45 - Családi vacsora

Halihalloo,

ujii a címből talán már kitalálhattátok, hogy mi fog történni a mai részből. Nem sok Nalmer pillanat lesz benne, talán egy kicsi az elején, but néha ilyennek is kell lennie. Remélem tetszeni fog, hagyjatok magatok után mindenképpen nyomot!:) Jó olvasást! Xx♥

PALMER TONKIN

Annyira megkönnyebbültem, hogy Niall végre tudott mindenről, hogy nem tudtam visszafogni a mosolyom, ami az arcomra csúszott, miközben csókolóztunk a kanapén. Ezért elvált tőlem és szintén mosolyogva nézett rám, miközben végig simított az arcomon, aztán a hüvelykujjával az alsó ajkamon.

- Mi az? – kérdezte halkan. Kék szemei csillogtak, az ajkai pedig duzzadtak voltak, amiért kedvem lett volna beleharapni és újra birtokba venni azokat.

- Semmi, csak… megkönnyebbültem – vallottam be mocskos gondolataim megvalósítása helyett és szégyellősen mosolyogtam rá. – Ne haragudj, amiért hazudtam neked – suttogtam.

- Baby, ezt már megbeszéltük, nem haragszok – mosolyodott el még szélesebben, aztán nyomott egy puszit a számra, majd a szám sarkába, végül pedig az arcomra. – Mi lenne, ha elmennénk letusolni? Megmosdatlak, és közben kimasszírozom a görcsöket a vállaidból.

- Azt mondtam Chasenek, hogy egy óra múlva ott vagyunk érte. Már most késésben vagyunk.

- Hát akkor majd vár ránk. Tiszta feszült vagy és elakarlak lazítani – motyogta, miközben puszikat szórt el az arcomon.

- Nem tudom, mennyire menne, tekintve az előttünk álló újabb kínos vacsorára – motyogtam rosszkedvűen. – Nem vagyunk amúgy ennyire drámásak. Sőt, nem igen szoktunk veszekedni. Pechedre eddig csak azt tapasztaltad.

- Ez nem igaz – éreztem a bőrömön, ahogy elmosolyodik. – Hálaadás előtti hét és karácsony is nagyon jó volt. Különben is, az első balhét én okoztam – mondta mosolyogva.

- Ez nem igaz – vágtam vissza neki és a mellkasának dőltem, míg homlokomat az övének döntöttem. – Sokkal inkább Alexa a titkolózása miatt, te csak áldozat voltál.

- Jesszus ne menjünk ebbe bele, nem szívesen emlékszek rá vissza – sóhajtott fel, mire felkuncogtam, ő pedig hirtelen mozdult meg és állt fel velem együtt. Nevetve felsikkantottam, miközben a kezeimet a nyaka köré fontam, míg ő egyik kezével hónom alatt tartott, a másikkal pedig a térdhajlataimban, így „menyasszony pózban” emelt fel. – Inkább fürödjünk – mondta vigyorogva, amint elindult velem, én pedig mosolyogva hátrahajtottam a fejemet és lehunytam a szemeimet. A fürdőszobában aztán lerakott, majd szinte rögtön lehúzta rólam a pulóveremet.

- Héj! – kuncogtam, míg ő csak egy idétlen vigyorral az arcán kapta le magáról is a felsőt. A pult felé fordultam, majd kigomboltam a farmeromat és letoltam magamról, miközben egy apró mosollyal az ajkaimon figyeltem Niallt, aki szintén vetkőzött. Ő hamarabb szabadult meg mindentől, ami rajta volt így a zuhany felé indult, aztán el is indította azt, míg én is meztelenre vetkőztem. Nem volt ciki, vagy kellemetlen a szituáció, hiszen már mindketten láttuk a másikat és egyáltalán nem éreztem magam rosszul a pillantása alatt. A kő hideg volt, a víz viszont hamar felmelegített. Legszívesebben a vízsugár alá nyomtam volna a fejemet is, de akkor a hajam is vizes lett volna, és akkor még később érnénk oda Chaseért, hiszen nem egy-két pillanat hajmosás után a loboncomat rendbe hozni. Niall karjait a hasam köré fonta, míg én neki dőltem, a fejemet az övének döntöttem és kiélveztem a meleg vizet. Ezután mosakodni kezdtünk vagyis Niall masszírozott meg egy kicsit tusfürdővel a kezén, ami tényleg jól esett, sőt jobban, mint gondoltam volna. Közben puszikat szórt el a bőrömön, leginkább a nyakamat csókolgatta és a fülem mögötti részt. Teljesen kiesett, hogy ezután még mennünk kell anyuékhoz, alig vártam, hogy ágyba kerüljek és Niallel összebújva aludhassak. Elégedetlen nyöszörgés csúszott ki a számon, mikor Niall abba hagyta a masszírozást, éreztem, ahogy a bőrömön elmosolyodik, míg elnyúlt mellettem és lezárta a tusfürdő tetejét.

- Jó volt? – kérdezte halkan, én pedig bólintottam egyet sóhajtva és bevizeztem az arcomat. Niall elzárta a vizet, aztán finoman tolni kezdett a fülke másik végébe, ahol a törülközők várakoztak ránk. Hagytam, hogy körém tekerjen egyet, aztán a szőnyegben megtöröltem a vizes talpamat és a pult elé sétáltam. Ő is követett, miközben a felsőtestét szárította, végül a dereka köré tekerte a fehér anyagot és úgy állt mögém.

- Fáradt vagyok – motyogtam. – Nem akarok menni – fordultam felé és a karjai közé dőltem. Kezeit körém fonta, aztán újra megemelt, ezúttal viszont semmimet nem tudtam köré pakolni, hiszen a törülköző akadályozott benne és ezzel csak az ő dolgát nehezítettem meg. Bevitt a szobába, aztán leültetett az ágyra, én pedig bágyadtan felmosolyogtam rá és megköszöntem neki egy puszival.

- Le akarod mondani? – kérdezte csendesen, aztán kiment a szobából, majd nem sokkal később a ruháinkkal tért vissza.

- Nem – válaszoltam neki, aztán a melltartóm után nyúltam a kezéből, majd lefejtettem magamról a törülközőt és gyorsan fel is vettem. Eközben ő új alsót vett ki a fiókjából, amit aztán magára is vett. Leült mellém az ágyra, hogy felvegye a zokniját, aztán mosolyogva nyomott egy puszit az arcomra és újra felállt.

- Akkor öltözz, hogy minél hamarabb letudhassuk az egészet. Utána hazajövünk és alszunk, oké?

- Oké – sóhajtottam fel, majd erőt vettem magamon és szintén öltözködni kezdtem. Nem sokkal később már négyen ültünk a taxiban, miután felvettük Chaset és a szüleim háza felé indultunk.

- És mire számítsak? Kik lesznek ott? – kérdezte az anyósülésről, míg hátrapillantott ránk.

- A szüleim, meg a nővéreim, meg talán a barátaik.

- Oh, akkor az egész család, remek.

- Ideges vagy? – kérdeztem mosolyogva.

- Az nem kifejezés.

- Nem kell idegeskedned. Mármint biztosan mindenki örülni fog neked. Mondtad a szüleidnek, hogy eljössz hozzánk?

- Aha. És akkor a tieid nem is tudják, hogy jövök?

- Nem. De ne parázz, minden rendben lesz – nyugtattam a srácot, noha közben ugyanolyan ideges voltam, mint ő, ha nem jobban. Niallre néztem, aki felém küldött egy mosolyt és megszorította a kezem, aztán egy puszit is nyomott az arcomra, ami miatt ellazultam egy kis időre. Örültem neki, amiért mellettem volt és ilyen szép mosollyal pillantott rám, mert ilyenkor mindig elfelejtette velem egy pár másodpercre, hol is vagyunk, mit is csinálunk, kizárta a gondolataimat és csak arra tudtam figyelni, mennyire hevesen dobog a szívem a mellkasomban, miközben próbáltam megsaccolni, hogy mennyire szerethetem. Sose sikerült.

A torkomba egy gombóc nőtt, mikor bementünk a kertbe és végig pillantottam a házon. Odabent égett a villany, tudtam, hogy már csak ránk vártak, még Cody és Honey sem jöttek elő, ami azt jelentette, hogy ők is a házban voltak.

- Itt nőttél fel? – kérdezte Chase, mire rákaptam a tekintetem és mosolyogva bólintottam.

- Van egy kisebb állatkertünk, majd később körbe viszlek és megmutatom őket neked – mondtam, magam sem tudom miért, ez valószínűleg a lehető legfeleslegesebb információ volt, amivel jelenleg szolgálhattam neki. Idegesen mosolyogva bólintott, én pedig a lábam elé kezdtem bámulni, amíg meg nem érkeztünk az ajtóhoz. Lenyomtam a kilincset és betoltam a nyílászárót, mire rögtön meleg csapott meg. Fülemet beszélgetés és nevetés ütötte meg, orromba az étel ínycsiklandozó illata kúszott, mindhiába, nem voltam éhes. Levettem a sálamat és a kabátomat, majd a csizmámat is és beindultam a házba. A nappaliban Mack, Eric és apa voltak, anya hangját pedig a konyhából hallottam.

- Sziasztok – hívtam magunkra fel a figyelmet, tekintetem apára csúszott és a szívembe nyilallott. Fájt, hogy ezt tette anyával és eltitkolták előlünk Chaset. Haragudtam rá, amiért képes volt annyira lerészegedni, hogy ne tudjon magának megálljt parancsolni és félre lépett. Jelenleg mérges voltam rá minden miatt.

- Palmeeer – kiáltott fel Mack, aztán már fel is pattant a kanapéról és felénk száguldott. – Szia, húgocskám – borult a nyakamba.

- Szia, Mack – nyomtam puszit az arcára, aztán pedig Ericére egyet-egyet, mikor feltűnt Mack mögött.

- Sziasztok – köszönt apu mosolyogva, míg elénk sétált. Félre álltam, hogy szemben legyen Chaseszel, közben pedig idegesen pillantottam a srácra, aki eléggé megvolt illetődve. Vagy ideges volt. Talán örült? Fogalmam sincs, nem ismertem még őt annyira, hogy megtudjam mondani az arckifejezéséről, hogy mit érzett. – Szervusz Niall – köszöntette apu Niallt, aki aztán mellém állt és kezeit a derekamra fonta.

- Palmer? – dugta ki a fejét anyu a konyhából, aztán egy ragyogó mosollyal felénk indult, amint összetalálkozott a tekintetünk. A szívem egy kicsit újra megrepedt, amint végigpillantottam édesanyámon, aki az arcával a legtöbb szeretettel közeledett felénk és vont aztán a karjaiba.

- Szia, anyu – suttogtam, mert nem voltam biztos a hangomba, kezeimet szorosan fontam köré, közben pedig magamat kontrolláltam, nehogy egy könnycseppem is kicsorduljon.

- Sziasztok, gyerekek – engedett el, aztán Niallnek az arcára is nyomott puszit, majd mosolyogva nézett vissza rám, aztán pedig Chasere. – Palmer, kit hoztál még magaddal? – kérdezte anya könnyed hangleejtéssel, én pedig egy kicsit döbbenten pillantottam Chasere. Nem ismeri fel? Apára néztem, aki továbbra is mosolyogva pillantott rám, nekem pedig őszinte döbbenet ült ki az arcomra. Ő sem ismeri fel? A saját fiát? Te jó ég, lehet, hogy nem is tud róla?

A döbbenet miatt azt se tudtam mit nyögjek ki, csak kapkodtam a fejemet a szüleim és a bátyám között, aki aztán kénytelen volt saját maga bemutatkozni.

- Jó estét – köszörülte meg a torkát Chase. – Chase vagyok. Chase Mitchell – mondta, én pedig újra apáékra pillantottam és végre megláttam a meglepődöttséget az ő arcán is. Apa, bemutatom a fiadat, akit eltitkoltál előlünk.

- Szervusz Chase, örülök, hogy megismerhetlek, Lisa vagyok – nyújtotta anya mosolyogva a srác felé a kezét. Most akkor mégse ismerte fel őt?

- Én is nagyon örülök – mosolyodott el Chase kedvesen és megrázta anya kezét, aztán rögtön apára pillantott. Én is ránéztem, de az előbbi arckifejezésének már nyoma sem volt az arcán. Újra mosolygott. Mi van?

- Charles, örülök, hogy megismerhetlek.

Chaseszel zavartan pillantunk egymásra. Még így sem esik le neki? Teljes névvel sem? Apa vagy egy nagyon jó színész, vagy fogalma sincs róla, hogy született egy fia.

Miután Mack és Logan is bemutatkoztak Chasenek, segítettem anyának behordani a vacsorát az asztalhoz, aztán le is ültünk enni. Egyik oldalamon ült Niall, míg a másikon Chase. Szegény srácot sajnáltam, egyikünk sem értett semmit és fogalmunk sem volt róla, hogy most mi van. Étvágyam még mindig nem volt, ezért nem is szedtem sokat az ételből, aztán pedig tologatni kezdtem és egy-két falatot letuszkoltam a torkomon. Anyáék beszélgettek, egyszer csak viszont felszólalt apa ránk pillantva.

- És, honnan is ismeritek egymást? – kérdezte, miközben Chasere és rám pillantgatott, én pedig leraktam a kezeimből a kést és kérdőn néztem vissza rá.

- Erm, munkából – válaszoltam. – Chase mesélte, hogy az ő szülei, meg ti ismertétek egymást… - mondtam, mire apa megállt a rágásban és anya is ledermedt. Összenéztek, aztán apa megtörölte a száját a szalvétában és hátradőlt a székben.

- Azt akarod mondani, hogy te Joseph és Ally Mitchell fia vagy? – kérdezte lassan.

- Igen – bólintott Chase.

- Kik azok? Még sosem hallottam róluk – mondta Mack. – Azt hittem minden barátaitokkal találkoztunk már.

- Ugyan kicsim, Allyékkel vagy ezer éve nem találkoztunk már, csak nem gondolod, hogy mindenkit ismertek? – kérdezte mosolyogva anya, noha a szája nem ért fültől fülig és eltudtam képzelni, milyen gondolatok futkorászhatnak át a fejében.

- Honnan ismeritek őket? – faggatózott tovább Mack, én pedig kifejezetten örültem neki, amiért nem tudja tartani a száját. Bár nem tudom mennyi kellett volna még, hogy apa megvilágosodjon, kivel ül egy asztalnál.

- Az egyetemről – válaszolta anya, miközben röviden apára pillantott, aztán vissza is újra a tányérjára. – Az utolsó évben találkozhattunk utoljára. Már nem is emlékszem rá – mondta. – És, jól vannak a szüleid? – kérdezte mosolyogva Chasere nézve, aki bólintott.

- Igen, köszönöm.

- Édesapád még mindig ingatlanokkal foglalkozik? – szólalt meg végre apa, mire Chase újabb bólintással válaszolt.

- Igen.

- És tervezed átvenni tőle a bizniszt? – kérdezte apa újra. – Vagy inkább modellkednél tovább?

- Inkább modellkednék tovább. Nem hiszem, hogy kibírnék olyan sokat egy irodában – mosolyodott el Chase.

- És akkor mi lesz a céggel? Esetleg, valamelyik testvéred lép édesapád helyébe?

- Nincs testvérem – válaszolta Chase, majd síri csönd lett. Már régóta nem volt a kezemben se a villa, se a kés, kezeimet az asztalon pihentettem és feszülten figyeltem az eseményeket. Anya és apa újra összenéztek. Egyikük sem mosolygott már. Idegesen pillantottam Chasere, majd Mackre és Loganre. Most ugrik a majom a vízbe.

Továbbra is csend van, anya és apa egy szót sem szólnak, én a tekintetemet lesütöttem és csak a tányéromba figyeltem, miközben könnyeimet visszatartva vártam, hogy valaki megszólaljon.

- Nézzék, én… - kezdte Chase, mire apa szinte rögtön félbe szakította.

- Ne haragudj – mondta. – Ne haragudj, annyira hülye vagyok. Nem ismertelek fel, pedig szinte egyértelmű volt.

- Mi volt egyértelmű? – kérdezte Mack halkan.

- Lányok – sóhajtott fel apa. – Erről sose beszéltem nektek, mert elképesztően szégyelltem magam… - kezdett bele apa, nekem pedig a nyelvemre kellett harapnom, nehogy szabadon engedjem az érzéseimet és lekiabáljam apa fejét – és őszintén szólva, sosem gondoltam volna, hogy mi… találkozni fogunk.

- Miről nem beszéltél sose? – tette fel a kérdést Logan, én pedig éreztem, ahogy Niall a kezét az enyémre csúsztatta.

- Arról, hogy hűtlen voltam édesanyátokhoz…

- Charles – szakította félbe anya apát.

- Nem, Lisa, joguk van megtudniuk. Régen történt és még fiatalok voltunk. Tudtam, hogy Ally terhes volt, de nem számított, mert én anyátokat szerettem, és minden kapcsolatot megszakítottunk Chase szüleivel. Tudtam, hogy a jövőmet anyátokkal látom magam előtt és Joseph is szerette édesanyádat – beszélt egyszerre hozzánk és Chasehez – és akkor nem számított, hogy igazából az én fiam vagy. Fiatalok voltunk és buták, én mindent megtettem, hogy Lisa megbocsájtson, és egy percig sem gondolkoztam azon, hogy mi lesz veled, mert tudtam, hogy édesapád ugyanúgy fog szeretni, mintha a sajátja lennél.

*

A telefonom folyamatosan zörgött mellettem a takarón, ezért sóhajtva utána nyúltam és feloldottam azt. Az üzenetek folyamatosan jöttek Macktől és Logantől, akik szintén totál kivoltak borulva. Apa vallomása után minden a feje tetejére állt. Chase is elnézést kért, és elmondta, hogy nem szeretné a családunkat szétrombolni, csupán, csak ő is most tudta meg, hogy az én apám az ő apja is és szeretett volna minket megismerni. Anya meleg szeretettel mosolygott rá, miközben a szemei könnyektől csillogtak, úgy hogy én sem bírtam tovább. Nem akartam elhinni, hogy hogyan lehet ilyen nagy szíve, hogy még Chasere is szeretettel pillant, aki tulajdonképpen arra emlékezteti őt, hogy apa mekkora hibát követett el anno. Logan és Mack teljesen kiakadtak, én némán sírtam leginkább anya miatt, apa próbálta elmagyarázni a nővéreimnek, hogy mennyire szereti anyát, Eric és Niall egy szót sem szóltak, Chase pedig bűnbánó fejjel ült mellettem, pedig ő tehetett a világon legkevésbé az egészről. Azt hiszem őt sajnáltam a legjobban. Szegény, nem szeretett volna semmi rosszat tenni, csak megismerni minket és mégis úgy tűnhetett, mintha minden az ő hibája lett volna. Miután Mack és Logan kidühöngték magukat, szó nélkül viharzottak fel szobáikba, és mi is úgy döntöttünk, hogy lelépünk. Nem tudtam apára pillantani, nem bírtam tovább hallgatni, amint újra meg újra ugyanazt ismételgeti, úgy hogy eljöttünk. Megnyugtattam Chaset, hogy ő nem tehet semmiről és nem csinált semmi rosszat, aztán megígértem neki, hogy majd fogom keresni és találkozhatunk. Ezután Niallel hazaindultunk, és rögtön bedőltem az ágyba, miután levetkőztem. Ladyhez bújtam, aki felkuporodott mellém, és próbáltam nem sírni többet. Nem akartam feldagadt szemekkel másnap a VS Valentin napi eventre menni, úgy hogy gyorsan válaszoltam a „tonkin sis” csoportba, aztán küldtem egy smst Saranak is, hogy ne haragudjon, amiért nem hívtam vissza és majd holnap beszélünk és kikapcsoltam a telefont. Niall odakint beszélt valakivel valamilyen munka ügyben, amit muszáj volt felvennie, így hát Ladyt ölelgetve és simogatva vártam, hogy bebújjon mellém az ágyba és végre eltudjak aludni.