10 - Sokadik randi

Halihalloo,

omg első Niall szemszög.:3 Aaah, izgatott vagyok a rész miatt, végre történnek dolgok, és idk. Remélem tetszeni fog.:D Imádtam Niall szemszöget írni, szóval lesz még egy pár belőle. Um nem tudom, hogy tudjátok -e, de a sztorit elkezdtem fekpakolgatni wattpadra is, szóval, ha valaki szívesebben olvasná ott, mint itt, nézzen be mindenképpen és jelezzen nekem, hogy jó ötlet volt -e felrakni a részeket oda is. Még csak a hatodik rész került fel, de mindenhéten két részt osztok meg, hogy minél hamarabb utolérjem a bloggert. Okay, nem húzom az időt tovább, jó olvasást!;) Xx♥
P.S: Előre is nagyon boldog születésnapot Freddie!:3♥

NIALL HORAN

Idegesen az órára pillantottam, majd egy utolsó pillantást vetettem az erkélyen megterített asztalra, végül beléptem vissza a nappaliba és becsuktam az üvegajtót. Palmer bármelyik pillanatban megérkezhet a divatbemutatóról, a vacsora pedig még nincs készen. Fogalmam sincs, milyen íze lesz, és ha elcsesztem, akkor az egész este fuccsba mehet. Annál nagyobb égés, hogy nem finom az étel amit csináltam, nem is lehetne. Úgy hogy bízok a receptben, és a minimális konyhai tudásomban. Leültem a kanapéra és előhúztam a telefonomat, ahol éppen egy sms érkezett Harrytől, így beleléptem. Rá zúdítottam rá az aggodalmaimat Palmerrel és az estével kapcsolatban és jól esett, hogy meghallgatott és még tanácsot is adott. Talán kicsit túlságosan is ráparáztam a dolgokra, de idejét nem tudtam volna már megmondani, mikor fordultak egy lánnyal a dolgaim komolyra. Az elmúlt három évben leginkább egy éjszakás kalandjaim voltak, akadtak randevúk is, de semmi komoly. Alexa óta nem volt komoly kapcsolatom, és az elég régen volt, ezért is félek, hogy valamit elrontok. És nagyon nem akarok semmit sem elrontani.

Hallottam amint a zárral babráltak, ezért küldtem még gyorsan egy üzenetet Harrynek, utána pedig felálltam és Palmer elé mentem.

- Szia Palmer – mondtam mosolyogva, amint belépett az ajtón.

- Szia Niall. Hm, micsoda illatok vannak. Csak nem főztél? – kérdezte, miközben lehúzta a csizmáját, aztán szinte belém csapódott és szorosan átölelt. Finom illata bekúszott az orromba, miközben átöleltem vékony testét. Rohadt jól esett a kezemben tartani őt.

Nyomott egy puszit az arcomra, majd elhúzódott a felsőtestével tőlem, derekát viszont tovább öleltem és mosolyogva pásztáztam gyönyörű arcát.

- Mi az? – kérdezte meg kuncogva. Ebben a lányban annyi vidámság van, hogy az már hihetetlen. Állandóan vigyorognom kell miatta.

- Semmi – ráztam meg a fejem mosolyogva. – Már vártalak. Éhes vagy?

- Mint a farkas! Rendeltél valamit?

- Erm, az az igazság, hogy főztem.

- Főztél? Komolyan? – fordult meg, én pedig elnevettem magam és bólintottam egyet. – Ne vágj ilyen meglepődött fejet! – nyúltam felé és kisimítottam egy hajtincset a homlokából.

- Bocsi – kuncogott ő is.

- De még nincs készen, szóval nyugodtan menj lezuhanyozni meg átöltözni. De siess.

- Oksi – mondta vigyorogva, majd tovább ment a folyosón és végül befordult a hálószobába. Én a konyhába mentem, majd elzártam a chilis bab alatt a tűzhelyt és áthúztam egy másikra, hogy jobban hűljön. Természetesen vegán chilis bab volt, és teljesen másképp, mint az igazi Palmer étrendje miatt. Nem főztem sokat, csupán csak egy kis adagot, mely kettőnknek éppen elég lesz. Remélem, hogy az íze is jó. Kiszedtem a tányérokba, és a tetejét fodros szélű, zöld jégsalátával díszítettem. Ezután kivittem mindent az erkélyre, majd letakartam, és meggyújtottam a gyertyákat. Kivittem a bort is, majd izgatottan vártam Palmert, aki a ruháimban jelent meg, széles mosollyal az arcán, kiengedett hajjal és teljesen természetesen. Semmilyen smink nem volt rajta és gyönyörűbb volt, mint valaha.

- Olyan szép vagy – mondtam, miközben kinyújtottam felé a kezem, ő pedig megfogta.

- Niall – kuncogott és a karomra csapott finoman.

- Na, készen állsz a főztömre?

- Igen! Kíváncsi vagyok, mit csináltál – mondta izgatottan.

- Oké, akkor csukd be a szemeid.

- Miért? – szaladt ráncba a homloka.

- Csak csukd, be kérlek.

- Hát rendben – hunyta le a szemeit, én pedig egyik kezemet a derekára csúsztattam és elkezdtem kifelé vezetni.

- Nem leskelődni! – szóltam rá mosolyogva, mert láttam, hogy remegtek a szemei.

- Én nem is! – válaszolt rögtön.

- Lépj egy nagyot – mondtam hátulról a fülébe, mire ő le is lépett. – Oké, kinyithatod – suttogtam. Mosolyogva figyeltem mögüle az arcát, amire csak félig láttam rá. Meglepődött, ajkán máris ott játszadozott az a széles mosoly, mely a nap huszonnégy órájában ott díszíti az arcát.

- Niall, ez… hű.

- Ülj le – súgtam a fülébe, aztán kihúztam neki a széket, ő pedig le is ült. Helyet foglaltam vele szemben, aztán izgatottan néztem rá.

- Előbb a reggeli, most meg ez. Mi a célod? Mit szeretnél? – kérdezte kuncogva, mire én is elnevettem magam. – Aj, de szólhattál volna, én meg itt lejövök a ruháidban, smink nélkül félig megszáradt hajjal – nevetett.

- Tökéletes vagy így is. Megakartalak lepni. Tudtam, hogy fáradt vagy és éhes leszel. Szóval gondoltam főzök neked valamit, ami megfelel a diétádnak is. Szeretném, ha tudnád, hogy fontos vagy számomra. És mivel még mindig nem volt bennem annyi, hogy elhívjalak randizni – nevettem el magam idegesen – gondoltam, hogy egy kicsit hangulatosabbá teszem az utolsó esténket Milánóban. Amiért nem hívtalak el még randizni, az azért van, mert úgy gondolom, hogy a randevúzásnak semmi értelme se lenne. Ugyanolyan lenne, mintha simán együtt lennénk, csak arra rábiggyesztenénk a randi jelzőt, és ezzel talán mindent elrontanánk. Gondolok itt az idegeskedésre, hogy jó lesz –e az egész, vagy nem. Mikor ugyanúgy jól érezzük magunkat, bármikor mikor együtt vagyunk. Mondhatjuk azt is, hogy minden pillanat, amit együtt töltünk a sokadik randink. Vagy, ha elmegyünk valahova. De akkor is, ha csak összebújunk a kanapén és gitározunk. Tehát én így tekintettem a randijainkra – fejeztem be a mondandómat, miközben végig a szemeibe néztem. Az arcán még mindig ott bujkált egy mosoly, ennek ellenére ideges voltam, hogy mit fog válaszolni.

- Hát… én rendben vagyok vele – kuncogta el magát. – Igazad van és örülök, hogy így gondolod. Mert te is nagyon fontos lettél számomra. Semmi értelme annak, hogy elmenjünk valami flancos étterembe és furán viselkedjünk, csak mert az az első randink. Végül is túl vagyunk már több tucat randin, ha így nézzük – nevetett.

- Pontosan – bólintottam. – Ah, örülök, amiért így gondolod és nem értettél félre, meg semmi.

- Egy véleményen vagyunk, szóval nincs miért aggódnod – mosolygott.

- Akkor, szerintem neki foghatunk a vacsorának.

- Igen, végre, éhen halok – nevetett fel, aztán levette a fedőt a tányérjáról. – Niall, ez itt chilis bab?

- Vegán chilis bab – bólintottam mosolyogva.

- Te jó ég, fogalmam sincs mikor ettem utoljára chilis babot – nevetett fel. – Talán tavaly valamikor, mikor otthon voltam a szüleimnél. Apa nagy specialitása a chilis bab. Istenien készíti – mesélte, közben pedig az evőeszközök után nyúlt. – Jó étvágyat!

- Jó étvágyat! Huh, örülök, hogy szereted. Remélem jó is az íze. Életemben nem csináltam még chilis babot – nevettem, aztán mindketten megkóstoltuk, miközben egymás szemeibe néztünk. Szinte egyszerre hümmögtünk fel és dőltünk hátra a székben. A Vegán chilis babomnak jó íze volt.

Vacsora után egy- egy pohár borral a kezünkben letelepedtünk a kis asztal melletti hintaágyra, miközben betakaróztunk pokrócokkal. Palmer a lábait felhúzta, fejét a vállamra hajtotta és hozzám bújva meredt a távolba, míg én őt átkarolva tettem így. A lábammal egy nagyon picit löktem a hintát, így finoman ringatóztunk.

- Niall…

- Hm?

- Örülök, hogy pár hete eljöttél Gigi divatbemutatójára. Ha akkor nem lepsz meg, talán nem hívtalak volna fel Londonban, és nem lennél most itt velem Milánóban. Akkor tényleg csak októberben találkozhattunk volna – emelkedett meg, és rám nézett, miközben a szeme alatt megjelentek azok a kis nevetőráncok, melyeket szívesen megcsókoltam volna.

- Gondolod, hogy akkor nem hívtál volna fel, mikor Londonban voltál? – kérdeztem vissza.

- Mhm, igen. Nem hiszem, hogy mertem volna. New York után sokkal jobban tartottuk a kapcsolatot, szóval szerintem nyuszi lettem volna nyitni feléd – kuncogott fel.

- Hát akkor én is örülök, hogy elmentem New Yorkba. Száz százalékosan miattad döntöttem így. De persze azért jó volt Zaynnel is találkozni és beszélgetni. Hiányzott már – mondtam, miközben visszagondoltam a New Yorkban történtekre.

- Ti srácok… mind jóban vagytok? Úgy értem, Harry és Louis, meg Liam Zaynnel?

- Igen, szerencsére mind rendben vagyunk. Persze az egész teljesen más, már nem keressük egymást olyan sűrűn, mint mikor Zayn még a bandában volt. Valami akkor elszakadhatott közöttünk. Mármint Zayn és mi közöttünk. Mert mi ugye ugyanúgy keressük egymást, meg minden. Csak Zaynnel más a helyzet. Sokkal másabb így, hogy a saját útját járja, és nem vagyunk többé egy bandában. De örülök, hogy beszélő viszonyban vagyunk, sőt, talán attól még egy kicsit többen is. Tehát örülök, hogy haverok maradtunk. Puh, nehéz volt összehozni – nevettem fel, mire Palmer is, aztán visszabújt a mellkasomra.

- Nyugi, értem mit akarsz mondani – kuncogott.

Egy ideig csendben néztük mindketten az eget, noha én szívesebben legeltettem volna a tekintetem az arcán, de sajnos nem láttam rá. Ötletem sem volt, hogy mit mondhatnék, vagy mit kellene csinálnom, pedig úgy éreztem muszáj, lenne megszólalnom. Nem mintha kínos csend lett volna közöttünk. Azt hiszem kínos csend még nem is húzódott közöttünk. Mindig volt valamiről beszélgetnünk, éppen ezért éreztem úgy, mintha már ezer éve ismerném őt. És ez valamiért megmosolyogtatott.

- Mi az? – kérdezte, majd felemelte a fejét és rám nézett. – Miért nevetsz? – kérdezte mosolyogva.

- Csak kettőnkön gondolkoztam.

- Oh, igen? – vonta fel szépen ívelt szemöldökét. – És megszabad tudnom, hogy mit? – vigyorgott.

- Nem – ingattam meg a fejem.

- Miért nem?

- Mert nem – vontam vállat, mire elkerekedett szemekkel meredt rám. Elnevettem magam, majd jobb kezemmel, mely az ölemben pihent eddig az arcához nyújtottam és kisimítottam egy hajtincset onnan. Elakadt a lélegzetem, mikor az arcát a tenyerembe fektette, ezzel azt jelezve nekem, hogy tetszik neki, amit csinálok. Lehunyta a szemeit, én pedig a másik kezemet elvettem a válláról, aztán a másik oldalt kezdtem cirógatni az arcát. Elmosolyodott, aztán felsóhajtott egyet, ami elképesztő milyen dolgokat művelt velem. Egyszerre akartam őt bekebelezni a számmal és tovább cirógatni, valamint ölelni és nézni, mennyire élvezi.

- Elfogok aludni – mormogta, én pedig felkuncogtam, majd az alsó ajkamba haraptam és próbáltam magam megemberelni. Nem tudom, miért félek annyira megcsókolni őt.

Végül egy most vagy soha gondolattal közelebb hajoltam hozzá, de ő még erre sem reagált. Továbbra is tartottam a kezemmel a fejét, miközben az ő szemei csukva voltak. Talán nem viccelt, és tényleg elfog aludni.

Észre sem vettem a gondolataim közepette, hogy kinyitotta a szemeit. Elmosolyodott, mire én is, aztán egy kicsit még közelebb hajoltam hozzá, mire ő felemelte a fejét, és úgy tett, mint én. Emiatt megbátorodtam, így olyan közel hajoltam hozzá, hogy már a szemeibe se tudtam pillantani. Telt ajkait figyeltem, melyen még mindig egy mosoly játszadozott. Mindkettőnk számára világos volt, mit akarok és az, hogy nem húzódott el, sőt közelebb bújt hozzám megadta az utolsó löketet. Lassan és óvatosan a számat az övére helyeztem, miközben kezeimmel még mindig az arcát fogtam közre. Erősebben nyomta nekem a száját, ami miatt ösztönösen mozdultam én is, és húztam meg egy kicsit magam felé a lányt. Kezeim lecsúsztak a csípőjére,

miközben ő lassan szétnyitotta az ajkait és teljesen átvette az irányítást a csók felett. Ő a kezeit a nyakam köré fonta, majd magához húzott teljesen, aztán pedig hozzám simult. Mellkasom az övének nyomódott, kezeim pedig szorosan ölelték körbe a derekát. Mivel térdelt a hintaágyban, meghúztam magam felé, így a combjaimra ült. Olyan erotikusnak és szexinek tűnt a csókunk, pedig igazából nem is nagyon mélyült el. Attól függetlenül így éreztem, lehet, mert már régen nem csókolóztam senkivel. És igazából mi sem csókolóztunk. Ajkaimmal Palmer alsó ajkát fogtam közre, miközben ő az övéivel az én felső ajkamat. Kicsit beszippantotta a számat, mire akaratlanul is egy sóhaj szakadt fel belőlem. Éreztem, hogy elpirult, pedig nem is fogtam már az arcát, majd elengedte a számat, ezáltal pedig én is az övét. Jobb kezemet felcsúsztattam a tarkójára, ezzel megakadályozva neki, hogy teljesen elhúzódjon tőlem, mert tudom, hogy ez volt a terve, de csak is azért, mert zavarba jött. Elmosolyodtam, mire ő is, ez pedig a megnyugvás hullámát küldte végig a testemen. Nem bánta meg, hogy megcsókoltam. Én pedig még mennyire, hogy nem.

Nem sokáig bírtam simogató ajkai nélkül, ezért újra megcsókoltam, ezúttal most rövidebben, mint az előbb. Egyre rövidebb csókokat nyomtam a szájára, míg végül csak apró puszikkal hintettem be azt. Utána letértem a szája sarkára, majd az arcára, és felfelé indultam meg. Végig csókoltam mindkét orcáját az orra mellett, aztán az orrát is, majd a homlokát, halántékát, szája sarkát és újra az ajkait. Ezúttal belőle tört fel egy sóhaj, és akármennyire is vonzónak tartottam, eszem ágában sem volt tovább menni. Több, mint boldog voltam, amiért viszonozta a csókomat és jelenleg ez volt minden, ami számított.

Megmozdult az ölemben, majd átölelt, fejét a vállamra fektette, miközben a karjaimat én is szorosan köré fontam és mélyet szippantottam az illatából. Így ültünk egy ideig ölelkezve, utána viszont megéreztem, hogy Palmer remeg, valószínűleg fázott, mert lehűlt az idő.

- Menjünk be – suttogtam a fülébe, mire elengedett, aztán felállt az ölemből és a pokróccal, mellyel eddig is takaróztunk, beindult. Szerencsére miután végeztünk az étellel, mindent bepakoltunk és elindítottuk a mosogatógépet, így most már nem kellett semmit sem csinálnunk, hanem mehettünk a hálószobába. Palmer ledobta az ágy végébe a pokrócot magáról, aztán bedőlt a matracba, az oldalára gurult és a takaró alá bújt. Mosolyogva álltam az ágy mellett és néztem végig a jelenetet, aztán letérdeltem és egy puszit nyomtam az orrára. – Mindjárt jövök, csak letusolok – suttogtam mosolyogva.

- Jó – válaszolt, aztán nyakig felhúzta magára a takarót, én pedig felkaptam a törülközőmet és egy tiszta alsót, és átmentem a fürdőszobába. Villámgyorsan zuhanyoztam le, majd vettem fel egy tiszta alsót, és visszaindultam a szobába. A piszkos alsónadrágot begyűrtem a bőröndömbe, majd kihúztam egy tiszta pólót, mivel az én alvós pólóm Palmeren volt, a gatyával együtt. Ezután bemásztam mellé az ágyba, és mosolyogva fordultam felé. Álmosan rám pislogott, és láttam rajta, hogy alig bírja már a szemeit nyitva tartani, ezért csak magamhoz húztam és átöleltem őt.

- Jó éjszakát – motyogtam a hajába, aztán puszit nyomtam a fejére, majd mosolyogva lehunytam a szemeimet, hogy engem is elnyomjon az álom.

*

Másnap reggel Palmer telefonjának zörgésére keltünk, és míg ő ásítások közepette felvette, addig én visszadugtam a fejem a nyakába és próbáltam visszaaludni. Viszonylag hamar befejezte a beszélgetést Saraval, utána visszarakta a párnára a fejét és bal kezével átölelte a vállamat.

- Niall, mennünk kell a reptérre – motyogta.

- Mhm, még öt percet – mormogtam.

- Rendben, de én felkelek, mert, ha maradok, visszaalszok – ült fel, én pedig felsóhajtottam majd a hátamra fordultam és úgy néztem rá.

- Úgy már nem tudok aludni.

- Bocsi, de úgy érzem magam, mint aki nem aludt egész éjszaka semmit. Szerintem fáradtabb vagyok, mint tegnap este voltam, mielőtt lefeküdtünk.

- Mhm, elhiszem virágszálam – mormogtam. – Agyon hajtanak. Én is elfáradtam, pedig én csak néző vagyok.

- Na, jó Niall, vissza ne aludj tényleg – mondta nevetve, majd felállt mellőlem.

Míg ő készülődött, addig én feküdtem az ágyban és néztem őt. Elmosolyodtam, amint végigmértem tetőtől talpig még mindig a ruháimban és rohadtul tetszett a látvány. Annyira, hogy szeretném minden reggel ezt látni. Őt, rohadt édes álmos arccal, kócos hajjal és a ruháimban, amik lógnak rajta.

Figyeltem amint kiszed pár ruhadarabot a bőröndjéből, aztán mielőtt kiment volna a szobából, hogy felöltözhessen rám szólt mosolyogva, hogy ne aludjak, mire ülőhelyzetbe tornáztam magam. Végül erőt vettem magamon, felálltam és beágyaztam, majd én is kiszedtem pár ruhadarabot, hogy felöltözhessek. Egy sötétkék falmert és egy ugyanolyan színű hosszú ujjút vettem fel, valamint egy sapkámat készítettem még ki hozzá, majd a bőröndre dobtam. Kivettem a fogkefémet, aztán felraktam tölteni a telefonomat, közben pedig vártam, hogy Palmer visszaérjen és mehessek kimosni a fogaimat. Leraktam a telefonomat, mikor hallottam, hogy jön, majd felálltam mikor belépett a szobába.

- Aw, beágyaztál? Nem kellett volna, de köszönöm – mosolygott aranyosan.

- Én keltem ki az ágyból utoljára, nem? – kérdeztem mosolyogva, miközben gyorsan végigmértem. Ruháimat lecserélte egy barna pulcsira és egy fekete leggingsre. Haja hullámosan omlott a vállára, szemei viszont ugyanolyan álmosak voltak, mint eddig. – Megyek én is még összeszedem a cuccaimat a fürdőből, és aztán indulhatunk is a reptérre – tájékoztattam, ő pedig bólintott, majd a saját bőröndjéhez masírozott én pedig a fürdőszobába mentem. Miután mindent összepakoltunk, elhagytuk a lakást és beültünk Brianhoz, Palmer sofőrjéhez az autóba, miközben az ablakon kinézve felpillantottam az erkélyre, ahol tegnap reggeliztünk és vacsoráztunk és közben nagyon reméltem, hogy lesz esélyem vele visszajönni ide.

09 - Milánó

Halihalloo,

cuteee rész.:3 Ötletek, hogy Alexa miért lehet ideges Nalmer miatt?:3 Várom kommentjeiteket és pipáitokat, remélem tetszeni fog a rész!^^ Jó olvasást! Xx♥

PALMER TONKIN

A hétfői divatbemutató után, amin Niall is megjelent, elmentünk az after partira, utána viszont hamar leléptünk és Niall elvitt a London Eyehoz. Az egész kapszulában mi voltunk egyedül, és az egész annyira romantikus és gyönyörű volt, hogy azt hiszem egész életembe a fejembe vésődött minden kis pillanata. Egyáltalán nem éreztem magam fáradtnak akkor, pedig nem egyszer mentem fel s alá a kifutón. Utána természetesen Niallhöz mentünk, kibontottunk egy újabb üveg bort és meg is ittuk mindet. Lezuhanyoztam nála, és újra a ruháiban aludtam az ágyában. Még mindig nem történt köztünk semmi, de egyre azt kívánom, hogy bárcsak ne lennék ennyire nyuszi és mernék lépni valamit. De talán nem is a nyusziságom az oka a félénkségemnek. Alexa küldött pár sms –t a legutóbbi beszélgetésünk után, és mindben arra kért, hogy ne tegyek hülyeséget, ne dőljek be Niallnek és hívjam fel, amint tudom. Annyit válaszoltam neki, hogy minden rendben van velem, és majd később hívom. Egyszerűen nem értem, miért viselkedik így az unokanővérem. Nem régiben, még ő is azzal nyaggatott, hogy keressek magamnak valakit, hiszen olyan régen volt bármilyen kapcsolatom is. Eddig mindenben teljes mellszélességgel támogatott és segített, jó tanácsokkal látott el, most pedig egyszerűen leakar beszélni valamiről, ami talán megváltoztathatná az egész életem. Mert így érzek Niallel kapcsolatban. Tudom, hogy megváltoztathatná az egész életem azzal, hogy velem van. Mióta megismertem, rám tört az az érzés, hogy szeretnék valakit a szeretetemmel elhalmozni. Valaki mellett állni, segíteni őt, szeretni őt, csókolni őt. Szeretnék reggelente ölelő karok között felébredni és esténként azok között elaludni. Niall kétség kívül elvarázsolt és levett a lábamról, én pedig menthetetlenül belezúgtam. Olyan boldog vagyok vele, mint már régen nem voltam és azt várnám az unokanővéremtől, gyakorlatilag a testvéremtől, hogy velem együtt örül. De ő indokolatlanul akar lebeszélni a Niallel való kapcsolatról. És kezdek beleőrülni, hogy nem tudom, mi baja van Niallel.

Az elmúlt napokban sokat gondolkodtam azon is, hogy rákérdezek Niallnél mi történt kettejük között, amiért Alexa ennyire ellene van. De egyszerűen nem tudtam megkérdezni. Fogalmam sincs miért. Nem vitt rá a lélek. Akárhányszor szólásra nyitottam a számat, mindig más szavak jöttek ki rajta, mint amit akartam. Talán attól is félek, hogy ha megemlítem Alexa ellenszenvességét, Niall belátja, hogy nem akar tőlem semmit és odébb áll. Noha nem így ismertem őt meg, mégis félek, hogy ha megtudja, Alexa mennyire ellene van, megijed majd és nem akar többé velem lenni. Vagy találkozni. Vagy beszélni. Régen volt már egy normális kapcsolatom, kijöttem a gyakorlatból és éppen ezért félek mindentől, mert nem akarok elrontani semmit. Úgy hogy magamban őrlődök ameddig csak lehetséges. Ha még komolyabbra fordulnak a dolgok kettőnk között, akkor úgyis beszélnünk kell erről. Teljesen elkerülni nem tudjuk.

Az elmúlt hat napban annyira hozzászoktam ahhoz, hogy Niall mellett alszok el és ébredek fel, hogy amint megéreztem, mellettem üres az ágy, a szemeim rögtön kipattantak. Körbe néztem a kis hálószobában, de sehol nem volt senki. Visszasüppedtem a párnák közé, majd a telefonom után nyúltam, hogy megnézzem mennyi az idő. Reggel nyolc volt, a belső órám megint időben ébresztett. Hallottam amint nyitódik az ajtó, így meglapultam a takaró alatt és lehunytam a szemeimet, mintha még aludnék. Szerettem volna, ha Niall visszamászik mellém az ágyba, ezért a telefonomat észrevétlenül a párnám alá nyomtam, miközben mocorogtam, majd az oldalamra fordultam. Besüppedt mellettem az ágy, majd Niall puha ajkait éreztem meg a homlokomon. Ezután felállt, majd halkan valamit csinálni kezdett, én pedig óvatosan kikukkantottam a takaró mögül. Az ágy előtt állt nekem háttal és éppen lehúzta a felsőjét, amiben aludt. Meztelen, izmos hátával és kerek fenekével szemeztem, amit persze egy fehér alsó nadrág takart. Elvigyorodtam, miközben végig mértem és az alsó ajkamba haraptam. Niall még hátulról is szexi volt, nem, hogy elölről. Felültem halkan, majd feltérdeltem, végül felálltam az ágyra, utána kezeimet kinyújtottam felé, majd a vállára helyeztem, mire ösztönösen meghátrált, így biztosabban rátudtam nehezedni és a kezeimet a nyaka köré fonni. Ezután a lábaim következtek, és egy kuncogás csúszott ki a számon, amint megéreztem kezeit a combomon.

- Jó reggelt Palm – fordította oldalra a fejét Niall, hogy rám lásson, de nem hiszem, hogy sikerült neki.

- Szia Niall – nyomtam egy puszit az arcára, aztán a fejemet a kezemre fektettem, ami a vállán pihent. – Hova készülsz? – kérdeztem mosolyogva.

- Csak felakartam öltözni, de szerintem túlságosan élvezed, hogy nincs rajtam semmi – vigyorgott, az én arcom pedig pírba borult.

- Azért az túlzás, hogy nincs rajtad semmi – mondtam. – És egész jó itt a hátadon.

- Hm, rendben – indult az ajtó felé.

- Mit csinálsz? – kérdeztem nevetve, ő pedig kiment a folyosóra, majd az aprócska nappaliba.

Azt hiszem még nem említettem, hogy a londoni divatbemutató után Milánóba repültünk mindketten, mert itt folytatódik a munkám. Álmodni nem mertem volna, hogy Niall majd velem tart, de ő itt van, eljött velem Olaszországba és jobban élvezem az egészet, így hogy velem van. Ez a lakás az enyém, még apu vásárolta nekem, mikor először voltunk Milánóban egy divatbemutató miatt. Vele voltam, mert neki is itt volt munkája a városban, amellett, pedig elkísért, segített és támogatott mindenben. A sikeres bemutató után, ami körülbelül az ötödik lehetett még csak életemben, apu elhozott ide, és azt mondta, hogy megvette ezt a kis lakást, mert tudta, hogy odáig lennék érte. Emellett tényleg sokat vagyok Milánóban, és minden sokkal egyszerűbb és jobb a saját kis lakásomban, mint egy luxus hotelben.

Niall elmondása szerint, semmi dolga sincsen, úgyis csak otthon unatkozna és tévézne, vagy talán összefutna néhány barátjával, de kifejezetten magányos lenne a házában egyedül, miután én vele töltöttem ott két napot. Így összepakolt egy nagy bőröndbe, majd foglalt egy jegyet magának, és átrakattuk az enyémet is az ő járatára, így együtt repültünk ide. Talán ezért is vagyok ennyire biztos az érzéseimben, ami őt és a kapcsolatunkat érinti. Ha közömbös lennék számára, nem repült volna velem egy ismeretlen országba és városba, úgy, hogy tudja, a legtöbb időmet a munkával fogom tölteni. Persze Niall volt már Milánóban, de sosem volt esélye körülnézni és turistaként körbe járni a várost. Ezért, amint szabad időm akadt, városnézésen voltunk és próbáltam neki minél több mindent megmutatni. Persze rajongókkal is találkoztunk, nem is kevéssel, amint elterjedt a híre, hogy Niall Milánóban van. Mikor a legtöbben voltak én pont dolgoztam és csak Niall mesélte, milyen aranyosak voltak. De azért én is összefutottam egy párral és imádtam nézni, Niall milyen nagy szeretettel bánik velük.

- Palmer, szállj le a hátamról, mert nem férünk ki az erkélyre – szakított ki a gondolataim közül nevetve Niall, majd megütögette a combomat, hogy megmozduljak. Lecsúsztam a hátáról, majd a hajamba túrtam és próbáltam valami elfogadható állapotba varázsolni, de persze esélytelen volt. – Elég meleg van ma, szóval gondoltam reggelizhetnénk idekint. Megnéztem a diétádat és aszerint készítettem magunknak reggelit – mondta, miközben kilépett a kis erkélyre, én pedig mellé. A kis kerek asztal megvolt pakolva mindenféle

színes gyümölccsel, tányérok, evőeszközök és poharak vártak ránk üresen, hogy megtöltsük őket. – Azt hiszem, ma ilyen gyümölcsös napod van – kuncogott Niall.

- Aw, de édes vagy, köszönöm! – nyomtam puszit az arcára. Leültünk egymással szemben, majd neki is láttunk a reggelinek. Elképesztő aranyosnak tartottam, amiért korán felkelt és mindezt megcsinálta nekem. Legszívesebben az ölébe ültem volna és szét csókolgattam volna azt az édes arcát. – Sajnálom, hogy a mai showra nem tudsz eljönni – néztem rá lebiggyesztett ajkakkal, miközben a pirítósomat vajaztam.

- Ugyan, semmi baj. Későn szóltunk, már nem volt hely. Majd sétálok a környéken, meg várlak itthon – mosolygott, nekem pedig egyszeriben hevesebben kezdett dobogni a szívem a mellkasom ellen. Majd vár rám itthon. Éppen ez az, amit annyira, de annyira szeretnék. Remélem nem rontom el.

Eléggé bereggeliztünk, ezért úgy döntöttünk, hogy összepakoljuk a cuccunkat, mert holnap repülünk Párizsba és kicsit később megyünk edzeni, mert teli hassal nem lenne szerencsés. Ezért összetakarítottuk a konyhát, összeszedtük mennyi élelmiszer van még, amiket ma meg kell ennünk, hogy ne menjen pocsékba mindent, utána rendet raktam a nappaliban, végül jöhetett a hálószoba. Mindketten összehajtogattuk a ruháinkat, beágyaztam, összeszedtük a cuccainkat a fürdőben, de még nem pakoltuk el, hiszen ma este még szükségünk lesz rá.

- Niall, mi lenne, ha ma nem mennénk edzőterembe? – kérdeztem.

- Erm, persze, ha nem szeretnél, nekem oké – bólintott. – De nem kell betartanod az edzéstervet?

- Hát van egy másik, amiben ilyen itthoni vagy szállodába való feladatok vannak. Ha sehogy sem tudnék elmenni két show között edzeni, vagy valami. Nincs kedvem menni, szóval azt gyorsan megcsinálnám a nappaliban, utána pedig bemehetnénk a városba.

- Rendben, akkor én dolgozok egy kicsit a dalomon.

- Oké – bólintottam mosolyogva, majd megfogtam egy narancssárga sportmelltartót és egy sötét kék sport leggingset, és azokkal a fürdőbe mentem. Miután magamra vettem őket, a hajamat felkötöttem a fejem tetejére, majd visszamentem a hálóba. Niall a fejét rögtön felém kapta, amint kinyitottam az ajtót és kicsit alulöltözöttnek éreztem magam a pillantása alatt. Mondjuk én rávetettem magam, mikor egy szál alsóban volt, aztán úgy is reggelizett velem, az én bőrömet meg azért sokkal több ruha védi. Rámosolyogtam, majd elkezdtem kikeresni naptáram, ahova felvolt írva a kis itthoni edzés terv mindenféle eszköz és miegyéb használata nélkül.

- Palmer… - szólalt fel Niall. Imádtam, mikor a nevemet kimondta. Annyira különlegesnek hangzott a szájából.

- Hm – jeleztem neki, hogy hallgatom, miközben tovább lapozgattam a kis könyvben.

- Mondtam már – hallottam amint felkelt és elindult felém, hangja egyre közelebbről hallatszódott –, hogy mennyire gyönyörű vagy? – kérdezte, én pedig elpirulva pillantottam fel rá.

- Igen, mondtad már – haraptam az alsó ajkamba. – És köszönöm.

- Még mindig nem értem, miért kell akkor is minden nap edzened. Annyira vékony vagy, tökéletes alakod van, és mégis agyon hajtanak – ült le mellém.

- Normál esetben nem kell mindennap edzenem. De mikor divathetek vannak, ez mindig így van. Igazából segít koncentrálni, amellett, hogy formában tart, fel is ébredek tőle, és van amikor kifejezetten jól esik.

- Persze, elhiszem, csak… mindegy – rázta meg mosolyogva a fejét. – Túl sokat akadékoskodok, igaz?

- Nem, dehogy. Sőt, nagyon édesnek tartom, hogy így aggódsz értem. És köszönöm – nyomtam puszit az arcára, majd felálltam és a könyvemmel meg a telefonommal kiindultam a nappaliba.

Edzettem egy órát, közben pedig füleltem a hálószoba felé, de alig hallottam valamit. Néha a gitár hangját, de azt is nagyon röviden és halkan. Szívesebben lettem volna Niallel a szobában, és néztem volna, miközben a dalát írja, hallgattam volna gyönyörű hangját és megcsodáltam volna kéz írását. Valamiért viszont úgy gondoltam, hogy biztosan csak zavarnám, és nem jutna vele semmire. Talán filmben láthattam, de úgy véltem, hogy a művészek mikor komponálnak, teljesen egyedül akarnak lenni, valamint nem szívesen mutogatják a fél kész nótát. Noha én hallottam a dal refrénét, mégis úgy hittem, hogy nem lenne szerencsés bemennem Niallhez, mikor dalt ír.

Még egy órán át sms –ezgettem Saraval, közben pedig a közösségiket bújtam, mivel, mint említettem, nem akartam Niallt megzavarni, ő pedig nem jelentkezett. De aztán csak elődugta az orrát a szobából.

- Készen vagy? – kérdezte mosolyogva.

- Mhm, már egy ideje. Nem akartalak megzavarni – ültem fel és lezártam a telefonom.

- Ugyan, bejöhettél volna – rázta meg a fejét. – Szóval akkor megyünk valamerre, még mielőtt menned kell dolgozni? – kérdezte mosolyogva.

- Persze, szívesen. Lezuhanyozok, átöltözöm és mehetünk – pattantam fel, majd indultam is a fürdőbe. Lezuhanyoztam, majd mikor törülköztem esett le, hogy olyan hévvel jöttem be a fürdőbe, hogy ruhát nem is hoztam magammal. Körülnéztem, de szennyesen kívül más nem volt bent, ami elég baj, mert, ha eddig alulöltözöttnek éreztem magam edzős ruhákban, milyen lesz egy szál törülközőben Niall előtt állni? Totál ciki. Miért vagyok ilyen figyelmetlen?

Végül nyugodtan megszárítkoztam, aztán erősen magam köré tekertem a törülközőt, valamint a kezeimmel is ott tartottam, nehogy mégis leessen. Kidugtam a fejem a fürdőből, a szobában résnyire volt nyitva az ajtó, így nem láttam be.

- Niall?

- Igen? – kérdezett vissza a szobából, én pedig vágtam egy grimaszt, végül kifújtam a levegőt és kiléptem a fürdőből. Az cikibb, hogy ha megkérem, forduljon el, nem igaz?

- Erm elfelejtettem bevinni magammal ruhákat – mondtam, miközben gyorsan beléptem a szobámba és a bőröndömhöz masíroztam. Nem pillantottam rá, hiszen az arcom már így is tiszta piros volt. Aztán jött a következő akadály. Hogyan szenvedjek ki bármit is gyorsan a bőröndömből? Szerencsére nyitva volt, így nem kellett még a cipzárral is bajlódnom. Felnyitottam, majd kikapkodtam azt, ami a kezem ügyébe került. A ruhával eltakartam a fehérneműt, majd kivettem még egy combfixet és visszasiettem a fürdőszobába. Végig háttal voltam Niallnek, így fogalmam sem volt, hogy ő hogy reagált a törülközős parádézásomra. Remélem nem kinevetett, hanem talán megmozgattam benne valamit. Na jó Palmer, állj le, és öltözz fel!

Miután elkészültem, már csak egy csizmát vettem elő, ami illik a ruhához, valamint a nyakamba akasztottam pár nyakláncot és belepakoltam a cuccaimat egy kistáskába. Az ágyon ülve felvettem a csizmát, míg Niall a bőröndje és a tükör között járkált. Titokban őt figyeltem, de egyszer észrevette, így aztán inkább nem kockáztattam meg több titkos pillantást felé.

- Készen vagyok – álltam fel, majd mögé léptem. Természetesen őt mértem fel először a tükörben, mintsem magamat. Kék farmert viselt piros tornacipővel és egy fehér felsővel, melyen egy fekete téglalap volt, amiben fehér feliratok álltak. Bal kezén egy szép óra csücsült, haja, mint mindig felfelé meredezett.

- Gyönyörű szép vagy – mondta a szemeimbe nézve a tükörben, én pedig elmosolyodtam és lehajtottam a fejem.

- Mindig zavarba hozol – motyogtam és a karjára csaptam, mire elnevette magát, aztán felém fordult.

- Bocsánat, de ez az igazság. Úgy érzem, nem mondhatom el neked elégszer – fogta a kezeimet az övéibe, mire felpillantottam rá.

- Én pedig úgy érzem, nem győzöm elégszer megköszönni – kuncogtam el magam. Felém hajolt, majd egy puszit nyomott az arcomra, ajkai tovább időztek el ott, mint szoktak. – M-mehetünk? – kérdeztem bizonytalanul.

- Igen – bólintott, majd az éjjeliszekrényhez ment. Zsebre rakta a telefonját, majd egy fekete Ray Ban –t is, utána pedig megfogta a kezem és kiléptünk a szobából. Mivel korábban telefonáltam Briannek, ezért ő már a ház előtt várt minket. Lifttel lementünk a földszintre, majd bepattantunk a kocsiba. Megkértem Briant, hogy vigyen a belvárosba, majd beszélgetni kezdtünk. Niallel elég jól kijöttek, ennek pedig nagyon örültem. Hamar megtalálták a közös hangot, szóval nem kicsiket röhögtünk már együtt.

Sétáltunk egy nagyot, betértünk néhány üzletbe és vettünk pár apróságot is. Niall beszerzett pár szuvenírt, valamint feladtunk egy képeslapot az anyukájáéknak is Írországba.  Éppen mikor két rajongó felfedezett minket, megcsörrent a telefonom, így elnézést kértem tőlük és arrébb sétáltam egy kicsit, amint megláttam, hogy Alexa az.

- Szia. Mi újság? – kérdeztem viszonylag vidámabban, noha kicsit elvette a kedvemet, amikor megláttam, hogy ő hív. Úgy sem hajtogat mást, csak, hogy hagyjam békén Niallt. Ezt újra hallgatni pedig semmi kedvem sincs.

- Szia Palmer. Itt minden oké. Veled mi van? Hogy vagy? Még mindig Milánóban?

- Igen, holnap repülünk Párizsba. Én jól vagyok. Te? Holly?

- Mi is jól vagyunk. Hiányzol nekünk. Holly ma kérdezgetett felőled. Jó lenne, facetimeolni valamikor. Mikor érsz rá?

- Um, talán holnap. Nem sokára mennem kell a bemutatóra és kitudja, mikorra érek haza, reggel pedig repülünk. Majd írok, ha leszállt a gépünk Párizsban, oké?

- Rendben – sóhajtott fel. – Kivel mész? – kérdezte, én pedig az alsó ajkamba haraptam. Pontosan tudja, hogy kivel repülök, de azért mégis csak rákérdez.

- Niallel. A lányok még ma este elrepülnek.

- Lehet neked is ma kellene. Holnap tele lehet a repülőtér paparazzikkal. Este jobb lezavarni.

- A jegyünk holnap reggelre szól Alexa, már nem tudom átrakatni. Holnap repülünk.

- Jól van. Vigyázz magadra, jó? És mindenképpen üzenj, amint megérkeztél Párizsba.

- Fogok. Vigyázzatok ti is magatokra. Puszi.

- Puszi, szia – rakta le, én pedig még egy ideig meredtem a háttérképemre, amin én és Holly voltam. Nem szeretek Alexával rosszban lenni, és ők is nagyon hiányoznak nekem. De fogalmam sincs, hogy és mint lesz ezután, ha Alexa nem hajlandó semmit sem mondani Niallről, vagy megbarátkozni vele. 

08 - Nalmer

Halihalloo,

aand itt is lenne az év első része!:3 Idk mit mondhatnék róla, úgy hogy ne áruljak el semmi lényegeset lolz. A képen Palmer a lentebb említett Topshopos szerelésben vonul fel, és így lesz a következő részekben is, tehát egy kép Palmerről, az adott bemutatón, az adott szerelésében amint felvonult. Jó olvasást! Xx♥

PALMER TONKIN

Másnap reggel amint felnyitottam a szemeim, Niall arcát láttam meg rögtön. Az arcomra mosoly kúszott, miközben kisimult arcát vizslattam. Ugyanúgy feküdtünk, mint ahogy este elaludtunk. Egymást ölelve, én szorosan hozzá simultam. Szőke haja borzosan meredt az ég felé, és legszívesebben beletúrtam volna, de nem volt merszem hozzá. Körülnéztem a szobában, már amennyire tudtam, úgy hogy ne nagyon mozogjak. Sötétség volt, a hatalmas szürke függönyök eltakarták az ablakokat, így semmilyen fény nem áradt be. Az éjjeliszekrényre pillantottam, melyen egy digitális óra állt. Nyolc óra. Megnyugodtam, mert a belső órám időben ébresztett és nem aludtunk el. Ahhoz képest, hogy későn feküdtünk le elég hamar megébredtem. Visszanéztem Niallre, aki szintén ébredezett, így visszabújtam hozzá és mosolyogva néztem az arcát. Pislogott párat, aztán elmosolyodott és nyújtózkodott egyet, miközben szorosabban ölelt magához.

- Jó reggelt – suttogtam, aztán eldöntöttem, hogy nem szólok többet, amíg ki nem mostam a fogaimat. Az hiányzik még, hogy telibe leheljem Niallt a reggeli szájszagommal.

- Szia – mondta csukott szemekkel mosolyogva, majd rám fordult, egyik lába az én lábaim között volt, fél testével pedig rajtam feküdt. Feje az enyém mellett volt a párnán. Kezeit a csípőmre csúsztatta, majd körbe ölelte aztán én pedig a nyaka köré fontam a kezeim. Rendesen ölelkeztünk az ágyában. Te jó ég!

- Mhm, ez így igazán nagyon kényelmes, de attól tartok, hogy ki kellene lassan szállnom az ágyból. Még vissza kell mennem a hotelba, aztán pedig edzésem van – mondtam, miközben az ujjaim a hajába túrtak. Így, hogy ébren volt, sokkal bátrabban túrtam bele a hajába hátulról.

- Hm, nem engedlek el – morogta, én pedig féltem, hogy meghallja, mekkorákat dobban a szívem a mellkasomban.

- Én sem akarom Niall, de muszáj lesz – sóhajtottam, aztán puszit nyomtam az arcára, mire morogva legurult rólam és aztán mosolyogva nézett rám.

- Nem bánod, ha veled tartok edzeni? – kérdezte, miközben felült, így én is így tettem.

- Nocsak, milyen éber lettél egyszeriben – kuncogtam fel.

- Nem akarlak semmi képen sem feltartani, még ha minden porcikám is azért kiáltozik, hogy feküdjek veled vissza az ágyba. Nem akarom, hogy miattam bajba kerülj.

- Hát akkor, menjünk – csúsztam az ágy szélére.

- Egy gyors reggeli azért még belefér?

- Bele. Majd én csinálok, oké? Csak előbb fogat mosnék.

- Oké – bólintott, én pedig a cuccaimról felkapva a fogkefét bementem a fürdőbe. Miután kimostam a fogam, megmostam az arcom, pisiltem és felkötöttem egy rendezetlen kontyba a hajamat, kihúztam a szürke pólót a nadrágból, majd lementem az alsó szintre. Niall épp kiért a folyosóra egy szobából, és amint mellé értem elkapta a csuklómat és magához húzott. Visszatartott lélegzettel néztem gyönyörű kék szemeibe, ő pedig még közelebb húzott magához, majd átölelt. Apró mosoly kúszott az arcomra, fejemet a vállára fektettem és szorosan visszaöleltem. – Örülök, hogy megleptél. És, hogy itt maradtál – suttogta a fülembe.

- Én is – mondtam mosolyogva, majd elengedett és együtt a konyhába mentünk. Mivel én már kigondoltam, hogy mit reggelizünk és szerettem volna egyedül elkészíteni Niallnek, leültettem a fenekére, majd neki láttam megcsinálni a szendvicseket. Megsütöttem a kis zsemléket, majd sütöttem tojást és bacont – amit persze csak Niall fog enni, hiszen mától folytatódik a diétám – olvasztottam rá sajtot, valamint friss zöld salátát raktam még ezek közé. Egy- egy bögre kávéval és pohár narancslével „tálaltam” a laktatós reggelit, melyet Niall széles vigyorral és csillogó szemekkel fogadott.

- Istenem, annyira éhes vagyok! Jó étvágyat! – mondta, majd már a kezébe is vette a szendvicsét.

- Jó étvágyat! – mondtam, majd elkészítettem a kávémat, és én előbb abból kortyoltam.

- Edzés után mik a terveid?

- Mennem kell be a belvárosba, ruhapróbára, utána pedig ott vagyok a divatbemutató helyszínén és várom, hogy készülődhessek a bemutatóra.

- Oh, értem. Milyen bemutató is lesz?

- Topshopos. Én nyitom majd az egész bemutatót – mondtam izgatottan.

- Gondolod, van még meghívó vagy jegy rá?

- Erm, fogalmam sincs. Miért, szeretnél eljönni?

- Igen, szeretnélek megnézni – mosolygott aranyosan. – Gigi showján is olyan elképesztően gyönyörű voltál – bókolt, én pedig fülig pirultam.

- Hát köszönöm. Valóban elég jó kollekció lett. Mondjuk, én mindegyikre ezt mondom – kuncogtam el magam.

- Nem a ruhára értettem, hanem rád. Persze, a ruha is jól állt neked.

- Aw, Niall – kuncogtam el magam, ő pedig csak mosolyogva kortyolt egyet a kávéjából. – Szerezhetek neked egy meghívót. Gyere velem edzés után, és akkor oda tudom adni.

- Rendben!

Reggeli után gyorsan bepakoltunk a mosogatógépbe, majd én visszaöltöztem a tegnapi ruháimba, míg Niall összeszedte az edzős cuccát és szintén felöltözött. Beültünk a kocsijába, és a hotel felé vettük az irányt. Közben a kocsiban folytattuk az éneklést ott ahol abba hagytuk, és mindent énekeltünk a rádióval együtt, amit csak ismertünk. A lakosztályban átöltöztem, majd összepakoltam gyorsan az edzős táskámba az edzős cuccomat, utána pedig bekopogtam Brianhoz és közöltem vele, hogy Niall a fuvarosom mára, így nyugodtan csinálhat azt, amit akar ma, illetve hívom, ha szükségem van rá. Természetesen sokat tudóan vigyorogva bólogatott, pont úgy, ahogyan Sara is szokott, ha Niall kerül szóba. Brian már ki akarta faggatni Niallt és megfélemlíteni egy kicsit, mint ahogy az apák szokták tenni, a lányuk barátjával – és Niallel még csak együtt sem vagyunk –, de nem hagytam neki, és nem csak azért, mert kínos lett volna, hanem mert már késében voltunk.

Niall megszokott edzőtermébe mentünk, ahova ő is szokott járni, majd miután átöltöztem az öltözőben, és jó erősen felkontyoltam a hajam odakint találkoztunk Niallel. Én az edzéstervemet szorongatva néztem körül, végül mindketten neki láttunk a mozgásnak. Egész edzés alatt őt figyeltem, miközben a fülemben az albumaik szóltak egymás után. Kedvem lett volna táncra perdülni és hangosan énekelni az Oliviat, mikor ott tartottam, de akkor totális hülyét csináltam volna magamból mindenki előtt. Mindenesetre a vigyorgást nem tudtam abba hagyni.

Izzasztó két és fél óra után Niallel félre vonultunk a puha szőnyegekre, és míg ő a bordásfalnál nyújtott, addig én a földön.

- Niall, um reklámoznom kéne a ruhákat, amik rajtam vannak, szóval tudnál rólam készíteni egy fotót a telefonommal? – nyújtottam felé.

- Persze – vette el, én pedig visszamentem a matrac közepére, majd hátranyújtózkodtam és állásból lementem hídba. – Wow – mondta, én pedig elmosolyodtam, aztán felemeltem a jobb lábam, közben pedig hallottam amint Niall készíti a fotókat. – Oké, kész van – mondta, én pedig leereszkedtem és levegő után kapkodtam. Niall mosolyogva mellé jött, aztán odanyújtotta nekem a telefont, én pedig elvettem tőle és megnéztem a képeket, amiket készített. – Elég jók lettek. Te mindenhogyan fotogén vagy – kuncogott.

- Nem igaz – nevettem, aztán felültem. – Köszönöm szépen.

- Nincs mit virágszálam. Gyere, felsegítelek – nyújtotta felém a kezét, én pedig megfogtam, majd hagytam, hogy felhúzzon a földről.

- Te végeztél?

- Igen, és te? Készen vagy?

- Igen, úgy hogy mehetünk zuhanyozni – nevettem, közben pedig megfogtam a vizes üvegem, a fülhallgatóm és a kis törülközőm.

- Elég kemény edzésterved van. Te állítottad össze?

- Nem, a személyi edzőm – válaszoltam. – Étrendem is van. A divathetek mindig ilyenek.

- Eléggé meghajtanak. Nem elég, hogy lejárod a lábad a kifutón, még eddzél és diétázz is? Ezek kínoznak!

- Nem kínoznak, csak ilyen a szakmám – nevettem, és nagyon édesnek tartottam, amint így kiakadt és aggódott értem.

Miután letusoltam és visszaöltöztem, Niallel találkoztunk az előtérben, aki, amíg rám várt, meglepett egy gyümölcssalátával. Utána újra autóba ültünk, és gps –szel eljutottunk a divatbemutató helyszínére. Ott kerítettem egy ülőhelyes jegyet Niallnek, majd azzal a kezében indultunk vissza az aula felé.

- Akkor este találkozunk a show után?

- Igen persze, majd megkereslek. Oh, utána lesz egy after parti is, muszáj lenne benéznünk oda, de nem kell sokáig maradnunk, ha nem szeretnél.

- Persze, benézünk. Alig várom, hogy lássalak a kifutón – mondta mosolyogva, majd magához húzott, én pedig már sokadára azt hittem, hogy megcsókol. Helyette viszont csak átölelt.

- Remélem látni is fogsz belőlem valamit – kuncogtam, aztán megszólalt a telefonom, ő pedig elengedett. Lepillantottam a képernyőre ahol Alexa neve villogott. – Majd találkozunk – nyomtam puszit az arcára, ő pedig intett, majd megfordult és kiindult, én pedig gyorsan felvettem. – Szia, Alexa – szóltam bele a telefonba vidáman, miközben a tekintetemmel még mindig Niallt figyeltem, amint beszállt a kocsijába.

- Szia Palmer. Mi újság? – kérdezte.

- Mhm, semmi sok, most végeztem az edzéssel.

- Mész a bemutató helyszínére?

- Ami azt illeti, most érkeztem meg. Mi újság otthon? Holly?

- Hollyval minden oké, éppen a fogát mossa.

- Szia Palmer! – kiabálta a telefonba, én pedig elkuncogtam magam, aztán egy utolsót intettem Niallnek, aki szintén intett az ablakon keresztül, végül megfordultam és hátra indultam az öltözőkhöz.

- Szia, kicsikém!

- Ugyanannyira szereti kimosni a fogait, mint a kezét megmosni. Egy nap vagy ötször kimossa, ha nem többször. Szerintem a fogkrém ízlik neki.

- Mondtam, hogy így lesz – nevettem.

- Palm… - kezdte kicsit komolyabban, mire abba hagytam a nevetést. Sejtettem, hogy mi, vagy inkább ki lesz a téma.

- Igen? Baj van?

- Palm tele van veled és Niallel az internet – mondta, én pedig lehunytam a szemeimet, majd megdörzsöltem a homlokom és jól átgondoltam, mit válaszolok neki.

- Tudom. Ez zavar téged?

- Nem, vagyis igen. Én csak mondtam neked, hogy ne vedd a dolgokat komolyan Niallel, erre te minden szabadidődet vele töltöd.

- Ezt honnan veszed? Londonban vagyok, ő itt lakik és összefutottunk. Ennyi.

- Összefutottatok? Akkor miért érkezel meg ma a hotelbe vele ugyanabban a ruhában, mint távoztál tegnap?

- Alexa, teljesen félre érted a helyzetet. És elég rosszul látod a dolgokat. Niallel az égvilágon nincs semmi baj. A legkedvesebb és legjószívűbb ember, akivel valaha találkoztam. Csak barátok vagyunk. Tegnap főztünk nála, sokáig beszélgettünk, boroztunk, ezért nem vitt vissza a hotelbe, hanem nála aludtam. De ennyi. Nem történt még köztünk semmi.

- Hát épp ez az. Még. Palmer, te érted félre a dolgokat. Én nem féltékenységből mondom mindezt, hanem azért, mert én is voltam Niallel, közelebbről ismerem, mint te és megjártam vele. Nem akarom, hogy fájdalmat okozzon neked. Hogy összetörje a szíved.

- Alexa, megnyugodhatsz, mert tudom, hogy Niall ilyet nem tenne. Fogalmam sincs, mi történt köztetek, de én tudom, hogy nem fogok csalódni benne.

- Rendben. Mennem kell, Holly a távirányítóval szórakozik. Majd beszélünk, szia! – rakta le még mielőtt elköszönhettem volna.

- Puszi, szia – suttogtam a képernyőre meredve, majd megráztam a fejem és a hátsó zsebembe csúsztattam a telefonomat.

- Palmer, baby! – visított mögöttem Sara, mire mosolyogva megfordultam a tengelyem körül, aztán kitárt karokkal vártam, hogy belém csapódjon legjobb barátnőm.

- Szia, Sara – nevettem fel, miközben a kezeimet a nyaka köré fontam, aztán egy hatalmas cuppanósat nyomtam az arcára.

- Mi újság csajszi? Most jöttél meg te is?

- Mhm, nem régen – bólintottam. – Milyen volt az utad?

- Ah, hamar eltelt – legyintett. – Inkább te mesélj. Sikerült meglepned… tudod kit? – hajolt közelebb hozzám, közben pedig izgatottan vigyorgott az arcomba.

- Sara, nem kell, tudod kinek hívnod – nevettem el magam. – Csak arra kértelek, hogy ne visongj, meg ilyenek, mert nem szeretném, ha mindenki ezen csámcsogna – mondtam, miközben beléptünk az épületbe.

- Te jó ég Palmer, mi van köztetek Horannel? – kiáltott fel Stella, amint meglátott minket, majd elindult felénk, őt pedig követte Jasmine, Josephine és Romee.

- Ezzel kicsit elkéstél – nézett rám felvont szemöldökkel Sara.

- Sziasztok – köszöntem zavartan mosolyogva, majd átöleltem őket.

- Olivia, válaszokat akarok! – szólt Stella újra, engem pedig kirázott a hideg, magam sem tudom miért. A fejemben szinte automatikusan indult a zene, és majdnem elvigyorogtam magam, amint a tegnapra gondoltam, mikor Niall ölében ülve gitároztunk és énekeltünk a kanapén. Egyébként a lányok – Sarat kivéve – gyakran szoktak Oliviának becézni, magam sem tudom miért. Stella kezdte el aztán valahogy rám ragadt.

- Mi lenne köztünk? Nincsen semmi – nevettem el magam. – Barátok vagyunk – mondtam, miközben elindultam a kanapék felé, majd leültem rá.

- Oh, ne próbáld meg megint ugyanazt a mesét beetetni nekem! Ezt mondtad Gigi showja után is. Azóta lekaptak titeket tegnap megint együtt, valamint ma is. Csajszi, a tegnapi ruháidban voltál! – dramatizált Stell, mintha olyan nagy hírekről maradt volna le. Alexa is ezzel jött az előbb, hogy ugyanazokban a ruhákban voltam, mint tegnap. Nem hiszem el, hogy ilyen hamar leesett neki, vagy, hogy így kiszúrták az egészet.

Sarara pillantottam, aki Stella mellett foglalt helyet és szintén csak engem nézett.

- Stella, ez nem az, aminek látszik. Tényleg nincs köztünk semmi. Tegnap találkoztunk, sokáig beszélgettünk és elaludtam a kanapéján. Reggel pedig elkísért edzeni.

- Oh, baby, ezt még nem is láttad? – sóhajtott fel Romee majd elém tolta a telefonját, ahol a twitter volt megnyitva. Egy kép volt a képernyőn egy lányról és Niallről, és felismertem őt, vele találkoztunk tegnap az áruházban.

- Igen, és? – néztem fel zavartan a képernyőből.

- Olvasd el, ami alatta van.

Ujjammal fentebb toltam a képernyőt, majd szemeimmel átfutottam a sorokat. A lány azt írta, hogy Niall nagyon kedves és aranyos volt vele, és hogy nagyon szorosan átölelte.

- Igen, és? – kérdeztem, mert még mindig nem értettem az egészet.

- Olvasd tovább.

„Mielőtt elkészítettük a képet, Niall egy lány után kiabált, hogy várja meg. Palmer Tonkin volt az, akivel Niall mostanában lógott. Niall úgy tekintett rá, mintha a barátnője lenne. Palmer visszajött hozzánk, mosolygott, és berakott valamit a kosárba. Együtt vásároltak, látszólag nem kevés élelmiszert. Az egész helyzet nekem úgy jött le, mintha együtt lettek volna. Volt valami abban, ahogy Palmer minket nézett, miután elkészítettük a képet és Niall megint átölelt. És Niall ugyanúgy pillantott rá, mikor utána szólt, hogy várja meg. Teljesen úgy viselkedtek, mint egy szerelmes pár, én pedig miután eljöttem tőlük alig bírtam abba hagyni a vigyorgást. Nem csak azért örültem, mert beteljesült az álmom és találkozhattam Niallel, hanem azért is, mert Niall végre talált magának egy gyönyörű és kedves lányt, akit teljesen megérdemel. Még, ha nem is hivatalos, hogy együtt vannak. #nalmer”

Kétszer is elolvastam, aztán az alsó ajkamba mélyesztettem a fogaimat és fogalmam nem volt, mit csináljak, vagy mit mondjak a lányoknak. Mindannyian csak kérdőn néztek rám, miközben visszaadtam a telefont Romeenak.

- Tényleg nincs köztünk semmi. A lány valamit félre érthetett – mondtam a lányoknak mosolyogva, akik csak összenéztek, aztán megcsóválták a fejüket.

- Azért én remélem, a lánynak igaza lesz. Rád is rád férne már egy ilyen jó srác – állt fel Romee, majd a kanapét megkerülve kezét a vállamra rakta és megszorította aztán egy puszit nyomott az arcomra. Rá mosolyogtam, majd a többi lány is felkelt és mentek a dolgukat csinálni. Csak Sara maradt mellettem a kanapén.

A levegőt hangosan kifújva dőltem hátra a bőr ülőalkalmatosságon, és kérdőn néztem Sarara.

- Mi az?

- Na, most kérem az igazat – csusszant hozzám közelebb, majd a lábait felrakta a combjaimra, ezzel megakadályozva, hogy elmeneküljek. Mondjuk, nem is akartam, hiszen valakivel muszáj megosztanom a tegnap estét. Ha már Alexa ennyire ellenem van, és neki nem mesélhetek az egészről semmit.