13 - Kötelék

Halihalloo,

meglepetés!:3 Habár a rész lapos lett, mindenképpen kiakartam rakni, hogy haladjunk is a történettel, meg nekem szünetem is van, úgy hogy gondoltam miért ne. Az  elkövetkendező részek talán valamivel izgalmasabbak lesznek, de többet nem árulhatok el.;) Jó olvasást! Xx♥

PALMER TONKIN

A testem tompa puffanással ért le az ágyra, miközben a szánk folyamatos kapcsolatban álltak egymással. Éreztem az alkohol gyenge ízét finom ajkain, amikor nyelvét átvezette a számba, azt hittem felrobbanok. Rám nehezedett teljes súlyával, mellkasa az enyémnek nyomódott, ahogyan a hasunk is egybe simult. Lábai az enyémeket ölelték körbe, egyik keze az arcomon volt, míg a másik próbálta fentebb tolni a combomon a ruhát. A hátára dőlt, engem pedig húzott magára, így hamar felette voltam. Ruhámat fentebb húztam magamon, így lábaimat a teste mellé tudtam helyezni és biztosan ültem a csípőjén. Kék szemeivel az enyéimbe pillantott, aztán az arcán egy gyönyörű mosoly terült el. Kezét gyengéden a csuklóm köré fonta, aztán lehúzott magára. Homlokom az övének nyomódott, ajkaink között pár centiméter volt. Éreztem, amint a kezei a hátamra csúsznak, bár akkor még fogalmam sem volt, hogy a ruhám cipzárját akarja lehúzni. A cipzár hangja volt az egyetlen zaj, ami betöltötte akkor a sötét szobát. Erős kezei visszacsúsztak a vállamra, majd lecsúsztatták a két pántot, én pedig bár levoltam sokkolva, automatikusan húztam ki a pántokból a kezeimet. Meglepett a cselekedetével, ugyanakkor nem bántam, sőt. Ajkaimmal mohón kaptam az övéi után, és miután húzta egy kicsit az agyamat azzal, hogy fentebb billentette a fejét ezért mindig a szája utána kellett kapnom, megcsókolt. Minden alkalommal elaléltam, mikor nyelvét átvezette a számba. Hevesen, mégis lassan csókolt, éreztem amint a hasamban összehúzódnak az izmok, miközben alsó testem az övéhez feszült. Végül elszakadtam tőle, majd még egy puszit nyomtam a szájára, aztán felegyenesedtem, majd leszálltam róla és az ágyról is. Nagyot pislogva nézett rám, bár nem hiszem, hogy túl sok mindent láthatott belőlem. Egy kis fény jött be az ablakon, az is az arcomat világította meg. Letoltam a testemen a ruhámat, aztán leszedtem a ragacsos melltartót és a hajamat úgy rendeztem, hogy eltakarja a melleimet. Kiléptem a ruhából, közben pedig egyre csak őt vizslattam a sötétből.

- Palm, gyönyörű vagy – suttogta. – Gyere ide – nyújtotta ki felém a kezét, mire megindultam felé, aztán visszamásztam rá. Kezeit immár fedetlen bőrömre csúsztatta a csípőmön, míg én csókolgatni kezdtem borostás állát, és onnan haladtam egyre lentebb. Mikor megszívtam a bőrét, kezeivel rászorított a csípőmre, de én akkor sem hagytam abba, hanem csak tovább szívtam óvatosan a kiválasztott részt a nyakán. Mikor egy mély sóhaj tört fel belőle, elmosolyodtam aztán befejeztem a lila foltot a nyakán. Végig nyalintottam rajta egyszer, mire ujjai újra a bőrömbe mélyedtek. Felemeltem a fejem és ránéztem, ő pedig újra a hátamra fordított, hogy ő legyen felül. Alsó testével rám ereszkedett, míg ujjai a hasamon indultak felfelé. Lehajolt hozzám, és a fogaival kiszabadította az alsó ajkamat a fogságából, majd megcsókolt, miközben egyik keze megállt a mellem alatt, míg a másikkal mellettem támaszkodott. Éreztem combjaim közé szorult keményedését, mely elég sok mindent megmozgatott ott lent bennem. Az ajkai közé sóhajtottam, ő pedig lesöpörte oldalra a hajam, és míg jobb kezét a bal mellemre csúsztatta, addig elszakadt tőlem, majd lassan lehajolt és csókokkal kezdte behinteni a mellkasomat, míg nem elért a jobb mellemhez is. Hangosabb sóhaj szakadt ki az ajkaim közül, mikor szájába vette megkeményedett mellbimbóm, ezzel egyszerre pedig a kezével is elkezdte masszírozni a másikat. A hátam felemelkedett a matracról, ezzel magamat még jobban feltárva Niall előtt.

Hirtelen ébredtem meg, a szemeim úgy kipattantak, mintha csak időre kellett volna felkelnem és rohannom kellett volna valahova. Pedig ez nem így volt, hiszen egész héten szabad voltam és nem kellett mennem sehova sem. Combjaimat tiszta erőből szorítottam össze, és nem is értettem miért, míg nem szétnyitottam őket, ekkor viszont nedvességet éreztem a lábaim között. Kissé elkerekedett szemekkel dőltem vissza a párnák közé, míg óvatosan a hátamra fordultam. Nem lehet, hogy egy álom ennyire felizgatott volna.

Remegő lábakkal keltem fel az ágyamból, és indultam meg a fürdőszoba felé. Lehúztam magamról Niall felsőjét, letoltam a bugyimat és azt a szennyes kosár felé rúgva léptem be a tágas zuhanykabinba. Felvettem a vízsugarat, és mikor kellemes hőmérsékletű volt a víz a széles zuhanyrózsa alá álltam. Még mindig olyan érzésem volt, mintha sietnem kellene valahova, ezért viszonylag gyorsan letusoltam. Amint megtörülköztem, gyorsan magamra dobáltam az első ruhadarabokat, amiket a szobámban találtam szanaszét. Felkötöttem a hajamat egy kócos copfba aztán lehúztam a rózsaszín pulóverem ujját mivel felcsúszott. Lábaimat belebújtattam a mamuszomba aztán lecsoszogtam az első szintre ahol Holly folyamatos bababeszélésre kaptam fel a fejem. Az arcomra egy széles mosoly kerekedett amint leértem a lépcső aljára és ezzel magamra is vontam a figyelmet. A kislány szinte azonnal felpattant és felém kezdett gyorsan lépegetni így leguggoltam és kitárva a karjaim vártam, hogy elém érjen és felvehessem. Arcát a nyakamba temette, míg a kezeivel körbeölelte a nyakamat én meg a feneke alatt tartottam őt.

- Merre van anya? - kérdeztem miután nyomtam egy puszit az arcára. Széles mosolya engem is jobb kedvre derített így teljesen el is felejtettem, hogy Alexa és én jelenleg nem vagyunk a legjobb kapcsolatban.

- Nem tudom – mondta aztán lekérette magát a kezemből így lejjebb hajolva teljesítettem kívánságát. – Palm, játszunk? – nézett rám nagy, kék szemeivel melyek teljesen elkápráztattak és akaratlanul is Niallre gondoltam. Ah, rendesen hiányzott az énekes srác és amint a távolságra gondoltam mely köztünk volt, automatikusan elszomorodtam. Nem szerettem távol lenni azoktól, akik boldoggá tettek és valljuk be, Niall ezek emberek egyike volt. 
- Gyorsan eszek valamit, utána játszunk, rendben? - kérdeztem egy erőltetett mosollyal az arcomon amiről Hollynak persze fogalma nem volt. Bólintott egy nagyot aztán visszament a Babriejaihoz. Az utam természetesen a konyhába vezetett és meglepődtem, mikor nem találtam ott Alexát. Azt hittem, hogy ott lesz majd. Bár ugyanakkor örültem neki, mert így legalább kínosság nélkül tudtam elkészíteni a reggeli müzlimet. Az üvegtállal, egy kiskanállal és narancslével a kezemben mentem vissza a nappaliba, hogy ha már Alexa nincs idelent, Holly a szemeim előtt legyen. Leültem a kanapéra, míg a poharat az üvegasztalra raktam, Holly pedig rögtön mellém férkőzött és tátott szájjal meredt rám. Mosolyogva adtam a szájába egy kanál müzlit, aztán lehuppant a kis fenekére és az ölébe rakta az Arielből ábrázolt plüss sárga és kék halacskát. Miközben Hollyval közösen megreggeliztünk, elbeszélgettünk, vagyis leginkább arra ösztönöztem őt, hogy meséljen nekem. Kicsit akadozott a beszédben, de ügyesen összerakta már a szavakat mondatokká, amiért nagyon büszke voltam rá. Legalább annyira dagadt a mellem, mint Alexáé, hiszen azóta, hogy Alexa elmondta, hogy terhes, mellettük vagyok és segítem őket, amiben csak lehet. Apja helyett pót anyja voltam Hollynak, és bár néha elgondolkozom rajta, ki lehet az édesapja, Alexa tudja –e ki az, és hogy Holly keresni fogja –e mikor majd nagyobb lesz, sosem kételkedtem abban, hogy a kislány gyerekkora más, mint a többi kisgyereké, csak mert nincs jelen az életében az apukája. És persze tudom, hogy sok más gyerek nő fel édesapa vagy édesanya nélkül, Holly esetében nem tartom ezt annyira szörnyűnek, mert nagy szerető családja van, és csak ez számít.

- Jó reggelt – köszönt mögülünk Alexa, majd már meg is kerülte a kanapét Holly felől, aztán az ölébe vette a kislányát, majd vele együtt ült vissza mellém.

- Szia – mosolyogtam rá.

- Éhes voltál már, angyalom? – kérdezte az unokanővérem Hollytól, miközben levett egy müzli darabot a szája sarkából.

- Igen – válaszolt Holly huncutul vigyorogva, miközben Alexa mellkasának dőlt, és anyukája hosszú sötétbarna hajzuhataga alól pillantott ki rám.

- Pedig kakaót is ivott reggel – emelte fel a fejét Alexa, és feltolta az orrán a szemüvegét.

- Ez egy kicsit sok tej lesz manó, nem gondolod? – csikiztem meg a hasát, mire felnevetett édes gyerekhangján és összehúzta magát Alexa ölében.

- Nem baj, majd szól, ha menni kell vécére, igaz?

- Igen – mondta rögtön Holly, aztán lecsúszott Alexa öléből a földre és a kezébe vette a plüss halacskáját.

- Van valami programotok mára?

- Mhm, délben megyünk babaúszásra, találkozunk ott Cameronnal és Andyvel, aztán elmegyünk valahova ebédelni, és sétálni, szóval nem igazán leszünk ma itthon, remélem Holly bírni fogja – tájékoztatott, én pedig bólogattam. Andy Alexa terhességének kezdete óta unokanővérem barátnője, még az orvosnál ismerkedtek meg. Cameron pedig az ő fia, egy nappal Holly után született ugyanabban a kórházban. Tüneményes kisfiú, mind a hárman kedveljük őket, noha nekem egyre ritkábban van alkalmam találkozni velük.

- Akkor forgalmas napotok lesz.

- És te mit tervezel?

- Megpróbálom elérni Sarat és facetimeolok vele, ha van ideje. Ha zavarom, akkor szerintem megyek anyuhoz az üzletbe – ismertettem a terveimet.

- Jól van – állt fel mellőlem, az én arcomra pedig egy fintor kúszott, miközben a szőke kislányt néztem, aki előttem játszott. Kétség kívül, Alexával nem igazán vagyunk most jóban, és bár úgy érzem, hogy ez miattam van, igazából abszolút nem tehetek az egészről. Ha nem árulja el mi baja van Niallel, akkor ne várja tőlem, hogy a semmiért megszakítsam a sráccal a kapcsolatot.

Egész délelőtt Hollyval játszottam, miközben Sarat smsekkel bombáztam, de egyikre sem reagált, ami rányomott a rossz kedvemre. Holly persze megmosolyogtatott és imádtam vele lenni, de aztán Alexa elvitte átöltöztetni, mert mentek a baba úszásra. Így hamar egyedül maradtam a házban, és mivel Sara sem reagált, nem akartam tovább zaklatni. A kedvem a béka feneke alatt volt, nem volt kedvem semmihez sem, ezért begubóztam a kanapéra és sorozatot kezdtem nézni. Bealudhattam, hiszen hirtelen ugrottam meg a csengő durva hangjára. A pulóveremet húzogatva csoszogtam az előszoba felé, ahol előbb gyorsan a tükörbe pillantottam, még mielőtt megnéztem volna ki az. A hajam szétcsúszott állapotban volt, úgy hogy miután kihúztam belőle a hajgumit, elkezdtem újra felkontyolni, miközben az apró gardróbban lévő kis monitoron megnéztem ki áll a nagykapu előtt. Rögtön felismertem Sara alakját, noha feje sapka alá, szemei előtt pedig napszemüveg mögé voltak rejtve. Az arcomra egy mosoly kúszott, míg beengedtem, aztán kinyitottam az ajtót és onnan figyeltem, amint befelé sétál egy bőrönddel melyet maga mellett gurított. Kezeimet a testem köré fontam, mert hideg szél fújt és mosolyogva néztem a barátnőmet, aki felém sietett.

Szó nélkül a nyaka köré fontam a karjaimat amint odaért hozzám, ő pedig rögtön viszonozta a közelségemet. Így álltunk egy kis ideig az ajtóban, de aztán Sara elkezdett tolni, majd bejött a házba és becsukta az ajtót. Én ekkor még mindig rajta csüngtem.

- Na, mi van veled csajszi? – nevetett fel. – Meg sem lepődsz, hogy itt vagyok? Ennyire hiányoztam? Aw Palmer – fonta a karjait újra körém, én pedig elmosolyodtam és a fejemet még jobban a nyakához nyomtam.

- Szia – motyogtam, mikor eltolt magától, hogy rám lásson, aztán puszit nyomtam az arcára.

- Szia, baby – vigyorgott, aztán elengedett, mire én is őt és hátrébb léptem, hogy egy kis levegőhöz is jusson. – Egyedül? – kérdezte, miközben levette a csizmáit és a ballon kabátját is.

- Mhm – bólintottam, aztán megfogtam a bőröndjét és a nappaliba húztam. – Hogy kerülsz ide? – kérdeztem egy apró mosollyal az arcomon, miután követett engem és leültünk a kanapéra. – Tudod mit, nem is érdekel, igen rohadtul hiányoztál, és nagyon örülök, hogy itt vagy – húztam fel a lábaimat, aztán hozzá bújtam, kezeimet összefontam az oldalán, míg a fejemet a vállára fektettem.

- Aw Palm, én is örülök, hogy látlak. Te is hiányoztál nekem – kulcsolta körém a karjait. – Elég letört vagy – nem válaszoltam neki csak jobban odafúrtam a fejem hozzá és kifelé néztem az ablakon. – Palmer? Történt valami?

- Nem, semmi, csak örülök, hogy itt vagy – mondtam mosolyogva. – Akkor azért nem válaszoltál, mert repültél?

- Igen, egész úton aludtam.

- Én is szundítottam, mikor jöttél – mondtam, majd egy hosszú csend nyúlt el közöttünk. Tudtam, hogy pillanatok kérdése és Sara neki áll kérdezősködni, hiszen túl jól ismer, éppen ezért én szólaltam meg újra. – Sara, sajnálom, hogy elhanyagoltalak a divat hetek alatt – mondtam halkan. – Annyira elvoltam foglalva Niallel és saját magammal, hogy csak akkor láttalak, mikor a hajunkat csinálták. Ne haragudj, kérlek.

- Jaj Palm, eszembe sem jutott ezért megharagudni. Örülök én annak, hogy Niallel töltötted az idődet. Fogalmad sincs mennyire jó volt annyira boldognak látni. Csak úgy ragyogtál. És beszéltünk azért elég sokat.

- Igen, elmondtam, ha történt valami köztünk Niallel és azon kívül semmit. És ezt sajnálom. Azt sem tudom, mi van veled.

- Mi lenne velem? – kuncogott fel. – Velem nincsen semmi. Mondom, ne érezd magad rosszul, azért mert egy kicsit magadra és Niallre koncentráltál. Szóval ezért ez a nagy szótlanság?

- Nem igazán, de ez tök mindegy, mert úgy érzem, hogy hónapok teltek el utoljára, mióta kipletyiztük magunkat. Szóval? Mi újság?

- Még mindig nincs semmi – nevetett fel. – Nem pasiztam be, habár volt egy kósza éjszakám egy sráccal.

- Ohó – emeltem fel a fejem vigyorogva. – Milyen sráccal?

- Még Milánóból azt hiszem? Már nem is emlékszem. Valamelyik after partin találkoztunk és csak eltöltöttünk pár órát együtt – vont vállat.

- Oh – biggyesztettem le a számat. – Azt hittem kicsit mélyebben is megmozgatott – nevettem fel.

- Nem igazán – rázta meg a fejét vigyorogva, én pedig elengedtem és felkeltem.

- Kérsz valamit? Inni, enni? – kérdeztem.

- Aha, azt a dobozos limonádét, amit Alexa iszik mindig, lécci – vigyorgott fel rám, én pedig csak mosolyogva bólintottam aztán a konyhába mentem. Kivettem egyet abból a rémesen savanyú limonádéból, amiért unokanővérem meg van bolondulva, aztán töltöttem magamnak gyümölcslevet egy pohárba és azokkal indultam vissza.

- Tessék – nyújtottam felé.

- Köszi – bontotta ki rögtön, míg én visszakuporodtam mellé.

- Elmondanád végre miért vagy ilyen rosszkedvű?

- Alexával rosszban vagyunk Niall miatt. Egyre csak ismétli magát, hogy nem kéne Niallel találkoznom, meg ilyenek, de nem mondaná el, hogy mi történt közöttük régebben, meg hogy miért ne találkozzak vele. Ha rákérdezek, sosem mondd semmit, aztán pedig eltereli a témát.

- Szóval még mindig titokzatoskodik?

- Igen.

- Én már rákérdeztem volna a helyedben Niallnél.

- Hogy elijesszem? Akkor inkább hallgatok, míg nem robban Alexa és elmondja mi volt köztük.

- Már mivel ijesztenéd el? Csak simán megkérdeznéd, hogy mi volt köztük anno aztán elmondanád, hogy Alexa eléggé ellenzi a kapcsolatotokat.

- De épp ez az, hogy fogalmam sincs hányadán állunk.

- Hát megcsókolt, nem?

- Igen, nem is egyszer.

- Meg együtt aludtatok, ugye?

- Igen – bólintottam.

- És akkor most mire vársz? Miért nem kérdezed meg tőle nyíltan, hogy mi van most köztetek?

- Mert én nem olyan vagyok, mint te Sara – sóhajtottam fel. – Én nem tudok csak úgy elé állni és megkérdezni, hogy akkor most együtt vagyunk –e.

- Már miért nem? Ne legyél már ennyire nyuszi Palmer. Szerinted elutasítana, ha ezt így megkérdeznéd tőle?

- Nem tudom… lehet? Fogalmam sincs. Mostanában amúgy is kevesebbet beszélünk. Mármint mióta elválltunk Párizsban. Egész nap stúdiózik, meg dalokat ír.

- Oh, azt hittem a banda szüneten van?

- Igen, igen azon is van, csak Niallnek hiányzik a zene és dalokat ír meg stúdiózik.

- Értem. Szóval akkor most ritkábban is beszéltek?

- Igen, mert fáradtan ér haza mindig és nem akarom zavarni.

- Hiányzik neked?

- Igen, jobban, mint gondoltam, hogy fog – vallottam be. – Legszívesebben zaklatnám üzenetekkel, meg facetimeolnék vele, de nem akarom zavarni. Olyan jó volt vele reggel ébredni és este elaludni. Most pedig megint egyedül vagyok, és egyszerűen rémes. Úgy érzem, hogy soha többet nem fogok olyan jól aludni, mint vele aludtam.

- Aw Palm – húzott magához Sara, így a fejemet újra a vállára hajtottam. – Te totálisan belezúgtál Niallbe – mondta, én pedig az alsó ajkamba haraptam és lehunytam a szemeimet.

- Még ha csak ennyi lenne. Körülírhatatlan köteléket érzek közöttünk Sara. Nem tudom mi ez, honnan jött, hogy mikor megy el, vagy egyáltalán elmúlik –e valaha. Hiába vagyunk másik kontinensen, valami egyfolytában húz felé, ami miatt legszívesebben felpattannék egy repülőgépre és elrepülnék hozzá. Nem akarom elveszíteni, de attól félek, hogy el fogom, ha hamarosan nem lépek valamit.