2017. augusztus 16., szerda

51 - Kis csöppség

Halihalloo,
és megint időbeli ugrás, ezúttal viszont sokkal nagyobb, mint legutóbb.:) Oii kíváncsi vagyok, mit szóltok a részben történtekhez.:3 Mindenképpen kommenteljetek, hogy tudjam kit mennyire lepett meg a cselekmény!! Wattpadon indult egy új blogom, melynek a főszereplője Harry, gondoltam megosztom veletek, hátha van egy pár közöttetek, akiket érdekel. ;) És mielőtt még elfelejteném; a szombati rész lehet csúszni fog vasárnapra, mert holnap elutazok és fogalmam sincs, hogy szombaton lesz -e esélyem felrakni a részt.:) Jó olvasást! Xx♥


2020. május 06., Szerda, New York

PALMER TONKIN


Három év elteltével…

Az ébresztő órám pontban ébresztett reggel nyolckor. Egyedül voltam az ágyban, ami egyáltalán nem lepett meg, mindinkább elszomorított. Kikászálódtam a meleg vackomból és rögtön a fürdőszoba felé vettem az irányt. Miután elvégeztem a dolgomat, kiindultam a nappaliba annak a reményében, hogy Niallt majd ott találom, esetleg a konyhában, de persze sehol sem volt. Egy sms várt tőle a telefonomon, mint ahogy szinte minden reggel. Már a stúdióban volt, nem tudja, mikor jön, szeret. Unottan nyomtam be a kávéfőzőn a közepes adag gombot, már válaszra se méltattam vőlegényemet, hiszen hetek óta így megy ez. Felkel, mielőtt én felkelnék, és általában akkor esik haza, mikor lefeküdnék. Délutánjait általában rohangálva tölti, minden második napon Hollyért megy az iskolába, elhozza őt, hazaviszi hozzájuk, megeteti, megtanul vele, aztán elviszi szertornára, vissza megy a stúdióba és két óra múlva újra érte megy, majd hazaviszi Alexához. Nem is tudom, mikor volt az utolsó közös programunk, azt se tudom, mikor beszélgettem Niallel utoljára pár percnél tovább, arra pedig végképp nem emlékszem, mikor bújtunk össze nyugisan kettesben és fogyasztottunk el egy palack bort. Eléggé belelendült a dalírásba és a banda még mindig ugyanúgy a csúcson van, mint néhány évvel ezelőtt. Niall ezek mellett a golfklubját is irányítja, és rengeteg időt fordít Hollyra. Én pedig mostanában valahogy kimaradtam a képből. Persze, nem haragszom érte, hiszen dolgoznia muszáj, Hollynak pedig szüksége van az édesapjára, hiszen napról napra egyre nagyobb lesz. El sem hiszem, hogy két nappal ezelőtt volt a hatodik születésnapja, amit majd a hétvégén tervezünk megünnepelni.

Elvettem a forró bögrét a kávéfőző alól, mikor a kávé készen lett, az eljegyzési gyűrűm, ami az ujjamon pihent, hangosan koccant a pohár falának. Elmosolyodtam az emlékre, mikor is pár hónappal ezelőtt Niall
térdre ereszkedett előttem Mexikóban, és megkérte a kezem. Ugyanabban a lakosztályban, ahol anno megkérdezte, leszek –e a barátnője. Lady akkor is ott volt velünk, másik kiskutyánkkal, Tatetel, aki huszonkettedik születésnapomra érkezett. És én ugyanúgy igent mondtam neki, mint pár évvel ezelőtt, mikor eggyel fentebb szintre emeltük a kapcsolatunkat. Ugyanannyira, ha nem jobban szeretem Niallt, mint évekkel ezelőtt, és az, hogy velem kívánja leélni élete hátralévő részét, mindig könnyeket csal a szemeimbe. Az esküvő témáját egy időre még félretoltuk, és ezzel akkor teljesen rendben is voltam, most már viszont azt kívánom, hogy bárcsak újra felmerülne kettőnk között a téma. Mondjuk, ha még beszélni is alig beszélünk egymással, nem tudom, hogyan kellene újra az esküvőnkön gondolkoznunk.

A bögrémmel és a telefonommal foglaltam helyet a kanapén, míg két kiskutyám mellém ugrott és mindketten melegítettek tovább két oldalról. Ahogy lenyomtam a telefonomon a középső gombot, felvillant a képernyő és egy közös kép tárult elém, melyen Holly, Niall és én voltam. Niall születésnapja volt, amit itt ünnepeltünk meg nálunk a srácokkal és Hollyval, valamint Alexával. Mindketten nevetünk a képen Hollyn, aki csak szélesen vigyorogva nyomja az ujját a tortába és úgy pillant a süteményre, mint valami valóságos főnyereményre. Tény és való, hogy a hasát az apjától örökölte. A kép láttán eszembe ötlik a nap, mikor Holly totál természetességgel szólította Niallt apának, aki kis híján sírt örömében. Innentől pedig már nem volt sok hátra, hogy megtudja az egész világ is, hogy Holly ereiben Niall vére csörgedezik. Igazából az egész egy véletlen során derült ki. Niall videóra vette, ahogy Holly flickezik az edzőteremben, miközben azt mondta a videóban, hogy mutasd meg apának, hogy mit tanultál. Niall olyan büszke volt rá, hogy rögtön kiposztolta a videót, így a nagy titok lelepleződött én pedig közutálat tárgya lettem. Próbáltam nem foglalkozni a sok unatkozó rajongóval, akik azt állították, hogy kitúrtam Alexát és befurakodtam a helyére, de azért az sem ment olyan könnyen. Niall ki is akadt erre egy interjúban, persze mondhatott ő bármit is, a rajongók nem hittek neki vagy inkább nem akartak hinni neki. De minden csoda három napig tart, és egy idő után leszálltak rólam is. Szegény Danielle és Louis kerültek témába, és az esküvőjük, melyet közel egy éve tartottak Los Angelesben. Gyönyörű szertartás volt, szűk körű és meghitt. Azt hiszem ez adhatott egy löketet Niallnek ahhoz, hogy megkérje a kezemet. Noha ezt sosem mondta, így visszagondolva talán tényleg így történt.
És ha már a fiúknál tartunk, ne felejtkezzünk el Liamről és a legjobb barátnőmről, akik végül hosszas nyűglődés után összejöttek és azóta is boldog párkapcsolatban élnek. Liam és Sara rendkívül furcsa párost alkotnak, de talán éppen ezért illenek egymáshoz annyira. Rengeteget vitáztak és makacskodtak kapcsolatuk elején, többször is szakítottak, de végül aztán mindig egymásra találtak. Utolsó szakításuk már jó ideje volt, szeretném hinni, hogy megtalálták a lelki békéjüket, de tudom, hogy így van és nagyon boldogok együtt.
Harry még nem találta meg igaz szerelmét, noha sokáig úgy hittük, hogy így volt, a lány végül átverte és ott hagyta őt. Az egész mindössze nem történt régen, azt hiszem, Harry most inkább kiélvezi a singlek életét és nem törekszik a nagy ő megtalálására.
És nem utolsó sorban, azt hiszem muszáj megemlítenem Alexát, aki újra megtalálta a szerelmét Walter Fields mellett. A férfi egy rendőr, kedves és jó képű és a tenyerén hordozza Alexát. Örülök, hogy egymásra találtak, hiszen Alexa is megérdemelt már valakit, aki szerette őt, ráadásul Walter tényleg egy jó srác és nem hiszem, hogy egy olyan hamar végződne a kapcsolatuk. Egyébként Holly kedveli Waltert, és Walter is jól kijön vele, úgy hogy ők is rendben vannak.
Miután kiderült, hogy Chase Mitchell a féltestvérem, egy ideig mosolyszünet volt a családban, végül aztán nem bírtam tovább és én voltam az első, aki megenyhült. Megbocsájtottam apának, aki addig nem hagyott minket békén, míg végül meg nem törtem. Amúgy sem szerettem volna sokáig rosszban lenni vele, de végül beláttam, hogy anyu már egyáltalán nem haragszik rá, ezért nekem sem kellene. És miután újra szent a béke volt mindenki között, végül Chase is elkezdhetett beilleszkedni a családunkba.

Nyugodtan elfogyasztottam a kávémat, reggelizni viszont nem reggeliztem, mert nem voltam éhes. Készülődni kezdtem, mert tízre már bent kellett lennem a városban egy fotózáson. Egy farmernadrágot rángattam magamra, miközben a tükörből magamat mustráltam. A szemem megakadt a hasamon, mely furcsa mód kemény volt és a kockáimat sem láttam sehol. Hűha, híztam volna? El kell kezdenem újra edzeni, járni. Mostanában rengeteget dolgoztam és ezért az étkezésem is változó volt, ráadásul nem mindig a legegészségesebb dolgokat tömtem magamba. Arra viszont nem gondoltam volna, hogy felszedek pár kilót, hiszen mint már említettem, mellette keményen dolgoztam és nem szoktam csak úgy felesleges kilókat felszedni. Közelebb álltam a tükörhöz és többször is végig mértem magam, de a hasamon kívül minden stimmelt, úgy hogy lehet tényleg csak felszedtem pár kilót. Vagyis csak ezt próbáltam magamnak sürgősen bebeszélni. Ugyanis nem tudtam kiverni a fejemből azt a furcsa érzést, ami belém költözött, akárhányszor csak a hasamra pillantottam. Valami más volt, valami, amire nem tudtam rájönni, hogy mi az. Mindkét tenyeremet a köldököm köré simítottam és végig tapogattam a hasamat, aztán, mint a derült égből a villámcsapás villant be előttem egy kép. Egy kép egy apró csecsemőről, aki talán a pocakomban lehet.
Hirtelen pánik tört rám, de muszáj volt lenyugtatnom magamat, mielőtt még a bolhából elefántot csináltam volna. Kizárt, hogy terhes legyek, rendszeresen szedem a fogamzásgátlót és a havi ciklusom is mindig időben megjelenik. Vagy mégsem?
Remegő kezekkel nyúltam a telefonom után, ami az ágyon pihent és az ajkamat rágcsálva oldottam fel azt, majd léptem a naptárba. Hónap eleje volt, tehát azt jelentette, hogy legalább még egy hét múlva fog megjönni. A ciklusommal minden rendben, ahogy a hasammal is. Nem vagyok terhes és nem is növekszik egy pici baba a pocakomban. Mindössze csak felszedtem pár kilót. Megeshet még velem is, attól függetlenül, hogy modell vagyok. Ennek kell lennie. Más dolog szóba sem jöhet.

*
Talán egy órája tartott a fotózás, mikor hirtelen rosszul lettem, és muszáj volt leülnöm. Szédültem és rázott a hideg, aztán hányingerem lett és miközben egy vécé előtt kucorogva epét hánytam – tekintve, hogy nem reggeliztem semmit, mivel nem volt étvágyam – újra rám tört a fura érzés és a pánik. Nem lehet véletlen egybeesés, hogy először magamat bámulom a tükörben, aztán rám tör az érzés, hogy terhes vagyok, majd rosszullét és hányás miatt hazaküldenek a munkából.
Egy ideig csak ültem a kocsiban, melyet nem mellesleg egy pár évvel ezelőtt kaptam Nialltől születésnapomra. Brian hivatalosan is szakmát váltott és a testőröm lett, a sofőröm helyett. Ezért Niall rögtön vett is két kocsit, egyet nekem, egyet pedig magának. Míg ő maradt a szeretett fekete Range Roverjénél, addig én egy fehér Audit kaptam, amiért odáig vagyok, és nagyon szeretem. 
Jót tett a hűvös levegő, ami az ablakon át áradt befelé a mélygarázsban. A hányingerem elmúlt, noha nem éreztem jobban magamat. Tudtam, hogy orvoshoz kellene mennem, de féltem elindulni. Mi van, ha tényleg terhes vagyok? Ha tényleg ráéreztem és egy pici csöppség növekedik a hasamban? Nem lehet még gyerekünk, még annyira fiatalok vagyunk, ráadásul Niall folyamatosan dolgozik, új dalok, albumok, és turnék, míg én egyre keresettebb és keresettebb vagyok a szakmámban. Ráadásul nem érzem még magam készen az anyaságra. Igaz, Niall remek apja Hollynak, de én nem tudom, milyen felelősség szülőnek lenni. Most töltöttem be a huszonötöt, az év végén meg kell erősítenem a szerződésemet a Victoria’s Secretnél és aláírni egy újat. Nem lehetek terhes, hiszen szedem azt az átkozott gyógyszert! Basszus, basszus, basszus. Lehet tényleg, hogy egy magzat van a hasamban? Egy picike magzat, a gyerekünk Niallel?

Megráztam a fejemet a céllal, hogy azzal rendbe tudom szedni a gondolataimat. Muszáj lehűtenem magam, nem szabad rögtön pánikba esnem. Most elindítom a kocsit, elfurikázok a nőgyógyászom rendelőjéhez és ő majd pontot rak a dolog végére. Vagy nem.
Hamarabb megérkeztem a menta színű épület elé, mint azt hittem. Miután leparkoltam, megfogtam a táskámat és kiszálltam az autómból. Lezártam, majd a kocsi kulcsot a táskámba süllyesztve az épület felé indultam. A recepción azt mondták, hogy várnom kell, mivel időpont nélkül jöttem, úgy hogy idegesen leroskadtam egy műanyag székre és az előttem lévő fal óráját szuggerálva vártam. És vártam és vártam, majd egy teljes óra után végre tudott fogadni a doktornő az ebédszünete előtt.
- Hálásan köszönöm, hogy fogadni tudott – ráztam vele kezet, aztán le is ültem a kipárnázott székre az asztala előtt.
- Mit tehetek önért Palmer? – kérdezte kedvesen, én pedig mély levegőt vettem és meglepődve vettem tudomásul, hogy a doktornő kék szemei semmiből előbújt nyugalmat idézett elő bennem. Jól ismertem már őt, hozzá járt anya is, ő állapította meg azt is, hogy rákos és ellátott minket rengeteg tanáccsal, valamint ő segítette világra Hollyt is. Talán ezért nyugodtam meg, mert már jól ismert és tudtam, hogy nála jó kezekben leszek.
- Ma reggel volt egy különös érzésem, miközben a tükör előtt álltam. Sokat edzek, vagy legalábbis edzettem, ezért eléggé csodálkozva vettem észre, hogy a kockáim… odalettek. Sőt, a hasam kemény és annyira furcsa. Először azt hittem, hogy híztam, mert mostanában sokat dolgoztam és nem ügyeltem arra, hogy mit és mikor eszek. De aztán valahogy eszembe ötlött, hogy mi van… szóval, hogy mi van ha, terhes vagyok. És akkor utána néztem a ciklusomnak, ami eddig rendben volt és a naptáram szerint jövő héten kell megjönnie. Valamint a fogamzásgátlót is rendszeresen szedem, úgy hogy végül nem foglalkoztam vele. Elmentem dolgozni, de aztán rosszul lettem és hánytam és haza küldtek, de én ahelyett, hogy hazamentem volna idejöttem, mert… nem hagy nyugodni a gondolat, hogy esetleg terhes lehetek. Szóval, nem vettem tesztet sem és nem is végeztem el egyet sem, hanem gondoltam eljövök, hiszen amúgy is aktuális volt már a látogatásom és megnyugtathat, hogy nem lehetek terhes.
- Értem és, ahhoz, hogy kizárjuk a lehetőséget, mindenképpen el kell végeznie egy tesztet – mondta, majd már kutatni is kezdett egy fiókban, majd előhúzott egy rózsaszín dobozt. Nagyot nyelve néztem a dobozra, és a kis műanyag pohárkára. – Menjen és kérem, hozzon nekem ebbe vizeletmintát – mosolygott rám megnyugtatólag, én pedig remegő kézzel átvettem tőle a műanyag poharat. – A mosdó rögtön itt van az ajtó mögött. Ne idegeskedjen, menni fog – bátorított, én pedig nagyot nyelve felálltam és bólintottam egyet. A táskám fülét szorongatva az egyik kezemben, míg a másikban a pohárkát fogva mentem a vécére. Amint készen voltam, átadtam a doktornőnek a vizeletet, ő pedig már bele is rakta a tesztet. Nagy szemekkel és az ajkamat rágcsálva vártam, hogy történjen valami, hogy a doktornő megszólaljon és közölje velem, hogy az egészet csak bebeszéltem magamnak és nem vagyok terhes. Az ölemben az ujjaimat tördeltem, mely egy rossz szokás, amit Nialltől lestem el. A szívem a mellkasomban olyan hevesen dübögött, hogy azt hittem, kiszakad a helyéről, a szám teljesen kiszáradt és a torkomban keletkezett gombóc nem akart onnan lecsusszanni. Egy örökkévalóságnak tűnt, mire a doktornő felnézett rám és szólásra nyitotta a száját. Most megtudom. Lehet, terhes vagyok. És mi van, ha nem? Basszus, totál belelovalltam magam, mi van, ha közli velem, hogy csak azért voltam reggel rosszul, mert nem reggeliztem semmit és valóban felszedtem pár kilót? Miért érzem magam csalódottnak?
- Nos, ha a teszt nem csal, Palmer, ön valóban várandós – mondta lassan és jól érthetően. Festett ajkai egy barátságos mosolyra húzódtak, én pedig egyszerre éreztem megkönnyebbülést és pánikot. Hát igazam volt. Megéreztem. Tényleg van a pocakomban egy kis csöppség. Niall és az én csöppségem. – A teszt szerint ön a harmadik hétben van, ezért hüvelyi ultrahangot tudunk elvégezni. A normálisan még nem mutatkozna a kicsi – magyarázta, majd felállt, én pedig kábán követtem.
És valóban ott volt. A monitoron a kisbabám. Egészen picike volt, egy ovális alakú foltocska.
- Gratulálok! Remélem nem sokkolta le nagyon a hír. Hiszen megérezte és az anyai ösztönei nem csapták be – mosolygott rám a vizsgálat után, mikor visszamentünk az asztalához. – A baba érkezése január első hetére várható. Itt van néhány prospektus és brosúra, amiket olvasgathat, azon felül már most szeretném, ha neki kezdene egy babvédő vitamin fogyasztásához – magyarázta. – Váltsa ki a gyógyszertárban és minden este igya még egy pohár vízzel. Ezen kívül várom vissza négy héten belül. Akkor már a magzat is nagyobb lesz és megmutathatom önnek rendes ultrahangon is. Azonfelül majd meg kell vizsgálnunk a szívverését és vért is kell vennünk, de ezen még ne törje a fejét. Próbáljon ne sokat stresszelni és szedje mindenképpen a vitamint.
- R-rendben. Nagyon szépen köszönöm – motyogtam, aztán egy meleg mosoly kíséretével megrázta a kezem, én pedig kijöttem a rendelőből. Kótyagos volt a fejem, azt se tudtam mit csináljak, hova menjek. Nem csal az anyai ösztönöm… Te jó ég, anya leszek.
Ösztönösen csúszott a tenyerem a hasamra és cirógatta azt meg. Gyereket várok. Gyerekünk lesz Niallel. Oh, istenem, mégis mit fog szólni hozzá?
Erőt vettem magamon, hiszen a folyosón néhány anyuka megbámult. Hirtelenjében mindenütt terhes nőket láttam. Az egyikük együttérzőleg rám mosolygott, én pedig gyorsan kisiettem az épületből. Beültem a kocsimba, a táskámat az anyósülésre dobtam és előre dőltem a kormányra. Fejemet megtámasztottam a bőrön, míg kezeimmel a fejem mellett markolásztam, végül elengedtem a kormányt és mindkét kezemet újra a hasamra csúsztattam. Gondolkodás nélkül indítottam a motort, kötöttem be magamat és indultam a belváros felé anya fodrász szalonjához.
Az üzlet, mint mindig most is tele volt, anya éppen egy fiatal nőnek a haját festette. Rendeztem a vonásaimat, majd felé siettem és megálltam mellettük.
- Szia anyu, muszáj beszélnünk – mondtam gyorsan.
- Palmer – lepődött meg – édesem, történt valami? – kérdezte, én pedig hevesen bólogatva válaszoltam.
- Tudnánk beszélni, kérlek? – tört meg a hangom, anyunak pedig elkerekedtek a szemei, aztán lerakta az ecsetet az edénybe és körül nézett. Magához intette egy kollégáját, aztán elnézést kért a vendégtől, majd levette a kesztyűt, kézen fogott és hátrahúzott az öltözők felé. Magamra erőltettem egy hamis mosolyt, mikor anyu egyik kollégája éppen kilépett az öltözőből és ránk köszönt. Visszaköszöntem neki, aztán végre kettesben voltunk a teremben.
- Mi a baj? – kérdezte rögtön, aztán lehúzott egy székre, én pedig képtelen voltam visszatartani a könnyeimet. – Palmer megijesztesz, mi történt? – csúsztatta a kezét a vállamra, míg a másikkal még mindig a kezemet fogta.
- Anya, terhes vagyok – suttogtam a szemeibe nézve. Az ő kékjei elkerekedtek, kezét elvette a vállamról és a szájához kapott, én pedig remegve kifújtam a levegőt, aztán letöröltem a könnyeket az arcomról. Annyival könnyebben éreztem magamat, hogy megosztottam vele.
- Palm… ez biztos? – kérdezte óvatosan, én pedig szipogva bólogattam.
- Most jövök a nőgyógyásztól. Három hetes vagyok – suttogtam.
- Oh, édesem – húzott magához, én pedig átöleltem a nyakánál és a fejemet a vállára fektettem. Lehunytam a szemeim, és utat engedtem a könnyeimnek, amik a szemeimet szúrták. – El sem hiszem édesem. Gratulálok – suttogta a fülembe, miközben finoman jobbra és balra dülöngélt velem. – Olyan büszke vagyok rád Palmer – húzódott el tőlem és a kezét az arcomra csúsztatta. – Jól van, semmi baj édesem, ne sírj – mosolyodott el. – Váratlanul ért, igaz?
- Igen – sóhajtottam fel szaggatottan és hagytam anyunak, hogy letörölje a könnyeimet. – Egyáltalán nem volt tervben, még nem is beszéltünk róla Niallel. Mostanában amúgy is keveset beszéltünk, mert állandóan dolgozik és Hollyval van. Nem tudom, mit fog szólni hozzá – remegett meg újra a hangom.
- Édesem, hát mit szólna hozzá? Niall nagyon-nagyon fog örülni neki, emiatt kár idegeskedned. Tudod, hogy imádja Hollyt és ugyanannyira fogja a közös gyereketeket is szeretni, mint őt. Ebben biztos vagyok. 

2017. augusztus 12., szombat

50 - Tate

Halihalloo,
oiii egy kis időugrás történt a részben.:3 Akár csak a mai rész Lanelben ez a fejezet is elég zsúfolt. Komolyan fogalmam sincs, hogyan tudom a részeket így összeidőzíteni, de valahogyan mindig sikerül.:D Aw szerintem elég édes rész lett, úgy hogy remélem nektek is tetszeni fog!^^ Oh és mielőtt még elfelejteném, innentől kezdve tíz rész plusz egy epilógus van már csak hátra.:) Jó olvasást! Xx♥


2017. április 28., Péntek, Los Angeles

PALMER TONKIN



Három hónap elteltével...

Édes csókokra ébredtem, amiket Niall az arcomon, a nyakamon és a vállamon hintetett el. Szemeim még csukva voltak, noha a szám már fülig ért az arcomon. Felnyújtottam a kezeimet, miközben megfeszítettem a testemet alatta, és elnyomtam egy ásítást. Mikor kinyújtóztattam magamat, a kezeimet Niall nyaka köré fontam és átöleltem őt, míg egyik lábamat felvezettem meztelen combján, és a derekára kulcsoltam, a sarkamat pedig a gerincére nyomtam, pontosan az alsónadrágjának a korca fölött. Egy halk sóhaj szökött ki a számon, ahogy továbbra is kényeztetett az édes puszikkal, totál ellazultnak éreztem magam és a mellkasomban hirtelen újra dagadni kezdett az érzés, hogy mennyire szeretem is őt. Néha körülírni sem tudom.

Szája felkalandozott a nyakamról az államra, végül a szám sarkába, és végre a számra nyomta az övét. Ujjaimat rögtön barna tincsei közé csúsztattam és azokkal játszottam, miközben lustán csókoltam neki vissza és élveztem a közelségét. Testével rám ereszkedett, férfiasságát a medence csontomnál éreztem nekem feszülni. A lábamat szorosabban fontam a dereka köré, miközben mosolyogva elváltam tőle és pislogva néztem rá.
- Hm, jó reggelt – vigyorogtam. – Jól aludtál? – kérdeztem, aztán az alsó ajkamba haraptam, hogy elnyomjam a kislányos kuncogásomat, ami készült feltörni belőlem. Máskor mindig levesz a lábamról, ha érzem, Niall mennyire beindult rám, most valahogy mégis mulatságosnak találtam; talán mert volt egy olyan érzésem, hogy csak azért ébresztett fel, hogy könnyíthessen magán.
- Én? A legjobban – mormogta a bőrömbe, miközben továbbra is csókolgatott. – Na és te?
- Én is jól aludtam – sóhajtottam és csukott szemekkel élveztem puha ajkait az arcomon.
- Palmer? – morogta újra, én pedig válaszul felhümmögtem. – Boldog szülinapot – húzódott el tőlem és vigyorogva nézett rám, én pedig kicsit meglepetten pislogtam vissza rá, aztán éreztem, ahogy a fejembe tódult a vér és elpirultam. – Csak nem elfelejtkeztél a saját szülinapodról?
- Hát, te vontad el a figyelmemet máris korán reggel – mormogtam pironkodva, ő pedig újra lehajolt hozzám és egy szűzies csókot nyomott a számra.
- Oh, igen? Szóval, elvonom a figyelmed? Hmm – mormogta, miközben a száját tovább vitte az állam vonalán, aztán megszívta az érzékeny részt a fülem mögött, mire egy meglepett nyögés csúszott ki a számon. – Nocsak, nocsak – morogta elégedetten, én pedig az alsó ajkamba haraptam és a kezeimet a tarkójára raktam.
- Niall Horan, ha kimered szívni a nyakamat…
- Akkor mi lesz? – húzódott el tőlem, arcán egy roppant szemtelen vigyor ült, amiért egyszerűen odavoltam. – Mondd csak, mit teszel velem? – gúnyolódott, én pedig a nevetésemet visszatartva finoman a vállára csaptam.
- Tudod mit? Majd este kiszívhatod. De annál hamarabb nem – alkudoztam.
- Tetszenek a terveid az esténkre – vigyorgott kajánul, én pedig újra elpirultam, de az arcomon nekem is egy vigyor terült el.
- Szeretek előre tervezgetni… - válaszoltam mosolyogva.
- Szeretem, hogy használod azt a kis okos fejedet – nyomott egy puszit a homlokomra. – De most szeretném inkább átadni az első ajándékodat – vigyorgott rám és egy pár pillanatig egymás szemeibe néztünk, majd lebukott a takaró alá, mire nevetve felvisítottam, ő pedig az ujjait a csípőmbe vájta és visszanyomott a matracba.

- Csináltam neked sütit – mondta, amint leértünk a konyhába, majd már elő is vett egy tányért a hűtőből, aztán elém rakta a pulton, én pedig szájtátva meredtem a kis muffinokra, melyeknek a tetejére betűk voltak festve cukormázzal. Összesen tizenöt darab muffin a „Happy B-Day Palm ♥” felirattal.
- Ezt mégis mikor csináltad? – kérdeztem döbbenten, az ő arcán pedig egy szégyenlős mosoly terült el.
- Tegnap éjszaka. Miután elaludtál lejöttem és megsütöttem őket, Lady pedig társaságot nyújtott – mondta.
- Aw, de édes vagy! Nagyon köszönöm! – csusszantam le a székről, aztán máris megkerültem a pultot és a nyakába vetettem magam. – Szeretlek – suttogtam a fülébe, aztán egy hosszú csókot nyomtam a szájára.
- Nagyon szívesen. Remélem ízleni is fog.
- Várj! Mielőtt még ennénk belőle, hagy fotózzam le – váltam el tőle, aztán a telefonom után nyúltam és magam felé húztam a tányért. Miután készítettem róla egy fotót, elvettem a szívecskés muffint, míg ő a P betűset és egymást nézve haraptunk bele. Az íze persze isteni volt, nem is kellett külön reggelit készítenünk, hiszen kettő-három muffinnal és egy bögre tejjel tökéletesen tele lett a gyomrunk. Ezután Niall elkapott és addig kínzott, amíg bele nem mentem, hogy selfiezzünk. Csak nem kismilliót készített rólunk, Ladyvel, aztán megint csak kettőnkről. Minden egyes fotóért oda voltam, imádtam, ahogyan a kamerába vigyorgott, vagy, ahogy rám nézett, és ahogy nevetett, mikor az oldalát csiklandoztam.
Tisztában voltam vele, hogy Niall leszervezett valami kisebb parti féleséget, noha nem szólt róla egy szót sem, ahogy arról sem beszélt, hogy hova megyünk és mikor. Mikor aztán dél körül feltápászkodott mellőlem a kanapéról és a seggemre csapott, majd azt parancsolta, hogy induljak el öltözködni, egy izgatott vigyorral tettem, amit mondott. Kíváncsi voltam, hogy hova megyünk és mit fogunk csinálni, de mielőtt elkezdhettem volna kérdezősködni magamra is hagyott a szobámban.
- Mindegy mit veszek fel? – kiáltottam el magamat, miközben az ablakhoz mentem és kinéztem rajta. A nap vakítóan csillant meg a medencében lévő víznek a tükrén, az ég színtiszta kék volt és egy felhő sem volt rajta.
- Igen – kiáltotta vissza, úgy hogy megvontam a vállam és a gardróbba mentem. Nem kellett sokat gondolkodnom, rögtön megakadt a szemem a fekete ruhán, melyért oda meg vissza voltam és azóta vártam rá, hogy újra felvegyem, mióta legutóbb hordtam. Levetkőztem, aztán a fekete csipke bugyira felhúztam a ruhát, aminek a vége bő volt, így csiklandozta a lábszáramat. A fekete és vastag anyag mely a melleimet és a fenekemet takarta és éppen az alatt végződött, úgy feszült meg rajtam, ahogy pontosan kellett, míg a ruha többi része puhán omlott a kezeimre és a lábaimra. Miután végig néztem magamon a tükörben, és lesimítottam a ruhát, kifésültem a hajamat, majd magamhoz vettem egy hajgumit és csináltam egy kisebb kontyot a fejem tetejére, hogy maradjon még hajam, ami viszont szabadon lógva terülhet el a vállamon. Megigazítottam a nyakamban lógó N betűs nyakláncot, utána pedig felraktam egy vastagabb fekete chokert és néhány gyűrűt az ujjamra. A sminkemet egyáltalán nem vittem túlzásba, sőt szinte nem is vittem fel az arcomra semmi mást a napi rutinomat körbeölelő krémek és napolajon kívül. Raktam még egy pár fülbevalót a fülembe, aztán újra végig néztem magamon, és kiválasztottam egy fekete csizmát, amire nem igazán füllett a fogam, de muszáj voltam azt felvenni, hiszen semmi más nem passzolt volna az outfitemhez. Kivéve, ha mezítláb lennék.
- Hogy állsz? – kiáltotta el magát újra.
- Mindjárt készen vagyok.
- Ez esetben… - sétált be Niall és amint összetalálkozott a tekintetünk, rögtön meg is állt a beszélésben. Kissé tátott szájjal nézett rajtam végig, mire én újra lepillantottam magamra, aztán elpirultam és egyik kezemmel átöleltem magamat.
- Mi az? – kérdeztem szégyenlősen, míg ő csak közelebb sétált hozzám, majd újra megállt előttem.
- Woah… hű… elképesztően gyönyörű vagy… mármint. Azt a mindenit. Rohadt egy mázlista vagyok – nevette el magát, míg egyik kezét a derekamra csúsztatta, miközben másik még mindig maga mögött pihent. Újra elpirultam, ő pedig szélesen mosolyogva hozzám hajolt és egy csókot lehelt az ajkaimra. – Hoztam neked valamit, amit szeretnék odaadni mielőtt, elindulnánk – suttogta mosolyogva az ajkaimtól pár centiméterre, aztán elhúzódott a fejével tőlem. – Boldog születésnapot – vette elő a kis dobozkát, ami eddig tényleg a háta mögött rejtegetett. Elakadt a lélegzetem, mikor lepillantottam a fehér bőrrel bevont négyzet alakú dobozra, aminek a tetején ezüsttel Cartier felirat díszelgett és egy szalaggal volt átkötve. Az alsó ajkamba mélyesztettem a fogamat, amint a kezem után nyúlt és a tenyerembe fektette a dobozt. Felnéztem az arcára, a gyönyörű kék szempárba, ami az én kékjeimbe bámult vissza. Szépen ívelt vékony ajkai a világ leggyönyörűbb mosolyává húzódtak, megcsillantatva fehér fogait. Én is elmosolyodtam, aztán mély lélegzetet vettem, míg lelöktem a masnit a dobozról, aztán felnyitottam azt. A vékony ezüst, vagy fehérarany karkötőbe egy táncoló pár volt belefűzve, a nő ruhája apró pici gyémántkövekkel volt kirakva, tőlük úgy egy ujjnyi távolságba mindkét irányban két apró szívecske zárta a sort. A lánc vékony volt, elegáns, és elképesztően gyönyörű. Tudtam, hogy a pár mi vagyunk, minket ábrázol, pontosan, úgy ahogyan ezt Niall is énekelni szokta a nekem írt dalában. Könnyek szöktek a szemembe, és mielőtt észbe kaphattam volna, már ki is buggyantak a helyükről. Niall elvette a kezét a derekamról, de csak, hogy az arcomra tudja fektetni a másik tenyerével együtt. Hüvelykujjaival letörölte a könnyeimet, míg én mosolyogva pillantottam fel rá.
- Ez gyönyörű. Köszönöm – suttogtam, aztán újra lepillantottam a karkötőre, majd végig simítottam az ujjammal a medálon. Niall kivette a dobozból és felrakta a jobb kezemre, aztán azt megfogva simított rajta ő is végig, majd nézett fel újra rám.
- Örülök, hogy tetszik, habár megsiratni semmiféleképpen nem akartalak. Szeretlek – mosolygott, aztán megcsókolt, én pedig hagytam, hogy újra meg újra elvesszek az ölelésében. - Készen vagy? Mehetünk? – kérdezte, miután elvállt tőlem és megcirógatta az arcomat.
- Még kell egy táska, amibe összepakolhatok… - akartam volna elfordulni, de ő nem hagyta, elkapta a csípőmet és mindkét kezével visszafordított maga elé.
- Arra nem lesz szükség – mosolygott. – Gyere.
- Na de Niall, még cipő sincs rajtam…
- Nem is kell – mosolygott rejtélyesen, szemeiben megcsillant a huncutság, amiért annyira, de annyira oda vagyok. Hagytam, hogy összekulcsolja az ujjainkat és kihúzzon a gardróbból, majd a szobámból, végül le az emeletről. Elakadt a lélegzetem, mikor a nappaliban a terasz ajtón keresztül megpillantottam a barátaimat, akik mind felsorakoztak a kertben és csak ránk vártak.
- Meglepetés! Boldog szülinapot! – kiáltották mind egyszerre, amint kiértünk a terasz ajtón keresztül, mire elnevettem magam és erősen próbáltam visszatartani újra kikívánkozó könnyeimet. Itt volt mindenki. A srácok, Danielle, Freddie, Brian és Zayn, valamint a legjobb barátnőim Sara, Romee, Josephine, Jasmine, Gigi, Bella, Stella és Kendall. Danielle kutyái már vígan játszottak Ladyvel mögöttük.
Nevetve közéjük vetettem magam, azt se tudom ki ölelt kicsodát, a lényeg az volt, hogy próbáltam mindenkihez odaférni, persze ez lehetetlen volt. Egyik ölelésből adtak a másikba, miközben mindenki elmondta a jó kívánságait és adott egy-egy puszit.
- Hű, most aztán megleptetek – motyogtam nevetve, míg visszabújtam Niall karja közé, aki csak elégedetten vigyorgott. Végig néztem a kerten, rögtön mellettünk a teraszon az asztal tele volt rakva ételekkel, valamint elővarázsoltak még egy asztalt, további székekkel, hogy mindenki elférjen majd. A fűben jó pár héliumos lufi repült, melyek nehezékekkel voltak a földhöz rögzítve. A becenevemet rakták ki belőle Palm, valamint két kettes dülöngélt jobbra balra a kellemes szellőnek köszönhetően. A ház sarkában további lufik voltak elszórva, melyek arany és ezüsttel voltak beborítva. A hatalmas tölgyfa tetején égősor lógott, de még nem volt meggyújtva, hiszen túlságosan is világos volt még hozzá.
- Pft, pedig azt hittem, hogy Palmer rá fog jönni miben mesterkedsz – címezte a mondatát Louis Niall felé, mire ő egy szemforgatással lereagálta, mi pedig mind felnevettünk. Ezután persze ellettem szakítva Niall mellől, és hol a lányokkal beszélgettünk, hol pedig Louisval ugrattuk egymást. Freddie is eléggé sokat volt nálam, imádtam a kissrácot, olyan édesen vigyorgott és kacagott rám, hogy képes lettem volna felzabálni.
Úgy beebédeltünk mindannyian, hogy miután besötétedett, ha lett volna se ettünk volna vacsorát. Én személy szerint totálisan telítődtem a sok finomsággal, amiket Niall rendelt és hozatott, valamint maradt egy csomó nassolni való és persze az italok is rendesen fogytak. Alkonyatkor aztán felkapcsolta Niall az égősorokat és minden annyira jól nézett ki, hogy totálisan odavoltam kilátásért. Meg a barátaimért, akik mind eljöttek és szebbé varázsolták a napomat. És Niallért. Aki lerendezte az egészet, meglepett ezzel a gyönyörű karkötővel és az édes süteményekkel, amiből már egy darab sem maradt. Aki nap, mint nap a szeretetével halmoz el és ezért hálásabb már nem is lehetnék.
- Oké, mi kezdjük a lányokkal az ajándékozást – pattant fel egyszer csak Sara.
- Oh, ne már, az miért nem elég, hogy eljöttetek és velem töltitek a napot? – nyávogtam, mire egyszerre több csúnya pillantást is kaptam.
- Oh, csak fogd be szülinapos – hurrogott le Sara, aztán előhozta a házból, a hatalmas táskát. – Basszus ez iszonyú nehéz, segítene valaki? – nyögött fel, mire Liam máris a segítségére ugrott és elém vonszolták a táskát.
- Mi a… - tátottam el a számat.
- Sht! – pisszegett le Sara, míg Danielle vigyorogva elvette a kezemből Freddiet.
- Oh, jesszuska, alig várom, hogy meglásd! – tapsikolt Josephine, én pedig felnevettem a többiekkel és megráztam a fejemet. Végig pillantottam a barátnőimen, aztán szétnyitottam a táskát és kihúztam belőle a rózsaszín papírt, amivel elvolt takarva a szemeim elől. Ezután kis könyvek tömkelege csúszott a látókörömbe, én pedig a homlokomat ráncolva nyúltam bele és húztam ki az elsőt, ami a kezeim közé akadt.
- Boldog születésnapot te album mániás! – nevetett rám Stella és Kendall, hiszen a könyv elején ők voltak rajta velem együtt. Tátott szájjal nyitottam ki a könyvet, és lapoztam az első oldalra, ahol Kendall szép írása tárult elém. Még egyszer boldog szülinapot kívántak és elmondták, mennyire szeretnek, és hogy mennyire örülnek, amiért a barátnőjüknek tudhatnak engem. Jó nézegetést kívántak a fényképekhez, én pedig rögtön tovább lapozgattam. Mint kiderült, mindannyióuktól külön albumokat kaptam, amiket megtöltöttek rengeteg fényképpel és emlékkel. 
Rendesen sírtam már, mikor kihúztam a táskából még négy könyvet. Volt egy külön Saratól, hiszen vele annyi képem és emlékem volt, hogy egy egyedüli albumot megtudott velük tölteni, ha nem többet. Ugyanez volt a helyzet Romeeval, tehát tőle is egy külön albumot kaptam, míg Josephine és Jasminetól egy közöset, ahogyan Gigitől és Bellatól is. Rengeteg fénykép, rengeteg élmény és rengeteg mondat, valamint viccek voltak feljegyezve a képek alatt, vagy a könyv elején illetve végén. Körülöttem mindenki nevetett, míg én alig bírtam kordában tartani az érzelmeimet. Az albumok gyönyörűek voltak tele felejthetetlen emlékekkel, amik most már biztosan nem fognak feledésbe merülni. Hiszen külön albumjaim vannak róluk, te jó ég! Fogalmam sincs mivel érdemeltem ki ezeket a barátokat.
Hatalmas volt a hangzavar, mindenki beszélgetett és nevetgélt mindenkivel, én még mindig kapkodtam a fejemet az albumok és fotók között, mire végül aztán Gigi rávett, hogy talán egyesével nézzem meg őket. Niall és Danielle valahogy eltűntek mellőlem, így Gigi és Bella fogott közre, mivel éppen az ő, vagyis a mi albumunkat nézegettem. A fejemet felkaptam, mikor a többiek hűházni és uh –zgatni kezdtek, és elkerekedett szemekkel meredtem a hatalmas fehér ezüst dobozra, melynek a tetején egy hatalmas masni díszelgett és Niall cipelt felém. Mögötte Harry és Liam kezében további dobozok voltak, én pedig elszörnyedve meredtem rájuk. Addig nem is láttam, míg Niall le nem helyezte elém a nagy dobozt a földre, hogy pici szabályos lyukak vannak a tetejébe fúrva. Hirtelenjében csend lett, így kutya nyüszítést lehetett hallani, végül egy bizonytalan ugatást, mire felkaptam a fejemet és Ladyék felé néztem. Már ők is álltak és minket néztek felhúzott fülekkel.
Felnéztem Niallre, aki egy hatalmas vigyorral nézett vissza rám. Mikor a kutya megint felvakkantott a dobozban, rögtön a masni után nyúltam, aztán szinte letéptem a dobozról. A dobozban egy apró barna göndör szőrű csöppség ült, aki nyüszítve nézett fel ránk.
- Oh, istenem – nyúltam be érte és óvatosan a kezembe vettem a kiskutyát, aki csak nézett rám a nagy
szemeivel.
- Boldog szülinapot baby – vigyorgott Niall.
- De ho-, mié-, mik-, Niall mi a fene? – a hangom megemelkedett pár oktávval, miközben a kiskutyát tartottam az ölemben és cirógattam a fejét. Ekkor már Lady és Dani kutyái is mellettünk voltak, akiket Louis, Niall és Sara fogtak vissza.
- Édes istenem, de édes! – kiáltott fel Sara.
- Miniatűr labradoodle, kisfiú, öt hetes – magyarázta vigyorogva Niall, miközben Ladyt ölelgette.
- Végre Palmer, van egy kutyád, amit nevezhetsz kiskutyádnak, hiszen az is! – sóhajtott fel Sara, mire próbáltam rámeredni csúnyán, de nevetnem kellett a kijelentésén, ahogy a többieknek is.
- Aw, nem hiszem el – fordítottam magam felé a csöppséget. – Hát, szia, édesem – cirógattam, ő pedig elégedetten nyüszített az ölemben és nyomta a fejét még jobban a kezem felé.
- Mi lesz a neve? – kérdezte izgatottan Danielle, mire felnéztem Niallre.
- Ötlet? – kérdeztem szélesen vigyorogva.
- Tate – vágta rá szinte azonnal. – Igazából nekem attól a pillanattól kezdve Tate volt, hogy a tenyésztőnél az ölembe kucorodott, úgy hogy…
- Tökéletes – suttogtam újra lepillantva legújabb családtagunkra, Tatere. 

2017. augusztus 9., szerda

49 - Felelőtlenség

Halihalloo,
napi cukiság Niallel és Hollyval az élen. Szintén egy rész, amiben a srácok is mind jelen vannak és együtt mulatják az időt. :3 Remélem tetszeni fog, ne felejtsetek el a rész alján visszajelezni!:) Jó olvasást! Xx♥


NIALL HORAN


Reggel a mellettem lévő mocorgásra ébredtem fel. Az erős fény még mindig bántotta a szemeimet, de már egyáltalán nem izgatott, mert nagyjából megszoktam. Pislognom kellett párat, mire normálisan láttam, és az első, amit megpillantottam az Holly aranyos vigyora volt. Én is elmosolyodtam, aztán a fejemet közelebb raktam az övéhez és a kezemmel végig simítottam a hátán.
- Szia – suttogtam mosolyogva.
- Szia – suttogta vissza.
- Régóta fent vagy? – kérdeztem, ő pedig válaszul megrázta a fejét.
-  Niall? Pisilnem kell.
- Hát akkor menjünk – ültem fel, de a kezeimmel közben még magam mögött támaszkodtam, hiszen hirtelen megszédültem és a fejem is lüktetni kezdett. Megvártam, míg elmúlik a szédülés, közben Holly kimászott az ágyból és előttem állva nézett rám. Rá mosolyogtam, közben pedig jót derültem kócos haján, ami össze-vissza állt a fején. Kimentünk pisilni, aztán fogat és arcot is mostunk, majd az ölemben cipelve őt indultunk ki a nappaliba. – Jól aludtál?
- Igen – bólogatott.
- Csinálunk reggelit?
- Igeen!
- Mit szeretnél enni?
- Palacsintát! – vigyorgott édesen.
- Rendben, akkor csinálunk palacsintát – vigyorogtam én is vissza rá, majd leültettem a konyha pultra. – Ugye nem esel le innen?
- A-a – rázta a fejét, én pedig nyomtam egy puszit a homlokára, aztán a hűtőhöz mentem és elkezdtem kipakolni belőle a reggelihez való dolgokat. – Mikor jön anya? – kérdezte hirtelen.
- Nem tudom Holly. Írok neki üzenetet, oké? Miért, már nem szeretnél nálunk maradni? – kérdeztem kicsit letörten.
- Deee! Csak kérdeztem.
- Akkor jó – mosolyogtam rá. – Mi lenne, ha ma berendeznénk a szobádat? Elmehetnénk ágyat venni. Meg festéket. És kifestenénk a szobádat.
- Pirosra!
- Igen, pirosra – kuncogtam. – Na, mit szólsz?
- Jó. Majd én is festhetek?
- Hm, meglátjuk. A festéknek elég erős szaga van és egy ilyen kicsi lánynak azt nem nagyon szabad belélegeznie – nyomtam újra puszi a fejére, aztán mellé álltam és vettem le egy tálat a szekrényből.
- De miért?
- Mert egészségtelen.
- Segíthetek én is?
- A palacsintában? Persze! Üljünk le az asztalhoz és együtt felütjük a tojásokat, rendben? – vettem le a pultról, aztán mindent magamhoz véve kimentünk az asztalhoz. Leültem a székre, őt pedig az ölembe ültettem, aztán együtt elkezdtük megcsinálni a palacsinta tésztáját. Miután készen lettünk vele, egy kicsit beraktuk a hűtőbe pihenni, közben pedig megterítettünk és elővettük az édességet, amit majd a palacsintára kenünk. Utána Hollyt újra a konyha pultra ültettem és mindketten mohón falni kezdtük az áfonyát a műanyag dobozból, közben pedig beszélgettünk.
- Jó reggelt! – szólt egyszer csak hirtelen mögülünk Palmer, mire a kezemet megtámasztottam Holly mellett és hátra néztem a barátnőmre.
- Szia – mosolyodtam el, aztán vissza is fordultam Holly felé, miközben újabb szemeket vettem a dobozból. Pár másodperc múlva Palmer már mellettünk állt, egyik kezét a derekamra csúsztatta, aztán a fejét a vállamra hajtotta.
- Most ébredtél fel? – nyomtam egy puszit a fejére, miközben ő Holly arcát simogatta a kezével.
- Aha – csent ő is egy darab áfonyát, én pedig az utolsó kettőt Holly felé nyújtottam a tenyeremen. Mosolyogva elvette és gyorsan be is kapta őket. – Jól aludtál Holly? – kérdezte, Holly pedig hevesen bólogatni kezdett, aztán mosolyogva kinyújtotta a mancsait Palmer felé és átölelte őt, amint Palm odahajolt hozzá. Mosolyogva figyeltem őket, aztán el léptem Holls elől és kidobtam a kukába az üres műanyagot. – Akkor máskor is fogsz nálunk aludni? – kérdezte Palmer újra.
- Igen. Niall azt mondta, pirosra festjük a szobámat! – közölte vele izgatottan, én pedig újra elővettem a tésztát a hűtőből.
- Woah, tényleg? – kihallottam Palmer hangjából, hogy meglepődött, én pedig kuncogva vállat vontam, aztán a tállal a kezemben feléjük fordultam.
- Az én kis Piroskámnak, mindent – kuncogtam, aztán nyomtam egy puszit Palmer homlokára és elővettem egy serpenyőt. – Ma jó lenne, ha be is tudnánk vásárolni és ki is tudnánk festeni, mert holnap úgyis repülünk el, aztán mire visszajövünk, megszárad majd a festék meg minden. Utána pedig berendezhetjük a szobáját.
- Oké, persze, ha akarod. Akkor látom ti, csináljátok a reggelit, én pedig rendet rakok a nappaliban.
- A bőröndömet már tegnap bepakoltad, nem?
- Még nem végeztem, megcsinálom akkor azt is.
- Köszi – csücsörítettem felé, mire mosolyogva megállt mellettem és adott egy csókot.
- Vennünk kell két széket, egyet ide a konyhába, egyet meg a fürdőszobába, hogy ne mindig a pulton üljön. Félek, hogy leesel baby – emelte le a pultról és lerakta a földre.
- De nem esek le! Én is szeretnék segíteni Niallnek! – tiltakozott, mire Palm újra felültette mellém.
- De akkor ne mocorogj! – nyomott egy puszit a fejére, majd kiindult, mi pedig belecsorgattuk a tésztát a serpenyőbe.

Közösen megreggeliztünk, aztán felöltöztünk, közben pedig beszéltem Alexával, és elkértem tőle Hollyt mára is. Persze, mondtam neki, hogy átjöhet hozzánk, meg hogy vásárolni készülünk menni, és hogy valószínűleg később a srácok is jönnek, de nem tudtam rávenni őt, hogy eljöjjön. Arra hivatkozott, hogy úgyis van pár elintézni valója, úgy hogy azokat ma megcsinálja, utána pedig beszélt Hollyval is, végül leraktuk a telefont. Palmer elvitte felöltözni Hollyt, amíg én elmosogattam a konyhában, aztán utánuk mentem a hálóba, hogy én is felöltözzek. Addigra már Holly kék hosszú ujjú felsőben, alján fodrokkal és farmerban ült az ágyon, miközben Palm félmeztelenül turkált a szekrényében. Farmer volt feszes lábain, felül pedig még csak melltartót viselt, a haja, mint mindig egy rendezetlen kontyba volt fogva. Mellé settenkedtem, közben pedig szemem sarkából láttam, ahogy Holly fentebb mászik az ágyunkon és a nyusziját keresi. Kezeimet Palmer csupasz bőrére csúsztattam, mire megugrott, aztán szégyellősen mosolyogva pillantott rám, majd mögém Hollyra, mielőtt megcsókoltam volna. Átkarolta a nyakam és beletúrt a hajamba, utána viszont szinte rögtön eltolt magától, mire döbbenten néztem rá.
- Itt van Holly – suttogta elpirulva, aztán újra mögém pillantott, én pedig csak hozzá hajoltam és egy csókot nyomtam az arcára.
- Tudom – mormogtam a bőrébe, miközben ajkaimmal felfelé haladtam a homlokára. Szégyellősen mosolygott még mindig, mikor elhúzódtam tőle, én pedig vigyorogva kezdtem kutakodni szintén ruha után.
- Palm, befonod a hajam? – kérdezte Holly.
- Miért, az nem volt jó, ahogy én tegnap befontam? – kérdeztem a számat biggyesztve, mire Holly csilingelően felkuncogott.
- De igen, csak Palmer szebben csinálja – mondta, én pedig szomorúan néztem rá, mire tovább kuncogott.
- Igen befonom, vidd ki a táskádat és vegyél elő kis hajgumikat. Én viszem a fésűt – mondta neki, aztán becsukta a szekrényajtót, miután magára húzott egy fekete garbót, mely nem volt elég hosszú, így még mindig láttam ingerlően barna bőrét a csípőjén. Mindketten magamra hagytak a gondolataimmal a szobában, úgy hogy miután én is felöltöztem, kimentem utánuk. Beültem Palmer mögé, aztán elkezdtem kihúzni a hajgumit a kontyából, miközben ő már Holly haját fonta.
- Héj, mit csinálsz?
- Befonom a hajadat – mormogtam és aztán fonni is kezdtem a barna tincseit, miután megfésültem őket.

Brian értünk jött, majd el is indultunk egy bútorbolt felé. Út közben csörgött a telefonom, ezért elszakadtam Palmertől és Hollytól és kihalásztam a zsebemből a készüléket. A kijelzőn Harry neve állt.
- Jó reggelt! – köszöntöttem jó kedvűen.
- ’Reggelt.
- Mi újság? Fejfájás? – érdeklődtem mosolyogva.
- Van – nyögött fel. – Mindenkinek van. Nektek?
- Csak nekem – feleltem mosolyogva. – Később átjöttök? Szeretném kifesteni Holly szobáját és kéne a segítség.
- Aha, persze.
- Most még vásárolunk, úgy hogy majd üzenek, ha gyertek.
- Oké. Én edzeni megyek Liammel.
- Rendben. Később – mondtam, aztán már ki is nyomtam és visszacsúsztattam a telefont a zsebembe. – Harry volt az – tájékoztattam Palmert, ő pedig csak bólintott válaszul.

A délelőttünk hamar eltelt a boltokban, rengeteget nevettünk Hollyn, aki vigyorogva produkálta magát és tovább szórakoztatott minket. Egy kicsit mindketten megilletődtünk, mikor rajongók állták utunkat, és Palmer volt az, aki habozás nélkül rávágta, hogy Holly a keresztlánya. Ezután én át is adtam őt Palmnak, hogy tudjak váltani pár szót a lányokkal, akik kedvesek voltak és többször is elmondták, hogy Holls mennyire édes. Mire elmentek egy fültől-fülig érő vigyor ült a fejemen és bár pontosan nem tudtam megmondani, hogy miért vigyorogtam ennyire idiótán, azért mégis volt pár sejtésem. Talán mert örültem neki, amiért kedvelik a lányomat? Mert nem kezdenek balhézni, vagy nem szidják őt és Palmert sem? Oké, mondjuk, ki tudna egy ilyen tüneményre bárki is bármilyen csúnyaságot mondani? Mondjuk véleményem szerint Palmerben sincs semmilyen belekötni való, de hát én ezt valószínűleg soha nem is fogom rendesen megérteni.

Tapéta mellett döntöttünk végül, már csak azért is, mert a piros alapon, apró fehér pöttyös nagyon tetszett mindhármunknak, és hamarabb is megleszünk vele, mint a festéssel. A bútorokat kiválasztottuk és meg is vettük, és majd kiszállítják őket, ha visszatértünk Londonból. A bútor üzlet után, természetesen utunk egy játékboltba vezetett, és miután szerencsésen kiszabadultunk onnan – néhány új játékszerrel gazdagodva –, hazaindultunk. Otthon aztán Holly az új játékaival játszott, míg én a tapétázáshoz készültem elő és vártam a fiúkat, Palmer pedig ebédet kezdett csinálni.
- Sziasztok! – hallottam Palmer hangját az előszobából, gyanítom, hogy megjöttek a fiúk, így hát én is kiindultam.
- Micsoda illatok – vigyorgott Harry Palmerre, aki éppen átölelte őt.
- Csakis nektek – válaszolt kuncogva Palm.
- Sziasztok – pacsiztam le Harryvel, aztán pedig a többiekkel.
- Szia, prücsök. Mit játszol? – telepedett le Hazz rögtön Holly mellé a földre, amint beértünk a nappaliba.
- Hát ezzel – mutatta szégyellősen Holly, aztán felnézett rám, miközben én mosolyogva letelepedtem a fotelbe. – Most kaptam.
- Játszhatok veled? – kérdezte Harry, Holly pedig bólintott és elkezdte mutogatni neki, hogy mit csináljon. Az egész tulajdonképpen egy társasjáték szerűség volt, annyi különbséggel, hogy Holly egyedül is tudott vele játszani és nem kellettek hozzá felnőttek. Sokkal, nyugodtabb szívvel vettem meg neki ezt, mint bármilyen Barbie babát, hiszen ezzel még fejleszti is magát. Persze, tudom, minden lánynak fontosak a babák, különösen ilyen időszakban, de tisztában vagyok vele, hogy van már neki egy tucat otthon, úgy hogy jobbnak láttam ezt.
- Basszus, nekem még mindig fáj a fejem, pedig edzeni is voltunk – nyögött fel Liam, míg letelepedett a kanapéra és hátra hajtotta a fejét.
- Mert rendesen az üveg aljára néztél tesó – nevettem fel.
- És elég sok mindent elcsacsogtál részegen – fűzte hozzá Palm mosolyogva, miközben leült a térdeimre, én pedig hátrébb húztam az ölemben és a dereka köré fontam a karjaimat. Homlokomat a hátának döntöttem, aztán nyomtam oda egy puszit, közben pedig vártam, hogy lentebb csússzon az ölemben, hogy a nyakához férhessek és ott is elszórhassak pár ártatlan csókot. De ez nem történt meg, így a számat biggyesztve dugtam elő a fejemet mögüle és próbáltam újra bekapcsolódni a beszélgetésbe.
- Miket? – kérdezte riadtan Liam, mire Palm felkuncogott, Louis pedig a homlokát ráncolva jártatta a tekintetét kettejük között.
- Miket csacsogott? Én nem emlékszem semmire.
- Hát persze, mert te sem voltál éppen a legjózanabb állapotodban. De az a lényeg, hogy én megjegyeztem – vigyorgott Palmer sejtelmesen Liamre, mire ő elpirult.
- Sajnos én sem emlékszem semmire, de szerintem Palmer szívesen megosztja velünk.
- Na, ne szemétkedj – kuncogott fel Palm, miközben a hasamba könyökölt finoman, én pedig feljajgattam, mintha tényleg annyira fájt volna. Mindenesetre ez Palmert még jobban kuncogásra késztette, amiért rendesen virult a fejem.
- Ne már Palmer, gyerünk, ne kéresd magad! Áruld el miket mondott Liam – könyörgött Louis is, míg Danielle erre csak a szemeit forgatta és meglökte Louis vállát.
- Nah, ti hibátok, amiért nem emlékeztek rá. Akkor nem is kell róla tudnotok. Szerintem Liamnek is éppen elég az, hogy én tudok róla.
- Ah, jesszusom – morogta Liam a tenyereibe, ahová elrejtette az arcát, mi pedig felnevettünk.
- Palmeeer – noszogatta Louis a barátnőmet. – Mondd, el kérlek.
- A-a – kuncogott, aztán a fejét Hollyék felé fordította. Harry annyira eljátszott vele, hogy fogalma sem volt, miről beszélgetünk. Kis idő után végül rávettem a srácokat – és saját magam is, de erről senkinek sem kell tudnia –, hogy feltápászkodjunk és elkezdjük a szoba tapétázását, míg Palmer és Danielle kint maradtak a nappaliban Hollyval, vagyis Palmer tovább főzött, Dani pedig átvette Harry helyét a játékban, miközben beszélgettek.
- Na, akkor le van minden beszélve Valentin napra? – kérdezte Louis, amint becsukódott mögöttem az ajtó, én pedig egy pillanatig nem tudtam, hogy miről beszél, aztán persze leesett. A meglepetésem, amit Palmernek szántam. Vagyis csak egy része.
- Aha, még tegnap elintéztem mindent – bólogattam vigyorogva. – A dal meg fog jelenni.
- Nagyot fogsz szólni tesó – mosolygott Harry. – A rajongók meg fognak őrülni.
- Hát remélem – vakartam meg a tarkóm. – Na, kezdjünk neki ennek, mert sose leszünk készen.

A tapétázás persze abba maradt, hiszen már ebédidő volt és éhesek voltunk, valamint a kaja is készen lett. Palmer kávét főzött szorgosan a konyhában, miután megebédeltünk, míg mi a kanapén ültünk és a hasunkat simogattuk, annyira tele lettünk. Mármint, nem szó szerint, de én szívesen simogattam volna a hasamat. Palmer nagyon jól tud főzni.
Holly mellettem ült a kanapén és szintén teli pocakkal az oldalamnak dőlve nézett Liamre és Harryre, akik szórakoztak vele és a talpát csiklandozták, ami miatt Holly mindig felkuncogott vagy visított. Imádtam a kuncogását. Annyira bájos hang volt, csak nem, mint Palmeré. Hihetetlen mennyire szerettem ezt a két nőszemélyt, és ha belegondolok, hogy pár hónappal ezelőtt még egyiküket sem ismertem és magányosan éltem az életem, beleborzongok. Most már el sem tudnám képzelni, milyen lenne nélkülük. Talán, ha Hollyt ismertem volna meg előbb, és nem Palmert, lehet sosem jöttünk volna össze. Vagy ha Palmer nem dönt úgy azzal az okos fejével, hogy éjszaka egyedül sétálgatni indul a tengerparton. Még mindig bosszant, ha belegondolok, hogy mi minden történhetett volna, ha nem lettem volna ott. És még mindig nem tudom elhinni, hogy Palmer hogy lehetetett ilyen felelőtlen. De végül is a felelőtlensége miatt szerettem belé. Ő pedig belém.

Észre se vettem, mikor visszaért a kávékkal, csak mikor már letelepedett mellém, szintén egy bögrével a kezében. Oldalra fordítottam a fejem, hogy ráláthassak, hatalmas kék szemeivel, amiket úgy szeretek, ő is engem vizslatott. Mosolyogva kortyolt egyet a kávéból, aztán kicsit oldalra biccentette a fejét, mintha azt kérdezné, hogy miért nézem. Én is elmosolyodtam, aztán megráztam a fejem és nyomtam egy puszit a homlokára. Hirtelen minden porcikám az érintése és csókjai után kiáltozott, és legyűrhetetlen vágyat éreztem az iránt, hogy egy kicsit kettesben legyünk és összebújjunk. Figyeltem, amint még egyet kortyolt a barna italból, aztán amint lenyelte azt, és még mielőtt a száját újra a fehér bögréhez nyomhatta volna, már előre is dőltem, hogy megcsókolhassam. Szégyellősen mosolygott rám, mikor elhúzódtam tőle, közben a kezével megcirógatta az arcomat, mire lehunytam a szemeimet és a tenyerébe döntöttem a fejemet. A világ összes pénzéért nem cseréltem volna el ezt a pillanatot senkivel. 

2017. augusztus 5., szombat

48 - Estimese

Halihalloo,
awww a szerdai cuki rész folytatódik a maival!!:3 Um a lentebbi gifen, amit láthatok, Palmert a lány kezében lévő labda nélkül elképzelni, hiszen az egy másik sportág. Csak szólni akartam, hogy mindenkinek világos legyen.:) A rész írása közben kicsit kitört belőlem a sorozat-bolond, de nem tehetek róla, imádom Daniellet, mint színésznő és muszáj voltam megemlíteni a munkálatait a The Originalsban. Na de már így is sokat elspoilereztem a részből, szóval most befogom és jó olvasást kívánok!:D Xx♥



PALMER TONKIN


Miután megettük a tortát, mind a kanapén, valamint fotelekben terpeszkedünk, kivéve Hollyt, aki kívülről a dohányzó asztal másik oldalán állt és a lufti dobálta vissza Niallnek. Én szorosan a barátom mellett ültem, vagyis inkább félig feküdtem, miközben a többieket hallgattam mosolyogva és instagramra posztoltam.
- Héj baby, Alexa mérges lesz érte, nem? – hallottam meg Niall hangját mellőlem, mire felpillantottam rá és láttam, hogy lefelé néz a telefonomra, ahol éppen azt a képet akarom posztolni, amit az előbb készített rólunk Liam.
- Ugh, miért lenne, nincs a homlokodra írva, hogy a lányod.
- Jó, de…
- De én kiakarom rakni. Figyelj, ebből még nem lehet következtetni az égvilágon semmire! Tudják, hogy Holly az unokahúgom – mosolyogtam fel rá.
- Hát rendben.
- Ne aggódj, ha Alexa mérges lesz érte, akkor majd én beszélek vele – csúsztattam a kezem az arcára, aztán végig simítottam a borostáján a hüvelykujjammal.
- Akkor én is kirakhatom, nem? – kérdezte Danielle, mire mosolyogva bólintottam.
- Amúgy… hogy lehet Holly az unokahúgod, ha Alexa is az? - tette fel a tök logikus kérdést Liam.
- Egy, Alexa idősebb nálam, tehát az unokanővérem, kettő, pedig fogalmam sincs – ráztam meg a fejem nevetve. – Meg is van keresztelve, szóval a keresztlányom is. Ugh, ez, de bonyolult – nyomtam fel magam a kanapén, míg a srácok felnevettek.
- Miért, neked mikor van a szülinapod? – kérdezte mosolyogva Danielle.
- Április 28. –án.
- Pft, annyira nem fair, hogy ilyen fiatal vagy – nézett rám Niall az ajkait lebiggyesztve, mire felnevettem, aztán mikor tekintetem Louis arcába ütközött, akinek a szemei elkerekedtek, még jobban nevetnem kellet.
- Miért, mégis hány éves vagy? – kérdezte döbbenten.
- Huszonegy – kuncogtam. – Most mi az? – kérdeztem a számat lebiggyesztve. – Mindig mindenütt én vagyok a legfiatalabb – sóhajtottam fel, közben pedig a fejemet csóváltam.
- Te jó ég, azt hittem velünk egy idős vagy.
- Mi az, hogy veletek egy idős? – kérdeztem tátott szájjal. – Igenis egy idős vagyok veletek! – mondtam felháborodottan, míg a többiek csak kinevettek.
- Hát huszonegy évesen… Jesszus, te még csak alig egy éve fogyaszthatsz legálisan alkoholt – csóválta vigyorogva a fejét Louis, mire megforgattam a szemeimet és erős késztetést éreztem rá, hogy bemutassak neki.
- Nem olyan nagy cucc – vontam vállat.
- Persze, mert már azelőtt is simán berúgtál – röhögött Louis, vele együtt pedig többiek is, én pedig éreztem, ahogy elvörösödöm.
- Egyáltalán nem voltam lázadó tinédzser, szóval, nem ittam le magam a sárga földig. Különben is, apa kirakott volna a házból, ha így tettem volna – kuncogtam fel, de aztán újra el is komolyodtam, hiszen ezzel az egésszel csak azt értem el, hogy eszembe jusson anya és apa, meg Chase és az egész dráma, ami jelenleg folyik közöttünk.
- Hát persze, Palmer mindig jó kislány.
- Igen, az vagyok – bólogattam az ajkaimat biggyesztve. – Habár egyszer elszöktem egy versenyre. Uh, anyuék nagyon mérgesek voltak. Nem mehettem volna, mert másnap nagy tesztet írtam, és így is azon a véleményen voltak, hogy az edzések az iskola rovására mennek – meséltem, Niall pedig kíváncsian pislogott rám.
- Mit edzettél? – kérdezte.
- Szertorna – mosolyodtam el. – Oh, istenem, nagyon szerettem – sóhajtottam fel.
- Uh, az a szaltókkal, meg gerendával, meg minden egyébbel? – kérdezte Harry, én pedig vidáman bólogattam. – Mik is a versenyzési felületek? Talaj, gerenda…
- Korlát és ugrás – fejeztem be mosolyogva.
- Ja, igen. Egy időben Gemma, a nővérem is tornázott – mosolygott.
- Én egészen kicsi korom óta űztem. De aztán az iskolával együtt az is abba maradt. Pedig tényleg nagyon szerettem. És sok versenyre is jártam.
- És akkor hű, most tudnál szaltózni egyet, meg minden? – kérdezte döbbenten Liam, mire én nevetve megráztam a fejemet.
- Mármint trambulinon igen, de nem hiszem, hogy itt a földön menne még. Sőt. Örülök, ha lecsúszok spárgába – kuncogtam. – Mindenesetre, én mondtam Alexának, hogy jövőre már Hollyt is lehetne járatni. Én is három és fél évesen kezdtem. És még mindig meg van az egyesület, ahova én jártam – lelkendeztem.
- Woah, olyan fiatalon? – kérdezte Liam.
- Aha. A kicsiket egy-két hét alatt kilazítják, utána meg úgy lehet őket nyúzni-vonni, ahogyan akarják, és meg sem kottyan nekik.
- Ez olyan menő – vigyorgott Louis. – És tudsz valami mást is a spárgán kívül? – kérdezte izgatottan.
- Nem tudom… - gondolkoztam el. – Talán állásból híd? Uuu, meg bógni? Passz – vontam vállat.
- Az meg mi? – nevetett fel Niall.
- Hát mikor állásból lemész hídba és akkor lendíted vele az egyik lábadat, szóval végül rendesen állásba érkezel. Agh, nem tudom elmagyarázni – ráztam meg a fejemet.
- Mutasd meg! – kérte Louis.
- Nem tudom, hogy tudom –e még – nevettem fel.
- Nem baj, próbáld ki.
- De, ha fejre esek… - tápászkodtam fel, aztán kiindultam, mire utánam szólt, hogy most mégis hova megyek. – Átöltözöm – kiáltottam vissza, aztán a szobánkba siettem és átvettem a fekete leggingsemet, az újabban kedvenc piros pulóveremmel. A hajamat felkontyoltam a fejem tetejére, aztán visszamentem a nappaliba. Mindannyian várakozás teljesen pillantottak rám, míg én csak a szőnyegre álltam a tévé elé, de
mégis kellő távolságban tőle. – Holly, menj oda különben, megütlek – simítottam végig mosolyogva az arcán, mire Louis felől belépegetett a helyemre. Magam mögé pillantottam, de tiszta volt a levegő, így hát felemeltem a kezeimet a fülem mellé, aztán hátrahajoltam és lementem állásból hídba, ezzel egy időben pedig lendítettem is a jobb lábamat és átbillentettem, így egy ideig a lábaim a levegőbe voltak nyújtva spárgában, míg kezeimmel erősen támaszkodtam a talajon, végül magam mögé vittem a lábamat, majd a másikat is és felálltam. – Huh, azt hittem ott maradok – nyomtam a kezemet a homlokomra és éreztem, hogy az egész vörös, hiszen az összes vér a fejembe szállt.
- Megiiint! – kiáltott fel Holly, mire rámosolyogtam, majd leültem a szőnyegre.
- Majd kicsit később – nyöszögtem fel nevetve. – A fejembe szállt a vér – tapogattam még mindig a homlokom.
- Ez király volt! – vigyorgott Liam.
- Mentek sokkal jobb dolgok is, de hány éve is volt? Hű, négy éve. Sokkal többnek tűnik – számolgattam a fejemben. – De majd elviszem Hollyt egy próba edzésre, talán ősszel. És ha tetszik neki meg járni fog, akkor gondolom én is megfogom látogatni a régi edzőimet – vigyorogtam a kislányra, aki csak tátott szájjal fülelt. – És akkor majd tudok kicsit gyakorolni. Héj, nektek mi volt a hobbitok gyerekkorotokban? – pillantottam rajtuk végig.
- A nővérem cseszegetése. Egész délutánjaimat és hétvégimet elvette – vigyorgott Harry, miközben a mutatóujjával támasztotta meg a fejét a halántékánál, míg a többi ujja az álla alatt csücsült. Válaszán mind nevetnünk kellett és én is visszagondoltam azokra az időkre, mikor még gyerekek voltunk és Mack állandóan piszkált engem és Logant.
- Én lovagoltam, egy ideig táncoltam is, de a gimiben az egyik legjobb röplabda játékos voltam – mosolygott büszkén Danielle.
- Úú, a nővérem, Mack is röplabdázott. Logan pedig lovagolt. Mondjuk mi azt mindannyian, de Logan verseny szinten.
- Nekem valahogy az abba maradt. A barátnőim mind balettoztak, szóval én is arra akartam járni – mesélte.
- Én fociztam – mondta szintén büszkén vigyorogva Louis, mire nevetve megforgattam a szemeimet.
- Persze, ki gondolta volna – motyogtam, mire gúnyosan rám vigyorgott és összeszűkítette a szemeit.
- Én futottam. Mármint atlétika, de leginkább a futást szerettem – mondta Liam, a tekintetemet pedig Niallre vezettem.
- Én is fociztam – mondta mosolyogva.
- Én lusta gyerek voltam – sóhajtott fel Harry, én pedig felkuncogtam. – Szerettem biciklizni és ennyi – vont vállat. Egy ideig még beszélgettünk a sportokról, meg arról, hogy Holly úszik, aztán a téma valahogy megint a munka felé terelődött és Daniellet kezdtem faggatni.
- Jelenleg félre raktam a forgató könyveket. Idén lesz a premiere az egyik filmnek, amiben utoljára szerepeltem.
- Tényleg? – csillantak fel a szemeim. – Mi a címe?
Danielle Hollyra nézett, aztán vissza rám, majd eltakarta a száját a kezével és felém suttogta a cenzúrázatlan címet.
- Oh – kuncogtam fel.
- Jó lesz – vigyorodott el. – Már várom.
- Valahogy mindig tinédzser szerepben kötsz ki – pillantott le rá Louis.
- Igaz – kuncogott fel Dani. – De amúgy buli tinédzsert alakítani. Meg azért az adottságaim is meg vannak hozzá – vigyorgott fel rá, mire Louisból kiszakadt egy pft és megforgatta a szemeit.
- Hogy érted, hogy mindig tinédzser szerepben kötsz ki? – ráncoltam a homlokom.
- Louis a The Originalsra gondolt. Ott is egy tizenhat éves lányt alakítottam – mosolygott.
- A sorozat?
- Aha – bólogatott.
- Sara látta. Én is tervezem elkezdeni, csak még nem végeztem a The Vampire Diariesszal. De nem is tudtam, hogy abban szerepelsz!
- Mert nem is nagy szerep – legyintett.
- Oh, tényleg nem. Csak…
- Pszt, nem spoilerezünk! – csípett a karjába Danielle. – Louist kicsit megérintette a sorozat – kuncogott.
- Nem gondoltam volna, hogy megnézed – vigyorodott el Liam.
- Még jó hogy megnéztem! – háborodott fel Louis. – Mondanám, hogy jó volt… Mármint Dani jól alakított, de… - fintorgott. – Az biztos, hogy nem nézem tovább.
- Pedig nem sokára kezdődik a negyedik évad! – mondta izgatottan Danielle.
- De a sorozat nem összekapcsolódik a TVD –vel? – kérdeztem.
- De igen – bólintott. – A lényege ugyanaz. Vámpírok, farkasok és boszorkányok.
- Mindenképpen el fogom kezdeni! Sőt! Még ma! Ha Holly lefeküdt aludni – csúsztak a szemeim a szőkeségre, aki most Ladyvel játszott a földön.
- Az első részben még nincs sok szerepem. Csak két perc.
- Milyen jelentős két perc! – horkantott fel Louis.
- Azt hittem nem szereted – pillantott fel rá mosolyogva Danielle. Louis válaszul csak pufogott. – Louisnak csak az nem tetszett, hogy megöltek – legyintett Danielle.
- Meg az a Caleb, vagy Kol, vagy tudom is én mi a neve – morgott Louis, míg Danielle csak kuncogva puszit nyomott az arcára.
- Oh, szóval féltékeny voltál – vigyorgott önelégülten Liam, Louis pedig szikrákat szóró szemekkel nézett rá. Én csak csendben vigyorogva pötyögtem be a keresőbe a telefonom Danielle és a Caleb nevet, aztán meglepődve pillantottam a képekre.
- Istenem, ez Isaac a Teen Wolfból!
- Igen – csillantak fel Danielle szemei. – Azt is láttad?
- Jesszusom, naná! Aw, de édes!
- Mi, mi az édes? – ült fel rögtön Louis a fotelemben, én pedig kuncogva pillantottam fel rá.
- Mi is a neved a sorozatban? – kérdeztem Daniellet vigyorogva.
- Davina. És azt írbe, hogy Davina és Kol. Akkor több találatot dob ki – vigyorgott, én pedig Louisra felvigyorogtam sunyin, aztán már gépeltem is, amit Danielle mondott.
- Eh, én úgyis helyesebb vagyok – dőlt vissza Louis a fotelbe, mire felkuncogtam.
- Persze, etesd csak magad ezzel – oltottam be, mire a többiek felkiáltottak és kiröhögték Louist. – Ohohoh – vigyorogtam, míg Louis csak megforgatta a szemeit, aztán melléjük másztam, végül Daniellevel közösen kezdtük nézni a képeket, közben pedig Louis agyára mentem rendesen.

Kicsivel később döbbenten állapítottam meg, hogy már nyolc óra van, úgy hogy közöltem Hollyval, hogy nyomás fürdeni, mire ő éljenezve pattant fel, de rögtön aztán el is szomorítottam, hiszen nekünk nem volt fürdőkádunk, amiben játszhat. A fürdőszobába mentünk, levetkőztettem utána pedig gyorsan lezuhanyoztattam a kis testét. Mikor készen volt, törülközőbe bugyoláltam és felültettem a pultra, majd ráadtam az egybe részes pizsamáját, mely puha volt és baba rózsaszín meg szürke színekben pompázott és elöl a hasán egy hóember volt. Miután végig begomboltam rajta a gombokat, neki láttunk mindketten fogat mosni, majd a tükörben lőttem magunkról egy selfiet, és elküldtem Alexának, hogy ne aggódjon, és minden rendben van. Aztán posztoltam instagramra is, majd miután megvoltunk, kiengedtem a fonatból Holly haját és megfésültem neki.
- Jól van, készen vagy – emeltem le a pultról.
- Még egy kicsit maradhatok fent, Palm? – kérdezte.
- Még egy kicsikét, jó? De anyunak nem árulhatod el – nyomtam puszit mosolyogva az arcára, ő pedig vigyorogva bólintott, aztán ki is indult, én pedig rendet raktam magunk után. Hallottam a fiúk ujjongását és Holly édes kuncogását a nappaliból, így elmosolyodtam és megszaporáztam a lépteimet vissza hozzájuk. Holly ekkor már Niall ölében ült és a mesekönyvét tartotta a kezében, miközben Niall hasán és mellkasán terült el. Lábai lelógtak Niall combjairól, a feje a mellkasán pihent és a könyvet pedig maga elé tartotta és komoly kis ábrázattal tanulmányozta benne a rajzokat. – Kiválasztod, hogy mit olvassak fel? – kérdeztem tőle, ő pedig bólintott. – Helyes – telepedtem le Liam mellé.
- Holly, mostál fogat? – kérdezte mosolyogva Harry, mire Holly rá pillantott a könyve mögül és elmosolyodott. Bólintott egyet, még mindig Niallen feküdve, én pedig mosolyogva jártattam közöttük a szemeimet.
- Imádja mosni a fogait – csóváltam meg a fejemet. – Szerintem a fogkrém íze tetszik neki – kuncogtam fel.
- Nem lepne meg – vigyorgott Harry, mire Niall megforgatta a szemeit.
- Oh, istenem, emlékszem rá! – kiáltott fel Liam, mire Harryből kitört a nevetés, én pedig kérdőn pillantgatva jártattam a szemeimet a srácok között. Mind jót derültünk Niallen és a fogkrémes történeten, oly annyira, hogy a srácok belelendültek, úgy hogy egymást szavába vágva kezdtek újabb meg újabb történetekbe.
- Holly, pszt – pisszegtem neki. – Gyere édesem, menjünk aludni – álltam fel és kinyújtottam felé a kezét, mire összecsukta a könyvét, aztán lecsusszant Niall öléből és elindult felém. Bizonytalanul megállt aztán visszafordult, én pedig az alsó ajkamba harapva vártam, hogy mit fog mondani. De csak állt ott szótlanul és Niallt nézte. – Mi az? – kérdeztem tőle mosolyogva.
- Niall azt mondta, hogy velem alszik – mondta halkan.
- Oh, hát akkor kérd meg, hogy ő olvasson fel neked mesét – mondtam, mire visszaindult és megvárta, míg Niall ránéz. Nem hallottam a hangzavarban, hogyan kérte meg, de mikor összetalálkozott a tekintetem Niallel, már ültem is vissza Liam mellé. Kérdőn pillantott rám a mellettem ülő srác, mire én csak a fejemmel feléjük böktem, ahol már Niall felállt.
- Jó éjszakát Holly! – mondta mosolyogva Liam, mire Holly szégyenlősen integetni kezdett.
- Sziasztok – köszönt okosan, én pedig magamhoz húztam és megpuszikáltam az arcát.
- Szép álmokat! – nyomtam egy utolsó puszit a hajára, ő pedig szélesen vigyorogva nézett rám és tovább integetett az egyik kezével, míg a másikban a könyvét tartotta. Niall mosolyogva kiterelte maga előtt, aztán már el is tűntek. Sóhajtva tápászkodtam fel és aztán kapcsoltam be a tévét, majd léptem be Netflixre, miközben befészkeltem magam Niall helyére Harry mellé. Mosolyogva kaptam fel a fejem, mikor visszajött Niall, mire Louis megragadta Holly nyusziját, aztán a kezébe dobta. Niall vigyorogva elkapta, aztán vissza is fordult, Louis pedig apró mosollyal az arcán megrázta a fejét, végül nyomott egy puszit Danielle fejére.

Az este hátralevő részében The Originalst néztünk, elképesztően fura volt Daniellet a képernyőn látni, de persze odavoltam érte, meg a sorozatért is. Niall is csatlakozott hozzánk, miután elaludt Holly, és a nappali elhúzható ajtaját is behúztuk, hogy ne zavarjuk a hangunkkal. Előkerültek az alkoholok, és nem sokkal későbbre mindenki becsiccsentett, kivéve engem. Éjfélkor aztán hívtam egy taxit a srácoknak és Daniellenek és miután elmentek, Niallel beálltunk a zuhany alá. A terveinket meghiúsította Holly, aki felkelt és utánam szólongatott, úgy hogy ott hagytam Niallt a zuhany alatt és a törülközőbe csomagolva magam visszamentem hozzá a szobába.
- Itt vagyok édesem. Csak fürödtem. Aludj vissza – mondtam neki, közben pedig kikaptam egy pólót Nialltől a szekrényből és magamra húztam egy bugyival együtt. Befeküdtem az oldalamra Holly mellé az ágyba, aki rögtön utánam nyújtózkodott a kezeivel és átölelte a nyakamat, miközben közelebb fészkelte magát hozzám. Mosolyogva átöleltem, aztán nyomtam egy puszit a fejére. Nem sokkal később bejött halkan Niall is, és miután egy alsót húzott befeküdt mellénk az ágyba. Kezét átvetette a derekamon annak ellenére, hogy Holly közöttünk feküdt, majd elmormogott egy jó éjszakát, miközben nyomott egy puszit a kislánya hajára és máris félálomban volt.