44 - Csapatos megjelenés

Halihalloo,

oii felbukkan ma az egész banda a részben és végre Nalmernek is lesz esélye normálisan beszélni!:3 Sok minden nem történik a részben, így hát remélem nem lett lapos! Valamint abban is reménykedek, hogy nem találjátok az ilyen részeket túl "mesebelinek". Mármint, hogy a srácok felbukkannak, aztán együtt lógnak, meg ilyenek, tekintve, hogy a való életben nem igazán tudunk róla, ha találkoznak egymással, vagy csinálnak valamit együtt.:D Én viszont imádom írni az ilyen részeket, és szeretném, hogy a többi srác is szerves része legyen a történetnek, így hát minden egyes kis alkalmat kihasználtam arra, hogy felhozzam őket. Remélem nem bánjátok.:D Na most már tényleg nem csacsogok tovább, jó olvasást! Xx♥

PALMER TONKIN

A szívem a torkomban dobogott, miközben a fejemet forgattam és próbáltam az ember tömeg között kiszúrni Niallt. Rengetegen voltak a repülőtéren, mint mindig, mindegy volt milyen napszak volt akkor. Mindenki rohant valamilyen irányba, és ezért esélyem sem volt kiszúrni Niallt. Mikor meghallottam a nevemet mögülem, zavartan kaptam hátra a fejemet, nem sokkal később pedig Louist pillantottam meg amint felénk igyekezett a bőröndjével.

- Figyelj, elmegyek én a bőröndjeinkért, ti menjetek, keressétek meg Niallt és kint az autónál találkozunk – mondta Brian, míg én bólintottam egyet, aztán Louisra néztem és elmosolyodtam.

- Szia Palm – vigyorgott Louis, aztán már a karjai közé is zárt, még mielőtt visszaköszönhettem volna neki. Jól esett az ölelése, ezért megkapaszkodtam benne és a szokásosnál pár pillanatig tovább tartottam a kezeimet körülötte. Örültem neki, amiért látom, az pedig, hogy itt bukkant fel New Yorkban egyet jelent azzal, hogy egy ideig még egymás társaságában fogunk szórakozni. – Nahát, mi van veled? – nevetett fel, amint elengedtem, én pedig szégyellősen elmosolyodtam és vállat vontam.

- Örülök, hogy látlak. Csak nem hozzánk készülőben vagy éppen?

- Eltaláltad. Pár napig maradok a városban, legalábbis megvárom, míg Dani is megérkezik, aztán pedig repülünk Londonba a családomhoz.

- Mhm, értem – bólintottam. – Freddie hogy van?

- Minden oké vele, kibújt még két foga.

- Aw, minden rendben van?

- Igen, persze – mosolygott. – Kicsit nyűgös volt akkor, de minden rendben van.

- Akkor jó. És Dani?

- Dolgozik. Csak holnap érkezik.

- Értem.

- Itt van még Harry, Liam és Sara is, csak a bőröndjeiket szedik össze, én meg megláttalak, szóval ide siettem hozzád.

- Oh. Mind együtt jöttetek? – motyogtam.

- Aha. Szerintem kezdenek a dolgok komolyodni Liam meg Sara között – vigyorgott. – Habár még nem mondott semmit, mert nem tudtunk beszélni, de látszik rajtuk.

- Hűha – erőltettem magamra egy vigyort, aztán elpillantottam Louisról és tovább kezdtem Niallt keresni.

- Na és te? Egyedül?

- Briannel, ő is összeszedi a bőröndöket.

- Los Angelesből jössz?

- Nem, Miamiből, fotózásról.

- Niall?

- Itt kell lennie valahol, azt mondta kijön elém – néztem újra körbe.

- Ő nem volt veled? – lepődött meg.

- Nem, maradt itt – mondtam gyorsan.

- Na helló, helló szupermodell – csapódott mellém Harry, míg kezével átkarolta a nyakamat.

- Szia, Harry – mosolyodtam el.

- Palmer! – kiáltott fel Sara, én pedig kuncogva öleltem át.

- Szia, Sara – szorítottam magamhoz.

- Hát, te? Egyedül? – kérdezte, míg elengedett, én pedig átöleltem Liamet is.

- Nem, Brian a bőröndöket szedi össze.

- Niall? – kérdezte Liam meg Sara egyszerre, mire Louisval váltottunk egy titkos pillantást. Kétségtelenül egymásra vannak hangolódva.

- Itt kell lennie valahol, azt mondta ki jön elém – mondtam, aztán visszaért Brian is így mind elindultunk kifelé. Niallt még mindig nem láttam sehol, ami miatt kezdtem egyre idegesebb lenni, ráadásul Sara is egyfolytában kérdésekkel bombázott. Végül mikor megpillantottam barna tincseit és az arcán elterülő mosolyt, amivel pillantott rám, egy kicsit megnyugodtam és én is elmosolyodtam. Elindult felénk az emberek között átvágva, aztán mielőtt még elénk ért volna, Louis le is vált tőlünk és a nyakába vetette magát. Elkuncogtam magam Niall meglepődött arckifejezésén, közben pedig sejtettem, hogy Louis direkt csinálta, hiszen Niall persze először engem akart átölelni és nem őket.

- Louis, ne legyél már ennyire köcsög – nevetett fel Sara.

- Most mi van? Hiányoztál Nialler.

- Én is örülök neked Louis. Mi ez a csapatos megjelenés?

- Londonba akartunk eredetileg repülni, de gondoltuk, hogy beugrunk hozzátok – mondta Liam, aztán amint Louis elengedte Niallt, ő kinyújtotta felém a kezét ezért rögtön át is öleltem. Nem igazán érdekeltek a többiek, csak szorítottam magamhoz Niallt, miközben élveztem, ahogy elnyel az ölelése. Finom illata és erős szorítása rögtön megnyugtatott, noha egy csomó dolog volt még előttem, amit el kellett neki magyaráznom és fogalmam sem volt, hogy hogyan fogom, miközben itt voltak a srácok és Sara. És akkor még fel kell hívnom Chaset és meg kell beszélnünk egy újabb találkozót, ahol ezúttal már remélhetőleg szembesítjük apát a tetteivel, amiket ügyesen eltitkoltak előlünk.

Az alsó ajkamba haraptam, hogy megakadályozzam a könnyeim előbukkanását és tovább szorítottam magamhoz Niallt, aki eközben a vállam felett beszélgetett a többiekkel. Lehunytam a szemeimet, majd mély levegőt vettem, magamra erőltettem egy mosolyt és elhúzódtam tőle.

- Mehetünk? – kérdezte mosolyogva, kezét az enyémbe csúsztatta és összekulcsolta az ujjainkat.

- Aha – bólintottam mosolyogva, aztán megfogtam a bőröndöm fogantyúját, amit aztán Niall elvett tőlem és elindultunk kifelé. – Hát srácok, ha szóltatok volna, akkor nem ígérkezek el Palmer anyukájának ma vacsorára és helyette én főzök valamit.

- Mi? – kérdeztem döbbenten és azt hittem félre hallottam.

- Ajaj, skacok előre figyeljetek.

- Majd én megyek előre – mondta Brian, aztán beelőzött minket, én pedig kérdőn néztem arra, amerre a többiek is. Rajongók. Hát persze.

Totál összevoltam zavarodva, csak lefelé pillantottam a járdára és minél hamarabb az autóban akartam tudni magunkat. Anyáék várnak minket ma vacsorára? Mégis mikor találkoztak Niallel? És Niall miért nem említette? És most mégis hogyan fogom a saját szüleim előtt tettetni, hogy minden rendben van, és nem tudok semmiről semmit?

Egy örökkévalóságnak tűnt, mire beültünk a kocsiba. A kezeim remegtek, alig tudtam becsatolni az övemet, de ezt Niall szerencsére nem vette észre.

- Meg van mindenki? Mehetünk? – kérdezte hangosan Brian.

- Igen, indulhatsz – válaszolt Niall, aztán felém fordult és rám mosolygott azzal a gyönyörű mosolyával. A szemei csillogtak, nyelvét kidugta és megnedvesítette az ajkait, ami jobban vonzotta a tekintetemet, mint eddig bármikor. Hiányzott a csókja és az ölelése, rosszul éreztem magam a viselkedésem és a hazugságaim miatt. Azt kívántam, bárcsak ne lennének itt a srácok és Niall se beszélt le volna anyával egy vacsorát.

- Mikor találkoztál anyával? – kérdeztem csendesen.

- Összefutottam vele Hollyéknál. Levágta Alexa haját – mondta, még mielőtt megkérdezhettem volna, hogy mit keresett ott anyu.

- Oh.

- Akkor mondta, hogy ma, ha megérkeztél, menjünk át hozzájuk, mert itt van Logan és Mack is, szóval családi vacsora lesz.

- Családi vacsora?

- Mhm – bólintott. – Mi az? Most meg miért vágsz ilyen fejet? – kuncogott fel, aztán puszit nyomott az arcomra.

- Nem, nincs semmi, csak… beszélnünk kell.

- Oh, oké. Történt valami? – kérdezte még halkabban, én pedig bólintottam egyet, miközben a telefonomra néztem le, ami éppen most kapcsolódott be. – Mi a baj? Jól vagy?

- Igen, persze.

- Na, most akkor ejtetek minket? – hajolt előre Louis.

- Hát, ha gondolhatjátok, maradhattok nálunk. Aztán majd érkezünk és tudunk beszélgetni.

- Nah, akkor inkább majd holnap este. Különben is, van két szülinaposunk.

- Ohó, igaz, hol van Danielle? – fordult hátra vigyorogva Niall.

- Még dolgozik, de holnap érkezik ő is. Hazz, milyen tortát szeretnél? – csapott hátulról a vállára Louis.

- Nem kell nekem torta – nevette el magát Harry.

- De úgy is veszek egyet Daninak, szóval akkor már neked is.

- Ne már, én holnap repülök, is vissza LA –be – hangzott Sara csalódott hangja hátulról.

- Máris? – kérdezte Liam.

- Aha, mert holnap után lesz Gigi divatbemutatója, és felvonulok. Palm nélküled nem is lesz ugyanaz.

- Sajnálom is, hogy nem lehetek ott.

- Miért? – kérdezte Niall.

- Mert két nap múlva mennem kell Londonba – néztem rá – és nem jött volna össze.

- Mi lesz Londonban?

- Felkértek egy farmermárka új arcának – pillantottam Harryre, hiszen tőle jött a kérdés. – Legutóbb volt a bemutatkozó esemény, aztán majd most kezdődnek a munkálatok.

- Akkor majd repülhetünk együtt tovább Londonba – ajánlotta fel Louis.

- Aha – bólintottam.

Ezután totál kikapcsolódtam a beszélgetésből, egyáltalán nem figyeltem a többiekre, egyre csak azon rágódtam, hogy hogyan fogom beadni ezt az egészet Niallnek. És hogy mi fog történni ma este a vacsorán. Annyira elmélyültem a gondolataimban, hogy még azt sem hallottam meg amint a többiek többször a nevemen szólítgattak.

- Héj, merre jársz Palm? – nevetett Niall, és csak a térdemre csúszott keze zökkentett ki az ablakon való kifelé bámulásból.

- Tessék? – fordítottam felé zavartan a fejemet.

- Louis kérdezte, hogy mi dolgod volt Miamiben, aztán meg Sara, hogy milyen volt – mosolygott Niall, noha láttam a szemeiben, hogy komolyan aggódni kezdett.

- Erm a Victoria’s Secretnek forgattunk – válaszoltam hátra pillantva a vállam felett. – Meg Jasmine szülinapját ünnepeltük.

- Kik is voltak ooooott? – kérdezte Sara elnyújtva az utolsó szót, mintha legalábbis még kisgyerek lenne.

- Josephine, Jasmine, Martha, Elsa és Lais. Jó volt. Tavaszi meg nyári kollekciókban fotóztak minket, meg elég lazák voltak, mert nem volt ott Matt.

- Oh, ti mázlisták – halottam Sara hangján, hogy vigyorgott. Niallre pillantottam, aki szintén engem nézett, az én arcom pedig pírba borult, mert száz százalékig biztos voltam benne, hogy egy dologra gondoltunk. Arra az éjszakára, mikor felhívtam részegen és végig zokogtam a beszélgetésünket.

- De akkor most miért jöttél megint New Yorkba? – tette fel a kérdést Louis, amit Saranak szánta. Niall eközben hüvelykujjával a kézfejemet simogatta, míg én hátradöntöttem a fejemet a fejtámlának és lehunytam a szemeimet.

- Mert holnap ott kell lennünk a Valentinapos eseményen a VS boltban – sóhajtott.

- Te is mész? – kérdezte halkan Niall, én pedig bólintottam. Az út hátralévő részében nem szóltam egy szót sem és visszamélyedtem a gondolataim közé. Csak akkor nyitottam ki a szemeimet, mikor kidobtuk a srácokat a hotelnél, ahol megszállnak, velük tartott pedig Sara is, aki majd onnan megy haza. Még éppen, hogy elkaptam a tekintetét mikor kiszállt a kocsiból, rögtön tudtam, hogy tudta, valami nincs rendben és ezért számíthatok mihamarabbi hívására. Fejem Niall vállára bukott, mikor tovább indultunk, míg ő a kezét átvetette a vállamon és jobban magára húzott. Jól esett végre a karjai közt feküdni és egy kicsit le is nyugodtam ott. A pillanatnak viszont hamar vége szakadt, mivel megérkeztünk a lakáshoz.

- Akkor mikorra jöjjek értetek? – kérdezte Brian.

- Menj haza nyugodtan, majd megyünk taxival. Te is hulla fáradt vagy. Majd holnap találkozunk – mondtam neki, aztán előrehajoltam és nyomtam egy puszit az arcára. Niall feltűnően csendben volt miután kiszálltak a srácok és azután is, hogy kettesben maradtunk. Elmosolyodtam, mikor belém csapódott Lady, aztán vele együtt vetettem le magam a kanapéra és vártam, hogy Niall is csatlakozzon hozzánk. Rögtön az ölébe bújtam, gyakorlatilag rápakoltam mindenemet, de ő ezt nem bánta, hiszen a kezeivel átölelt és még közelebb húzott magához.

- Mi a baj Palmer? – kérdezte halkan, én pedig felsóhajtottam és lehunytam a szemeimet.

- Először is nagyon sajnálom, amiért olyan dögként viselkedtem, mielőtt elrepültem Miamibe. Feszült voltam és csalódott és rajtad vezettem le a dühömet, ne haragudj.

- Semmi baj. Bárkivel megesik. Nem haragszom baby – nyomott puszit a hajamra. – Miért voltál feszült és csalódott?

- Chase miatt – suttogtam.

- Mi történt? – kérdezte, éreztem amint megfeszült a teste alattam, amiért még jobban nyomtam a fejemet a mellkasába. – Akkor nem az alkohol beszélt belőled valamelyik nap?

- Nem. Tényleg hazudtam arról, hogy mit mondott.

- És mit mondott? – a hangja nem volt egyáltalán csalódott, vagy vádló, ezért pedig újra sírhatnékom támadt. Túl jó volt hozzám. – Palmer! Bepróbálkozott nálad?

- Mi? Nem, dehogyis! – vágtam rá.

- Akkor mi történt? Miért sírsz baby? Mi a baj? – törölte le a könnyeket a kezével az arcomról.

- Chase… az én féltestvérem – nyögtem ki. – Apa megcsalta anyát – suttogtam.

- Tessék?

- Nem régen tudta meg ő is. M-mutatott egy képet a szüleiről, meg az enyéimről, ismerték egymást és apa… Én azt hittem, hogy ilyet sosem tudnának egymással tenni – zokogtam a mellkasába, de közben éreztem, ahogy fokozatosan legurul a súly a vállamról, ami eddig azokat nyomta. – Nekem ők mindig annyira tökéletesek voltak. Példaképek, tudod? És most, huszonegy év után összetört ez a kialakult kép róluk – szipogtam.

- Oh, baby. Semmi baj, ne sírj. Semmi baj, minden rendben lesz édes. Hiszen anyukád is megbocsájtott apukádnak.

- Tudom – motyogtam sírós hangon. – De én mégis csalódtam apában, érted?

- Persze, hogy értem, baby – nyomott folyamatosan puszikat a fejemre, miközben a kezével a könnyeket törölte le az arcomról.

- És senkinek sem mondtam el, mert annyira… rosszul éreztem magam és kellett az egyedüllét, hogy áttudjam gondolni a dolgokat. Olyan sok kérdőjel van. Megkérdőjeleztem olyan dolgokat, amikre eddig eszembe sem jutott volna gondolni.

- De baby, ne csináld ezt, hiszen a szüleid szeretik egymást. És titeket is. Erre egyikük sem büszke, érthető, hogy nem beszéltek nektek róla.

- De vajon tudják, hogy abból a félrelépésből egy fiú lett? Aki már egy felnőtt férfi? A huszonvalahány évével kellett neki is megtudnia, hogy az édesapja, nem is a vérszerinti apja.

- Chase, hogy kezelte ezt?

- Meglepően jól. Azt mondta, hogy már látja a jó oldalát az egésznek. Az pedig a húgai – mosolyodtam el. – Azt mondta alig várta, hogy megismerjen, meg alig várja, hogy megismerje Loganékat, meg apát. Meg hogy nem akarja tönkre tenni a családunkat.

- Hát akkor te is nézd a jó oldalát. Lett egy bátyád.

- Mindig is akartam egy fiú tesót – sóhajtottam fel. – Olyan furcsa ez az egész.

- Elhiszem. Akarod, hogy lemondjuk a vacsorát?

- Nem, nem kellene. Logan most van itt Londonból és nem akarom őt cserben hagyni. Meg azt hiszem, egy jó alkalom lenne arra, hogy kitálaljak. Vagyis, hogy megmondjam apuéknak, hogy tudok a dologról.

- Biztos vagy benne?

- Igen – emelkedtem fel az öléből, aztán megtöröltem az arcomat és megemelkedtem, hogy kihúzzam a telefonomat a farzsebemből. – Remélem Chase a városban van – mondtam, miközben már tárcsáztam is a srácot. Szerencsére itt volt és habozás nélkül benne volt abban, hogy elvigyem őt magunkhoz. Megbeszéltük, hogy egy óra múlva felvesszük, és aztán megyünk hozzánk, majd le is raktam őt.

- Mit szólt hozzá? – kérdezte Niall mosolyogva.

- Örült neki – mosolyodtam el én is. – Sajnálom, amiért hazudtam neked.

- Semmi baj édes, megértelek. Mégis jobban örültem volna, ha megosztod velem és tudok neked segíteni. De megértem, hogy miért nem mondtad el és elfogadom, hogy nem tudok, mindig mindenben segíteni neked.

- Annyira jó vagy hozzám – sóhajtottam fel és homlokomat az övének döntöttem.

- Szeretlek Palmer – mosolygott. – És hiányoztál. És többet ne veszekedjünk, jó? – suttogta a számba.

- Jó – csókoltam meg őt rögtön, miközben a kezeimet a nyaka köré fontam. Az egész testemet átjárta a megkönnyebbülés, hogy tisztáztam a dolgokat Niallel. Azzal pedig még nem foglalkoztam, hogy mi fog történni a vacsorán és, hogy Mackéket is mennyire megfogja ez rázni.