27 - This Town

Halihalloo,

aww a mai rész roppant édes lett, de nem mondok róla többet, mert még elárulom a tartalmát!:D Remélem nektek is tetszeni fog, írjátok meg kommentben a véleményeiteket! Jó olvasást! Xx♥

PALMER TONKIN

Lady mocorgására ébredtem fel, és amint leesett, hogy ő mozgolódik mellettem, közelebb bújtam hozzá, majd átöleltem a kiskutyámat. Tudom, hogy nem szerette, mert bezártnak érezte így magát, viszont mikor esélyem volt rá, mindig kihasználtam azt és egy pár pillanatig így tartottam őt a karjaimban. Utána persze felugrott és kibújt az ölelésemből, mire egy sóhaj hagyta el a számat és figyeltem, amint leugrott az ágyamról. Végül visszafordultam a hátamra és a plafont kezdtem mustrálni. Hiányzott valaki mellőlem, akit úgy átölelhetnék reggelenként, mint Ladyt tettem pár másodperce. Az a valaki pedig természetesen Niall volt. Hiányzik nekem, mindennél jobban, de nem bírom magam rávenni, hogy felemeljem a telefonomat és felhívjam. A VS fashion show after partija óta nem beszéltünk, ahol részegen rácuppantam és totál hülyét csináltam magam előtte. Ha Sara, akkor nem vesz észre minket, és nem állít le, megcsókoltam volna, amit lehet, még jobban bánnék annál, hogy úgy elengedtem magam és többet ittam a kelleténél. Szükségem volt időre, teljesen komolyan gondoltam az egészet, viszont az, hogy felbukkant a bemutatón, újra felkavarta már- már leülepedett érzéseimet és az alkohol tűnt a legkönnyebb megoldásnak. És hiányzott – már akkor is, attól kezdve pedig csak még jobban. Így hát rá vetettem magam. Szó szoros értelemben.

Azóta pedig egy üzentet váltottunk. Elnézést kértem tőle a viselkedésemért, ő pedig utána folyamatos smsekkel bombázott; mindhiába, egyikre sem válaszoltam. Tudom, hogy mindkettőnkkel a bolondját járatom, de nem tudok csak úgy túllépni azon, hogy az én imádott Hollymnak Niall az apja. Niall Horan, akibe visszavonhatatlanul szerelmes lettem.

Újabbat sóhajtottam, végül megráztam a fejem, majd lelöktem magamról a takarót és felültem. Az ablakok felé fordítottam a fejem, a kissé idegen szobában; rég jártam már itt és őszintén szólva hiányzott ez a hely. Imádtam a telet, és az, hogy igazi fehér karácsonyban lehet részem a családommal, feldobta a kedvemet. Na meg persze, hogy végre évek után összetudtuk hozni a téli kiruccanást, és bár az ünnepeket nem otthon, New Yorkban ünnepeljük, ahogy az lenni szokott, hanem idén Coloradoban nagyinál és papinál. Van egy hatalmas házuk, ahol mindannyian kényelmesen elférünk, így hát nem volt senki sem ellene, mikor anya felvetette az ötletet, hogy jöjjünk a szüleihez karácsonyozni. És hát itt tömérdek hó van, hiszen a hegyekben vagyunk sí és snowboard területen, úgy hogy mióta megjöttünk két napja, mindkét napomat kint töltöttem a nővéreimmel és srácaikkal a sípályákon.

Kiszálltam a meleg vackomból, de csak hogy pisiljek és fogat mossak. Tegnap este megajándékoztam a nővéreimet titokban egyforma pizsamákkal, hogy reggel amint felkelünk, abban menjünk le. Felvettem magamra a szürke pizsit, amin piros és fehér minták voltak, aztán felhúztam egy zokni féleséget, melynek az alján rendes talp volt, így gyakorlatilag egy mamusznak szolgált. Megkaparintottam a pizsamához járó hálómaszkot is, aztán azt a fejemre rakva visszabújtam az ágyba. Ladyt magamhoz édesgettem, és miután újra mellettem feküdt, a szemeimre húztam a maszkot és próbáltam egy kicsikét még pihenni. Karácsony reggel volt, ami azt illeti, izgatott voltam, mint mindig minden karácsony reggelen, de most egyszerűen visszahívogatott az ágy. Talán azért, mert tegnap késő este sokáig web kameráztam Saraval, aki Portugáliában, a szülővárosában tölti a karácsonyt szintén a családjával. Utána pedig még Romeeval is beszéltem, valamint lecsempésztem a sötétben az ajándékaimat a fa alá, úgy hogy eléggé későn feküdtem le.

Visszaaludni persze nem tudtam, de sikerült még egy kicsit ellazulnom és teljesen beképzelnem azt, hogy Niall mögöttem fekszik, lábai az enyéim között vannak, kezeivel átölel, és a nyakamba szuszog. Ezért totál megijedtem, mikor valaki berontott a szobámba. Rögtön felemeltem a fejem és feltoltam a maszkot, majd értetlenül és hunyorogva meredtem Mackre, aki elkerekedett szemekkel bámult rám.

- Mi az? – kérdeztem.

- Nem hallod? – kérdezte döbbenten.

- Mit? – kezdtem fülelni, míg nem egy hangot véltem felfedezni valahonnan lentről. Egy igazán nagyon ismerős hangot. – Ez ki? – kérdeztem fülemben dobogó szívvel és ledobtam magamról a takarót, mert hirtelen nagyon melegem lett.

- Szerintem nézz ki az ablakodon – mondta és láttam rajta, hogy kevés kell neki és mindjárt elvigyorodik. Értetlenül fordultam az ablak felé, aztán csúsztam az ágy szélére, majd álltam fel a matracról. Sejtettem, hogy ki lehet az, de nem akartam elhinni. Biztosan a képzeletem játszik velem. Nem lehet, hogy…

A szám elé kaptam a kezemet, amint megláttam Niallt az ablakom alatt, térdig érő hóban, maga előtt a gitárját tartotta és folyamatosan járt a keze, miközben énekelt. Már akkor homályos volt a látásom, mikor az ablak kilincse felé nyúltam, hogy ki tudjam tárni azt. Rögtön megcsapott a hideg levegő, ami miatt aggódva néztem le Niallre, hiszen egy kék pulóveren kívül nem viselt mást. Rögtön felismertem a dallamot, már énekelte nekem, akkor viszont csak a refrénét, hiszen nem volt még készen a dal. Éreztem, amint legördült az első könnycsepp az orcámon, kezemmel még mindig a számat szorítottam, arcomon viszont már egy széles mosoly ült. Nem akartam elhinni, hogy tényleg ott áll lent és éppen szerenádot ad nekem. A dal gyönyörű volt, Niall és a gitár hangja pedig libabőrbe bújtatta a testem. A srác rendelkezett egy olyan tulajdonsággal, hogy ha énekelt, elhitted, hogy rólad vagy rólatok szól a dal, és ezt újra meg újra megtapasztaltam mellette. Ezúttal is elhittem, hogy a dal rólunk szól, vagy talán így is volt. Végül is nekem énekelt szerenádot, szóval lehet, hogy én ihlettem őt?

Aztán elvetettem az ötletet, vagyis inkább csak nem rágódtam rajta tovább, mert egyre jobban készült feltörni belőlem a zokogás, azt pedig nem akartam. Így is, leginkább úgy festhettem, mint egy zombi. Könnyektől ázott arccal és kócos hajjal.

Mikor Niall újra a refrénbe kezdett, megfordultam és az arcomat letörölve sebesen elhaladtam Mack mellett. Leszaladtam a hatalmas falépcsőkön, aztán rögtön lelassítottam, amint szembe kerültem a terasz ajtóval, hiszen az is nyitva volt és Niall így pontosan velem szemben állt. Láttam a szüleimet az ajtó mellett állni, arcán mindkettejüknek egy vigyor volt, amit próbáltak takarni, míg a nagyiék a konyha és a nappali összekötő ajtóban álltak és Logant is érzékeltem a kandalló előtt állva. Az egész családom jelen volt, amint Niall szerenádot adott nekem, és bár egy pillanatra azt kívántam, hogy egyedül legyek, hogy Niallel kettesben tudjunk lenni, végül örültem, hogy itt vannak, hiszen ki másnak a segítségével sikerült volna Niallnek ezt az egészet összehoznia?

Mozdulni se mertem, csak néztem Niallt, amint könnyedén játszik a gitáron, végül a lábaim önálló életre keltek és lassan elindultam felé. Tudtam, hogy nem sokára a dal végére ér, éppen ezért nem akartam félbe szakítani, pedig legszívesebben azt tettem volna. Azt hiszem patakokban folytak a könnyeim, tényleg nem akartam elhinni, hogy itt van Coloradoban, eljött hozzám, úgy hogy még abban sem volt biztos, vevő leszek –e a kis romantikus karácsonyi ajándékára. Amint befejezte a dalt, ajkaim elnyíltak egymástól, hogy valami levegő is jusson a szervezetembe, ami lehet nem is jött volna olyan rosszul. Hirtelenjében csend volt, csak a tűz pislákolását hallottam, míg nem Lady fel nem ugatott mellettem, aztán már el is indult száz kilométer per órás sebességgel Niall felé. Niall elnevette magát és lenézett Ladyre, aki amint mellé ért ugrálni kezdett és belé kapaszkodott, Niall viszont még mindig nem csinált semmit, csak nézett rám. Ajkairól a mosoly újra eltűnt, de aztán nem bírtam tovább, szóval elnevettem magam, letöröltem a könnyeimet, és Lady példáját utánozva elindultam felé. Amint ezt észrevette, leakasztotta a válláról a gitárt, így probléma nélkül tudtam magam a nyakába vetni. Éreztem amint vizesek lettek a lábaim a hó miatt, habár ez volt, ami most a legkevésbé érdekelt. Lábaimat a dereka köré fontam, míg kezeimmel szorítottam magamhoz és a fejemet a nyakához nyomtam. Egyik kezével tudott csak megtartani, mert a másikban ott volt a gitárja, plusz még Lady is ugrált, így megnehezítettük szegény srác helyzetét, de azt sem bántam volna, ha összerogyott volna a hóban és ott feküdtünk volna. Magam mögül füttyöket, kiáltozásokat valamint tapsot hallottam, mire elmosolyodtam és a fejemet még jobban nyomtam Niall nyakába.

- Szia – suttogta a fülembe, mire kínosan elnevettem magam és picit megráztam a fejemet. – Mi az? – kérdezte.

- Szia – suttogtam vissza mosolyogva. – Mit keresel itt?

- Ez elég kínos, mert éppen anyukádnak adtam szerenádot, te meg itt rám veted magad ugh – motyogta, mire elnevettem magam és felemeltem a fejem a nyakából. Mosolyogva nézett rám, én pedig kuncogva újra megráztam a fejem. Nem akartam elhinni, hogy itt van.

- Azt hittem, nincs ihleted? – kérdeztem felvont szemöldökkel.

- Így volt, csak aztán körülbelül egy hónappal táncoltam veled és aztán még aznap éjjel befejeztem a dalt.

- Ugh, ne is emlékeztess rá. Annyira rosszul érzem magam amiatt – hunytam le a szemeimet.

- Tudod eléggé összezavartál, és egy kicsit mérges is voltam, hiszen tudtad, hogyan érzek és játszadoztál velem, de aztán csak úgy beugrott a folytatás, szóval rögtön leültem írni.

- Sajnálom. Nem tudom mi ütött belém. Nem szoktam általában így neki állni, inni – motyogtam még mindig lehunyt szemekkel. – Remélem elég büntetés, hogy iszonyú ciki vagyok.

- Büntetés?

- Igen, hogy ne haragudj rám, mert most mindennél jobban megakarlak csókolni – nyitottam ki újra a szemeimet, utána viszont újra le is hunytam őket, mert Niall megcsókolt, amint kiejtettem a szavakat a számon. Ujjaim hátulról a hajába csusszantak, és éreztem, mennyivel is hosszabbak voltak a tincsek, mióta utoljára túrtam közéjük. Hosszan csókolt, egy picit hevesen, de imádtam és azt akartam, soha ne érjen véget. Azért abban reménykedtem, hogy anyuék már nem állnak mögöttünk az ablakban.

Egy sóhaj csúszott ki a száján, amint elváltam tőle, homlokomat az övének nyomtam, és szemeimet duzzadt alsó ajkán tartottam. Éreztem, amint a hideg levegő beáramlik a testembe, és láttam a leheletünket, ami füstként szállt fel a felhők közé.

- Sajnálom, hogy nem hívtalak – suttogtam.

- Sajnálom, hogy kételkedned kellett az érzéseimben.

- Kellett az idő Niall, még ha nem is igazán gondoltam bele normálisan, hogy mi lenne velünk, ha újra megpróbálnánk, így, hogy most már mindketten tudjuk, hogy Holly a kislányod. Sokkal leginkább lefoglalt a hiányod és annyira örülök, hogy itt vagy. Egy nyuszi voltam és nem bírtam megemelni a telefont, hogy véget vessek a szenvedésemnek.

- Én is rendesen szenvedtem baby, elhiheted. De mondtam, hogy nem fogom feladni a kapcsolatunkat, szóval vettem a bátorságot, és megkerestem a nővéreidet.

- Annyira örülök neki Niall – nyomtam ajkaimat újra az övéi ellen, és erősen megcsókoltam. Haját teljesen feltúrtam, de nem érdekelt, mert nagyon jól esett a szőkés barnás tincsek között turkálni. Végül a csókunkat Lady szakította meg, aki újra letámadt minket, ugatni valamint ugrálni kezdett. – Lady is nagyon örül, hogy lát – suttogtam mosolyogva, mire elkuncogta magát.

- Szerintem menjünk be, mert rohadt hideg van – javasolta mosolyogva, mire bólintottam egyet, de továbbra sem engedtem el a derekát a lábaimmal, vagy a nyakát a kezemmel. Elkuncogta magát, majd velem az ölében indult meg a ház felé. Odabent aztán lerakott, én pedig becsuktam a terasz ajtót, aztán hátulról megint rávetettem magam, mire elnevette magát. – Te is hiányoztál nekem Palm, de Ladyt még nem volt alkalmam üdvözölni, szóval, ha nem haragszol… - mondta, mire felkuncogtam és lecsúsztam a hátáról. Mosolyogva figyeltem amint letérdel kiskutyosom elé és átöleli, valamint vakargatja a fejét, aki vonyító hangokkal adta tudtunkra, hogy nagyon is élvezi Niall szeretetét. Bezzeg, ha én csinálom ezt a kis szőrmókkal, menekül előlem, pft.

- Oké, elég lesz már, kezdek féltékeny lenni – biggyesztettem le az ajkaimat, mire Niall újonnan nevetését hallatta, aztán felemelkedett és felém fordult. Kezeit vigyorogva a derekamra csúsztatta, miközben közelebb húzott magához, én pedig rögtön megcsókoltam őt újra. Élveztem apró csókjait, amit a számon és a szám sarkában hintett el, majd pusmogás ütötte meg a fülemet a konyha felől, így kuncogva elváltam Nialltől és hátra hajtottam a fejem.

- Bejöhettek már – kiáltottam el magam nevetve, mire rögtön felbukkant Mack és apa feje a nappaliban.

- Aw, Niall olyan szépen énekeltél! Örülök, hogy rendben ideértél – indult el felénk, és amint Niall meglátta apát, rögtön elengedte a derekam, én viszont továbbra is a vállain tartottam a karjaimat, így kényszerítve őt, hogy felém fordulva maradjon. Rám nézett egy ijedt pillantással, végül kénytelen voltam őt elengedni, mert Mack mellénk ért, és átvette a karjait mindkettőnk vállán.

- Én mondom nektek, a dalt kettejükről írta – jelent meg nagyi hevesen gesztikulálva anyával és Logannel az oldalán, míg mögöttük papi jött mosolyogva.

- Erm köszönöm Mack, és igen, így van – bólintott udvariasan mosolyogva Niall.

- Látjátok, megmondtam – mosolygott nagyi rám, aztán elindult felénk, megkerült minket és elénk állt. – Palmer nagymamája vagyok, szólíts csak Lizzienek. Örülök, hogy megismerhetlek szépfiú – nyújtotta felé a kezét, én pedig az alsó ajkamba haraptam, amint meghallottam nagyi hogyan becézi Niallt.

- Én is nagyon örülök, Niall vagyok – hallottam meg Niall hangját, mire mosolyogva előrébb hajoltam, hogy rálássak.

- Tyű, ez aztán az akcentus. Brit és…

- Ír – válaszolta gyorsan Niall. – Írországból származom.

- Palmer, kedveském, mit kerestél te Írországban? – fordult felém egy értetlen arckifejezéssel, de tudtam, hogy csak viccel.

- Én semmit nagyi, Los Angelesben találkoztunk – válaszoltam mosolyogva.

- Hát persze. A mai fiatalok minden idejüket Los Angelesben töltik – ingatta meg a fejét, mire mind felnevettünk. – Bobbie, te nem akarsz bemutatkozni Palm udvarlójának? Hát gyere már ide.

- Jövök már. Szervusz, fiam, Bobbie vagyok, és tegeződjünk – fogott Niallel kezet papi, míg mi mosolyogva figyeltük őket.

- Rendben van, ha így szeretnéd – nevetett fel Niall.

- Örülök, hogy itt vagy Niall – ölelte át anya apát. – Ahogy Charlie is, csak egy kicsit még morcos, mert nem kávézott – nyomta anya a könyökét apa oldalába, mire mind felnevettünk.

- Hát persze, a kávé – motyogta apa, miközben megforgatta a szemeit, én pedig egy esdekelő pillantással néztem rá. Nem akartam, hogy itt neki kezdjen problémázni és apáskodni, csak hogy megmutassa Niallnek, hogy legközelebb nem törheti így össze a szívemet, különben vele kell számolnia.

- Ne morogj Charles, mindjárt jön a kávé. Üljetek le gyerekek – mondta nagyi, amint el is indult a konyha felé, minket pedig végre elengedett Mack. Mármint nem bántam, hogy átölelt meg minden, de sokkal inkább ölelgettem volna most Niallt, mint őt. – Jó lesz mindenkinek a kávé? Tudok teával és kakaóval is szolgálni.

- Én kávét kérnék tiramisuval – kiáltottam vissza neki mosolyogva.

- Hát persze, édességet reggelire. Majd ha normálisan reggeliztél.

- Nagyi – nyújtottam el a szót, miközben leültünk a kanapéra.

- Jól van, jól van. Inkább foglalkozz az udvarlóddal, mint a kajával – mindannyian újra felnevettünk és helyet foglaltunk a kanapén, fotelekben és a földön.

- Mikor érkeztél? Vagy itt is aludtál titokban, és csak nekem nem szólt senki? – kérdeztem Niallt, amint körbe pillantottam a szobában.

- Igazából úgy fél órája érkeztem meg – vigyorgott rám.

- Akkor jó.

- Jól utaztál? – kérdezte anya, Niall pedig bólintott. 
- Nagyon tetszik eddig Colorado, még sosem jártam itt – fűzte hozzá.

- Hát, mivel nagyi már az első találkozástokkor szépfiúnak hívott, gyanítom, mostantól többet leszel itt – mondtam, mire elnevette magát és a kezét észrevétlenül a derekamra csúsztatta, miközben hátra dőltünk a kanapén.

- Komolyan kéne venned, Palmer nem viccel – mondta papi a nagy fotelében ülve.

Ezután beszélgetni kezdtünk az időjárásról és úgy általában az országról, meg a síparadicsomról, míg nem anya és nagyi be nem jöttek pár tálcával, ugyanis onnantól kezdve nagyi átvette a kérdezősködést és kisajátította a barátomat. De nem bántam, sőt örültem neki, hogy mindenki ennyire kedveli. Arról meg már ne is beszéljünk, én mennyire kedvelem.

26 - Vörös rózsa

Halihalloo,

a részben végre felbukkan megint Niall, habár számítani lehetett rá, hiszen ő is megjelent Palmer bemutatóján. Ah, én totál odavagyok Palmer barátaiért, remélem nektek sincs ellenetekre, hogy ennyit szerepelnek a sztoriban.:D Kíváncsi vagyok a véleményeitekre, úgy hogy ne felejtsétek megírni a rész alatt! ;) Jó olvasást! Xx♥

PALMER TONKIN

A finálé után még fotó készítés volt a sminkes teremben, még egy dalt elénekeltünk Lady Gagaval is, amit videóra vettek, utána viszont mindannyian elindultunk az after partira készülődni.

- Alig várom, hogy lássam mit vesztek fel – vigyorgott Sara.

- Jól van, jól van, inkább menj már öltözködni – csapott a fenekére Romee, és ahogy sejtettem én is kaptam egyet a hátsómra. Felkaptam a ruhazsákomat, majd azzal együtt besiettem egy fürdőszobába. A fekete melltartót levettem és nem vettem vissza helyette semmilyet sem, hiszen a ruhám eléggé ki volt vágva elől. Egy szintén fekete anyagú ruhát vettem fel, mely elképesztően tetszett, totál odavoltam a darabért. Imádtam, hogy az ujjai és a combom közepétől lenge volt az anyag, a felső testemre és a fenekemre mégis ráfeszült, hiszen direkt úgy lett elkészítve. Sminkemet megigazítottam, majd a hajamat kifésültem és felkontyoltam erősen a fejem tetejére. Egy fekete pántos magas sarkú került a lábaimra, végül utoljára leellenőriztem a sminkemet, majd visszamentem az öltözőnkbe. Romee a tükör előtt állt és az arcán suhant át egy ecsettel. Lehengerlően nézett ki a fekete ruhájában, haja hajlakk segítségével hátra volt nyalva.

- Te jó ég, elképesztően nézel ki! – indultam felé, mire rám kapta a fejét és szélesen elmosolyodott.

- Aw, köszi Palm. Te is nagyon szexi vagy – nézett gyorsan végig rajtam, míg át nem öleltem.

- Sara?

- Átment egy másik öltözőbe. Azt hiszem, nagy benyomást szeretne kelteni nálunk – mondta, mire elnevettem magam.

- Hát végül is megértem. Ő a randim mára – vigyorodtam el.

- Oh – vonta fel a szemöldökét Romee és elkuncogta magát.

- Tudod, megkértelek volna téged is, de ugye neked ott van Laurens, szóval…

- Attól még a csajom vagy. Na, gyere ide, csináljunk egy képet – húzott vissza magához vigyorogva, mire szemben fordultam az oldalával, aztán kinyomtam a fenekem és a tükörbe néztem. Romee lőtt rólunk egy képet, végül fotózkodással ütöttük el az időt, amíg újra ki nem tárult az ajtó. Mindketten arra fordultunk, végül belépett rajta Sara egy dögös vigyorral az arcán. Egy csipkés, flitteres ezüst ruhát viselt, mely a feneke

alatt végződött kicsivel. Haja egy egyszerű lófarokba volt fogva, míg a lábaira egy szintén ezüstszínű magas sarkú került.

- Oh, istenem, olyan nagy mázlista vagyok – sóhajtottam és Romeenak dőltem, mint aki rosszul van.

- Hidd el baby, az is vagy. Na, hogy festek? – fordult körbe.

- Igazi bombázó vagy – vágtam rá.

- Sara, kérlek, megtisztelnél minket egy képpel? – kérdezte Romee, miközben a kezével legyezni kezdett az arca előtt.

- Hogyne, a csajaimnak mindent.

- Látod, mondtam, hogy Sara a randim az estére – vigyorogtam szőke hajú barátnőmre.

- Én meg azt mondtam, hogy akkor is a csajom vagy, még ha Laurensnek ebbe lenne egy kis beleszólása – markolt a fenekembe, mire felsikkantottam és elnevettem magam.

- Olyan bolondok vagytok – jött mellénk nevetve Sara, aztán bepózoltunk mindhárman.

- Khm, hölgyeim – jelent meg az ajtóban egy operatőr, mire Sara megfordult csípőre vágva a kezét.

- Igen? – vonta fel a szemöldökét, mire mi összenéztünk Romeeval és alig bírtuk visszatartani a nevetést.

- Mindenki más elindult a rózsaszín szőnyeghez – jelentette.

- Köszönjük szépen – fordult vissza hozzánk Sara, aztán magához rántott a derekamnál fogva, majd a seggemre csapott, mire egy meglepett nyögés csúszott ki a számon. Romee vigyorogva figyelte a tagot, aki gyorsan elsietett az ajtóból, majd egymásra néztünk és kitört belőlünk a hangos nevetés.

- Még hogy mi vagyunk a bolondok! – préselte ki magából Romee, míg én a fejemet ingattam, végül egy puszit nyomtam Sara arcára. Összeszedtük a cuccainkat és kikészítettük őket a kanapéra, majd Sara felém fordult.

- Nos, mehetünk? – kérdezte, majd felém nyújtotta a kezét, mire kuncogva belé karoltam, aztán a kezemet Romee felé nyújtottam, mire ő is belém karolt. Közösen elindultunk kifelé, miközben mindannyian mosolyogtunk, köszöntünk az embereknek és megköszöntük azoknak, akik elmondták, hogy nagyon tetszett nekik a show. Sara családja volt az, akiket elsőnek kiszúrtunk a tömegben, onnantól pedig nem volt nehéz anyuékat megtalálni, hiszen a közelben voltak.

- Hát itt vagytok! Elképesztően gyönyörűek voltatok! Gratulálok! – mondta mosolyogva anyu, amint kezeit felém nyújtotta, így elengedtem a lányokat és átöleltem.

- Köszönjük anyu – nyomtam egy hosszú puszit az arcára. – Örülök, hogy eljöttetek. Szeretlek – suttogtam a fülébe.

- Aw, drágám, én is téged – szorított magához. Ezek után átadott apának, aki csak büszkén mosolyogva pillantott rám először, azután magához ölelt, majd szintén gratulált. Megöleltem a nővéreimet is, végül pedig Alexát. Idő közben észre vettem, hogy Romee édesanyja és édesapja, valamint Laurens is csatlakozott a társaságunkhoz.

- Gyönyörű vagy Palm. Remek voltál a kifutón, mint mindig. Örülök, hogy itt lehetek – mondta mosolyogva, csillogó szemekkel Alexa.

- Én is nagyon örülök, hogy itt vagy. Féltem, hogy nem jössz el.

- Semmi pénzért nem hagytam volna ki – mosolygott, aztán újra átölelt, én pedig jól megszorongattam. Ezek után le kellett válnunk tőlük, hiszen mindenki interjút akart készíteni mindenkivel. Így történt az, hogy jó pár újságíró meginterjúvolt, és mire végeztem, már nem volt mellettem Sara és Romee sem. Mosolyogva köszöntem Marthanak és a barátjának, aztán valaki a vállamra rakta a kezét, így megfordultam. A lélegzetem benn akadt a tüdőmben, amint megláttam Niallt, arcán egy apró mosollyal. Amit rögtön észre vettem az az volt, hogy borostája megint rendesen kinőtt, és ha arra gondolok, hogy talán csak miattam nem borotválkozott meg a bemutatóra, a gyomrom görcsbe rándult. Kék szemei világítottak rám, pillantása alatt teljesen zavarba jöttem. Fehér ing volt rajta egy fekete zakóval, ingje első két-három gombja szabadon volt hagyva, így ráláttam egy picit a mellkas szőrzetére. Szemeim lecsúsztak kezeire, amiben egy szál rózsát tartott. Lábain a zakóhoz illő nadrágot viselte egy pár csizmával, azt hiszem a kedvencei voltak azok. Tekintetemet visszavezettem az arcára, és rögtön elpirultam, amint a szemeibe néztem, hiszen elég feltűnően bámultam őt végig.

- Szia – mondta halkan. – Gyönyörű vagy és voltál a kifutón. Remélem nem bánod, hogy eljöttem, de nem tudtam volna otthon maradni. Nagyon büszke vagyok rád – mosolyodott el. – Ezt neked hoztam – nyújtotta át a rózsát, míg én még mindig szótlanul és kicsit döbbenten átvettem tőle.

- Köszönöm – feleltem ugyanolyan hangerővel, mint ahogyan ő beszélt. – Nem igazán számítottam rá, hogy eljössz.

- Palmer, tudom, hogy időt kértél, de tényleg nem akartam kihagyni a showt. Tudom, mennyit jelent neked és csak szerettelek volna látni.

- Igen, és köszönöm, hogy eljöttél – mosolyodtam el. – Láttam Louist is, csak nem volt alkalmam köszönni neki.

- Erm, elkísértek Daniellevel. Még éppen, hogy kaptunk két jegyet nekik.

- Hát köszönöm nekik is, hogy eljöttek, még ha nem is miattam.

- D- dehogynem! Nekik is nagyon tetszett a show és örülnek neked – felelte gyorsan. Rá mosolyogtam, mire ő is elmosolyodott, majd vett egy mély lélegzetet és újra szólásra nyitotta a száját. – Tudom, hogy csak pár nap telt el, de… gondolkoztál már, kettőnkön? – kérdezte bizonytalanul.

- Hidd el, máson nem is jár az eszem.

- Tényleg? – kérdezett vissza döbbenten.

- Niall, attól még… nem jutottam egyelőre semmilyen döntésre. Alexával is csak most találkoztam először azóta és van mit megbeszélnem vele is.

- Persze, megértem. Tudtam, hogy ezt fogod válaszolni, mégis muszáj volt megkérdeznem. Ne haragudj. Türelmesebb leszek, ígérem.

- Tudom, hogy nem egyszerű – suttogtam. – Te beszéltél vele? Mármint Alexával? – kérdeztem bizonytalanul.

- Erm… igen. Még mindig nem akar belemenni egy alkuba sem, pedig már mindent felajánlottam neki. Hollyval kapcsolatban – tette hozzá gyorsan, én pedig bólintottam, hogy jelezzem neki, értem miről beszél. – Ha nem fog belemenni, akkor kénytelen leszek az ügyet bíróságra vinni. Tudom, hogy ez most hülyén és ijesztően hangzik, de nem tehetek úgy, mintha nem tudnék róla…

- Igen, persze, megértelek. Majd én is beszélek Alexával róla.

- Nem kell megtenned – rázta meg gyorsan a fejét.

- De igen, szeretnék szólni pár szót az érdekedben. Nincs igaza. De biztos vagyok benne, hogy együtt megtudjuk őt győzni.

- Megtennéd? Nagyon köszönöm – mosolyodott el.

- Igen, persze – bólintottam én is mosolyogva.

- Palmer! – kiáltotta Sara nem messze tőlünk, mire mindketten oda fordultunk. Bocsánatkérően pillantott rám, amint megpillantotta Niallt velem.

- Erm, mennem kell. Tényleg örülök, hogy eljöttél. És köszönöm a rózsát. Majd hívlak, jó?

- Oké, rendben – bólintott mosolyogva, aztán közelebb lépett hozzám, majd fejével az arcomhoz hajolt és egy puszit nyomott oda, míg egy pillanatra a derekamra csúsztatta a kezét. Lehunytam a szemeimet és átadtam magam a pillanatnak, legszívesebben megragadtam volna a zakójánál fogva és magamra rántottam volna; nem érdekelve, hogy nyilvánosság előtt vagyunk. Csak úgy, mint pár napja a szobámban, mikor adott egy búcsúcsókot, most sem tudtam mozdulni, vagy megszólalni, így csak néztem, ahogy mosolyogva hátrál tőlem, végül megfordul és elindul az emberek között. A szívembe belenyilallt a fájdalom, és felfelé kellett pislognom, nehogy utat találjanak magának a könnyeim. Megfordultam, majd visszaindultam a családom felé, és egy mű mosolyt erőltettem az arcomra, miközben a rózsát forgattam a kezemben. Niall tökéletesen eltalálta. Imádom a rózsákat.

- Minden rendben? Láttam, hogy Niallel beszéltél. Szólni akartunk, hogy itt van, de aztán apa azt mondta, hogy ne rontsuk el a kedvedet – jött elém Mack és Logan, amint visszaértem melléjük.

- Igen, persze, minden rendben – bólintottam egy ál mosollyal. – Megköszöntem, hogy eljött és ennyi volt.

- Oh – Logan és Mack is csalódottnak tűntek, hát még én mennyire az voltam.

- Na, akkor mehetünk az after partira? – lépett mögém mosolyogva Alexa, míg kezét a kezemre csúsztatta.

- Igen – bólintottam mosolyogva és el is indultunk az autók felé.

Az elegáns szórakozóhely tele volt, az asztalok levoltak foglalva a modellek neveire. Hosszú sorban voltak kirakva, így mindenki egymás közelében volt, aki csak szeretett volna. Nem tőlünk messze ültek Hadidék a Jenner család társaságában, mellettünk voltak még Josephine és Jasmine rokonai is, utána következett a Sampaio family, mi és Romee családja. Mindannyian pezsgőt ragadtunk rögtön, és ülve társalogtunk egymással. Egy ideig mosolyogva figyeltem, ahogy mindenki beszélget mindenkivel, anya Gigi és Sara édesanyjával, míg apa Romee édesapjával. Nővéreim Saraval és Romeeval nevetgéltek mellettem, míg Brian és Lily Sara öccsével társalogtak. Örültem neki, hogy mindenki kijön mindenkivel, jó volt látni, ahogy a családom szórakozik a barátaimmal és azok rokonaival. Én voltam az egyedüli, aki kukaként ült az asztalnál, miközben még mindig a rózsámat forgattam a kezemben. Tudtam, hogy hamarosan lefog konyulni, tekintve, hogy nem vízben hanem, a kezeimben van. Figyeltem aszimmetrikus szirmait, ahogy egymást befedik, gyakorlatilag átölelik. Mély vörösek voltak, éppen olyan gyönyörű színűek, amelyik a kedvencem volt. Teljesen belemerültem a rózsa tanulmányozásába, így észre sem vettem, hogy mellőlem eltűnt Sara, helyét pedig felváltotta Gigi.

- Palmer – szakított ki a gondolataim közül, mire gyorsan magamra erőltettem egy mosolyt és felé néztem.

- Igen?

- Szeretnék bocsánatot kérni, amiért a délelőtt úgy lerohantalak Niallel. Már akkor is láttam rajtad, hogy valami nem oké, mégsem kérdeztem rá, vagy hagytam abba a faggatózást. Most viszont láttalak vele beszélni, és nem tűntél éppen a legboldogabbnak. Szóval elnézést a korábbiért – mosolygott rám, míg egyik kezét az enyémre csúsztatta és megszorította azt.

- Semmi baj Gigi – ráztam meg a fejemet. – Nem történt semmi. Nem tudhattad.

- Te pedig nem akartad elárulni. Megértelek. Még egyszer ne haragudj – ölelt át.

- Minden rendben van – nyugtattam meg. – Majd egyszer elmesélem, oké? Most nem igazán van kedvem belemenni, és elég sokan is vannak.

- Persze – bólintott. – Ha van kedved, gyere oda hozzánk. Nem akarom, hogy szomorkodj.

- Ah, mindjárt rendbe szedem magam. Azt hiszem, kimegyek a mosdóba.

- Elkísérjelek?

- Nem szükséges, köszönöm. Majd még beszélünk – nyomtam mosolyogva egy puszit az arcára, mire bólintott, aztán felálltam és elindultam a mosdó felé. A lányokra mosolyogtam, akik éppen elhagyták a mosdót, és egy kis sóhaj csúszott ki a számon, amint megláttam, hogy egyedül vagyok. Kezeimet a hideg víz alá nyomtam, ügyelve ruhámra, aminek bő volt az ujja. Meglegyeztem az arcomat egy kicsit, aztán meg is csipkedtem azt, hogy egy kis színt adjak neki, végül pár mély levegővétel után magamra mosolyogtam a tükörben és kiindultam a mosdóból.

*

Az idő már olyan éjfél felé járhatott, túl voltunk a vacsorán, valamint a beszédeken is. A pultnál ültem Mackkel és sorban kértük a koktéljainkat. Örültem neki, amiért nem szól érte, hogy hányadikat iszom már, sőt velem tartott a piálásban. Jól esett az alkohol, a frissítő italok, ezért nem sikerült betelnem velük. A kedvem is sokkal jobb lett tőlük, úgy hogy nem is terveztem megállni. Még legalábbis nem.

Később elköszöntek tőlem anyáék és Logan is hazament, mert megfájdult a feje. Brian, Lily, Mack és a lányok szolgálták további társaságomat, noha jelenleg elvesztettem őket a szemeim elől. A bárpultnál ültem megint csak, ezúttal egyedül és egy kék színű koktélt szürcsölgettem. Végül aztán kiszúrtam Lilyt, amint Sara öccsével táncol nevetve, Brian pedig egy széles vigyorral az arcán közeledett felém.

- Na, mi van királykisasszony? Csak nem unod magad? – állt meg előttem.

- Mhm, lecsapták a kezedről a menyasszonyodat? Én a helyedben odafigyelnék rá. Elég dögös – vigyorogtam fel rá, mire ő csak megforgatta a szemeit.

- Ch, tudom jól. Éppen ezért jegyeztem el. Minden idióta, aki csak bepróbálkozik nála, láthatja, hogy ott a gyűrű az ujján.

- Van olyan idióta, akit az sem érdekel – mondtam, aztán egy csuklás csúszott ki a számon, mire felkuncogtam és Brian is felnevetett.

- Gyere Palmer, úgy látom, rád fér egy alapos táncolás. Most megpörgetlek.

- Jaj, ne – nyögtem fel, de közben már lecsusszantam a székről és a kezét fogva beindultunk a tömegbe. Briannel tényleg jót táncoltunk, társult hozzánk még Sara is, de aztán őt lekérték, míg Brian is visszaszerezte magának Lilyt, így hamar egyedül találtam magamat. Visszaakartam menni a pulthoz, hogy kérjek egy újabb koktélt, mikor Niall bukkant fel előttem és újra az utamat állta.

- Szia – mosolyogtam rá.

- Erm, szia – vakarta meg a tarkóját. – Jól érzed magad? – kérdezte.

- Mhm, ami azt illeti a legjobban – feleltem, ám kicsit megszédültem, így a kezeivel gyorsan utánam kapott és stabilan tartott.

- Wow Palmer, egy kicsit sokat ittál, nem gondolod? – kérdezte aggódva, mire felmordultam.

- Lehetséges, de nincs sok közöd hozzá, szóval nem szabadhatod meg, mennyit ihatok – vágtam vissza, aztán újabb csuklás csúszott ki a számon, mire elkuncogtam magam. – Ne haragudj Nialler. Nem úgy értettem – mondtam csuklások közepette, közben pedig a nevetés is rázott. – Tudod, nagyon helyes vagy ma, és ez rohadtul bosszant – csacsogtam, míg ő tágra nyílt szemekkel pásztázta az arcomat.

- Oké, biztos, hogy sokat ittál. Nem innál egy kis vizet? Gyere, üljünk le.

- Nem akarok leülni – léptem hátrébb tőle és megráztam a fejem, majd lebiggyesztett ajkakkal néztem rá. – Táncolni akarok – kezdtem mozgatni a csípőmet, és egy vigyor terült el az arcomon, amint elkaptam, ahogy végig pillant rajtam. – Táncolsz velem? – nyújtottam ki a kezeim felé. Egy ideig nézett rám, mérlegelt, hogy mit kellene csináljon, végül a kezeit az enyémbe csúsztatta és elmosolyodott.

- Egy dalt. Utána megígéred, hogy iszol egy pohár vizet és leülsz?

- Értettem, Mister – léptem nagy lendülettel elé, így belé is ütköztem. A testünk között egy hajszálat sem lehetet volna elejteni, de éppen ez volt a lényeg. Élveztem a közelségét, férfias illata teljesen megbolondított. Ujjainkat összefonta, míg a másik kezét a derekamra csúsztatta, én pedig a fejemet a vállára hajtottam és lassan táncolni kezdtünk. Nem számított, hogy hangos zene szólt, nekem csak összebújni volt kedvem, így hát úgy táncoltunk, ahogy én szerettem volna. Egy ideig táncoltunk lassan, aztán viszont Niall ellépett tőlem, mire felemeltem a fejemet. Elmosolyodott és megpörgetett, mire egy kuncogás csúszott ki az ajkaimon, és a fejem hirtelen olyan közel volt az övéhez, hogy gond nélkül összekapcsolhattam volna ajkainkat.

- Palmer, mit csinálsz? – hallottam meg mögöttem Sara hangját, mire zavartan elhúzódtam Nialltől, elengedtem a kezeit és megfordultam legjobb barátnőm felé. Fogalmam sem volt róla, hogy mit csinálok.

25 - Victoria's Secret

Halihalloo,

először is ne haragudjatok az egynapos csúszás miatt, Magyarországra utaztunk és nem volt tegnap internetem, ezért nem tudtam közzé tenni a részt. Remélem nem haragszotok miatta!:) Boldogan olvastam szerdán a kommentjeiteket az előző rész alatt, amiben azt írtátok, hogy nagyon szeretitek a Niall szemszögeket.^^ Ennek őszintén örülök, mert még lesz egy pár, szóval készüljetek!:3 A mai részt egyszerűen imádtam írni, remélem nektek is tetszeni fog és tudjátok követni az eseményeket.:D Taylor olyan gyönyörű a képeken, ez a lány egy csoda, elképesztően szeretem őt!!♥ Remélem nektek is tetszeni fog a rész!:) Jó olvasást! Xx♥

PALMER TONKIN

Elképesztően izgatott voltam a Victoria’s Secret fashion show miatt, alig vártam, hogy végre elkészüljek, felvegyem a fekete fehérneműt, és rám adják a körülöttem lebegő fekete anyagot. Már korán reggel az edzőteremben indítottam, míg Sarat és Romeet otthon hagytam aludni. Lady elkísért és nagyon jó társaságot nyújtott az edzésem alatt. Utána vettem pár dolgot egy könnyű reggelihez és mire visszaérkeztem már Sara ébren volt és éppen a kávéját kortyolgatta a nappaliban.

- Jó reggelt napsugár – vigyorogtam rá, aztán ledobtam magamról a széldzsekit és letoltam a lábammal a cipőmet is.

- Szia Palm – ásított egy nagyot, én pedig a konyhába mentem, és leraktam a cuccokat a pultra.

- Most keltél? – kérdeztem.

- Mhm – hümmögött válaszul, én pedig felvont szemöldökkel felé fordultam.

- Most vagy nem keltél még fel rendesen, vagy valami bajod van. Sara! Ma van a nagy nap! Ááá, annyira izgatott vagyok! – sikkantottam fel és visszaszaladtam a nappaliba, majd mellé ugrottam a kanapéra.

- Nincs semmi bajom, csak félig még tényleg alszok.

- Én mondtam neked, hogy ne maradj fent sokáig – mormogtam a nyakába, mert időközben átöleltem és rácuppantam szegény lányra.

- Igen, tudom. Mindjárt felébredek a kávétól. Aztán csinálok pár gyakorlatot, lezuhanyozom, és máris ébren leszek. Le sem fogsz majd tudni lőni.

- Már alig várom – húzódtam el tőle vigyorogva és az arcát mustráltam.

- Örülök, hogy ennyire izgatott vagy és örülsz.

- Sara kérlek, ne hozd most fel ezt – sóhajtottam egyet. – Naná, hogy örülök. Tudod jól mekkora megtiszteltetés lesz ma végig sétálni a kifutón.

- Persze, hogy tudom. Csak pár napja még azt hittem, hogy nem igazán fogsz ennyire örülni ennek az egésznek.

- Hát rosszul hitted. A munkára koncentrálok, na meg rád, szóval így nem lesz semmi baj.

- Héj, és velem mi van? – jelent meg a lépcső tetején Romee, szőke haja kócos volt, a fehér póló, amit viselt pedig hanyagul lógott rajta ezzel takarva a testét előttünk.

- Hogy is felejthettelek volna el téged – néztem hátra rá vigyorogva. Hamar idecsoszogott hozzánk, aztán lehuppant mellém a kanapéra és átölelt.

- Én is örülök neki, hogy ennyire energikus vagy – motyogta.

- Komolyan, nem tudom, mi bajotok van. Hahó, ébresztő! – kiáltottam, mire Sara elkeseredetten felnyögött és megütött egy díszpárnával. – Na, jó, ébredezzetek csak, én pedig csinálok reggelit – álltam fel közülük és megsimogattam Lady fejét, aki farok csóválva közeledett barátnőim felé. – Ah, érzem, hogy a mai egy nagyon jó nap lesz. Semmi sem tudja elronthatni – daloltam.

- Vagy inkább senki – morogta Sara, mire megforgattam a szemeimet és beledobtam két kapszulát a kávéfőzőbe.

- Hallottam!

- Jó, jó, befogom.

- Palm, hoznál nekem is egy kávét?

- Persze, már csinálom.

- Imádlak.

- Én is titeket – kuncogtam fel.

Miután megreggeliztünk, átöltöztem, felvettem a rózsaszín VS feliratos pólómat egy kék farmerrel, valamint kabáttal, szemüveget toltam a szemeim elé és elindultam anyuékhoz gyalog Ladyvel a közeli szállodához, ahol megszálltak. Sara és Romee otthon maradtak edzeni, vagy inkább felébredni, én pedig nem bírtam megülni a fenekemen, így hát gondoltam átugrok anyáékhoz. Mosolyogva köszöntöttem a recepcióban álló dolgozót, majd rögtön a lift felé vettem az irányt, hiszen tudtam hányadikon és melyik ajtók mögött lapul meg a családom. Mivel kívülről nem lehetett kinyitni az ajtót csak kártyával, kopogtam kettőt anya és apa lakosztályának az ajtaján, nem sokkal később pedig kitárta előttem az ajtót apa.

- Szia, apu! – öleltem át rögtön.

- Szia, prücsök – nevetett fel és visszaölelt, közben Lady már minduntalan menni akart be így rángatta a kezem, na meg a pórázt.

- Régóta fent vagytok? Reggeliztetek már? – kérdeztem, amint elengedtem apát és beindultunk a lakosztályba.

- Igen és reggelizni még csak most készülünk. Igazából pont most akartalak hívni, hogy elmegyünk –e közösen.

- Oh, én már ettem, bocsi – biggyesztettem le az ajkaimat.

- Akkor szerintem csak lemegyünk a hotel éttermébe. Anyádra és a nővéreidre várok – mondta, miközben leült egy székre, én pedig levettem Ladyről a pórázt, így rögtön apához ment hízelegni.

- Oké, én meg jövök veletek. Anyu hol van?

- Itt vagyok. Jó reggelt édesem – csókolt arcon amint kijött a fürdőből.

- Szia, anya – mosolyogtam, majd átöleltem és egy- egy puszit nyomtam az arcára.

- Jól hallom, már reggeliztél? Hát, szia, Lady – hajolt le rögtön hozzá, és megvakargatta a fejét.

- Igen. Elég korán keltem fel, szóval elmentem edzeni, aztán visszafelé vettem reggelit. Bocsi.

- Ugyan, jól tetted – legyintett és a bőröndjéhez ment, míg én leültem apa ölébe és hátra vigyorogtam rá.

- Izgulsz már? – kérdezte tőlem.

- Igen, nem is kicsit. De inkább jó értelemben, mint rosszban.

- Nem kell izgulnod Palm, csodálatos leszel. Ezerszer csináltad már. Minden rendben fog menni – mondta anya.

- Igen, tudom – sóhajtottam fel. – Attól még izgatott vagyok. Remélem nektek is tetszeni fog a show, meg minden – vigyorogtam.

- Amiatt ne aggódj – mondta apu, mire felkuncogtam, majd a fejemet a kis folyosó felé kaptam, ahonnan jött a kopogás. Mielőtt még megmozdulhattam volna anya már elindult az ajtó felé, így maradtam tovább kényelmesen apa ölében, aki továbbra is a show miatt faggatott. Tudtam, hogy próbálta bemérni, tényleg ennyire izgatott és jókedvű vagyok –e, vagy csak tökéletes színészi alakítást játszok, és bár nem tetszett, nem szóltam érte semmit. Tudtam, hogy aggódnak értem, szóval elnéztem nekik, közben pedig többször is kihangsúlyoztam, hogy jól vagyok és semmi ok az aggodalomra.

- Szia, hugi – jelent meg Logan a szobában, majd köszöntötte Ladyt és leült a mellettünk lévő székre.

- ’Reggelt Logan – vigyorogtam rá, aztán odahajoltam hozzá és egy csókot nyomtam az arcára.

- Izgulsz? – kérdezte mosolyogva.

- Igen – bólintottam.

- Helyes – vigyorodott el, mire megforgattam a szemeim és meglöktem a lábát a kezemmel.

- Hol marad Mack? – kérdezte anya.

- Oh, mindjárt jön, csak sokkal később kelt fel, mint én és már nem volt kedvem rá várni. Éhes is vagyok.

- Remélem siet, mert már én is éhes vagyok – mondta apu, mire felkuncogtam, aztán hátrafordultam felé és egy puszit nyomtam borostás arcára.

*

Reggeli után megérkezett Brian és Lily is, így elvittek Sarat, Romeet és engem a helyszínre. Anyáéktól elköszöntem és rájuk bíztam Ladyt, akit majd visszavisznek a lakásomba, ha elindulnak a divatbemutatóra. Hatalmas felforgás volt, mindenki pörgött, beleértve engem és szerencsére már Sara is felébredt, így együtt pattogtunk. Lezavartuk a főpróbát, aztán a felvettük a fehérneműinket, és a rózsaszín selyem köntöst, amiben majd a divatbemutató előtt kell a rózsaszín szőnyegen pózolnunk. Mivel az előadóknak is hangpróba ment, minden dalt hallottunk, így hát énekeltünk, táncoltunk, telenyomtuk a közösségi oldalakat magunkkal és rengeteget nevettünk.

- Oh Olivia. Itt lesz ma ugye a szőke herceged is? – csapódott mellém Stella vigyorogva, őt pedig máris követte Gigi. – Csak mert már az összes képünket lájkolta mindenütt – kuncogott fel.

- Oh, tudom, az enyémeket is – vigyorodott el Gigi. – Gyerünk Palm, mesélj nekünk!

- Erm… mit akartok hallani? – kérdeztem összezavarodva, amint lefagyott a vigyor az arcomról és a szívem eszeveszetten dübögni kezdett a mellkasomban. Kétségbeesetten pillantottam körbe, hátha meglátom Sarat és Romeet valahol, de egy jó pár perce leléptek már valami ételért és még mindig nem értek vissza.

- Aw Palm – kuncogott fel Gigi. – Jaj, ne legyél már ennyire zavarban – szorította meg a kezem, aztán lehúzott egy fehér kanapéra.

- Együtt vagytok nem? A Hálaadást is együtt töltöttétek a családodnál – mondta Stella, mintha nem lennék eléggé tisztában vele. Persze tudtam, hogy csak azért említette meg, hogy tudjak róla, hogy ők tudnak róla. Vagyis hogy látták a képeket.

- Azt hiszem. Igazából nem tudom. Nem beszéltünk még erről… - dadogtam össze- vissza valamit, miközben a kezeimet tanulmányoztam.

- Woah, mi az, hogy nem beszéltetek még róla? Nem kérdezte meg, hogy leszel –ezen a barátnője, vagy valami? – kérdezett újra Stella.

- M- még nem.

- Talán természetesnek véli – szólt közbe Gigi. – Tudod, milyen beszarik tudnak lenni a fiúk. Lehet, úgy gondolja, hogy természetes, hogy együtt vagytok már, csak azért, mert nem mer rákérdezni.

- Mhm lehet – bólogattam.

- Mindenesetre ma itt lesz, nem igaz?

- Igen, azt hiszem. Vagyis, igen itt lesz – mondtam bólogatva, aztán megkönnyebbülés fogott el, amint megláttam Sarat és Romeet felbukkanni egy- egy tálcával a kezükben. Mivel a kaja megérkezett, mindenki elfelejtkezett rólam és Niallről, én pedig próbáltam őt és a Hálaadást jó messzire taszítani az agyamból. Szóba elegyedtem Elsaval, akivel nagyon ritkán találkozunk, mert ő leginkább itt Európában dolgozik és ritkán látogat New York esetleg Los Angeles felé, így mindig jó érzés, mikor így összejönnek a modellek a világ minden tájáról és végre tudunk találkozni rég nem látott barátainkkal. Közben pedig próbáltam magam újra az izgatottság és öröm lendületébe billenteni.

Megszokott kis csapatunkkal közösen léptünk ki a rózsaszín szőnyegre és addig el sem mozdulhattunk, amíg tömérdek képet nem készítettek rólunk. Utána viszont elöl vártunk családtagjainkra és barátainkra. Legelsőnek anyáék érkeztek meg Logannel és Mackkel, utána pedig Brian és Lily, végül pedig Kimberly. Sara is leszakadt az ő családjához, de hamar ránk találtak, így kialakítottunk egy nagyobb kört és úgy kezdtünk beszélgetni. Bár engem sokáig nem kötöttek le, mert Alexát vártam. Habár Hálaadás óta nem beszéltünk, bíztam benne, hogy büszkeségét félrerakja és eljön ma.

- Mi az Palm? Eléggé csendben vagy – lépett mellém Mack és Logan, mire rájuk néztem, végül idegesen elmosolyodtam és megcsóváltam a fejem.

- Nincs semmi, csak… Ti beszéltetek Alexával? Nem tudjátok, hogy jön –e?

- Nem, én nem beszéltem vele – rázta meg a fejét Logan, Mack pedig követte a példáját, belőlem pedig egy hangos sóhaj szakadt ki.

- Szeretném, ha eljönne, de nem sok esélyt látok rá. Mindjárt indulhatunk be.

- Biztosan elfog jönni Palm, ne aggódj. Tudod, hogy ki nem hagyná – ölelt magához Logan, mire elmosolyodtam és visszaöleltem.

- Kire várunk még? Szerintem menjünk bentebb, hogy letudjuk a fotózkodást – javasolta Sara apja.

- Menjetek csak előre, én még várok egy kicsit Alexára – mosolyogtam apáékra.

- Szerintem mi akkor menjünk.

- De gyere te is Palmer, nem úszod meg a fotót nélkülünk – lépett elém Sara anyukája vigyorogva, mire elkuncogtam magam és bólintottam.

- Mindenképp készítünk fotót. Mindjárt megyek – simogattam meg a kezét, mire ő mosolyogva bólintott és tovább mentek. Sara rám kacsintott, aztán el is tűntek a forgatagban. Továbbra is nézelődtem a kocsik között, amik újra és újra felbukkantak, és hatalmas megkönnyebbülés fogott el, amint megláttam Alexát kiszállni az egyikből. Megigazította a táskáját a vállán, aztán elindult és pár pillanat múlva észre is vett minket. Amint odaért hozzánk, rögtön átöleltem és a fejemet a hajába fúrtam. Bekúszott az orromba jellegzetes, édes illata, végül elmosolyodtam és egy mélyet sóhajtottam. Oké, mindenki itt van. Vagyis, majdnem mindenki. Azt hiszem, kezdődhet a show.

Alexa kezét szorongatva indultunk be a rózsaszín szőnyegre, ahol újra a fotósok kereszttüzébe kerültünk. Egy kicsit megilletődtem, mikor mindenhonnan Niall nevét hallottam felém kiabálva, és nem tehetek róla, de a vigyor automatikusan hervadt le az arcomról. Éreztem amint apa erős kezei közre fogják a karjaimat és elkezdett tovább tolni a szőnyegen. Egy mosolyt erőltettem az arcomra, amit aztán egészen addig magamon hagytam, míg el nem köszöntem anyáéktól, Briantől és Lilytől, valamint Alexától. Beálltam még egy fotóra a Sampaio családhoz, majd Sara és Romee a két oldalamra álltak és lassan elindultunk mi is befelé. Azt hiszem teljesen lefehéredhettem, mikor megpillantottam a tömegben nem messze tőlünk Louist. Tudtam, hogy ő is itt van, hiszen akkor Louis nem lenne itt. Lehunytam a szemeimet és vettem egy mély levegőt, majd valamivel, biztosabb léptekkel magam után húztam barátnőimet.

- Palmer, minden oké? – kérdezte Romee, közel a fülemhez hajolva.

- Igen, persze – bólintottam mosolyogva. – Csak izgulok. Ti nem?

- Oh, dehogynem. Úgy liftezik a gyomrom, hogy legszívesebben legörnyednék a vécé elé és kiadnék mindent magamból, csak hogy lenyugodjak – motyogta Romee.

- Jaj, ne mondj ilyet, mert nekem is hányingerem lesz – szólaltunk fel egyszerre Saraval, mire Romee elnevette magát és megszorította a kezemet.

- Minden rendben lesz lányok – mosolyodtam el és a kezeimet a hátaikra vezettem ezzel közelebb húzva őket magamhoz, míg a fejemet Saraénak döntöttem.

A show összesen tizenöt felvonulásból állt, abból én négyen léptem fel. Az első közösen, a másodikon, ahol egy színes öltözékben vonultam fel, a harmadik a „Dark Angel” részleg volt, ahol ugye én nyitottam a showt, a negyedik pedig a finálé volt, ahol újra minden modell egy másik fehérneműben szexizve lépett a kifutóra. Elképesztően izgultam, de még mindig jó értelemben és szerencsére rosszul sem éreztem magam. Az öltözőkben énekeltünk, és tomboltunk, valamint néztük a bemutatót, és sok szerencsét kívántunk egymásnak, ha valamelyikünknek mennie kellett előre. A fekete selyemben parádézva, ügyeltem, hogy ne menjek gyorsan, a lábaimat szexin és kecsesen egymás után rakva lépegessek, miközben a csípőmet enyhén

ingassam. Amint elértem a kifutó végére, megfordultam egyszer és magam után húzva a fekete anyagot visszafordultam, egy mosoly terült el az arcomon, amint megpillantottam felém közeledni Romeet, csak éppen a másik oldalon. Jobbra pillantottam a közönségre, ahol először anyát szúrtam ki, boldog vigyorral az arcán, telefonja a kezében, és éppen fotózott, vagy videózott, arról fogalmam sincs. Mellette ült apa, apa mellett pedig Alexa. Anya másik oldalán Logan és Mack foglaltak helyet, a sort pedig Niall zárta. Valahol legbelül bíztam benne, hogy eljön, miközben egy részem kívánságom ellen volt. Nem lepődtem meg azon sem, hogy végül látom őt a közönség soraiban a családom mellett, hiszen mióta Louist megláttam odakint, biztos voltam benne, hogy itt van és a jegye, amit adtam neki, az is anyáék mellé szólt. Szemeim Alexára csusszantak, aki kezeivel tapsolt, szélesen vigyorgott és szintén engem nézett. Végül előre fordítottam a fejemet és elegánsan lépkedve visszaindultam a hosszú kifutón. Így, hogy láttam a saját két szememmel, hogy Niall is eljött, éreztem magamon a pillantását, noha még mindig nem tudtam, hogy honnan voltam ennyire biztos benne, hogy figyel. Az arcom is felforrósodott, amint belegondoltam az egész helyzetbe, és már alig vártam, hogy leérjek a kifutóról, ahol eltűnök a szemeik elől.

Sara nyakába borultam, amint levették rólam a fekete anyagot, ami körbe lengett.

- Aw Palm, olyan büszke vagyok rád! Gyönyörű voltál baby! Imádlak – motyogta a fülembe.

- Én is nagyon büszke vagyok rád Sara! Nélküled tuti nem sikerült volna – húzódtam el tőle mosolyogva.

- Duh, ne mondd ezt – forgatta meg a szemeit. – Ez nem igaz.

- Már túl vagyunk a felén! – vigyorodtam el és ugrálni kezdtem a kezét fogva. – Istenem, annyira jó érzés volt, és ah, úgy élveztem!

- Tudom, oké? – visított fel, mire kitört belőlem a nevetés, és még mindig kislányosan ugrálva a nyakába vetettem magamat újra.

- Romee, édesem! – kiáltotta egy kis idő múlva Sara, mire elengedtem és megfordultam.

- Ááá, megcsináltuk! – futott felénk visítva, aztán a nyakunkba ugrott. Nevetve átkaroltam a derekát és puszit nyomtam az arcára.

- Rohadt szexi voltál Angyalka – vigyorogtam rá.

- Hát te sem panaszkodhatsz – kacsintott rám, mire elnevettem magam és megráztam a fejem.

- Menjünk, vegyük át az utolsó fehérneműt és szurkoljunk Stelláéknak – mondta Sara, mire bólintottam mosolyogva és elindultunk az öltözőnk felé.