10 - Sokadik randi

Halihalloo,

omg első Niall szemszög.:3 Aaah, izgatott vagyok a rész miatt, végre történnek dolgok, és idk. Remélem tetszeni fog.:D Imádtam Niall szemszöget írni, szóval lesz még egy pár belőle. Um nem tudom, hogy tudjátok -e, de a sztorit elkezdtem fekpakolgatni wattpadra is, szóval, ha valaki szívesebben olvasná ott, mint itt, nézzen be mindenképpen és jelezzen nekem, hogy jó ötlet volt -e felrakni a részeket oda is. Még csak a hatodik rész került fel, de mindenhéten két részt osztok meg, hogy minél hamarabb utolérjem a bloggert. Okay, nem húzom az időt tovább, jó olvasást!;) Xx♥
P.S: Előre is nagyon boldog születésnapot Freddie!:3♥

NIALL HORAN

Idegesen az órára pillantottam, majd egy utolsó pillantást vetettem az erkélyen megterített asztalra, végül beléptem vissza a nappaliba és becsuktam az üvegajtót. Palmer bármelyik pillanatban megérkezhet a divatbemutatóról, a vacsora pedig még nincs készen. Fogalmam sincs, milyen íze lesz, és ha elcsesztem, akkor az egész este fuccsba mehet. Annál nagyobb égés, hogy nem finom az étel amit csináltam, nem is lehetne. Úgy hogy bízok a receptben, és a minimális konyhai tudásomban. Leültem a kanapéra és előhúztam a telefonomat, ahol éppen egy sms érkezett Harrytől, így beleléptem. Rá zúdítottam rá az aggodalmaimat Palmerrel és az estével kapcsolatban és jól esett, hogy meghallgatott és még tanácsot is adott. Talán kicsit túlságosan is ráparáztam a dolgokra, de idejét nem tudtam volna már megmondani, mikor fordultak egy lánnyal a dolgaim komolyra. Az elmúlt három évben leginkább egy éjszakás kalandjaim voltak, akadtak randevúk is, de semmi komoly. Alexa óta nem volt komoly kapcsolatom, és az elég régen volt, ezért is félek, hogy valamit elrontok. És nagyon nem akarok semmit sem elrontani.

Hallottam amint a zárral babráltak, ezért küldtem még gyorsan egy üzenetet Harrynek, utána pedig felálltam és Palmer elé mentem.

- Szia Palmer – mondtam mosolyogva, amint belépett az ajtón.

- Szia Niall. Hm, micsoda illatok vannak. Csak nem főztél? – kérdezte, miközben lehúzta a csizmáját, aztán szinte belém csapódott és szorosan átölelt. Finom illata bekúszott az orromba, miközben átöleltem vékony testét. Rohadt jól esett a kezemben tartani őt.

Nyomott egy puszit az arcomra, majd elhúzódott a felsőtestével tőlem, derekát viszont tovább öleltem és mosolyogva pásztáztam gyönyörű arcát.

- Mi az? – kérdezte meg kuncogva. Ebben a lányban annyi vidámság van, hogy az már hihetetlen. Állandóan vigyorognom kell miatta.

- Semmi – ráztam meg a fejem mosolyogva. – Már vártalak. Éhes vagy?

- Mint a farkas! Rendeltél valamit?

- Erm, az az igazság, hogy főztem.

- Főztél? Komolyan? – fordult meg, én pedig elnevettem magam és bólintottam egyet. – Ne vágj ilyen meglepődött fejet! – nyúltam felé és kisimítottam egy hajtincset a homlokából.

- Bocsi – kuncogott ő is.

- De még nincs készen, szóval nyugodtan menj lezuhanyozni meg átöltözni. De siess.

- Oksi – mondta vigyorogva, majd tovább ment a folyosón és végül befordult a hálószobába. Én a konyhába mentem, majd elzártam a chilis bab alatt a tűzhelyt és áthúztam egy másikra, hogy jobban hűljön. Természetesen vegán chilis bab volt, és teljesen másképp, mint az igazi Palmer étrendje miatt. Nem főztem sokat, csupán csak egy kis adagot, mely kettőnknek éppen elég lesz. Remélem, hogy az íze is jó. Kiszedtem a tányérokba, és a tetejét fodros szélű, zöld jégsalátával díszítettem. Ezután kivittem mindent az erkélyre, majd letakartam, és meggyújtottam a gyertyákat. Kivittem a bort is, majd izgatottan vártam Palmert, aki a ruháimban jelent meg, széles mosollyal az arcán, kiengedett hajjal és teljesen természetesen. Semmilyen smink nem volt rajta és gyönyörűbb volt, mint valaha.

- Olyan szép vagy – mondtam, miközben kinyújtottam felé a kezem, ő pedig megfogta.

- Niall – kuncogott és a karomra csapott finoman.

- Na, készen állsz a főztömre?

- Igen! Kíváncsi vagyok, mit csináltál – mondta izgatottan.

- Oké, akkor csukd be a szemeid.

- Miért? – szaladt ráncba a homloka.

- Csak csukd, be kérlek.

- Hát rendben – hunyta le a szemeit, én pedig egyik kezemet a derekára csúsztattam és elkezdtem kifelé vezetni.

- Nem leskelődni! – szóltam rá mosolyogva, mert láttam, hogy remegtek a szemei.

- Én nem is! – válaszolt rögtön.

- Lépj egy nagyot – mondtam hátulról a fülébe, mire ő le is lépett. – Oké, kinyithatod – suttogtam. Mosolyogva figyeltem mögüle az arcát, amire csak félig láttam rá. Meglepődött, ajkán máris ott játszadozott az a széles mosoly, mely a nap huszonnégy órájában ott díszíti az arcát.

- Niall, ez… hű.

- Ülj le – súgtam a fülébe, aztán kihúztam neki a széket, ő pedig le is ült. Helyet foglaltam vele szemben, aztán izgatottan néztem rá.

- Előbb a reggeli, most meg ez. Mi a célod? Mit szeretnél? – kérdezte kuncogva, mire én is elnevettem magam. – Aj, de szólhattál volna, én meg itt lejövök a ruháidban, smink nélkül félig megszáradt hajjal – nevetett.

- Tökéletes vagy így is. Megakartalak lepni. Tudtam, hogy fáradt vagy és éhes leszel. Szóval gondoltam főzök neked valamit, ami megfelel a diétádnak is. Szeretném, ha tudnád, hogy fontos vagy számomra. És mivel még mindig nem volt bennem annyi, hogy elhívjalak randizni – nevettem el magam idegesen – gondoltam, hogy egy kicsit hangulatosabbá teszem az utolsó esténket Milánóban. Amiért nem hívtalak el még randizni, az azért van, mert úgy gondolom, hogy a randevúzásnak semmi értelme se lenne. Ugyanolyan lenne, mintha simán együtt lennénk, csak arra rábiggyesztenénk a randi jelzőt, és ezzel talán mindent elrontanánk. Gondolok itt az idegeskedésre, hogy jó lesz –e az egész, vagy nem. Mikor ugyanúgy jól érezzük magunkat, bármikor mikor együtt vagyunk. Mondhatjuk azt is, hogy minden pillanat, amit együtt töltünk a sokadik randink. Vagy, ha elmegyünk valahova. De akkor is, ha csak összebújunk a kanapén és gitározunk. Tehát én így tekintettem a randijainkra – fejeztem be a mondandómat, miközben végig a szemeibe néztem. Az arcán még mindig ott bujkált egy mosoly, ennek ellenére ideges voltam, hogy mit fog válaszolni.

- Hát… én rendben vagyok vele – kuncogta el magát. – Igazad van és örülök, hogy így gondolod. Mert te is nagyon fontos lettél számomra. Semmi értelme annak, hogy elmenjünk valami flancos étterembe és furán viselkedjünk, csak mert az az első randink. Végül is túl vagyunk már több tucat randin, ha így nézzük – nevetett.

- Pontosan – bólintottam. – Ah, örülök, amiért így gondolod és nem értettél félre, meg semmi.

- Egy véleményen vagyunk, szóval nincs miért aggódnod – mosolygott.

- Akkor, szerintem neki foghatunk a vacsorának.

- Igen, végre, éhen halok – nevetett fel, aztán levette a fedőt a tányérjáról. – Niall, ez itt chilis bab?

- Vegán chilis bab – bólintottam mosolyogva.

- Te jó ég, fogalmam sincs mikor ettem utoljára chilis babot – nevetett fel. – Talán tavaly valamikor, mikor otthon voltam a szüleimnél. Apa nagy specialitása a chilis bab. Istenien készíti – mesélte, közben pedig az evőeszközök után nyúlt. – Jó étvágyat!

- Jó étvágyat! Huh, örülök, hogy szereted. Remélem jó is az íze. Életemben nem csináltam még chilis babot – nevettem, aztán mindketten megkóstoltuk, miközben egymás szemeibe néztünk. Szinte egyszerre hümmögtünk fel és dőltünk hátra a székben. A Vegán chilis babomnak jó íze volt.

Vacsora után egy- egy pohár borral a kezünkben letelepedtünk a kis asztal melletti hintaágyra, miközben betakaróztunk pokrócokkal. Palmer a lábait felhúzta, fejét a vállamra hajtotta és hozzám bújva meredt a távolba, míg én őt átkarolva tettem így. A lábammal egy nagyon picit löktem a hintát, így finoman ringatóztunk.

- Niall…

- Hm?

- Örülök, hogy pár hete eljöttél Gigi divatbemutatójára. Ha akkor nem lepsz meg, talán nem hívtalak volna fel Londonban, és nem lennél most itt velem Milánóban. Akkor tényleg csak októberben találkozhattunk volna – emelkedett meg, és rám nézett, miközben a szeme alatt megjelentek azok a kis nevetőráncok, melyeket szívesen megcsókoltam volna.

- Gondolod, hogy akkor nem hívtál volna fel, mikor Londonban voltál? – kérdeztem vissza.

- Mhm, igen. Nem hiszem, hogy mertem volna. New York után sokkal jobban tartottuk a kapcsolatot, szóval szerintem nyuszi lettem volna nyitni feléd – kuncogott fel.

- Hát akkor én is örülök, hogy elmentem New Yorkba. Száz százalékosan miattad döntöttem így. De persze azért jó volt Zaynnel is találkozni és beszélgetni. Hiányzott már – mondtam, miközben visszagondoltam a New Yorkban történtekre.

- Ti srácok… mind jóban vagytok? Úgy értem, Harry és Louis, meg Liam Zaynnel?

- Igen, szerencsére mind rendben vagyunk. Persze az egész teljesen más, már nem keressük egymást olyan sűrűn, mint mikor Zayn még a bandában volt. Valami akkor elszakadhatott közöttünk. Mármint Zayn és mi közöttünk. Mert mi ugye ugyanúgy keressük egymást, meg minden. Csak Zaynnel más a helyzet. Sokkal másabb így, hogy a saját útját járja, és nem vagyunk többé egy bandában. De örülök, hogy beszélő viszonyban vagyunk, sőt, talán attól még egy kicsit többen is. Tehát örülök, hogy haverok maradtunk. Puh, nehéz volt összehozni – nevettem fel, mire Palmer is, aztán visszabújt a mellkasomra.

- Nyugi, értem mit akarsz mondani – kuncogott.

Egy ideig csendben néztük mindketten az eget, noha én szívesebben legeltettem volna a tekintetem az arcán, de sajnos nem láttam rá. Ötletem sem volt, hogy mit mondhatnék, vagy mit kellene csinálnom, pedig úgy éreztem muszáj, lenne megszólalnom. Nem mintha kínos csend lett volna közöttünk. Azt hiszem kínos csend még nem is húzódott közöttünk. Mindig volt valamiről beszélgetnünk, éppen ezért éreztem úgy, mintha már ezer éve ismerném őt. És ez valamiért megmosolyogtatott.

- Mi az? – kérdezte, majd felemelte a fejét és rám nézett. – Miért nevetsz? – kérdezte mosolyogva.

- Csak kettőnkön gondolkoztam.

- Oh, igen? – vonta fel szépen ívelt szemöldökét. – És megszabad tudnom, hogy mit? – vigyorgott.

- Nem – ingattam meg a fejem.

- Miért nem?

- Mert nem – vontam vállat, mire elkerekedett szemekkel meredt rám. Elnevettem magam, majd jobb kezemmel, mely az ölemben pihent eddig az arcához nyújtottam és kisimítottam egy hajtincset onnan. Elakadt a lélegzetem, mikor az arcát a tenyerembe fektette, ezzel azt jelezve nekem, hogy tetszik neki, amit csinálok. Lehunyta a szemeit, én pedig a másik kezemet elvettem a válláról, aztán a másik oldalt kezdtem cirógatni az arcát. Elmosolyodott, aztán felsóhajtott egyet, ami elképesztő milyen dolgokat művelt velem. Egyszerre akartam őt bekebelezni a számmal és tovább cirógatni, valamint ölelni és nézni, mennyire élvezi.

- Elfogok aludni – mormogta, én pedig felkuncogtam, majd az alsó ajkamba haraptam és próbáltam magam megemberelni. Nem tudom, miért félek annyira megcsókolni őt.

Végül egy most vagy soha gondolattal közelebb hajoltam hozzá, de ő még erre sem reagált. Továbbra is tartottam a kezemmel a fejét, miközben az ő szemei csukva voltak. Talán nem viccelt, és tényleg elfog aludni.

Észre sem vettem a gondolataim közepette, hogy kinyitotta a szemeit. Elmosolyodott, mire én is, aztán egy kicsit még közelebb hajoltam hozzá, mire ő felemelte a fejét, és úgy tett, mint én. Emiatt megbátorodtam, így olyan közel hajoltam hozzá, hogy már a szemeibe se tudtam pillantani. Telt ajkait figyeltem, melyen még mindig egy mosoly játszadozott. Mindkettőnk számára világos volt, mit akarok és az, hogy nem húzódott el, sőt közelebb bújt hozzám megadta az utolsó löketet. Lassan és óvatosan a számat az övére helyeztem, miközben kezeimmel még mindig az arcát fogtam közre. Erősebben nyomta nekem a száját, ami miatt ösztönösen mozdultam én is, és húztam meg egy kicsit magam felé a lányt. Kezeim lecsúsztak a csípőjére,

miközben ő lassan szétnyitotta az ajkait és teljesen átvette az irányítást a csók felett. Ő a kezeit a nyakam köré fonta, majd magához húzott teljesen, aztán pedig hozzám simult. Mellkasom az övének nyomódott, kezeim pedig szorosan ölelték körbe a derekát. Mivel térdelt a hintaágyban, meghúztam magam felé, így a combjaimra ült. Olyan erotikusnak és szexinek tűnt a csókunk, pedig igazából nem is nagyon mélyült el. Attól függetlenül így éreztem, lehet, mert már régen nem csókolóztam senkivel. És igazából mi sem csókolóztunk. Ajkaimmal Palmer alsó ajkát fogtam közre, miközben ő az övéivel az én felső ajkamat. Kicsit beszippantotta a számat, mire akaratlanul is egy sóhaj szakadt fel belőlem. Éreztem, hogy elpirult, pedig nem is fogtam már az arcát, majd elengedte a számat, ezáltal pedig én is az övét. Jobb kezemet felcsúsztattam a tarkójára, ezzel megakadályozva neki, hogy teljesen elhúzódjon tőlem, mert tudom, hogy ez volt a terve, de csak is azért, mert zavarba jött. Elmosolyodtam, mire ő is, ez pedig a megnyugvás hullámát küldte végig a testemen. Nem bánta meg, hogy megcsókoltam. Én pedig még mennyire, hogy nem.

Nem sokáig bírtam simogató ajkai nélkül, ezért újra megcsókoltam, ezúttal most rövidebben, mint az előbb. Egyre rövidebb csókokat nyomtam a szájára, míg végül csak apró puszikkal hintettem be azt. Utána letértem a szája sarkára, majd az arcára, és felfelé indultam meg. Végig csókoltam mindkét orcáját az orra mellett, aztán az orrát is, majd a homlokát, halántékát, szája sarkát és újra az ajkait. Ezúttal belőle tört fel egy sóhaj, és akármennyire is vonzónak tartottam, eszem ágában sem volt tovább menni. Több, mint boldog voltam, amiért viszonozta a csókomat és jelenleg ez volt minden, ami számított.

Megmozdult az ölemben, majd átölelt, fejét a vállamra fektette, miközben a karjaimat én is szorosan köré fontam és mélyet szippantottam az illatából. Így ültünk egy ideig ölelkezve, utána viszont megéreztem, hogy Palmer remeg, valószínűleg fázott, mert lehűlt az idő.

- Menjünk be – suttogtam a fülébe, mire elengedett, aztán felállt az ölemből és a pokróccal, mellyel eddig is takaróztunk, beindult. Szerencsére miután végeztünk az étellel, mindent bepakoltunk és elindítottuk a mosogatógépet, így most már nem kellett semmit sem csinálnunk, hanem mehettünk a hálószobába. Palmer ledobta az ágy végébe a pokrócot magáról, aztán bedőlt a matracba, az oldalára gurult és a takaró alá bújt. Mosolyogva álltam az ágy mellett és néztem végig a jelenetet, aztán letérdeltem és egy puszit nyomtam az orrára. – Mindjárt jövök, csak letusolok – suttogtam mosolyogva.

- Jó – válaszolt, aztán nyakig felhúzta magára a takarót, én pedig felkaptam a törülközőmet és egy tiszta alsót, és átmentem a fürdőszobába. Villámgyorsan zuhanyoztam le, majd vettem fel egy tiszta alsót, és visszaindultam a szobába. A piszkos alsónadrágot begyűrtem a bőröndömbe, majd kihúztam egy tiszta pólót, mivel az én alvós pólóm Palmeren volt, a gatyával együtt. Ezután bemásztam mellé az ágyba, és mosolyogva fordultam felé. Álmosan rám pislogott, és láttam rajta, hogy alig bírja már a szemeit nyitva tartani, ezért csak magamhoz húztam és átöleltem őt.

- Jó éjszakát – motyogtam a hajába, aztán puszit nyomtam a fejére, majd mosolyogva lehunytam a szemeimet, hogy engem is elnyomjon az álom.

*

Másnap reggel Palmer telefonjának zörgésére keltünk, és míg ő ásítások közepette felvette, addig én visszadugtam a fejem a nyakába és próbáltam visszaaludni. Viszonylag hamar befejezte a beszélgetést Saraval, utána visszarakta a párnára a fejét és bal kezével átölelte a vállamat.

- Niall, mennünk kell a reptérre – motyogta.

- Mhm, még öt percet – mormogtam.

- Rendben, de én felkelek, mert, ha maradok, visszaalszok – ült fel, én pedig felsóhajtottam majd a hátamra fordultam és úgy néztem rá.

- Úgy már nem tudok aludni.

- Bocsi, de úgy érzem magam, mint aki nem aludt egész éjszaka semmit. Szerintem fáradtabb vagyok, mint tegnap este voltam, mielőtt lefeküdtünk.

- Mhm, elhiszem virágszálam – mormogtam. – Agyon hajtanak. Én is elfáradtam, pedig én csak néző vagyok.

- Na, jó Niall, vissza ne aludj tényleg – mondta nevetve, majd felállt mellőlem.

Míg ő készülődött, addig én feküdtem az ágyban és néztem őt. Elmosolyodtam, amint végigmértem tetőtől talpig még mindig a ruháimban és rohadtul tetszett a látvány. Annyira, hogy szeretném minden reggel ezt látni. Őt, rohadt édes álmos arccal, kócos hajjal és a ruháimban, amik lógnak rajta.

Figyeltem amint kiszed pár ruhadarabot a bőröndjéből, aztán mielőtt kiment volna a szobából, hogy felöltözhessen rám szólt mosolyogva, hogy ne aludjak, mire ülőhelyzetbe tornáztam magam. Végül erőt vettem magamon, felálltam és beágyaztam, majd én is kiszedtem pár ruhadarabot, hogy felöltözhessek. Egy sötétkék falmert és egy ugyanolyan színű hosszú ujjút vettem fel, valamint egy sapkámat készítettem még ki hozzá, majd a bőröndre dobtam. Kivettem a fogkefémet, aztán felraktam tölteni a telefonomat, közben pedig vártam, hogy Palmer visszaérjen és mehessek kimosni a fogaimat. Leraktam a telefonomat, mikor hallottam, hogy jön, majd felálltam mikor belépett a szobába.

- Aw, beágyaztál? Nem kellett volna, de köszönöm – mosolygott aranyosan.

- Én keltem ki az ágyból utoljára, nem? – kérdeztem mosolyogva, miközben gyorsan végigmértem. Ruháimat lecserélte egy barna pulcsira és egy fekete leggingsre. Haja hullámosan omlott a vállára, szemei viszont ugyanolyan álmosak voltak, mint eddig. – Megyek én is még összeszedem a cuccaimat a fürdőből, és aztán indulhatunk is a reptérre – tájékoztattam, ő pedig bólintott, majd a saját bőröndjéhez masírozott én pedig a fürdőszobába mentem. Miután mindent összepakoltunk, elhagytuk a lakást és beültünk Brianhoz, Palmer sofőrjéhez az autóba, miközben az ablakon kinézve felpillantottam az erkélyre, ahol tegnap reggeliztünk és vacsoráztunk és közben nagyon reméltem, hogy lesz esélyem vele visszajönni ide.