21 - Múlt

Halihalloo,

következő rész, végre, ezaz!:3 Én is alig vártam már, hogy közé tehessem és az előző fejezet alá érkezett kommentjeitekből szerintem ti is izgatott vagytok már a részt illetően. ;) Szeretném megköszönni újra a pipáitokat és kommentjeiteket, hogy mindig szántok rám egy kis időt és írtok nekem pár kedves sort!:) Remélem ez a rész is tetszeni fog nektek.:3 Jó olvasást! Xx♥

PALMER TONKIN

Egy kicsit lesokkolódtam, mikor Niall közölte velem, hogy Alexával jegyesek voltak. Csak az járt a fejemben, hogy akkor nagyon szerethették egymást, ha úgy döntöttek, hogy összeházasodnak. Niall nagyon szerethette az unokanővéremet, ha képes volt letérdelni elé. És mégis ketté mentek. Mi történhetett, amiért annyiba lett a nagy szerelem? Miért nem maradtak együtt, vészelték át közösen a nehéz időszakot és házasodtak végül össze? Mi történhetett, amiért felbontották az eljegyzést és Alexa ennyire megharagudott Niallre? És Niall miért mondta, hogy nem érti, miért haragszik rá Alexa, mikor neki lenne meg minden joga haragudni Alexára?

- Körülbelül én is így nézhettem ki, mármint ekkora kérdőjelek voltak az arcomra festve, mikor Alexa megjelent a kórházban – szakított ki Niall a gondolataimból. Figyeltem amint megtörli a kezét, aztán kicsit arrébb tolja a tányért, hogy feltudjon könyökölni a kőre. Ujjaival a körmeit piszkálta, és tudtam, hogy legszívesebben, most azokat rágná, de mégsem teszi.

- N- nagyon szerethetted, ha megkérted a kezét – suttogtam bizonytalanul, mire felnézett rám és halványan elmosolyodott.

- Így volt. Szerettem is, talán túlságosan is, amiért képes lettem volna úgy elvenni, hogy tudtam, nem boldog mellettem.

- T- tessék? – kérdeztem vissza újra döbbenten és most már elképzelni sem tudtam, hogy mi történt a múltban.

- Elég lehetetlennek hangzó sztori…

- Azért próbáld meg elmagyarázni, kérlek – kérleltem halkan.

- Annak idején egy szerződést kötöttem Alexával, arról, hogy három évig el kell játszanunk, hogy együtt vagyunk. Mindketten be lettünk fenyítve, hogy repülünk… Én a bandából, ő pedig szintén elveszti az állását. Így hát belementünk és úgy tettünk, mintha szeretnénk egymást. Csak eközben én tényleg belé szerettem, míg ő… nos, ő Harry után érdeklődött. És Harry is szerelmes volt Alexába. De a srácok persze nem tudták, hogy volt a szerződés, így hát Harry sem mondta el egy nagyon hosszú ideig, hogy szerelmes belé. Aztán borult a bili, mert Alexa nem bírta tovább, és elmondta Harrynek a szerződést, aki mérges lett ránk, amiért átvertük – mesélte, én pedig az ajkamat rágcsálva hallgattam és nem akartam elhinni, hogy teljesen kimaradtam Alexa életének ezen szakaszából. Persze valahol legbelül örülök is neki, hiszen akkor, most biztosan nem lennék együtt Niallel. – Aztán mi is összevesztünk Harryvel, és bár soha nem mondtam el a srácoknak, hogy én is beleszerettem Alexába, Harry tudta. Úgy hogy nem jött össze Alexával, amiért borzasztóan becsülöm őt. Az én boldogságomat előrébb tette az övénél, és akkor rádöbbentem, hogy mekkora is szerencsém van, amiért az életemben tudhatom őt, mint a legjobb barátomat, gyakorlatilag testvéremet – mondta, majd felpillantott rám egy halvány mosollyal az arcán.

- Miért érzem, hogy nincs még vége? – kérdeztem halkan.

- Mert tényleg nincs – nevette el magát kínosan. – Harry és Alexa megszakították a kapcsolatot, de nekünk ugye továbbra is el kellett játszanunk, hogy együtt vagyunk, szóval nagyon sok időt töltöttünk együtt. Ami arra volt jó, hogy minél jobban belé szeressek, és akkor még azt gondoltam, hogy talán az ő érzései változtak és felerősödtek irántam. Így hát megkértem a kezét. Ő pedig igent mondott.

Eszméletlen fura volt ezt hallani, hiszen az eljegyzés nem kis dolog. Niall valamikor jegyben járt az unokanővéremmel. Ez nem olyan dolog, amit az ember csak úgy elfelejt. Akkor sem, ha új személy lépett az életébe.

- Nem sokkal később azután, hogy megkértem a kezét – folytatta – felbukkant Harry. Visszaakarta szerezni Alexát, aki közölte vele, hogy eljegyeztem, így hát újra sikerült összetörnünk Harry szívét. Akkor már Harry sem volt egyedül, hanem megismerkedett egy lánnyal, aki támogatta őt és bíztatta, hogy beszéljen Alexával. Szóval mikor elmentünk Londonba, hogy elmondjuk a fiúknak, hogy eljegyeztük egymást, ott volt Lola is, Harry barátja. És úgy tettek, mintha együtt lennének. Szó nélkül elhittem, mivel Alexa nem számolt be róla, hogy Harry tett egy kis látogatást nála itt New Yorkban. Őszintén örültem Harrynek és Lolanak, csak közben azt nem vettem észre, hogy Alexa féltékeny a lányra. Egyáltalán nem volt túl Harryn, hiába hitte azt, vagy nem gondolt rá, mikor velem volt. Még mindig szerette őt, amire Lola döbbentette rá egy veszekedés során. Így hát egyik éjjel, mikor aludtam, Alexa összeszedte a cuccait és a gyűrűjét egy levélben hátra hagyva visszajött New Yorkba. Azóta nem láttam őt – fejezte be, én pedig könnybe lábadt szemekkel hallgattam őt. Sajnáltam Niallt, sajnáltam Harryt és sajnáltam Alexát is.

Lecsusszantam a székről, aztán a lábai közé álltam és átöleltem őt. Kezeimet a nyaka körül kereszteztem, míg arcomat puha bőréhez nyomtam és mélyet szippantottam édes, férfias illatából. Ez nem csak egy fellángolás volt Alexával, még csak nem is egy kamaszkori szerelem. Kemény múltjuk van kettejüknek, sőt hármójuknak, amin én semmit sem tudok változtatni. Niall szerette őt, talán Alexa volt az első igazi szerelme. És tök mindegy, hogy a mai napig nem találkozott vele. Az első szerelmet nem lehet csak úgy elfelejteni.

- Palmer, ez mind a múltban történt és egyáltalán nem érzek már így Alexa iránt. Évekkel ezelőtt volt az egész, és teljesen komolyan gondolom a kapcsolatunkat. Te vagy a barátnőm és te vagy az, akit boldoggá akarok tenni – suttogta a fülembe, míg én elmosolyodtam, majd letöröltem egy kibuggyanó könnycseppemet és felemeltem a fejem, hogy ránézhessek. – Elhiszed nekem, ugye? – simította kezeit az arcomra, én pedig mosolyogva bólintottam, majd ajkaimat sietősen az övéire nyomtam. Ami történt az megtörtént, rajta már nem lehet semmit sem változtatni. Arra kell törekednünk, hogy a jelent és a jövőt, együtt töltött közös perceinket boldogságban töltsük el, és semmi más nem számít.

- Sajnálom ezt az egészet veled és Harryvel. Kibékültetek aztán, igaz? – kérdeztem amint elhúzódtunk egymástól.

- Persze. Eleinte nehezen ment, de ma már nem is emlékszünk rá.

- Akkor jó – mosolyodtam el.

- Nem hiszem el, hogy még most is a Harryvel való kapcsolatomon aggódsz – nevetett fel.

- Miért? Csak nem akarom, hogy rosszban legyetek.

- Jaj, baby – kuncogott, majd az ajkait újra az enyémekre nyomta egy rövid időre. – Ne aggódj, nem vagyunk rosszban – döntötte a homlokát az enyémnek. – Menjünk fel, fáradt vagyok és biztosan te is az vagy. Sok dolgunk lesz holnap – nyomott egy csókot a homlokomra, aztán elhúzódott tőlem.

- Tényleg? Mit fogunk csinálni?

- Hát te mész anyukádhoz a kórházba, addig én itthon elszórakozom Ladyékkel – ismertette a tervet. – Aztán elviszel az éttermetekbe és tele tömjük magunkat apukád főztjével.

- Rendben – nevettem fel.

*

Másnap reggel Niall ölelő karjai között ébredtem. Lassan felé fordultam, ekkor viszont ő már mosolyogva nézett rám.

- Jó reggelt – suttogtam, aztán nyújtózkodtam egyet, majd felé fordultam és fejemet a nyakához nyomtam.

- Jó reggelt – hangja egy kicsit rekedtes volt, de nagyon jól állt neki, arcomra rögtön vigyor kúszott és nem bírtam ki, muszáj volt egy csókot nyomnom meleg bőrére.

- Hogy aludtál? – érdeklődtem csendesen.

- Mhm, nagyon jól – szorított ölelésén, mire még szélesebben elmosolyodtam és még egy csókot nyomtam a nyakára. – Nocsak Palmer, elakarsz csábítani? – kérdezte, hangjában játékosság bújt meg.

- Hogy én? – tettem a hülyét, és még jobban nyomtam a fejem a nyaka és válla közé.

- Igen, te – kezei csípőmre csúsztak, aztán lenyomtak a matracba, ezzel egy időben ő megemelkedett, így hamar felettem volt és nem tudtam tovább a nyakához bújni. Szemeivel végig pásztázta az arcomat, míg egyre jobban közelítette a fejét, ajkait végül először az arcomra nyomta, mire csalódottan felnyögtem. – Legális egyáltalán valakinek ennyire gyönyörűnek lenni? – mormogta, miközben csókokkal szórta be az arcomat, államat és szám sarkát, viszont egyszer sem csókolt meg.

- Bolondságokat beszélsz – sóhajtottam fel újra, hiszen nagyon is tetszettek kényeztető puszijai.

- Lehet. Az viszont akkor is egy tény, hogy gyönyörű vagy – mormogta, aztán megcsókolt, mielőtt bármit is válaszolhattam volna neki. Kezeimmel átöleltem a hónalja alatt, tenyereimet a hátára simítottam, bár nem tetszett, hogy póló volt rajta, sokkal inkább taperoltam volna sima bőrét. Lábaimat felhúztam mellette, mire teljesen azok közé hasalt, végül a derekán összekulcsoltam őket és próbáltam befogadni heves csókját. Végül nem bírtam tovább és egy mosoly kúszott a számra, mire elszakadt tőlem és ő is elmosolyodott, de továbbra is apró puszikkal hintette be a számat. Azt hiszem ez volt az első olyan eset, mikor ennyire elmélyedtünk egymásban, a csókolózásban és a reggeli közös perceinkben. Már majdhogy nem intim volt az egész, mindketten kipirultunk és a szívem úgy vert a mellkasom ellen, hogy féltem, hogy kiszakad. Eléggé zavarba jöttem, miután lehiggadtunk, szóval kimentem a közös fürdőszobába, amin a nővéreimmel osztoztunk, mikor még mindannyian itt laktunk. Rendbe szedtem magam, aztán hagytam, hogy Niall is elvégezze a teendőit, míg én elkezdtem kirámolni a ruháimat, hogy megnézzem, mik vannak nálam. Persze a rengeteg fürdőruha elvette a bőröndben a sok helyet, pár short és felső volt még nálam, valamint strandruha és ennyi. Ezeket aligha vehetem fel a mínusz fokokba, így hát tudtam, nem marad más hátra, mint hogy el kell, menjek Alexáékhoz. – Mi az? – kérdezte Niall, amint kijött a fürdőből és szembe találkozott gondterhelt arcommal.

- Semmi csak, nincsen semmi meleg ruhám, szóval el kell ugranom Alexáékhoz.

- Oh – mindössze ennyi volt, amit válaszolt. Felálltam a földről, majd elkezdtem visszavenni a tegnapi ruháimat.

- Lemegyek, csinálok reggelit, majd gyere le, ha elkészültél – mosolyogtam rá, ő pedig bólintott, aztán magában hagytam a régi szobámban. Lebattyogtam az emeltről, és mint ahogy számítottam rá, az alsó szinten is csend honolt. Apu bizonyára már elment dolgozni, míg Mack ugye nem ide jött haza anyától, hanem a saját apartmantjába ment. Köszöntöttem Ladyéket, adtam nekik friss vizet és száraz tápot, majd neki láttam egy kiadós reggeli elkészítésének. Tudtam, hogy Niallt feltudom majd az étellel vidítani, még ha nem is volt kifejezetten rossz kedve, így hát mindent megcsináltam, amit csak találtam a hűtőben.

- Ugye tudod, hogy jöhetsz velem anyához a kórházba? Sőt, első kérdése rögtön te leszel. Szerintem csalódott is lesz, hogy nem jössz – mondtam, miközben az ajtóban álltunk, ajkaimat lebiggyesztettem, hátha mégis csak meggondolja magát és velem tart.

- Abban biztos vagyok – felelte mosolyogva –, de nem akarok zavarni. Majd itthon megvárlak. Addig felhívom a srácokat, vagy nem tudom. Esetleg folytatom a dalomat.

- Hát rendben – sóhajtottam nagyot. – De azért velem ebédelsz, ugye?

- Naná – hajolt hozzám, aztán egy csókot nyomott a számra. – Apukádnál.

- Mhm rendben. Szia – suttogtam a szájába, aztán adtam neki még egy csókot, majd mosolyogva elválltam tőle, megfordultam és elindultam a garázs felé. Leakasztottam a kulcsot a tartóról, aztán már be is pattantam a piros Mini Morrisba. Rögtön megcsapott anyu illata, ami miatt elmosolyodtam, aztán bekötöttem magam és indítottam is a motort. Integettem Niallnek amint kiálltam a garázsból, aztán kihajtottam a kapun is, és el is indultam Alexáék felé. Idegességemben görcsbe rándult a gyomrom, de próbáltam magam lenyugtatni. Természetesen elmondom Alexának, hogy Niall elmondott mindent, aztán kibékülök vele és kifaggatom egy kicsikét, hogy miért haragszik Niallre, végül pedig meggyőzőm őt, hogy tökéletesen megvagyunk, és nem kell miattam aggódnia. Már előre kigondoltam, hogy mit fogok mondani, mégis mikor leparkoltam a ház előtt, úgy éreztem, hogy elfelejtettem mindent. Kiszálltam a kocsiból, lezártam azt, aztán a számkódot beütöttem a dobozba, mire a kapu zúgva jelezte, hogy nyitva van. Átvágtam a kocsi feljárón, majd a kulcsaimmal bementem a házba. Alexa feje rögtön kint volt a konyhából, amint beléptem az ajtón én pedig elmosolyodtam és becsuktam az ajtót.

- Szia – köszöntem neki, aztán levettem a cipőmet, és nagy hévvel átöleltem. Éreztem amint meglepődött, de rögtön visszaölelt, aminek örültem. Válla mögött ráláttam a nappalira, ahol Holly éppen színes építőkockákból épített és észre sem vette, hogy megjöttem. – Hiányoztál – suttogtam Alexa fülébe.

- Te is hiányoztál nekünk Palm – sóhajtotta, majd elengedett és homlok ráncolva mért végig.

- Nincs nálam meleg ruha – magyaráztam, aztán elnevettem magam és egy puszit nyomtam az arcára. – Főzöl?

- Mhm, Hollynak ma kívánságai voltak az ebédet illetően.

- Hűha – vigyorodtam el, aztán rögtön a nappaliba indultam a szőke kislány felé. A bolyhos szőnyegen ült, lábain halvány lila harisnya volt virágokkal mintázva. Felül egy baba rózsaszín hosszú ujjút viselt, melynek az alja fodros volt, így úgy nézett ki, mint egy kis ruha. A póló elején egy balerina volt, akinek csillogó tütü szoknyája volt. Ölembe kaptam, mire felsikított és édes baba hangon nevetni kezdett, miközben én a vállamra raktam és szétcsókoltam a kis arcát.

- Palm, Palm! – visítozott és nevetgélt, én pedig ott halmoztam el puszikkal, ahol csak tudtam. Végül normálisan az ölembe vettem, mire vigyorogva nézett rám, aztán a mellkasomnak dőlt és átölelt.

- Aw kicsikém, te is hiányoztál nekem – forogtam vele ide- oda miközben még mindig öleltem magamhoz.

- Maradsz? – kérdezte, és újra rám nézett.

- Egy kicsikét mindenképp maradok. Utána viszont mennem kell.

- Hova? – görbült le rögtön a szája.

- Anyukám beteg és meg kell látogatnom.

- Ou – mondta, én pedig felkuncogtam és megpuszilgattam.

- De majd találkozunk még, oké? Lehet nem ma, hanem csak holnap, de még fogunk találkozni. Tudod, most jön Hálaadás, aztán nem sokára karácsony, úgyhogy egy ideig nem repülök el – magyaráztam neki mosolyogva, ő pedig felnevetett és összecsapta két kis kezét. – Na, mit építesz? Segíthetek? – kérdeztem amint leraktam a földre, aztán letérdeltem és leültem a sarkaimra. Egy ideig kettesben játszottunk és beszélgettünk, aztán viszont megjelent Alexa és leült szintén mellénk a földre.

- Gondolom, Niall kitálalt, ha csak meg nem tette már korábban – kezdte, én pedig lassan bólintottam egyet.

- Ami azt illeti, nem tudta, hogy rokonok vagyunk – pillantottam rá, ő pedig felvont szemöldökkel nézett vissza rám, miközben odanyújtott a kislányának egy sárga építőkockát. – Nagyon meglepődött, mikor bejöttél a kórterembe. Tényleg nem tudott róla. Aztán amint hazaértünk elmesélte, hogy mi volt köztetek – mondtam halkan.

- Remek, gondolom, most én vagyok a világ legnagyobb ri… Ah, mindegy – rázta meg a fejét, aztán Hollyra mosolygott, megsimította az arcát és végül puszit nyomott oda neki.

- Nem dehogy, hogy mondhatsz ilyet? Egy percre se gondoltam ezt! És ő sem így vélekedik rólad, sőt mi több, nem érti, miért haragszol rá.

- Nem? Hm – bólogatott én pedig értetlenül néztem rá.

- Alexa, senki sem ítél el, vagy hord el mindennek a hátad mögött. Inkább azt nem hiszem el, hogy totál kimaradtam az életed ezen szakaszából.

- Akkor volt Lisa beteg és csak nem akartalak az én problémáimmal nyaggatni, hiszen neked voltak nagyobbak is.

- Alexa nyugodtan elmondhattad volna! Meghallgattalak és segítettem volna – raktam a kezem a térdére, míg ő csak megrázta a fejét.

- Most már mindegy, ami történt az megtörtént. Nem vagyok a legbüszkébb rá, de hát szerettem őket. Mindkettejüket – nevette el magát és feltűnően kerülte a tekintetemet.

- Tudom. És nem is tartalak hibásnak, meg sem fordult a fejem, hogy… tudod, minek tituláljalak.

- Oké – bólintott és mosolyogva rám nézett, míg én csak átöleltem őt. Holly egy édes hangot hallatott magából, aztán felállt és közénk bújt. Elnevettem magam és nyomtam egy puszit a hajára, majd kiegyenesedtem és hátra dobtam előre hullott hajamat.

Egy ideig csendben ültünk egymás mellett és játszottunk tovább Hollyval, végül rákérdeztem arra, ami a legjobban bökte a csőrömet.

- Te miért haragszol Niallre?

- Én nem haragszom rá, csak… nem tudom megmagyarázni. Fura az egész.

- Érzel még valamit iránta? – bukott ki belőlem, mielőtt még visszafoghattam volna, Alexa pedig kissé elkerekedett szemekkel nézett rám.

- Hogy kérdezhetsz ilyet Palmer? Persze, hogy nem érzek iránta semmit! Már nagyon régóta nem! Jó ég, hiszen évekkel ezelőtt volt az egész. És különben is, ő beléd szerelmes, te meg belé. Nem érzek iránta már régóta semmit – nevette el a végén magát, aztán még mindig döbbenten megrázta a fejét.

- Ne haragudj, csak úgy kicsúszott a számon. Hülye vagyok.

- Semmi baj Palmer – kuncogott fel. – Megértem, miért kérdezted, hiszen fülig szerelmes vagy belé – nézett rám vigyorogva, én pedig elpirultam.

- Nem gondolod, hogy… beszélnetek kéne? Hiszen már mindketten lezártátok az ügyet, szóval lehet, jó lenne, ha beszélgetnétek.

- Nem tudom miről kéne beszélgetnünk – mondta kicsit nyersen, ami rögtön szíven ütött.
- Oh, rendben. Akkor nem szóltam semmit – válaszoltam halkan, és tovább építettem Holly lábai között. Örültem volna neki, ha a kedvemért beszélnek, és akkor talán nem lenne kínos, ha találkoznánk, vagy mikor az asztalnál majd éppen a Hálaadási ebédünkre készülünk. De Alexa láthatólag nem akar Niallel találkozni, én pedig ezt tiszteletben tartom. Nem fogom emiatt nyaggatni, ha nem szeretné.