06 - Virágszál

Halihalloo,

meglepetés!!:3 Gondoltam, hozok ma egy részt, mert szünet van és mert miért ne?:3 But eléggé összefolytak a napok, soo ezért jön későn a rész.xd Szóval remélem örültök neki és tetszeni fog a fejezet. Ami azt illeti, nekem tetszik, bc Nalmer ah. Cute rész lett.:3 Remélem nem gondoljátok, hogy egy kicsit túl gyorsan haladnak, vagy valami. Elég sokáig filóztam ezen, végül arra jutottam, hogy ha elhúznám a kapcsolatukat és nem lenne Niallnek sok szerepe benne, lehet elmenne tőle a kedvetek és nem olvasnátok. Szall, lehet gyorsan haladnak, but őszintén? Nem izgat, bc nekem erről más a véleményem, és jól éreztem magam, miközben írtam a fejezetet.:D Egyébként még nem is kérdeztem tőletek, hogy mit gondoltok a karakterekről és személyiségekről. Szall tetszik nektek Palmer személyisége? Niallé? Saraé esetleg? Kedvelitek őket? Írjátok meg nekem mindenképpen kommentben, vagy akár a csoportban, hogy mit gondoltok róluk.^^ Remélem jól telt a karácsonyotok, mesélhettek is esetleg, ha van kedvetek lolz.:3 Na nem csacsogok tovább, szombaton érkezik a következő rész, most pedig jó olvasást kívánok! Xx♥

PALMER TONKIN

Késő délután szállt le a gépem London egyik repülőterére és annak ellenére, hogy keveset aludtam, fáradtnak kellett volna lennem és valószínűleg karikásak voltak a szemeim is. Ehhez képest eléggé izgatottan mentem a csomagomért, majd ültem be Brian mellé az autóba, amit a biztonsági őr társaság, melynél Briant is szerződtették New Yorkban, biztosított. Egyenesen a hotelhez mentünk, ahol miután elfoglaltam a szobámat a hatalmas franciaágyon elterülve a névjegyzékbe léptem a telefonomon, végül tétovázás nélkül nyomtam Niall nevére a hüvelykujjam.

Gigi bemutatója után Niall már vissza is repült ide Londonba, telefonon viszont végig tartottuk a kapcsolatot. Oké, igazából állandóan azt vártam, hogy mikor csörren meg a telefonom ezzel jelezve, hogy Niall üzenetet küldött. Eszméletlen boldog voltam mikor csak úgy rám írt és pár kedves sorral rögtön feldobta az egész napomat. Mikor hulla fáradtan estem be az ágyamba esténként, ő mindig megkérdezte, van –e kedvem facetimeolni, nem –e vagyok fáradt hozzá, viszont, ha így is volt mindig rábólintottam, hiszen ragyogó mosolyától nekem is mosolyogni támadt kedvem. Alig egy hónapja ismerjük egymást, de már biztosan állíthatom, hogy mindent tud rólam és ez így van fordítva is.

Mikor nem azt vártam, hogy Niall üzenjen, akkor vagy dolgoztam, vagy edzettem, vagy Alexáékkal pihentem. Apropó Alexa. Saranak hála tudtam, hogy volt valami kis dolog köztük Niallel, Gigi showja után pedig felkerült mindenhova a paparazzik által készített fotók rólunk Niallel, így Alexa is megtudta aztán pedig közölte velem, hogy vigyázzak a sráccal és ne nagyon éljem bele magam a dolgokba. Az állam kis híján a földet súrolta, ő viszont halál komolyan gondolta mondanivalóját. Többet persze nem árult el a kettőjük kapcsolatáról, engem viszont szinte utasított, hogy hagyjam az egész dolgot Niallel, mert elmondása szerint nem éri meg. De, hogy mi nem éri meg arról fogalmam sem volt.

Alexa ezután nem hozta fel az egészet, én pedig nem is hoztam szóba. Saranak meséltem el egyedül mit mondott Alexa, amin ő is kiakadt, aztán egyenesen az ellenkezőjét kezdte belém diktálni, mint ahogy unokanővérem tett. Mindketten elültették a gondolataikat a fejemben, aztán egyszer csak arra jöttem rá, hogy minek vívok magammal belülről csatát, mikor annak, amit ők mondtak nincs értelme. Hiszen nem voltam szerelmes Niallbe, amiért ezeken kellett volna őrlődnöm! Szerelmes nem voltam, viszont szépen lassan rájöttem, hogy tetszik nekem a szőke hajú srác, aki megmentett egy részeg tag mocskos kezei közül. Minden klappolt, hiszen úgy vártam az üzeneteit, mint egy szerelmes tini lány, a mosolyom fültől fülig ért, és ha egésznap üzeneteket váltottunk, akkor egésznap vigyorogtam, mint a vad alma. Nem egyszer bambultam el egy- egy rólunk készült kép fölött, nem egyszer tekertem mindent vissza a fejemben és aludtam el úgy, hogy az első közös esténket elevenítettem fel közben magamnak.

- Szia Niall! – szóltam bele talán túlságosan izgatott hangon a telefonba, mire rögtön nevetést kaptam válaszul.

- Miért vagy ilyen izgatott virágszálam? – kérdezte, nekem pedig még jobban szélesedett a vigyorom, amint meghallottam, hogyan becéz. Egyszer egy jó reggelt sms –ben küldte először, utána pedig mindig felhozta, úgy hogy eléggé rám ragadt a becenév. Igazából nekem tök mindegy volt, hogyan hív, viszont elképesztő édesnek találtam, hogy becézni kezdett, és egy kicsit talán jobban meg is dobogtatta a szívemet, mikor így hívott. Elvégre nem mindenkinek mondja azt, hogy virágszálam, nem igaz?

- Nem is vagyok izgatott! – mondtam, majd lebiggyesztettem a számat is hozzá, habár ő ezt nem láthatta. – Eléggé unatkozom, ami azt illeti, úgy hogy gyerünk, szórakoztass!

- Oh, nem tudsz átverni, de jól van – mondta és kihallottam a hangjából, hogy vigyorog. – Mégis mit szeretnél, mit csináljak?

- Mondjuk, megemelhetnéd a hátsódat és eljöhetnél értem a Park Grand Londonba – mondtam, közben pedig az alsó ajkamba haraptam ezzel elfojtva a vigyorom. De kit is áltatok? Igen, majd kicsattanok a boldogságtól.

- Tessék? – kérdezte döbbenten, én pedig felnevettem és a hasamra fordultam az ágyon.

- Jól hallottad királyfi – kuncogtam.

- Ne szórakozz velem Palmer.

- Én nem szórakozom! Itt fekszek az ágyon, baromira unatkozom, és már látni akarom végre élőben is azt a szőke fejedet. Szóval gyerünk, indulj.

- Nem találom a kocsi kulcsot – szólt bele pár pillanat után a telefonba, mire belőlem kitört a nevetés. – Ne nevess már, hanem inkább segíts!

- Mégis hogy kellene segítenem, Niall? – nevettem, mire ő is elnevette magát, majd a hangját újra közelebbről hallottam.

- Szerencséd van – mondta, közben pedig kulcsok zörgését hallottam.

- Lent várlak az aulában Nialler – nyújtottam el a nevét, ő pedig felnevetett.

- Rendben, sietek – mondta, majd le is rakta, én pedig még egy ideig vigyorogva bámultam a telefonomra, aztán felpattantam és készülődni kezdtem. Fehér farmert húztam a lábaimra, aztán kikaptam egy bordó felsőt és azt vettem felülre. A tükör elé állva letoltam a vállait úgy, ahogyan állnia kellett, majd a fürdőszobába mentem a neszeszeres táskámmal és felraktam egy alap sminket. A hajammal fogalmam sem volt, hogy mit kezdjek, úgy hogy miután felkötöttem, majd újra leengedtem, beletúrtam párszor és hagytam az eredeti hullámos állapotában a vállamra omolni. Kikerestem egy fehér farmerkabátot a szereléshez, majd felvettem a fekete bokacsizmáimat. A nyakamba egy fekete chokert raktam, pár hosszú lánccal párosítva, majd fogtam egy kis fekete táskát, és belepakoltam a fontosabb dolgaimat. Befújtam magam a kedvenc parfümömmel, aztán végig mértem magam újra a tükörben. Visszavigyorogtam saját magamra, majd visszaültem az ágyamra és előhúztam a telefonomat. Mindenképp idefent szerettem volna megvárni, amíg Niall vagy a recepciós feltelefonál, hogy itt van, hogy az első pillanatban Niall azt higgye, tényleg átvertem. Tűkön ülve vártam, hogy megcsörrenjen a mobilom, esetleg a vezetékes a dohányzó asztalon, aztán mikor az utóbbi hangot adott ki, végül szinte rávetettem magamat. A recepciós tájékoztatott, hogy Niall megérkezett, én pedig megköszöntem, aztán gyorsan elhagytam a hotel szobát. A lift elég lassan haladt, én pedig kissé idegesen doboltam a lábammal, ami miatt a többi vendég elég csúnya pillantásokat lövellt felém. Amint ezt észre vettem, leálltam a lábammal, aztán még jobban vártam, hogy kiszabaduljak a liftből. Mikor ez megtörtént alig láttam először valamit, mert persze mindenki utánam szállt be, így a lift leghátuljába kerültem. De aztán kiszúrtam Niallt a pult mellett ácsorogni, és olyan széles mosoly kúszott az arcomra, hogy megfájdult. A fejét ide- oda ingatta, míg végül ő is kiszúrt engem. Én persze már azelőtt végigmértem, hogy ő észre vett volna engem. Felül egy fehér felsőt viselt egy fekete farmerdzsekivel, lábait kék farmer takarta és egy pár bársonyos csizmával párosította. Kezében egy sapkát tartott, és összességében annyira jól nézett ki, mintha egy magazin címlapjáról lépett volna le. Ő is elindult felém, és amint végre elé értem karjaimat mosolyogva a nyaka köré fontam.

- Szia, szépség. Gyönyörű vagy – nyomott puszit máris felhevült orcámra, majd amint elhúzódott kicsit tőlem, hogy rám tudjon nézni, elnevette magát, én pedig még jobban elpirultam.

- Szia Niall. Te is jól nézel ki – rebegtem szégyellősen, ő pedig nyomott még egy puszit a homlokomra, majd elengedett és megfogta a kezem.

- Mehetünk?

- Igen – bólintottam, aztán elindultunk a kijárat felé. A szívem úgy dübögött a mellkasomban, érintése miatt, hogy féltem kiszakad a helyéről. Egyáltalán nem volt furcsa, hogy a kezemet fogta, mindinkább úgy éreztem, hogy természetes a dolog. Ez a gondolat pedig kicsit megrémisztett. Hogy jut egyáltalán ilyen az eszembe?

- Úgy örülök, hogy itt vagy – nézett rám, miközben a járdán sétáltunk valamerre, gondolom a kocsijához. – Miért nem mondtad, hogy jössz?

- Hogy így mosolyogj rám – csúszott ki a számon, de aztán végül is nem bántam.

- Miért, hogy mosolygok? – kérdezte.

- Jókedvűen. Boldogan. Mert megleptelek – fűztem hozzá gyorsan.

- De én máskor is így mosolygok rád – nevetett. – Legalábbis ezt érzem, mikor rád mosolygok.

Mosolyogva lesütöttem a szemeimet és elgondolkoztam a hallottakon. Akkor ő is annyira örül nekem, mint én neki.

Amíg meg nem érkeztünk az autójához csendben mentünk egymás mellett, aztán megállt egy nagy fekete Range Rover mellett. Elmosolyodtam, hiszen illett hozzá a kocsi. Amikor meglátta a mosolyom ő is elmosolyodott, miközben megnyomott egy gombot, így kinyitotta az autót.
- Min mosolyogsz? – kérdezte, miközben megkerültem és beültem az anyósülésre.

- Csak illik hozzád ez az autó – mondtam, miközben bekötöttem magam az övvel. – És, hol volt a kocsi kulcs?

- A kanapé mögött – válaszolta, én pedig felnevettem.

- Hova megyünk? – kérdeztem.

- Nem tudom, tőled függ. Mihez lenne kedved?

- Um, elmehetnénk a London Eyehoz? Felszeretnék ülni rá.

- Persze – bólintott mosolyogva. – Még nem ültél rajta?

- De igen, csak szeretnék még egyszer.

- Akkor szerintem mehetnénk egy kicsit később.

- Miért? – kérdeztem, miközben a kezemet megtámasztottam a kéztartón, az államat pedig beleejtettem és úgy néztem rá.

- Mert este sokkal szebb lesz – mondta mosolyogva, miközben ránézett és egy picit mindketten meglepődtünk, hirtelen milyen közel voltunk egymáshoz. Ezért hát kicsit hátrébb húzódtam, mikor újra az út felé fordította a fejét.

- Rendben van, akkor um… neked mennyire baj amúgy, ha lefotóznak minket együtt? – kérdeztem hirtelen magam sem tudom miért.

- Egyáltalán nem zavar – nevetett fel. – Gyors témaváltás. De tényleg nem zavar.

- Úgy értem nincs belőle bajod a menedzsmenttel, meg semmi, nem?

- Miért lenne? Mármint élem az életem, azt csinálok, amit akarok.

- Igen, igazad van, magam sem tudom, miért kérdeztem, vagy, hogy jutott az eszembe. Butaság volt – ráztam meg a fejem, miközben lefektettem a kezem a bőr kéztartón.

- És, téged nem zavar? – kérdezett vissza mosolyogva.

- Persze, hogy nem!

- Hát akkor ezt megbeszéltük – mosolygott rám. – Szóval akkor merre? – kérdezte.

- Mhm, mennyi az idő? – kérdeztem, de közben már az órára pillantottam a digitális kijelzőn ezzel a kérdésem megválaszolva. – Az az igazság, hogy éhes vagyok – sóhajtottam fel, Niall pedig felkuncogott. – Mi lenne, ha mi főznénk? – vetettem fel. – Nem kell hozzád mennünk, főzhetünk a hotelben is…

- Dehogy, miért ne mehetnénk hozzám? Szóval, akkor, bevásárlóközpont? Mit szeretnél enni?

- Igen és ne én válasszak már mindent ki! Mit szeretnél te enni?

- Tudod, hogy én mindent megeszek – vigyorgott rám.

- Én is – vágtam rá.

- Ez nem igaz! – nevetett fel. – Mi van, ha azt mondom, hogy spenótot akarok enni tükörtojással és főtt krumplival?

- Bleh, oké, én választok – nyújtottam ki a nyelvem, ő pedig tovább nevetett rajtam. – Csinálhatnánk lasagnet – jutott eszembe.

- Mhm, azt sem tudom mikor ettem utoljára lasagnet.

- Én sem. Tudod, hogy kell csinálni?

- Ööö…

- Gondoltam – nevettem fel. – Ne aggódj, ha kell, én most is visszamondom neked a receptet fejből – vigyorogtam, ő pedig felvont szemöldökkel pillantott rám.

- Nocsak, egy stréberrel van dolgom? – kérdezte játékosan.

- Nem vagyok stréber, csak hamar jegyzek meg dolgokat. Nem is tudod, milyen jó volt ez a tulajdonság, mikor még iskolába jártam.

- Oh, én már akkor is lusta voltam, és ez mára sem változott.

- Gondolom, kitűnő lehettél akkor – nevettem.

- Persze, anya minden év végén kirakta a hűtőre a bizonyítványomat – nézett rám azzal a kisfiús vigyorával, engem pedig rázott a nevetés.

Megálltunk bevásárolni és bár az eredeti terv a hozzávalók megszerzése a lasagnehoz volt, amint az első polcok elé kerültünk mindent borítottunk a bevásárlókocsiba, amiről úgy gondoltuk, hogy szükségünk van ezen az egy estén. Mikor már tele volt a kocsi, de még mindig bent kígyóztunk a sorok között, mert a tisztálkodós részleget kerestük, akaratlanul is megakadt a szemem az óvszereken, aztán mindenféle perverz, rám nem valló dolog öntötte el az agyamat és egy kicsit, tényleg egy kicsit, talán elkalandoztam. Az első gondolatom az volt, hogy jó lenne, ha szükségünk lenne arra is az este folyamán. Aztán jött minden szépen sorban, és azon kaptam magam, hogy azon ábrándozom, milyen ízűek lehetnek Niall tökéletesen ívelt, puhának kinéző, rózsaszín ajkai. Fogalmam sincs, mi ment akkor keresztül rajtam, de valószínűleg eddig én magam sem fogtam fel, hogy mennyire vonzódom Niallhez. És hogy mennyire tetszik. Ilyen pedig még sosem történt velem, hogy ilyen konkrét gondolataim voltak a szexszel kapcsolatban, ráadásul egy olyan fiúval, akihez jó formán semmi közöm.

Mondanom sem kell, hogy totál zavarba jöttem, éreztem amint a fejem ég, és ha ez még nem lenne elég, alig hallottam meg Niall hangját, amint többször is egymás után a nevemen szólít. Megálltam, majd hátranéztem, és ekkor vettem észre, hogy Niall áll a bevásárló kocsi mellett egy édes mosollyal az arcán, mellette egy lány, aki nem is próbálja leplezni az izgalmát, remegő kezekkel és fültől fülig érő vigyorral várja, hogy Niallt átölelhesse.

- Várj egy picit – mondta nekem mosolyogva, mire én is magamra erőltettem egy mosolyt és bólintottam, aztán a polcok felé fordultam. Fogalmam sem volt, mit kellett volna csinálnom. Ha odamentem volna hozzájuk kellemetlen lett volna, és itt állni és a fogkeféket bámulni is elég ciki. Végül levettem egy lila fogkefét és egy kis tubus fogkrémet, majd azzal együtt indultam meg Niall és a lány felé. Nem tudtam, hogy mit kellett volna mondanom, ezért aztán köszöntem neki mosolyogva, miközben a kocsi tetejére raktam a fogkefét és a fogkrémet. Ők még váltottak pár szót, majd Niall újra átölelte a lányt, aki aztán hatalmas mosollyal az arcán hagyott minket újra magunkra. – Ne haragudj – mondta Niall.

- Nem kell bocsánatot kérned, ez természetes – nevettem fel. – Um, meg van, ami kellett, szóval szerintem mehetünk a kasszához.

- Oké – bólintott mosolyogva, majd megfordultunk és beálltunk egy sorba. A kasszánál kinevettük saját magunkat a sok dolgon, kitárgyaltuk, hogy biztosan nem fogunk ennyi mindent megenni, sőt valamitől már most elment az étvágyunk, szóval fogalmunk sincs, miért került a kocsiba. Aztán eljött a fizetés ideje. Egyszerre nyúltunk a pénztárcáink felé, és egy fél perces civakodás után döntöttünk, és közösen fizettünk. Az eladó és a mögöttünk álló emberek is elég csúnyán pillantgattak felénk, ezért gyorsan kitoltuk a bevásárlókocsit az autóhoz. Miután bepakoltunk az autóba, visszavittem a kocsit, aztán beszálltam gyorsan Niall mellé és elindultunk felé.

Nem sokkal később egy modern ház előtt húzódtunk fel a kocsibejáróra. Kiszálltunk mindketten, majd annyi táskát fogtunk meg amennyit csak bírtunk és bementünk a kiskapun át, amely a kocsi feljáró mellett volt, az előkertbe. Mivel Niall kulcsai a zsebeiben voltak, de mindkét kezünk tele volt, ezért újra lekellett raknia mindent, hogy ki tudja nyitni az ajtót. Végül csak bejutottunk a házba, mely belülről is ugyanolyan jól nézett ki, mint kívülről. Nem is vártam mást, tudtam, hogy Niallnek remek ízlése van. Rend volt és tisztaság, és valahogy én is arra vártam, hogy valami kis kedvenc lerohanjon majd, amint meghallja, hogy megérkeztünk. Persze tudtam, hogy Niallnek nincs háziállata, hiszen mondta már, mégis teljesen eltudtam volna képzelni egy kutyával, vagy akár valami kisebb terráriumi állattal. Lepakoltunk a konyhába, majd ő még kiment a maradék táskákért, addig nekem azt mondta, szolgáljam ki magam.

- Ha nem baj, akkor inkább elkezdenék kipakolni és előkészülni. Tényleg nagyon éhes vagyok – kiáltottam utána, majd hallottam amint nevetni kezd. Elmosolyodtam és neki láttam kipakolni az élelmiszereket, miközben azon gondolkoztam, hogy milyen jó kis estének nézünk elébe.