mivel videóra vettem és azt is kiposztoltam. Palmer ezután lerakta a telefonját, és a hasamat átölelve, állát pedig a mellkasomnak támasztva nézte amint snapchatről twitterbe lépek. Lustálkodtunk még fél órát, ahogyan kértem, utána viszont Palmer újra felpattant és elővett egy világos barna kötött pulóvert a szekrényből.

- Te mit veszel fel? – kérdezte nekem háttal, míg én újra felvettem snapchatre és aláírtam, hogy eddig tartott a pihenő.

- Nem tudom. Gondolom farmert. Meg egy pulcsit. Jó lesz az a kék.

- Ez? – kérdezte, míg rámutatott egyre.

- Nem, kettővel felette – válaszoltam, közben pedig folyamatosan posztoltam a videókat snapchatre. Magam sem tudom miért, unatkoztam és igazából csak húzni akartam az időt, mert egyáltalán nem akartam kikelni az ágyból. Meg persze azért egy kicsit dicsekedni is akartam a barátnőmmel. De ezt nem kell tudnia senkinek.

- Jól gondolom, hogy a kamera felveszi az egész napunkat? – sóhajtott fel, amíg a ruhákat a lábamra rakta.

- Yep.

- Oké, de fel legyél öltözve, mire visszaérek – vett ki még egy csomó ruhát a szekrényből, aztán azokkal a kezében elindult kifelé. Gyorsan felöltöztem és megágyaztam, majd én is a fürdőbe indultam.

- Fogkrémet nem hoztam anyutól – fújtatott Palm mérgesen amint kinyitottam az ajtót, míg nekem csak egy halk nevetés hagyta el a számat és mellé álltam, majd a tükörből néztem az arcára.

- Majd ma veszünk – válaszoltam, míg ő félre állt, hogy a kagylóhoz férhessek. Megmostam az arcom, átfésültem a hajam, miközben figyeltem, miként sminkeli magát. – Befonhatom a hajad? – kérdeztem hirtelen, mire elmosolyodott.

- Egy igazi szénaboglya, szóval, ha kínlódni akarsz vele, csak hajrá – mondta, én pedig mosolyogva mögé léptem, aztán kihúztam a hajából a hajgumit. Párszor átfésültem a tetejét fésűvel, majd szétválasztottam a haját három részre és szépen elkezdtem befonni. Miután végeztem hajgumit kötöttem rá, és természetesen büszkélkedve megosztottam a nagyvilággal, hogy milyen profin tudok hajat fonni. Palmer mosolyogva elrendezgette azt a pár tincset elöl, amiket nem tudtam hozzáfogni, aztán visszapakolt mindent a nem éppen

kicsi neszesszeres táskájába. – Köszi – nyomott puszit az arcomra, aztán mindketten kiindultunk. Az előszobában mikor mindketten a csizmáinkat húztuk fel, mértem végig, hogy mégis mit visel. Fekete bőr gatya feszült a lábain, amit legszívesebben végigtapogattam volna. Egy YSL fekete csizmát húzott fel éppen, nem éppen kis sarkakkal, míg felül azt a hosszú halvány barna garbót viselte. Egy hosszú fekete szövetkabátot segítettem rá, miután én is megvoltam az enyémmel és baba kék színű levéltáskát akasztott a vállára. Elképesztően szexi volt, ami megvigyorogtatott, a liftben persze pedig csináltam vagy kismillió tükör-selfiet.

- Ha lemerül a telefonom, a tiéden folytatjuk – közöltem vele, amint kiléptünk a liftből és átvágtunk a kisebb aulán. Mindketten köszöntünk a recepción ülő dolgozónak és megköszöntük a másiknak, aki az ajtót nyitotta ki nekünk. Kezemet az övébe csúsztattam és összekulcsoltam az ujjainkat, míg Brian elénk sietett, aztán két paparazzi előtt támogatva gyorsan beültünk a kocsiba. – Oké, szóval, Palmer ismertesd a mai tervet – kértem, miközben a telefont magunk előtt tartottam.

- Wifi – mondta a kamerába nézve. – El kell intéznünk, hogy legyen wifink és csatornánk a tévén.

- De hát még tévénk sincs – néztem rá, aztán feltartottam az ujjamat, mert a videó közben lejárt és posztolnom kellett.

- Tudod mit, ha már videós kedvedben vagy, csinálj liveot instagramon, mert snapchattel nem sokat tudsz felvenni.

- Ez egy jó ötlet – vigyorodtam el, aztán kiírtam snapchatre, hogy live instagramon és át is léptem az appba. – Hello mindenki! Palmer, mit csinálunk ma? – csusszantam közelebb hozzá, hogy képben legyen.

- Először wifi, meg tévé.

- Igen, habár tévénk még nincs.

- Nyugodj meg, listánk következő pontja egy műszaki áruház lesz. Veszünk tévét, meg mosógépet és egy bot mixert.

- Oksi – vigyorodtam el. – Aztán?

- Aztán kaját veszünk, mert este végre főtt kaját akarunk enni és nem pizzát.

- Tényleg?

- Igen, tényleg – nézett rám.

- Oké, és mit főzöl?

- Te is főzhetsz.

- Ah, nekem nincs kedvem főzni. Majd főzöl te. Mit is?

- Akkor legalább azt találd ki, hogy mit.

- Oké – bólintottam. – Srácok, írjátok meg, mit főzzön Palmer – mondtam a kamerába, mire Palm felnevetett mellettem és megrázta a fejét.

Végig liveoltam a bevásárlást a műszaki boltban és az élelmiszer áruházban, közben találkoztunk rajongókkal, akik az aktívkodásom miatt jöttek el. Otthon aztán a tévét szedtük ki a dobozból Briannel és azt szereltem össze, valamint a wifit, míg Briannel beszélgettünk, Palmer pedig pakolászott, aztán elkezdett főzni. Brian is elment aztán, hogy hazamegy, még mielőtt indul Lilyért és jönnek hozzánk.

- Éhen halok! – kiabáltam, míg a nappaliból becaplattam a konyhába. – Ah, olyan jó illata van – szorítottam a kezeimet a hasamra.

- Jó, nem sokára megérkeznek vissza Brianék, meg anyáék és Alexáék és ehetünk. A kaja mindenesetre készen van – tolta át az edényt Palm egy másik karikára, gondolom, hogy ne főjön tovább. – Befonod újra a hajam? Már totál szétjött – fordult felém, aztán a mellkasomnak dőlt, majd elkezdett visszafelé kitolni. – Wow, megy a tévé?

- Miért, nem hitted volna, hogy összetudok dugni pár kábelt? – vontam fel a szemöldököm, míg lelökött a kanapéra, aztán megfordult és nekem háttal a térdeimre ült.

- De igen, ne izélj már – mosolygott, míg felvette a távirányítót, én pedig kihúztam a hajgumit a szétzilált hajából és újra elkezdtem befonni a barna tincseket. – We could be the greatest team that the world has ever seen You and me got a whole lot of history – Palmer rögtön énekelni kezdett, amint átváltott a zene csatornára és fentebb hangosította a tévét. Elvigyorodtam, aztán rögtön a telefonom után nyúltam és videóra vettem, miközben Palmer csak tovább énekelt és a csípőjét rázta a térdeimen. Totál megvigyorogtatott, hogy tökéletesen tudta a szöveget, hiszen már Liam szólóját énekelte és még a hangja is teljesen passzolt a dalhoz. Végigénekelte újra a refrént, aztán mielőtt annak vége lett volna, az oldalamba könyökölt, mire Louis szólóját már én kezdtem. A refrén első két sorát aztán újra Palmer énekelte, míg én a második két sorát, végül elismételtük a refrént, csak most mindketten együtt.

- So don’t let me go, so don’t let me go – énekeltem, aztán megálltam, Palmer pedig rögtön folytatta.

- We can live forever.

- Baby don’t you know, baby don’t you know.

- We can live forever.

- Whoho, mi voltunk a One Direction egy negyede és háttérénekese – kiabáltam, miközben a telefont magunk előtt tartottam.

- Bolond vagy – nevetett Palmer.

- Jó éjszakát New York! – vigyorogtam, aztán a videót leállítottam és rögtön instára léptem, hogy posztolni tudjam.

- Majd én kirakom, te fond be megint a hajam – mondta, mire a kezébe adtam a telefonomat és visszafordultam a haja felé, ami már teljesen szét jött a kis mini koncertünk miatt. Utána tovább hülyéskedtünk meg énekeltünk a kanapén a tévével.

- Abszolút nem értek egyet a döntéssel, miszerint a tudtunk nélkül veszel fel egy háttérénekest, akire egyébként semmi szükségünk. Palmer, csak egy túlbuzgó rajongó vagy! Ja és Nialler, egy hanggal lentebb voltál az elején, legközelebb figyelj rá haver kacsintós emoji kacsintós emoji – olvastam fel vigyorogva Louis kommentjét, míg Palmer csak tátott szájjal nézett rám.

- Túlbuzgó rajongó? Kikérem magamnak! – háborodott fel, míg én nevetve bepötyögtem, hogy kösz haver. Nem sokkal később kialakult közöttünk a harmadik világháború instán, én hol Palmer, hol Louis pártján álltam – csak, hogy mindkettejük agyát húzhassam –, akik folyamatosan égették a másikat mindenki előtt a videó alatt. Végül onnan áttértünk iMessagera, ahol mi hangüzenettel válaszolgattunk Louisnak, míg végül be nem kapcsolódott Liam is, aki szerint Palmer jobban énekelte a szólóját, mint ő maga. És persze a sok üzenet áradatra megjelent Harry is, aki az egészből nem értett semmit, mert még nem látta a videót. Totál meglepődötten néztünk egymásra Palmerrel, mikor megszólalt a csengő, úgy hogy amíg ő ajtót nyitott, addig én elköszöntem a srácoktól és lehalkítottam a tévét.

- Sziasztok! – hallatszott Palmer hangja az előszobából, szóval mosolyogva felálltam és én is megindultam a folyosó felé. Palmer éppen az anyukáját ölelte át, aztán az apukájának adott két puszit.

- Jó estét, sziasztok – köszöntem én is mosolyogva, míg Palmer anyja csak szélesen vigyorogva egy ölelésbe vont, Palmer apukájával pedig kezet ráztunk. Ezután Brian és Lily következtek, bemutatkoztunk egymásnak, majd Palmer vissza is csukta az ajtót. Alexáék még nem érkeztek meg, engem pedig egy csalódott érzés fogott el, ugyanis persze Hollyt vártam a legjobban. De tudtam, hogy percek kérdése, hogy ők is csengetnek, szóval nem szabad lógatnom az orrom.

- Hűha – mondta Lisa, amint bentebb sétáltak a folyosón, mi meg követtük őket.

- Wow, imádom. Gyönyörű a kilátás – mondta Lily, amint beléptek a nappaliba, aztán az ablakokhoz sétált.

- A legfőbb ok, amiért emellett döntöttünk – nevettem fel.

- Ott a konyha – mutatta Palmer mosolyogva, mire a szülei arra felé indultak meg.

- Mhm, micsoda illatok – szimatolt Charlie, Palmer pedig mellé állt és édesapja kezére csapott, ami már az edény fedője után nyúlt.

- Majd eszünk, ha megérkeztek Alexáék is. Nem leskelődni.

- Jól van – nevetett fel Charlie. Palmer megmutatta még a szüleinek és Lilynek a fürdőt, a hálót és a még üres szobát, míg én a konyhában maradtam és megkínáltam Briant egy pohár vörösborral, amit elutasított, mondván vezetnie kell, és inkább hagyja Lilyt egy picit lazítani.

- Kinek tölthetek vörösbort? – kérdeztem őket mosolyogva, amint visszaértek a konyhába.

- Én kérek egy keveset – mondta Lisa.

- Akkor én gondolom, nem ihatok – mondta Charlie, én pedig halkan felnevettem, miközben már öntöttem is egy pohárba.

- Hazadobnálak titeket, de akkor meg én nem tudnék hazajönni – mondta Palmer.

- Igaz, mindegy is. Mi mást tudsz még adni fiam? – lépett mellém Charlie, amint a kezét a vállamra helyezte, én pedig leraktam a boros üveget és a hűtő felé fordultam. Amint meghallottam a kaputelefon csengését, rögtön kipillantottam a hűtő mögül, de ekkor már Palmer kiindult, hogy felküldesse a recepcióssal Alexáékat. Öntöttem Palmer édesapjának és Briannek kólát, aztán Lilynek bort és még egy pohárba bort Palmernek. Hallottam amint Palmer köszönti őket, nem sokkal később pedig már két kis láb dobogott felénk lassan. Mosolyogva leraktam az üveget, aztán kiindultam a konyhából, majd megláttam Hollyt a nappali közepén, a szőnyegen állva. Éppen maga mögé pillantott, gondolom Alexát vagy Palmert várta, de aztán visszafordította a fejét és észrevett engem.

- Niall! – kiáltott fel aranyos baba hangján, míg az arcára egy vigyor kúszott, aztán elkezdett felém futni. – Ezt neked rajzoltam – fékezett le előttem és felém nyújtotta a rajzlapot.

- Szia Holly – mosolyodtam el. – Na, nézzük – vettem el tőle, aztán megfordítottam és mosolyogva meredtem a pálcika emberekre, akiknek még ruhájuk is volt. Az emberkék felé kusza betűkkel voltak felírva a nevek; először Holly, aztán az én nevem, majd Palmeré és Alexáé. Holly mellett egy nagy hóember volt és mindenki mosolygott a képen. Hó is esett az égre rajzolt felhőkből és egy kicsit a nap is sütött. – Ez nagyon szép. Ez a mi hóemberünk, amit tegnap építettünk, igaz?

- Igen – bólintott. – Ott vagy te, meg én, meg Palm és anya – mutogatta végig. – Én írtam fel – vigyorgott aranyosan.

- Nagyon ügyes vagy – nevettem fel és egy puszit nyomtam a hajára. – Palmnak is rajzoltam, megnézed azt is? – csúsztatta a kezét az enyémbe, míg megfordult és a folyosó felé nézett, majd feltűntek végre Palmerék is.

- Szia, Alexa – köszöntem mosolyogva.

- Palm mutasd meg Niallnek a rajzot – szaladt vissza hozzá Holly, mire Palmer mosolyogva a kezébe adta, Holly pedig visszajött azzal hozzám. Azon a rajzon egy domb volt és mind rajta ültünk valami fekete kriszkraszon, ami biztosan a szánkó lehetett.

- Itt pedig szánkózunk, igaz? – kérdeztem tőle, ő pedig bólintott és megint végigmutogatta, hogy ki kicsoda, míg Alexa köszönt a többieknek is, akik mögöttünk álltak a konyha és a nappalit összekötő széles boltív alatt. Holly egy időre el lett szakítva mellőlem, hiszen Lisaék szétpuszilgatták és Lily is nagyot csodálkozott rajta, hogy mennyit nőtt már. Utána viszont újra visszatalált hozzám és a lábaim közé állt, míg én a kanapén ültem és a kislányomról folytatott beszélgetést figyeltem. Holly felém fordult és rám vigyorgott, mire ránéztem és én is elmosolyodtam. – Na, mi az? – kérdeztem mosolyogva tőle, aztán felültettem a térdeimre, míg ő a vállaimban kapaszkodott.

- Ez a te házad? – kérdezte aranyosan.

- Ez a mi lakásunk Palmmal, igen – bólintottam. – Nem rég vettük, tudod? Az elmúlt napokban állandóan takarítottunk meg mindent össze kellett szerelni.

- Utálok takarítani – húzta fel a kis orrát, mire felnevettem.

- Én is. De Palmer rám parancsolt, szóval muszáj voltam segíteni – súgtam mosolyogva, aztán megkérdeztem, hogy ő ma mi csinált, míg hátradőltem, ő pedig oldalasan az ölemben ülve a mellkasomnak dőlt a vállával, miközben azt mesélte, hogy ma megint csinált hó angyalkákat és egy hóembert otthon. 

35 - Az apuka

Halihalloo,

aww imádom ezt a részt! Tele lesz cute Nalmer&Holly&Niall momentekkel, úgy hogy remélem készen álltok! ;) Egy kicsit sok kép van a részben, de így könnyebb elképzelni az egészet++Taylor Fucking Beauty Hill egyszerűen goals szóval nem hagyhattam ki.:D Jó olvasást! Xx♥

NIALL HORAN

Lecsusszantam az ágyról, aztán felvettem az alsómat, majd a ruháimat magamhoz véve követtem Palmert a fürdőszobába. Még mindig egy vigyor terült el az arcomon, mikor csatlakoztam a hozzá a keskeny és hosszú szobában. Az ajtó mellett jobbra rögtön egy mosógépnek volt hely, mellette fal, utána pedig máris a fürdőszoba pult húzódott. Előtte egy plafonig érő hatalmas tükör volt, középen egy nagyobb mosdókagyló. A pult alatt szekrények voltak, a pult után pedig egy vécé. A mellett egy üvegfal volt, ami így elválasztotta a vécét és a tusolót. A pult megvolt pakolva a tegnap vett apróságokkal, Palmer pedig a kagyló előtt állt és éppen kapcsolta be a farmerjának a gombját. A tükörből vizslattam az arcát, míg mellé álltam, és persze ő is rögtön rám nézett. Szintén elvigyorodott, aztán magára húzta a kötött pulóverét, majd elkezdte a haját összefogni egy lófarokba, végül pár mozdulattal fel is kötötte a feje tetejére. Eközben én megmostam az arcomat, ittam egy kis vizet, utána pedig szintén felöltöztem.

- Valami különleges kívánság? – hajoltam én is közel a tükörhöz, ahogy azt ő tette, de a sajátom helyett az ő tökéletes arcát kezdtem bámulni.

- Ööö… nincs – nevette el magát. – Csak hozz valami ehetőt, meg kávét.

- Rendben – nyomtam puszit az arcára. – Sietek.

- Ne felejtsd el megkérdezni valakitől az időt.

- Oksi – kiáltottam vissza már az előszobából. Gyorsan felhúztam a cipőmet, aztán a kabátomat, a sálamat és a sapkámat is a fejembe húztam, majd kinyitottam az ajtót és aztán vissza is zártam Palmerre. Megnyomta a lift hívó gombját és a másik két fehér bejárati ajtót kezdtem bámulni. A lift elég gyorsan megérkezett, tekintve, hogy gyorsan is utazik, mert azért mégis csak egy toronyházban vagyunk. A nyolcadikon sem laktam még sosem.

A pékségben vettem két szendvicset, egy tojásrántottásat magamnak és egy sonkás-sajtos-salátásat Palmernek, utána pedig két hosszúkávét és két áfonyás muffint a mellette lévő Starbucksban. A kezem tele volt, de ez nem rettentett vissza attól, hogy megálljak két rajongó kérésére, egy-egy képre és ölelésre. Ők kisegítettek az idővel is, fél tíz múlt pár perccel, szóval a bútorok tényleg nem sokára megérkezhetnek. A házba visszatérve köszöntem a recepciósnak és egy párnak is, akik éppen a liftből léptek ki. Palmernek csengettem, mivel az ajtót kinyitni már nem tudtam.

- Egy perc! – kiáltotta ki, aztán hallottam amint elment és visszatért a kulcsokkal. – Oh, csak te vagy az? Miért zártad rám az ajtót? – kérdezte mosolyogva, aztán már el is vette a kávékat tőlem.

- Azért nagy ez a lakás, és nem hiszem, hogy hallanád, ha valaki bejönne, ha a fürdőben lennél. És most is nem messze összefutottam két rajongóval, szóval.

- Oké, oké, értem - mosolygott. – Mi finomat hoztál?

- Két szendvicset és két muffint.

- Mmm. Az időt megkérdezted?

- Háromnegyed tíz körül lehet – feleltem, miközben leraktam a szendvicseket a pultra a konyhában.

- Akkor mindjárt jönnek a bútorok – mondta, miközben már bele is kortyolt az egyik kávéba. – Gyorsan elpakolok a fürdőben, aztán pedig itt – rakta is le a poharát, de én elkaptam a derekát és magamhoz húztam.

- Nem, most szépen megreggelizünk nyugodtan és lassan. Utána egész nap pakolhatunk – nyomtam egy csókot a szájára, aztán a szendvicseket és a muffinokat fogva elindultam a háló szoba felé, mivel máshol nem tudunk sehova sem leülni. Az ágy már szépen megvolt ágyazva a hatalmas paplannal, amire felkerült a barna huzat és a sok párna is elvolt rajta rendezve. – Wow – vigyorodtam el, aztán leültem a végébe, Palmer pedig mellém. Lábait felhúzta törökülésbe, aztán újabbat kortyolt a kávéból.

- Odakint havazott!

- Még csak most vetted észre baby? – nevettem fel.

- Igen – mosolyodott el.

- Már tegnap este is esett. Egész sok megmaradt odalent. Vagyis az utakon és járdákon nem, de amúgy mindent hó borít.

- Délután elmehetnénk Hollyval szánkózni. Van egy domb nem messze Alexáéktól, ahol már többször is voltunk.

- Oké, menjünk – bólintottam rá rögtön.

- Üzenek Ale… vagyis nem tudok, mert levagyok merülve – állt meg a tevékenységében éppen, de aztán tovább is csomagolta a szendvicset. – Melyiket vetted magadnak? – kérdezte.

- Azt eszed, amelyiket szeretnéd baby – válaszoltam.

- Baby? Egyfolytában annak hívsz – vonta fel vigyorogva a szemöldökét.

- Zavar, vagy nem tetszik? – kérdeztem vissza értetlenül.

- Dehogy zavar. És de tetszik. Csak megjegyeztem – vont vállat, míg beleharapott a tojásos szendvicsbe. Mosolyogva elvettem a másikat, majd annak kezdtem neki.

Éppen ahogy befejeztük a reggelit csengettek is, mire kimentem és felvettem a kaputelefont. A recepciós értesített róla, hogy megérkeztek a bútorokkal, úgyhogy cipőbe dugtam a lábam és leindultam, míg Palmer a konyhában kezdett el gyorsan pakolászni. Délután négykor mentek el a munkások, ugyanis addigra lett összeszerelve minden. Én is benne voltam velük együtt a szerelésben, míg Palmer takarított és pakolászott. Mindketten kipurcanva huppantunk le a fehér bőrkanapéra a nappaliban, miután elmentek.

- Éhen halok – fogta a hasát. – Lemegyek valami ebédért.

- Nem, te maradj csak, majd én leszaladok. Mit szeretnél enni? – kérdeztem, de ekkor a kaputelefon újra megszólalt, mire Palmer egy nagy sóhajjal felállt és kicsoszogott az előszobába. Elvigyorodtam, amint végig néztem a berendezett nappalin és rohadtul tetszett az egész.

- Brian az – jött vissza Palmer, aztán az ölembe huppant.

- Na, mi az? Mégsem kell ebéd? – fontam a karjaimat vigyorogva a dereka köré.

- De igen – hajolt le hozzám, aztán megcsókolt.

Brian volt a megmentőnk, ugyanis nála nem csak telefontöltő volt, de még ebédet is hozott nekünk.

- Komolyan, nem tudom, mi lenne velem nélküled – nyomott puszit Palmer az arcára, mire a srác csak felnevetett és ledobta magát mellém a kanapéra.

- Királyul néz ki minden – nézett körbe vigyorogva.

- Palmer érdeme – mondtam mosolyogva.

- Tetszik? – kérdezte Palmer a konyhából.

- Igen, nagyon.

- Valamelyik este feljöhetnétek Lilyvel. Ma nem jó, mert nem sokára mehetünk Hollyékhoz, de holnap talán?

- Jó, majd megmondom neki ma.

- Mit is dolgozik a barátnőd? – kérdeztem tőle mosolyogva.

- Menyasszonyom – vigyorodott el.

- Oh, bocs haver. Gratulálok – veregettem meg a vállát. – Mikor jegyeztétek el egymást?

- Szerintem úgy egy éve tuti.

- Én hányszor megmondtam már, hogy itt az ideje az esküvőnek – jött ki a konyhából Palmer, kezében két tányér volt. Lehelyezte őket elénk a dohányzó asztalra, aztán visszaindult.

- Tudod Lily milyen munkamániás, még nem találtunk rá megfelelő alkalmat.

- Hát persze, fogd csak Lilyre – forgatta meg a szemeit Palmer, aztán leült a foteljába, ami ugyanolyan, mint Los Angelesben is van neki. Benyomott egy gombot rajta, így a lábtartó felhúzódott elé, ő pedig fel is helyezte a csinos lábait rá.

- Egyébként újságíró – válaszolta meg a kérdésemet Brian. – Állandóan dolgozik, reggeltől estig.

- Meg azért neked sincs éppen kedved egy nagy felhajtáshoz. Ismerlek már Brian – vigyorgott Palmer, miközben a villáját beletúrta a rizsbe, aztán be is kapta.

- Ez… nem feltétlen igaz. De nem szeretnék nagy esküvőt, az tény és való. Bár ez úgy sem rajtam fog múlni, hiszen Lil tuti meghívja az egész szerkesztőséget, szóval…

- Olyan esküvőtök lesz, mint amilyet közösen megálmodtok.

- Mhm, inkább hagyom Lilyt érvényesülni – nevetett fel Brian.

- Egyetértek – suttogtam felé, persze Palmer kiszúrta, így hát lebuktam.

Miután megkésői ebédeltünk, Palmer visszahívta az anyukáját és Alexát is megkérdezte, hogy otthon vannak –e. Utána elindultunk Palmer szüleihez, ott pedig mindketten letusoltunk és átöltöztünk sokkal melegebb ruhákba, hiszen Hollyval szánkózni akartunk menni. Brian addig megvárt minket a nappaliban Palmer édesanyjával beszélgetve, aki pedig alig várja, hogy eljöhessen hozzánk a lakásba. Palmerrel megbeszéltük, hogy akkor holnap főzünk vacsorát és meghívjuk Alexáékat is. Utána újra autóba ültünk és elindultunk hozzájuk. Holly már ruhákba bugyolálva várt minket az udvaron, alig tudott lépkedni olyan kis pufók volt az overállban és téli kabátban.

- Szia Holly – guggoltam le elé, hogy egy szinten lehessünk.

- Szia – válaszolt szélesen vigyorogva. – Hó – mutatott el mellettem a hatalmas kupacra.

- Jó sok esett, igaz? Szeretsz szánkózni? – kérdeztem, de ő csak leguggolt és a kesztyűs markába vett egy kis havat.

- Mindjárt hozom a szánkókat, aztán indulhatunk – mondta Alexa, és elindult a garázs felé, míg Palmer megállt mellettünk, végül leült mellém a hóba és eldőlt. Holly kuncogva figyelte őt, aztán persze rögtön követte Palmert, és elfeküdt ő is a hóban.

- Mozgasd a kezeid és a lábaid, és akkor hó angyalka leszel – mondtam neki.

- Hogyan? – kérdezett vissza aranyosan, mire megfogtam a lábát és elkezdtem úgy húzni a hóban, hogy egy hó angyalka legyen ott, miután feláll. Utána persze megmutattam neki azt is, hogy hogyan mozgassa a kezeit, ő pedig szélesen vigyorogva és kacarászva fürdött a hóban. Mikor Palmer felállt, felült ő is, aztán megfogtam a kezeit és felhúztam, majd mellém állt és úgy nézett le a hó angyalkára.

- Látod? Itt a szoknyája, itt a szárnyai, meg a feje.

- Igen – kiáltott fel. – Hó angyalka! – mutogatott.

- Nézd, nekem is van – mutatott Palmer az övére, mire felálltam és Hollyval felé fordultunk.

- A tiéd nagy. Az enyém kicsi – nézett vissza a sajátjára.

- Hát, mert én magas vagyok, te meg még kicsi – kuncogott fel Palmer.

- Na, itt vagyunk, mehetünk. Két szánkó, meg ez a műanyag – jött vissza Alexa maga mögött a szánkókat.

- Anya! Hó angyalka! – mutatott Holly rögtön a hóra.

- Nahát, de szép! Igazi hó angyalka vagy. Melyik szánkóra ülsz rá? – állt félre, Holly pedig rögtön elindult az egyik felé, aztán ügyesen ráült. A lábait felrakta és onnan vigyorgott fel ránk, Alexa pedig rögtön húzni is kezdte. Palmer megfogta a másik szánkó kötelét, aztán elindultunk mi is egymás mellett.

- Nem ülsz rá? – kérdeztem őt mosolyogva.

- Majd, ha lecsúszunk – legyintett. – Nehéz vagyok – villantotta ki a fogait, mire megforgattam a szemeimet, aztán a hátsójára csaptam és megálltam a szánkó mellett.

- Ülj rá – parancsoltam neki, mire kuncogva nyomott egy csókot a számra, aztán ráült a szánkóra és felrakta a lábait is. Elkezdtem húzni őt, és amint kiértünk a kapun, egymás mellett Alexával húztuk magunk után a szánkókat, míg Holly és Palmer folyamatosan kuncogtak valamin. Imádtam hallgatni őket, ahogy beszélgetnek, habár mellette ott volt az a kínos csend közöttünk Alexával. Valamiért úgy éreztem, hogy beszélgetnünk kéne, de nem tudtam, hogy mégis mit mondhatnék neki.

Öt perc múlva elhagytuk a családi házakat és megérkeztünk egy domb elé, ahol már voltak kint családok, gyerekek és felnőttek egyaránt csúsztak le a dombon. Palmer felállt a szánkóról, aztán mi is felindultunk a domb tetejére. Legfelül aztán Alexa beült Holly mögé, míg mi Palmerrel egy szánkóra ültünk rá, és le is indultunk a domb tetejéről. Mi hamarabb kisiklottunk Palmerrel, mert a súlyunk több volt, mint Alexának és Hollynak, így ők tovább is csúsztak. Holly végig kiabálta és visítozta az egészet, míg mi nevettünk és a hidegtől könnyek gyűltek a szemünkbe. Egy- két órát biztosan kint lehettünk és szánkóztunk, Hollyval egymás után többször is lecsúsztam, miközben kis testét magamhoz szorítottam, nehogy lerepüljön. Hó angyalkát is csináltunk és mini hóembert is építettünk, aminek aztán kövek lettek a szemei, orra és szája. Teljesen besötétedett, mire visszaértünk Alexáékhoz. Hollyval rögtön leültem játszani a szőnyegre, míg Alexa kakaót készített, Palmer pedig a postáját nézte át, amik jöttek neki.

- Na, kész vannak a kakaók, üljetek asztalhoz, mert Hollynak is bögrében jár már.

- Wow, hova lett a cumisüveged? – nézett fel rögtön Palmer, míg én Hollynak kihúztam mellette a széket, hogy feltudjon ülni. Alexa rakott alá egy magasítót, amire aztán felültettem és be is toltam, míg Holly a színes képeket nézte Palmer előtt kiterítve.

- Te vagy! – mutatott Holly a képre, közben a kezébe vette a műanyag kanalat és belekanalazott a kakaóba.

- Igen, én vagyok. Egy magazin januári számában – emelte fel az egyik képet, míg én elvettem tőle, aztán leültem Holly mellé.

- Nincs rajtad ruha! – kiáltott fel Holly, mire rögtön arra a képre néztem. A képen Palmer feje és vállai látszódtak, valamint egy icipici a melleiből.

- De volt rajtam, csak úgy látszódik, mintha nem lenne – vigyorgott vissza rá Palmer.

- Jó képek – mondta Alexa, míg a bögréjébe ivott és maga elé húzott egyet. Amíg kakaóztunk megnéztünk a sorozat összes képét, amit Palmer kinyomtatva megkapott, utána viszont összepakolta a leveleit és a fotókat és egy kupacba rakta őket, hogy majd magunkkal vigyük.

- Mondtam, hogy meg van a lakásunk? – mosolygott Palmer Alexára, mire Alexa felvonta a szemöldökét és rám pillantott.

- Máris? Nem sokat gondolkoztatok rajta.

- Hát, Niall beleszeretett a kilátásba, ideális, három szobás és annyira nincs messze se.

- Wow.

- Arra gondoltam, hogy valamikor berendezhetnénk a másik szobát Hollynak. Szeretném, majd ha nálunk aludna meg minden. Persze, most még lehet korai, de majd később – mondtam, mire mindketten rám néztek és még Holly is felnézett rám, gyanítom, mert hallotta a nevét. Lemosolyogtam rá és megsimogattam a kis kézfejét.

- Igen, persze, ha szeretnétek, rendezzétek be neki. Nekem nincs kifogásom ellene – mosolygott Alexa.

- Szuper! – vigyorgott Palmer. – Akkor most összepakolok jó pár ruhát a szobámból, oké? Konganak a szekrények az ürességtől – állt fel.

- Oké – bólintott Alexa.

- Holly, megmutatod a szobádat? – kérdeztem tőle, mire visszanézett rám. – Miután megittad a kakaódat – fűztem hozzá, mert persze még mindig azt szürcsölte.

- Igen! – kiáltott fel édes baba hangján, aztán már el is tolta magát az asztaltól és lecsúszott a székről.

- De előbb idd meg a kakaódat.

- Már nem kérem – mondta aztán a lépcső felé indult, majd megállt és visszanézett rám. Mosolyogva felálltam, aztán hárman felmentünk az emeletre, közben Holly mindvégig a kezem szorongatta, amin nem tudtam nem mosolyogni. Ott aztán Palmer levált az első szobánál bal oldalt, míg Holly a mellette lévő ajtóhoz vezetett, aztán lenyomta a fehér faajtó kilincsét és benyitott a szobájába. Amint beléptünk a szobába, megcsapott a baba illat, így mélyet szippantottam a levegőből, miközben körbenéztem. Szép volt, letisztult és pontosan illett Hollyhoz. Nem volt minden rózsaszín, és nem is volt ezer Barbie baba, sellőlány és mindenféle meseszereplő a falakra mázolva, sőt még csak rózsaszín sem volt, hanem szürke. Az ajtó mellett volt egy fehér komód, közvetlen azután egy kiságy, mellette pedig egy hatalmas babaház. A szoba másik oldalán ablakok voltak, egy nagyobb szekrény és pár játék. – Itt alszok én – ment az ágyához és a kezével a takaróra csapott, mire rögtön felé néztem. – Nézd milyen nagy babaház – ment tovább, majd le is csüccsent előtte és kinyitotta.

- Nagyon szép szobád van – mentem mellé mosolyogva.

- Játszunk babásat? – kérdezte, mire szinte rögtön letérdeltem mellé a szőnyegre. – Te leszel az apukával – nyomott a kezembe egy férfi bábut, én pedig nagy szemekkel néztem rá. Persze, így volt logikus, hogy nálam volt a fiú bábu, mégis a szívem egy pár pillanatra a hasam aljába csúszott, mikor azt mondta, hogy én vagyok az apukával. – Itt van anya, és ez én vagyok – mutatta tovább. – Ez meg Palm és Lady – felnézett rám azzal a kis elbűvölő mosolyával, én pedig nem bírtam ki, egyszerűen lehajoltam hozzá és egy puszit nyomtam a kis fejére.