22 - Hálaadás

Halihalloo,

aaaaah el sem hiszem, hogy már itt tartunk!:o Okay, imádom ezt a részt, főleg a vége felé, remélem nektek is annyira fog tetszeni, mint nekem.:3 Nem húznám tovább az időt, írjátok meg mindenképpen mit gondoltok a történésekről! ;) Jó olvasást! Xx♥

PALMER TONKIN

Egy órát játszottam Hollyval és beszélgettünk Alexával, hogy mi történt velük az elmúlt hetekben. Utána felmentem átöltözni és összeszedtem pár dolgot egy táskába, majd elköszöntem tőlük és elindultam anyuhoz a kórházba. Az úton végig Alexán és Niallen gondolkodtam, és még szegény anyára sem figyeltem oda, mikor mellette ültem az ágyában.

- Palmer látom, hogy nem itt jársz – mondta anyu, mire bocsánatkérően rá mosolyogtam.

- Ne haragudj – ráztam meg a fejem, aztán a hajamba túrtam. – Mi az? – kérdeztem, hiszen olyan mindent tudóan mosolygott rám, pedig nem is mondtam neki semmit.

- Mesélj nekem kislányom.

- Ah, azt se tudom, hol kezdjem.

- Mondjuk Niallel. Mondd el, hogyan ismerkedtetek meg!

- Oh, hát az egy… um, hogy is mondjam… nem egészen megszokott helyzet volt.

- Merthogy? – vonta fel a szemöldökét.

- Fotózásom volt a tengerparton este, aztán gyalog indultam haza, mert nem voltam álmos és Briant is haza küldtem, mert a barátnője itt volt. Valami részeg leszólított és mindig az utamba állt, Niall pedig a segítségemre sietett és elhozott a tagtól. Aztán beszélgettünk, telefonszámot cseréltünk és tartottuk a kapcsolatot és nagyjából ennyi.

- Niall nem mindig lesz melletted, hogy csak úgy lerázzon rólad egy idiótát. Nem kéne a sötétben sétálgatnod – rázta meg rosszallóan a fejét, én pedig már örültem, amiért nem avattam be a teljes igazságba.

- Igen, tudom és már Saratól is meghallgattam ezt. Többet nem fordul elő.

- Remélem is. És aztán randizni hívott? Mit csináltatok?

- Igazából nem voltunk randizni – vallottam be elpirulva. – Hanem csak együtt voltunk, élveztük egymás társaságát, elkísért Milánóba meg Párizsba és aztán meg csak bevallottuk egymásnak, hogy érzünk valamit egymás iránt.

- Szóval akkor nem is voltatok igazi randin? Hűha – vigyorgott.

- Nem, mert megbeszéltük, hogy egy randink ugyanúgy nézne ki, mint egy átlagos esténk, csak arra rábiggyesztjük a randi szót, így lehet, elrontunk mindent – magyaráztam.

- Értem – bólintott.

- Aztán tegnap előtt mikor megérkeztünk Mexikóba, megkérdezte, hogy leszek –e a barátnője.

- Mire te igent mondtál, mert fülig szerelmes vagy belé!

- Anyu – nevettem fel, ő pedig magához húzott és egy puszit nyomott az arcomra.

- Úgy örülök nektek édesem! Annyira jól mutattok együtt. És remélem, hogy minél hamarabb megismerhetem közelebbről.

- Hát úgy terveztem, hogy a Hálaadást velünk tölti. Csak még nem kérdeztem meg. Nem lenne baj, ugye?

- Jaj, drágám, dehogy baj! Minél többen vagyunk, annál jobb!

- Hát akkor van kicsivel kevesebb, mint két heted, hogy megismerd – vigyorogtam.

- Szuper. Örülök neki. Apád is azt mondta, hogy nagyon szimpatikus srác.

- Hűha, ha apának szimpatikus, akkor az már jelent valamit, nem igaz? – kuncogtam fel.

- De igen. Mack is oda volt érte.

- Örülök, hogy kedvelitek őt – mosolyogtam.

- És… mi a helyzet Alexával?

- Mi lenne?

- Hát ők régen együtt voltak, nem?

- Te erről tudsz? – kérdeztem döbbenten.

- Ennyire kőkorszakinak ne nézd már édesanyádat. Tudod, én is használok internetet, meg twittert…

- Jól van, na – nevettem fel. – Csak meglepődtem, mert én magam is elfelejtkeztem róla. Az az igazság, hogy több dolgot nem is tudtam róluk, mert Alexa nem mondott semmit, Niallnél pedig nem mertem felhozni. De aztán tegnap találkoztak – sóhajtottam fel.

- Nem csak én éreztem kínosnak a helyzetet, ugye?

- Ugh nem. Nagyon az volt. De Niall se tudott róla, hogy Alexával rokonok vagyunk.

- Nem?

- A-a – ingattam meg a fejemet. – Tegnap amint hazaértünk elmesélte, hogy mi volt köztük…

- És? Velem nem osztod meg? – noszogatott.

- De persze! Főleg azért, mert úgy érzem, hogy mással erről nem tudok beszélni. Oké, nyílván ott van Sara, de félek, hogy kezdi unni, amiért állandóan Niallről beszélek neki.

- Drágám, Sara a legjobb barátnőd, ő nem fog megunni téged, vagy azt, amiről beszélgettek. Imádjátok egymást, kétlem, hogy nem szívesen hallgatna meg.

- Igen, igazad van.

- Szóval akkor Alexa és Niall. Mikor is volt az?

- Mikor kiderült, hogy beteg vagy.

- Oh. Akkor nem csodálom, hogy te sem tudsz róluk sok mindent. Nem hiszem, hogy akkor két méternél távolabb mentél volna tőlem.

- És ezen csodálkozol?

- Jól van, most nem ez a téma!

- Niall eléggé szerette őt. Alexa is Niallt, csak a helyzet ennél egy kicsit bonyolultabb volt – végül elmeséltem neki az egészet az elejétől a végéig. Teljesen kiöntöttem anyának a szívemet, minden kétségemet, minden gondolatomat elmondtam neki és a végén úgy éreztem magam, mintha egész nap dolgoztam volna, úgy elfáradtam a beszélésben. Elmondtam neki, hogy vegyes érzéseim vannak az egésszel kapcsolatban, hogy már csak attól kiráz a hideg, ha visszagondolok a tegnapi kínos estére, és hogy bánt, amiért Alexa nem akar Niallel beszélni. Teljesen elbeszélgettük az időt, már délután három óra volt és még akkor sem esett le a tantusz, mikor apa bejött és hozott anyának ebédet. Végül mikor Niall üzent nekem, hogy minden rendben –e, tápászkodtam fel anya ágyának végéből. Elköszöntem tőle, aztán megígértem neki, hogy holnap reggel jövök és folytatjuk a pletyizést.

*

2016. november 24., Csütörtök, Hálaadás, New York

A telefonom halk hangjára ébredtem pontosan öt órakor. Gyorsan kinyomtam, aztán lassan Niall felé fordultam, aki békésen aludt még. Elmosolyodtam, majd egy puszit nyomtam újra sima arcára – tegnap este nagy bánatomra megborotválkozott – és halkan felültem az ágyban. Mindenütt sötétség honolt, Ladyben majdnem orra buktam, mikor felálltam az ágyról. Halkan nevetve elnézést kértem kiskutyámtól, aztán megpuszilgattam a fejét, majd a fürdőbe osontam. Logan már a mosdókagyló előtt állt és a fogait mosta, érkezésemre felkapta a fejét és a fürdőből nézett rám. Vigyorogva nyomtam egy puszit az arcára aztán beálltam mellé fogat mosni. Halkan átöltöztem a szobában, aztán Logannel közösen bementünk Mackhez és Erichez. Tudtuk, hogy Mack elfog aludni, mindig elalussza az ébresztőóráit, így már rituálévá vált, hogy Logannel közösen minden Hálaadás reggelén másképpen felébresszük mélyen szunyókáló nővérünket. Megfogtuk Mack bokáját, én az egyiket, míg Logan a másikat és elkezdtük húzni az ágyban. Rögtön felébredt, mi pedig pukkadozva a nevetéstől kiszaladtunk a szobájából. A lépcső elején aztán kiengedtük a nevetésünket, és egymást lökdösve robbantunk be a konyhába, ahol már anyu szorgoskodott.

- Jó reggelt – nézett ránk egy ragyogó mosollyal, majd egy- egy puszit nyomott a fejünkre.

- Jó reggelt. Apu? – kérdeztem, míg beálltam Logan mellé és vártam, hogy átadja nekem a kávémat.

- Még az étteremben van, de nem sokára jön – mondta halkan anyu. – Mack?

- Már felébresztettük – válaszolt vigyorogva Logan, míg anyu csak megforgatta a szemeit.

- Idén mégis mivel?

- Egyszerűen megragadtuk a bokájánál és kihúztuk a meleg vackából – vihogott Logan, én pedig csatlakoztam hozzá.

- Jó reggelt – jött be Niall vigyorogva a konyhába, én pedig csillogó szemekkel, néztem amint felém közeledik, aztán egy puszit nyom a fejemre, míg anya és Logan pedig árgus szemekkel figyelnek minket. – Azt hitted, hogy majd kimaradok az előkészületekből? – kérdezte tőlem vigyorogva.

- Őszintén? Igen. Te inkább enni szeretsz, mintsem főzni – böktem a hasába, mire felnevetett és mellettem a kávé után nyúlt.

- Na, ne bántsd Niallt. Örülj neki inkább, hogy jött és segít. Nem sok férfira mondható ugyanez.

- Te is tudod anya, hogy ha Chris a konyhába szabadul, akkor annak égő konyharuha, rosszabb esetben konyha lesz a vége – mondta mosolyogva Logan és meglökött, így Niall mellkasába ütköztem. Vigyorogva nézett le rám, míg én csak elpirultam, aztán egy csúnya pillantást vetettem Loganre.

- Azért én olyan rossz nem vagyok – viccelődött Niall. – Szóval, miben kell segíteni? – kérdezte, aztán még mindig a szemeimbe nézve kortyolt egy nagyot a kávéjából és hozzám simulva vissza rakta mellém a pultra a bögrét. Az alsó ajkamba haraptam és elpillantottam róla, miközben próbáltam minél gyorsabban visszanyerni eredeti arcszínemet.

- Palmerrel neki láthattok a tölteléknek, amivel majd megtöltjük a pulykát – mondta anyu, aztán a hozzávalókat átrakta a konyha másik végébe a pultra, Niall pedig el is indult oda, míg én őt hátulról végig mérve követtem. Még mindig kábult voltam, mikor Niall megkérdezte, hogy hogyan kell csinálni, vagy mit kezdjen el összevágni és ezen azzal sem segített, hogy állandóan apró csókokkal bombázott, de csak úgy, hogy anya és Logan ne vegyék észre.

- Havat mondtak mára, nem? Ahhoz képest semmi sem esik.

- Jaj, ne legyél türelmetlen! Zöld hajnal van, még egész nap eshet a hó – dorgálta le anyu.

- Nocsak, Palm befogta Niallt is főzni? – jelent meg Mack a konyhaajtóban, én pedig válaszul csak megforgattam a szemeimet.

- Ja, tegnap este tökre befenyített – bólogatott Niall, mire a könyökömet az oldalába fúrtam. Mack elvigyorodott, aztán nyomott egy puszit a fejemre és tovább ment a kávéfőző felé.

- Kicsit kisebbre kockázd a kenyeret – mondtam Niallnek, aki csak rám pillantott egy dögös vigyorral az arcán és bólintott egyet. Mosolyogva megcsóváltam a fejem, miközben azon gondolkoztam, hogy mennyire szeretem, mikor ilyen bolondos. Van mikor csak így rá jön és állandóan szívat és keresztbe tesz nekem, amin aztán jót nevetünk és én is szeretem beszólásokkal bombázni őt.

- Jó reggelt! Na, bővültünk egy újabb kis kuktával – jött be apa vigyorogva a konyhába aztán mellénk állt és bele lesett abba, amit csináltunk. – Ezt már szeretem – mondta, aztán egy adott egy puszit a hajamra és megveregette Niall vállát, aztán odébb is állt.

- Mi a helyzet az étteremben? – kérdezte anya.

- Őrület, mint mindig – sóhajtott fel apa.

- Nem bírtad ki, hogy ne segíts be, nem igaz?

- Nem hát. Megcsináltam pár mártást és leellenőriztem a pulykákat.

- Akkor most ülj le a fenekedre és idd meg a kávédat. Mack légy szíves kezdd el kipakolni a reggelit az étkezőasztalra.

- Oké, Palmer segíts – kapta el a kezem, mire leraktam a kést, megtöröltem a kezem egy konyharuhába és Mackkel annyi dolgot kezdtünk a kezeinkbe venni a hűtőből, amennyi csak belefért. – És, mi a helyzet a kis kuktáddal? – kérdezte, amint kint voltunk az étkezőben.

- Mi lenne?

- Hát tudod… az ágyban, meg minden.

- Mi van? – kérdeztem döbbenten, míg Mack csak felvihogott és a csípőjével meglökte az enyémet.

- Komolyan, látnod kéne az arcodat – nevetett továbbra is.

- Na, jó, állj le.

- Miért? Csak érdeklődtem. Nem mondod el nekem?

- Nincs mit elmondanom – mondtam közömbösen.

- Akkor ti még nem…

- Nem – szakítottam félbe. – Még nem. Elégedett vagy? – néztem fel rá.

- Miért?

- Hát csak mert – vontam vállat. – Nem akarom elsietni és különben is Niall sem hozta még fel.

- Hű.

- Ne csodálkozz, hanem inkább segíts megteríteni – léptem az üveges szekrény elé, majd elkezdtük kipakolni a tányérokat, evőeszközöket és poharakat.

Később délelőtt, mikor már nagyjából mindennel készen voltunk, a pulyka pedig pirult a sütőben kimentünk a nappaliba feldíszíteni a karácsonyfát. Míg Eric és Chris minket néztek, addig anya, Mack, Logan, Niall és én feldíszítettük a plafonig érő fát.

- Oké, Palmeren van a sor felrakni a csúcsdíszt – mondta anyu felnézve a telefonjából.

- Mi? Én következem! Tavaly volt Logan, azelőtt Palmer, én vagyok soron! – kérte ki magának Mack, mire anya csak megforgatta a szemeit és feltartotta a kezében lévő telefont.

- Mack most néztem meg, Palmer van a naptárban beírva. Te raktad fel két éve a csúcsdíszt.

- Ch – cüccögött és durcásan összefonta a kezeit a mellkasa előtt, míg én lehajoltam a csúcsdíszért, aztán felálltam a kis létrára.

- Nem érem el – nevettem el magam.

- Segítek. Csak egyensúlyozz – hallottam meg Niall hangját mögülem, majd a karjait szorosan a derekam köré fonta és megemelt. Elkaptam a karácsonyfa csúcsát, aztán óvatosan magam felé húztam és ráraktam a díszt, ami így már pontosan a plafont súrolta. Niall lerakott a földre, én pedig mosolyogva felnéztem a csúcsára, aztán hátra Niallre és nyomtam egy puszit az arcára.

- Oké, akkor itt az ideje a ronda karácsonyi pulóvereknek – csapta össze anyu a kezeit, én pedig fel is húztam Niallt az emeletre.

- Nekem nincs ronda karácsonyi pulcsim.

- Oh, ne aggódj – mondtam, majd a szekrényemhez masíroztam, aztán kihúztam belőle egy tasakot. – Tessék – nyújtottam felé vigyorogva, mire elvette aztán szétnyitotta és belenézett.

- Te vettél egyet nekem?

- Naná! Nálunk ez is egy hagyomány! Vedd fel – kértem izgatottan, mire kivette a táskából, széthajtotta és áthúzta a fején. – Tökéletes – kuncogtam fel, aztán visszafordultam a szekrény felé és lehúztam a kedvenc ronda karácsonyi pulcsimat, a ronda karácsonyi pulcsijaim közül. Levettem az eddig rajtam lévő hosszú ujjút, majd belebújtam abba. Niall mögém állt, majd becsukta a szekrényem ajtaját, aztán átkarolta a derekam és előhúzta a telefonját. Lefotózott minket a ronda pulcsikban a tükörben aztán felé fordultam és neki dőltem.

- Ezt kirakom, jó?

- Oké – mondtam az arcát nézve.

- Egyébként Louis boldog hálaadást kíván.

- Írd neki, hogy köszönjük.

- Jó – mondta a szemeit még mindig a telefonra irányítva. – Várj, csináljunk egy képet Ladyvel is – nézett rám csillogó szemekkel, mire felnevettem, majd elengedtem és felhívtam Ladyt. Miután kifotózkodtuk magunkat, nevetve leindultunk az emeltről, aztán még jobban nevettünk, amint megláttunk mindenkit valamilyen ronda pulóverben. Kezdetét vette odalent is a karácsonyfa előtt pózolva a fotó készítés a nagy kamerával. Készült csak rólunk, vagyis anyuról, apuról, a nővéreimről és rólam, majd egy a fiúkról, és egy csak a nővéreimről, a barátaikról és rólunk Niallel. Minden évben nagyon szép albumok szoktak készülni és biztos vagyok benne, hogy idén is így lesz. Apával a konyhában sündörögtünk még, mikor megszólalt a csengő, szóval ott hagytam őket és kiindultam a nappaliba.

- Palm! Palm, Palm, Palm! Szia! – kiáltozta Holly, mire nevetve leguggoltam és széttártam a karjaimat és vártam, hogy a kezeim közé fusson.

- Szia Holly! – öleltem át kuncogva a kis testét, aztán felálltam vele együtt. A csípőmre ültettem és mosolygós arcát vizslattam. Adott egy nagy puszit, aztán leszedtem a csizmáit a lábáról és lehúztam róla pufi piros kabátját. – Úgy nézel ki, mint Rudolf, a rénszarvas – nyomtam meg az ujjammal piros nóziját, mire felnevetett és hideg kezét az arcomra nyomta. – Juj de hideg a kezed. Ilyen hideg van odakint is, igaz?

- Igen. Nem találtam a kesztyűmet – mesélte. – Anyáé nagyon nagy volt.

- Hát azt elhiszem – nevettem el és egy puszit nyomtam szintén hideg arcocskájára.

- Holly! – visította a fülünkbe Mack és szétpuszilta a kislányt, aki csak mosolyogva nézett rá. Mack tovább ment Alexa és Alexa anyja felé, míg én a konyha felé fordultam, ahol fel is tűnt Niall mosolyogva.

- Niall bemutatom neked Hollyt, a keresztlányomat – néztem rá mosolyogva.

- Szia Holly – mosolygott rá Niall. – Hány éves vagy? – kérdezte, Holly pedig szégyellősen rám nézett, aztán újra vissza Niallre.

- Kettő – mutatta az ujjacskáival, én pedig mosolyogva puszit adtam az arcára.

- Nagyon ügyes vagy – dicsértem meg, aztán Niallre néztem, akinek az arcán már nem ült mosoly és folyamatosan mögénk nézett. Hátrafordultam, és szembe találtuk magunkat Alexával, aki szintén mereven bámult ránk.

-  Nahát Niall – kiállt fel Isabel. – Milyen régóta nem láttalak!

- Jó napot – mosolyodott el halványan Niall.

- Sziasztok – jött ki apa a konyhából. – Holly istenem mennyit nőttél! Szia – hajolt oda hozzá, hogy megpuszilja, míg Holly csak aranyosan mosolyogott és a nyakláncomat fogdosva pillantott mindenkire. Végül leraktam őt a földre, mire Alexához futott és átölelte a lábát, én pedig Niall mellé léptem.

- Minden oké? – kérdeztem tőle.

- Hol vannak Holly szülei? – kérdezett vissza halkan.

- Holly Alexa lánya – néztem rá értetlenül. – Oh, hogy erről sem tudtál?

- Tessék? Mikor született?

- 2014 május negyedikén. Miért?

- S- semmi, csak kérdeztem – rázta meg a fejét, aztán a kezét a derekamra csúsztatta és magához húzott, majd egy puszit nyomott a fejemre. Mosolyogva néztem a szőke kislányra, aki immár a fenekén ült és Ladyt simogatta nevetve.