01 - Los Angeles

Halihalloo,

és itt is lenne az első fejezet, ahogyan azt tegnap ígértem!:3 Huh izgatott vagyok még mindig, és talán a rész egy kicsit tele van képekkel, muszáj volt beleraknom, hogy eltudjátok az egészet jól képzelni.:3 Így sincs benne még az összes, amit szerettem volna, de azokat majd szépen sorjában.:D A következő részben, ami majd szombaton érkezik, már kicsit több esemény lesz, a mai fejezet egy igazi bevezető első rész lett. Remélem tetszeni fog nektek, és mindenképpen jelezzetek nekem vissza valahogyan, akár kommentben, akár pipákkal, chaten, vagy a facebook csoportban. Ne feledkezzetek el a queenxxbeevel közösen írt blogunkról sem, melyben Harry játszik főszerepet, nézzetek be, ha érdekel egy romantikus és eseménydús fanfiction. ;) Nagyon szépen köszönöm a prológushoz érkezett kommenteket és pipákat, nagyon boldoggá tettetek vele!:)♥ Következő szombaton jövök a második fejezettel, jó olvasást! Xx♥

PALMER TONKIN

2016. augusztus 28., Vasárnap

Kihasználtam, hogy a nap ragyogóan süt, így hát felöltözve kiültem a kertbe a fellógatott, fonott fotelembe, egy bögre gőzölgő kávéval. Míg vártam, hogy a barna ital hűljön, a kezemet a csésze falára helyeztem, mivel eszméletlen meleg volt; pontosan tökéletes a hideg ujjaimnak és tenyeremnek. Imádtam a kávé illatát szagolni, így hát most is a folyadék fölé hajoltam és mélyet szippantottam az illatából. Élveztem, hogy a combjaimra süt a nap, miközben a rózsákat figyeltem. Mint általában mindig, mikor itt ülök, gondolkozni kezdtem az életemről, a családomról, a barátaimról és a munkámról. Tudtam, hogy pár óra múlva egy Los Angeles –be tartó járaton kell lennem, újra itt hagyva ki tudja mennyi időre Alexát és Hollyt. Egy hét kevés idő volt itt velük. Alig várom, hogy ők is meglátogassanak majd hamarosan. Idő közben belekortyoltam a kávéba, mely még mindig kellemesen meleg volt.

Egy részem maradni akart itt New York –ban, a másik részem viszont vágyott a meleg, homokos, tengerpartra LA –be, vissza a barátnőimhez, a munkához. Mindig is ilyen voltam; sosem tudtam egy könnyen dönteni a dolgok között, kivéve, ha azt a valamit nagyon akartam. Ha lehetett, akkor természetesen azt a dolgot választottam. Egy fajta bizonytalanság is ez, mivel nem tudok két dolog közt dönteni. Ezt sosem szerettem magamban. Talán kívülről a nagyvilágnak, egy magabiztos, híres, szép, gazdag modell lány vagyok, de ez az énem is kimerül néha, és kell neki a pihenés. És általában, ha itthon vagyok, akkor vonul az az énem pihenőre.

Annyira elmélyedtem a gondolataimban, hogy észre se vettem, hogy kiürült a bögrém. Sóhajtva feltápászkodtam, majd beindultam a házba. Csend honolt még mindenütt, Holly és Alexa még aludtak. 

A konyhába mentem és a mosogatóba helyeztem a bögrét, majd kinyitottam a hűtőt és egy tejszeletet kezdtem majszolni reggeli gyanánt.

- Tudod, hogy azzal nem leszel tele és üres gyomorral pedig rémes repülni – jelent meg Alexa háló köntösben, barna, hullámos haja a vállán pihent, fekete keretes szemüvege már rajta volt.

- Nincs étvágyam.

- Ne menj el – ölelt át jó szorosan.

- Én se nagyon szeretnék Alexa, de tudod, hogy muszáj – motyogtam a hajába, aztán cuppanósat nyomtam az arcára.

- Tudom Palm.

- De két hét múlva látjuk egymást – mosolyogtam rá, majd ő is nyomott egy csókot az orcámra.

- Ahogy mondod – kacsintott, majd mellém lépett és kinyitotta a hűtőt. – Most pedig összedobok neked egy normális szendvicset, és te meg fogod enni.

*

Két és fél órával később az első osztályon ülve, fejemet a bőr fejtámlának döntve gondoltam vissza újabb nehéz búcsúzásunkra Hollyval és Alexával. Alexa még csak- csak megérti, hogy muszáj mennem, de Holly még kicsi és nem tudjuk neki elmagyarázni, hogy Palmnak bizony dolgoznia kell menni. Így hát a kicsi könnyes szemekkel, az anyukájához bújva, mackóját szorongatva integetett nekem egészen addig, amíg a taxi ki nem fordult velem együtt az utcából. Persze ilyenkor sose tudok erős maradni, így hát egy –két könnycseppet Alexával együtt én is elmorzsolok. Megszakad a szívem, mikor azt a tündérkét és az unokanővéremet magam mögött kell hagyjam.

Telefonomat keverésre állítottam, hogy a zenék ne egymás után jöjjenek, majd lehunytam a szemeimet. Az alvás jól fog jönni, tekintve, hogy amint megérkeztem, este már lőnek rólam egy fotósorozatot.

*

Hosszú öt óra után aztán landoltam a LAX reptéren, ahol Brian, a testőröm már vált egy ismerős TONKIN táblával. A nyakába vetettem magam, hiszen szoros kapcsolatot ápolunk, és imádom őt. Az autóban felhívtam Alexát, hogy megérkeztem és minden rendben. Beszéltem Hollyval is, aki már elmenetelem után fél órával kacarászott, így természetesen semmi baj nem volt.

- Na, mesélj kislány, milyen volt otthon? – kérdezte Brian, miután leraktam a telefont.

- Mesés, mint mindig Brian. Holly megint annyit nőtt. Annyira jó volt velük otthon lenni.

- Elhiszem. De most nem panaszkodhatok, mivel Lil itt van – vigyorgott. Lily, Brian menyasszonya, aki szintén New York City –ben él.

- Hát persze – bokszoltam óvatosan a karjába, ügyelve rá, hogy vezet. – Lil itt van, főz, mos, takarít rád és még a vágyaid is kielégít!

- Hé, kislány, fogj vissza! Csak nem neked is férfire van szükséged?

- Oh, én nekem ugyan aztán semmi szükségem egy férfira! – hangsúlyoztam ki a semmi szócskát, miközben megálltunk egy piros lámpánál.

- Hát persze – nevetett hangosan.

- Ah, alig várom már, hogy lássam Lilyt. Nagyon régen találkoztunk – váltottam témát.

- Oh, hidd el, ő is vár téged. Talán este meglesünk téged és megmentünk egy kiadós vacsorával.

- Komolyan? Megtennétek? – csillantak fel a szemeim. – Brian, neked vannak a világon a legjobb ötleteid! Naná, hogy jöttök!

- Tudom Palm – vigyorgott.

Brian segített behozni azt az egy táskámat, ami nem is volt nehéz, és simán elbírtam volna egyedül is, de ezt persze az ő büszkesége nem hagyta. Az ajtó nyitva volt, így kérdőn léptem be a házba. Mancsok kopogását hallottam meg, majd felcsillantak a szemeim.

- Lady! – kiáltottam el magam, négy lábon járó barátom pedig már hamar előttem volt. Rám rohant, én pedig kis híján hátra estem, de Brian megtartott, így áttudtam ölelni kutyusomat. Mancsai a vállaimon voltak, nyelve már az arcomon körözött. – Hát, szia, kiskutyám!

- Sosem fogom megérteni, miért mindig kiskutyádnak hívod, mikor egyáltalán nem kicsi! – az ismerős hanghoz hamarosan társult egy ismerős arc is, és nem sokkal később Sara állt előttem.

- Szia, Sara! – motyogtam teljesen Lady –be bújva, egyszerűen nem akartam elengedni az egyik legjobb barátom, nem mintha ő nagyon is tágított volna. Miatta viszont esélyem sem volt másik legjobb barátnőmet üdvözölni. Megfogtam Lady mancsait, így kénytelen volt a hátsó lábaival hátrálni, majd lassan leengedtem a földre, mire ő ugatni és ugrálni kezdett. – Hé Lady, én is örülök neked! – gügyögtem neki, majd felemelkedtem és szorosan magamhoz öleltem Sarat.

- Hű az anyját, jól nézel ki csajszi! – csapott a seggemre, Lady pedig végre abba hagyta az ugatást.

- Te is jól nézel ki Sara – vigyorogtam. – Köszi, hogy vigyáztál Ladyre! Jó kutya volt?

- Nagyon jó kiskutya volt – hangsúlyozta ki vigyorogva a kis szót. – Imádom, tudod jól. Remekül megvoltunk.

- Akkor jó. Még egyszer köszönöm – öleltem át.

- Palmer, akkor este találkozunk – szólalt meg mögöttünk Brian.

- Uh, persze, rendben! Gyertek mindenképpen! – vigyorogtam hátra rá, míg ő csak kacsintott, megvakarta Lady fejét és kiment a házból.

- Na, milyen volt otthon? – engedett el Sara, majd beindult, míg én megfogtam a táskámat és követtem őt a nappaliba. Lady farok csóválva és lihegve jött utánam, majd telepedett le a szőnyegre és szájába vette a csontot, amit állandóan rág. Természetesen a tárgy gumiból volt, de szerencsére idegesítő vinnyogós hangot nem adott ki, valahányszor Lady ráharapott.

- A legjobb, mint mindig. Nem akartam vissza jönni – dőltem le a fehér bőrre és magamhoz öleltem az egyik díszpárnát. – Kevés volt az idő – biggyesztettem le ajkaimat.

- Tudom Palm, de nem sokára találkoztok megint úgyis, nem? Mesélj, hogy van Holly? – kérdezte mosolyogva, miközben feloldotta a telefonját.

- Sokat nőtt és kis virgonc. Állandóan vigyorog meg kacarászik. Ahogy mindig is. Oh és nagyon is kihasználja a cukiságát, mindig levesz a lábamról, ha a száját elkezdi lebiggyeszteni. Ezért mindent megkap tőlem, amit csak akar. De nem bánom – vigyorogtam és szorosan öleltem a párnát, mintha csak az lenne Holly.

- Elkényezteted – ingatta vigyorogva a fejét. – Na és Alexa hogy van?

- Jól. Ő sem akart elengedni. Tudod, milyen jól néz ki? Megszült egy gyereket, de nagyobb bombázó, mint az előtt – raktam a fejem a párnára, Sara pedig csak kuncogott.

- Majd, ha legközelebb beszélsz vele, add át nekik, hogy puszilom őket.

- Rendben, mindenképp.

- Basszus, már ennyi az idő? – pattant fel. – Rohannom kell, a városban fotózás lesz. Mikor látlak? – hajolt le hozzám egy pusziért.

- Este nekem is lesz egy a tengerparton, és valószínűleg hulla leszek, szóval már csak holnap? – kérdeztem rá, ő pedig fejben gondolkozott, hogy holnap milyen teendői lesznek.

- Aha, holnap akkor. Majd hívlak – adott még egy puszit, aztán letérdelt Lady elé és tőle is elbúcsúzott. – Hallod, majd írj. És érezd jól magad – vigyorgott.

- Oki. Te is. Szia – intettem.

- Szia! – szólt az előszobából, majd becsukta az ajtót és máris csak kettesben voltunk Ladyvel.

- Pszt, Lady – szóltam neki, majd magamhoz intettem, ő pedig természetesen rögtön felugrott mellém. – Szia, baby – öleltem át a nyakát és adtam egy puszit a tiszta szőrére. – Mhm, Sara még meg is fürdetett? – szívtam be a kutyasampon illatát.

Válaszul vakkantott egyet, mintha értené, hogy mit kérdeztem, aztán pedig a fejét a hónaljam alá fúrta, ami miatt felkaptam a kezem és nevetni kezdtem, hiszen megcsikizett. Mellőlem felvettem a telefonomat, majd küldtem egy sms –t Saranak, hogy köszi, amiért megfürdette Ladyt. Ezután a közösségi oldalakon lógtam, végül felkeltem, és az emeltre indultam, hogy kipakoljak a táskámból. Legelőször is a háló szobámba vettem az utat, ott leraktam a táskámat, majd az emeleten végig jártam a szobákat és minden ajtót kinyitottam. Ezután az ablakokat nyitottam ki, hogy friss levegő jöjjön be, végül pedig felcsábítottam magamhoz Ladyt, aki lefeküdt a puha szőnyegemre és nem kívánt többé felkelni onnan. Hát legalább a szobámban van.

Telefonomat az iPhone dokkolóhoz csatlakoztattam, majd zenét indítottam el és hangosra vettem. Lady fejét a zene irányába fordította, majd fülével fülelni kezdett, én pedig nevetve guggoltam le elé és nyomtam egy puszit a fejére. Ezután elhúztam a gardróbomtól elválasztó ajtót, majd ott rögtön az ablakhoz mentem és kitártam azt is. A táskámat behoztam, az ezüstszínű puffra dobtam, majd letérdeltem oda és elkezdtem kipakolni a táskából. Kihúzogattam a fiókokat, leszedtem a vállfákat és mindent a helyére pakoltam, majd becsuktam az ablakot és lementem a konyhába. Kinyitottam a mélyhűtőt, majd diadalittas mosollyal emeltem ki a doboz Ben&Jerry’s –t. Megkerültem a pultot és kihúztam a fiókot, melyben az evőeszközök lapulnak. Kivettem egy kis kanalat, majd a szerzeményemmel kimentem a nappaliba. Úgy döntöttem, hogy megnézek egy újabb részt a Gossip Girl –ből, mert úgy sem lesz rá időm a mai napot leszámítva. Így hát bekapcsoltam a tévét, felcsatlakoztam wifi –re és kikerestem a sorozatomat, melynek még csak a negyedik évadjánál tartok. A fagyimról és a tévéről lőttem egy képet, hogy megoszthassam rajongóimmal Snapchaten, Instagramon és Twitteren is.

Időközben Lady is lejött és felugrott a lábamhoz a kanapéra, majd ott feküdt le újra, én pedig a meztelen lábamat finoman a testéhez nyomtam, hogy a szőre csiklandozza a talpamat.

*

Bealudhattam, és már csak a telefonom csörgésére keltem. Kikapcsoltam a tévét, aztán magamhoz vettem a zenélő készüléket, melynek a kijelzőjén Saraval egyik közös képünk és az ő neve virított.

- Szia – szóltam bele és közben elnyomtam egy ásítást.

- Na, merre vagy csajszi?

- Otthon, te?

- De nem fotózásra kéne menned?

- Miért, mennyi az idő? – ugrottam fel, mire Lady is felemelte a fejét. Megsimogattam, aztán az emelet felé vettem az irányt.

- Nyugi, van még bőven időd odaérni. Hét óra.

- Ah, köszönöm, hogy hívtál!

- Tudtam, hogy elalszol, szóval figyeltem rá, hogy időben ébresszelek.

- Egy angyal vagy. Te már végeztél?

- Igen.

- Milyen volt?

- Kemény. Danny csak hajtott és hajtott, egy perc szünetet sem kaptam. De ennek köszönhetően jó képek lettek.

- Rólad mindig jó képek készülnek – nevettem, miközben a fürdőszobába mentem és a tükör elé álltam.

- Nem igaz! – nevetett ő is. – Mindenesetre most beülök egy kád meleg vízbe, utána pedig telezabálom magam és addig nézek filmet, amíg be nem alszok.

- Jól hangzik – sóhajtottam fel. – Veled tartanék.

- Tudom Palm. Talán holnap?

- Fogalmam sincs, hogy mi lesz, holnap szóval erről még beszélünk. De most leraklak, mert emberi kinézetet kell varázsolnom magamból.

- Rendben. Jó munkát Palm!

- Neked meg jó éjszakát – mosolyogtam, majd kinyomtam és leraktam a fonott szennyes kosár tetejére a telefonomat. Sminklemosóval letöröltem az elkenődött festéket magamtól, majd kifésültem a hajamat és egy gombócba raktam a fejem tetejére. A zöld kistáskámat felkaptam, leoltottam a villanyokat és leszáguldottam az emeletről. Kidobtam az üres fagylaltos dobozt, elköszöntem Ladytől és bezártam a házat. Előhúztam a telefonomat, és csekkoltam a helyszínt, meg hogy pontosan hány órára kell, hogy odaérjek. Mivel a fotósorozatot a strandon lövik, semmi szükség autóba ülni és simán sétálhatok. Fekete szemüvegemet az orromra toltam, majd elindultam a part felé.

A nap még erősen sütött, az emberek pedig ugyanúgy járkáltak, mint a nap bármelyik időpontjában. A görkorcsolyás közlekedőket nézve kedvem támadt nekem is korcsolyázni, így eldöntöttem, hogy valamelyik nap talán elrángatom magammal Sarat. Vagy csak kettesben jövök Ladyvel. Letértem a járdáról, majd megálltam és levettem a szandálomat, így azt a kezembe fogva mentem tovább. A telefonomon megnéztem, hogy holnap mi dolgom is lesz pontosan, aztán valahogy a képekbe keveredtem. Végig néztem néhányat, melyet nem régen készítettem Alexáról, Hollyról és rólam, majd a zsebembe süllyesztettem a telefont, hiszen túl sokat kellett felpillantanom, hogy ne menjek neki valakinek és már kezdtem elszédülni. Ezenkívül a nap is rendesen tűzött, így nem sokat láttam már a telefon képernyőjéből. A tengerre szegeztem a tekintetemet, miközben mélyet szippantottam a sós illatból, és azt kívántam, hogy bárcsak Alexa és Holly itt lennének mellettem. 

Prológus - Complicated

Halihalloo,

köszöntelek titeket az új blogomon! Hihetetlen, hogy teljesen vakon már kilencen feliratkoztatok! Teljesen ledöbbentettetek, ami azt illeti nem gondoltam volna, hogy ha egyszer kétszer meghirdetem a másik két blogomon (Betrayal&Sugar) az új történetet, már ennyien összegyűlünk! Sőt, még nem is hirdettem meg sehol a blogot, de már volt egy Babies oldalt a feliratkozó dobozban, szóval egy szó, mint száz, nagyon- nagyon örülök neki és köszönöm szépen!:)♥ Remélem, hogy nem fogtok csalódni, és elnyeri a tetszéseteket a történet, valamint a prológus. Úgy gondoltam, hogy holnap hozom is az első részt, és rögtön a másodikat pedig jövőhét szombaton! Bár nem sok mindent árul még el a prológus és eléggé rövidke is, reménykedem néhány visszajelzésben. Használjátok nyugodtan a chatet, vagy hagyjatok kommentet és/vagy pipát. Szép hétvégét és jó olvasást kívánok!(: Xx♥

Újévkor, mint minden ember, én is kívántam és fogadtam is meg dolgokat. Például, hogy nem falok fel egyedül egy egész üveg Nutellát, bármennyire is csábítani tud az édesség. Vagy, hogy nem adok irigykedő személyek véleményére. Noha, ez az elhatározásom mindig meghiúsul, mikor olvasok egy utálkozó posztot vagy kommentet magamról a közösségi oldalakon. Azt is megfogadtam, hogy keményen fogok dolgozni az évben, hogy majd legyen mire büszkén visszatekintenem. Na meg persze azért is, hogy minél híresebbé váljak. Ez a Victoria’s Secret –nél nem nehéz, de természetesen nekem is rendesen oda kell tennem magam, hogy az emberek megkedveljenek és felfigyeljenek rám. Noha, ha bevallom magamnak, nekem ez mindig is könnyen ment. Amint bekerültem a VS Angyalkái közé, az összes figyelem rám, és a testemre irányult. Mindenütt ott voltam, rengeteg új embert ismertem meg, rengeteg új ajánlatot kaptam és az életem fenekestül felfordult. Sosem értettem, miért én szerepelek majdnem minden kampányban, reklámban, divatbemutatón. Mármint, a VS még csak be sem mutatott rendesen, mint az új Angyalukat, máris elém toltak öt szerződést, amit alá kellett írnom. És nem csak én voltam az egyedüli, aki annak idején bekerült a Victoria’s Secret –be.

Minden barátnőm azt mondja, hogy egy modellnek, akár csak egy színésznek, hírességnek, nem lehet rendes párkapcsolata. Rengeteget pózolunk a címlapoknak, plakátoknak és mindig eszembe juttatják, hogy a pasim biztosan nem örülne, ha idegenek, nap, mint nap látnának szexi fehérneműben. Valahol igazat kell adnom nekik, de az hülyeség, hogy nem lehetek szerelmes, csak azért mert modell vagyok. Unokanővéremen, egyben legeslegjobb barátnőmön kívül senki sem tudja, mennyire vágyom a szerelemre. Szeretném, ha lenne olyas valaki, akit szerethetek, aki viszont szeret, aki velem van, mellettem áll mindenben, meghallgat, s nap, mint nap boldogan, mosollyal az arcomon ébredek fel miatta.

Akármennyire is tűnhetek egy idiótának, igen, újévkor azt is kívántam, hogy rám találjon a szerelem. És mikor ez bekövetkezett, a világ legszerencsésebb emberének gondoltam magam, akinek mostantól csak a legszebb évei lesznek, mert megtalálta a társát, akit problémamentesen szerethet. Úgy éreztem, hogy ő az igazi. Úgy érzem, hogy ő az igazi. Túl mesébe illő lenne, ha örökké ilyen boldogan élhetnénk, nem de?