04 - Romantikus

Halihalloo,

ismét egy amolyan bevezető rész, nem sok minden történik benne, attól eltekintve, hogy jobban megismeritek Palmert és barátnőit. De ne aggódjatok, szőke hercegünk is felbukkan a részben! ;) A jó hír, hogy majdnem minden dolgozatot, prezentációt sikeresen letudtam, már csak matek tézém lesz, szall így több időm is van írni és talán hozok majd egyszer- kétszer a szünet alatt két részt egy héten.:3 Így a történet is hamarabb beindul, és ti is hamarabb olvashatjátok a részeket, amiket most írok.:3 Nektek mikortól van téli szünet és meddig tart?:) Um, oldalra kitettem egy cserés modult is, szóval chaten kérhettek cserét, szívesen kirakok mindenkit!(: Köszönöm szépen az előző rész alá érkezett visszajelzéseket, még mindig ti vagytok a legjobbak!:3 Ha esetleg még nem tettétek meg, nézzetek be a másik blogomba is: SUGAR. And Beccsu barátnőm belekezdett egy új blogjába, ahol a főszerepet Harry játssza, nézzetek be, ha valakit érdekel egy nagyon jó blog.:3 I FOUND A GIRL. Na nem rizsázok tovább, kellemes hétvégét és jó olvasást! Xx♥

P.S: #JustHoldOn #ProudOfLouis 

PALMER TONKIN

Másnap reggel vissza kaptam az ébresztést Saratól, csak sokkal gonoszabban. Ugyanis míg én őt kedvesen ébresztettem, addig ő csörgött oda lent, aztán idefent is, félre húzta a függönyöket, kinyitotta az ablakokat, utána pedig nagy hévvel rám ugrott.

- Héj! – nyögtem fel, amint megéreztem magamon a testét.

- Palmer kelj fel, most esett le valami! Válaszokat akarok! Persze miután megmostad a fogadat, mert a reggeli leheleted nem a legkellemesebb.

- De szenya vagy – néztem rá szomorúan, majd lelöktem magamról és vele együtt a takarómat is. A macimat, melyen jellegzetes rózsaszín Victoria Secret pizsama volt, felvettem a földről, hiszen alvás közben leejthettem, majd felültem és a fürdőbe mentem, hogy kimossam a fogaim, megmossam az arcom és pisilhessek. Miután megvoltam, visszamentem Sarahoz, aki az ágyamon ülve várt, miközben mögötte a takaróm egy hatalmas gombócban pihent. Elé álltam, mire felnézett rám, én pedig direkt ráleheltem. Persze erre elvigyorodott, hiszen friss mentolos volt a leheletem, majd elkapta a kezem és lerántott maga mellé.

- Mi az már? – kérdeztem, ő pedig rám meredt hatalmas barna íriszeivel. Mindig is úgy irigyeltem őt, a gyönyörű szemeiért!

- Tudod mi jutott eszembe reggel mikor megébredtem?

- Mi?

- Hogy elfelejtettem tegnap megkérdezni, hogy miért bazsalyogtál meg nevetgéltél úgy tegnap! Akkor elmesélted, hogy hülye voltál, és egy idióta rád támadott, viszont kétlem, hogy emiatt lett volna olyan jó kedved!

Na, basszus. Tudtam, hogy Sara elől nem hallgathatok el semmit.

- Nem is bazsalyogtam! – mondtam, de az arcomra már megint vigyor kerekedett, ahogy visszagondoltam a tegnap egésznapon át tartó szívelgetésre instagramon Niallel. Én szíveltem az ő képeit, ő pedig az enyémeket, habár nekem több volt pár százzal, mint neki.

- Te jó ég, most is azt csinálod! Palmer Olivia Tonkin, te megismerkedtél egy sráccal? – visított fel, mire elnevettem magam és megcsóváltam a fejem miközben az ölembe vettem a mackómat.

- Igen – motyogtam a macimat nézve, közben pedig a pizsamáját igazgattam.

- Úristen, úgy tudtam! Palmer, mondj el azonnal mindent! Mindent tudni akarok! Minden apró kis részletet! Mikor ismerted meg? Hogy hívják? Hol találkoztatok? Mi a neve? – mászott az arcomba, én pedig újra elnevettem magam az izgatott kislányos énén.

- Nem nagydolog az egész Sara, nyugi – raktam a kezeimet a vállára és visszanyomtam a matracra. – Tényleg megismertem valakit, de nem kell így rápörögnöd, mert… - én magam sem tudtam, hogy mit akarok mondani. Sarára néztem, aki hatalmas vigyorral az arcán és Ladyt ölelgetve nézett rám. Észre se vettem, hogy Lady feljött hozzánk, noha nem csodálkozok rajta, hiszen biztosan Sara visítozására indult meg az emelet felé. Megsimogattam a fejét, aztán nyomtam rá egy puszit, majd újra a mackómra néztem. – Tegnapelőtt este ismerkedtünk meg, mikor leütötte rólam azt a részeg fickót.

- Jesszusom, ez olyan romantikus!

- Sara, ez nem romantikus! Hálás vagyok neki, amiért megmentett, és eszembe sem jutott egy percre se, hogy romantikázzak vele!

- Hát csajszi, pedig rohadtul rád férne!

- Elnézést? – pillantottam rá meglepetten. – Te ezt mégis honnan veszed?

- Jaj Palmer, mikor volt utoljára barátod? Évekkel ezelőtt! Mikor volt utoljára egy éjszakás kalandod? Az biztos, hogy nem mostanában!

- Tisztában vagyok vele, de akkor sem gondoltam ilyesmire! Hogy nézett volna már ki, hogy ágyba bújok vele, miután megmentett az elől, hogy megerőszakoljanak?

- Oké, csak meséld tovább mi történt.

- Miután leütötte a fickót elfutottunk, aztán megálltunk és aggódott értem, szóval megnyugtattam, hogy velem minden rendben van. Ellentétben vele, mert az ökle szétroncsolódott akkorát behúzott az embernek.

- Basszus!

- Szóval taxit fogtunk és haza mentünk, és lekezeltem az öklét, meg adtam rá neki jeget.

- Oké, akkor igen is közel jártatok az ágyba bújáshoz!

- Egyáltalán nem. Mert aztán beszélgettünk és nevettünk egészen éjjelig, míg nem kidőltünk mindketten a kanapén.

- Akkor együtt is aludtatok?

- Nem! Ő aludt a kanapé egyik felén, én meg a másik felén. Duh Sara, jó hogy most mondtam, hogy még csak eszembe sem jutott ágyba bújni vele – forgattam meg a szemeimet.

- De nálad töltötte az éjszakát! Valószínűleg a reggelét is! Megmentett a csúnya bácsitól! Szétment az ökle miattad! Hát mi ez, ha nem romantikus?

- Ebbe még egyáltalán nem gondoltam így bele.

- Palmer ki az?

Az alsó ajkamba haraptam, aztán felpillantottam rá, de rögtön meg is bántam, hiszen olyan arckifejezéssel bámult rám, amitől egyből zavarba jöttem.

- Niall Horan – hebegtem és próbáltam nem arra koncentrálni, hogy elpirultam, csak hogy minél hamarabb vége legyen.

- Niall Horan? Az a Niall Horan? – döbbent le.

- Hány Niall Horant ismerünk? – kérdeztem vissza a kezeimet széttárva.

- Én egyet ismerek, neki pedig viszonya volt az unokanővéreddel – mondta, nekem pedig elkerekedtek a szemeim. Ezt mégis hogy a francba felejthettem el? – Mi az? Nem is tudtál róla?

- De, de tudtam, hogy kavartak Alexával, de nem nagy figyelmet tulajdonítottam neki, hiszen akkoriban lábadozott anyu a betegségéből, aztán mikor végre volt egy kis erőm Alexával foglalkozni, megkért, hogy ne beszéljünk róla. Szóval soha nem is beszéltünk. Interneten láttam róluk pár képet, és ennyi. Nem hoztam fel, mert megkért rá, és ő se hozta fel soha. Te mit tudsz róluk?

- Ősrégi sztori, együtt voltak egy ideig, aztán ketté mentek és ennyi.

- Oh, hát akkor biztosan nincs nagy jelentősége. Meg amúgy is, úgy érzem Niallben egy jó barátra leltem, szóval…

- Barátra? – vonta fel a szemöldökét, közben pedig egy mocskos vigyor terült el az arcán.

- Sara! Ne vigyorogj már így! – szóltam rá nevetve, miközben éreztem, hogy újra elvörösödöm.

- Tudod, először barátok, majd ágytársak, végül élettársak – sorolta vihogva, én pedig ütlegelni kezdtem egy párnával, melyet Lady eléggé félre értett, így felpattant az ágyon és beleharapott a párnába. Miután szenvedtem vele egy sort, hogy engedje el, a földre dobtam, hogy a szennyesbe vigyem majd, Lady pedig lekóborolt az alsó szintre, gondolom, hogy a sípolós répáját rágcsálja.

- Egy elképesztően nagy hülye vagy! – szidtam le, miközben ő tovább nevetett rajtam.

- Oké, mondd el, hogy miről beszélgettetek.

- Hát úgy mindenről. Csak úgy jöttek a témák, és elég jól elbeszélgettünk. Ráadásul öntötte magából a poénokat és a jó sztorikat, szóval sokat nevettünk. Arról nem beszélve, hogy a vigyora és a nevetése elképesztően ragadó. Ezért van az, hogy ha eszembe jut, vigyorgok, mint egy idióta.

- Oh, Palm, szerintem tetszik neked.

- Oh, Sara, szerintem a fejedre ejtettek – mondtam ugyanolyan hangleejtéssel, mint ő.

- Most miért? Csak hallgasd meg az én verziómat, ahogy én látom az egészet abból, amit te elmeséltél.

Nem fűlött rá a fogam, de végül bólintottam. Egy percre sem jutott eszembe ilyen szándék, míg Niallel voltam. Mármint oké, megfordult a fejemben, hogy milyen helyes, néha kicsit talán hosszabban bámultam meg, mint kellett volna, de ennyi. Sara túl reagálja a dolgot.

- A találkozásotok nem mindennapi volt. Kimentett két mocskos kéz közül, megsebesült miattad, te pedig hálából meggyógyítottad a kezét.

- Sara, ez nem egy tündérmese. Nem sebesült meg, és nem gyógyítottam meg a kezét – sóhajtottam fel.

- Befejezhetem? Köszönöm. Utána beszélgettetek és nevetgéltetek, majd elaludt a kanapédon. Reggel együtt ébredtetek, együtt reggeliztetek, telefonszámot cseréltetek, majd egésznap beszélgettetek a telefonon. Jól érezted magad vele, és látom rajtad, hogy várod, hogy újra lásd – fejezte be.

- Nem reggeliztünk együtt, és nem beszélgettünk telefonon, csak egymás képeit szívelgettük instán – javítottam ki. – Az azért teljesen más, mint a telefonálás, vagy smsezgetés.

- Tök mindegy, a lényeg, hogy követitek egymást a közösségi oldalakon, meg van a száma, tényleg ugye meg van a száma?

- Igen – motyogtam.

- Na, látod? – csapta össze a tenyereit.

- Ez még nem bizonyít semmit. Még mindig azt mondom, hogy túl reagálod az egészet – mondtam, majd a macimat visszadobtam az ágyamra és felálltam. Máris zúgott a fejem a dolgoktól, amiket Sara mondott. Egy frissen facsart narancslére és egy kiadós reggelire vágytam.

*

A napot Saraval töltöttem, voltunk vásárolgatni, délután nálam a kertben napoztunk és fürödtünk a medencében, estére viszont újra a város mellett döntöttünk, tekintve, hogy egyikünknek sem volt kedve főzni, sem rendelni, mindinkább kiszerettünk volna mozdulni. Míg én letusoltam Sara felhívta Josephinet és Romeet, hogy lenne –e kedvük velünk tartani valamerre, Josie viszont nem tudott jönni, mert mára már programja volt, Romeeval pedig majd a kedvenc éttermünkben találkozunk. Miután Sara lebeszélte a találkozót, ő is készülődni kezdett, és leginkább azokat a cuccokat vette fel, amiket ma vásároltunk. Nekem a választásom egy rövid feketeujjatlan felsőre esett és egy színes jelvényekkel ellátott Stella McCartney farmerra. Alap sminket dobtam fel egy vörös rúzzsal, hajamat a fejem tetejére gombócoltam, hiszen biztos voltam benne, hogy melegem lenne, ha nyitva hagytam volna. Egy krémes színű Puma by Rihanna cipellőt húztam a lábaimra, majd egy fekete chokert és két ezüst színű láncot akasztottam a nyakamba. Ujjaimra aggattam még pár gyűrűt, majd fogtam egy vörös száj alakú táskát és beledobáltam pár dolgot, többek között a telefonomat, a pénztárcámat és a kereklencséjű napszemüvegemet. Kisminkeltem Sarat, mivel megkért rá, majd miután lőttünk pár tükör selfiet a telefonjával, elköszöntünk Ladytől és bezártam a házat.

- A kocsiddal megyünk – közölte Sara, mire megtorpantam.

- Oké, és akkor hazafelé vezetsz majd te? Csak mert terveztem egy pohár bort meginni. Esetleg kettőt. Jó mindegy, menjünk azzal – sóhajtottam majd a garázs felé indultam, Sara pedig kiment a ház elé, ugyanis nem akart a garázsig a vadiúj cipőjével a fűben menni. Beültem a fehér Mercimbe, majd miután a garázs ajtaja felhúzódott, kitolattam, az pedig automatikusan el is indult lefelé. Sara bepattant mellém, majd a fejemre csúsztattam a napszemüvegem és elindultunk a belváros felé.

Az étterem teraszán ülve teleettük magunkat a lányokkal, mondván egy hónapig koplalni fogunk a divathetek miatt, így igazán megérdemeljük. Amint kicsit belemerültünk a beszélgetésbe a jövő hónapról, máris mérhetetlen izgatottság fogott el, hiszen pár nap múlva repülök New Yorkba és végre újra láthatom majd Alexát és Hollyt. Tudom, hogy nem lesz sok időm a bemutatók között rájuk, viszont azután igen, így már várom az egészet. Arról nem is beszélve, hogy szeretem a munkám, és élvezem is csinálni.

- Palmer, hallottad amit mondtam? – bökött meg a kezével Romee, mire ránéztem aztán elnevettem magam és megcsóváltam a fejem.

- Ne haragudj, nem figyeltem, kicsit elkalandoztam. Elmondanád újra?

- Palmer mostanában kicsit sűrűn kalandozik el – vette a kezébe a magas falú üveg poharát Sara, melyben valamilyen színes koktél volt, majd ajkai közé vette a szívószálat és szívott az italból. Megillettem egy csúnya nézéssel, hiszen semmi kedvem ahhoz, hogy Romeet is meggyőzzem a Niall és köztem történtekről. Miket beszélek? Nem is történt köztünk semmi!

- Ezt hogy érted? – nézett szőke barátnőm Sarara, mire még egy csúnya pillantást lövelltem felé, végül a kólám után nyúltam. Ennyit arról, hogy lazítok egy pohár vörösbor társaságában.

- Á, sehogy. Felejtsd el – ült fel, majd lerakta a poharát és legyintett egyet. – Romee azt kérdezte, hogy mit szólsz már megint Josiehoz és Alexhoz.

- Mit szólnék? – néztem rájuk értetlenül.

- Te nem is tudod? – kérdezte Romee, én pedig lassan megingattam a fejem.

- Megint összejöttek – nyögte ki végre Sara, én pedig megcsóváltam a fejemet.

- Nem értem Josephinet. Az a srác totális hülyét csinál belőle, és ő mégis mindig visszamegy hozzá – mondta Romee, miközben bekapott egy falat csokis süteményt.

- Nagyon szeretheti, különben nem menne vissza hozzá újra meg újra.

- De hány baromságot kell még Josienak ahhoz eltűrnie, hogy végre észbe kapjon?

- Nem tudom – rázta meg Sara a fejét, majd rám pillantott. – Miért hallgatsz? – kérdezte tőlem, én pedig vállat vontam.

- Csupán csak nem szeretnék beleavatkozni. Josephine barátai vagyunk, de ennyire nem kéne szétvájni a magánéletét, mint ahogy a többi lány is teszi.

- Oké, de akkor ki kólintsa fejbe, ha nem mi? – kérdezte Romee. – Egy barátnak nem ez a dolga? Én aggódom érte és utálom látni, hogy engedi, hogy újra hülyét csináljanak belőle.

- Jaj, félreértettél. Én is nagyon szeretem Josephinet, és igen igazad van, én csupán csak azt mondom, hogy egyszer már megmondtuk a véleményünket Josienak, beszéltünk Alexel is, többet viszont nem tehetünk. Még a végén Josie teljesen ellenünk fordul, és akkor megehetjük, amit megfőztünk.

- Neked is igazad van, de nem bírok belőle kimaradni – sóhajtott fel Sara.

- Héj, figyeljetek, most úgyis összeleszünk zárva egy hónapig, nem igen lesz esélye látnia Alexet, hátha kicsit észbe kap.

- Ja, Alexnek meg lesz ideje valami énekes csaj fülét szopogatni addig – mondta Romee, mire gondterhelten hátra dőltem, hiszen igaza van. Ez minden esetben jó és rossz egyben, hiszen Josephine elszakad a hűtlen barátjától egy ideig, Alexnek viszont megint esélye akad hűtlennek lenni.

Egészen sokáig beszélgettünk a teraszon, végül aztán mind jobbnak láttunk, ha feltápászkodunk és elindulunk valamerre, különben gurulni fogunk a kifutókon, és nem járni. Odaadtam a kocsi kulcsom a lányoknak, mert én még elszaladtam a mosdóba, hiszen túl sok kólát és limonádét borítottam magamba, és amint kiléptem az étteremből a nevemet kiáltották, majd már hallottam is a fényképezők kattogását. Egy vagy két paparazzi lehetett és mielőtt még a képembe másztak volna hatalmas kameráikkal, az étterem biztonsági őre a segítségemre sietett és visszafogta a két embert. Megköszöntem neki, majd gyorsan megindultam a parkoló felé. Aztán az állam leesett, amint megpillantottam Sarat, Romeet és Niallt az autóm mellett állva beszélgetni. Kissé megilletődtem, hogy látom Niallt, fogalmam sincs miért. Utána pánik költözött a testembe, nehogy Sara elkotyogjon valamit, mert akkor Niall biztosan azt fogja hinni, hogy én mondtam el így az egészet Saranak és többé nem akar majd látni. Azután pedig azért fogott el félelem, mert rohadtul sajnáltam volna, ha Niallel nem találkoztunk volna többet.

A lábaim túl gyorsan vittek oda hozzájuk, majd már csak arra eszméltem fel, hogy ott állok Niall mögött.

- Á, már itt is van. Palmer nézd csak, kibe futottunk bele – mondta szélesen vigyorogva Sara, Niall pedig megfordult és ragyogó mosollyal nézett rám.

- Szia Niall – köszöntöttem a srácot elég bénán. Fogalmam sem volt, hogy mit kellett volna mondanom, vagy csinálnom.

- Szia Palmer. Hogy vagy? – kérdezte kedvesen, mosolya rögtön ráragadt rám.

- Köszi, jól, te?

- Mhm én is. Már gondoltam rá, hogy hívlak, csak ma nem volt időm.

- Semmi baj, mármint én is kereshettelek volna, vagy valami – dadogtam, majd Sarara és Romeera néztem. Mindkettejük arcán akkora vigyor volt, hogy körbe érte az egész fejüket.

- Romee, gyere, nézzük meg azt az árust ott – fogta kézen Sara Romeet, majd elrángatta a tengerpart felé.

- A héten valamelyik nap találkozhatnánk. Sajnos nekem a holnap nem jó – folytatta Niall ezzel felhívva magára a figyelmemet.

- Erm, nekem pedig csak a holnap lenne jó, mert aztán repülök New Yorkba.

- Oh. Basszus, pedig reméltem, hogy visszahívhatlak enni, vagy valami.

- Sajnálom, de az egész szeptemberem be van táblázva.

- Oh, hát én is sajnálom – mondta és láttam rajta, hogy őszintén így is gondolja.

- Hogy van az öklöd? – kérdeztem és lepillantottam a kezére, mire felemelte és ő is rámeredt.

- Már nem is fáj – mosolygott rám.

- Ennek örülök – mosolyogtam én is, majd beállt közöttünk a kínos csend. – Akkor majd találkozunk… valamikor.

- Erm, igen, majd beszélünk telefonon – köszörülte meg a torkát. – Remélem, októberben tudsz rám egy kis időt szakítani – mosolygott rám kisfiúsan, mire elpirultam.

- Divathetek lesznek, és a divathetek mindig őrültek. Belőlem is kihozzák az őrültet. Sajnálom.

- Persze, semmi baj, megértem. Tudom milyen érzés – nevetett fel. – Akkor majd később – mondta, én pedig mosolyogva bólintottam és megfordultam, miután kikerült, hogy szemmel tudjam kísérni amíg az étterem felé sétál. Mélyet sóhajtottam, majd beültem a kocsiba, és ha a lányok nem kapnak észbe és sietnek vissza hozzám, akkor elfelejtkeztem volna róluk.