04 - Romantikus

Halihalloo,

ismét egy amolyan bevezető rész, nem sok minden történik benne, attól eltekintve, hogy jobban megismeritek Palmert és barátnőit. De ne aggódjatok, szőke hercegünk is felbukkan a részben! ;) A jó hír, hogy majdnem minden dolgozatot, prezentációt sikeresen letudtam, már csak matek tézém lesz, szall így több időm is van írni és talán hozok majd egyszer- kétszer a szünet alatt két részt egy héten.:3 Így a történet is hamarabb beindul, és ti is hamarabb olvashatjátok a részeket, amiket most írok.:3 Nektek mikortól van téli szünet és meddig tart?:) Um, oldalra kitettem egy cserés modult is, szóval chaten kérhettek cserét, szívesen kirakok mindenkit!(: Köszönöm szépen az előző rész alá érkezett visszajelzéseket, még mindig ti vagytok a legjobbak!:3 Ha esetleg még nem tettétek meg, nézzetek be a másik blogomba is: SUGAR. And Beccsu barátnőm belekezdett egy új blogjába, ahol a főszerepet Harry játssza, nézzetek be, ha valakit érdekel egy nagyon jó blog.:3 I FOUND A GIRL. Na nem rizsázok tovább, kellemes hétvégét és jó olvasást! Xx♥

P.S: #JustHoldOn #ProudOfLouis 

PALMER TONKIN

Másnap reggel vissza kaptam az ébresztést Saratól, csak sokkal gonoszabban. Ugyanis míg én őt kedvesen ébresztettem, addig ő csörgött oda lent, aztán idefent is, félre húzta a függönyöket, kinyitotta az ablakokat, utána pedig nagy hévvel rám ugrott.

- Héj! – nyögtem fel, amint megéreztem magamon a testét.

- Palmer kelj fel, most esett le valami! Válaszokat akarok! Persze miután megmostad a fogadat, mert a reggeli leheleted nem a legkellemesebb.

- De szenya vagy – néztem rá szomorúan, majd lelöktem magamról és vele együtt a takarómat is. A macimat, melyen jellegzetes rózsaszín Victoria Secret pizsama volt, felvettem a földről, hiszen alvás közben leejthettem, majd felültem és a fürdőbe mentem, hogy kimossam a fogaim, megmossam az arcom és pisilhessek. Miután megvoltam, visszamentem Sarahoz, aki az ágyamon ülve várt, miközben mögötte a takaróm egy hatalmas gombócban pihent. Elé álltam, mire felnézett rám, én pedig direkt ráleheltem. Persze erre elvigyorodott, hiszen friss mentolos volt a leheletem, majd elkapta a kezem és lerántott maga mellé.

- Mi az már? – kérdeztem, ő pedig rám meredt hatalmas barna íriszeivel. Mindig is úgy irigyeltem őt, a gyönyörű szemeiért!

- Tudod mi jutott eszembe reggel mikor megébredtem?

- Mi?

- Hogy elfelejtettem tegnap megkérdezni, hogy miért bazsalyogtál meg nevetgéltél úgy tegnap! Akkor elmesélted, hogy hülye voltál, és egy idióta rád támadott, viszont kétlem, hogy emiatt lett volna olyan jó kedved!

Na, basszus. Tudtam, hogy Sara elől nem hallgathatok el semmit.

- Nem is bazsalyogtam! – mondtam, de az arcomra már megint vigyor kerekedett, ahogy visszagondoltam a tegnap egésznapon át tartó szívelgetésre instagramon Niallel. Én szíveltem az ő képeit, ő pedig az enyémeket, habár nekem több volt pár százzal, mint neki.

- Te jó ég, most is azt csinálod! Palmer Olivia Tonkin, te megismerkedtél egy sráccal? – visított fel, mire elnevettem magam és megcsóváltam a fejem miközben az ölembe vettem a mackómat.

- Igen – motyogtam a macimat nézve, közben pedig a pizsamáját igazgattam.

- Úristen, úgy tudtam! Palmer, mondj el azonnal mindent! Mindent tudni akarok! Minden apró kis részletet! Mikor ismerted meg? Hogy hívják? Hol találkoztatok? Mi a neve? – mászott az arcomba, én pedig újra elnevettem magam az izgatott kislányos énén.

- Nem nagydolog az egész Sara, nyugi – raktam a kezeimet a vállára és visszanyomtam a matracra. – Tényleg megismertem valakit, de nem kell így rápörögnöd, mert… - én magam sem tudtam, hogy mit akarok mondani. Sarára néztem, aki hatalmas vigyorral az arcán és Ladyt ölelgetve nézett rám. Észre se vettem, hogy Lady feljött hozzánk, noha nem csodálkozok rajta, hiszen biztosan Sara visítozására indult meg az emelet felé. Megsimogattam a fejét, aztán nyomtam rá egy puszit, majd újra a mackómra néztem. – Tegnapelőtt este ismerkedtünk meg, mikor leütötte rólam azt a részeg fickót.

- Jesszusom, ez olyan romantikus!

- Sara, ez nem romantikus! Hálás vagyok neki, amiért megmentett, és eszembe sem jutott egy percre se, hogy romantikázzak vele!

- Hát csajszi, pedig rohadtul rád férne!

- Elnézést? – pillantottam rá meglepetten. – Te ezt mégis honnan veszed?

- Jaj Palmer, mikor volt utoljára barátod? Évekkel ezelőtt! Mikor volt utoljára egy éjszakás kalandod? Az biztos, hogy nem mostanában!

- Tisztában vagyok vele, de akkor sem gondoltam ilyesmire! Hogy nézett volna már ki, hogy ágyba bújok vele, miután megmentett az elől, hogy megerőszakoljanak?

- Oké, csak meséld tovább mi történt.

- Miután leütötte a fickót elfutottunk, aztán megálltunk és aggódott értem, szóval megnyugtattam, hogy velem minden rendben van. Ellentétben vele, mert az ökle szétroncsolódott akkorát behúzott az embernek.

- Basszus!

- Szóval taxit fogtunk és haza mentünk, és lekezeltem az öklét, meg adtam rá neki jeget.

- Oké, akkor igen is közel jártatok az ágyba bújáshoz!

- Egyáltalán nem. Mert aztán beszélgettünk és nevettünk egészen éjjelig, míg nem kidőltünk mindketten a kanapén.

- Akkor együtt is aludtatok?

- Nem! Ő aludt a kanapé egyik felén, én meg a másik felén. Duh Sara, jó hogy most mondtam, hogy még csak eszembe sem jutott ágyba bújni vele – forgattam meg a szemeimet.

- De nálad töltötte az éjszakát! Valószínűleg a reggelét is! Megmentett a csúnya bácsitól! Szétment az ökle miattad! Hát mi ez, ha nem romantikus?

- Ebbe még egyáltalán nem gondoltam így bele.

- Palmer ki az?

Az alsó ajkamba haraptam, aztán felpillantottam rá, de rögtön meg is bántam, hiszen olyan arckifejezéssel bámult rám, amitől egyből zavarba jöttem.

- Niall Horan – hebegtem és próbáltam nem arra koncentrálni, hogy elpirultam, csak hogy minél hamarabb vége legyen.

- Niall Horan? Az a Niall Horan? – döbbent le.

- Hány Niall Horant ismerünk? – kérdeztem vissza a kezeimet széttárva.

- Én egyet ismerek, neki pedig viszonya volt az unokanővéreddel – mondta, nekem pedig elkerekedtek a szemeim. Ezt mégis hogy a francba felejthettem el? – Mi az? Nem is tudtál róla?

- De, de tudtam, hogy kavartak Alexával, de nem nagy figyelmet tulajdonítottam neki, hiszen akkoriban lábadozott anyu a betegségéből, aztán mikor végre volt egy kis erőm Alexával foglalkozni, megkért, hogy ne beszéljünk róla. Szóval soha nem is beszéltünk. Interneten láttam róluk pár képet, és ennyi. Nem hoztam fel, mert megkért rá, és ő se hozta fel soha. Te mit tudsz róluk?

- Ősrégi sztori, együtt voltak egy ideig, aztán ketté mentek és ennyi.

- Oh, hát akkor biztosan nincs nagy jelentősége. Meg amúgy is, úgy érzem Niallben egy jó barátra leltem, szóval…

- Barátra? – vonta fel a szemöldökét, közben pedig egy mocskos vigyor terült el az arcán.

- Sara! Ne vigyorogj már így! – szóltam rá nevetve, miközben éreztem, hogy újra elvörösödöm.

- Tudod, először barátok, majd ágytársak, végül élettársak – sorolta vihogva, én pedig ütlegelni kezdtem egy párnával, melyet Lady eléggé félre értett, így felpattant az ágyon és beleharapott a párnába. Miután szenvedtem vele egy sort, hogy engedje el, a földre dobtam, hogy a szennyesbe vigyem majd, Lady pedig lekóborolt az alsó szintre, gondolom, hogy a sípolós répáját rágcsálja.

- Egy elképesztően nagy hülye vagy! – szidtam le, miközben ő tovább nevetett rajtam.

- Oké, mondd el, hogy miről beszélgettetek.

- Hát úgy mindenről. Csak úgy jöttek a témák, és elég jól elbeszélgettünk. Ráadásul öntötte magából a poénokat és a jó sztorikat, szóval sokat nevettünk. Arról nem beszélve, hogy a vigyora és a nevetése elképesztően ragadó. Ezért van az, hogy ha eszembe jut, vigyorgok, mint egy idióta.

- Oh, Palm, szerintem tetszik neked.

- Oh, Sara, szerintem a fejedre ejtettek – mondtam ugyanolyan hangleejtéssel, mint ő.

- Most miért? Csak hallgasd meg az én verziómat, ahogy én látom az egészet abból, amit te elmeséltél.

Nem fűlött rá a fogam, de végül bólintottam. Egy percre sem jutott eszembe ilyen szándék, míg Niallel voltam. Mármint oké, megfordult a fejemben, hogy milyen helyes, néha kicsit talán hosszabban bámultam meg, mint kellett volna, de ennyi. Sara túl reagálja a dolgot.

- A találkozásotok nem mindennapi volt. Kimentett két mocskos kéz közül, megsebesült miattad, te pedig hálából meggyógyítottad a kezét.

- Sara, ez nem egy tündérmese. Nem sebesült meg, és nem gyógyítottam meg a kezét – sóhajtottam fel.

- Befejezhetem? Köszönöm. Utána beszélgettetek és nevetgéltetek, majd elaludt a kanapédon. Reggel együtt ébredtetek, együtt reggeliztetek, telefonszámot cseréltetek, majd egésznap beszélgettetek a telefonon. Jól érezted magad vele, és látom rajtad, hogy várod, hogy újra lásd – fejezte be.

- Nem reggeliztünk együtt, és nem beszélgettünk telefonon, csak egymás képeit szívelgettük instán – javítottam ki. – Az azért teljesen más, mint a telefonálás, vagy smsezgetés.

- Tök mindegy, a lényeg, hogy követitek egymást a közösségi oldalakon, meg van a száma, tényleg ugye meg van a száma?

- Igen – motyogtam.

- Na, látod? – csapta össze a tenyereit.

- Ez még nem bizonyít semmit. Még mindig azt mondom, hogy túl reagálod az egészet – mondtam, majd a macimat visszadobtam az ágyamra és felálltam. Máris zúgott a fejem a dolgoktól, amiket Sara mondott. Egy frissen facsart narancslére és egy kiadós reggelire vágytam.

*

A napot Saraval töltöttem, voltunk vásárolgatni, délután nálam a kertben napoztunk és fürödtünk a medencében, estére viszont újra a város mellett döntöttünk, tekintve, hogy egyikünknek sem volt kedve főzni, sem rendelni, mindinkább kiszerettünk volna mozdulni. Míg én letusoltam Sara felhívta Josephinet és Romeet, hogy lenne –e kedvük velünk tartani valamerre, Josie viszont nem tudott jönni, mert mára már programja volt, Romeeval pedig majd a kedvenc éttermünkben találkozunk. Miután Sara lebeszélte a találkozót, ő is készülődni kezdett, és leginkább azokat a cuccokat vette fel, amiket ma vásároltunk. Nekem a választásom egy rövid feketeujjatlan felsőre esett és egy színes jelvényekkel ellátott Stella McCartney farmerra. Alap sminket dobtam fel egy vörös rúzzsal, hajamat a fejem tetejére gombócoltam, hiszen biztos voltam benne, hogy melegem lenne, ha nyitva hagytam volna. Egy krémes színű Puma by Rihanna cipellőt húztam a lábaimra, majd egy fekete chokert és két ezüst színű láncot akasztottam a nyakamba. Ujjaimra aggattam még pár gyűrűt, majd fogtam egy vörös száj alakú táskát és beledobáltam pár dolgot, többek között a telefonomat, a pénztárcámat és a kereklencséjű napszemüvegemet. Kisminkeltem Sarat, mivel megkért rá, majd miután lőttünk pár tükör selfiet a telefonjával, elköszöntünk Ladytől és bezártam a házat.

- A kocsiddal megyünk – közölte Sara, mire megtorpantam.

- Oké, és akkor hazafelé vezetsz majd te? Csak mert terveztem egy pohár bort meginni. Esetleg kettőt. Jó mindegy, menjünk azzal – sóhajtottam majd a garázs felé indultam, Sara pedig kiment a ház elé, ugyanis nem akart a garázsig a vadiúj cipőjével a fűben menni. Beültem a fehér Mercimbe, majd miután a garázs ajtaja felhúzódott, kitolattam, az pedig automatikusan el is indult lefelé. Sara bepattant mellém, majd a fejemre csúsztattam a napszemüvegem és elindultunk a belváros felé.

Az étterem teraszán ülve teleettük magunkat a lányokkal, mondván egy hónapig koplalni fogunk a divathetek miatt, így igazán megérdemeljük. Amint kicsit belemerültünk a beszélgetésbe a jövő hónapról, máris mérhetetlen izgatottság fogott el, hiszen pár nap múlva repülök New Yorkba és végre újra láthatom majd Alexát és Hollyt. Tudom, hogy nem lesz sok időm a bemutatók között rájuk, viszont azután igen, így már várom az egészet. Arról nem is beszélve, hogy szeretem a munkám, és élvezem is csinálni.

- Palmer, hallottad amit mondtam? – bökött meg a kezével Romee, mire ránéztem aztán elnevettem magam és megcsóváltam a fejem.

- Ne haragudj, nem figyeltem, kicsit elkalandoztam. Elmondanád újra?

- Palmer mostanában kicsit sűrűn kalandozik el – vette a kezébe a magas falú üveg poharát Sara, melyben valamilyen színes koktél volt, majd ajkai közé vette a szívószálat és szívott az italból. Megillettem egy csúnya nézéssel, hiszen semmi kedvem ahhoz, hogy Romeet is meggyőzzem a Niall és köztem történtekről. Miket beszélek? Nem is történt köztünk semmi!

- Ezt hogy érted? – nézett szőke barátnőm Sarara, mire még egy csúnya pillantást lövelltem felé, végül a kólám után nyúltam. Ennyit arról, hogy lazítok egy pohár vörösbor társaságában.

- Á, sehogy. Felejtsd el – ült fel, majd lerakta a poharát és legyintett egyet. – Romee azt kérdezte, hogy mit szólsz már megint Josiehoz és Alexhoz.

- Mit szólnék? – néztem rájuk értetlenül.

- Te nem is tudod? – kérdezte Romee, én pedig lassan megingattam a fejem.

- Megint összejöttek – nyögte ki végre Sara, én pedig megcsóváltam a fejemet.

- Nem értem Josephinet. Az a srác totális hülyét csinál belőle, és ő mégis mindig visszamegy hozzá – mondta Romee, miközben bekapott egy falat csokis süteményt.

- Nagyon szeretheti, különben nem menne vissza hozzá újra meg újra.

- De hány baromságot kell még Josienak ahhoz eltűrnie, hogy végre észbe kapjon?

- Nem tudom – rázta meg Sara a fejét, majd rám pillantott. – Miért hallgatsz? – kérdezte tőlem, én pedig vállat vontam.

- Csupán csak nem szeretnék beleavatkozni. Josephine barátai vagyunk, de ennyire nem kéne szétvájni a magánéletét, mint ahogy a többi lány is teszi.

- Oké, de akkor ki kólintsa fejbe, ha nem mi? – kérdezte Romee. – Egy barátnak nem ez a dolga? Én aggódom érte és utálom látni, hogy engedi, hogy újra hülyét csináljanak belőle.

- Jaj, félreértettél. Én is nagyon szeretem Josephinet, és igen igazad van, én csupán csak azt mondom, hogy egyszer már megmondtuk a véleményünket Josienak, beszéltünk Alexel is, többet viszont nem tehetünk. Még a végén Josie teljesen ellenünk fordul, és akkor megehetjük, amit megfőztünk.

- Neked is igazad van, de nem bírok belőle kimaradni – sóhajtott fel Sara.

- Héj, figyeljetek, most úgyis összeleszünk zárva egy hónapig, nem igen lesz esélye látnia Alexet, hátha kicsit észbe kap.

- Ja, Alexnek meg lesz ideje valami énekes csaj fülét szopogatni addig – mondta Romee, mire gondterhelten hátra dőltem, hiszen igaza van. Ez minden esetben jó és rossz egyben, hiszen Josephine elszakad a hűtlen barátjától egy ideig, Alexnek viszont megint esélye akad hűtlennek lenni.

Egészen sokáig beszélgettünk a teraszon, végül aztán mind jobbnak láttunk, ha feltápászkodunk és elindulunk valamerre, különben gurulni fogunk a kifutókon, és nem járni. Odaadtam a kocsi kulcsom a lányoknak, mert én még elszaladtam a mosdóba, hiszen túl sok kólát és limonádét borítottam magamba, és amint kiléptem az étteremből a nevemet kiáltották, majd már hallottam is a fényképezők kattogását. Egy vagy két paparazzi lehetett és mielőtt még a képembe másztak volna hatalmas kameráikkal, az étterem biztonsági őre a segítségemre sietett és visszafogta a két embert. Megköszöntem neki, majd gyorsan megindultam a parkoló felé. Aztán az állam leesett, amint megpillantottam Sarat, Romeet és Niallt az autóm mellett állva beszélgetni. Kissé megilletődtem, hogy látom Niallt, fogalmam sincs miért. Utána pánik költözött a testembe, nehogy Sara elkotyogjon valamit, mert akkor Niall biztosan azt fogja hinni, hogy én mondtam el így az egészet Saranak és többé nem akar majd látni. Azután pedig azért fogott el félelem, mert rohadtul sajnáltam volna, ha Niallel nem találkoztunk volna többet.

A lábaim túl gyorsan vittek oda hozzájuk, majd már csak arra eszméltem fel, hogy ott állok Niall mögött.

- Á, már itt is van. Palmer nézd csak, kibe futottunk bele – mondta szélesen vigyorogva Sara, Niall pedig megfordult és ragyogó mosollyal nézett rám.

- Szia Niall – köszöntöttem a srácot elég bénán. Fogalmam sem volt, hogy mit kellett volna mondanom, vagy csinálnom.

- Szia Palmer. Hogy vagy? – kérdezte kedvesen, mosolya rögtön ráragadt rám.

- Köszi, jól, te?

- Mhm én is. Már gondoltam rá, hogy hívlak, csak ma nem volt időm.

- Semmi baj, mármint én is kereshettelek volna, vagy valami – dadogtam, majd Sarara és Romeera néztem. Mindkettejük arcán akkora vigyor volt, hogy körbe érte az egész fejüket.

- Romee, gyere, nézzük meg azt az árust ott – fogta kézen Sara Romeet, majd elrángatta a tengerpart felé.

- A héten valamelyik nap találkozhatnánk. Sajnos nekem a holnap nem jó – folytatta Niall ezzel felhívva magára a figyelmemet.

- Erm, nekem pedig csak a holnap lenne jó, mert aztán repülök New Yorkba.

- Oh. Basszus, pedig reméltem, hogy visszahívhatlak enni, vagy valami.

- Sajnálom, de az egész szeptemberem be van táblázva.

- Oh, hát én is sajnálom – mondta és láttam rajta, hogy őszintén így is gondolja.

- Hogy van az öklöd? – kérdeztem és lepillantottam a kezére, mire felemelte és ő is rámeredt.

- Már nem is fáj – mosolygott rám.

- Ennek örülök – mosolyogtam én is, majd beállt közöttünk a kínos csend. – Akkor majd találkozunk… valamikor.

- Erm, igen, majd beszélünk telefonon – köszörülte meg a torkát. – Remélem, októberben tudsz rám egy kis időt szakítani – mosolygott rám kisfiúsan, mire elpirultam.

- Divathetek lesznek, és a divathetek mindig őrültek. Belőlem is kihozzák az őrültet. Sajnálom.

- Persze, semmi baj, megértem. Tudom milyen érzés – nevetett fel. – Akkor majd később – mondta, én pedig mosolyogva bólintottam és megfordultam, miután kikerült, hogy szemmel tudjam kísérni amíg az étterem felé sétál. Mélyet sóhajtottam, majd beültem a kocsiba, és ha a lányok nem kapnak észbe és sietnek vissza hozzám, akkor elfelejtkeztem volna róluk. 

03 - Telefonszám

Halihalloo,

fogalmam sincs mit írjak, egyszerűen még mindig le vagyok sokkolódva és nem igazán akarom felfogni a történteket. Elképzelni sem tudom, milyen lehet egy édesanyát ilyen fiatalon elveszteni. Őszintén bízom benne, hogy Louis és a családja átvészelik ezt a nehéz korszakot és egy nap majd mosolyogva gondolnak vissza szeretett édesanyjukra, feleségre, családtagra. Nyugodj békében Jay!♥

Köszönöm szépen az előző rész alá érkezett pipákat és kommenteket, valamint a tizenegy olvasót, ti vagytok a legjobbak!♥ Jó olvasást! Xx

PALMER TONKIN

Elgémberedett nyakkal ébredtem fel reggel és hunyorogva pillantottam körbe a világos nappaliban. Nem értettem, miért fekszek a kanapén egy pokróccal betakarva és Ladyvel a lábaimnál, aztán megpillantottam Niallt, aki szintén akkor ébredhetett meg, mint én ugyanis mozgolódott, majd az oldalára fordult, így velem szemben feküdt. Felültem, óvatosan kihúztam a lábamat Lady alól, aki rögtön felemelte a fejét, majd megállt és leugrott a kanapéról. Mire újra Niallre néztem, már fent volt, és ő is engem nézett. Elmosolyodott, mire én is, utána pedig a szám elé raktam a kezemet, mert egy óriási ásítás kívánkozott ki belőlem. Fogalmam sincs meddig, de nagyon sokáig beszélgettünk Niallel, egy óra után már úgy éreztem, mintha ezer éve ismerném őt.

- Jó reggelt – szólalt meg kellemes hangján, akcentusa teljesen belemászott a fülembe, én pedig úgy éreztem, hogy kezdek becsavarodni.

- Szia – válaszoltam mosolyogva, majd felálltam és összehajtottam a pokrócot, mellyel takaróztam. Ő is felült, majd követte a példámat és elkezdte összehajtani a takaróját. – Hagyd csak, majd én megcsinálom.

- Dehogyis – mondta, közben pedig már össze is hajtotta. – Sajnálom, amiért elaludtam.

- Semmi baj – nevettem fel. – Én marasztaltalak és elég jól elbeszélgettünk, szóval…

- Akkor nem csak nekem volt olyan érzésem egy óra után, mintha már ezer éve barátok lennénk? – kérdezte mosolyogva, mire megcsóváltam a fejem.

- Nem, én is így éreztem – kuncogtam fel.

- Um, kimehetnék a mosdóba?

- Persze, már tudod hol van – bólintottam, ő pedig fel is állt és elindult a fürdő felé. Leraktam a pokrócot az ölemből, majd felszaladtam az emeletre én is pisilni, gyorsan fogat és arcot mosni, majd megtöltöttem Lady vizes tálját friss vízzel, és a konyhába mentem kávét főzni. Lefőztem egyet Niallnek is, és mivel nem tudtam, hogy hogyan szereti üresen hagytam és vártam, hogy visszaérjen. Mikor ez megtörtént mosolyogva fordultam felé a két bögrével.

- Kérsz kávét? – kérdeztem, mire bólintott. – Hogyan szereted?

- Kevés tejjel és sok cukorral.

Elfogyasztottuk a kávéjainkat, közben tovább beszélgettünk Niallel, onnan folytattuk ahol tegnap abba hagytuk. Közben Lady megfordult körülöttünk párszor a konyhában, és a telefonom is rezegni kezdett és emlékeztetett rá, hogy ma megbeszélésem van Kimberlyvel a menedzseremmel.

- Köszönöm a kávét Palmer. Meg a jeget és hogy lekezelted az öklömet – nevetett fel.

- Tényleg, fáj még?

- Egy kicsikét, de már sokkal jobb, mint tegnap volt.

- Sajnálom, hogy megsérültél miattam – mondtam és tényleg így éreztem.

- Ugyan Palmer! Ne sajnáld – csóválta a fejét. – Az a szemét többet is megérdemelt volna a képébe.

- Kösz, hogy segítettél – mosolyodtam el halványan.

- Segítek máskor is, ha kell, bár örülnék, ha többé nem kéne semmilyen részeg idiótát leütnöm rólad. Ne kószálj többé egyedül a sötétben – mondta, miközben megkerülte a pultot majd elém állt.

- Rendben – bólintottam. – Nem fogok – mosolyodtam el. – Viszont, ha máskor is segíteni szeretnél, ahhoz kéne a telefonszámod – mondtam lassan, mire az ő arcán is elterült egy széles mosoly. A kezébe adtam a telefonom ő pedig el is mentette a számát. Ezután szó nélkül a kezembe adta az ő telefonját, mely ugyanolyan volt, mint az enyém, csak éppen ezüst és nem arany. Az ajkamba haraptam, majd lepillantottam a képernyőre, aztán elnevettem magam és újra felnéztem rá. – Nem tudom fejből a számom – vettem ki a kezéből a telefonomat, mire ő is felnevetett, én pedig kissé égő fejjel kikerestem a számomat és átmásoltam a telefonjába. Elmentettem Palmer alatt, majd mielőtt kijavíthattam volna az egész nevemre már át is nyújtottam neki a telefont, ő pedig elvette. Miért nem a teljes nevemet írtam be? Mi van, ha több Palmer is van elmentve a telefonjában?

Elindultunk a bejárati ajtó felé, miközben egy kínos csend nyúlt kettőnk között. Én igazából még mindig azzal voltam elfoglalva, hogy nem a teljes nevem alatt mentettem el a számomat a telefonjában, bár így is éreztem azt a kínos csendet.

- Hát akkor kösz még egyszer mindent – fordult felém a bejárati ajtóban. – Vigyázz magadra – ölelt át hirtelen, mire az arcomra mosoly kúszott és bár félénken, de visszaöleltem.

- Én köszönöm, és úgy lesz! – válaszoltam, majd elengedett és megajándékozott még egyszer ragyogó mosolyával.

- Szia – fordult meg, majd lement a lépcsőn és elindult a kövezett úton kifelé. Az ajtóból néztem amint kimegy a kapun, majd lassan visszacsuktam, mikor meghallottam amint a nevemet kiáltja. Gyorsan kinyitottam az ajtót és érdeklődve néztem rá. – Rég aludtam ilyen jól – mondta mosolyogva, majd intett egyet megfordult és elindult, én pedig széles vigyorral csuktam be az ajtót és dőltem neki. Időm sem volt visszagondolni a történtekre, mert ekkor Lady nagy erővel csapódott belém, pontosabban a lábaimnak. Felugrott rám, én pedig megfogtam a mancsait, végül leengedtem és nevetve vakargattam meg a fejét, végül nyomtam rá egy puszit. Szélesen vigyorogva mentem vissza a konyhába, majd néztem a két bögrére mely a pulton pihent. Elnevettem magam és megcsóváltam a fejem az idióta viselkedésemen, felkaptam a két bögrét és a mosogatóba helyeztem őket.

Miután megreggeliztem felmentem az emeletre és miközben benyomtam a beats hangszórókon találomra valami zenét, kinyitottam az ablakokat és az erkély ajtót a szobában, majd a gardróbomba mentem. Kivettem egy fekete, a lábai felé fehéredő Nike futó nadrágot, hozzá pedig egy szintén Nike fehér trikót. Sportmelltartót vettem még magamhoz, majd a fürdőbe mentem és felöltöztem. A hajamat felkontyoltam erősen a fejem tetejére, majd meghúzgáltam pár tincset, hogy még se legyen annyira szoros. Felvettem még egy bokazoknit, majd magamhoz vettem a futócipőmet, a telefonomat, a fülhallgatómat és egy telefontartót, melyet majd a kezemre rögzítek és belerakom az iPhoneom, hogy nyugodtan tudjak futni. Bezártam az ablakokat, majd elindítottam a légkondicionálót és levágtattam a lépcsőn. Felvettem a cipőmet, lekaptam Lady pórázát a fogasról, majd a bezártam a bejárati ajtót és a kulcsaimat a telefonom mellé rejtettem a telefon tartóba. Fütyülve indultam meg a kapu felé, mire Lady már futott is felém. Megsimogattam, közben pedig rácsatoltam a pórázt, és kimentünk a kapun. Arra néztem amerre Niallt láttam eltűnni, de persze ő már nem volt sehol. Bedugtam a fülembe a fülhallgatót, elindítottam a zenét, majd Ladyvel Sara felé kezdtünk el kocogni.

Mehettünk volna a tengerpartnál is, ám amint ez eszembe jutott, el is vetettem az ötletet, hiszen nem sok kedvem volt most arra menni. Isteni nagy mázlim volt, amiért Niall meghallotta a kiáltásom és a segítségemre sietett, különben bele gondolni sem merek mi történhetett volna. Nem is tudom mit gondoltam, mikor egymagam neki vágtam az éjszakának a kihalt tengerparton. Nem a legokosabb döntéseim közé sorolhatom a tegnapit az biztos. Talán Alexának és anyáéknak el sem mesélem, hogy mi történt, csak feleslegesen ijednének meg. Arról nem beszélve, mennyire letolnának aztán, miután elmúlt az ijedtség.

Próbáltam kilökni az elmémből a kellemetlen eseményeket tegnapról, majd a szemeim elé rögtön egy szőkeség ugrott ragyogó kék szemeivel és imádni való mosolyával. Kénytelen voltam elnyomni egy feltörekvő mosolyt, amint visszagondoltam a tegnap éjszakára és a ma reggelre. Nem titok, hogy jól éreztem magam Niallel, mi több, nagyon jól. Régen nevetetett már meg ennyire valaki, ő viszont árasztotta magából a poénokat, arról nem beszélve, hogy ha ő nevet, akkor mindenki másnak is kell, aki egy légtérben tartózkodik vele. Jól esett vele nevetni, ahogy beszélgetni is és komolyan úgy éreztem, mintha már ezer éve barátok lennénk. Örülök neki, hogy egymásba botlottunk, mert akár jó barátok is lehetünk. Egy éjszaka alatt teljesen megismertem, szinte mindent megtudtam róla. Örülnék, ha a barátaim között tudhatnám. Remélem, mindkettőnknek akad ideje, és majd lesz alkalmunk egymással beszélni.

Amint megérkeztem Sarahoz, beütöttem a kódot a kapu előtt, majd amint beértünk a kertbe levettem Ladyről a pórázt, és hagytam, hogy hagy derítse fel a kertet. Egyáltalán nem volt neki ismeretlen a hely, hiszen Saranál van a második otthona. A bejárati ajtó zárva volt, így hát a terasz felé indultam meg, majd elhúztam a teraszajtót, mely tudtam, hogy nyitva volt. Levettem a cipőmet amint bent voltam a házban, majd az előszobában leraktam és a konyhába indultam. Teljes csend honolt az alsó szinten, így miután kivettem egy üveg vizet a hűtőből és ittam belőle halkan az emelet felé indultam. A hálóban aztán szemem elé tárult alvó barátnőm, aki egy párnát szorongatott magához. Elnevettem magam, majd a lábára ültem és vártam, hogy felébredjen. Szívesen mellé feküdtem volna, azonban izzadt voltam a futás és a hőség miatt, ami odakint van.

Hamar megmozdult, és a hátára fordult volna, ha ugye nem ültem volna teljes súlyommal a lábaira. Így csak a felső teste csavarodott ki. Hunyorogva kinyitotta a szemeit, mire elnevettem magam, aztán lehajoltam hozzá és puszit nyomtam az arcára.

- Szép jó reggelt Sara! – mondtam, majd lecsúsztam a lábairól és mellé ültem az ágyon.

- Szia – morogta vissza, majd hátat fordított nekem és a fejét egy párnába fúrta.

- Ideje felkelni – kuncogtam fel. – Már tíz óra van. Csinálok neked reggelit. Mit szeretnél enni?

- Úristen Palm, lődd le magad. Miért vagy egy Duracell nyuszi?

- Nem vagyok! Csak már javában délelőtt van, kelj fel!

- Te miért vagy máris fent? Nem fotóztatok éjszakáig? – fordult felém és rám nézett álmos arcával.

- De igen, de felébredtem, most miért faggatsz? – csúsztam az ágya végébe, majd leszálltam. Az ablakokhoz indultam, majd elhúztam a függönyt, mire Sara felnyögött és hátulról nekem vágott egy párnát. Felnevettem, majd kinyitottam az ablakokat aztán felvettem a párnát, amit hozzám vágott és visszadobtam neki.

- Hát jó, ha már felajánlottad, akkor rántottát kérnék meg pirítóst és sok zöldséget mellé. És valami gyümölcsös smoothiet is csinálhatsz – sóhajtott fel.

- Pft, jól van – nevettem fel, majd le is indultam.

Miközben megcsináltam Saranak a reggelit, zenét hallgattam és dúdolgattam. Egész idő alatt persze Niallen gondolkoztam és néha el is nevettem magamat, amint eszembe jutottak a vicces történetei vagy poénjai a tegnap estéről.

- Te mit nevetsz? – ijesztett meg Sara amint a konyhába lépett és megszólalt.

- Semmit – válaszoltam, miközben próbáltam elrejteni a vigyoromat. Megfordultam a tányérral a kezemben, majd lehelyeztem Sara elé a pultra evőeszközökkel és a smoothieval. Utána én is megfogtam a poharam és leültem vele szemben a gyümölcsturmixommal. – Jó étvágyat!

- Mhm, kösz baby – mondta teli szájjal, én pedig megforgattam a szemeimet és beleszívtam a turmixba egy szívószál segítségével. – Mi a mai program? – kérdezte, én pedig elhúztam a számat, hiszen tökéletesen láttam közben a megrágott kaját a szájában. Általában ha ketten vagyunk, Sara kifordul önmagából és úgy viselkedik, mint amit egy pasi is megirigyelne.

- Kimberlyvel lesz egy megbeszélésem és ennyi. Miután megetted elmehetnénk futni.

- Oké.

- Neked terveid mára?

- Délután van egy fotózásom, este pedig szerintem megyek hozzád és viszek vacsorát.

- Rendben – bólintottam. – Úgy sincsenek nagyon terveim.

- Milyen volt tegnap a fotózás?

- Mhm, jó. Sokáig elhúzódott.

- Hát gondoltam, mivel ugye eleve sötétben akartak fotózni… - mondta, én pedig megforgattam a szemeim, de közben egy vigyor kúszott az ajkaimra. Kezembe vettem a telefonomat, majd feloldottam és találomra instagramra mentem a hüvelykujjammal. Miután egy ideig szörföltem a kezdőlapon, az értesítésekbe léptem ahol az első dolog volt amit kiszúrtam, hogy Niall bekövetett. Észre sem vettem, hogy elmosolyodtam, ujjammal pedig automatikusan a nevére mentem, hogy bejöjjön a profilja. Meglepődve vettem észre, hogy én

már követem őt, közben pedig próbáltam visszagondolni, hogy mikor követhettem be. De fogalmam sem volt róla, ezért inkább a profilját kezdtem nézegetni. Mielőtt még visszafoghattam volna magam, már be is lájkoltam az egyik képét melyen, egy hídon ül, körülötte zöld pázsit, mögötte pedig épületek rajzolódnak ki. A kamerába vigyorgott, melyen nekem is vigyorognom kellett, hiszen annyira ragályos mosolya van, hogy az már hihetetlen. Felsőtestén egy fehér felső feszült, lábait farmer és sportcipő védte. Szőke haját egy baseball sapka alá rejtette el. Tovább görgettem lefelé, majd újra beszíveltem egy képét mielőtt még megtudtam volna magamat állítani. Arca a képen komor volt, magát fotózta a tükörben, és annak ellenére, hogy nem mosolygott, elképesztő helyes volt. Már készültem beszívelni a következő képét is, melyen a barátaival van, ekkor jött egy értesítés, hogy Niall is beszívelte egy képem. Elkuncogtam magam, aztán rámentem a képre, melyet belájkolt, hogy megnézzem kicsit közelebbről is. Ekkor újra felvillant a piros kis jelzés alul, mely azt jelentette, hogy Niall tovább szívelt. Vigyorogva figyeltem a kijelzőt, míg nem Sara rám nem kiáltott, ami miatt halálra rémültem és a telefon is a márványon landolt a kezemből.

- Mi az? – kiáltottam vissza rá értetlenül, ő pedig visszaült a helyére és felvont szemöldökkel méregetett. – A frászt hoztad rám!

- Én itt jártatom a számat, de te rám se bagózol. Vigyorogsz itt idétlenül meg nevetgélsz a telefonodon, ch – cüccögött, én pedig lezártam a képernyőt.

- Bocsi, mit mondtál?

- Az nem érdekes. Mit néztél? És miért vigyorogsz így?

- Csak az instát – vontam vállat.

- Ja, és azon vigyorogtál meg nevettél így. Nagyon szarul hazudsz. Arról nem beszélve, hogy úgy ismerlek, mint a tenyeremet – vigyorodott el. – Szóval? Mit sumákolsz?

- Én nem sumákolok semmit! – nevettem el magam. - Tényleg az instát néztem.

- Oké, akkor most még ezerszer letagadod, én pedig ezerszer elmondom, hogy hazudsz. Átugrottuk, most jön az a rész, hogy elmondod, mitől csillognak ennyire a szemeid. Azt hiszed, vaksi vagyok? – fonta össze a karjait a mellei alatt, én pedig megforgattam a szemeim és direkt elkaptam a tekintetem. Sara hajlamos néhány dologba többet képzelni, mint kellene, szóval már meg sem lepődöm a kirohanásán.

- Nem tudom, mit kellene elmondanom – tettem tovább a hülyét, ő pedig felmorgott és bekapott egy nagy adag tojást.

- Mondjuk, elmesélhetnéd mi történt – ezt úgy mondta, mint aki ezer százalékig biztos benne, hogy történt valami. Néha megijedek tőle, hiszen olyan dolgokra jön rá, amikre nem szabadna. Ilyenkor mindig felteszem magamnak a kérdést, hogy vajon bekamerázott?

- Argh, de egy kíváncsi nőszemély vagy – ingattam meg a fejem, mire az ő arcán egy vigyor terült el, hiszen tudta, hogy győzött. – Nem történt igazából nagydolog. Vagyis… így visszagondolva már nem az.

- De mondd már! – sürgetett.

- Szóval tegnap a fotózás után nem voltam még álmos, meg fáradt sem és gondoltam, hazasétálok. Elindultam a tengerparton, aztán pont egy ilyen elhagyatottabb helynél egy részeg férfi nekem támadott, és megfogdosott. De aztán jött egy srác, és leütötte, szóval nem történt semmi azon kívül, hogy megijedtem. De reggelre el is felejtettem – legyintettem.

- Jesszusom, te nem vagy normális! Egyedül neki indulsz az éjszakának a sötétben és csodálkozol, hogy rád támadnak?

- Én nem csodálkoztam!

- Palmer, neked elmentek otthonról? Az a tag meg is erőszakolhatott volna!

- Jó, tudom. De nem történt semmi!

- Mert valami másik sötét alak megmentettet! Komolyan mondom, nem vagy normális!

- Sara, nyugi – mosolyodtam el. – Minden rendben van. Aztán hazamentem és ennyi.

- Komolyan haragszom rád! Egy hülye vagy!

- Na – biggyesztettem le a számat. – Ne haragudj!

- És be sem akartál nekem erről számolni?

- Hát nem igazán volt tervben, mert tudtam, hogy így reagálnál. Pedig nem történt nagydolog, csak valami ittas…

- Valami ittas ember megakart erőszakolni, te pedig nem tudtad megvédeni magad, és rohadt nagy mázlid van, hogy jött valaki, aki leütötte rólad!

- Igen – motyogtam, és magamban újra hálát adtam Niallnek, hiszen tényleg a megmentőm volt. Ráadásul a pasinál még kés is volt.

Sara egy ideig magában fortyogott meg motyogott, és tudtam, hogy rendesen felhúztam őt ezzel az egésszel, de csak azért, mert meggondolatlan voltam és aggódott értem. Miután megittam a smoothiet neki láttam elpakolni a konyhában, közben Sara felment az emeletre átöltözni. A körmeimet melyek sima fehér gél lakkal voltak kifestve, bámultam, míg Sara el nem készült. Mikor aztán újra csatlakozott hozzám, elé álltam és átöleltem, mert tudtam, hogy így sikerül valamelyest megenyhítenem. Persze rögtön magához szorított, aztán leszidott még egyszer, végül jajgatott egy sort, hogy mennyire buta vagyok. Utána pedig végre elindulhattunk.

02 - Segítség

Halihalloo,

aaaand második rész!:3 Aw, nem hittem volna, hogy három kommentet és hét pipát kapok máris az első részre, annyira jól esik a visszajelzéseitek srácok, nagyon- nagyon köszönöm!♥ Nem tudjátok mennyire feldobtok vele, mennyire motiváltok a további részek írására és hogy mennyire örülök nektek!:) Mivel az előző blogomnál úgy éreztem, hogy nem éreztetem elégszer az olvasóimmal mennyire örülök kommentjeiknek, mostantól minden megjegyzésre válaszolok, szóval ha valakit érdekel bekukkanthat és megnézheti a válaszom.(: Omg a mai részben már történnek rendesen dolgok, aaand remélem tetszeni fog nektek!;) Jó olvasást! Xx♥

PALMER TONKIN

A lemenő nap látványa a legcsodálatosabb volt. Akárhányszor részem lehetett benne, ezer fényképet lőttem a telefonommal, melyekből aztán egy biztosan felkerült instagramra és twitterre. Most sem volt ez másképp, noha a kép feltöltést eltoltam, hiszen Briannel és Lilyvel voltam, és a kockulás most nem fért bele. Rengeteget beszélgettünk, próbáltam őket az esküvő témáról faggatni, de egyelőre még nem látnak megfelelő időpontot a ceremóniának. Közben persze teleettem magamat, így mikor aztán a szünetem lejárt, kissé nehézkesen indultam vissza a stábhoz, akik már vártak rám. Elköszöntem Briantól és Liltől majd visszamentem a srácokhoz.

- Kezdhetünk? – kérdezte a sminkes, én pedig mosolyogva bólintottam és leültem a székbe.

*

Éjfél is elmúlt, mire befejeztük a fotózást. Nagyon jó képek lettek, a sötétben pedig pláne. Egy lélek sem volt már arra, amerre mi. Fáradt voltam, de jól bírtam, szerencsére a délutáni alvásnak. Nem volt kedvem hazamenni, így miután elköszöntem a stáb tagoktól, gyalog elindultam a homokban a víz mentén. Nem volt teljesen sötét, mert nem messze tőlem volt a sétány, ahol égtek az utcai lámpák. Küldtem egy smst Alexának, majd a telefonomat újra elraktam és tovább sétáltam. A hold és a csillagok ragyogóan fénylettek a sötét égbolton, a tenger hullámzásának a hangja pedig egészen hangos volt. Sosem fogom megunni ezt a hangot, egyszerűen imádom hallgatni. A homok még meleg volt a lábaim alatt, de nem tűzforró, ahogy napközben. Azt hittem, hogy egy lélek sem ólálkodik már ilyenkor a parton, úgy, mint én, viszont nem messze tőlem a sötétségben egy ember körvonalai kezdtek kirajzolódni előttem. Átfutottak az agyamon őrült gondolatok, melyek a sok krimi miatt lehetnek, amiket állandóan nézek a tévében, még, ha néha elborzadva is. Mindig azt mondom magamnak, hogy leállok, és nem nézek többet ilyen sorozatokat, viszont mikor elkezdődik, nem bírom megállni és végig nézem az adott epizódot, mint egy fanatikus.

A sötét alakot lehagytam heves lépteim miatt a homokban, végül elértem a part azon részéhez, ahol a kisebb bisztrók, boltok, szuvenír árusok foglalták helyüket. Itt már nem voltam egyedül, hiszen szinte minden bisztró asztalát fiatalok és családok népesítették be. Úgy döntöttem, hogy továbbra is lent sétálok a homokban, a sétány mellett, mely hosszú, fehérre festett fa deszkákból volt kirakva. Egy idő után persze a sornak vége lett, én pedig egyre távolodtam újra a zajtól. A távolban rengeteg fény égett, mely mind azt mutatta, hogy a város sem alszik még. Noha azt hiszem Los Angeles soha nem is alszik. Olyan nagy városok közé tartozik, ahol éjjel nappal hatalmas sürgés forgás és forgalom van.

Már egy ideje csendben meneteltem, csak a tenger hangja és a homok ropogása volt a társaságom, mikor reccsenést hallottam magam mögül, így önkénytelenül is hátrafordultam, hogy megnézzem, mi vagy ki volt az. A sötétben nem láttam semmit, így hát előre fordulva inkább a lábam elé néztem, mielőtt hanyatt estem volna.

Ugrottam egyet ijedtemben, mikor nem messze tőlem egy alak egy kőhöz vágott egy üveget, mely hangosan csattant a kövön. Újra megszaporáztam a lépteimet, és szigorúan előre figyeltem, közben pedig reméltem, hogy az az alak nem vesz észre engem. Újabb csattanás hallatszódott, ami miatt a szívem a torkomba ugrott, a hasam pedig összezsugorodott. Már szidtam magamat, amiért éjszaka neki vágtam a tengerpartnak egyedül, viszont egy részem meg csak a szemét forgatta a beszari énemen. A tag valószínűleg részeg, száz százalék, hogy észre sem vett és messze vagyok tőle. Vagy egy agresszív gyilkossal van dolgod Palmer, úgy hogy szedd össze magad, idézd fel az önvédelmi órákon tanult mozdulatokat és sprintelj vissza az emberek közé.

Lassítottam lépteimen, és próbáltam a távolba meredni az autóút felé, mely igen- igen kihalt volt. Tudtam, hogy legalább még egy kilométerre vannak újra a tengerparti árusok, és csak ott tudnék beszállni egy taxiba. A mögöttem lévő tag miatt teljesen elment a kedvem a sétálástól, csak haza akartam érni épségben, ezért megálltam és magam mögé pillantottam. A sötétben nem láttam senkit, az árusok pedig még közel voltak. Legalábbis közelebb, mint az egy kilométerre lévőek. Visszakellene mennem és hívnom egy taxit.

Végül megfordultam és visszaindultam arra, amerről jöttem. A szívdobogásomat próbáltam mély levegővételekkel kontrollálni, miközben a figyelmemet a hullámzó tengerre összpontosítottam. Gyorsan lépkedtem a homokban, miközben szigorúan az előttem játszadozó fényekre néztem, hirtelen viszont elkapta valaki a kezem, ami miatt felsikoltottam és ugrottam egyet ijedtemben. Tudtam, hogy az üvegtördelő tag áll mögöttem, éreztem az alkohol és a cigaretta keverékének erős szagát. Alsókaromat szorosan fogták össze mocskos ujjai, körmei a bőrömbe vájtak, mely még jobban megijesztett. Lassan fordultam meg, hogy szemben álljak az alakkal, akinek borostás arcán széles vigyor terült el. Ránézésre megtudtam mondani, hogy nem volt fiatal, többet viszont aligha tudtam kivenni a sötétből.

- Méterekről éreztem a csodás illatodat, szivi – hörögte mély hangon, a testemet pedig lúdbőr borította a fejem búbjától egészen a kislábujjamig. – Ha közelebb jönnél, még azt is megtudnám mondani, milyen parfümmel vagy befújva – rántott közelebb magához, én pedig minden izmomat megfeszítettem.

- Engedjen el! – szűrtem a fogaim között és készen álltam tökön rúgni, ha még közelebb kényszerít magához.

- Oh, nem, akkor elfutnál galambom – szavai szinte egybefolytak, mégis tökéletesen értettem, amit mondott. A szorítása még erősebb lett, majd újra maga felé rántott, én pedig mikor elég közel kerültem hozzá felhúztam a térdemet így a tökébe találva egyenesen az embernek. Felnyögött és kissé összegörnyedt, de még így sem engedtem el a karomat, így tiszta erőből próbáltam kirántani a mocskos mancsából. Mikor sikerült villámgyorsan megfordultam, de nyilvánvalóan nem elég gyorsan, mert az alak még sajgó középsővel is képes volt újra magához ráncolni. – Annyira édes vagy a próbálkozásoddal szivi – nevetett fel mélyen. – Komolyan, ha nem rúgtál volna tökön valószínűleg csalódtam volna benned.

- Engedjen el! – visítottam, végül nem láttam más kiutat, mint a kiabálást. – Segítség! – kiáltottam torkom szakadtából, miközben az alak magához vont és átkarolta szorosan a derekamat.

- Nocsak, milyen erőteljes hangod van galambom – hangját egészen közelről hallottam, torkomban az epe ízét éreztem, közben pedig próbáltam a könnyeimet visszanyelni, hogy a hangom ne változzon el és tudjak kiabálni. – Kár, hogy senki más nem hallja. Be kell érned velem – simította az egyik kezét az arcomra. – Csodálatosan szép vagy. Legszívesebben most azonnal térdre kényszerítenélek magam előtt. Telt ajkaid pontosan ráillenek a…

Ekkor félbe szakadt a mondatban, majd a következő pillanatban már nem éreztem magam mögött, keze nem szorította a derekamat, ahogy az arcomat sem simogatta. Mellettem landolt a homokban köhögve, én pedig a számra tapasztva a kezem néztem amint egy árnyék újra és újra behúz a részeg fickónak egyet. Teljesen kivettem a fém villanását a sötétben, így megmentőm bal karját elkapva felrángattam a homokban fetrengő alakról és amilyen gyorsan csak tudtam elhúztam a férfitól. Ezer százalékig biztos voltam benne, hogy kést láttam a támadómnál villanni, ezért még egy utolsó pillantást vetve a földön heverő férfire, megfogtam a titokzatos alak kezét és húzni kezdtem. Mikor feleszmélt megszorította a kezem majd futásnak eredtünk amilyen gyorsan csak tudtunk. Az árusokhoz közeledve lassítottunk, végül megálltunk lihegve egymás mellett.

A fény megvilágította a srác szőke tincseit én pedig csak ekkor döbbentem rá, hogy mennyire fiatal. Egy fél fejjel magasabb volt nálam, kék pulóverének a kapucnija a fejébe volt húzva, de még így is láttam az előrebukkanó szőke hajtincseit. Amikor a tekintetünk összetalálkozott megmagyarázhatatlan érzelem lett úrrá rajtam. Hálásnak és ijedtnek éreztem magam egyszerre, legszívesebben könnyek közt törtem volna ki és lekuporodtam volna a homokba. Ám a srác tekintete fogva tartott, és olyannyira megbabonáztak kék szemei, hogy levegőt is elfelejtettem venni. Tisztán kitudtam olvasni a tekintetéből, hogy legalább olyan rémült, mint én voltam. Pillantása viszont egyszerre nyugtatott meg és hozott lázba. Olyan volt, mintha tüzet gyújtottak volna a bensőmben, de biztosan az adrenalin miatt éreztem így magamat. A fiú arca ismerős volt, szája egy vékony vonalnak tűnt, szemeimmel végigkövettem álla valamint állkapcsa vonalát. Próbáltam volna valami értelmeset kinyögni, hogy köszönöm, amiért segített, de túlságosan belemerültem a tanulmányozásába, így kissé összerezzentem mikor ő szólalt meg bársonyos hangján.

- Jól vagy? Jól érzed magad? Nem fáj valahol? Bántott az a… - mondta, de én megráztam a fejem így nem fejezte be mondatát. – Nem érzed jól magad? – hajolt kicsit lentebb a fejével, így egy vonalban voltak az ajkaink, mely sokkal jobban foglalkoztatott, mint az, amit mondott. Tetszett, ahogy formálta a szavakat, hangja pedig libabőrbe bújtatta az egész testemet, viszont nem úgy, mint ahogy korábban a részeg embernél.

- De, de jól vagyok – köszörültem meg a torkom és hálát adtam újra istennek, most azért amiért megtaláltam a hangom és nem égtem be a szöszi előtt. – Nem bántott. Jól vagyok – ismételtem meg magamat, hirtelen pedig túl meztelennek éreztem magam ezért átöleltem magam a kezeimmel.

- Nem nézel ki túl jól. Fázol? – lépett felém egyet, míg én még mindig igézően szép szemeibe bámultam.

- Tényleg jól vagyok – préseltem ki magamból, és próbáltam nem lihegve venni a levegőt. Olyan volt hirtelenjében, mintha valaki rá lépett volna a mellkasomra és nem kaptam levegőt. Próbáltam magam lenyugtatni, és ez mikor félig meddig sikerült megkíséreltem egy újabb mondatot a fiú felé. – Köszönöm, hogy segítettél. Tényleg hatalmas mázlim volt, hogy ott voltál és leütötted.

- Természetesen tettem, gondolkodás nélkül. Hallottam a rémült kiáltásaidat aztán futni kezdtem a hang irányába. Annyira örülök, hogy jól vagy és időben odaértem – sóhajtott fel megkönnyebbülten én pedig megmagyarázhatatlan késztetést éreztem arra, hogy az ölébe boruljak. – Biztosan jól vagy? – lépett hozzám még közelebb, majd felemelte a kezeit, mintha csak az arcomra akarta volna őket helyezni. Ekkor láttam, amint a bütykeiből szivárog a vér, így megfogtam a kezét és a szemeim elé húztam.

- Te megsérültél. Ezt ki kell tisztítanom. Nagyon fáj? – kérdeztem, miközben remegő kezekkel tartottam az öklét. Érintése meleg volt, és remegés küldött végig a testemen, mint valami elektromos áram.

- Ez semmiség – csóválta meg a fejét. – Tényleg, nem baj.

- Nem úgy néz ki, mintha semmiség lenne. Szeretném jóvátenni, amiért segítettél. És biztosan jól esne egy kis jég is rá – mondtam, miközben még mindig a kezét tanulmányoztam.

- Oké, tényleg lüktet. Nem is éreztem, hogy ekkorát behúztam annak az idiótának – mondta, én pedig felpillantottam rá. Esküszöm, hogy csak egy pillantást akartam vetni az arcára, viszont mikor megláttam a fél oldalas mosolyt melyre az ajkait húzta, egyszerűen nem tudtam elszakítani a tekintetem az arcától. A szívem talán az eddiginél hevesebben dobogott, még mindig éreztem a tüzet a bensőmben, de kellemes volt, mint égető. Tetszett az a melegség mely átjárt, mikor megpillantottam szívdöglesztő mosolyát. – A jég tényleg jól jönne – tette hozzá, én pedig hirtelen lesütöttem a szemeimet és próbáltam észrevétlenül lehajtani a fejemet, mintha csak a kezét nézném, hogy ne lássa, amint az arcom pírba borult. Biztos voltam benne, hogy kiszúrta hogyan bámulom, az pedig egyenesen az alattam megnyíló földbe lett volna a meghívó, még ha azt is látja, ahogy elpirulok.

- Nem messze lakom, fogjunk egy taxit és otthon lekezelem – suttogtam. – Kapsz jeget is – kúszott apró mosoly a számra, mire az ő mosolya még szélesebb lett.

- Rendben, köszönöm – válaszolta fülbemászó akcentusával, én pedig elhúztam a kezemet az övétől, és a hajamat a fülem mögé tűrve elindultam a strandon táborozó árusok felé. Próbáltam leplezni, hogy mennyire zavarban vagyok, de kétlem, hogy sikerült. Amint egy taxiban ültünk és elindult velünk az autó, megfogta a kezemet felfelé fordította, majd újra a tenyeremre helyezte az öklét. Még mindig egy apró mosollyal az arcomon pillantottam rá kérdőn, mire ő csak közelebb hajolt, majd azt mondta:

- Akkor elviselhetőbb, ha te fogod a kezem.

A fejemet előre fordítottam és nem tudtam megállni, hogy ne vigyorodjak el. Az elmúlt fél óra eseményeire már csak haloványan emlékeztem, minden, ami a fejemben lejátszódott az a srác volt, a mosolya, igéző tekintete, vékony ajkai, vérző bütykei és az érintése a bőrömön. A felismerés úgy csapott belém akár a villámcsapás, és pillanatokon belül tudtam, hogy ki a megmentőm. Hát persze, ezért volt ennyire ismerős.

Az út alatt Niall Horan még vagy háromszor rákérdezett, hogy biztos jól vagyok –e, valamint elmondta, hogy mondjam el neki, ha bántott az az ember, mert akkor elvisz a kórházba. A végére már annyira belelovallta magát, hogy majdnem tényleg szólt a taxisnak, hogy vigyen egy közeli kórházhoz, csak hogy csináljanak egy nagy vizsgálatot és biztosra menjünk, hogy semmi bajom. De leállítottam, és végül azt mondtam neki, hogy ha megérkeztünk hozzám elmondom majd neki részletesen, hogy mi történt. Roppant aranyos volt, ahogyan aggódott értem, megmelengettem a szívemet, ugyanakkor nem akartam, hogy emiatt rágódjon. Keze végig az enyémen pihent kettőnk között az ülésen, mely talán sokkal jobban foglalkoztatott, mint kellett volna. Folyamatos érintése miatt újabb és újabb remegések futottak rajtam végig melyeket lúdbőr kísért. A keze kellemesen meleg volt, a légkondicionáló végig ment az autóban, de erre csak akkor jöttem rá, mikor kiszálltam a meleg levegőre. Nem éreztem a hideget, csakis Niall érintésére koncentráltam és ezért szinte minden mást kizártam. Niall kifizette a taxit, amit megköszöntem neki, majd miután beütöttem a négy jegyű számkódot az érintőképernyős négyzetbe, a kapu kattanással jelezte, hogy nyitva van. Belöktem a kezemmel, majd már láttam is amint balról Lady fut felénk. Amint hozzám ért a lábamhoz dörgölőzött, megszaglászott miközben én a fejét vakargattam, majd hirtelenjében morogni kezdett, végül pedig ugatni. Hátra néztem Niallre, majd rámosolyogtam és leguggoltam Lady mellé.

- Semmi baj kiskutyám. Nyugi – simogattam majd átöleltem a nyakát és puszit nyomtam a fejére. – Gyere ide, nem bánt, csak idegen vagy neki. De hamar megbarátkozik – mondtam Niallnek, miközben Lady hátát simogattam. Másodpercek múlva érzékeltem amint megállt mellettem, így én felálltam majd újra rászóltam Ladyre, hogy hagyja abba a morgást. Egyszeriben befejezte, Niall pedig lehajolt hozzá és megsimogatta valamint vakargatta a fülét. – Jó kislány – mondtam Ladynek, majd még egyszer végig simítottam a hátán és elindultam a pázsiton a bejárati ajtó felé. Nem sokkal később követett Niall és Lady is, így szemtanúja lehettek, hogy bénáskodok a kulcsokkal. A kezeim még mindig finoman remegtek ezért nehéz volt megtalálni a kulcsot majd a zárba is dugni azt.

- Hé, semmi baj, add ide – nyúlt utána Niall, majd a kezébe vette a kulcscsomómat melyen egy plüss zsiráf lógott. Ez ciki. Viszont Niall sem jutott sokra az ajtóval, a jobb kezével, mivel ugye a bal fájt neki. Elnevette magát, mire én is, közben pedig próbáltam Ladyt finoman a lábammal arrébb tolni, mert minduntalan beakart furakodni kettőnk közé, hogy aztán elsőnek mehessen be az ajtón.

- Mindegy, menni fog – nyújtottam újra a kulcscsomóm felé a kezemet, mire ő egy szégyellős mosollyal helyezte a tenyerembe. Orcái egészen kipirosodtak én pedig elképesztően édesnek találtam amint elpirult. A kulcsot bedugtam a zárba, majd előre engedtem Ladyt, aki ráérősen sétált be, mint a ház úrnője. Jobbra nyúltam majd felkapcsoltam az előszobában és a folyosón a villanyt, miközben felakasztottam a táskámat a fogasra és levettem a szandálomat. Niall követte a példámat, lerúgta magáról a Nike cipőjét, majd fogta és lehúzta kapucnis pulcsijának a cipzárját. Mivel hideg volt a lakásban rögtön az emeletre indultam, hogy kikapcsoljam a légkondicionálót, majd gyorsan visszamentem az előszobába, ahol Niall még mindig állt.

- Bocsi, csak kikapcsoltam a légkondit. Gyere a fürdőbe, előszedem a kötszert – mondtam majd elindultam a lenti fürdőszoba felé, közben pedig végig éreztem a tekintetét magamon, mely egyszerre hozott zavarba és izgatottá. Felkapcsoltam a nappaliban a lámpát a folyosón és az előszobában pedig le, majd újra fel a fürdőben. A fürdőszobai szekrényhez masíroztam, majd feltéptem ekkor viszont vagy öt dolog hullott elém a padlóra, mely miatt egy halk szitkozódás hagyta el a számat. Hallottam mögülem amint Niall halkan felnevet, majd lehajolt és felvette az egyik doboz tisztasági betétet valamint vattapamacsos zacskót. Kissé elkerekedett szemekkel kaptam ki a kezéből a dolgokat, majd fordultam el, és éreztem amint ég az arcom. Ha azt hittem, hogy a zsiráf cikis, akkor elég nagyot tévedtem. Visszanyomtam gyorsan mindent a legalsó polcra, majd lábujjhegyre álltam, hogy elérjem a kötszeres táskát a legfelső polcról. Miután megkaparintottam bezártam a tükrös szekrény ajtaját, majd megfordultam és neki dőltem. Nagyon zavarban éreztem magam és erre rátett Niall is azzal az édes vigyorával az arcán. Komolyan, miért pont a betét? – Umm, ülj le oda – mutattam a fehér bőr fotelra, majd előhúztam egy kis széket melyet akkor szoktam kirakni, ha Alexa és Holly nálam vannak. Holly ugyanis előszeretettel szereti a kezét egy nap vagy ötvenszer megmosni. Aw, mennyire hiányzik az én kicsikém.

Niall elé húztam a széket, majd leültem rá, ölembe tettem a táskát és kicipzáraztam. Kivettem belőle a Betadine dobozát, majd felálltam egy kis törülközőért, amit bevizeztem. Újra visszaültem Niall elé, majd a kezembe vettem az öklét és nyomtam egy kicsit a vizes törülközőre a szerről, mely valószínűleg csípni fogja Niall kezét. Mikor odanyomtam összeszorította a száját, pedig próbáltam a lehető leggyengébben csinálni. Újra megijedtem mikor meghallottam a hangját a csendben, mely ránk telepedett.

- Most jöttem rá, hogy még csak a nevedet sem tudom – mondta mosolyogva, mire felpillantottam rá. – Igazából tök ismerős vagy nekem valahonnan, de nem tudom megmondani, hogy honnan.

- Palmernek hívnak – mondtam mosolyogva. – És modell vagyok, valószínűleg ezért vagyok ismerős számodra.

- Oh, hát persze, így már érthető – kuncogta el magát. – Szóval csak nem egy hírességgel van dolgom? – viccelődött, mire elnevettem magam.

- Nem szeretem, ha hírességnek neveznek, de persze ezt te nem tudhattad, még mielőtt bocsánatot kérnél – mondtam gyorsan és felpillantottam rá mosolyogva. Az ő arcán is elterült az a fél oldalas mosoly, melyet már annyiszor megmutatott nekem ebben az egy órában, mióta ismerjük egymást. – Ugyanolyan ember vagyok, mint bárki más és szerintem ennek a melléknévnek még csak léteznie sem kéne. De gondolom, nem a falnak beszélek, hiszen, ha valaki, akkor te ezt biztosan megérted – mosolyogtam fel rá ezzel arra célozva, hogy pontosan tudom ki ő.

- Niall Horan – bökte ki. – De, csak mert jófiúnak neveltek – mosolygott szélesen, én pedig elkuncogtam magam.

Megtöröltem a kezét még egyszer a vizes törülközővel, majd felálltam és a kötszeres táskát gyorsan visszaraktam a szekrénybe, ahol hatalmas káosz uralkodott. Rendet kell majd tennem ott, mert az már nem állapot.

- Köszi, hogy lekezelted a kezemet. Én valószínűleg lusta lettem volna hozzá, és csak bekötöttem volna, aztán vártam volna a csodát, hogy elmúljon – nevette el magát, mire én is elmosolyodtam és az járt az eszemben, hogy ennek a srácnak elképesztően ragadó nevetés, valamint vigyora van.

- Ugyan, ez a legkevesebb azok után, hogy segítettél azzal az emberrel. Kérsz rá esetleg jeget? – pillantottam az öklére, mely kezdett egy picit belilulni.

- Igen, az jól esne – bólintott, én pedig kiindultam a fürdőszobából. A konyha felé vettem az irányt, majd a sötétben Lady teste ütődött a lábamnak, így megálltam és megsimogattam a fejét. Kapcsoltam fel villanyt a pultnál, majd vettem elő jeget Niallnek.

- Tessék. Megkínálhatlak valamivel?

- Dehogy, mindez épp elég – kezdett tiltakozni, de én félbe szakítottam.

- Niall, ugyan. Inni, vagy enni?

- Inni – válaszolta szerény mosollyal, mire kinyitottam a hűtőt és bekukkantottam, hogy mi minden van.

- Erm, csak gyümölcslékkel, vagy ice teával tudok szolgálni. Kétlem, hogy szeszes italom lenne, de megnézem – csuktam vissza a hűtőt.

- Nem kell, ne fáradj. Jó lesz az ice tea – mosolygott.

- Csinálhatok limonádét is, ha gondolod – néztem rá, mire megrázta a fejét.

- Mondom, az ice tea jó lesz – erősködött, én pedig kivettem a hűtőből, aztán vettem le a szekrényből két nagy üvegpoharat és megtöltöttem őket innivalóval. Niall elé helyeztem, majd felültem vele szemben a bár székre. – Hány éves Lady? – kérdezte mosolyogva, miközben lepillantott a kutyára, aki mellém ült le a földre és onnan bámulta Niallt.

- Még csak egy – simogattam meg a fejét. – Egy éve született és utána hoztam el az anyjától. Annyira szeretem. Teljesen feldob, és egyáltalán nem érzem magam egyedül, mert ő itt van – néztem le én is Ladyre.

- Nagyon szép kutya és borzasztóan aranyos. Mondjuk, még haverkodnunk kell, de szerintem már nem vagyok olyan ellenszenves neki – mondta, én pedig felkuncogtam és beleittam a poharamba.

- Neked van háziállatod? – kérdeztem, mire rám kapta gyönyörű kék szemeit, melyek teljesen levettek a lábamról.

- Nem, nincsen, mert nincs, ki vigyázna rá, amíg utazok. Tényleg, Ladyre ki vigyáz, mikor te nem vagy itthon?

- Hát, ha elutazok az első, akit mindig megkérdezek a barátnőm, Sara, ha pedig ő sem ér rá, akkor a menedzseremnél szokott lenni.

- Oh, akkor mázlista vagy. Nem hiszem, hogy én betudnám vinni a menedzseremhez a kisállatom, akárhányszor elutazok – nevetett fel.

Mosolyogva figyeltem amint nevetett, szeme olyankor megcsillant, arcán elmélyült két gödröcske, és borzasztóan helyes volt. Magához hívta Ladyt, mire a kiskutyám rögtön ugrott és máris Niall előtt pitizett, közben a szőke hajú srác újabb kérdéseket tett fel, amikre nagyon szívesen válaszoltam neki.