16 - Édes álom

Halihalloo,

oh egy újabb cute rész, néhány képpel megspékelve, remélem tetszeni fog nektek. Eléggé sok belátást nyerhettek a következő részek tartalmába, hiszen a részben fel lesznek sorolva Palmer teendői, úgy hogy talán egy-két következtetést letudtok majd vonni.:3 Majd meglátjuk, hogyan alakulnak a dolgok. ;) Jó olvasást! xx♥

PALMER TONKIN

A tizenegy órás repülőút után megkönnyebbülés volt végre landolni Los Angelesben. Niallel nevetve húztunk le magunkról minden felesleges réteget, mert természetesen meleg volt a fagyos Londonhoz képest. Brian nyakába vetettem magam amint rátaláltunk, majd csacsogva indultunk meg a csomagjainkért és szerencsére hamar kocsiban ülhettünk. A nap már lemenőben volt, a gyomrunk korgott Niallel és alig vártam, hogy lássam a kiskutyámat. Brian kirakott minket otthon, aztán ő is ment haza, és éppen hogy bedobtuk a csomagjainkat a lakásba, mentünk is a garázshoz. Niallel beültünk a fehér Mercimbe, és miközben kitolattam a garázsból, az autó teteje is lehúzódott. Régen vezettem már a kocsimat, ezért örültem, hogy végre a volán mögött ülhettem újra.

- Szóval a te kocsidnak nincs neve? – kérdezte mosolyogva Niall, én pedig válaszul ingattam a fejemet.

- Nincs bizony. Mondtam, hogy ez egy pasi szokás.

- Pft – ciccegett Niall, én pedig felkuncogtam, miközben kihajtottam a körforgalomból.

- Ah, olyan jó érzés ez a meleg – sóhajtottam fel.

- Pont mondani akartam. Szeretem a telet és a hóval sincs bajom, de azért ez a harminc fok mennyivel jobb.

- Mhm, én is szeretem a telet. Tudsz síelni? Vagy snowboardozni?

- Nem – nevetett fel. – Csak szánkózni. Azt viszont profin.

- Gondolom – kuncogtam el magam.

- Na és te? Szánkózásban tuti nem nyomsz le.

- Álmodozz csak Horan. Én minden télen szánkózok.

- Hát persze – nevetett fel. – Komolyan, látlak magam előtt, amint pufi kabátban húzod fel a dombon magad után a szánkót.

- Haha – mondtam tetetett durcássággal, amivel azt próbáltam leplezni, hogy igazából nagyon is igaza van. Persze Holly az, akiért felküzdöm magam egy nap százszor a dombra, de megéri.

- És te tudsz síelni? Vagy snowboardozni?

- Síelni nem igazán. Egyszer próbáltam ki a nővéremmel és anyuval, mivel ők tudnak, de nem igazán jött be.

- Várj, kitalálom. Hanyatt estél?

- Ez gonosz volt – nevettem fel lebiggyesztett ajkakkal.

- Bocsánat – hajolt hozzám kuncogva, és puszit nyomott az arcomra.

- De snowboardozni tudok. Apuval és a másik nővéremmel tanultam meg. Elég sokat jártunk „telelni” mikor kicsi voltam.

- És ez abba maradt, nem igaz?

- Igen, sajnos. Felnőttünk és szinte már lehetetlen úgy összeegyeztetni, hogy ünnepek után eltudjunk menni valahova síelni.

- Hát, ha idén se sikerülne úgy összeegyeztetnetek, én szívesen elmennék veled valahova a hegyekbe. Franciaországba talán? – kérdezte, én pedig mosolyogva ránéztem.

- Jól hangzik. Lekörözlek majd szánkózásban.

- Azt várhatod Tonkin – vágott vissza kacagva, nekem meg letörölhetetlen volt a vigyor az arcomról.

Egész út alatt beszélgettünk, elmesélte, hogy ők hol kirándultak a családjával mikor gyerek volt és elmesélte azt is, hogy Harryékkel voltak egyszer- kétszer sátrazni, még miután megismerkedtek évekkel ezelőtt. Észre sem vettem, hogy megérkeztünk Kimberlyhez, akinek az otthonához jöttünk most kivételesen, mert ma otthonról dolgozott, fogalmam sincs miért. Miután leparkoltam a ház előtt, csengettem és az előtt, hogy láttam Ladyt, már hallottam őt ugatni és futni felénk a házból. Kimberlyvel egyszerre bukkantak fel az ajtóban, persze Lady sokkal hamarabb ért oda hozzánk a kapuhoz, mint menedzserem. Ugatott, vonyított és ugrándozott én pedig tovább cukkoltam azzal, hogy beszéltem hozzá, így még jobban megőrült. Imádtam, hogy akármikor hazaértem valahonnan hozzá, így örült nekem. Nem számított, hogy egy pár órát töltöttünk külön vagy heteket.

- Hát, szia, kiskutyám – hajoltam le rögtön hozzá, amint Kimberly kinyitotta a kaput, Lady pedig belém csapódott, így muszáj volt leraknom a térdemet a kőre. Szorosan magamhoz öleltem, persze nem tudtam sokáig tartani, mert ugrált és megvolt őrülve. Körülugrálta Niallt is, aki szintén megvakargatta a fejét és a nyakát, aztán Lady visszajött hozzám, én pedig puszikkal halmoztam el az okos fejét. Végül aztán felálltam és átöleltem mosolyogva Kimberlyt, aki bentebb invitált minket. Lady ugatva és ugrálva követett minket, a házba érve aztán megnyugodott, habár még mindig buzgón járt körbe mindannyiónkat. Niallt bemutattam Kimmynek, utána helyet foglaltunk a kanapén, Kimmy pedig hozott nekünk egy- egy pohár hideg limonádét. – Jó kutya volt Lady? – kérdeztem, miközben az említett állat fejét vakargattam.

- Persze, mint mindig – mosolygott Kimberly. – Na, lássunk is neki, mert sok egyeztetni valónk van.

- Oké – bólintottam, míg ő az ölébe vette a nagy iPadjét.

- Holnap, vagyis negyedikén Michael Kors’ Holiday 2016 fotoshooting. Kilencre kell bemenned a stúdióba és onnan pedig majd eligazítanak. Mindent küldök így egy az egyben majd neked.

- Rendben – bólintottam.

- Ez a fotózás áthúzódhat szombatra is – folytatta. – Jövőhétfőn és kedden Victoria Secret téli kollekció fotózás, csütörtökön Thakoon Winter 2016 klip forgatás, majd ilyen kérdéseket is kell megválaszolnod videóban, ezeket majd mind elmondják ott, de a lényeg majd a klip lesz. Ja, közben majd menned kell az edzőterembe Stefanhoz, csinálnak ott is pár felvételt rólad edzés közben.

- Miért? – kérdeztem, miközben a homlokom ráncba szaladt és Lady puha bundájában turkáltam.

- Mert bele lesz vágva a VS promo videóba a hónap végei divatbemutatóhoz.

- Oh, akkor a többiekkel együtt lesz majd felvéve, nem?

- Nem, ez csak a te videód lesz.

- Mi? Vagyis… akkor…

- Te nyitod Párizsban idén a „Dark Angel” bemutatót a Victoria Secret Fashion Shown – válaszolta széles vigyorral.

- Úristen, komolyan? Ah, megint elintézted? – csúszott ki egy sikkantás a számon, miközben átöleltem Kimmyt. – Úristen, nem hiszem el! Tavaly is én nyitottam az USA bemutatót, idén pedig a…

- „Dark Angel” –t. És én nekem nem kellett intéznem semmit, illetve persze megszerettelek volna rá pályázni, de már jött az email, hogy téged szeretnének idén a „Dark Angel” részlegre.

- Te jó ég, Niall, én nyitom a részleget! – fordultam felé. – Vagyis én vonulok majd fel az első fehérneműben ezen a részlegen.

- Gratulálok – mosolygott aranyosan én pedig egy gyors puszit nyomtam az arcára, utána viszont Kimberly tovább is sorolta az e hónapi teendőimet.

- Mivel Bruno Mars lesz idén az egyik fő eladó a shown, tizennegyedikén hétfőn Mexikóban lesz Romeeval egy klipforgatás az új számára „24K Magic”. Nem rendes klipforgatás lesz, csak titeket vesznek, majd fel amint táncoltok meg énekeltek a számra. Majd ott megtudsz úgyis többet, hogy mit akarnak tőletek.

- Oksi – vigyorogtam.

- Azon a héten szabad vagy, ahogy az utána valóin is, ugye hálaadás miatt, gondolom, repülsz New Yorkba.

- Így van – bólintottam.

- Azon a héten vasárnap indultok New Yorkból Párizsba a showra.

- Ah, úristen, úgy várom! Felkell hívnom Sarát!

- Elhiszem – nevetett fel Kimmy. – Jövő héten bemegyek majd én is stúdióba, akkor még találkozunk utána meg majd csak Párizsban.

- Oké – bólogattam. – Jövőhéten gyere majd még be mindenképpen! Te is repülsz a családodhoz hálaadásra, nem? Nekem nehogy akkor is dolgozz!

- Dehogy dolgozok, persze, megyek hozzájuk – nevetett fel.

- Akkor jó – mosolyodtam el. – Na, akkor megyünk, nem tartunk fel. Különben is kilyukad a gyomrom és hallom, ahogy Niallé is korog – vigyorogtam a srácra, aki csak felnevetett és bólintással jelezte, hogy így van.

- Rendben. Üzenj, vagy hívj, ha kérdésed van.

- Úgy lesz. Köszi, mindent Kimberly. Szép estét – nyomtam egy- egy puszit az arcára, aztán Lady kevés cuccával a kezemben kiindultunk a kerten keresztül.

- Nektek is. Sziasztok – integetett, mi pedig beültünk a kocsiba.

- Ah, most visszakell engedni a tetőt Lady miatt. Nem ülhet hátul egyedül, ha le van húzva a tető.

- Hátraülök vele – vigyorgott Niall.

- Nem kell, felengedem a tetőt aztán úgy jó lesz.

- De olyan jó idő van, ne engedd vissza a tetőt.

- Hát rendben – beültem a volán mögé, míg Niall leengedte mellettem az ülést, így Lady betudott mászni hátra és utána pedig ő is. Visszatoltam az ülést, utána pedig indítottam a kocsit. – Ah, úgy örülök a fashion shownak! Mindig olyan jó, mert egy csomó lánnyal nem találkozok év közben, de ugye a VS fashion show mindig összehozza az egész céget, az összes modellt.

- Értem. Olyan büszke vagyok rád, hogy te nyitod a „Dark Angel” részleget. Totálisan megérdemled.

- Aw, köszi – kuncogtam fel. – Majd megmutathatom a tavalyi nyitó bemutatómat. Az is elképesztő volt!

- Rendben – bólintott. – Akkor ez most azt jelenti, hogy újra kezdődik a nyuszi diétád?

- Igen – nevettem fel. – Vagyis csak azon napokon, mikor edzőterembe megyek. Még fel kell hívnom Stefant, hogy mikor menjek elsőnek. Ne aggódj, most tele tömöm magam sült krumplival. Megkívántam a hamburgert. Mit szólsz?

- Nekem tökéletes.

- Lemegyünk a tengerpartra és ott?

- Oké, Ladynek itt a póráza jön velünk, nem?

- Persze – bólintottam és a középső visszapillantó tükrön hátra néztem rájuk. Niall nem figyelt rám, kezeivel Ladyt ölelte át, aki emelgette a fejét és minduntalan megakarta nyalni Niall arcát.

Mire találtam parkoló helyet és elindultunk a tengerpart felé egészen besötétedett, noha az ég alja még mindig narancssárga volt. Lady pórázát a táskám köré akasztottam és hagytam, hogy hagy szaladgáljon szabadon, míg mi Niallel kézen fogva sétáltunk egy ideig a járdán, utána viszont letértünk a homokra. A tengerparti árusok és kajáldák felé vettük az irányt, hiszen mindkettőnk gyomra arra húzott minket. A fenséges illatok

között nem sokáig bírtuk, így találomra leültünk egy étterem szabad asztalához. Ladyt a lábfejemre fektettem az asztal alatt, és szerencsére le is nyugodott és elhenyélt ott. Ahogy elterveztem egy hamburger menüt rendeltem sült krumplival, ketchuppal és diétás kólával, míg Niall ugyanazt, amit én csak duplahúsos burgert, hagymakarikákkal a sült krumpli mellé és sörrel. Fogalmam sincs, hogyan tud sört hamburgerre inni, de nem is akarom tudni, hiába ajánlotta fel, hogy próbáljam ki. A nem túl nagy gyors étteremben kértem egy tál vizet Ladynek, amit aztán lehelyeztem elé, ő pedig rögtön lefetyelni kezdte azt.

Mire megkaptuk a rendelt ételeinket mindkettőnk szeme kopogott az éhségtől, éppen ezért nem értettem, hogy Niall miért kezdett fotózgatni.

- Na, ez egy jó kép lett, rakd majd ki instára, hogy nem csak nyuszi kaját eszel – mutatta felém a telefonját, én pedig felnevettem.

- Komolyan ezért fotózgattál?

- Igen – bólintott, aztán lerakta a telefonját az asztalra. – Jó étvágyat!

- Neked is – mondtam aztán belemártottam a sült krumplimat a ketchupba. Végre ő is enni kezdett, és elég hamar elpusztítottunk mindent magunk elől. Tele hassal tanyáztunk tovább az asztalnál, miközben beszélgettünk és újra megörökítettem, hogy a nap miként bukik le, hogy aztán a világ másik felén felkeljen. Nem egy selfiet is készítettünk, és mivel Niall engem fotózgatott, ezért én is őt. Végül Lady vett rá minket, hogy emeljük meg a hátsó felünket, mert már nem bírt egy helyben feküdni. Ladyre ráraktam a pórázt amíg az árusok és éttermek között mentünk végig a sétányon, aztán mikor újra letértünk a homokra elengedtem, hogy hagy futkározzon.

- Megnézem milyen a víz – mondtam Niallnek, miközben már el is indultam az óceán felé. Követett, aztán leguggoltam és a kezemet a belenyomtam. Sokkal hidegebb volt, amin nem csodálkoztam, hiszen mégis csak november van. Persze Lady rögtön odafutott hozzám, de amint a tappancsával a vízhez ért meg is fordult. Elnevettem magam, aztán felálltam és kiskutyám felé fordultam miközben a térdemre csapva magamhoz szólítgattam. – Mi az, csak nem hideg volt a tappancsodnak? – vakartam meg a fülét, aztán puszit nyomtam a fejére, ő pedig visszafutott Niall mellé.

- Nagyon hideg a víz? – kérdezte Niall mosolyogva, miközben Ladyt simogatta, én pedig bólintottam miközben megindultam vissza feléjük. Tovább sétáltunk a következő sétányig ahova szintén felmentünk, így Ladyre újra rákerült a póráz.

- Oh, istenem, nekem kell egy ilyen fagyis-nutellás-gofri. Megfogod, Ladyt ameddig veszek?

- Persze – vette el tőlem a pórázt.

- Kérsz te is? – kérdeztem, míg beálltam a sorba, ők pedig félre álltak. Niall bólintott, én pedig a nyakamat nyújtogatva próbáltam meglátni milyen ízűek vannak még. – Milyen ízű fagyival kéred? – fordultam Niall felé.

- Epressel.

- Oksi.

Kértem egyet Niallnek epres fagyival, míg én egy vaníliásat vettem, aztán a két tányérral elindultunk egy asztalt keresni.

- Tessék, itt a pénz – kezdett kutakodni a zsebében, míg én csak megforgattam a szemeimet és megráztam a fejem.

- Jaj Niall, hagyd már. Te meghívtál vacsizni, én állom a desszertet. Tessék – nyújtottam át a tányérját.

- Hát jó – egyezett bele mosolyogva, aztán mindketten enni kezdtük az édességet. Ladynek is adtam egy kis

szelet gofrit, hiszen olyan édes kiskutya szemekkel nézett minket, hogy nem bírtam megállni, hogy őt kihagyjam a jóból.

- Szerintem utána mehetnénk vissza a kocsihoz. Már negyed tíz van, és holnap korán kell kelnem – nyögtem fel, miközben hátradőltem a fonott székben.

- Rendben. Holnap lesz a Michael Kors fotoshooting igaz?

- Igen – bólintottam mosolyogva. Tetszett, hogy megjegyezte milyen fotózásom lesz holnap. Fogalmam sincs miért. Csak édesnek találtam.

- Én holnapra lebeszéltem egy találkát Louisval meg Freddievel – tájékoztatott.

- Oké. Hányra?

- Délután négyre. Délelőtt szerintem bemegyek a stúdióba és tovább pofozgatom a dalaimat. Te mikor végzel?

- Szerintem én is olyan négy körül, de nem tudom biztosra megmondani. Majd üzenek, jó?

- Oké, de ha négykor végzel, akkor mehetnénk együtt Louisékhoz.

- Azt hittem, hogy pasis délutánt terveztetek.

- Nem igazán, vagyis Danielle is biztos benéz majd, szóval…

- Oké, akkor majd üzenek, hogy hány körül végzek pontosan. Elviszed a kocsimat?

- Hát…

- Elviheted nyugodtan, majd én felhívom Briant. És akkor értem jössz, mikor végzek?

- Rendben – bólintott mosolyogva.

Miután megettük az édességet elindultunk vissza a kocsi felé, a három gombóc fagyitól kicsit fázni is kezdtem. Lady is lefáradt és az ülésen feküdve hátul, fejét Niall combján pihentetve feküdt végig, amíg haza nem értünk. Otthon feltöltöttem a tálját friss vízzel és ennivalóval, aztán a használt ruhákat, amik a bőröndömben lapultak bedobtam a mosógépbe, minden mást pedig hagytam a bőröndben, hiszen ezek a ruháim a new yorki szekrényemből vannak, és ha itt bepakolom őket, akkor ott majd tuti hiányolni fogom a ruhadarabokat. Miután elindítottam egy mosást a gardróbomba mentem és rendet raktam, míg Niall letusolt a fürdőszobában. Eléggé zavarba jöttem, mikor egy a derekára kötött törülközőben jött ki. A szemeimet alig tudtam levenni nedves felsőtestéről, pedig az arcom erősen égett. Felém villantott egy édes, mégis elképesztően dögös mosolyt, aztán a bőröndjében kezdett kutakodni, én pedig legszívesebben elbújtam volna a takaróm alatt és onnan kukucskáltam volna ki rá. Hátulról is olyan szexi volt, széles háta, izmos válla és kezei teljesen levettek a lábamról. Az alsó ajkamba harapva figyeltem amint felegyenesedik aztán magabiztos és lassú léptekkel visszamegy a fürdőbe, miközben azon kaptam magam, hogy azon gondolkozom, bárcsak előttem vette volna fel az alsóját. Megráztam a fejemet, aztán gyorsan visszamentem a gardróbomba, majd behúztam az ajtót is. Lekapkodtam magamról a ruhákat, miközben a szívem még mindig hevesen dübögött a mellkasom ellen. Ha Niall szexizik, én miért ne tehetném? Meztelen testemre kaptam egy selyem köntöst, aztán kivettem egy fehérnemű szettet és a lila-szürke csipkés bugyit meg egy fehér trikót felkapva kiindultam a szobába. Niall is ekkor lépett ki a fürdőből, és egyszerre léptünk mindketten ugyanarra az irányba, mikor kiakartuk kerülni egymást. Elnevette magát, miközben tekintetét gyorsan végig futatta rajtam, aztán aranyosan mosolyogva félre állt, én pedig pironkodva berontottam a fürdőbe. Nem igazán gondoltam én át ezt a szexizést. Valószínűleg most teljesen lejárattam magam előtte.

Megmosakodtam, utána kimostam a fogaimat és bekentem magam testápolóval. A hajamat leengedtem a kontyból, amibe felfogtam mikor fürödtem, aztán lehúzva a trikót a hasamon kimentem a fürdőből. Niall kényelmesen befészkelte magát az ágyamba Ladyvel, amin csak elnevettem magam és miután pakolásztam még egy kicsit a szobában és elhúztam a nagy függönyöket, befeküdtem melléjük az ágyba.

- Magától jött fel? – kérdeztem Niallt, aki felvezette az arcomra a tekintetét és mosolyogva bólintott. – Na, mi az Lady, nem tetszik neked odalent? – fogtam le a kezemmel a száját, mire rögtön mozgolódni kezdett és forgolódva átcsúszott közém és Niall közé. Átöleltem a kiskutyám nyakát, és elhalmoztam puszikkal, miközben ő csak tűrte a szeretet megnyilvánulásomat. – Látom én is hiányoztam neked – emeltem fel a fejem mondatomat Ladynek célozva, aki csak feküdt és a tévét nézte, Niall pedig elnevette magát és megpaskolta Lady lábát.

Végül örültem, amiért Lady feljött Niallhez míg fürödtem, mert fogalmam sincs mi lett volna, ha a kiskutyám nem zavar meg minket. Azt biztos, hogy elképesztően zavarban lettem volna, ugyanakkor talán nem bírtam volna magammal és rávetettem volna magam Niallre, aki egyébként csak egy alsóban feküdt az ágyamban. Próbáltam elhessegetni a nem helyénvaló gondolataimat, miközben fejemet leraktam a párnára és a takarómat pedig felhúztam a lábaim közé, de úgy hogy Niallnek is hagyjak belőle. Ő kikapcsolta a tévét, aztán leoltotta a kis lámpát az éjjeliszekrényemen, majd éreztem amint közelebb csusszant hozzám. Lábát átvetette az enyéimen, kezét csupasz derekamra csúsztatta, amivel még nehezebbé tette azt, hogy ne a meztelen felsőtestére gondoljak, ami a hátamnak nyomódott. Keze közvetlen a bugyim kezdete felett a csupasz hasamon pihent, míg arcát a nyakamba fúrta, aztán egy puszit nyomott oda. Elmosolyodtam aztán a kezemet az övébe csúsztattam, ami a hasamnál volt, ő pedig összekulcsolta az ujjainkat. Több, mint jól éreztem magam az ölelésében, a mosolyt nem tudtam letörölni az arcomról. Valószínűleg azzal odafagyva ringatott el az édes álom. 

15 - Félreértés

Halihalloo,

újabb Niall szemszög!:3 Wattpadon beértük a bloggert, szóval most már mindkét helyre ugyanabban az időben, ugyanaz a rész fog felkerülni, tehát választhattok, hol olvassátok el és hol jeleztek nekem vissza.:3 A résszel kapcsolatban nem mondok semmit, mert akkor lespoilerezném az egészet, úgy hogy jó olvasást! ;) Xx♥

NIALL HORAN

Őszintén bíztam benne, hogy tudom tisztázni a félre értett helyzetet Palmerrel. Nagyon bántott a dolog, pedig nem csináltam semmi rosszat. Ariell volt az, aki teljesen rám nyomult és fogalmam sem volt, hogy hogyan küldjem el szépen, úgy hogy ne haragudjon meg rám. Hiszen régen történt már velem, hogy egy lány rám nyomult volna. Nyílván volt egy pár afférom, de semmi komoly egészen idáig. Palmer felforgatta az életem az imádnivaló mosolyával, vidám szemeivel és a maga boldog énjével. Állandóan arra késztetett, hogy rá gondoljak, mindegy, hogy reggel, dél vagy este volt, vagy éppen társaságban voltam, vagy egymagam. Egy percre sem tudtam kilökni őt az elmémből, mosolygós arca mindig ott lebegett a szemeim előtt. Mikor nem volt velem elképesztően hiányzott, és ha már csak a hangját hallottam, a szívem hevesebben kezdett dobolni a mellkasom ellen. Menthetetlenül és mélységesen belezúgtam a barna hajú lányba, aki oly boldoggá tett már csak a jelenlétével is.

Tegnap Ariell bejött hozzám, a stúdió szobába, éppen mikor dolgoztam, aztán addig nyúzott, még nem megmutattam neki egy dalt. Nem volt ínyemre, hiszen nem igazán akartam megosztani vele egy fél kész szerelmes dalt, de aztán kikapta a kottát a kezemből, szóval kénytelen voltam játszani. Mindketten énekeltünk, habár a hangja közel sem volt annyira szép, mint Palmeré. Nem is éreztem azt a vonzás kettőnk között, amit Palmerrel éreztem, mikor énekeltünk, és ez megnyugtatott és boldoggá is tett. Nem is akartam más lányra ránézni, minden, amit akartam az csak az én virágszálam volt.

Szóval énekeltünk Ariell még táncolt is, aztán leült mellém és olyan közel bújt hozzám amennyire csak tudott, nekem meg persze esélyem sem volt elhúzódni, hiszen gitároztam! Ezt ő persze bátorításnak vette, így hát a kezét a combomra helyezte, ekkor viszont mozgást véltem felfedezni az ajtóban, így odanéztem. Az állam a padlót súrolta, mikor megláttam Palmert amint kiront az ajtón. Természetesen rögtön leráztam magamról Ariellt, aki értetlen kérdéseivel bombázott, hogy miért hagytam abba az éneklést. Azon nyomban tudtam, hogy Palmer félre értette a helyzetet, hiszen valószínűleg én is bedühödtem volna, ha egy férfival láttam volna ilyen közeli állapotban. Pánik fogott el, utol akartam érni és tisztázni akartam volna vele rögtön a helyzetet, de mire kiértem ő már egy taxiban ült, és mielőtt a jármű után futhattam volna, lerohantak a rajongók. Így hát Palmert elvesztettem és egész este hívogattam, persze hiába, a telefonja ki volt kapcsolva. Egész éjszaka forgolódtam az ágyamban, újra és újra végig játszottam a fejemben a jelenetet és szidtam magam, amiért nem húzódtam el rögtön Arielltől, mikor hozzám bújt. Lelkiismeret furdalásom volt, hiszen mostanában telefonálni is alig volt időm Palmerrel, ráadásul ő teljesen titokban átrepülte a fél világot, csak hogy meglepjen és egy lánnyal az oldalamon talált meg. Még reggel is ki volt kapcsolva, melyet egy részem megértett, a másik pedig nem. Mindennél jobban elakartam érni, de ötletem sem volt, hogy hogyan csinálhatnám, ha a telefonja ki van kapcsolva. Lemondtam a mai próbát Rickkel, aztán megpróbáltam visszaemlékezni, hogy melyik hotel elé is kellett Palmerért mennem legutóbb, de nem ugrott be a neve. Kiakartam guglizni, mikor Sara, Palmer barátnője hívott. Palmerrel akart beszélni, mert őt nem érte el. Elmondtam neki, hogy mi történt tegnap, és hogy fogalmam sincs, merre van most Palmer. Aggódni kezdtünk mindketten érte, hiszen Palm még Saranak sem üzent, annyit sem, hogy rendben leszállt a gépe Londonban. Sara szerencsére tudta a hotel nevét, állítása szerint mindig ott szállnak meg, ha itt vannak Londonban, szóval rögtön autóba ültem és elindultam. A recepción persze nem akartak segíteni; nem adhatják ki a vendégek adatait. Néhány bankjegy után viszont a férfi szája mégis csak kinyílt, és miután beírta a gépbe, közölte velem, hogy Palmer Tonkin nevű vendég nem tartózkodik a hotelben. Ha eddig nem voltam ideges, akkor ezután nem tudom, mit érezhettem. Tényleg elhittem, hogy történt valami Palmerrel, és ez a tudatlanság megőrjített. Fogalmam sem volt, hogy mit kellene tennem, hova kellene mennem, hol kellene őt keresnem. Ötletem nem volt, miért nem szállt meg a hotelben vagy, hogy hova mehetett miután beült abba a taxiba. Tájékoztattam Sarat is, hogy Palmer nincs a hotelben, végül annyiban maradtunk, hogy mindketten szólunk egymásnak, ha bármit tudunk a lányról. Twittert kezdtem böngészni, hátha látok valahol róla egy friss képet itt Londonban, hogy merre lehetett, de semmilyen infót nem találtam. Ha Harry nem hívott volna, már elmentem volna a rendőrségre. Hatalmas súly esett le a vállamról, mikor hallottam Harrytől, hogy Palmer jól van, és semmi baja sincs. Elmentem a hotelhez, ahonnan Harry is hívott, és a hasonló módszerrel, mint az előző hotelnél, megtudakoltam Palmer szobaszámát. Legszívesebben azonnal a karjaim közé kaptam volna a lányt, amint ajtót nyitott nekem, de muszáj volt visszafognom magam, már csak azért is, mert Palmert egy törülköző fedte.

- Oh, én… um bemegyek a konyhába, amíg felöltözöl… - dadogtam, miközben éreztem, hogy az arcom felforrósodik. Elpillantottam róla, aztán gyorsan megfordultam és átmentem a következő szobába, ami valóban egy aprócska konyha volt. A körmeimet rágcsálva vártam, hogy Palmer szóljon nekem, és mikor végre meghallottam rekedtes hangját, amint a szobába hív, rögtön visszamentem. – N- ne haragudj, amiért így rád rontottam – kértem elnézést. – Nagyon aggódtam érted, és nem csak én, hanem Sara is. Egyikünknek sem vetted fel a telefont.

- Mert kikapcsoltam – válaszolta egészen egyszerűen, a szemkontaktust kerülte és egyik lábáról a másikra dülöngélt a fa asztal előtt.

- Felhívnád, kérlek Sarat, hogy minden rendben van veled, megígértem neki, hogy szólok, amint tudok rólad valamit – mondtam, miközben többször is végig mértem a szemeimmel, de, csak mert ő nem nézett rám. Annyira jó volt őt újra látni és úgy örültem, hogy nem történt vele semmi. Elindult felém, és mikor már azt hittem, hogy a nyakamba ugrik, megállt mellettem és várta, hogy megmozduljak, hiszen a táskája mellett álltam. Átmentem a szoba másik oldalába, míg ő kivette a telefonját, és bekapcsolta azt. Kínos csend volt közöttünk, és egészen addig így éreztem magamat, míg le nem rakta a telefont Saraval. – Nézd Palmer, amit tegnap láttál az egy félreértés volt! – kezdtem, majd megköszörültem a torkom és felpillantottam rá. Ő még mindig nem nézett rám. – Köztem és a lány között nincs semmi és soha nem is volt.

- Hát nem úgy nézett ki – motyogta és tudtam, hogy a könnyeivel küszködik, hangja elárulta őt, még ha halkan is beszélt. Legszívesebben átszeltem volna a szobát és a karjaim közé kaptam volna őt, de féltem megmozdulni, nem tudom mit reagált volna rá.

- Tudom, nagyon szarul jött le az egész, de nem hazudok! Ariellel soha nem volt köztünk semmi, ő is ott dolgozik és csak megmutattam neki egy dalt, mert kierőszakolta. Teljesen rám nyomult, de gitároztam és nem tudtam elhúzódni tőle. Tudom, hogy el kellett volna, de nem tudtam, hogyan mondjam meg neki úgy, hogy ne bántsam meg… Mindegy, a lényeg, hogy más nem érdekel, csak te.

Végre felnézett rám, aminek örültem, bíztam benne, hogy elhiszi, amit mondok, és nem kell sokáig győzködnöm.

- T- tényleg? – suttogta, én pedig egy apró mosollyal bólintottam.

- Tudom, hogy mostanában keveset beszéltünk, de mindennap a stúdióban voltam, golfozni is jártam és estére annyira fáradt voltam, hogy mindig hamar elaludtam.

- Igen, tudom – bólintott. – Nézd Niall, tény, hogy rosszul esett a tegnap. És még mindig bánt egy kicsit. De elhiszem, amit mondasz. És tudom, hogy te nem olyan srác vagy – mosolyodott el, engem pedig átjárt a megkönnyebbülés.

- Gyere ide – tártam szét mosolyogva a karjaim, mire megkerülte az ágyat és átölelt.

- Úgy örülök, hogy sikerült tisztáznunk – suttogtam a bőrébe, miközben szorosan magamhoz húztam. – Hiányoztál – hunytam le a szemeim.

- Te is nekem. Akkor nem vagy mérges, amiért szó nélkül jöttem megint? – kérdezte, én pedig eltoltam magamtól és nagy szemekkel meredtem rá.

- Már miért lennék mérges, Palmer? – nevettem fel. – Valószínűleg a legboldogabb emberré tettél a világon – vigyorogtam rá.

- Akkor jó – kuncogott fel, az én tekintetem pedig megakadt vékony ajkain, amik végre felfelé kunkorodtak, ezzel hevesen megdobogtatva a szívem. Ő is elhallgatott, én pedig mosolyogva hajoltam közelebb hozzá, mire ő is így tett, végül összekapcsoltam ajkainkat. Akaratlanul is egy sóhaj szökött ki a számon, melyet illett volna visszafognom, leginkább azért, hogy el ne ijesszem a lányt. De istenem, ezer éve nem csókoltam már a finom száját és annyira hiányzott! Kezei a tarkómról felcsusszantak a hajamba, míg én teljesen körbe öleltem a derekát és még közelebb húztam magamhoz, már ha ez még lehetséges volt. Palmer elhúzódott tőlem szélesen mosolyogva, én pedig mohón újra az ajkai után kaptam, egyszerűen borzasztóan hiányzott. Amúgy is keveset csókoltam eddig a lányt, pedig teljes extázisba kerültem utána és az érzést újra, meg újra érezni akartam. Végül abba hagytam a puszilgatását, mert nem akartam sok lenni.

Letelepedtünk az ágyára és megkértem, hogy meséljen nekem az elmúlt heteiről, amíg ritkán beszéltünk. Azt mondta, hogy leginkább otthon volt és pihent, valamint a családjával töltötte az időt. Utána pedig meglátogatta Sara, aki rábeszélte, hogy jöjjön el hozzám. Kétségtelenül bírom a csajt.

Figyeltem Palmert, miközben beszélt, és egy kicsit talán eléggé elkalandoztam, hiszen meglepődve vettem észre, hogy a hátamon fekszek, ő pedig mellettem ül és a kezei a mellkasomon vannak, ami arra enged következtetni, hogy ő döntött el.

- Nem is figyelsz rám – jegyezte meg kuncogva.

- De, igen – bólogattam hevesen, ő pedig elnevette magát.

- Oops, füllentettél, ezért most nem jár csók – engedett el, de én a karja után kaptam, ujjaimat vékony csuklójára fontam és visszahúztam magamra.

- Ne haragudj – motyogtam mosolyogva. – Tudod, hogy mindig eltereled a figyelmem.

- Oh, igen, és sosem árulod el, hogy mivel. Vagy, hogy mire gondolsz olyankor.

- Pontosan – kuncogtam fel. – Na – csücsörítettem. – Kérlek – biggyesztettem le végül a számat, miután még mindig csak nézett. Nevetve megcsóválta a fejét, aztán lehajolt hozzám és gyengéden megcsókolt. Még mindig nem tudtam betelni vele! Talán soha nem is fogok most már. – Mi lenne… - kezdtem, amint elhúzódott tőlem és a mellkasomon megtámaszkodva, mosolyogva nézett rám – ha elmennénk ebédelni, aztán meg oda, ahova csak akarsz? – kérdeztem.

- Oh, csak nem éhes vagy? – csípett a hasamba, mire felnevettem.

- De, igen, az vagyok.

- Rendben, de akkor mehetnénk, kérlek a kedvenc éttermedbe?

- Persze, ha oda szeretnél menni.

- Oké, akkor adj öt percet, átöltözök – emelkedett fel rólam, majd lecsúszott az ágyról és a bőröndjéhez ment. Miután összeszedte a cuccait a fürdőbe ment, én pedig írtam egy gyors smst Harrynek, hogy kibékültünk és még egyszer ezer hála, amiért felhívott Palmer miatt. Valóban öt percre volt szüksége, mely lenyűgözött és egyben megvigyorogtatott. Nem találkoztam még egy lánnyal sem, aki ilyen gyorsan elkészült volna, ráadásul ilyen gyönyörű lett volna. Megfigyeltem, hogy Palmer gyakran kontyolja fel a haját, melyet imádtam, jól állt neki és nem egyszer kaptam azon magam, hogy szívesen a nyakához bújnék és behinteném hibátlan bőrét csókokkal esetleg szívás nyomokkal. Mégis mindez túl korai volt, úgyhogy általában próbáltam az ilyen gondolataimat hátratolni az elmémben, legalábbis addig amíg Palmerrel voltam. Szemeim akaratlanul is megakadtak vékony, izmos lábain, amire rácuppant a kék farmer, amit felvett. Kerek feneke sem maradt ki a látókörömből egy percre sem, miközben előttem ment a folyosón. Hallottam amint beszélt, bár őszintén fogalmam sem volt, hogy miről, és tudtam, hogy úgyis észre veszi majd, hogy újra elkalandoztam, ezért meg sem próbáltam a fáradtságot venni és elszakítani szemeimet markolni való popsijáról. Azt nem mondtam, hogy sikerül is a mocskos gondolataimat kordában tartani!

A hotelből kiérve kezemet az övébe csúsztattam, aztán elindultunk a kocsim felé, mely a következő mellékutcában parkolt. Amint beültünk a kocsiba, arcára egy mosoly kúszott, és miután bekötötte magát a kéztartóra könyökölt.

- Mi az? – kérdeztem, miközben gyújtást adtam, aztán én is beöveltem magam.

- Harrynek és neked ugyanolyan kocsitok van? – nevetett fel, én pedig vigyorogva bólintottam és kihajtottam az utcára. – Oh, istenem, együtt is vettétek? – nevetett továbbra is.

- Nem, de még csak össze sem beszéltünk. Leginkább egyezik az ízlésünk. És különben is, imádom Cassidyt.

- Muszáj minden pasinak valami idióta nevet adni a kocsijának? – forgatta meg világoskék szemeit.

- Miért, a te hajszárítódnak nincs neve? Hajvasaló? Göndörítő? – kérdezgettem, de ő mindre csak ingatta a fejét.

- Én nem beszélek élettelen tárgyakhoz, hogy nevet kelljen nekik adnom.

- Cassidy több, mint egy hajszárító, és megérdemli a kedves szavakat.

- Bolond vagy – nevetett fel, én pedig csatlakoztam hozzá. Viszonylag hamar odaértünk a kedvenc éttermemhez, aminek örültem, hiszen a gyomrom már majd kilyukadt az éhségtől. Mivel az ebédidő már lement, kevés vendég volt, ezért asztalt is hamar kaptunk. Sütőtök krémlevest és zöldséges rizses húst rendeltem kólával, míg Palmer narancsos répa krémlevest rántott illetve natúr csirkemellet, rizzsel valamint sült krumplival, salátával és jeges teával.

- Wow – csúszott ki a számon, miután a pincér elment.

- Mi az? – kérdezte, miközben a táskáját felakasztotta a szék karfájára.

- Komolyan húst eszel sült krumplival? Mondd csak, milyen érzés?

- Oh, dugulj el – nevetett fel. – A nyuszi diétának egy időre annyi.

- Hála az istennek – sóhajtottam fel. – Mikor mész majd egyébként dolgozni?

- Fogalmam sincs, hónap vége van, még mindig nem beszéltem Kimberlyvel. Szerintem addig nem zaklatom, amíg nem hív – mosolygott, mire én is elvigyorodtam, hiszen ez azt jelenti, hogy legalább tovább marad velem. – Majd úgyis szól időben.

- Mhm, jól teszed – bólogattam, miközben próbáltam visszafojtani a vigyoromat, de persze lehetetlen volt, hiszen mikor ránéztem, muszáj volt vigyorognom.

- És, te hogy haladsz az albumoddal?

- Jól, habár egy dalt még mindig nem fejeztem be, ami bosszant. Azt, amelyiket megmutattam neked, emlékszel? A refrén és annak a dallama meg van, de ennyi – sóhajtottam fel.

- Ne idegeskedj rajta, majd megálmodod – mosolygott.

- Hm, bárcsak úgy lenne. De kétlem – nevettem el magam.

- De amúgy, már majdnem készen vagy vele? – faggatott tovább.

- Hát azt azért nem mondanám. De jól haladok.

- Mhm, értem – sóhajtott fel, én pedig kérdőn néztem rá.

- Miért?

- Csak van egy olyan érzésem, hogy Kimberly nem sokára visszarendel L.A –be. Tudod, kezdődik az ünnepek miatti hajtás, előbb hálaadás, aztán karácsony. Biztos vagyok benne, hogy már novemberben elkezdődnek a karácsonyos fotoshootingok.

- Oh, akkor nem sok szabadidőd lesz – biggyesztettem le a számat szomorúan, közben persze már rég eldöntöttem magamban, hogy ha Los Angelesbe kell repülnie, hát én megyek vele. Az album munkálatait ott is tudom folytatni, más dolgom úgy sincsen, úgy hogy semmi akadálya.

- Miért, tervezel valamit? – mosolyodott el mindent tudóan.

- Oh, nem, nem – vigyorodtam el én is. – Csupán csak előre gondolkodom és következtetek.

- Mhm, hát persze – bólogatott szemtelenül, én pedig felnevettem.

Ebéd után sétálni kezdtünk a sétáló utcában, és vettem magunknak két fagyi formájú habcsókot, egy epreset és egy csokisat. Elnevettem magam Palmer fintorán, ami kiült az arcára az első harapás után, míg ő megtörölte a száját és bocsánatkérően pillantott rám.

- Rémes íze van. Mondtam, hogy nem kérek habcsókot, utálom! Brr – borzongott meg.

- Én meg mondtam, hogy akkor majd megeszem, ha nem kell – vigyorogtam, miközben még egy nagyot haraptam a sajátomból.

- Habos a szád – kuncogott fel, miközben megállt, így én is és felé fordultam, hogy törölje le a habot. Ehelyett viszont csak simán megcsókolt, mely kicsit – oké, talán nagyon – váratlanul ért, és visszacsókolni sem volt esélyem, mert rögtön el is húzódott tőlem. Nagyra nőtt szemekkel bámult rám, aztán elpirult, végül benedvesítette az ajkait és lenyalta a rólam ott maradt habot. – Ne haragudj – motyogta, miközben tovább indult, én pedig rögtön követtem, és a kezemet újra az övébe csúsztattam.

- Nem történt semmi – válaszoltam elég hülyén, így miután megköszörültem a torkom, gyorsan folytattam. – Vagyis nem baj. Úgy értem, én nem bánom. Palmer, figyelsz rám? – kérdeztem, ő pedig felhümmögött válaszul, rám pillantani viszont nem pillantott. – Megleptél, és azért nem csókoltam vissza, oké? De amúgy minden rendben – szorítottam meg a kezét, mire végre felnézett rám és elmosolyodott. Én is így tettem, aztán fogtam a habcsókomat és a szájára nyomtam, de a kezem ez kicsit jobban meglendült, így még az orra hegye és az álla is olyan lett. Meglepettségében tátott szájjal pillantott rám, miközben megint megtorpant, míg belőlem kitört a nevetés, aztán egyszerűen csak magamhoz húztam és megcsókoltam. 

14 - Csodálatos terv

Halihalloo,

oii, új szereplő, megint!:3 És egy kis bonyodalom. Okay, befogom, többet nem árulhatok el a részről, különben minden leesik nektek idő előtt és akkor már nem lesz olyan jó. :c Um idk mit mondhatnék még, azon kívül, hogy nagyon szépen köszönöm a rendszeres visszajelzéseiteket!!♥ Olyan sokat jelentenek nekem!:) Jó olvasást! Xx♥

PALMER TONKIN

Kissé rohamtempóban pakoltam a bőröndömbe, miközben Sara az ágyamon terpeszkedett és engem nézett, illetve szörfölt a neten. A telefonom órája szerint pontosan fél órám van még felöltözni és befejezni a pakolást, mielőtt el kéne indulnunk a repülőtérre. Az elmúlt egy hétben végig őrlődtem magamban, miközben továbbra is tartottam a kapcsolatot Niallel, de mivel keveset beszéltünk, mindig úgy éreztem, hogy egyre eltávolodunk egymástól és ez olyan szomorúsággal töltött el, amit már régen tapasztaltam. Sara öntötte belém a lelket, hogy egyszerűen csak összejöttek a dolgok Niallnek és dolgozik, ezért beszélünk ritkán, és nem azért, mert már nem is akar tőlem semmit. Tegnap reggel miután újra az én szőke hercegemmel álmodtam, megvettem a jegyemet Londonba. Utána százszor meggondoltam magamat, egyszerűen nem tudtam dönteni, hogy menjek, vagy ne menjek. Ha Sara nem lett volna velem, ezer százalék, hogy ma nem pakolnék ilyen szélsebesen.

- Szerintem azt a farmert is vinned kellene – mondta Sara a darabra, amit éppen széthajtottam, hogy megnézhessem. – Nagyon jó segged van benne.

- Kösz – nevettem el magam idegesen, végül megvontam a vállam, összehajtottam és beleraktam a bőröndbe. Lassacskán tele volt, így miután összeszedtem a fürdőszobából a dolgaimat és egy rózsaszín neszesszerbe pakoltam őket, rádobtam a bőrönd tetejére. A gardróbomból kikaptam egy farmert, egy fekete kötött pulóvert, aztán kerestem hozzá egy kabátot, valamint sálat is. Lábaimra egy fekete fűzős csizmát vettem, aztán átfésültem párszor a hajamat és raktam fel egy alap sminket. Jól akartam kinézni, habár tudtam, hogy egy hat és fél órás repülő út után mosott szarként fogok Londonba érkezni. Befújtam még magam a kedvenc parfümömmel, aztán bepakoltam egy táskába kellhető dolgokat, amivel elüthetem az időt a repülőn, végül becipzáraztam a bőröndömet és felállítottam.

- Jól nézel ki – mosolygott rám Sara, amint lecsúszott az ágyamról, aztán felállt.

- Köszi, Sara, bár kétlem, hogy mire megérkezek Londonba így fogok még festeni – sóhajtottam fel, ő meg csak megforgatta a szemeit, majd megragadta a kezemet. Odalent elbúcsúztunk Alexától és Hollytól, aki szomorú volt és sírt is, hogy ne menjünk el, ami miatt majd megszakadt a szívem. Alexa egyáltalán nem örült annak, hogy Londonba megyek és ezt meg sem próbálta titkolni, szinte elszakított Hollytól aztán az utamra engedett. Mindezek ellenére nyomtam egy puszit az ő arcára is, majd Saraval bepattantunk a taxiba, amit rendeltünk.

- Nem értem Alexát. Engedned kellett volna, hogy beszéljek vele – adott hangot a gondolatainak barna hajú barátnőm mellettem.

- Nem akarom még jobban magamra haragítani. De ígérem Sara, hogy rendezek vele és Niallel is mindent, amint megérkeztem Londonba.

- Ne ígérj olyat, amit tudod, hogy nem fogsz betartani – nézett rám egy apró mosollyal az arcán.

- De igen, befogom tartani, mert ez nem állapot – ingattam meg a fejem. – Nem akarok Alexával rosszban lenni, szóval beszélni fogok róla Niallel.

- Úgy legyen – húzott magához, aztán puszit nyomott a fejemre én pedig mosolyogva bújtam hozzá.

*

Este fél hét volt, mire összeszedtem a bőröndömet a londoni repülőtéren, és fogtam egy taxit. Miután búcsút vettem Saratól, aki repült LA –be, üzentem Louisnak, hogy írja le a stúdió címét, ahol általában dolgozni szoktak Niallel, mert szeretném őt meglepni. Nagyon jó fej volt, rögtön válaszolt, és sok sikert kívánt a meglepetéshez. Miközben a taxiban ültem, egyre csak az üzenetet nézegettem a címmel, amire már nem is volt szükségem, mert a sofőrnek leadtam már azt. Ideges és izgatott voltam egyszerre, a tenyereim izzadtak, a gyomrom pedig görcsölt. Mégis jó érzéssel töltött el újra Londonban lenni, hiszen legutóbb mikor így megleptem Niallt, nagyon közel kerültünk egymáshoz. Több, mint egy hónapja már, hogy itt jártam mégis olyan volt, mintha az egész tegnap lett volna.

A borzalmas forgalomnak köszönhetően úgy tűnt, hogy soha nem érkezek meg a stúdióhoz. Féltem is, hogy Niallt nem fogom ott találni, mikor viszont utána érdeklődtem a recepción azt mondták, hogy még bent van. Miután eligazítottak hosszú folyosókon indultam meg. Egyetlen zaj a lépkedésem, na meg a bőröndöm hangja volt. Megálltam a tízes ajtó mellett, mely felett egy piros lámpa égett, jelezve, hogy felvétel zajlik. Fogalmam sincs mire számítottam mikor bekopogtam, végül lenyomtam a kilincset és hevesen dobogó szívvel léptem be a viszonylag méretes szobába. Rögtön Niallt és egy szőke lányt pillantottam meg az üveg mögött, amint kicsit bentebb mentem. Niall egy kanapén ült, nekem oldalasan, de még így sem vett észre, hiszen szemei a vele szemben éneklő és táncoló lányra voltak tapadva. Kezében gitár pihent, amin persze játszott is, szája folyamatosan mozgott, hiszen énekeltek. Az biztos, hogy erre nem számítottam, és bár a helyzet normálisnak tűnt, a csalódottság úgy vágott mellbe, hogy szerintem még hátra is tántorodtam. A lány ismeretlen volt, akármennyire is szuggeráltam nem ismertem fel az arcát. Olyan érzésem volt, mintha egy intim pillanatban zavartam volna meg őket, és ez az érzés csak fokozódott, mikor a lány lehuppant Niall mellé, aztán hozzábújt, miközben kezét a combjára csúsztatta. Elkaptam a tekintetem róluk, utána pedig úgy kapkodtam a levegőt, mint aki mindjárt megakar fulladni. Észre sem vettem, hogy visszatartottam a légzést, ami miatt most tényleg lihegtem. Talán túlreagáltam az egészet, de ott és akkor csak elszerettem volna tűnni. Éppen készültem megfordulni, mikor az ajtón bejött egy férfi, bögrével a kezében és kis híján felborítottam az italával együtt.

- Segíthetek? – kérdezte a férfi, de én csak elrebegtem egy bocsánatot, aztán kisiettem mellette a folyosóra, miközben a bőröndömet makacsul rángattam magam után. – Kisasszony, a táskája – emelte fel a tag a táskámat, ami valahogyan kiesett a kezemből. Mindenesetre észre sem vettem mikor ez történt. Utána nyúltam, viszont nem kaptam el, mire a földre hullott és kigurult belőle minden dolgom. Gyorsan lehajoltam és elkezdtem felkapkodni a cuccaimat, miközben a férfi is így tett sűrű bocsánatkérések közepette. Miután megvolt, felálltam és a vállamra akasztottam, aztán felnéztem a férfire és megköszöntem a segítségét, miközben mögötte megpillantottam Niallt. Elkaptam a tekintetem róla, aztán behúztam az ajtót. Gyors léptekkel indultam meg a folyosón erősen visszaemlékezve, hogy merről jöhettem. Rá se hederítettem a lányra recepciónál, csak gyorsan kiléptem az épületből, és a fejemet forgatva indultam meg jobbra, miközben szemeimmel egy taxi után kutattam. Emiatt nekimentem két lánynak, és bár fogalmam sem volt, hogy honnan tudtam, hogy Niallre vártak, valamiért éreztem, hogy éppen két rajongóba sétáltam bele. Reagálni sem volt idejük, elnézést kértem tőlük, aztán kettőjük között elvágva kezdtem futni egy taxi felé. Kinyitottam a hátsó ajtaját, hogy ne tudjon elmenni, végül nem foglalkozva a bőröndömmel bevágtam magam előtt az ülésre és bepattantam mellé én is. Elrebegtem a hotel nevét, ahol legutóbb is megszálltam miközben behúztam magam után az ajtót. Magam mögé pillantottam, ahol Niall éppen kilépett az épületből, de ekkor már túl késő volt, mert a taxis elindult velem együtt. Lehunytam a szemeimet, miközben hátradőltem az ülésben és az arcomat a kezeim közé temettem. Sírni szerettem volna, de visszatartottam a könnyeimet, nem akartam nyilvánosan összetörni. Én magam sem tudom, hogy mi volt ez az egész a stúdióban, de látszott a lányon és Niallen, hogy szoros kapcsolatuk van. Legalábbis a lány tisztán láthatóan rányomult, az én mellkasomban pedig elterjedt a féltékenység. Talán ezért reagáltam olyan hevesen az egészre. Eszembe jutottak rövid telefonbeszélgetéseink Niallel, és tartalmatlan smseink, ami miatt a torkom még inkább elszorult. Gyorsan elakartam felejteni az egészet, de nem ment, ezért kicsit vadul dörzsöltem meg az arcom, nehogy elsírjam magam. Alig vártam, hogy a szállodához érjünk, és egyedül legyek a szobámban, és mikor közölték velem a recepciónál, hogy egy szabad szobájuk sincsen, legszívesebben sírva összerogytam volna a padlón. Elkértem egy legközelebbi hotel címét, aztán azt az egyik kezemben szorongatva indultam meg újra a forgós ajtó felé. Miután nagy nehezen szereztem egy újabb taxit, nem bírtam tovább a könnyeimmel, így csendben elmorzsoltam párat. Nem akartam tudni, hogy hogyan nézhetek ki, éppen ezért tekintetemet szigorúan a járdára szegeztem, amíg be nem léptem az újabb hotelbe. Kértem egy egy ágyas szobát, és miután le lett vonva a pénz a kártyámról, és megkaptam a belépéshez szükséges chipet is, a lift felé vettem az irányt. Megkönnyebbülten sóhajtottam fel amint becsukódott mögöttem a lakosztály ajtaja. Levettem a kabátomat, lerúgtam magamról a cipőmet és mindent egy fotelre hajítva bedőltem az ágyba. Szipogva töröltem le egy újabb legördülő könnycseppet végül már azzal sem bajlódtam, és hagytam, hogy az arcomon szánkázva cseppenjenek le az ágyneműre.

*

Másnap reggel tíz órakor ébredtem meg, aminek kifejezetten örültem, hiszen fogalmam sem volt, hogy mit kezdek most magammal. Mármint tudtam, hogy repülök Los Angelesbe, komolyabban belegondolni viszont egyáltalán nem volt kedvem. Talán maradok még egy éjszakát itt, hiszen semmi kedvem egy újabb egész napos repülő úthoz. Holnap sem lesz jobb a helyzet, de inkább tolom az egészet. Nem azért akarok még egy napot maradni, mert bízom benne, hogy Niall megkeres, ez eszembe sem jutott. Ha nem jelentett neki semmi, ami köztünk volt az elmúlt hónapban, akkor nyílván nem fog tűvé tenni értem mindent. Ha meg igen, akkor, nos, nem tudom mi fog történni. Nincs kedvem vele beszélni, nincs kedvem rajta gondolkozni és nincs kedvem megint sírni. A mai napot ágyban töltöm és sorozatokat fogok nézni, amiben remélhetőleg annyira elfáradok majd, hogy a nap végén újra álomba merülök. Csodálatos terv.

Kényszerítettem magam, hogy egyek valamit, miközben nem igazán volt étvágyam. Közben előttem az iPademen már ment a Gossip Girl egyik része, és akármennyire is szeretem a sorozatot és a benne játszó színészeket, nem kötött le a film. Egyáltalán nem figyeltem rá, a szemeimmel követtem az eseményeket, de azt is csak néha. A gondolataim pokoli hangosak voltak a fejemben, és bár nem figyeltem rájuk – annyira – attól még ott voltak és nem halkultak el. Előrehajoltam, hogy megállítsam a sorozatot, aztán leraktam a lábaimat az ágyról és felálltam. Megfogtam a tálcát, aztán a földtől plafonig érő ablak előtti faasztalra raktam. Az asztalnak támaszkodva néztem ki az ablakon, miközben megittam a maradék kávémat, végül a csészét is lehelyeztem a tálcára a tányér mellé. Úgy döntöttem, hogy kimozdulok, mert megbolondulok a négy fal között. Elővettem a futónadrágomat, felvettem egy sport melltartót, rá egy pólót, végül egy futó pulóvert, mely bent tartja a hőt, hogy ne fázzak. Felhúztam a Nike futócipőmet, amit mindig mindenhova viszek magammal, mindegy, hogy hova utazok. Az edzés a mindennapjaim része és bár nem edzek minden nap, egy héten háromszor-, négyszer biztosan. Feltúrtam a táskámat az iPod nanom után kutatva, és miután megtaláltam csatlakoztattam a fülhallgatómmal, elindítottam a zenét, majd a telefontartóba raktam a szobámat nyitó chippel és némi készpénzzel együtt és az egészet felcsatoltam a karomra. Telefonomat szándékosan hagytam a lakosztályban, még mindig kikapcsolva, őszintén nem voltam kíváncsi senkire és bár volt eszemben, hogy talán Sara és Alexa aggódnak értem, elhessegettem a gondolatot, hiszen mi bajom történhetett volna tegnap óta?

*

Talán két órája kocoghattam és kezdtem elfáradni. Szomjas is voltam, és alapjából nyűgös voltam, melyen nem csodálkoztam egyáltalán. Miután vettem egy vizet és egy kis pohár kávét egy Starbucksban, elkezdtem sétálni arra amerről jöttem, noha már fogalmam nem volt róla, hogy merre kell mennem. Kellett a futás utáni levezető és a kávé is jobb kedvre derített egy kicsit, így szívesen sétáltam, míg nézelődtem. Az ég kezdett egyre jobban beborulni, de nem igazán foglalkoztam vele. Csúcsidő volt, mindenki rohant ebédelni, az utak forgalmasak voltak és a járdákon is hömpölygött a tömeg. Nem igazán figyeltem arra, hogy hova teszem a lábamat, elvoltam mélyedve a gondolataim között újra. A szemeim előtt csak egy személy lebegett. Hiányzott Niall, mindennél jobban hiányzott, és amit tegnap láttam az csak növelte a fájdalmat a mellkasomban. Hangos dudaszóra kaptam fel a fejem, majd két kéz kapta el az enyémet, az iPod élesen vágódott a húsomba az illető szorítása miatt. Hátra kaptam a fejem értetlenül, tekintetem egy zöld szempárba ütközött, hozzáillő vékony arccal.

- Jól érzed magad? – kérdezte lassan, erős brit akcentusa már- már bántotta a fülemet.

- Igen, én csak… Most komolyan kisétáltam majdnem egy autó elé? – mormogtam, miközben a kezeimmel eltakartam az arcomat.

- Héj, nincs semmi baj. Nem történt semmi baj – Harry megfogta mindkét vállamat, aztán teljes egészében maga felé fordított.

- Ne haragudj, rossz napom van – emeltem fel a fejem.

- Nem kell bocsánatot kérned.

- Bocs, nem tudom, miért kérek bocsánatot – reagáltam le rögtön, de aztán leesett, hogy a mondatomban újra bocsánatot kértem tőle. Felnéztem a szemeibe, aztán mindketten elnevettük magunkat, nevetésem viszont ijesztő zokogásba változott át és a szám két sarka automatikusan görbült le, miközben már megint könnyek áztatták az arcomat. Egy szaggatott sóhaj tört fel belőlem, miközben lehunytam a szemeimet és megcsóváltam a fejem.

- Palmer, nem úgy nézel ki, mint aki jól lenne. Gyere, itt a kocsim, üljünk be, amíg megnyugszol – mondta halkan, aztán húzni kezdett a fekete kocsija felé. Megkerülte velem a járműt, és megvárta, míg beülök, aztán becsukta az ajtót és gyorsan beült mellém ő is. Arcomat újra a kezeim közé temettem és próbáltam csitítani saját magamat, de nem ment. Kijött rajtam minden, a tegnap este, a fáradtság, a nyűgösségem, de leginkább Niall. De azt hiszem, ez már nem lep meg senkit sem.  – Palmer, mi a baj? Tudok segíteni? – kérdezte Harry egészen közelről.

- N-nem – ráztam meg a fejem, miközben letöröltem az arcomról a könnyeket. Még jó, hogy nem voltam kisminkelve. Beletelt egy kis időbe, mire sikerült újra lenyugodnom, noha még mindig egyenetlenül vettem a levegőt. Harry adott nekem zsebkendőt, így kitudtam fújni az orrom és megtörölhettem az arcom a könnyeimtől. – Sajnálom, hogy így kiakadtam – szólaltam meg halkan. – Köszönöm, hogy beülhettem addig a kocsidba. Mint már említettem, elég rossz napom van és csak felgyülemlettek bennem az érzések.

- Ugyan, semmi baj. Jobban vagy már?

- Mhm, valamennyire – bólintottam.

- Hogyhogy nem Niallel vagy? – bukott ki belőle a kérdés, én pedig mély levegőt vettem, még mielőtt válaszoltam volna neki.

- Hát ő… dolgozik – mondtam, miközben nagyot nyeltem és a papírzsebkendőt nézegettem.

- Értem, és te?

- Lejöttem futni, mert nem bírtam tovább a négy fal között.

- Palm… nem most jöttem le a falvédőről – nevetett fel, én pedig kissé csodálkozva néztem rá. A becenevemen szólított, pedig ez az első alkalom, hogy találkozunk. Talán Nialltől halhatta? – De ha nem szeretnéd elmondani, akkor nem erőltetem – mondta.

- Ne haragudj, valóban nem szeretnék róla beszélni – mondtam halkan.

- Állandóan bocsánatot kérsz – kuncogott fel, mire az én arcomra is egy apró mosoly ült ki.

- Bocsi – mondtam mosolyogva, ő pedig csak nevetve megcsóválta a fejét.

- Nos, hova vigyelek? Niallhez, vagy a lakására? – kérdezte, nekem pedig benn rekedt a levegő a tüdőmben.

- Sehova se, köszönöm, hogy nem hagytad, hogy szét lapítson egy autó, meg hogy megvigasztaltál – fogtam búcsúzkodóra.

- Ne viccelj, elviszlek. Látom rajtad, hogy nem vagy jól.

Megeresztettem felé egy hamis mosolyt, végül elmondtam a hotel nevét, ahol megszálltam. Láttam az arcán a döbbentséget, de nem szólt semmit, csak kisorolt a forgalomba és elindultunk. Az út alatt beszélgettünk, Niallt pedig már- már kínosan kerültük, mint témát. De azért jól esett végre valakivel kommunikálni. És Harry jobb kedvre is derített, sőt még meg is nevetett, amiért hálás voltam neki. Miután újra megköszöntem, amiért megmentett és elhozott, kiszálltam a kocsiból és bementem a hotelbe. Amint felértem a lakosztályba, rögtön a fürdőszobába mentem, majd miután levettem magamról mindent beálltam a forró zuhany alá. Elég sokáig áztattam magam, de szükségem is volt erre a forró zuhanyra. Egy turbánnal a fejemen szálltam ki a kabinból, miközben egy másik törülközőt magam köré fontam. Ekkor kopogtatás ütötte meg a fülemet, ezért kinéztem a fürdőszobából, mert nem voltam biztos benne, hogy nálam kopogtatnak, vagy valaki másnak, csak behallatszódik. Újra kopogtattak elég hangosan az ajtó ellen, ezután Niall hangját hallottam meg amint a nevemet kiáltja. Elkerekedtek a szemeim, aztán megfordultam, hogy hátha találok valamit, amit felkaphatok valamire, de csak az izzadt cuccaim voltak a padlón. Hogy talált rám? Hiszen senki sem tudta, hogy hol szálltam meg kivéve… Hát persze, Harry elmondta neki.

Az ajkamat rágcsálva mentem az ajtóhoz, aztán kinyitottam, de csak egy kicsit.

- Palmer, ah de örülök, hogy nincs semmi bajod! – sóhajtott fel Niall, nekem pedig könnyek gyülekeztek a szemembe, amint az ő kékjeibe néztem, ezért elkaptam róla a tekintetem. – Bejöhetek? Kérlek – hangja egészen megtörten hangzott, ami az én szívemből is letört még egy darabkát. Félre álltam és magamra húztam az ajtót, hogy betudjon jönni, ő pedig be is lépett. Becsuktam az ajtót, aztán elmentem mellette és átkoztam magam, amiért a bőröndöm csukva volt, ezzel is megnehezítve a dolgomat. – Oh, én… um, bemegyek a konyhába, amíg felöltözöl – dadogta, aztán a kis konyha felé vette az irányt, míg én vörös arccal túrtam fel a bőröndömet. Kikapkodtam a ruhákat, aztán bezárkóztam a fürdőbe. Mély levegőt vettem, habár ez sem csillapította le heves szívverésemet. Egyszerre örültem annak, hogy Niall eljött és voltam mérges Harryre, amiért elárulta a barátjának, hogy melyik hotelben szálltam meg. Így biztosan nem tudom elkerülni a kínos beszélgetést Niallel és egyszerűen csak képtelen vagyok kilépni a szobából, mert tudom, hogy csak sérülni fogok. 

13 - Kötelék

Halihalloo,

meglepetés!:3 Habár a rész lapos lett, mindenképpen kiakartam rakni, hogy haladjunk is a történettel, meg nekem szünetem is van, úgy hogy gondoltam miért ne. Az  elkövetkendező részek talán valamivel izgalmasabbak lesznek, de többet nem árulhatok el.;) Jó olvasást! Xx♥

PALMER TONKIN

A testem tompa puffanással ért le az ágyra, miközben a szánk folyamatos kapcsolatban álltak egymással. Éreztem az alkohol gyenge ízét finom ajkain, amikor nyelvét átvezette a számba, azt hittem felrobbanok. Rám nehezedett teljes súlyával, mellkasa az enyémnek nyomódott, ahogyan a hasunk is egybe simult. Lábai az enyémeket ölelték körbe, egyik keze az arcomon volt, míg a másik próbálta fentebb tolni a combomon a ruhát. A hátára dőlt, engem pedig húzott magára, így hamar felette voltam. Ruhámat fentebb húztam magamon, így lábaimat a teste mellé tudtam helyezni és biztosan ültem a csípőjén. Kék szemeivel az enyéimbe pillantott, aztán az arcán egy gyönyörű mosoly terült el. Kezét gyengéden a csuklóm köré fonta, aztán lehúzott magára. Homlokom az övének nyomódott, ajkaink között pár centiméter volt. Éreztem, amint a kezei a hátamra csúsznak, bár akkor még fogalmam sem volt, hogy a ruhám cipzárját akarja lehúzni. A cipzár hangja volt az egyetlen zaj, ami betöltötte akkor a sötét szobát. Erős kezei visszacsúsztak a vállamra, majd lecsúsztatták a két pántot, én pedig bár levoltam sokkolva, automatikusan húztam ki a pántokból a kezeimet. Meglepett a cselekedetével, ugyanakkor nem bántam, sőt. Ajkaimmal mohón kaptam az övéi után, és miután húzta egy kicsit az agyamat azzal, hogy fentebb billentette a fejét ezért mindig a szája utána kellett kapnom, megcsókolt. Minden alkalommal elaléltam, mikor nyelvét átvezette a számba. Hevesen, mégis lassan csókolt, éreztem amint a hasamban összehúzódnak az izmok, miközben alsó testem az övéhez feszült. Végül elszakadtam tőle, majd még egy puszit nyomtam a szájára, aztán felegyenesedtem, majd leszálltam róla és az ágyról is. Nagyot pislogva nézett rám, bár nem hiszem, hogy túl sok mindent láthatott belőlem. Egy kis fény jött be az ablakon, az is az arcomat világította meg. Letoltam a testemen a ruhámat, aztán leszedtem a ragacsos melltartót és a hajamat úgy rendeztem, hogy eltakarja a melleimet. Kiléptem a ruhából, közben pedig egyre csak őt vizslattam a sötétből.

- Palm, gyönyörű vagy – suttogta. – Gyere ide – nyújtotta ki felém a kezét, mire megindultam felé, aztán visszamásztam rá. Kezeit immár fedetlen bőrömre csúsztatta a csípőmön, míg én csókolgatni kezdtem borostás állát, és onnan haladtam egyre lentebb. Mikor megszívtam a bőrét, kezeivel rászorított a csípőmre, de én akkor sem hagytam abba, hanem csak tovább szívtam óvatosan a kiválasztott részt a nyakán. Mikor egy mély sóhaj tört fel belőle, elmosolyodtam aztán befejeztem a lila foltot a nyakán. Végig nyalintottam rajta egyszer, mire ujjai újra a bőrömbe mélyedtek. Felemeltem a fejem és ránéztem, ő pedig újra a hátamra fordított, hogy ő legyen felül. Alsó testével rám ereszkedett, míg ujjai a hasamon indultak felfelé. Lehajolt hozzám, és a fogaival kiszabadította az alsó ajkamat a fogságából, majd megcsókolt, miközben egyik keze megállt a mellem alatt, míg a másikkal mellettem támaszkodott. Éreztem combjaim közé szorult keményedését, mely elég sok mindent megmozgatott ott lent bennem. Az ajkai közé sóhajtottam, ő pedig lesöpörte oldalra a hajam, és míg jobb kezét a bal mellemre csúsztatta, addig elszakadt tőlem, majd lassan lehajolt és csókokkal kezdte behinteni a mellkasomat, míg nem elért a jobb mellemhez is. Hangosabb sóhaj szakadt ki az ajkaim közül, mikor szájába vette megkeményedett mellbimbóm, ezzel egyszerre pedig a kezével is elkezdte masszírozni a másikat. A hátam felemelkedett a matracról, ezzel magamat még jobban feltárva Niall előtt.

Hirtelen ébredtem meg, a szemeim úgy kipattantak, mintha csak időre kellett volna felkelnem és rohannom kellett volna valahova. Pedig ez nem így volt, hiszen egész héten szabad voltam és nem kellett mennem sehova sem. Combjaimat tiszta erőből szorítottam össze, és nem is értettem miért, míg nem szétnyitottam őket, ekkor viszont nedvességet éreztem a lábaim között. Kissé elkerekedett szemekkel dőltem vissza a párnák közé, míg óvatosan a hátamra fordultam. Nem lehet, hogy egy álom ennyire felizgatott volna.

Remegő lábakkal keltem fel az ágyamból, és indultam meg a fürdőszoba felé. Lehúztam magamról Niall felsőjét, letoltam a bugyimat és azt a szennyes kosár felé rúgva léptem be a tágas zuhanykabinba. Felvettem a vízsugarat, és mikor kellemes hőmérsékletű volt a víz a széles zuhanyrózsa alá álltam. Még mindig olyan érzésem volt, mintha sietnem kellene valahova, ezért viszonylag gyorsan letusoltam. Amint megtörülköztem, gyorsan magamra dobáltam az első ruhadarabokat, amiket a szobámban találtam szanaszét. Felkötöttem a hajamat egy kócos copfba aztán lehúztam a rózsaszín pulóverem ujját mivel felcsúszott. Lábaimat belebújtattam a mamuszomba aztán lecsoszogtam az első szintre ahol Holly folyamatos bababeszélésre kaptam fel a fejem. Az arcomra egy széles mosoly kerekedett amint leértem a lépcső aljára és ezzel magamra is vontam a figyelmet. A kislány szinte azonnal felpattant és felém kezdett gyorsan lépegetni így leguggoltam és kitárva a karjaim vártam, hogy elém érjen és felvehessem. Arcát a nyakamba temette, míg a kezeivel körbeölelte a nyakamat én meg a feneke alatt tartottam őt.

- Merre van anya? - kérdeztem miután nyomtam egy puszit az arcára. Széles mosolya engem is jobb kedvre derített így teljesen el is felejtettem, hogy Alexa és én jelenleg nem vagyunk a legjobb kapcsolatban.

- Nem tudom – mondta aztán lekérette magát a kezemből így lejjebb hajolva teljesítettem kívánságát. – Palm, játszunk? – nézett rám nagy, kék szemeivel melyek teljesen elkápráztattak és akaratlanul is Niallre gondoltam. Ah, rendesen hiányzott az énekes srác és amint a távolságra gondoltam mely köztünk volt, automatikusan elszomorodtam. Nem szerettem távol lenni azoktól, akik boldoggá tettek és valljuk be, Niall ezek emberek egyike volt. 
- Gyorsan eszek valamit, utána játszunk, rendben? - kérdeztem egy erőltetett mosollyal az arcomon amiről Hollynak persze fogalma nem volt. Bólintott egy nagyot aztán visszament a Babriejaihoz. Az utam természetesen a konyhába vezetett és meglepődtem, mikor nem találtam ott Alexát. Azt hittem, hogy ott lesz majd. Bár ugyanakkor örültem neki, mert így legalább kínosság nélkül tudtam elkészíteni a reggeli müzlimet. Az üvegtállal, egy kiskanállal és narancslével a kezemben mentem vissza a nappaliba, hogy ha már Alexa nincs idelent, Holly a szemeim előtt legyen. Leültem a kanapéra, míg a poharat az üvegasztalra raktam, Holly pedig rögtön mellém férkőzött és tátott szájjal meredt rám. Mosolyogva adtam a szájába egy kanál müzlit, aztán lehuppant a kis fenekére és az ölébe rakta az Arielből ábrázolt plüss sárga és kék halacskát. Miközben Hollyval közösen megreggeliztünk, elbeszélgettünk, vagyis leginkább arra ösztönöztem őt, hogy meséljen nekem. Kicsit akadozott a beszédben, de ügyesen összerakta már a szavakat mondatokká, amiért nagyon büszke voltam rá. Legalább annyira dagadt a mellem, mint Alexáé, hiszen azóta, hogy Alexa elmondta, hogy terhes, mellettük vagyok és segítem őket, amiben csak lehet. Apja helyett pót anyja voltam Hollynak, és bár néha elgondolkozom rajta, ki lehet az édesapja, Alexa tudja –e ki az, és hogy Holly keresni fogja –e mikor majd nagyobb lesz, sosem kételkedtem abban, hogy a kislány gyerekkora más, mint a többi kisgyereké, csak mert nincs jelen az életében az apukája. És persze tudom, hogy sok más gyerek nő fel édesapa vagy édesanya nélkül, Holly esetében nem tartom ezt annyira szörnyűnek, mert nagy szerető családja van, és csak ez számít.

- Jó reggelt – köszönt mögülünk Alexa, majd már meg is kerülte a kanapét Holly felől, aztán az ölébe vette a kislányát, majd vele együtt ült vissza mellém.

- Szia – mosolyogtam rá.

- Éhes voltál már, angyalom? – kérdezte az unokanővérem Hollytól, miközben levett egy müzli darabot a szája sarkából.

- Igen – válaszolt Holly huncutul vigyorogva, miközben Alexa mellkasának dőlt, és anyukája hosszú sötétbarna hajzuhataga alól pillantott ki rám.

- Pedig kakaót is ivott reggel – emelte fel a fejét Alexa, és feltolta az orrán a szemüvegét.

- Ez egy kicsit sok tej lesz manó, nem gondolod? – csikiztem meg a hasát, mire felnevetett édes gyerekhangján és összehúzta magát Alexa ölében.

- Nem baj, majd szól, ha menni kell vécére, igaz?

- Igen – mondta rögtön Holly, aztán lecsúszott Alexa öléből a földre és a kezébe vette a plüss halacskáját.

- Van valami programotok mára?

- Mhm, délben megyünk babaúszásra, találkozunk ott Cameronnal és Andyvel, aztán elmegyünk valahova ebédelni, és sétálni, szóval nem igazán leszünk ma itthon, remélem Holly bírni fogja – tájékoztatott, én pedig bólogattam. Andy Alexa terhességének kezdete óta unokanővérem barátnője, még az orvosnál ismerkedtek meg. Cameron pedig az ő fia, egy nappal Holly után született ugyanabban a kórházban. Tüneményes kisfiú, mind a hárman kedveljük őket, noha nekem egyre ritkábban van alkalmam találkozni velük.

- Akkor forgalmas napotok lesz.

- És te mit tervezel?

- Megpróbálom elérni Sarat és facetimeolok vele, ha van ideje. Ha zavarom, akkor szerintem megyek anyuhoz az üzletbe – ismertettem a terveimet.

- Jól van – állt fel mellőlem, az én arcomra pedig egy fintor kúszott, miközben a szőke kislányt néztem, aki előttem játszott. Kétség kívül, Alexával nem igazán vagyunk most jóban, és bár úgy érzem, hogy ez miattam van, igazából abszolút nem tehetek az egészről. Ha nem árulja el mi baja van Niallel, akkor ne várja tőlem, hogy a semmiért megszakítsam a sráccal a kapcsolatot.

Egész délelőtt Hollyval játszottam, miközben Sarat smsekkel bombáztam, de egyikre sem reagált, ami rányomott a rossz kedvemre. Holly persze megmosolyogtatott és imádtam vele lenni, de aztán Alexa elvitte átöltöztetni, mert mentek a baba úszásra. Így hamar egyedül maradtam a házban, és mivel Sara sem reagált, nem akartam tovább zaklatni. A kedvem a béka feneke alatt volt, nem volt kedvem semmihez sem, ezért begubóztam a kanapéra és sorozatot kezdtem nézni. Bealudhattam, hiszen hirtelen ugrottam meg a csengő durva hangjára. A pulóveremet húzogatva csoszogtam az előszoba felé, ahol előbb gyorsan a tükörbe pillantottam, még mielőtt megnéztem volna ki az. A hajam szétcsúszott állapotban volt, úgy hogy miután kihúztam belőle a hajgumit, elkezdtem újra felkontyolni, miközben az apró gardróbban lévő kis monitoron megnéztem ki áll a nagykapu előtt. Rögtön felismertem Sara alakját, noha feje sapka alá, szemei előtt pedig napszemüveg mögé voltak rejtve. Az arcomra egy mosoly kúszott, míg beengedtem, aztán kinyitottam az ajtót és onnan figyeltem, amint befelé sétál egy bőrönddel melyet maga mellett gurított. Kezeimet a testem köré fontam, mert hideg szél fújt és mosolyogva néztem a barátnőmet, aki felém sietett.

Szó nélkül a nyaka köré fontam a karjaimat amint odaért hozzám, ő pedig rögtön viszonozta a közelségemet. Így álltunk egy kis ideig az ajtóban, de aztán Sara elkezdett tolni, majd bejött a házba és becsukta az ajtót. Én ekkor még mindig rajta csüngtem.

- Na, mi van veled csajszi? – nevetett fel. – Meg sem lepődsz, hogy itt vagyok? Ennyire hiányoztam? Aw Palmer – fonta a karjait újra körém, én pedig elmosolyodtam és a fejemet még jobban a nyakához nyomtam.

- Szia – motyogtam, mikor eltolt magától, hogy rám lásson, aztán puszit nyomtam az arcára.

- Szia, baby – vigyorgott, aztán elengedett, mire én is őt és hátrébb léptem, hogy egy kis levegőhöz is jusson. – Egyedül? – kérdezte, miközben levette a csizmáit és a ballon kabátját is.

- Mhm – bólintottam, aztán megfogtam a bőröndjét és a nappaliba húztam. – Hogy kerülsz ide? – kérdeztem egy apró mosollyal az arcomon, miután követett engem és leültünk a kanapéra. – Tudod mit, nem is érdekel, igen rohadtul hiányoztál, és nagyon örülök, hogy itt vagy – húztam fel a lábaimat, aztán hozzá bújtam, kezeimet összefontam az oldalán, míg a fejemet a vállára fektettem.

- Aw Palm, én is örülök, hogy látlak. Te is hiányoztál nekem – kulcsolta körém a karjait. – Elég letört vagy – nem válaszoltam neki csak jobban odafúrtam a fejem hozzá és kifelé néztem az ablakon. – Palmer? Történt valami?

- Nem, semmi, csak örülök, hogy itt vagy – mondtam mosolyogva. – Akkor azért nem válaszoltál, mert repültél?

- Igen, egész úton aludtam.

- Én is szundítottam, mikor jöttél – mondtam, majd egy hosszú csend nyúlt el közöttünk. Tudtam, hogy pillanatok kérdése és Sara neki áll kérdezősködni, hiszen túl jól ismer, éppen ezért én szólaltam meg újra. – Sara, sajnálom, hogy elhanyagoltalak a divat hetek alatt – mondtam halkan. – Annyira elvoltam foglalva Niallel és saját magammal, hogy csak akkor láttalak, mikor a hajunkat csinálták. Ne haragudj, kérlek.

- Jaj Palm, eszembe sem jutott ezért megharagudni. Örülök én annak, hogy Niallel töltötted az idődet. Fogalmad sincs mennyire jó volt annyira boldognak látni. Csak úgy ragyogtál. És beszéltünk azért elég sokat.

- Igen, elmondtam, ha történt valami köztünk Niallel és azon kívül semmit. És ezt sajnálom. Azt sem tudom, mi van veled.

- Mi lenne velem? – kuncogott fel. – Velem nincsen semmi. Mondom, ne érezd magad rosszul, azért mert egy kicsit magadra és Niallre koncentráltál. Szóval ezért ez a nagy szótlanság?

- Nem igazán, de ez tök mindegy, mert úgy érzem, hogy hónapok teltek el utoljára, mióta kipletyiztük magunkat. Szóval? Mi újság?

- Még mindig nincs semmi – nevetett fel. – Nem pasiztam be, habár volt egy kósza éjszakám egy sráccal.

- Ohó – emeltem fel a fejem vigyorogva. – Milyen sráccal?

- Még Milánóból azt hiszem? Már nem is emlékszem. Valamelyik after partin találkoztunk és csak eltöltöttünk pár órát együtt – vont vállat.

- Oh – biggyesztettem le a számat. – Azt hittem kicsit mélyebben is megmozgatott – nevettem fel.

- Nem igazán – rázta meg a fejét vigyorogva, én pedig elengedtem és felkeltem.

- Kérsz valamit? Inni, enni? – kérdeztem.

- Aha, azt a dobozos limonádét, amit Alexa iszik mindig, lécci – vigyorgott fel rám, én pedig csak mosolyogva bólintottam aztán a konyhába mentem. Kivettem egyet abból a rémesen savanyú limonádéból, amiért unokanővérem meg van bolondulva, aztán töltöttem magamnak gyümölcslevet egy pohárba és azokkal indultam vissza.

- Tessék – nyújtottam felé.

- Köszi – bontotta ki rögtön, míg én visszakuporodtam mellé.

- Elmondanád végre miért vagy ilyen rosszkedvű?

- Alexával rosszban vagyunk Niall miatt. Egyre csak ismétli magát, hogy nem kéne Niallel találkoznom, meg ilyenek, de nem mondaná el, hogy mi történt közöttük régebben, meg hogy miért ne találkozzak vele. Ha rákérdezek, sosem mondd semmit, aztán pedig eltereli a témát.

- Szóval még mindig titokzatoskodik?

- Igen.

- Én már rákérdeztem volna a helyedben Niallnél.

- Hogy elijesszem? Akkor inkább hallgatok, míg nem robban Alexa és elmondja mi volt köztük.

- Már mivel ijesztenéd el? Csak simán megkérdeznéd, hogy mi volt köztük anno aztán elmondanád, hogy Alexa eléggé ellenzi a kapcsolatotokat.

- De épp ez az, hogy fogalmam sincs hányadán állunk.

- Hát megcsókolt, nem?

- Igen, nem is egyszer.

- Meg együtt aludtatok, ugye?

- Igen – bólintottam.

- És akkor most mire vársz? Miért nem kérdezed meg tőle nyíltan, hogy mi van most köztetek?

- Mert én nem olyan vagyok, mint te Sara – sóhajtottam fel. – Én nem tudok csak úgy elé állni és megkérdezni, hogy akkor most együtt vagyunk –e.

- Már miért nem? Ne legyél már ennyire nyuszi Palmer. Szerinted elutasítana, ha ezt így megkérdeznéd tőle?

- Nem tudom… lehet? Fogalmam sincs. Mostanában amúgy is kevesebbet beszélünk. Mármint mióta elválltunk Párizsban. Egész nap stúdiózik, meg dalokat ír.

- Oh, azt hittem a banda szüneten van?

- Igen, igen azon is van, csak Niallnek hiányzik a zene és dalokat ír meg stúdiózik.

- Értem. Szóval akkor most ritkábban is beszéltek?

- Igen, mert fáradtan ér haza mindig és nem akarom zavarni.

- Hiányzik neked?

- Igen, jobban, mint gondoltam, hogy fog – vallottam be. – Legszívesebben zaklatnám üzenetekkel, meg facetimeolnék vele, de nem akarom zavarni. Olyan jó volt vele reggel ébredni és este elaludni. Most pedig megint egyedül vagyok, és egyszerűen rémes. Úgy érzem, hogy soha többet nem fogok olyan jól aludni, mint vele aludtam.

- Aw Palm – húzott magához Sara, így a fejemet újra a vállára hajtottam. – Te totálisan belezúgtál Niallbe – mondta, én pedig az alsó ajkamba haraptam és lehunytam a szemeimet.

- Még ha csak ennyi lenne. Körülírhatatlan köteléket érzek közöttünk Sara. Nem tudom mi ez, honnan jött, hogy mikor megy el, vagy egyáltalán elmúlik –e valaha. Hiába vagyunk másik kontinensen, valami egyfolytában húz felé, ami miatt legszívesebben felpattannék egy repülőgépre és elrepülnék hozzá. Nem akarom elveszíteni, de attól félek, hogy el fogom, ha hamarosan nem lépek valamit.