11 - Párizs

Halihalloo,

újabb Niall szemszög yay:3 Nagyon szépen köszönöm az előző rész alá érkezett kommenteket, nagyon örültem nekik!:) A mai részben nem történik sok minden, viszont még egy kicsit tisztábban láthattok Niall szemszögéből és még jobban bele szerethettek lolz.:3 Remélem mindenkinek jó lett a félévi bizije, és mindenki akinek felvételiznie kellett, sikeresen túlesett rajta.(: Szép hétvégét és jó olvasást! Xx♥

NIALL HORAN

Az út nagyon rövid volt, alig egy órát, ha repültünk. Mindketten elaludtunk, Palmer feje a vállamon volt, az én fejemet pedig az ő fejére hajtottam. Kezeink egymáséban, ujjaink összefonódva pihentek a széles kéztartón és csak akkor vettem észre, hogy végig így fogtam a kezét, miután Brian felébresztett, mondván, hogy leszállunk. Próbáltam Palmer övét úgy becsatolni, hogy ne ébresszem fel, de ez sajnos nem jött össze egy kézzel, miközben a fejét a vállamon pihentette.

- Bocsánat virágszálam – simítottam végig a másik kezemmel az arcán, utána pedig kisöpörtem onnan a hajtincseit. – Leszállunk, és beakartalak kötni – suttogtam, ő pedig kábán bólintott, aztán kivette a kezét az enyémből és bekötötte magát. Én is gyorsan bekötöttem magam, majd visszaraktam a kezem, jelezve neki, hogy ő is visszahelyezheti, ha szeretné. Ő pedig nyílván szerette volna, hiszen ujjainkat újra összefonta. Éreztem, hogy engem néz, így felé fordítottam a fejem és szemeimet ráemeltem. Ajkain a világ legédesebb mosolya ült, azt hiszem kezdtem ezt az álmos arcát nagyon megszeretni. Olyan volt, mint egy védtelen, imádnivaló kölyökkutya.

A repülőteret problémamentesen és gyorsan tudtuk elhagyni, ami nagy szerencse volt, hiszen mindketten félig aludtunk még, és ha Brian nem lett volna, aki éberen kivezet az épületből, szerintem csak körbe és körbe járkáltunk volna. Ekkor már egy fekete Mercedes várt ránk, egy öltönyös emberrel, akinek a kezében egy tábla volt, melyen Palmer vezetékneve állt. Átadta a kocsi kulcsokat, aztán mondott valamit franciául, amit én nem értettem, de Palmer látszólag igen, mert egy fáradt mosollyal és egy „Merci” –vel válaszolt a tagnak. Brian berakta a csomagjainkat hátra, miközben mi beültünk az autóba. Palmer rögtön a vállamra hajtotta a fejét, miután bekötötte magát.

- Bocsánat, hogy kispárnának használlak – mondta, miközben elnyomott egy ásítást.

- Nyugodtan használhatsz annak, hidd el, nagyon is örülök neki – suttogtam a hajába, aztán puszit nyomtam oda, mire ő átkarolta a kezemet a karjával, mintha csak magához ölelné azt.

Brian beült a volán mögé, aztán a visszapillantó tükörben hátra pillantott vigyorogva, majd elindította a kocsit.

- Akkor gondolom Palmer lakásához – mondta, miközben beövelte magát.

- Mhm, Palmer Csipkerózsikát játszik – válaszoltam mosolyogva, aztán én is elnyomtam egy ásítást, majd fejemet az ablak felé fordítottam.

Egy órába telt, mire megérkeztünk a belvárosba Palmer lakásához, melynek egyáltalán nem örültem, hiszen Palmert újra fel kellett ébresztenem, és tudom, milyen az, mikor az ember csak ilyen rövidke órákat szundíthat. A jó hír viszont, hogy Palmernek csak holnapután kell mennie, dolgozni, így akár végigaludhatja a napot. Miután Brian segített felvinni a harmadik emeletre a csomagokat, el is ment a közeli szállodába, mi pedig bementünk a lakásba, mely első benyomásra hasonlított a milánóira, utána viszont láttam, hogy ez valamivel nagyobb. Volt egy fa lépcső is, mely az emeletre vezetett. A nappali kicsi volt és egyben volt a konyhában, otthonosan volt berendezve és akaratlanul is elmosolyodtam, hiszen az egész Palmer ízlése után üvöltött.

- Nos, itt lennénk Párizsban – mondta mosolyogva, majd levette a cipőjét és a bőröndjét maga után behúzva beindult a nappaliba. Követtem a példáját, levettem a cipőt, majd utána indultam.

- Nagyon otthonos. Tetszenek ezek a kis lakások – mosolyogtam.

- Értelmetlennek láttam itt is egy házat venni. Mondjuk ez sem olyan kicsi lakás, de rögtön beleszerettem, mikor megláttam – mesélte mosolyogva, majd megállt a lépcső előtt és letolta a bőröndje fogantyúját.

- Várj, majd én felviszem neked. Elég nehéz.

- Köszi. Úgy érzem, semmi erőm sincsen. Se a lábaimban, se a kezeimben. Basszus, rohadt fáradt vagyok – jött rá, én pedig felnevettem, majd megfogtam a bőröndjét és felindultam vele.

- Nem baj, aludhatsz egész nap. Még jó, hogy adtak két szabadnapot neked.

- Mhm, én is örülök neki. Köszi – nyomott puszit az arcomra, mikor leraktam odafent a rövidke folyosó elején a bőröndöt. Leszaladtam még az enyémért is, majd azokkal felmentem, aztán bekukkantottam az első nyitott ajtón bal oldalt. Az a sötét fürdőszobát tárta fel előttem, így hát jobbra néztem, ahol rátaláltam Palmerre. Mosolyogva beléptem utána a szép szobába, mely teljesen passzolt az egész lakáshoz. Középen állt egy nagy baldachinos ágy, két oldalt ablakok húzódtak, bal oldalt egy kis tükrös szekrény állt, jobb oldalt pedig egy sminkes asztal. – Rakd le nyugodtan a cuccaidat valahova – mondta álomittas hangon, aztán, úgy ahogy volt, bedőlt az ágyába. Leraktam a bőröndöm a szekrény mellé, majd mivel nem tudtam mást csinálni, fogtam magam és elkezdtem levetkőzni. Az alsómban és a hosszú ujjúmban készültem bebújni mellé az ágyba, mikor külön meg is kért rá, hogy feküdjek mellé, így széles mosollyal tettem eleget kérésének. Rögtön közelebb csúszott hozzám, de mivel hason feküdt, nem tudott sehogy sem átölelni. Felé fordultam, aztán nyomtam egy puszit a fejére, majd a kezemet a hátán hagyva hunytam le a szemeimet.

*

Arra keltem fel, hogy Palmer kiszáll mellőlem a kényelmes ágyból. A szememet dörzsölve a hátamra fordultam, majd kinyitottam a szemeim, és rögtön Palmer mosolygós arcába ütköztem.

- Szia – mosolygott. – Jól aludtál? – jött az oldalamra, aztán leült a lábam mellé az ágyra.

- Igen – motyogtam én is mosolyogva. – Te?

- Igen, végre sikerült egy hosszút aludnom és már nem érzem magam olyan mosott szarnak – nevetett fel halkan. – Viszont éhen halok. Még nem ettünk ma semmit és már öt óra van.

- Basszus tényleg. Még ma nem is ettünk semmit.

- Arra gondoltam, hogy mehetnénk a városba valahova enni? És megkezdhetnénk a városnéző túránkat is – állt fel, majd a bőröndjéhez sétált, vízszintesbe helyezte, aztán letérdelt elé.

- Benne vagyok – ültem fel.

- Szuper! Akkor rendbe szedem magam, és mehetünk.

Elképesztett Palmer milyen csinos volt. Percek alatt varázsolt magából elfogadható kinézetet, és ezzel nem azt akarom mondani, hogy szarul nézett ki mikor felkelt, mert ő természetesen akkor is csodálatosan festett. Amúgy is említettem már, mennyire tetszik az álmos arca és kócos haja. Olyankor igazán nagyon gyönyörű. Aztán egy csettintésre átváltozik egy divatos, roppant szexi nővé, aki képes az egész világot meghódítani szédítő mosolyával. Hiszen engem is a rajongójává tett. Egy fekete kötött pulcsi volt rajta, mely eléggé lezser volt, hiszen mindkét válláról lecsúszott, ezzel hiba mentes, barna bőrét megmutatva. Lábain egy szakadt farmer volt egy pár csizmával, mely nagyon tetszett. Természetesen lecseréltem én is a tornacipőimet egy csizmára, ha már rajta is az van, legyen rajtam is. A haját átfésülte, aztán hagyta eredeti enyhén hullámos állapotában a vállára hullani, míg az arcára semmilyen sminket nem vitt fel megint, amiért igazán csodáltam. Manapság minden nő tele nyomja magát mindenféle színezékkel, csak hogy jobban nézzenek ki, de Palmer nagy ívben tojik erre, ha nincs kedve, akkor egyszerűen nem sminkel és kész. A fekete kistáskáját vette még magához indulás előtt, aztán leindultunk az utcára. Úgy döntöttünk, nem zargatjuk Briant, hagy pihenjen ő is, és majd fogunk egy taxit, valamint úgyis inkább sétálunk. Be is ültünk egy taxiba, aztán Palmer elmondta a sofőrnek, hogy vigyen minket az Eiffel toronyhoz, onnan pedig majd sétálunk. Már az ablakból is mutatott pár dolgot, mely mellett elhaladtunk, de bevallom őszintén, hogy nem is arra figyeltem olyankor, amit mutatott, hanem őt néztem, milyen boldogan mosolyog és, hogy mennyire csillognak a szemei. Legszívesebben megcsókoltam volna, de tudtam, hogy erre egyikünk sem áll készen. Mindössze egyszer csókoltam meg, de ha több lett volna, se csókoltam volna meg őt itt és most nyilvánosan. Egyikünk se tudja, mit akarunk a másiktól, hogyan tovább Párizs után, miután a divatheteknek vége, hova kell neki mennie és hova kell nekem. Rengeteg dolog vár még ránk, hogy átbeszéljük és bár kicsit tartok mindettől, mikor eljön az ideje, állok elébe. Azt tudom, hogy szeretnék vele lenni, hogy szeretném, ha Párizzsal nem érne véget minden. Nem akarom magam becsapni. A szívem tisztán és érthetően azt súgja, hogy ne engedjem el Palmert. Én pedig nem is fogom.

- Niall, egyáltalán nem figyelsz rám – nevetése zökkentett ki a gondolataim közül, és mikor ráemeltem a tekintetem, éreztem, hogy elpirultam. – Min gondolkoztál? – kérdezte még mindig kuncogva.

- Bocsánat, csak elbambultam – kértem szégyellősen elnézést. – Tudod, elég gyakran elvonod a figyelmem.

- Én? – kérdezett vissza meglepődve. – Mégis mivel? – nevetett fel.

- Elég csak rád néznem. A mosolyod például egészen sok gondolatot okoz a fejemben. De ne is kérdezd miket, mert úgy sem fogom egyiket sem elárulni – húztam magamhoz, aztán puszit nyomtam a halántékára.

- Ez nem ér, mindig kíváncsivá teszel az ilyen mondataiddal, aztán nem árulsz el semmit! – biggyesztett le a száját, én pedig felnevettem.

- Ez igaz, bocsánat – nyomtam újra puszit a halántékára. – Többet nem csinálom, ígérem – mondtam vigyorogva.

- Vagy inkább elmondod, ami engem annyira érdekel. Niall, lécci – nyújtotta el a szót és hatalmas szemeivel aranyosan pislogott fel rám, miközben ajkait továbbra is lebiggyesztve hagyta.

- Ah, nem, akármennyire is aranyos és megható kölyökkutya képet vágsz, nem fogom elárulni – kuncogtam fel.

- Majd figyeld meg, hogy egyszer én nyerek – mosolygott rám mindent tudóan, mintha csak éppen most látta volna, hogy mi fog történni a jövőben.

- Reménykedj csak – vigyorogtam vissza rá ugyanolyan önelégülten, ahogyan ő tette. Közben pedig inkább azon nyomban birtokba vettem volna a száját.

Miután kiszálltunk a taxiból sétálva indultunk meg valamilyen éttermet keresni. Minden figyelmem lekötötte Palmer, a mondanivalója, a nevetése, az arca, szájának mozgása, hajának libbenése, éppen ezért észre sem vettem, mikor össze vissza karisztoltunk Párizs kis utcáin. Az egyik pillanatban még bent voltunk a turisták kavalkádjában, aztán máris kettesben sétáltunk a macskaköves utakon. Kisujját az enyémbe akasztotta, és kezünket lóbálva sétáltunk, miközben halkan beszélgettünk, vagy éppen hangosan nevettünk, ezzel egy kis életet csalva a rövid utcákba. Palmer egy kis étterembe vitt, mely az ő törzshelye volt, mikor Párizsban tartózkodott. Az étterem apró volt és hangulatos, valamennyi asztal üres volt, és csak egy két pár volt rajtunk kívül még bent. Leültünk egy ablak melletti asztalhoz, és az üvegen kipillantva jó pár ház mögött lehetett még látni az Eiffel tornyot. Mesekönyvbe illő volt az egész. Levoltam nyűgözve amiért Palmer egy ilyen szép helyre elhozott, és egyre csak azon gondolkoztam, hogy hogyan adhatnám neki mindezt vissza.

*

Kissé izgatottan figyeltem, miközben Palmert sminkelték és a haját szárították. Miután a sminkje elkészült, belebújt egy fekete flitteres ruhába és egy pár magas sarkú csizmába, a nyakába akasztottak egy nyakláncot és kisfilm forgatáshoz szükséges outfitja már készen is volt. Vigyorogva kézen fogott, aztán kihúzott a sok operatőr után az épületből, majd Párizs egy fő utcájára sétáltunk. Az ég már korom sötét volt, hiszen olyan tíz, tizenegy körül járhatott az idő. Palmer nyomott egy puszit az arcomra, mielőtt újra magamra hagyott volna, aztán odasétált a sminkeshez, aki elvégezte az utolsó simításokat rajta. A kamerák mögül figyeltem Palmert, aki végig sétált a járdán a zenére, miközben a hajával játszott. Mikor a hangos zene elindult elég sokan felfigyeltek a forgatagra, megálltak és Palmert nézték, akinek újra meg újra végig kellett sétálnia a járdán, hogy minden szögből jól feltudják venni. A fejemen kapucni volt és napszemüveg a szemeimen, hiába volt korom sötét, nem kellett, hogy a rajongók kiszúrjanak, aztán eltolják az egész forgatást, ami miatt Palmert szidnák le. Én eleve el sem akartam jönni, hiszen az egész a nyílt utcán történik, és bárki bármikor lerohamozhatna minket, úgy, mint valamelyik nap a héten. Bementünk egy boltba, nem sokkal később pedig tájékoztattak, hogy ötvenesével visítoznak tini lányok a bolt előtt, és hogy emiatt be kellett zárni az ajtókat. Röstelltem, hogy Palmert belevittem egy ilyen helyzetbe, ráadásul biztonsági őr és minden egyéb nélkül, ő viszont biztosított róla, hogy nem történt semmi nagyobb baj. Ledöbbent, hogy mennyien rohamoztak meg minket egyszerre, ezenfelül viszont más tényleg nem történt, hiszen amint mi autóval elhajtottunk, azután a rajongók is eljöttek a bolt elől. Éppen ezért nem akartam ma este elkísérni a forgatásra, viszont ő elég hatásos módszerekkel meggyőzött arról, hogy jó lenne, ha vele mennék, én pedig persze nem tudtam nemet mondani.

Vigyorogva figyeltem, miként ingatja a csípőjét ide- oda, és tudtam, hogy úgy vigyorgok, mint egy idióta, de nem érdekelt. Palmer rohadt szexi volt, titkos pillantásai felém pedig csak még jobban megdobogtatták a szívemet a mellkasomban.

Miután felvették a kisfilmet, autóba ültünk és elindultunk Párizs egyik legdrágább hotelébe, hogy háttért nyújtson majd a képeken, amiket Palmerről fognak hamarosan készíteni. Közben én elmentem hozni magunknak kávét, míg ő selyemruhákban pózolt az ágyon állva, fürdőszobában, ablak előtt és még egy csomó másképpen. Ha akartam volna, se tudtam volna elaludni, annál jobban foglalkoztatott Palmer. Elképesztően gyönyörű volt a falatnyi ruhákban, amiket ráadtak, alig pár cérnaszál tartotta össze az anyagokat, hogy ne hulljon le és tárja fel mindenki előtt napbarnított testét. Akkor valószínűleg rohadt féltékeny lettem volna, mert már csak ennek a gondolata is felzaklatott. Néha volt olyan érzésem, miközben őt néztem, hogy talán már megbánta, hogy erősködött és elhívott magával. Fogalmam sincs miért, de úgy éreztem, hogy zavarban előttem, amin nem csodálkoznék, hiszen így még sosem láttam őt, kivéve képeken az instagramján, de hát az teljesen más. Oké, lehet, hogy az egész helyzetünk nem normális, de erről egyikünk sem tehet. Ő modell, és lehetetlen elkerülni azt, hogy ne lássam a fehérneműs képeket róla. Egyikünknek sincs átlagos élete, de hiszem, hogy akkor sem lenne sokkal egyszerűbb minden, ha nem lennénk hírességek.

Szóval miután tovább néztem őt, én is zavarba jöttem, így próbáltam többé nem annyira feltűnően bámulni őt. Semmit sem akartam elsietni, véleményem szerint tökéletes tempóban haladtunk, és kétlem, hogy ő másképpen gondolná. Nem régóta ismerjük egymást, és bár már az elején nyilvánvaló volt, hogy imádok vele lenni, nem szerettem volna rögtön minden érzésemet rázúdítani. Aztán a bizonytalanságom is eléggé közrejátszott az egészben. Régen volt kapcsolatom, és a legutóbbi is elég csúnyán végződött, és mondhatnám, hogy nem az én hibámból, nem lenne igaz. Ugyanannyira hibás voltam én is, mint Alexa és Harry is. De ami történt, az megtörtént és már nem tudunk ellene semmit sem tenni. És persze már régóta nem is akarok, mostanra pedig végre lett is rá egy okom, hogy miért ne agyaljak többet ezen. Az ok pedig természetesen a hosszú barna hajú gyönyörűség volt, akit Palmernek hívtak, és aki valamilyen oknál fogva ugyanolyan boldog volt, ha együtt töltöttük az időnket, mint én.

- Hulla fáradt vagyok – nyögött fel Palmer amint a fejét a vállamra hajtotta az autóban.

- Elhiszem – simítottam végig a karján és puszit nyomtam a fejére.

- Brian? Te fent vagy még? – mormogta.

- Persze Palm, különben mégis hogy jutnánk haza? – nevetett fel. – De nehogy azt hidd, hogy én nem bújnék szívesen ágyba. De mindjárt hazaérünk.

- Nekem előbb le kell fürdenem – nyöszörgött Palmer.

- Akkor fürdesz, és nem tusolsz – ajánlottam fel neki, mire tiltakozásul újabbat nyögött a nyakamba.

- Ha tusolok, sokkal gyorsabban megvagyok, mintha egy kád forró vízbe ülnék bele. Ott valószínűleg el is aludnék.

- Mhm, igaz.

- Ez a cipő teljesen feltörte a lábamat. Nem bírok talpra állni – emelkedett fel az ölemből, aztán lehúzta a csizmát a lábairól. Lent hagyta őket a földön, majd a lábait felhúzta maga alá és visszadőlt rám. Ekkor zörögni kezdett a telefonom a zsebemben, én pedig a homlokomat ráncolva húztam ki a zsebemből. A kijelzőn Louisval egy közös képünk volt, így elmosolyodtam aztán Palmerra néztem, aki rögtön rávágta, hogy vegyem fel nyugodtan, bárki is az. Így hát megnyomtam a zöld karikát és a fülemhez emeltem a telefonomat.

- Szia, Louis.

- Niall haver, holnap gyere ki értünk a Paris-Charles-de-Gaulle repülőtérre, tízkor száll le a gépünk, szóval olyan fél tizenegyre legyél ott.

- Tessék?

- Ja meg szerezz még két jegyet Palmer utolsó divatbemutatójára.

- Mi Louis miről beszélsz? – kérdeztem értetlenül.

- Jaj Niall ne tettesd a hülyét, jó? Örülj, hogy nem haragszom, meg amiért nekem egy szót sem szóltál a barátnődről!

- Louis ne szemétkedj már vele! – hallottam a háttérből Danielle nevetését.

- Louis hallgatnod kéne a barátnődre – vettem el a fülemtől a telefont, aztán átraktam a másikra, nehogy Louis valami cikit mondjon, amit Palmer is meghallhat.

- Nialler, úgy látom, komolyan el kell majd beszélgetnünk. Mi az, hogy csak Harryt avatod be? Vagy Liam is benne volt és csak engem hagytatok ki?

- Louis, senkit nem avattam be az égvilágon semmibe. Légy szíves állj le a kombinálással – sóhajtottam fel, de közben persze az ajkaimon vigyor húzódott, hiszen imádtam a srácokkal szórakozni és tudtam pontosan, hogy Louis is csak ugrat.

- Oké, de akkor holnap kijössz értünk fél tizenegyre? És intézel még két jegyet a divatbemutatóra?

- Most komolyan ide repültök?

- Naná Niall, muszáj bemutatnod a barátnődet, miért azt hitted, hogy csak hülyülök? Különben is, Freddiet most adtam le Briannának, két hétig megint nem látom, Daninek is szabadsága van, és amúgy is akartunk Londonba repülni, de akkor előbb teszünk egy kis kitérőt.

- Louis… - sóhajtottam fel. – Jó, kimegyek értetek.

- Szuper Nialler, alig várom, hogy lássalak – mondta mézes- mázos hangon, én pedig megforgattam a szemeimet.

- Oké, akkor most leraklak, mert rohadt késő van, és reggel korán kell kelnem egyesek miatt, meg még jegyet is kell szereznem.

- Jaj, azt nem is te szerzel, hanem a csajod.

- Louis – morogtam.

- Oké, oké, értettem – nevetett fel. – Jó éjt, Ni, holnap találkozunk.

- Szia – köszöntem el én is, aztán kinyomtam és rögtön lepillantottam Palmerre. Ő már aranyosan szuszogott a mellkasomon, így elmosolyodtam aztán nyomtam egy puszit a homlokára. Ezután hamar meg is érkeztünk, én pedig az ölemben felvittem Palmert, aki annyira fáradt volt, hogy még erre sem ébredt fel. 

10 - Sokadik randi

Halihalloo,

omg első Niall szemszög.:3 Aaah, izgatott vagyok a rész miatt, végre történnek dolgok, és idk. Remélem tetszeni fog.:D Imádtam Niall szemszöget írni, szóval lesz még egy pár belőle. Um nem tudom, hogy tudjátok -e, de a sztorit elkezdtem fekpakolgatni wattpadra is, szóval, ha valaki szívesebben olvasná ott, mint itt, nézzen be mindenképpen és jelezzen nekem, hogy jó ötlet volt -e felrakni a részeket oda is. Még csak a hatodik rész került fel, de mindenhéten két részt osztok meg, hogy minél hamarabb utolérjem a bloggert. Okay, nem húzom az időt tovább, jó olvasást!;) Xx♥
P.S: Előre is nagyon boldog születésnapot Freddie!:3♥

NIALL HORAN

Idegesen az órára pillantottam, majd egy utolsó pillantást vetettem az erkélyen megterített asztalra, végül beléptem vissza a nappaliba és becsuktam az üvegajtót. Palmer bármelyik pillanatban megérkezhet a divatbemutatóról, a vacsora pedig még nincs készen. Fogalmam sincs, milyen íze lesz, és ha elcsesztem, akkor az egész este fuccsba mehet. Annál nagyobb égés, hogy nem finom az étel amit csináltam, nem is lehetne. Úgy hogy bízok a receptben, és a minimális konyhai tudásomban. Leültem a kanapéra és előhúztam a telefonomat, ahol éppen egy sms érkezett Harrytől, így beleléptem. Rá zúdítottam rá az aggodalmaimat Palmerrel és az estével kapcsolatban és jól esett, hogy meghallgatott és még tanácsot is adott. Talán kicsit túlságosan is ráparáztam a dolgokra, de idejét nem tudtam volna már megmondani, mikor fordultak egy lánnyal a dolgaim komolyra. Az elmúlt három évben leginkább egy éjszakás kalandjaim voltak, akadtak randevúk is, de semmi komoly. Alexa óta nem volt komoly kapcsolatom, és az elég régen volt, ezért is félek, hogy valamit elrontok. És nagyon nem akarok semmit sem elrontani.

Hallottam amint a zárral babráltak, ezért küldtem még gyorsan egy üzenetet Harrynek, utána pedig felálltam és Palmer elé mentem.

- Szia Palmer – mondtam mosolyogva, amint belépett az ajtón.

- Szia Niall. Hm, micsoda illatok vannak. Csak nem főztél? – kérdezte, miközben lehúzta a csizmáját, aztán szinte belém csapódott és szorosan átölelt. Finom illata bekúszott az orromba, miközben átöleltem vékony testét. Rohadt jól esett a kezemben tartani őt.

Nyomott egy puszit az arcomra, majd elhúzódott a felsőtestével tőlem, derekát viszont tovább öleltem és mosolyogva pásztáztam gyönyörű arcát.

- Mi az? – kérdezte meg kuncogva. Ebben a lányban annyi vidámság van, hogy az már hihetetlen. Állandóan vigyorognom kell miatta.

- Semmi – ráztam meg a fejem mosolyogva. – Már vártalak. Éhes vagy?

- Mint a farkas! Rendeltél valamit?

- Erm, az az igazság, hogy főztem.

- Főztél? Komolyan? – fordult meg, én pedig elnevettem magam és bólintottam egyet. – Ne vágj ilyen meglepődött fejet! – nyúltam felé és kisimítottam egy hajtincset a homlokából.

- Bocsi – kuncogott ő is.

- De még nincs készen, szóval nyugodtan menj lezuhanyozni meg átöltözni. De siess.

- Oksi – mondta vigyorogva, majd tovább ment a folyosón és végül befordult a hálószobába. Én a konyhába mentem, majd elzártam a chilis bab alatt a tűzhelyt és áthúztam egy másikra, hogy jobban hűljön. Természetesen vegán chilis bab volt, és teljesen másképp, mint az igazi Palmer étrendje miatt. Nem főztem sokat, csupán csak egy kis adagot, mely kettőnknek éppen elég lesz. Remélem, hogy az íze is jó. Kiszedtem a tányérokba, és a tetejét fodros szélű, zöld jégsalátával díszítettem. Ezután kivittem mindent az erkélyre, majd letakartam, és meggyújtottam a gyertyákat. Kivittem a bort is, majd izgatottan vártam Palmert, aki a ruháimban jelent meg, széles mosollyal az arcán, kiengedett hajjal és teljesen természetesen. Semmilyen smink nem volt rajta és gyönyörűbb volt, mint valaha.

- Olyan szép vagy – mondtam, miközben kinyújtottam felé a kezem, ő pedig megfogta.

- Niall – kuncogott és a karomra csapott finoman.

- Na, készen állsz a főztömre?

- Igen! Kíváncsi vagyok, mit csináltál – mondta izgatottan.

- Oké, akkor csukd be a szemeid.

- Miért? – szaladt ráncba a homloka.

- Csak csukd, be kérlek.

- Hát rendben – hunyta le a szemeit, én pedig egyik kezemet a derekára csúsztattam és elkezdtem kifelé vezetni.

- Nem leskelődni! – szóltam rá mosolyogva, mert láttam, hogy remegtek a szemei.

- Én nem is! – válaszolt rögtön.

- Lépj egy nagyot – mondtam hátulról a fülébe, mire ő le is lépett. – Oké, kinyithatod – suttogtam. Mosolyogva figyeltem mögüle az arcát, amire csak félig láttam rá. Meglepődött, ajkán máris ott játszadozott az a széles mosoly, mely a nap huszonnégy órájában ott díszíti az arcát.

- Niall, ez… hű.

- Ülj le – súgtam a fülébe, aztán kihúztam neki a széket, ő pedig le is ült. Helyet foglaltam vele szemben, aztán izgatottan néztem rá.

- Előbb a reggeli, most meg ez. Mi a célod? Mit szeretnél? – kérdezte kuncogva, mire én is elnevettem magam. – Aj, de szólhattál volna, én meg itt lejövök a ruháidban, smink nélkül félig megszáradt hajjal – nevetett.

- Tökéletes vagy így is. Megakartalak lepni. Tudtam, hogy fáradt vagy és éhes leszel. Szóval gondoltam főzök neked valamit, ami megfelel a diétádnak is. Szeretném, ha tudnád, hogy fontos vagy számomra. És mivel még mindig nem volt bennem annyi, hogy elhívjalak randizni – nevettem el magam idegesen – gondoltam, hogy egy kicsit hangulatosabbá teszem az utolsó esténket Milánóban. Amiért nem hívtalak el még randizni, az azért van, mert úgy gondolom, hogy a randevúzásnak semmi értelme se lenne. Ugyanolyan lenne, mintha simán együtt lennénk, csak arra rábiggyesztenénk a randi jelzőt, és ezzel talán mindent elrontanánk. Gondolok itt az idegeskedésre, hogy jó lesz –e az egész, vagy nem. Mikor ugyanúgy jól érezzük magunkat, bármikor mikor együtt vagyunk. Mondhatjuk azt is, hogy minden pillanat, amit együtt töltünk a sokadik randink. Vagy, ha elmegyünk valahova. De akkor is, ha csak összebújunk a kanapén és gitározunk. Tehát én így tekintettem a randijainkra – fejeztem be a mondandómat, miközben végig a szemeibe néztem. Az arcán még mindig ott bujkált egy mosoly, ennek ellenére ideges voltam, hogy mit fog válaszolni.

- Hát… én rendben vagyok vele – kuncogta el magát. – Igazad van és örülök, hogy így gondolod. Mert te is nagyon fontos lettél számomra. Semmi értelme annak, hogy elmenjünk valami flancos étterembe és furán viselkedjünk, csak mert az az első randink. Végül is túl vagyunk már több tucat randin, ha így nézzük – nevetett.

- Pontosan – bólintottam. – Ah, örülök, amiért így gondolod és nem értettél félre, meg semmi.

- Egy véleményen vagyunk, szóval nincs miért aggódnod – mosolygott.

- Akkor, szerintem neki foghatunk a vacsorának.

- Igen, végre, éhen halok – nevetett fel, aztán levette a fedőt a tányérjáról. – Niall, ez itt chilis bab?

- Vegán chilis bab – bólintottam mosolyogva.

- Te jó ég, fogalmam sincs mikor ettem utoljára chilis babot – nevetett fel. – Talán tavaly valamikor, mikor otthon voltam a szüleimnél. Apa nagy specialitása a chilis bab. Istenien készíti – mesélte, közben pedig az evőeszközök után nyúlt. – Jó étvágyat!

- Jó étvágyat! Huh, örülök, hogy szereted. Remélem jó is az íze. Életemben nem csináltam még chilis babot – nevettem, aztán mindketten megkóstoltuk, miközben egymás szemeibe néztünk. Szinte egyszerre hümmögtünk fel és dőltünk hátra a székben. A Vegán chilis babomnak jó íze volt.

Vacsora után egy- egy pohár borral a kezünkben letelepedtünk a kis asztal melletti hintaágyra, miközben betakaróztunk pokrócokkal. Palmer a lábait felhúzta, fejét a vállamra hajtotta és hozzám bújva meredt a távolba, míg én őt átkarolva tettem így. A lábammal egy nagyon picit löktem a hintát, így finoman ringatóztunk.

- Niall…

- Hm?

- Örülök, hogy pár hete eljöttél Gigi divatbemutatójára. Ha akkor nem lepsz meg, talán nem hívtalak volna fel Londonban, és nem lennél most itt velem Milánóban. Akkor tényleg csak októberben találkozhattunk volna – emelkedett meg, és rám nézett, miközben a szeme alatt megjelentek azok a kis nevetőráncok, melyeket szívesen megcsókoltam volna.

- Gondolod, hogy akkor nem hívtál volna fel, mikor Londonban voltál? – kérdeztem vissza.

- Mhm, igen. Nem hiszem, hogy mertem volna. New York után sokkal jobban tartottuk a kapcsolatot, szóval szerintem nyuszi lettem volna nyitni feléd – kuncogott fel.

- Hát akkor én is örülök, hogy elmentem New Yorkba. Száz százalékosan miattad döntöttem így. De persze azért jó volt Zaynnel is találkozni és beszélgetni. Hiányzott már – mondtam, miközben visszagondoltam a New Yorkban történtekre.

- Ti srácok… mind jóban vagytok? Úgy értem, Harry és Louis, meg Liam Zaynnel?

- Igen, szerencsére mind rendben vagyunk. Persze az egész teljesen más, már nem keressük egymást olyan sűrűn, mint mikor Zayn még a bandában volt. Valami akkor elszakadhatott közöttünk. Mármint Zayn és mi közöttünk. Mert mi ugye ugyanúgy keressük egymást, meg minden. Csak Zaynnel más a helyzet. Sokkal másabb így, hogy a saját útját járja, és nem vagyunk többé egy bandában. De örülök, hogy beszélő viszonyban vagyunk, sőt, talán attól még egy kicsit többen is. Tehát örülök, hogy haverok maradtunk. Puh, nehéz volt összehozni – nevettem fel, mire Palmer is, aztán visszabújt a mellkasomra.

- Nyugi, értem mit akarsz mondani – kuncogott.

Egy ideig csendben néztük mindketten az eget, noha én szívesebben legeltettem volna a tekintetem az arcán, de sajnos nem láttam rá. Ötletem sem volt, hogy mit mondhatnék, vagy mit kellene csinálnom, pedig úgy éreztem muszáj, lenne megszólalnom. Nem mintha kínos csend lett volna közöttünk. Azt hiszem kínos csend még nem is húzódott közöttünk. Mindig volt valamiről beszélgetnünk, éppen ezért éreztem úgy, mintha már ezer éve ismerném őt. És ez valamiért megmosolyogtatott.

- Mi az? – kérdezte, majd felemelte a fejét és rám nézett. – Miért nevetsz? – kérdezte mosolyogva.

- Csak kettőnkön gondolkoztam.

- Oh, igen? – vonta fel szépen ívelt szemöldökét. – És megszabad tudnom, hogy mit? – vigyorgott.

- Nem – ingattam meg a fejem.

- Miért nem?

- Mert nem – vontam vállat, mire elkerekedett szemekkel meredt rám. Elnevettem magam, majd jobb kezemmel, mely az ölemben pihent eddig az arcához nyújtottam és kisimítottam egy hajtincset onnan. Elakadt a lélegzetem, mikor az arcát a tenyerembe fektette, ezzel azt jelezve nekem, hogy tetszik neki, amit csinálok. Lehunyta a szemeit, én pedig a másik kezemet elvettem a válláról, aztán a másik oldalt kezdtem cirógatni az arcát. Elmosolyodott, aztán felsóhajtott egyet, ami elképesztő milyen dolgokat művelt velem. Egyszerre akartam őt bekebelezni a számmal és tovább cirógatni, valamint ölelni és nézni, mennyire élvezi.

- Elfogok aludni – mormogta, én pedig felkuncogtam, majd az alsó ajkamba haraptam és próbáltam magam megemberelni. Nem tudom, miért félek annyira megcsókolni őt.

Végül egy most vagy soha gondolattal közelebb hajoltam hozzá, de ő még erre sem reagált. Továbbra is tartottam a kezemmel a fejét, miközben az ő szemei csukva voltak. Talán nem viccelt, és tényleg elfog aludni.

Észre sem vettem a gondolataim közepette, hogy kinyitotta a szemeit. Elmosolyodott, mire én is, aztán egy kicsit még közelebb hajoltam hozzá, mire ő felemelte a fejét, és úgy tett, mint én. Emiatt megbátorodtam, így olyan közel hajoltam hozzá, hogy már a szemeibe se tudtam pillantani. Telt ajkait figyeltem, melyen még mindig egy mosoly játszadozott. Mindkettőnk számára világos volt, mit akarok és az, hogy nem húzódott el, sőt közelebb bújt hozzám megadta az utolsó löketet. Lassan és óvatosan a számat az övére helyeztem, miközben kezeimmel még mindig az arcát fogtam közre. Erősebben nyomta nekem a száját, ami miatt ösztönösen mozdultam én is, és húztam meg egy kicsit magam felé a lányt. Kezeim lecsúsztak a csípőjére,

miközben ő lassan szétnyitotta az ajkait és teljesen átvette az irányítást a csók felett. Ő a kezeit a nyakam köré fonta, majd magához húzott teljesen, aztán pedig hozzám simult. Mellkasom az övének nyomódott, kezeim pedig szorosan ölelték körbe a derekát. Mivel térdelt a hintaágyban, meghúztam magam felé, így a combjaimra ült. Olyan erotikusnak és szexinek tűnt a csókunk, pedig igazából nem is nagyon mélyült el. Attól függetlenül így éreztem, lehet, mert már régen nem csókolóztam senkivel. És igazából mi sem csókolóztunk. Ajkaimmal Palmer alsó ajkát fogtam közre, miközben ő az övéivel az én felső ajkamat. Kicsit beszippantotta a számat, mire akaratlanul is egy sóhaj szakadt fel belőlem. Éreztem, hogy elpirult, pedig nem is fogtam már az arcát, majd elengedte a számat, ezáltal pedig én is az övét. Jobb kezemet felcsúsztattam a tarkójára, ezzel megakadályozva neki, hogy teljesen elhúzódjon tőlem, mert tudom, hogy ez volt a terve, de csak is azért, mert zavarba jött. Elmosolyodtam, mire ő is, ez pedig a megnyugvás hullámát küldte végig a testemen. Nem bánta meg, hogy megcsókoltam. Én pedig még mennyire, hogy nem.

Nem sokáig bírtam simogató ajkai nélkül, ezért újra megcsókoltam, ezúttal most rövidebben, mint az előbb. Egyre rövidebb csókokat nyomtam a szájára, míg végül csak apró puszikkal hintettem be azt. Utána letértem a szája sarkára, majd az arcára, és felfelé indultam meg. Végig csókoltam mindkét orcáját az orra mellett, aztán az orrát is, majd a homlokát, halántékát, szája sarkát és újra az ajkait. Ezúttal belőle tört fel egy sóhaj, és akármennyire is vonzónak tartottam, eszem ágában sem volt tovább menni. Több, mint boldog voltam, amiért viszonozta a csókomat és jelenleg ez volt minden, ami számított.

Megmozdult az ölemben, majd átölelt, fejét a vállamra fektette, miközben a karjaimat én is szorosan köré fontam és mélyet szippantottam az illatából. Így ültünk egy ideig ölelkezve, utána viszont megéreztem, hogy Palmer remeg, valószínűleg fázott, mert lehűlt az idő.

- Menjünk be – suttogtam a fülébe, mire elengedett, aztán felállt az ölemből és a pokróccal, mellyel eddig is takaróztunk, beindult. Szerencsére miután végeztünk az étellel, mindent bepakoltunk és elindítottuk a mosogatógépet, így most már nem kellett semmit sem csinálnunk, hanem mehettünk a hálószobába. Palmer ledobta az ágy végébe a pokrócot magáról, aztán bedőlt a matracba, az oldalára gurult és a takaró alá bújt. Mosolyogva álltam az ágy mellett és néztem végig a jelenetet, aztán letérdeltem és egy puszit nyomtam az orrára. – Mindjárt jövök, csak letusolok – suttogtam mosolyogva.

- Jó – válaszolt, aztán nyakig felhúzta magára a takarót, én pedig felkaptam a törülközőmet és egy tiszta alsót, és átmentem a fürdőszobába. Villámgyorsan zuhanyoztam le, majd vettem fel egy tiszta alsót, és visszaindultam a szobába. A piszkos alsónadrágot begyűrtem a bőröndömbe, majd kihúztam egy tiszta pólót, mivel az én alvós pólóm Palmeren volt, a gatyával együtt. Ezután bemásztam mellé az ágyba, és mosolyogva fordultam felé. Álmosan rám pislogott, és láttam rajta, hogy alig bírja már a szemeit nyitva tartani, ezért csak magamhoz húztam és átöleltem őt.

- Jó éjszakát – motyogtam a hajába, aztán puszit nyomtam a fejére, majd mosolyogva lehunytam a szemeimet, hogy engem is elnyomjon az álom.

*

Másnap reggel Palmer telefonjának zörgésére keltünk, és míg ő ásítások közepette felvette, addig én visszadugtam a fejem a nyakába és próbáltam visszaaludni. Viszonylag hamar befejezte a beszélgetést Saraval, utána visszarakta a párnára a fejét és bal kezével átölelte a vállamat.

- Niall, mennünk kell a reptérre – motyogta.

- Mhm, még öt percet – mormogtam.

- Rendben, de én felkelek, mert, ha maradok, visszaalszok – ült fel, én pedig felsóhajtottam majd a hátamra fordultam és úgy néztem rá.

- Úgy már nem tudok aludni.

- Bocsi, de úgy érzem magam, mint aki nem aludt egész éjszaka semmit. Szerintem fáradtabb vagyok, mint tegnap este voltam, mielőtt lefeküdtünk.

- Mhm, elhiszem virágszálam – mormogtam. – Agyon hajtanak. Én is elfáradtam, pedig én csak néző vagyok.

- Na, jó Niall, vissza ne aludj tényleg – mondta nevetve, majd felállt mellőlem.

Míg ő készülődött, addig én feküdtem az ágyban és néztem őt. Elmosolyodtam, amint végigmértem tetőtől talpig még mindig a ruháimban és rohadtul tetszett a látvány. Annyira, hogy szeretném minden reggel ezt látni. Őt, rohadt édes álmos arccal, kócos hajjal és a ruháimban, amik lógnak rajta.

Figyeltem amint kiszed pár ruhadarabot a bőröndjéből, aztán mielőtt kiment volna a szobából, hogy felöltözhessen rám szólt mosolyogva, hogy ne aludjak, mire ülőhelyzetbe tornáztam magam. Végül erőt vettem magamon, felálltam és beágyaztam, majd én is kiszedtem pár ruhadarabot, hogy felöltözhessek. Egy sötétkék falmert és egy ugyanolyan színű hosszú ujjút vettem fel, valamint egy sapkámat készítettem még ki hozzá, majd a bőröndre dobtam. Kivettem a fogkefémet, aztán felraktam tölteni a telefonomat, közben pedig vártam, hogy Palmer visszaérjen és mehessek kimosni a fogaimat. Leraktam a telefonomat, mikor hallottam, hogy jön, majd felálltam mikor belépett a szobába.

- Aw, beágyaztál? Nem kellett volna, de köszönöm – mosolygott aranyosan.

- Én keltem ki az ágyból utoljára, nem? – kérdeztem mosolyogva, miközben gyorsan végigmértem. Ruháimat lecserélte egy barna pulcsira és egy fekete leggingsre. Haja hullámosan omlott a vállára, szemei viszont ugyanolyan álmosak voltak, mint eddig. – Megyek én is még összeszedem a cuccaimat a fürdőből, és aztán indulhatunk is a reptérre – tájékoztattam, ő pedig bólintott, majd a saját bőröndjéhez masírozott én pedig a fürdőszobába mentem. Miután mindent összepakoltunk, elhagytuk a lakást és beültünk Brianhoz, Palmer sofőrjéhez az autóba, miközben az ablakon kinézve felpillantottam az erkélyre, ahol tegnap reggeliztünk és vacsoráztunk és közben nagyon reméltem, hogy lesz esélyem vele visszajönni ide.

09 - Milánó

Halihalloo,

cuteee rész.:3 Ötletek, hogy Alexa miért lehet ideges Nalmer miatt?:3 Várom kommentjeiteket és pipáitokat, remélem tetszeni fog a rész!^^ Jó olvasást! Xx♥

PALMER TONKIN

A hétfői divatbemutató után, amin Niall is megjelent, elmentünk az after partira, utána viszont hamar leléptünk és Niall elvitt a London Eyehoz. Az egész kapszulában mi voltunk egyedül, és az egész annyira romantikus és gyönyörű volt, hogy azt hiszem egész életembe a fejembe vésődött minden kis pillanata. Egyáltalán nem éreztem magam fáradtnak akkor, pedig nem egyszer mentem fel s alá a kifutón. Utána természetesen Niallhöz mentünk, kibontottunk egy újabb üveg bort és meg is ittuk mindet. Lezuhanyoztam nála, és újra a ruháiban aludtam az ágyában. Még mindig nem történt köztünk semmi, de egyre azt kívánom, hogy bárcsak ne lennék ennyire nyuszi és mernék lépni valamit. De talán nem is a nyusziságom az oka a félénkségemnek. Alexa küldött pár sms –t a legutóbbi beszélgetésünk után, és mindben arra kért, hogy ne tegyek hülyeséget, ne dőljek be Niallnek és hívjam fel, amint tudom. Annyit válaszoltam neki, hogy minden rendben van velem, és majd később hívom. Egyszerűen nem értem, miért viselkedik így az unokanővérem. Nem régiben, még ő is azzal nyaggatott, hogy keressek magamnak valakit, hiszen olyan régen volt bármilyen kapcsolatom is. Eddig mindenben teljes mellszélességgel támogatott és segített, jó tanácsokkal látott el, most pedig egyszerűen leakar beszélni valamiről, ami talán megváltoztathatná az egész életem. Mert így érzek Niallel kapcsolatban. Tudom, hogy megváltoztathatná az egész életem azzal, hogy velem van. Mióta megismertem, rám tört az az érzés, hogy szeretnék valakit a szeretetemmel elhalmozni. Valaki mellett állni, segíteni őt, szeretni őt, csókolni őt. Szeretnék reggelente ölelő karok között felébredni és esténként azok között elaludni. Niall kétség kívül elvarázsolt és levett a lábamról, én pedig menthetetlenül belezúgtam. Olyan boldog vagyok vele, mint már régen nem voltam és azt várnám az unokanővéremtől, gyakorlatilag a testvéremtől, hogy velem együtt örül. De ő indokolatlanul akar lebeszélni a Niallel való kapcsolatról. És kezdek beleőrülni, hogy nem tudom, mi baja van Niallel.

Az elmúlt napokban sokat gondolkodtam azon is, hogy rákérdezek Niallnél mi történt kettejük között, amiért Alexa ennyire ellene van. De egyszerűen nem tudtam megkérdezni. Fogalmam sincs miért. Nem vitt rá a lélek. Akárhányszor szólásra nyitottam a számat, mindig más szavak jöttek ki rajta, mint amit akartam. Talán attól is félek, hogy ha megemlítem Alexa ellenszenvességét, Niall belátja, hogy nem akar tőlem semmit és odébb áll. Noha nem így ismertem őt meg, mégis félek, hogy ha megtudja, Alexa mennyire ellene van, megijed majd és nem akar többé velem lenni. Vagy találkozni. Vagy beszélni. Régen volt már egy normális kapcsolatom, kijöttem a gyakorlatból és éppen ezért félek mindentől, mert nem akarok elrontani semmit. Úgy hogy magamban őrlődök ameddig csak lehetséges. Ha még komolyabbra fordulnak a dolgok kettőnk között, akkor úgyis beszélnünk kell erről. Teljesen elkerülni nem tudjuk.

Az elmúlt hat napban annyira hozzászoktam ahhoz, hogy Niall mellett alszok el és ébredek fel, hogy amint megéreztem, mellettem üres az ágy, a szemeim rögtön kipattantak. Körbe néztem a kis hálószobában, de sehol nem volt senki. Visszasüppedtem a párnák közé, majd a telefonom után nyúltam, hogy megnézzem mennyi az idő. Reggel nyolc volt, a belső órám megint időben ébresztett. Hallottam amint nyitódik az ajtó, így meglapultam a takaró alatt és lehunytam a szemeimet, mintha még aludnék. Szerettem volna, ha Niall visszamászik mellém az ágyba, ezért a telefonomat észrevétlenül a párnám alá nyomtam, miközben mocorogtam, majd az oldalamra fordultam. Besüppedt mellettem az ágy, majd Niall puha ajkait éreztem meg a homlokomon. Ezután felállt, majd halkan valamit csinálni kezdett, én pedig óvatosan kikukkantottam a takaró mögül. Az ágy előtt állt nekem háttal és éppen lehúzta a felsőjét, amiben aludt. Meztelen, izmos hátával és kerek fenekével szemeztem, amit persze egy fehér alsó nadrág takart. Elvigyorodtam, miközben végig mértem és az alsó ajkamba haraptam. Niall még hátulról is szexi volt, nem, hogy elölről. Felültem halkan, majd feltérdeltem, végül felálltam az ágyra, utána kezeimet kinyújtottam felé, majd a vállára helyeztem, mire ösztönösen meghátrált, így biztosabban rátudtam nehezedni és a kezeimet a nyaka köré fonni. Ezután a lábaim következtek, és egy kuncogás csúszott ki a számon, amint megéreztem kezeit a combomon.

- Jó reggelt Palm – fordította oldalra a fejét Niall, hogy rám lásson, de nem hiszem, hogy sikerült neki.

- Szia Niall – nyomtam egy puszit az arcára, aztán a fejemet a kezemre fektettem, ami a vállán pihent. – Hova készülsz? – kérdeztem mosolyogva.

- Csak felakartam öltözni, de szerintem túlságosan élvezed, hogy nincs rajtam semmi – vigyorgott, az én arcom pedig pírba borult.

- Azért az túlzás, hogy nincs rajtad semmi – mondtam. – És egész jó itt a hátadon.

- Hm, rendben – indult az ajtó felé.

- Mit csinálsz? – kérdeztem nevetve, ő pedig kiment a folyosóra, majd az aprócska nappaliba.

Azt hiszem még nem említettem, hogy a londoni divatbemutató után Milánóba repültünk mindketten, mert itt folytatódik a munkám. Álmodni nem mertem volna, hogy Niall majd velem tart, de ő itt van, eljött velem Olaszországba és jobban élvezem az egészet, így hogy velem van. Ez a lakás az enyém, még apu vásárolta nekem, mikor először voltunk Milánóban egy divatbemutató miatt. Vele voltam, mert neki is itt volt munkája a városban, amellett, pedig elkísért, segített és támogatott mindenben. A sikeres bemutató után, ami körülbelül az ötödik lehetett még csak életemben, apu elhozott ide, és azt mondta, hogy megvette ezt a kis lakást, mert tudta, hogy odáig lennék érte. Emellett tényleg sokat vagyok Milánóban, és minden sokkal egyszerűbb és jobb a saját kis lakásomban, mint egy luxus hotelben.

Niall elmondása szerint, semmi dolga sincsen, úgyis csak otthon unatkozna és tévézne, vagy talán összefutna néhány barátjával, de kifejezetten magányos lenne a házában egyedül, miután én vele töltöttem ott két napot. Így összepakolt egy nagy bőröndbe, majd foglalt egy jegyet magának, és átrakattuk az enyémet is az ő járatára, így együtt repültünk ide. Talán ezért is vagyok ennyire biztos az érzéseimben, ami őt és a kapcsolatunkat érinti. Ha közömbös lennék számára, nem repült volna velem egy ismeretlen országba és városba, úgy, hogy tudja, a legtöbb időmet a munkával fogom tölteni. Persze Niall volt már Milánóban, de sosem volt esélye körülnézni és turistaként körbe járni a várost. Ezért, amint szabad időm akadt, városnézésen voltunk és próbáltam neki minél több mindent megmutatni. Persze rajongókkal is találkoztunk, nem is kevéssel, amint elterjedt a híre, hogy Niall Milánóban van. Mikor a legtöbben voltak én pont dolgoztam és csak Niall mesélte, milyen aranyosak voltak. De azért én is összefutottam egy párral és imádtam nézni, Niall milyen nagy szeretettel bánik velük.

- Palmer, szállj le a hátamról, mert nem férünk ki az erkélyre – szakított ki a gondolataim közül nevetve Niall, majd megütögette a combomat, hogy megmozduljak. Lecsúsztam a hátáról, majd a hajamba túrtam és próbáltam valami elfogadható állapotba varázsolni, de persze esélytelen volt. – Elég meleg van ma, szóval gondoltam reggelizhetnénk idekint. Megnéztem a diétádat és aszerint készítettem magunknak reggelit – mondta, miközben kilépett a kis erkélyre, én pedig mellé. A kis kerek asztal megvolt pakolva mindenféle

színes gyümölccsel, tányérok, evőeszközök és poharak vártak ránk üresen, hogy megtöltsük őket. – Azt hiszem, ma ilyen gyümölcsös napod van – kuncogott Niall.

- Aw, de édes vagy, köszönöm! – nyomtam puszit az arcára. Leültünk egymással szemben, majd neki is láttunk a reggelinek. Elképesztő aranyosnak tartottam, amiért korán felkelt és mindezt megcsinálta nekem. Legszívesebben az ölébe ültem volna és szét csókolgattam volna azt az édes arcát. – Sajnálom, hogy a mai showra nem tudsz eljönni – néztem rá lebiggyesztett ajkakkal, miközben a pirítósomat vajaztam.

- Ugyan, semmi baj. Későn szóltunk, már nem volt hely. Majd sétálok a környéken, meg várlak itthon – mosolygott, nekem pedig egyszeriben hevesebben kezdett dobogni a szívem a mellkasom ellen. Majd vár rám itthon. Éppen ez az, amit annyira, de annyira szeretnék. Remélem nem rontom el.

Eléggé bereggeliztünk, ezért úgy döntöttünk, hogy összepakoljuk a cuccunkat, mert holnap repülünk Párizsba és kicsit később megyünk edzeni, mert teli hassal nem lenne szerencsés. Ezért összetakarítottuk a konyhát, összeszedtük mennyi élelmiszer van még, amiket ma meg kell ennünk, hogy ne menjen pocsékba mindent, utána rendet raktam a nappaliban, végül jöhetett a hálószoba. Mindketten összehajtogattuk a ruháinkat, beágyaztam, összeszedtük a cuccainkat a fürdőben, de még nem pakoltuk el, hiszen ma este még szükségünk lesz rá.

- Niall, mi lenne, ha ma nem mennénk edzőterembe? – kérdeztem.

- Erm, persze, ha nem szeretnél, nekem oké – bólintott. – De nem kell betartanod az edzéstervet?

- Hát van egy másik, amiben ilyen itthoni vagy szállodába való feladatok vannak. Ha sehogy sem tudnék elmenni két show között edzeni, vagy valami. Nincs kedvem menni, szóval azt gyorsan megcsinálnám a nappaliban, utána pedig bemehetnénk a városba.

- Rendben, akkor én dolgozok egy kicsit a dalomon.

- Oké – bólintottam mosolyogva, majd megfogtam egy narancssárga sportmelltartót és egy sötét kék sport leggingset, és azokkal a fürdőbe mentem. Miután magamra vettem őket, a hajamat felkötöttem a fejem tetejére, majd visszamentem a hálóba. Niall a fejét rögtön felém kapta, amint kinyitottam az ajtót és kicsit alulöltözöttnek éreztem magam a pillantása alatt. Mondjuk én rávetettem magam, mikor egy szál alsóban volt, aztán úgy is reggelizett velem, az én bőrömet meg azért sokkal több ruha védi. Rámosolyogtam, majd elkezdtem kikeresni naptáram, ahova felvolt írva a kis itthoni edzés terv mindenféle eszköz és miegyéb használata nélkül.

- Palmer… - szólalt fel Niall. Imádtam, mikor a nevemet kimondta. Annyira különlegesnek hangzott a szájából.

- Hm – jeleztem neki, hogy hallgatom, miközben tovább lapozgattam a kis könyvben.

- Mondtam már – hallottam amint felkelt és elindult felém, hangja egyre közelebbről hallatszódott –, hogy mennyire gyönyörű vagy? – kérdezte, én pedig elpirulva pillantottam fel rá.

- Igen, mondtad már – haraptam az alsó ajkamba. – És köszönöm.

- Még mindig nem értem, miért kell akkor is minden nap edzened. Annyira vékony vagy, tökéletes alakod van, és mégis agyon hajtanak – ült le mellém.

- Normál esetben nem kell mindennap edzenem. De mikor divathetek vannak, ez mindig így van. Igazából segít koncentrálni, amellett, hogy formában tart, fel is ébredek tőle, és van amikor kifejezetten jól esik.

- Persze, elhiszem, csak… mindegy – rázta meg mosolyogva a fejét. – Túl sokat akadékoskodok, igaz?

- Nem, dehogy. Sőt, nagyon édesnek tartom, hogy így aggódsz értem. És köszönöm – nyomtam puszit az arcára, majd felálltam és a könyvemmel meg a telefonommal kiindultam a nappaliba.

Edzettem egy órát, közben pedig füleltem a hálószoba felé, de alig hallottam valamit. Néha a gitár hangját, de azt is nagyon röviden és halkan. Szívesebben lettem volna Niallel a szobában, és néztem volna, miközben a dalát írja, hallgattam volna gyönyörű hangját és megcsodáltam volna kéz írását. Valamiért viszont úgy gondoltam, hogy biztosan csak zavarnám, és nem jutna vele semmire. Talán filmben láthattam, de úgy véltem, hogy a művészek mikor komponálnak, teljesen egyedül akarnak lenni, valamint nem szívesen mutogatják a fél kész nótát. Noha én hallottam a dal refrénét, mégis úgy hittem, hogy nem lenne szerencsés bemennem Niallhez, mikor dalt ír.

Még egy órán át sms –ezgettem Saraval, közben pedig a közösségiket bújtam, mivel, mint említettem, nem akartam Niallt megzavarni, ő pedig nem jelentkezett. De aztán csak elődugta az orrát a szobából.

- Készen vagy? – kérdezte mosolyogva.

- Mhm, már egy ideje. Nem akartalak megzavarni – ültem fel és lezártam a telefonom.

- Ugyan, bejöhettél volna – rázta meg a fejét. – Szóval akkor megyünk valamerre, még mielőtt menned kell dolgozni? – kérdezte mosolyogva.

- Persze, szívesen. Lezuhanyozok, átöltözöm és mehetünk – pattantam fel, majd indultam is a fürdőbe. Lezuhanyoztam, majd mikor törülköztem esett le, hogy olyan hévvel jöttem be a fürdőbe, hogy ruhát nem is hoztam magammal. Körülnéztem, de szennyesen kívül más nem volt bent, ami elég baj, mert, ha eddig alulöltözöttnek éreztem magam edzős ruhákban, milyen lesz egy szál törülközőben Niall előtt állni? Totál ciki. Miért vagyok ilyen figyelmetlen?

Végül nyugodtan megszárítkoztam, aztán erősen magam köré tekertem a törülközőt, valamint a kezeimmel is ott tartottam, nehogy mégis leessen. Kidugtam a fejem a fürdőből, a szobában résnyire volt nyitva az ajtó, így nem láttam be.

- Niall?

- Igen? – kérdezett vissza a szobából, én pedig vágtam egy grimaszt, végül kifújtam a levegőt és kiléptem a fürdőből. Az cikibb, hogy ha megkérem, forduljon el, nem igaz?

- Erm elfelejtettem bevinni magammal ruhákat – mondtam, miközben gyorsan beléptem a szobámba és a bőröndömhöz masíroztam. Nem pillantottam rá, hiszen az arcom már így is tiszta piros volt. Aztán jött a következő akadály. Hogyan szenvedjek ki bármit is gyorsan a bőröndömből? Szerencsére nyitva volt, így nem kellett még a cipzárral is bajlódnom. Felnyitottam, majd kikapkodtam azt, ami a kezem ügyébe került. A ruhával eltakartam a fehérneműt, majd kivettem még egy combfixet és visszasiettem a fürdőszobába. Végig háttal voltam Niallnek, így fogalmam sem volt, hogy ő hogy reagált a törülközős parádézásomra. Remélem nem kinevetett, hanem talán megmozgattam benne valamit. Na jó Palmer, állj le, és öltözz fel!

Miután elkészültem, már csak egy csizmát vettem elő, ami illik a ruhához, valamint a nyakamba akasztottam pár nyakláncot és belepakoltam a cuccaimat egy kistáskába. Az ágyon ülve felvettem a csizmát, míg Niall a bőröndje és a tükör között járkált. Titokban őt figyeltem, de egyszer észrevette, így aztán inkább nem kockáztattam meg több titkos pillantást felé.

- Készen vagyok – álltam fel, majd mögé léptem. Természetesen őt mértem fel először a tükörben, mintsem magamat. Kék farmert viselt piros tornacipővel és egy fehér felsővel, melyen egy fekete téglalap volt, amiben fehér feliratok álltak. Bal kezén egy szép óra csücsült, haja, mint mindig felfelé meredezett.

- Gyönyörű szép vagy – mondta a szemeimbe nézve a tükörben, én pedig elmosolyodtam és lehajtottam a fejem.

- Mindig zavarba hozol – motyogtam és a karjára csaptam, mire elnevette magát, aztán felém fordult.

- Bocsánat, de ez az igazság. Úgy érzem, nem mondhatom el neked elégszer – fogta a kezeimet az övéibe, mire felpillantottam rá.

- Én pedig úgy érzem, nem győzöm elégszer megköszönni – kuncogtam el magam. Felém hajolt, majd egy puszit nyomott az arcomra, ajkai tovább időztek el ott, mint szoktak. – M-mehetünk? – kérdeztem bizonytalanul.

- Igen – bólintott, majd az éjjeliszekrényhez ment. Zsebre rakta a telefonját, majd egy fekete Ray Ban –t is, utána pedig megfogta a kezem és kiléptünk a szobából. Mivel korábban telefonáltam Briannek, ezért ő már a ház előtt várt minket. Lifttel lementünk a földszintre, majd bepattantunk a kocsiba. Megkértem Briant, hogy vigyen a belvárosba, majd beszélgetni kezdtünk. Niallel elég jól kijöttek, ennek pedig nagyon örültem. Hamar megtalálták a közös hangot, szóval nem kicsiket röhögtünk már együtt.

Sétáltunk egy nagyot, betértünk néhány üzletbe és vettünk pár apróságot is. Niall beszerzett pár szuvenírt, valamint feladtunk egy képeslapot az anyukájáéknak is Írországba.  Éppen mikor két rajongó felfedezett minket, megcsörrent a telefonom, így elnézést kértem tőlük és arrébb sétáltam egy kicsit, amint megláttam, hogy Alexa az.

- Szia. Mi újság? – kérdeztem viszonylag vidámabban, noha kicsit elvette a kedvemet, amikor megláttam, hogy ő hív. Úgy sem hajtogat mást, csak, hogy hagyjam békén Niallt. Ezt újra hallgatni pedig semmi kedvem sincs.

- Szia Palmer. Itt minden oké. Veled mi van? Hogy vagy? Még mindig Milánóban?

- Igen, holnap repülünk Párizsba. Én jól vagyok. Te? Holly?

- Mi is jól vagyunk. Hiányzol nekünk. Holly ma kérdezgetett felőled. Jó lenne, facetimeolni valamikor. Mikor érsz rá?

- Um, talán holnap. Nem sokára mennem kell a bemutatóra és kitudja, mikorra érek haza, reggel pedig repülünk. Majd írok, ha leszállt a gépünk Párizsban, oké?

- Rendben – sóhajtott fel. – Kivel mész? – kérdezte, én pedig az alsó ajkamba haraptam. Pontosan tudja, hogy kivel repülök, de azért mégis csak rákérdez.

- Niallel. A lányok még ma este elrepülnek.

- Lehet neked is ma kellene. Holnap tele lehet a repülőtér paparazzikkal. Este jobb lezavarni.

- A jegyünk holnap reggelre szól Alexa, már nem tudom átrakatni. Holnap repülünk.

- Jól van. Vigyázz magadra, jó? És mindenképpen üzenj, amint megérkeztél Párizsba.

- Fogok. Vigyázzatok ti is magatokra. Puszi.

- Puszi, szia – rakta le, én pedig még egy ideig meredtem a háttérképemre, amin én és Holly voltam. Nem szeretek Alexával rosszban lenni, és ők is nagyon hiányoznak nekem. De fogalmam sincs, hogy és mint lesz ezután, ha Alexa nem hajlandó semmit sem mondani Niallről, vagy megbarátkozni vele.