46 - Biztonság

Halihalloo,

aww komolyan nem tudom mi van velem! Lanelba is egy édes rész, aztán most Nalmerba is! Ah, a következő részekről pedig már ne is beszéljünk!! Nagyon remélem nektek is tetszeni fog, írjátok meg kommentben a véleményeiteket mindenképpen!!:3 Jó olvasást! Xx♥

PALMER TONKIN

Másnap az egész délelőttöt ágyban töltöttem, csak reggelizni keltem fel és vécére mentem ki, utána vissza is dőltem és az álom újra meg újra magával vitt. Dél körül kelhettem fel megint, Niall dolgozott, szóval elkezdtem a bőröndömbe és Niallébe is pakolni. Kérdés sem volt Miami után, hogy jön –e velem Londonba, vagy sem. Túlságosan is rosszul éreztem még magamat a hazugságaim miatt ahhoz, hogy egyedül utazzak, noha Niall soha egy percre nem is haragudott értük, én mérges voltam magamra, amiért rajta vezettem le a dühömet és ráadásul még át is vertem. Mikor csengettek, kíváncsian kaptam fel a fejemet, aztán álltam fel a földről, és indultam ki. Niall telefonált, úgy hogy az ajtóhoz mentem, aztán felvettem a kapu telefont, ami még mindig csörgött. A portás tájékoztatott arról, hogy Louis Tomlinson van itt, én pedig megmondtam neki, hogy nyugodtan felküldheti. Végig néztem magamon a bejárati ajtó melletti tükörben, majd megrántottam a vállamat és gyorsan bekaptam egy rágót, ami a kis szekrényen pihent, ahova lepakolni szoktunk. Fekete leggings és piros pulóvert viseltem, hajam egy rendezetlen kontyba volt fogva és semmi smink nem volt rajtam, de nem igazán érdekelt. Délutánra úgy is ki kell pucolnom magamat, és egész délelőtt az ágyban voltam, szóval egy kicsit élvezem még a kényelmességet, mielőtt beleállok egy tíz centis magas sarkúba.

- Sziasztok – nyitottam ki mosolyogva az ajtót.

- Hello Palm – vigyorgott Louis, természetesen ő állt legelöl. Kuncogva átöleltem, ahogyan aztán a többieket is Saraval és Daniellevel egyetemben, aki nem régen érkezett meg LA –ből.

- Mi újság? Niall? – kérdezte Liam, miközben levette a cipőjét.

- Nem tudom, egész nap telefonált, meg intézkedett, de igazából nem sokat árult el arról, hogy mit művel – vontam vállat, aztán követtük a többieket befelé.

- Király lakás! – vigyorgott Louis, mire Niall megforgatta a szemeit, aztán mellettünk kiment a folyosóra. Még mindig telefonált, úgy hogy gondolom zavarta, hogy Louis hangosan beszélt. – Kivel beszél? – grimaszolt Lou.

- Nem tudom, nem avatott be. Kértek valamit? Kaja az nincs, mert nem sokára akartam én is csak rendelni.

- Pft, mi lett azzal, hogy főzöl? – cüccögött Louis, mire Danielle rögtön lehurrogta, én pedig csak vigyorogva megforgattam a szemeimet, amint a konyhába mentem. Meglepődve vettem észre, hogy Niall bevásárolt, hiszen a hűtő tele volt és jó pár alkohol is pihent a boros hűtőben.

- Az, hogy tegnap hulla fáradt voltam, pár óra múlva meg mennem kell, hogy végig álljak pár órát egy jó néhány centis magas sarkúkban, szóval nem volt időm készülni ő felségének, ne haragudj – válaszoltam szórakozottan.

- Jól van, jól van, csak vicceltem – nevetett. Vittem ki poharakat, meg üdítőt, aztán egy prospektussal lehuppantam Sara mellé a kanapéra és nézegetni kezdtem, hogy mit rendeljek.

- Mi újság? – lökött meg, mire én elmosolyodtam és megráztam a fejem.

- Semmi. Egész délelőtt aludtam. Veled?

- Nem sokkal több – vont vállat. – Miért nem vetted fel tegnap a telefont?

- Anyuéknál voltunk, aztán meg már nem volt erőm visszahívni.

- És miért voltál búval baszott a kocsiban? – kérdezett rá nyíltan, mire bosszúsan felsóhajtottam és felpillantottam a füzetből.

- Néha olyan tapintatos vagy, de tényleg – vigyorogtam rá.

- Igazolni tudom – röhögött Louis, Sara pedig megforgatta a szemeit.

- Szóval, mi volt a bajod? – nyaggatott tovább.

- Csak dráma van odahaza – sóhajtottam.

- Mert mi történt? – kérdezte valamivel komolyabban.

- Hát, um… ah, kiderült, hogy Chase a féltestvérem. Mindenki balhézik mindenkivel, és komolyan nincs erről kedvem beszélni, szóval lapozzunk, kérlek – nyöszörögtem.

- Woah, lassíts. Chase? Chase Mitchell?

- Igen – bólintottam unottan.

- Ki az a Chase? – kérdezte rögtön Louis.

- Egy modell. A fél testvérem.

- Várj, miért fél testvéred? Egyáltalán, hogy meg mióta? Palmer, szólalj már meg! – rázott meg Sara, én pedig nagy vonalakban felvázoltam nekik a történetet. A végére visszaérkezett közénk Niall is. Rendeltünk kaját, aztán kiveséztük Saraval Chaset, végül végre ejthettük a témát. Noha nem tudtuk kihúzni Niallből, hogy mit intézkedett, a titkos pillantásaikat és sunyi mosolyokat eltudtam kapni, ami közte és a srácok között folyt le. Mikor megérkezett az ebéd, én és Niall ettünk, a többiek nem kértek, közben pedig mi másról beszélgettünk, mint a munkáról. Kaja után még összekucorodtam a kanapén Niall mellett, jobban mondva a mellkasán és legszívesebben újra aludtam volna, de nem engedte.

- Palm, nem kéne készülődnöd? – kérdezte halkan, miközben a kezével az arcomat cirógatta. Válaszul felmorogtam és nagy nehezen felnyitottam a szemeimet, így rögtön szembe találtam magam Harry mosolyával.

- Nem akarok – mormogtam.

- Kiválasztottad már, hogy mit veszel fel? – hallatszódott Sara és ekkor leesett, hogy mindenki csendben volt és minket hallgattak.

- Csak fejben – válaszoltam újra csukott szemekkel, és egy lusta vigyor csúszott az arcomra, mikor meghallottam elégedetlen fújtatását. – Válassz valamit te nekem lécci, Dani te meg ne engedd neki, hogy valami extra vagány ruhát válasszon, jó? Csak valami egyszerűt, kösz – motyogtam. – Ja és ne túrjátok fel a szekrényt, mert akkor ti pakoltok rendet.

Az arcom megmozdult, ahogy Niall felnevetett alattam, és hallottam, hogy a többiek is elmosolyodtak.

- Lassan úgy is jöhetsz be te is, mert már én is öltözködöm akkor – mondta Sara.

- Jójó, majd megyek mindjárt – motyogtam. – Úristen, semmi kedvem megmozdulni.

- Hát azt veszem észre – nevetett fel Niall. – Egész délelőtt aludtál, miért vagy kiütve?

- Nem tudom. Semmi kedvem sminkelni, meg minden hülyeség – nyöszörögtem.

- Szerintem Sara azt is elintézi helyetted – szólalt meg Harry.

- Ugh, remélem.

- Mondjuk, nem irigyellek – mondta Niall.

- Oh, igen? Csak, hogy tudd, úgy két nap múlva vörös szőnyeges jelenésünk van, öltönyben meg minden – emelkedtem fel róla és megveregettem a mellkasát.

- Na, ezt megkaptad Niall – röhögött fel Louis, én pedig elégedetten vigyorogva felálltam az öléből.

- Miért, milyen esemény lesz? – grimaszolt, én pedig csak vigyorogva kiindultam a nappaliból, ő pedig tovább nyávogott, hogy legalább azt mondjam el, mire rángatom el. A szobába érve Sara már öltözködött, míg Danielle egy magas sarkút vett ki a szekrényből.

- Aw, köszönöm lányok – öleltem át Danit, aztán egy puszit is nyomtam az arcára.

- Semmiség – kuncogott Dani. – Kisminkelhetlek majd? És megcsinálhatom a hajad is? – kérdezte izgatottan, én pedig nevetve elhúzódtam tőle.

- Hát persze. Akkor én is átöltözöm.

A lányokkal elkészültünk és egy óra múlva indulásra készen voltunk mindketten Saraval, pont időben, hiszen

Brian bármelyik pillanatban megérkezhetett. A cipőmmel a kezemben mentem ki a srácokhoz, akik amint beléptem a nappaliba, rögtön abba hagyták a beszélgetést és mind rám néztek.

- Na, hagy halljam, miről titkolóztok – vigyorodtam el, míg Niall mellé tipegtem, aztán leültem az ölébe, hogy feltudjam venni a cipőmet.

- Mi nem titkolózunk semmiről – mondta Louis.

- Aha, hát persze – forgattam meg nevetve a szemeimet. – Hallottam, hogy abba hagytátok a beszélgetést, amint beléptem a nappaliba. Szóval?

- Igazából, csak azért hagytuk abba, mert lélegzetelállítóan nézel ki – mondta Niall mögöttem.

- Ühüm – bólogattam vigyorogva, közben pedig egy szavukat sem hittem el. – Mire hazaérek, legyen vacsora, oki? – szántam a kérésemet Niall felé.

- Természetesen – válaszolta, hangjából kihallottam, hogy vigyorog, így én is elvigyorodtam. 

- És nehogy az legyen, hogy már egyikőtökkel sem lehet normálisan kommunikálni, mert kettőt láttok belőlem.

- Pft, fáj a feltételezés – ciccegett Liam.

- Ne aggódj Palm, úgy sem engedném nekik – vigyorgott Dani, mikor megjelent Saraval. – Különben is, szeretnénk majd elnézni hozzátok, nem igaz, srácok?

- Muszáááááj? – nyögött fel Louis.

- Igen – bólintott komolyan Danielle.

- Oki, akkor majd hívd fel Briant, hogy jöjjön értetek – csíptem Niall karjába, amit a derekam köré font és elöl a hasamnál keresztezett.

- Értettem.

- Ez annyira nem ér, én is haza akarok veled jönni – biggyesztette a száját Sara, miközben Daniellebe támaszkodva vette fel a magas sarkúját.

- Oh, mintha olyan rossz lenne, LA –be repülni, meg másnap fel és alá járkálni a barátnőd ruháiban a kifutón – gúnyolódott Louis.

- Oh, dugulj el – ripakodott rá nevetve Sara. Ekkor megcsörrent a kapu telefon, mire felpattantam Niall öléből.

- Itt van Brian. Sara, majd a boltban búcsúzkodsz, a srácok még úgyis benéznek – kaptam el a kezét.

- Addig nézzetek ki valami csini fehérneműt Daninak, jó? Még nem vettem semmit Valentin napra – kiáltotta utánunk Louis, amit hangos röhögés követett.

- Meglesz – kiabáltam vissza vigyorogva, aztán magamra kaptam a kabátomat és elindultunk le.

*

Már egy órája nyitották meg az üzletet, a fotósok szerencsére elmentek, miután rengeteg képet készítettek rólunk és végre tudtunk foglalkozni a vásárlókkal, valamint rajongókkal. Éppen egy csapat lány ment el, akik itt hagytak egy csomó levelet Niallnek, mikor a kezembe nyomtak egy telefont, hogy jelentkezzek a VS instagram oldalán. Miután csináltam pár videót, amiket posztoltam az ig sztoriba, uelőhúztam a saját telefonomat és rápillantottam, de Niall nem is hívott és nem is üzent, úgy hogy újra el is raktam. Ekkor két kéz fonódott a derekamra, az arcomra rögtön egy vigyor kúszott, amint megpillantottam Niall csuklóján a karkötőt, amit még tőlem kapott.

- Szia, baby – mormogta a fülembe, én pedig vigyorogva felé fordultam.

- Szia. Csak eljöttetek? – biccentettem oldalra a fejem.

- Ki nem hagytam volna. Ahhoz túl szexi vagy – vigyorgott.

- Oh, Niall, csak nem ittál? – kérdeztem kuncogva.

- Mi? Micsoda? Még egy kortyot sem! – vágta rá felháborodva, én pedig a kezemet a mellkasára csúsztattam, aztán mosolyogva nyomtam egy puszit a szájára.

- Szerencséd van – motyogtam oda mosolyogva. – Többiek? – pillantottam ki mögüle, de senkit sem láttam.

- Nem tudom, gondolom valahol a boltban – vont vállat. – Beszéltél Saraval Liamről? – kérdezte hirtelen.

- Mi? Nem! – füllentettem.

- Jaj, tudom, hogy úgyis beszéltetek róla – forgatta meg a szemeit. – Neked mit mondott?

- Hát nem sokat…

- Az baj, ugyanis Liam oda van érte, szóval jó lenne, ha a barátnőd nem törné össze a legjobb barátom szívét.

- Ch, mit tehetek én azért, hogy ne törje össze? – forgattam meg a szemeimet. – De amúgy meg Sara nem tenné. Mert ő is oda van Liamért – kotyogtam ki.

- Akkor jó – vigyorgott szélesen Niall, aztán megcsókolt. Kezeimet a nyaka köré fontam és magamra húztam, közben pedig végig az járt a fejemben, hogy mennyire maszatos lesz a piros rúzsom után.

- Khm… Palmer? – köszörülte meg a torkát Alexa, mire Niall elhúzódott tőlem és megfordult. Csodálkozva pillantottam unokanővéremre Hollyval a kezében, aki vigyorgott ránk és máris nyújtotta a kis kezecskéit felém.

- Sziasztok! – mosolyodtam el. – Hát ti? Szia, édesem – puszikáltam meg Holly arcát, aztán kis kezeit, amiket még mindig nyújtott felém.

- Hívtalak titeket, de egyikőtök sem vette fel. Anya leesett a lépcsőn és nagyon fáj a lába, nem bír felállni, be kell vinnem a kórházba. Tudnátok vigyázni Hollyra? Niall? – fordult felé.

- Persze! Menj csak nyugodtan – vette át Niall Hollyt, aztán egy puszit nyomott az arcára.

- Majd hívj, hogy mi volt a kórházban, oké? És nem kell sietned, vagy aggódnod, meg leszünk Hollyval. Nálunk alszik, oké? Te csak legyél Isabelel.

- Oké, jó, majd hívlak – sóhajtott. – Ebben van neki ruha, fogkefe, fogkrém és popsi kenőcs. Még nem vacsoráztunk, úgy hogy éhes lesz – hadarta, aztán Hollyhoz hajolt és puszit nyomott az arcára. – Jó kislány legyél, oké Holly? Palmerrel alszol, én pedig jövök reggel – magyarázta neki, Holly pedig a kedvenc alvós nyulacskáját szorítva bólogatott Niall öléből.

- Szép álmokat anya – mosolygott aranyosan, Alexa pedig elmosolyodott, aztán adott neki egy utolsó puszit és felém fordult.

- Majd hívlak – mondta, aztán elpillantott mögém, majd újra vissza rám. – Brian már átrakta a gyerekülést a kocsiba.

- Jójó, menj csak. Puszi – mondtam.

- Sziasztok! – mosolygott utoljára Hollyra, aztán megfordult és elment.

- Istenem, szia, kis tündér! Te jó ég, Niall, totálra a te szemeid – jelent meg mellettünk Louis, mellette pedig a többiek is.

- Aw, de édes! – olvadozott Danielle.

- Oh, Niall, csak nem a kislányodhoz van szerencsénk? – kérdezte vigyorogva Liam, Niall pedig ugyanolyan szélesen mosolyogva lepillantott Hollyra, aztán fel rám, majd a többiekre.

- De, éppenséggel igen – mosolygott szélesen Niall.

- Ezt nem hiszem el, tesó. Annyira hasonlít rád – vigyorgott Harry.

- Igen, mármint, nekem majd kiszúrta a szememet, de nem esett le – ráztam meg a fejemet, mire felnevettek.

- Holly! Szia, hercegnő – jött oda hozzánk rögtön Sara és Josephine.

- Sara! – kiáltott fel boldogan Holly, a srácok pedig mind egymásra néztek és újra nevettek. Kétségkívül, Holly volt a világon a legédesebb kislány és én annyira szeretem őt. Ahogy az apját is.

- Oké, szerintem menjetek haza és próbálok én is minél hamarabb elszabadulni – mondtam Niallnek, aki csak bólintott.

- Nem kell aggódnod, elleszünk vele – vigyorgott rám magabiztosan.

- Abban biztos vagyok. Na, menjetek – mosolyogtam, ők pedig el is indultak kifelé. Sara sóhajtva belém karolt, a másik oldalamra pedig Josie állt és úgy néztünk utánuk.

- Jól áll Niallnek egy gyerek – törte meg a csendet közöttünk Josie, mire egymásra néztünk majd egyszerre nevettük el magunkat. – Komolyan – lökte meg vigyorogva a csípőmet. – Netalántán, ha nektek is becsúszna egy.

- Jesszusom Josie! – kiáltottam fel, Sara pedig még jobban nevetett.

- Jo, te néha még engem is felül múlsz – kacagott barna hajú barátnőm.

- Te jó ég, ez olyan korai, még csak huszonegy vagyok, mit akarsz tőlem? Máris gyereket? Különben is, Niallel hány hónapja is vagyunk együtt? Talán három? Négy?

- Jól van már na, ne vedd olyan komolyan – kuncogott Josephine. – Csak egy vicc volt.

- Már látlak magam előtt nagy hassal – fordult meg Sara és indult el egy vevő felé, én pedig megforgattam a szemeimet, aztán visszalöktem Josephinet a csípőmmel, mint ahogy ő csinálta az előbb az enyémmel.

- Olyan szép pár vagytok együtt Palm – mosolygott rám. – Örülök, hogy megbeszéltétek a dolgaitokat, amiért Miamiben annyira ki voltál akadva.

- Én is – mosolyogtam. – És köszönjük.

- Látszik rajta, hogy szeret téged. És rajtad is, hogy te is őt – nyomott puszit az arcomra, aztán ő is magamra hagyott, én pedig még mindig a bolt kijárata felé bámultam idiótán mosolyogva, ahol az előbb még Niallék voltak. Egy percig sem aggódtam Hollyért, hiszen nem is lehetne máshol nagyobb biztonságban, mint az édesapja mellett. 

45 - Családi vacsora

Halihalloo,

ujii a címből talán már kitalálhattátok, hogy mi fog történni a mai részből. Nem sok Nalmer pillanat lesz benne, talán egy kicsi az elején, but néha ilyennek is kell lennie. Remélem tetszeni fog, hagyjatok magatok után mindenképpen nyomot!:) Jó olvasást! Xx♥

PALMER TONKIN

Annyira megkönnyebbültem, hogy Niall végre tudott mindenről, hogy nem tudtam visszafogni a mosolyom, ami az arcomra csúszott, miközben csókolóztunk a kanapén. Ezért elvált tőlem és szintén mosolyogva nézett rám, miközben végig simított az arcomon, aztán a hüvelykujjával az alsó ajkamon.

- Mi az? – kérdezte halkan. Kék szemei csillogtak, az ajkai pedig duzzadtak voltak, amiért kedvem lett volna beleharapni és újra birtokba venni azokat.

- Semmi, csak… megkönnyebbültem – vallottam be mocskos gondolataim megvalósítása helyett és szégyellősen mosolyogtam rá. – Ne haragudj, amiért hazudtam neked – suttogtam.

- Baby, ezt már megbeszéltük, nem haragszok – mosolyodott el még szélesebben, aztán nyomott egy puszit a számra, majd a szám sarkába, végül pedig az arcomra. – Mi lenne, ha elmennénk letusolni? Megmosdatlak, és közben kimasszírozom a görcsöket a vállaidból.

- Azt mondtam Chasenek, hogy egy óra múlva ott vagyunk érte. Már most késésben vagyunk.

- Hát akkor majd vár ránk. Tiszta feszült vagy és elakarlak lazítani – motyogta, miközben puszikat szórt el az arcomon.

- Nem tudom, mennyire menne, tekintve az előttünk álló újabb kínos vacsorára – motyogtam rosszkedvűen. – Nem vagyunk amúgy ennyire drámásak. Sőt, nem igen szoktunk veszekedni. Pechedre eddig csak azt tapasztaltad.

- Ez nem igaz – éreztem a bőrömön, ahogy elmosolyodik. – Hálaadás előtti hét és karácsony is nagyon jó volt. Különben is, az első balhét én okoztam – mondta mosolyogva.

- Ez nem igaz – vágtam vissza neki és a mellkasának dőltem, míg homlokomat az övének döntöttem. – Sokkal inkább Alexa a titkolózása miatt, te csak áldozat voltál.

- Jesszus ne menjünk ebbe bele, nem szívesen emlékszek rá vissza – sóhajtott fel, mire felkuncogtam, ő pedig hirtelen mozdult meg és állt fel velem együtt. Nevetve felsikkantottam, miközben a kezeimet a nyaka köré fontam, míg ő egyik kezével hónom alatt tartott, a másikkal pedig a térdhajlataimban, így „menyasszony pózban” emelt fel. – Inkább fürödjünk – mondta vigyorogva, amint elindult velem, én pedig mosolyogva hátrahajtottam a fejemet és lehunytam a szemeimet. A fürdőszobában aztán lerakott, majd szinte rögtön lehúzta rólam a pulóveremet.

- Héj! – kuncogtam, míg ő csak egy idétlen vigyorral az arcán kapta le magáról is a felsőt. A pult felé fordultam, majd kigomboltam a farmeromat és letoltam magamról, miközben egy apró mosollyal az ajkaimon figyeltem Niallt, aki szintén vetkőzött. Ő hamarabb szabadult meg mindentől, ami rajta volt így a zuhany felé indult, aztán el is indította azt, míg én is meztelenre vetkőztem. Nem volt ciki, vagy kellemetlen a szituáció, hiszen már mindketten láttuk a másikat és egyáltalán nem éreztem magam rosszul a pillantása alatt. A kő hideg volt, a víz viszont hamar felmelegített. Legszívesebben a vízsugár alá nyomtam volna a fejemet is, de akkor a hajam is vizes lett volna, és akkor még később érnénk oda Chaseért, hiszen nem egy-két pillanat hajmosás után a loboncomat rendbe hozni. Niall karjait a hasam köré fonta, míg én neki dőltem, a fejemet az övének döntöttem és kiélveztem a meleg vizet. Ezután mosakodni kezdtünk vagyis Niall masszírozott meg egy kicsit tusfürdővel a kezén, ami tényleg jól esett, sőt jobban, mint gondoltam volna. Közben puszikat szórt el a bőrömön, leginkább a nyakamat csókolgatta és a fülem mögötti részt. Teljesen kiesett, hogy ezután még mennünk kell anyuékhoz, alig vártam, hogy ágyba kerüljek és Niallel összebújva aludhassak. Elégedetlen nyöszörgés csúszott ki a számon, mikor Niall abba hagyta a masszírozást, éreztem, ahogy a bőrömön elmosolyodik, míg elnyúlt mellettem és lezárta a tusfürdő tetejét.

- Jó volt? – kérdezte halkan, én pedig bólintottam egyet sóhajtva és bevizeztem az arcomat. Niall elzárta a vizet, aztán finoman tolni kezdett a fülke másik végébe, ahol a törülközők várakoztak ránk. Hagytam, hogy körém tekerjen egyet, aztán a szőnyegben megtöröltem a vizes talpamat és a pult elé sétáltam. Ő is követett, miközben a felsőtestét szárította, végül a dereka köré tekerte a fehér anyagot és úgy állt mögém.

- Fáradt vagyok – motyogtam. – Nem akarok menni – fordultam felé és a karjai közé dőltem. Kezeit körém fonta, aztán újra megemelt, ezúttal viszont semmimet nem tudtam köré pakolni, hiszen a törülköző akadályozott benne és ezzel csak az ő dolgát nehezítettem meg. Bevitt a szobába, aztán leültetett az ágyra, én pedig bágyadtan felmosolyogtam rá és megköszöntem neki egy puszival.

- Le akarod mondani? – kérdezte csendesen, aztán kiment a szobából, majd nem sokkal később a ruháinkkal tért vissza.

- Nem – válaszoltam neki, aztán a melltartóm után nyúltam a kezéből, majd lefejtettem magamról a törülközőt és gyorsan fel is vettem. Eközben ő új alsót vett ki a fiókjából, amit aztán magára is vett. Leült mellém az ágyra, hogy felvegye a zokniját, aztán mosolyogva nyomott egy puszit az arcomra és újra felállt.

- Akkor öltözz, hogy minél hamarabb letudhassuk az egészet. Utána hazajövünk és alszunk, oké?

- Oké – sóhajtottam fel, majd erőt vettem magamon és szintén öltözködni kezdtem. Nem sokkal később már négyen ültünk a taxiban, miután felvettük Chaset és a szüleim háza felé indultunk.

- És mire számítsak? Kik lesznek ott? – kérdezte az anyósülésről, míg hátrapillantott ránk.

- A szüleim, meg a nővéreim, meg talán a barátaik.

- Oh, akkor az egész család, remek.

- Ideges vagy? – kérdeztem mosolyogva.

- Az nem kifejezés.

- Nem kell idegeskedned. Mármint biztosan mindenki örülni fog neked. Mondtad a szüleidnek, hogy eljössz hozzánk?

- Aha. És akkor a tieid nem is tudják, hogy jövök?

- Nem. De ne parázz, minden rendben lesz – nyugtattam a srácot, noha közben ugyanolyan ideges voltam, mint ő, ha nem jobban. Niallre néztem, aki felém küldött egy mosolyt és megszorította a kezem, aztán egy puszit is nyomott az arcomra, ami miatt ellazultam egy kis időre. Örültem neki, amiért mellettem volt és ilyen szép mosollyal pillantott rám, mert ilyenkor mindig elfelejtette velem egy pár másodpercre, hol is vagyunk, mit is csinálunk, kizárta a gondolataimat és csak arra tudtam figyelni, mennyire hevesen dobog a szívem a mellkasomban, miközben próbáltam megsaccolni, hogy mennyire szerethetem. Sose sikerült.

A torkomba egy gombóc nőtt, mikor bementünk a kertbe és végig pillantottam a házon. Odabent égett a villany, tudtam, hogy már csak ránk vártak, még Cody és Honey sem jöttek elő, ami azt jelentette, hogy ők is a házban voltak.

- Itt nőttél fel? – kérdezte Chase, mire rákaptam a tekintetem és mosolyogva bólintottam.

- Van egy kisebb állatkertünk, majd később körbe viszlek és megmutatom őket neked – mondtam, magam sem tudom miért, ez valószínűleg a lehető legfeleslegesebb információ volt, amivel jelenleg szolgálhattam neki. Idegesen mosolyogva bólintott, én pedig a lábam elé kezdtem bámulni, amíg meg nem érkeztünk az ajtóhoz. Lenyomtam a kilincset és betoltam a nyílászárót, mire rögtön meleg csapott meg. Fülemet beszélgetés és nevetés ütötte meg, orromba az étel ínycsiklandozó illata kúszott, mindhiába, nem voltam éhes. Levettem a sálamat és a kabátomat, majd a csizmámat is és beindultam a házba. A nappaliban Mack, Eric és apa voltak, anya hangját pedig a konyhából hallottam.

- Sziasztok – hívtam magunkra fel a figyelmet, tekintetem apára csúszott és a szívembe nyilallott. Fájt, hogy ezt tette anyával és eltitkolták előlünk Chaset. Haragudtam rá, amiért képes volt annyira lerészegedni, hogy ne tudjon magának megálljt parancsolni és félre lépett. Jelenleg mérges voltam rá minden miatt.

- Palmeeer – kiáltott fel Mack, aztán már fel is pattant a kanapéról és felénk száguldott. – Szia, húgocskám – borult a nyakamba.

- Szia, Mack – nyomtam puszit az arcára, aztán pedig Ericére egyet-egyet, mikor feltűnt Mack mögött.

- Sziasztok – köszönt apu mosolyogva, míg elénk sétált. Félre álltam, hogy szemben legyen Chaseszel, közben pedig idegesen pillantottam a srácra, aki eléggé megvolt illetődve. Vagy ideges volt. Talán örült? Fogalmam sincs, nem ismertem még őt annyira, hogy megtudjam mondani az arckifejezéséről, hogy mit érzett. – Szervusz Niall – köszöntette apu Niallt, aki aztán mellém állt és kezeit a derekamra fonta.

- Palmer? – dugta ki a fejét anyu a konyhából, aztán egy ragyogó mosollyal felénk indult, amint összetalálkozott a tekintetünk. A szívem egy kicsit újra megrepedt, amint végigpillantottam édesanyámon, aki az arcával a legtöbb szeretettel közeledett felénk és vont aztán a karjaiba.

- Szia, anyu – suttogtam, mert nem voltam biztos a hangomba, kezeimet szorosan fontam köré, közben pedig magamat kontrolláltam, nehogy egy könnycseppem is kicsorduljon.

- Sziasztok, gyerekek – engedett el, aztán Niallnek az arcára is nyomott puszit, majd mosolyogva nézett vissza rám, aztán pedig Chasere. – Palmer, kit hoztál még magaddal? – kérdezte anya könnyed hangleejtéssel, én pedig egy kicsit döbbenten pillantottam Chasere. Nem ismeri fel? Apára néztem, aki továbbra is mosolyogva pillantott rám, nekem pedig őszinte döbbenet ült ki az arcomra. Ő sem ismeri fel? A saját fiát? Te jó ég, lehet, hogy nem is tud róla?

A döbbenet miatt azt se tudtam mit nyögjek ki, csak kapkodtam a fejemet a szüleim és a bátyám között, aki aztán kénytelen volt saját maga bemutatkozni.

- Jó estét – köszörülte meg a torkát Chase. – Chase vagyok. Chase Mitchell – mondta, én pedig újra apáékra pillantottam és végre megláttam a meglepődöttséget az ő arcán is. Apa, bemutatom a fiadat, akit eltitkoltál előlünk.

- Szervusz Chase, örülök, hogy megismerhetlek, Lisa vagyok – nyújtotta anya mosolyogva a srác felé a kezét. Most akkor mégse ismerte fel őt?

- Én is nagyon örülök – mosolyodott el Chase kedvesen és megrázta anya kezét, aztán rögtön apára pillantott. Én is ránéztem, de az előbbi arckifejezésének már nyoma sem volt az arcán. Újra mosolygott. Mi van?

- Charles, örülök, hogy megismerhetlek.

Chaseszel zavartan pillantunk egymásra. Még így sem esik le neki? Teljes névvel sem? Apa vagy egy nagyon jó színész, vagy fogalma sincs róla, hogy született egy fia.

Miután Mack és Logan is bemutatkoztak Chasenek, segítettem anyának behordani a vacsorát az asztalhoz, aztán le is ültünk enni. Egyik oldalamon ült Niall, míg a másikon Chase. Szegény srácot sajnáltam, egyikünk sem értett semmit és fogalmunk sem volt róla, hogy most mi van. Étvágyam még mindig nem volt, ezért nem is szedtem sokat az ételből, aztán pedig tologatni kezdtem és egy-két falatot letuszkoltam a torkomon. Anyáék beszélgettek, egyszer csak viszont felszólalt apa ránk pillantva.

- És, honnan is ismeritek egymást? – kérdezte, miközben Chasere és rám pillantgatott, én pedig leraktam a kezeimből a kést és kérdőn néztem vissza rá.

- Erm, munkából – válaszoltam. – Chase mesélte, hogy az ő szülei, meg ti ismertétek egymást… - mondtam, mire apa megállt a rágásban és anya is ledermedt. Összenéztek, aztán apa megtörölte a száját a szalvétában és hátradőlt a székben.

- Azt akarod mondani, hogy te Joseph és Ally Mitchell fia vagy? – kérdezte lassan.

- Igen – bólintott Chase.

- Kik azok? Még sosem hallottam róluk – mondta Mack. – Azt hittem minden barátaitokkal találkoztunk már.

- Ugyan kicsim, Allyékkel vagy ezer éve nem találkoztunk már, csak nem gondolod, hogy mindenkit ismertek? – kérdezte mosolyogva anya, noha a szája nem ért fültől fülig és eltudtam képzelni, milyen gondolatok futkorászhatnak át a fejében.

- Honnan ismeritek őket? – faggatózott tovább Mack, én pedig kifejezetten örültem neki, amiért nem tudja tartani a száját. Bár nem tudom mennyi kellett volna még, hogy apa megvilágosodjon, kivel ül egy asztalnál.

- Az egyetemről – válaszolta anya, miközben röviden apára pillantott, aztán vissza is újra a tányérjára. – Az utolsó évben találkozhattunk utoljára. Már nem is emlékszem rá – mondta. – És, jól vannak a szüleid? – kérdezte mosolyogva Chasere nézve, aki bólintott.

- Igen, köszönöm.

- Édesapád még mindig ingatlanokkal foglalkozik? – szólalt meg végre apa, mire Chase újabb bólintással válaszolt.

- Igen.

- És tervezed átvenni tőle a bizniszt? – kérdezte apa újra. – Vagy inkább modellkednél tovább?

- Inkább modellkednék tovább. Nem hiszem, hogy kibírnék olyan sokat egy irodában – mosolyodott el Chase.

- És akkor mi lesz a céggel? Esetleg, valamelyik testvéred lép édesapád helyébe?

- Nincs testvérem – válaszolta Chase, majd síri csönd lett. Már régóta nem volt a kezemben se a villa, se a kés, kezeimet az asztalon pihentettem és feszülten figyeltem az eseményeket. Anya és apa újra összenéztek. Egyikük sem mosolygott már. Idegesen pillantottam Chasere, majd Mackre és Loganre. Most ugrik a majom a vízbe.

Továbbra is csend van, anya és apa egy szót sem szólnak, én a tekintetemet lesütöttem és csak a tányéromba figyeltem, miközben könnyeimet visszatartva vártam, hogy valaki megszólaljon.

- Nézzék, én… - kezdte Chase, mire apa szinte rögtön félbe szakította.

- Ne haragudj – mondta. – Ne haragudj, annyira hülye vagyok. Nem ismertelek fel, pedig szinte egyértelmű volt.

- Mi volt egyértelmű? – kérdezte Mack halkan.

- Lányok – sóhajtott fel apa. – Erről sose beszéltem nektek, mert elképesztően szégyelltem magam… - kezdett bele apa, nekem pedig a nyelvemre kellett harapnom, nehogy szabadon engedjem az érzéseimet és lekiabáljam apa fejét – és őszintén szólva, sosem gondoltam volna, hogy mi… találkozni fogunk.

- Miről nem beszéltél sose? – tette fel a kérdést Logan, én pedig éreztem, ahogy Niall a kezét az enyémre csúsztatta.

- Arról, hogy hűtlen voltam édesanyátokhoz…

- Charles – szakította félbe anya apát.

- Nem, Lisa, joguk van megtudniuk. Régen történt és még fiatalok voltunk. Tudtam, hogy Ally terhes volt, de nem számított, mert én anyátokat szerettem, és minden kapcsolatot megszakítottunk Chase szüleivel. Tudtam, hogy a jövőmet anyátokkal látom magam előtt és Joseph is szerette édesanyádat – beszélt egyszerre hozzánk és Chasehez – és akkor nem számított, hogy igazából az én fiam vagy. Fiatalok voltunk és buták, én mindent megtettem, hogy Lisa megbocsájtson, és egy percig sem gondolkoztam azon, hogy mi lesz veled, mert tudtam, hogy édesapád ugyanúgy fog szeretni, mintha a sajátja lennél.

*

A telefonom folyamatosan zörgött mellettem a takarón, ezért sóhajtva utána nyúltam és feloldottam azt. Az üzenetek folyamatosan jöttek Macktől és Logantől, akik szintén totál kivoltak borulva. Apa vallomása után minden a feje tetejére állt. Chase is elnézést kért, és elmondta, hogy nem szeretné a családunkat szétrombolni, csupán, csak ő is most tudta meg, hogy az én apám az ő apja is és szeretett volna minket megismerni. Anya meleg szeretettel mosolygott rá, miközben a szemei könnyektől csillogtak, úgy hogy én sem bírtam tovább. Nem akartam elhinni, hogy hogyan lehet ilyen nagy szíve, hogy még Chasere is szeretettel pillant, aki tulajdonképpen arra emlékezteti őt, hogy apa mekkora hibát követett el anno. Logan és Mack teljesen kiakadtak, én némán sírtam leginkább anya miatt, apa próbálta elmagyarázni a nővéreimnek, hogy mennyire szereti anyát, Eric és Niall egy szót sem szóltak, Chase pedig bűnbánó fejjel ült mellettem, pedig ő tehetett a világon legkevésbé az egészről. Azt hiszem őt sajnáltam a legjobban. Szegény, nem szeretett volna semmi rosszat tenni, csak megismerni minket és mégis úgy tűnhetett, mintha minden az ő hibája lett volna. Miután Mack és Logan kidühöngték magukat, szó nélkül viharzottak fel szobáikba, és mi is úgy döntöttünk, hogy lelépünk. Nem tudtam apára pillantani, nem bírtam tovább hallgatni, amint újra meg újra ugyanazt ismételgeti, úgy hogy eljöttünk. Megnyugtattam Chaset, hogy ő nem tehet semmiről és nem csinált semmi rosszat, aztán megígértem neki, hogy majd fogom keresni és találkozhatunk. Ezután Niallel hazaindultunk, és rögtön bedőltem az ágyba, miután levetkőztem. Ladyhez bújtam, aki felkuporodott mellém, és próbáltam nem sírni többet. Nem akartam feldagadt szemekkel másnap a VS Valentin napi eventre menni, úgy hogy gyorsan válaszoltam a „tonkin sis” csoportba, aztán küldtem egy smst Saranak is, hogy ne haragudjon, amiért nem hívtam vissza és majd holnap beszélünk és kikapcsoltam a telefont. Niall odakint beszélt valakivel valamilyen munka ügyben, amit muszáj volt felvennie, így hát Ladyt ölelgetve és simogatva vártam, hogy bebújjon mellém az ágyba és végre eltudjak aludni. 

44 - Csapatos megjelenés

Halihalloo,

oii felbukkan ma az egész banda a részben és végre Nalmernek is lesz esélye normálisan beszélni!:3 Sok minden nem történik a részben, így hát remélem nem lett lapos! Valamint abban is reménykedek, hogy nem találjátok az ilyen részeket túl "mesebelinek". Mármint, hogy a srácok felbukkannak, aztán együtt lógnak, meg ilyenek, tekintve, hogy a való életben nem igazán tudunk róla, ha találkoznak egymással, vagy csinálnak valamit együtt.:D Én viszont imádom írni az ilyen részeket, és szeretném, hogy a többi srác is szerves része legyen a történetnek, így hát minden egyes kis alkalmat kihasználtam arra, hogy felhozzam őket. Remélem nem bánjátok.:D Na most már tényleg nem csacsogok tovább, jó olvasást! Xx♥

PALMER TONKIN

A szívem a torkomban dobogott, miközben a fejemet forgattam és próbáltam az ember tömeg között kiszúrni Niallt. Rengetegen voltak a repülőtéren, mint mindig, mindegy volt milyen napszak volt akkor. Mindenki rohant valamilyen irányba, és ezért esélyem sem volt kiszúrni Niallt. Mikor meghallottam a nevemet mögülem, zavartan kaptam hátra a fejemet, nem sokkal később pedig Louist pillantottam meg amint felénk igyekezett a bőröndjével.

- Figyelj, elmegyek én a bőröndjeinkért, ti menjetek, keressétek meg Niallt és kint az autónál találkozunk – mondta Brian, míg én bólintottam egyet, aztán Louisra néztem és elmosolyodtam.

- Szia Palm – vigyorgott Louis, aztán már a karjai közé is zárt, még mielőtt visszaköszönhettem volna neki. Jól esett az ölelése, ezért megkapaszkodtam benne és a szokásosnál pár pillanatig tovább tartottam a kezeimet körülötte. Örültem neki, amiért látom, az pedig, hogy itt bukkant fel New Yorkban egyet jelent azzal, hogy egy ideig még egymás társaságában fogunk szórakozni. – Nahát, mi van veled? – nevetett fel, amint elengedtem, én pedig szégyellősen elmosolyodtam és vállat vontam.

- Örülök, hogy látlak. Csak nem hozzánk készülőben vagy éppen?

- Eltaláltad. Pár napig maradok a városban, legalábbis megvárom, míg Dani is megérkezik, aztán pedig repülünk Londonba a családomhoz.

- Mhm, értem – bólintottam. – Freddie hogy van?

- Minden oké vele, kibújt még két foga.

- Aw, minden rendben van?

- Igen, persze – mosolygott. – Kicsit nyűgös volt akkor, de minden rendben van.

- Akkor jó. És Dani?

- Dolgozik. Csak holnap érkezik.

- Értem.

- Itt van még Harry, Liam és Sara is, csak a bőröndjeiket szedik össze, én meg megláttalak, szóval ide siettem hozzád.

- Oh. Mind együtt jöttetek? – motyogtam.

- Aha. Szerintem kezdenek a dolgok komolyodni Liam meg Sara között – vigyorgott. – Habár még nem mondott semmit, mert nem tudtunk beszélni, de látszik rajtuk.

- Hűha – erőltettem magamra egy vigyort, aztán elpillantottam Louisról és tovább kezdtem Niallt keresni.

- Na és te? Egyedül?

- Briannel, ő is összeszedi a bőröndöket.

- Los Angelesből jössz?

- Nem, Miamiből, fotózásról.

- Niall?

- Itt kell lennie valahol, azt mondta kijön elém – néztem újra körbe.

- Ő nem volt veled? – lepődött meg.

- Nem, maradt itt – mondtam gyorsan.

- Na helló, helló szupermodell – csapódott mellém Harry, míg kezével átkarolta a nyakamat.

- Szia, Harry – mosolyodtam el.

- Palmer! – kiáltott fel Sara, én pedig kuncogva öleltem át.

- Szia, Sara – szorítottam magamhoz.

- Hát, te? Egyedül? – kérdezte, míg elengedett, én pedig átöleltem Liamet is.

- Nem, Brian a bőröndöket szedi össze.

- Niall? – kérdezte Liam meg Sara egyszerre, mire Louisval váltottunk egy titkos pillantást. Kétségtelenül egymásra vannak hangolódva.

- Itt kell lennie valahol, azt mondta ki jön elém – mondtam, aztán visszaért Brian is így mind elindultunk kifelé. Niallt még mindig nem láttam sehol, ami miatt kezdtem egyre idegesebb lenni, ráadásul Sara is egyfolytában kérdésekkel bombázott. Végül mikor megpillantottam barna tincseit és az arcán elterülő mosolyt, amivel pillantott rám, egy kicsit megnyugodtam és én is elmosolyodtam. Elindult felénk az emberek között átvágva, aztán mielőtt még elénk ért volna, Louis le is vált tőlünk és a nyakába vetette magát. Elkuncogtam magam Niall meglepődött arckifejezésén, közben pedig sejtettem, hogy Louis direkt csinálta, hiszen Niall persze először engem akart átölelni és nem őket.

- Louis, ne legyél már ennyire köcsög – nevetett fel Sara.

- Most mi van? Hiányoztál Nialler.

- Én is örülök neked Louis. Mi ez a csapatos megjelenés?

- Londonba akartunk eredetileg repülni, de gondoltuk, hogy beugrunk hozzátok – mondta Liam, aztán amint Louis elengedte Niallt, ő kinyújtotta felém a kezét ezért rögtön át is öleltem. Nem igazán érdekeltek a többiek, csak szorítottam magamhoz Niallt, miközben élveztem, ahogy elnyel az ölelése. Finom illata és erős szorítása rögtön megnyugtatott, noha egy csomó dolog volt még előttem, amit el kellett neki magyaráznom és fogalmam sem volt, hogy hogyan fogom, miközben itt voltak a srácok és Sara. És akkor még fel kell hívnom Chaset és meg kell beszélnünk egy újabb találkozót, ahol ezúttal már remélhetőleg szembesítjük apát a tetteivel, amiket ügyesen eltitkoltak előlünk.

Az alsó ajkamba haraptam, hogy megakadályozzam a könnyeim előbukkanását és tovább szorítottam magamhoz Niallt, aki eközben a vállam felett beszélgetett a többiekkel. Lehunytam a szemeimet, majd mély levegőt vettem, magamra erőltettem egy mosolyt és elhúzódtam tőle.

- Mehetünk? – kérdezte mosolyogva, kezét az enyémbe csúsztatta és összekulcsolta az ujjainkat.

- Aha – bólintottam mosolyogva, aztán megfogtam a bőröndöm fogantyúját, amit aztán Niall elvett tőlem és elindultunk kifelé. – Hát srácok, ha szóltatok volna, akkor nem ígérkezek el Palmer anyukájának ma vacsorára és helyette én főzök valamit.

- Mi? – kérdeztem döbbenten és azt hittem félre hallottam.

- Ajaj, skacok előre figyeljetek.

- Majd én megyek előre – mondta Brian, aztán beelőzött minket, én pedig kérdőn néztem arra, amerre a többiek is. Rajongók. Hát persze.

Totál összevoltam zavarodva, csak lefelé pillantottam a járdára és minél hamarabb az autóban akartam tudni magunkat. Anyáék várnak minket ma vacsorára? Mégis mikor találkoztak Niallel? És Niall miért nem említette? És most mégis hogyan fogom a saját szüleim előtt tettetni, hogy minden rendben van, és nem tudok semmiről semmit?

Egy örökkévalóságnak tűnt, mire beültünk a kocsiba. A kezeim remegtek, alig tudtam becsatolni az övemet, de ezt Niall szerencsére nem vette észre.

- Meg van mindenki? Mehetünk? – kérdezte hangosan Brian.

- Igen, indulhatsz – válaszolt Niall, aztán felém fordult és rám mosolygott azzal a gyönyörű mosolyával. A szemei csillogtak, nyelvét kidugta és megnedvesítette az ajkait, ami jobban vonzotta a tekintetemet, mint eddig bármikor. Hiányzott a csókja és az ölelése, rosszul éreztem magam a viselkedésem és a hazugságaim miatt. Azt kívántam, bárcsak ne lennének itt a srácok és Niall se beszélt le volna anyával egy vacsorát.

- Mikor találkoztál anyával? – kérdeztem csendesen.

- Összefutottam vele Hollyéknál. Levágta Alexa haját – mondta, még mielőtt megkérdezhettem volna, hogy mit keresett ott anyu.

- Oh.

- Akkor mondta, hogy ma, ha megérkeztél, menjünk át hozzájuk, mert itt van Logan és Mack is, szóval családi vacsora lesz.

- Családi vacsora?

- Mhm – bólintott. – Mi az? Most meg miért vágsz ilyen fejet? – kuncogott fel, aztán puszit nyomott az arcomra.

- Nem, nincs semmi, csak… beszélnünk kell.

- Oh, oké. Történt valami? – kérdezte még halkabban, én pedig bólintottam egyet, miközben a telefonomra néztem le, ami éppen most kapcsolódott be. – Mi a baj? Jól vagy?

- Igen, persze.

- Na, most akkor ejtetek minket? – hajolt előre Louis.

- Hát, ha gondolhatjátok, maradhattok nálunk. Aztán majd érkezünk és tudunk beszélgetni.

- Nah, akkor inkább majd holnap este. Különben is, van két szülinaposunk.

- Ohó, igaz, hol van Danielle? – fordult hátra vigyorogva Niall.

- Még dolgozik, de holnap érkezik ő is. Hazz, milyen tortát szeretnél? – csapott hátulról a vállára Louis.

- Nem kell nekem torta – nevette el magát Harry.

- De úgy is veszek egyet Daninak, szóval akkor már neked is.

- Ne már, én holnap repülök, is vissza LA –be – hangzott Sara csalódott hangja hátulról.

- Máris? – kérdezte Liam.

- Aha, mert holnap után lesz Gigi divatbemutatója, és felvonulok. Palm nélküled nem is lesz ugyanaz.

- Sajnálom is, hogy nem lehetek ott.

- Miért? – kérdezte Niall.

- Mert két nap múlva mennem kell Londonba – néztem rá – és nem jött volna össze.

- Mi lesz Londonban?

- Felkértek egy farmermárka új arcának – pillantottam Harryre, hiszen tőle jött a kérdés. – Legutóbb volt a bemutatkozó esemény, aztán majd most kezdődnek a munkálatok.

- Akkor majd repülhetünk együtt tovább Londonba – ajánlotta fel Louis.

- Aha – bólintottam.

Ezután totál kikapcsolódtam a beszélgetésből, egyáltalán nem figyeltem a többiekre, egyre csak azon rágódtam, hogy hogyan fogom beadni ezt az egészet Niallnek. És hogy mi fog történni ma este a vacsorán. Annyira elmélyültem a gondolataimban, hogy még azt sem hallottam meg amint a többiek többször a nevemen szólítgattak.

- Héj, merre jársz Palm? – nevetett Niall, és csak a térdemre csúszott keze zökkentett ki az ablakon való kifelé bámulásból.

- Tessék? – fordítottam felé zavartan a fejemet.

- Louis kérdezte, hogy mi dolgod volt Miamiben, aztán meg Sara, hogy milyen volt – mosolygott Niall, noha láttam a szemeiben, hogy komolyan aggódni kezdett.

- Erm a Victoria’s Secretnek forgattunk – válaszoltam hátra pillantva a vállam felett. – Meg Jasmine szülinapját ünnepeltük.

- Kik is voltak ooooott? – kérdezte Sara elnyújtva az utolsó szót, mintha legalábbis még kisgyerek lenne.

- Josephine, Jasmine, Martha, Elsa és Lais. Jó volt. Tavaszi meg nyári kollekciókban fotóztak minket, meg elég lazák voltak, mert nem volt ott Matt.

- Oh, ti mázlisták – halottam Sara hangján, hogy vigyorgott. Niallre pillantottam, aki szintén engem nézett, az én arcom pedig pírba borult, mert száz százalékig biztos voltam benne, hogy egy dologra gondoltunk. Arra az éjszakára, mikor felhívtam részegen és végig zokogtam a beszélgetésünket.

- De akkor most miért jöttél megint New Yorkba? – tette fel a kérdést Louis, amit Saranak szánta. Niall eközben hüvelykujjával a kézfejemet simogatta, míg én hátradöntöttem a fejemet a fejtámlának és lehunytam a szemeimet.

- Mert holnap ott kell lennünk a Valentinapos eseményen a VS boltban – sóhajtott.

- Te is mész? – kérdezte halkan Niall, én pedig bólintottam. Az út hátralévő részében nem szóltam egy szót sem és visszamélyedtem a gondolataim közé. Csak akkor nyitottam ki a szemeimet, mikor kidobtuk a srácokat a hotelnél, ahol megszállnak, velük tartott pedig Sara is, aki majd onnan megy haza. Még éppen, hogy elkaptam a tekintetét mikor kiszállt a kocsiból, rögtön tudtam, hogy tudta, valami nincs rendben és ezért számíthatok mihamarabbi hívására. Fejem Niall vállára bukott, mikor tovább indultunk, míg ő a kezét átvetette a vállamon és jobban magára húzott. Jól esett végre a karjai közt feküdni és egy kicsit le is nyugodtam ott. A pillanatnak viszont hamar vége szakadt, mivel megérkeztünk a lakáshoz.

- Akkor mikorra jöjjek értetek? – kérdezte Brian.

- Menj haza nyugodtan, majd megyünk taxival. Te is hulla fáradt vagy. Majd holnap találkozunk – mondtam neki, aztán előrehajoltam és nyomtam egy puszit az arcára. Niall feltűnően csendben volt miután kiszálltak a srácok és azután is, hogy kettesben maradtunk. Elmosolyodtam, mikor belém csapódott Lady, aztán vele együtt vetettem le magam a kanapéra és vártam, hogy Niall is csatlakozzon hozzánk. Rögtön az ölébe bújtam, gyakorlatilag rápakoltam mindenemet, de ő ezt nem bánta, hiszen a kezeivel átölelt és még közelebb húzott magához.

- Mi a baj Palmer? – kérdezte halkan, én pedig felsóhajtottam és lehunytam a szemeimet.

- Először is nagyon sajnálom, amiért olyan dögként viselkedtem, mielőtt elrepültem Miamibe. Feszült voltam és csalódott és rajtad vezettem le a dühömet, ne haragudj.

- Semmi baj. Bárkivel megesik. Nem haragszom baby – nyomott puszit a hajamra. – Miért voltál feszült és csalódott?

- Chase miatt – suttogtam.

- Mi történt? – kérdezte, éreztem amint megfeszült a teste alattam, amiért még jobban nyomtam a fejemet a mellkasába. – Akkor nem az alkohol beszélt belőled valamelyik nap?

- Nem. Tényleg hazudtam arról, hogy mit mondott.

- És mit mondott? – a hangja nem volt egyáltalán csalódott, vagy vádló, ezért pedig újra sírhatnékom támadt. Túl jó volt hozzám. – Palmer! Bepróbálkozott nálad?

- Mi? Nem, dehogyis! – vágtam rá.

- Akkor mi történt? Miért sírsz baby? Mi a baj? – törölte le a könnyeket a kezével az arcomról.

- Chase… az én féltestvérem – nyögtem ki. – Apa megcsalta anyát – suttogtam.

- Tessék?

- Nem régen tudta meg ő is. M-mutatott egy képet a szüleiről, meg az enyéimről, ismerték egymást és apa… Én azt hittem, hogy ilyet sosem tudnának egymással tenni – zokogtam a mellkasába, de közben éreztem, ahogy fokozatosan legurul a súly a vállamról, ami eddig azokat nyomta. – Nekem ők mindig annyira tökéletesek voltak. Példaképek, tudod? És most, huszonegy év után összetört ez a kialakult kép róluk – szipogtam.

- Oh, baby. Semmi baj, ne sírj. Semmi baj, minden rendben lesz édes. Hiszen anyukád is megbocsájtott apukádnak.

- Tudom – motyogtam sírós hangon. – De én mégis csalódtam apában, érted?

- Persze, hogy értem, baby – nyomott folyamatosan puszikat a fejemre, miközben a kezével a könnyeket törölte le az arcomról.

- És senkinek sem mondtam el, mert annyira… rosszul éreztem magam és kellett az egyedüllét, hogy áttudjam gondolni a dolgokat. Olyan sok kérdőjel van. Megkérdőjeleztem olyan dolgokat, amikre eddig eszembe sem jutott volna gondolni.

- De baby, ne csináld ezt, hiszen a szüleid szeretik egymást. És titeket is. Erre egyikük sem büszke, érthető, hogy nem beszéltek nektek róla.

- De vajon tudják, hogy abból a félrelépésből egy fiú lett? Aki már egy felnőtt férfi? A huszonvalahány évével kellett neki is megtudnia, hogy az édesapja, nem is a vérszerinti apja.

- Chase, hogy kezelte ezt?

- Meglepően jól. Azt mondta, hogy már látja a jó oldalát az egésznek. Az pedig a húgai – mosolyodtam el. – Azt mondta alig várta, hogy megismerjen, meg alig várja, hogy megismerje Loganékat, meg apát. Meg hogy nem akarja tönkre tenni a családunkat.

- Hát akkor te is nézd a jó oldalát. Lett egy bátyád.

- Mindig is akartam egy fiú tesót – sóhajtottam fel. – Olyan furcsa ez az egész.

- Elhiszem. Akarod, hogy lemondjuk a vacsorát?

- Nem, nem kellene. Logan most van itt Londonból és nem akarom őt cserben hagyni. Meg azt hiszem, egy jó alkalom lenne arra, hogy kitálaljak. Vagyis, hogy megmondjam apuéknak, hogy tudok a dologról.

- Biztos vagy benne?

- Igen – emelkedtem fel az öléből, aztán megtöröltem az arcomat és megemelkedtem, hogy kihúzzam a telefonomat a farzsebemből. – Remélem Chase a városban van – mondtam, miközben már tárcsáztam is a srácot. Szerencsére itt volt és habozás nélkül benne volt abban, hogy elvigyem őt magunkhoz. Megbeszéltük, hogy egy óra múlva felvesszük, és aztán megyünk hozzánk, majd le is raktam őt.

- Mit szólt hozzá? – kérdezte Niall mosolyogva.

- Örült neki – mosolyodtam el én is. – Sajnálom, amiért hazudtam neked.

- Semmi baj édes, megértelek. Mégis jobban örültem volna, ha megosztod velem és tudok neked segíteni. De megértem, hogy miért nem mondtad el és elfogadom, hogy nem tudok, mindig mindenben segíteni neked.

- Annyira jó vagy hozzám – sóhajtottam fel és homlokomat az övének döntöttem.

- Szeretlek Palmer – mosolygott. – És hiányoztál. És többet ne veszekedjünk, jó? – suttogta a számba.

- Jó – csókoltam meg őt rögtön, miközben a kezeimet a nyaka köré fontam. Az egész testemet átjárta a megkönnyebbülés, hogy tisztáztam a dolgokat Niallel. Azzal pedig még nem foglalkoztam, hogy mi fog történni a vacsorán és, hogy Mackéket is mennyire megfogja ez rázni.