18 - Idő előtt

Halihalloo,

végre megint szombat és a mai rész elég édes lett szerintem.:3 Élvezzétek ki, mert a következő szombaton már elindul a lavina ami egy ideig nem fog elcsendesedni. ;) Köszönöm szépen a pipákat és kommenteket az előző rész alatt.(: Jó olvasást! xx♥

PALMER TONKIN

Niallel és Ladyvel reggel repülőre ültünk és Mexikóba repültünk a Bruno Mars klipforgatásra. Az út nem volt hosszú, aminek örültem, leginkább Lady miatt. Persze nem volt semmi baja, mégis mindig végig izgultam az utat, ha velem repült akárhova is. Habár Lady mindig jó kiskutya, szóval valószínűleg végig aludta a két órás utat. Miután meg volt ő is és a bőröndjeink is, taxiba ültünk és a hotelünk felé indultunk, ami a tengerpart mellett húzódott. Nem lepett meg, mikor megérkeztünk és egy „villa” kulcsait kaptuk meg, Kimberly túlzásba vitte az egészet, és sejtéseim szerint természetesen Niall miatt. Lélegzet elállítóan gyönyörű volt a környék és a kikapott villánk. Fülig pirultam, amint ránéztem a túlméterezett baldachinos ágyra, amire rózsaszirmok voltak szórva. Legszívesebben azon nyomban felhívtam volna Kimberlyt, aki tuti kinevetett volna és rám csapta volna a telefont, azelőtt viszont rám parancsolt volna, hogy ne gyerekeskedjek, hanem élvezzem ki a hetet. Megálltam a szoba közepén, miközben kifelé bámultam a hatalmas teraszra, medencére, végül a végtelenbe nyúló tengerre. Mélyet szippantottam a levegőből, aztán mosolyogva lehajoltam Ladyhez, aki a lábamnak dörgölőzött.

- A paradicsomba hoztál el Palmer? – kérdezte mögülem Niall, hangjából kihallottam, hogy mosolyog. Felkuncogtam és megráztam a fejemet.

- Oh, hidd el, ugyanúgy meglepődtem, mint te – mondtam, majd felálltam és a farzsebembe csúsztatva a kezeimet megfordultam. – Romee és Laurens csak estére érkeznek meg – mondtam, bár fogalmam sincs miért. Elég zavarban voltam még mindig és felesleges mondatomnak hála ezzel már Niall is tisztában volt. Sőt, még Lady is.

- Oké – bólintott mosolyogva. – Lemegyünk a partra fürödni? – kérdezte.

- Persze, ha szeretnél. Akkor átöltözök – fogtam meg a bőröndömet és azzal együtt kiindultam a fürdőszobába. Amint beértem, magamra zártam az ajtót, majd megmostam az arcomat és a pultra támaszkodva néztem a tükörképemre. Megráztam a fejemet, végül egy mély levegő után úgy döntöttem, hogy összeszedem magam. Ez már nem normális, hogy Niall milyen érzelmeket vált ki belőlem. Le kéne állnom a zavarba jövetellel, pirulással és satöbbivel. Persze, tudtam, hogy ez lehetetlen feladatnak bizonyul, de azért lehetnék egy kicsit magabiztosabb.

Kihúztam a hajgumit a hajamból, majd a csuklómra görgettem és vetkőzni kezdtem. Kivettem a bőröndömből egy kék, fehér mintás fürdőruhát, és felvettem. Levettem a karkötőmet és gyűrűimet, valamint a hosszú nyakláncomat is, amiben a nyakamban lógott és csak egy apró gyöngyös, vékonyat hagytam bent. Lemostam a sminkemet, kiterítettem a kis sminkes törülközőmet és kivettem egy nagy kör alakút, aminek a közepén egy dinnye szelet volt, hogy majd ezt viszem le magammal a partra. Megfogtam a bőröndömet és visszamentem a szobába. Először nem láttam sehol sem Niallt, utána viszont felfedeztem a teraszon a barna, kerek ülőalkalmatosságon. Ő is megszabadult a ruháitól és egy csíkos fürdőgatyát vett magára. Nem bírtam megállni a mosolyomat, amint ránéztem. Lábai lelógtak a kanapéról, felsőtestét egyáltalán nem láttam, mivel Lady teljesen rajta feküdt. Elkuncogtam magam, aztán a bőröndömet az övéje mellé állítottam és kisétáltam hozzájuk. Niall felpillantott rám Lady bundája közül, míg én mosolyogva néztem le rájuk.

- Lady, ah, moccanj meg – nyögött fel Niall és óvatosan elkezdte letolni magáról a kutyát. Felnevettem és továbbra is figyeltem, amíg szenvedik vele, végül a törülközőmmel a kezemben leindultam a falépcsőn a part felé. Pár másodperc múlva Lady hasított el mellettem lefelé, és meg sem várva minket a nedves homokon át futott bele a vízbe. Niall csatlakozott hozzám, kezével az enyém után nyúlt és összekulcsolta ujjainkat. – Általában nem szeretek télen tengerpartra menni, de nagyon is örülök, hogy eljöhettem veled – kezdeményezett beszélgetést.

- Miért nem szeretsz télen tengerpartra menni?

- Nem tudom – vont vállat. – Tök furcsa, ha belegondolsz, hogy a világ másik felén nem pont hó, de valami havas eső, vagy eső esik, mínusz fokok vannak, meg köd egész nap és már délután négykor sötétedik. Mi meg itt vagyunk a tengerparton, harmincöt fok van és a víz… meleg – mondta, én pedig felkuncogtam és lebámultam lábainkra, amiket már a sós víz nyaldosott.

- Hát nekem nincs vele bajom. Sőt, kifejezetten élvezem – mondtam, miközben egyre bentebb sétáltunk a vízben. Lady össze- vissza futkározott közöttünk és addig a tengerben, amíg el nem merült. Végül aztán mi is bementünk teljesen addig, ameddig a lábaink már nem értek le és úsztunk egy picit. Lady persze nyelvét lógatva úszott ügyesen utánunk.

- Tudsz jól úszni, nem? – kérdezte Niall.

- Persze – bólintottam, aztán fogtam magam és lebuktam a víz alá, mert a fejemet egyre jobban sütötte a nap és egyszerűen nem bírtam tovább, le kellett buknom a hűs víz alá. Szándékosan úsztam arrébb tőlük, hogy Lady továbbra is bátran kövessen engem. Amint feljöttem a víz alól, megfordultam a feléjük és mosolyogva néztem kiskutyámra, aki ügyesen kapálózott mancsaival. Amint elért hozzám, újra lebuktam a víz alá, és tovább úsztam volna, ekkor viszont Niall elkapta a bokámat erős kezeivel és visszarántott. Nevetése rögtön a fülembe kúszott mikor feljöttem a víz alól. – Héj – fordultam feléje és nevetve a mellkasára csaptam. Ekkor vettem észre, hogy a haja már neki is vizes volt, édesen tapadt a homlokához és halántékához, ami megmosolyogtatott. Niall visszahelyezte a kezeimet a vállaira, majd közelebb húzott magához és az ő kezeit pedig a derekam köré fonta szorosan. Mindketten erősen tapostuk a vizet a lábainkkal, hogy ne merüljünk el, ezért persze néhányszor simítottuk egymás lábát is, de egyáltalán nem volt ciki vagy valami. Niall ajkai vonzotta a szemeimet, amit feltehetőleg ő is észre vett, hiszen pár másodperc múlva már összekapcsolta azokat. Éreztem a sós víz ízét a száján, ahogy valószínűleg ő is az enyémen. Kezeim felcsusszantak a vállán és átkarolták a nyakát. A szívem hevesen vert a mellkasomban, míg a hasamba a lepkeraj bolondult meg. Nem hazudok, ha azt állítom, hogy Niallel még mindig nem csókolóztunk rendesen. Rendben voltam a helyzetünkkel, mégis minden csók és puszi után többet és többet akartam a srácból; és ezt nem mertem megmondani neki. Tudtam, hogy ő azért nem lép, mert rám vár, de nekem egyszerűen nem volt merszem bármit is szólni, vagy cselekedni. Azzal sem voltam tisztában, hogy együtt vagyunk –e vagy nem, azzal meg végképp nem, hogy mi volt közte és Alexa között a közelmúltban. És bár megígértem Saranak, de első sorban magamnak, hogy mindent tisztázni fogok Niallel, később pedig Alexával is, nem léptem, hiszen akkor volt az a rémes félreértés azzal a lánnyal a stúdióban. Akkoriban elfelejtkeztem az egészről, most pedig megint ott tartok, hogy nem akarok semmit sem elrontani és ezért nem lépek. Annyira jól megvagyunk Niallel, és olyan boldog vagyok vele, nem akarom a kapcsolatunkat semmivel sem elrontani. Alexával meg főképp nem.

- Palmer? Mi a baj? – észre se vettem, hogy Niall elhúzódott tőlem, csak akkor mikor megszólalt. Egy picit összerezzentem, hiszen eléggé elmerültem a gondolataim között és Niall hangja pedig visszarántott a valóságba.

- N- nincs semmi baj – erőltettem magamra egy mosolyt és megráztam a fejem. – Ne haragudj – motyogtam, miközben elvettem a kezeimet a nyaka körül és a vízbe ejtettem őket.

- Várj, v- valamit rosszul csináltam? Nem akartam rád nyomulni, ne haragudj.

- Nem, nem nyomultál csak… mindegy. Az én hibám volt – ráztam meg a fejem.

- De mi a baj? Látom rajtad, hogy bánt valami. Ha nem én voltam…

- Tényleg te nem voltál! Csupán csak eszembe jutott valami és… ah, ne haragudj, tényleg – bújtam vissza hozzá és átöleltem.

- Semmi baj – hallottam a hangján, hogy meglepődött, amiért átöleltem, mégis rögtön visszaölelt. – Szeretnél kimenni? Már Lady is itt hagyott minket – suttogta a fülembe, én pedig felemeltem a fejemet és bólintottam. Elkezdtünk kifelé úszni, majd még a vízben elfeküdtünk a homokon. Hasra fordultam, míg Niall az alkarjain támaszkodva feküdt. Államat a kezeimen támasztottam meg és lehunytam a szemeimet, közben pedig élveztem, hogy süt a nap. – Hozok naptejet, mert a nap már éget – szólalt meg Niall, én pedig bólintottam egy aprót és felnyitottam a szemeimet. Figyeltem amint visszaindul a villánk felé, Lady pedig rohan utána. Én magam sem tudom, hogy mi ütött belém és miért hangolódtam ennyire le. Vagyis de, persze tudom. Az ok Alexa és az ő haragja volt. De inkább magamban tartom az egészet, minthogy Niallnek elmeséljem, hogy mi bánt.

Délben rendeltünk ebédet, és a hűvösön henyélve ettünk mindketten. Mindig másról beszélgettünk, bár a jó kedvem még mindig nem tért vissza és ezzel Niall is tisztában volt. De mégsem nyaggatott miatta, amiért eszméletlen hálás voltam neki. Mosolyt csalt az arcomra még akkor is, mikor semmi kedvem nem volt mosolyogni és sokkal jobb kedvre derített, még ha ezt nem is mutattam felé. Niall egy elképesztően boldog személyiség volt, hatalmas szívvel megáldva, és örültem neki, amiért az életemben tudhatom őt.

Kezeimet felé nyújtottam, éppen mikor felállt. Elmosolyodott, aztán lehuppant mellém, majd mellém feküdt, én pedig a kezei közé bújtam. Fejemet a vállára fektettem, egyik kezemmel pedig átöleltem a hasát. Lábaimat az övéi mellé fektettem, míg ő ujjaival a fedetlen karomat kezdte cirógatni. Végül teljesen rácuppantam a srácra, de még mindig olyan érzésem volt, mintha távol lenne tőlem.

*

Fogalmam sincs hány óra volt, mikor újra megébredtem, de Niall még mindig mellettem volt, ahogy Lady a lábainknál pihent és csak ez számított. Éreztem amint Niall puszikkal hintette be a fejemet, ami rögtön mosolyt csalt az arcomra. Visszafúrtam a fejemet a nyakába, mire az egyik kezét a vállamra helyezte. A nyakába szuszogtam, mire kirázta a hideg, ami miatt újra elmosolyodtam, végül felemeltem a fejemet.

- Jót aludtál? – kérdezte Niall rögtön rám pillantva, telefonját pedig maga mellé helyezte.

- Mhm – bólintottam. – Te nem aludtál?

- Nem tudtam – ingatta meg a fejét. – Figyelj Palmer…

- Szavad ne feledd, ki kell szaladnom a fürdőbe. Mindjárt jövök – nyomtam egy puszit az arcára, aztán felálltam és Lady mellett lecsusszantam a kerek kanapéról. Miután pisiltem és megmostam az arcomat, elvettem egy üveges vizet a mini hűtőből és abból nagyokat kortyolva mentem vissza Niallhez. – Na, itt vagyok, mit akartál mondani? – kérdeztem, amint visszaültem fel mellé. Karjait szét tárta, így hát újra azok közé bújtam. Felé tartottam a vizes üveget, mire csak megrázta a fejét, így hát magam mellé ejtettem és addig ficeregtem, míg nem egy kényelmes pozícióban feküdtem az ölében és az arcára is ráláttam. Tudtam, hogy éppen a gondolatait szedi össze, éppen ezért nem szólaltam meg és nem is sürgettem, hiszen ő sem tette ezt sosem velem. Csendben figyeltem és vártam, hogy megszólaljon, amit egy nagy sóhaj után meg is tett.

- Nem tudom – kezdte lassan és halkan –, hogy miért lettél délelőtt olyan rosszkedvű, de azóta motoszkál bennem, hogy nem kellett volna annyira rád hajtanom, hiába mondtad, hogy én nem tettem semmi rosszat. Csak tudod azt hittem, hogy már vagyunk egy olyan szinten, hogy nem fog váratlanul érni, ha megcsókollak – legszívesebben a szavába vágtam volna, hogy vagyunk is, de nem akartam félbe szakítani és kíváncsi voltam, hogy mit akar ebből az egészből kihozni. – Palm nem akarok többet azon gondolkozni, hogy most merjek –e közeledni feléd, vagy ne, hogy ez a megfelelő pillanat arra, hogy megcsókoljalak, vagy nem. Akkor akarok hozzád érni, amikor csak én akarok, és akkor akarlak megcsókolni, amikor én akarom. Nem szeretném túl bonyolítani az egészet, mégis azt csináljuk már mióta. Csak veled akarok lenni. Azt akarom, hogy a barátnőm legyél – mondta ki végre, amit már annyira akart, és szinte láttam rajta, hogy megkönnyebbült. Ahogy én is. – Vagyis, ezt nem pont így akartam kibökni… - nevette el magát. – Jesszusom, ne haragudj, ez milyen bénán hangozhatott.

- Ez nem igaz – mosolyodtam el, aztán a kezeimet a nyaka köré fontam és magamhoz húztam. – Egy gyáva nyúl vagyok, mert én egész végig arra vártam, hogy majd te felhozod a témát és majd megkérdezel, és akkor tisztázunk mindent, de tudnod kell Niall, hogy én is így érzek. Komolyan – nevettem fel, leginkább saját magamon mulattam jól. – Csak annyira hülye vagyok, mert nem mertem neked szólni, vagy jelezni, és ah – nevettem, miközben az arcomat a kezeim közé rejtettem.

- Héj, nem vagy hülye – húzta el a kezeimet az arcom elől, én pedig elpirulva rá pillantottam. – Lássuk be, én sem voltam valami bátor, de ezt betudom annak, hogy régen volt kapcsolatom, és nem akartam semmit sem elrontani. És tudom, hogy te is pontosan ugyanígy gondolkodsz, hiszen már mondtad – nevetett fel, miközben lehunyta a szemeit egy pillanatra, én pedig csak a gyönyörű vonásait bámultam. Elképesztően helyes volt, ahogy az árnyékban kirajzolódott minden kis szeglete és pontosan megtudtam rajta mindent szemlélni, hiszen elég közel voltam hozzá ahhoz, hogy így tegyek. – Szóval akkor most együtt, talán egy szinttel magasabbra emelhetnénk a kapcsolatunkat? Mit szólsz? Palmer, lennél a barátnőm? – kérdezett rá újra mosolyogva, arcán bemélyedt egy kis gödröcske, amibe legszívesebben belenyomtam volna az ujjamat. Kék szemei ragyogtak, arcán a világ legédesebb mosolya terült el, amitől nekem is automatikusan nevetnem kellett.

- Igen, persze, hogy leszek a barátnőd – mondtam ki, miután eléggé megvárattam szegény srácot. Egy kuncogás csúszott ki az ajkamon, miközben megingattam a fejemet. Jót mulattam saját magunkon. – Ah, istenem, még jó, hogy leszek a barátnőd! – nevettem fel hangosan. – Komolyan, nem is tudom, miért vártam vele ennyit, hogy kimondjam. Jaj Niall – tényleg, igazán nevettem saját magunkon és az sem érdekelt, ha Niall hülyének nézett. Az ő hibája volt. A vigyora ragadós, és egyszerűen nevetségesnek tartom magunkat. Kész pont.

Nézett még rám egy pillanatig, aztán belőle is kitört a nevetés, ami miatt én még jobban rázendítettem. Nevettem a nevetésén, aztán azon meg még jobban, mikor Lady felpattant mellőlünk és arrébb ment tőlünk. Szegény kutya, a gazdái teljesen megbolondultak.

- Imádok veled nevetni – préselte ki magából Niall, miközben egyik ujját az arcomra csúsztatta és maga felé fordította, hogy rá nézzek. Rögtön magamra húztam és az ajkaimat az övéire nyomtam. Bal keze az arcomra csúszott, míg a másik a csupasz csípőmet fogta közre. Ha lehet, mostantól még jobban imádtam vele csókolózni. Szájával teljesen bekebelezte az enyémet, úgy éreztem a testem fel akar robbanni, amint súlyát rám helyezte és lassan elfektetett a puha huzatra és párnákra. Ujjaimmal puha hajába túrtam a tarkójánál, és azzal kezdtem játszani, miközben alig győztem visszacsókolni neki. Mindkettőnkből egy sóhaj szakadt ki, mikor végül nem bírtam tovább és elnyílt a szám. Te jó ég. Ennyi érzelemmel még soha senki sem csókolt meg. Komolyan úgy éreztem, hogy felrobbanok, és már izgalommal vártam, hogy mikor történik meg ez. Ekkor viszont Niall elhúzódott tőlem enyhén lihegve, ami megmosolyogtatott. Jobb kezem az arcára csúszott, hüvelykujjamat duzzadt alsó ajkára nyomtam.

- Niall elképesztő helyes vagy és dagad a mellem, amiért a barátom vagy – suttogtam vigyorogva.

- Neked dagad a melled? – kérdezte döbbenten, aztán felnevetett és újra megcsókolt, ezúttal most röviden. – Komolyan baby, néztél már tükörbe? – kérdezte mosolyogva, én pedig felkuncogtam. – Úgy érzem, hogy szavakkal nem tudom körbe írni, mennyire gyönyörű vagy. Még jó, hogy többet nem kell azon agyalnom, hogy valaki lecsap a kezemről idő előtt.

- Ilyeneken gondolkoztál? Aw – kuncogtam fel, miközben a hüvelykujjammal a szeme alatt cirógattam.

- Hát nem egyszer átsiklott a gondolataim között. De tudod most, hogy a barátnőm vagy – hangsúlyozta ki vigyorogva, úgy ahogy én is tettem az előbb – nyugodtan féltékenykedhetek, amiért az egész világ látja, milyen fehérneműt hordasz.

- Nem kell féltékenykedned – kuncogtam fel. – Azok csak képek, amik azért készülnek, hogy reklámozzam a fehérneműt, és nem azért, hogy mindenki tisztában legyen azzal, mit veszek fel. Ha pedig nagyon nem bírod visszafogni magad – mondtam mosolyogva, miközben lepillantottam az ajkaira, amin még mindig ott volt a hüvelykujjam – gondolj arra, hogy olyan, mintha fürdőruhában lennék – mondtam, ő pedig felnyögött, és keservesen felnevetett.

- Azt hittem, hogy majd valami jó tanácsot adsz és megnyugtatsz vagy valami, erre képzeljem azt, hogy fürdőruhában vagy, komolyan?

- Bocsi, de nem igazán tudom, hogy hogyan kezeld a helyzetet – nevettem fel. – Mindenesetre egyáltalán nem kell féltékenykedned, hiszen csakis te érdekelsz.

- Oké – suttogta vigyorogva. - Na, most kettőnk közül kinek dagad a melle? – kérdezte, én pedig felkuncogtam, aztán a kezemet a tarkójára csúsztattam, és lehúztam magamhoz, hogy újra egybe forrasszam ajkainkat.