Halihalloo,
aaaaah el sem hiszem, hogy már itt tartunk!:o Okay, imádom ezt a részt, főleg a vége felé, remélem nektek is annyira fog tetszeni, mint nekem.:3 Nem húznám tovább az időt, írjátok meg mindenképpen mit gondoltok a történésekről! ;) Jó olvasást! Xx♥
PALMER TONKIN
Egy órát játszottam
Hollyval és beszélgettünk Alexával, hogy mi történt velük az elmúlt hetekben.
Utána felmentem átöltözni és összeszedtem pár dolgot egy táskába, majd
elköszöntem tőlük és elindultam anyuhoz a kórházba. Az úton végig Alexán és
Niallen gondolkodtam, és még szegény anyára sem figyeltem oda, mikor mellette
ültem az ágyában.
- Palmer látom, hogy
nem itt jársz – mondta anyu, mire bocsánatkérően rá mosolyogtam.
- Ne haragudj –
ráztam meg a fejem, aztán a hajamba túrtam. – Mi az? – kérdeztem, hiszen olyan
mindent tudóan mosolygott rám, pedig nem is mondtam neki semmit.
- Mesélj nekem
kislányom.
- Ah, azt se tudom,
hol kezdjem.
- Mondjuk Niallel.
Mondd el, hogyan ismerkedtetek meg!
- Oh, hát az egy…
um, hogy is mondjam… nem egészen megszokott helyzet volt.
- Merthogy? – vonta
fel a szemöldökét.
- Fotózásom volt a
tengerparton este, aztán gyalog indultam haza, mert nem voltam álmos és Briant
is haza küldtem, mert a barátnője itt volt. Valami részeg leszólított és mindig
az utamba állt, Niall pedig a segítségemre sietett és elhozott a tagtól. Aztán
beszélgettünk, telefonszámot cseréltünk és tartottuk a kapcsolatot és nagyjából
ennyi.
- Niall nem mindig
lesz melletted, hogy csak úgy lerázzon rólad egy idiótát. Nem kéne a sötétben
sétálgatnod – rázta meg rosszallóan a fejét, én pedig már örültem, amiért nem
avattam be a teljes igazságba.
- Igen, tudom és már
Saratól is meghallgattam ezt. Többet nem fordul elő.
- Remélem is. És
aztán randizni hívott? Mit csináltatok?
- Igazából nem
voltunk randizni – vallottam be elpirulva. – Hanem csak együtt voltunk,
élveztük egymás társaságát, elkísért Milánóba meg Párizsba és aztán meg csak
bevallottuk egymásnak, hogy érzünk valamit egymás iránt.
- Szóval akkor nem
is voltatok igazi randin? Hűha – vigyorgott.
- Nem, mert
megbeszéltük, hogy egy randink ugyanúgy nézne ki, mint egy átlagos esténk, csak
arra rábiggyesztjük a randi szót, így lehet, elrontunk mindent – magyaráztam.
- Értem – bólintott.
- Aztán tegnap előtt
mikor megérkeztünk Mexikóba, megkérdezte, hogy leszek –e a barátnője.
- Mire te igent
mondtál, mert fülig szerelmes vagy belé!
- Anyu – nevettem
fel, ő pedig magához húzott és egy puszit nyomott az arcomra.
- Úgy örülök nektek
édesem! Annyira jól mutattok együtt. És remélem, hogy minél hamarabb
megismerhetem közelebbről.
- Hát úgy terveztem,
hogy a Hálaadást velünk tölti. Csak még nem kérdeztem meg. Nem lenne baj, ugye?
- Jaj, drágám,
dehogy baj! Minél többen vagyunk, annál jobb!
- Hát akkor van
kicsivel kevesebb, mint két heted, hogy megismerd – vigyorogtam.
- Szuper. Örülök
neki. Apád is azt mondta, hogy nagyon szimpatikus srác.
- Hűha, ha apának
szimpatikus, akkor az már jelent valamit, nem igaz? – kuncogtam fel.
- De igen. Mack is
oda volt érte.
- Örülök, hogy
kedvelitek őt – mosolyogtam.
- És… mi a helyzet
Alexával?
- Mi lenne?
- Hát ők régen
együtt voltak, nem?
- Te erről tudsz? –
kérdeztem döbbenten.
- Ennyire
kőkorszakinak ne nézd már édesanyádat. Tudod, én is használok internetet, meg
twittert…
- Jól van, na –
nevettem fel. – Csak meglepődtem, mert én magam is elfelejtkeztem róla. Az az
igazság, hogy több dolgot nem is tudtam róluk, mert Alexa nem mondott semmit,
Niallnél pedig nem mertem felhozni. De aztán tegnap találkoztak – sóhajtottam
fel.
- Nem csak én
éreztem kínosnak a helyzetet, ugye?
- Ugh nem. Nagyon az
volt. De Niall se tudott róla, hogy Alexával rokonok vagyunk.
- Nem?
- A-a – ingattam meg
a fejemet. – Tegnap amint hazaértünk elmesélte, hogy mi volt köztük…
- És? Velem nem
osztod meg? – noszogatott.
- De persze! Főleg
azért, mert úgy érzem, hogy mással erről nem tudok beszélni. Oké, nyílván ott
van Sara, de félek, hogy kezdi unni, amiért állandóan Niallről beszélek neki.
- Drágám, Sara a
legjobb barátnőd, ő nem fog megunni téged, vagy azt, amiről beszélgettek.
Imádjátok egymást, kétlem, hogy nem szívesen hallgatna meg.
- Igen, igazad van.
- Szóval akkor Alexa
és Niall. Mikor is volt az?
- Mikor kiderült,
hogy beteg vagy.
- Oh. Akkor nem
csodálom, hogy te sem tudsz róluk sok mindent. Nem hiszem, hogy akkor két
méternél távolabb mentél volna tőlem.
- És ezen
csodálkozol?
- Jól van, most nem
ez a téma!
- Niall eléggé
szerette őt. Alexa is Niallt, csak a helyzet ennél egy kicsit bonyolultabb volt
– végül elmeséltem neki az egészet az elejétől a végéig. Teljesen kiöntöttem
anyának a szívemet, minden kétségemet, minden gondolatomat elmondtam neki és a
végén úgy éreztem magam, mintha egész nap dolgoztam volna, úgy elfáradtam a
beszélésben. Elmondtam neki, hogy vegyes érzéseim vannak az egésszel
kapcsolatban, hogy már csak attól kiráz a hideg, ha visszagondolok a tegnapi
kínos estére, és hogy bánt, amiért Alexa nem akar Niallel beszélni. Teljesen
elbeszélgettük az időt, már délután három óra volt és még akkor sem esett le a
tantusz, mikor apa bejött és hozott anyának ebédet. Végül mikor Niall üzent nekem,
hogy minden rendben –e, tápászkodtam fel anya ágyának végéből. Elköszöntem
tőle, aztán megígértem neki, hogy holnap reggel jövök és folytatjuk a
pletyizést.
*
2016. november 24.,
Csütörtök, Hálaadás, New York
A telefonom halk
hangjára ébredtem pontosan öt órakor. Gyorsan kinyomtam, aztán lassan Niall
felé fordultam, aki békésen aludt még. Elmosolyodtam, majd egy puszit nyomtam
újra sima arcára – tegnap este nagy bánatomra megborotválkozott – és halkan
felültem az ágyban. Mindenütt sötétség honolt, Ladyben majdnem orra buktam,
mikor felálltam az ágyról. Halkan nevetve elnézést kértem kiskutyámtól, aztán
megpuszilgattam a fejét, majd a fürdőbe osontam. Logan már a mosdókagyló előtt
állt és a fogait mosta, érkezésemre felkapta a fejét és a fürdőből nézett rám.
Vigyorogva nyomtam egy puszit az arcára aztán beálltam mellé fogat mosni.
Halkan átöltöztem a szobában, aztán Logannel közösen bementünk Mackhez és
Erichez. Tudtuk, hogy Mack elfog aludni, mindig elalussza az ébresztőóráit, így
már rituálévá vált, hogy Logannel közösen minden Hálaadás reggelén másképpen
felébresszük mélyen szunyókáló nővérünket. Megfogtuk Mack bokáját, én az
egyiket, míg Logan a másikat és elkezdtük húzni az ágyban. Rögtön felébredt, mi
pedig pukkadozva a nevetéstől kiszaladtunk a szobájából. A lépcső elején aztán kiengedtük
a nevetésünket, és egymást lökdösve robbantunk be a konyhába, ahol már anyu
szorgoskodott.
- Jó reggelt –
nézett ránk egy ragyogó mosollyal, majd egy- egy puszit nyomott a fejünkre.
- Jó reggelt. Apu? –
kérdeztem, míg beálltam Logan mellé és vártam, hogy átadja nekem a kávémat.
- Még az étteremben
van, de nem sokára jön – mondta halkan anyu. – Mack?
- Már
felébresztettük – válaszolt vigyorogva Logan, míg anyu csak megforgatta a
szemeit.
- Idén mégis mivel?
- Egyszerűen
megragadtuk a bokájánál és kihúztuk a meleg vackából – vihogott Logan, én pedig
csatlakoztam hozzá.
- Jó reggelt – jött
be Niall vigyorogva a konyhába, én pedig csillogó szemekkel, néztem amint felém
közeledik, aztán egy puszit nyom a fejemre, míg anya és Logan pedig árgus
szemekkel figyelnek minket. – Azt hitted, hogy majd kimaradok az
előkészületekből? – kérdezte tőlem vigyorogva.
- Őszintén? Igen. Te
inkább enni szeretsz, mintsem főzni – böktem a hasába, mire felnevetett és
mellettem a kávé után nyúlt.
- Na, ne bántsd
Niallt. Örülj neki inkább, hogy jött és segít. Nem sok férfira mondható
ugyanez.
- Te is tudod anya,
hogy ha Chris a konyhába szabadul, akkor annak égő konyharuha, rosszabb esetben
konyha lesz a vége – mondta mosolyogva Logan és meglökött, így Niall mellkasába
ütköztem. Vigyorogva nézett le rám, míg én csak elpirultam, aztán egy csúnya
pillantást vetettem Loganre.
- Azért én olyan
rossz nem vagyok – viccelődött Niall. – Szóval, miben kell segíteni? –
kérdezte, aztán még mindig a szemeimbe nézve kortyolt egy nagyot a kávéjából és
hozzám simulva vissza rakta mellém a pultra a bögrét. Az alsó ajkamba haraptam
és elpillantottam róla, miközben próbáltam minél gyorsabban visszanyerni
eredeti arcszínemet.
- Palmerrel neki
láthattok a tölteléknek, amivel majd megtöltjük a pulykát – mondta anyu, aztán
a hozzávalókat átrakta a konyha másik végébe a pultra, Niall pedig el is indult
oda, míg én őt hátulról végig mérve követtem. Még mindig kábult voltam, mikor
Niall megkérdezte, hogy hogyan kell csinálni, vagy mit kezdjen el összevágni és
ezen azzal sem segített, hogy állandóan apró csókokkal bombázott, de csak úgy,
hogy anya és Logan ne vegyék észre.
- Havat mondtak
mára, nem? Ahhoz képest semmi sem esik.
- Jaj, ne legyél
türelmetlen! Zöld hajnal van, még egész nap eshet a hó – dorgálta le anyu.
- Nocsak, Palm
befogta Niallt is főzni? – jelent meg Mack a konyhaajtóban, én pedig válaszul
csak megforgattam a szemeimet.
- Ja, tegnap este
tökre befenyített – bólogatott Niall, mire a könyökömet az oldalába fúrtam.
Mack elvigyorodott, aztán nyomott egy puszit a fejemre és tovább ment a
kávéfőző felé.
- Kicsit kisebbre
kockázd a kenyeret – mondtam Niallnek, aki csak rám pillantott egy dögös
vigyorral az arcán és bólintott egyet. Mosolyogva megcsóváltam a fejem,
miközben azon gondolkoztam, hogy mennyire szeretem, mikor ilyen bolondos. Van
mikor csak így rá jön és állandóan szívat és keresztbe tesz nekem, amin aztán
jót nevetünk és én is szeretem beszólásokkal bombázni őt.
- Jó reggelt! Na,
bővültünk egy újabb kis kuktával – jött be apa vigyorogva a konyhába aztán
mellénk állt és bele lesett abba, amit csináltunk. – Ezt már szeretem – mondta,
aztán egy adott egy puszit a hajamra és megveregette Niall vállát, aztán odébb
is állt.
- Mi a helyzet az
étteremben? – kérdezte anya.
- Őrület, mint
mindig – sóhajtott fel apa.
- Nem bírtad ki,
hogy ne segíts be, nem igaz?
- Nem hát.
Megcsináltam pár mártást és leellenőriztem a pulykákat.
- Akkor most ülj le
a fenekedre és idd meg a kávédat. Mack légy szíves kezdd el kipakolni a
reggelit az étkezőasztalra.
- Oké, Palmer segíts
– kapta el a kezem, mire leraktam a kést, megtöröltem a kezem egy konyharuhába
és Mackkel annyi dolgot kezdtünk a kezeinkbe venni a hűtőből, amennyi csak belefért.
– És, mi a helyzet a kis kuktáddal? – kérdezte, amint kint voltunk az
étkezőben.
- Mi lenne?
- Hát tudod… az
ágyban, meg minden.
- Mi van? –
kérdeztem döbbenten, míg Mack csak felvihogott és a csípőjével meglökte az
enyémet.
- Komolyan, látnod kéne
az arcodat – nevetett továbbra is.
- Na, jó, állj le.
- Miért? Csak
érdeklődtem. Nem mondod el nekem?
- Nincs mit
elmondanom – mondtam közömbösen.
- Akkor ti még nem…
- Nem – szakítottam
félbe. – Még nem. Elégedett vagy? – néztem fel rá.
- Miért?
- Hát csak mert –
vontam vállat. – Nem akarom elsietni és különben is Niall sem hozta még fel.
- Hű.
- Ne csodálkozz,
hanem inkább segíts megteríteni – léptem az üveges szekrény elé, majd elkezdtük
kipakolni a tányérokat, evőeszközöket és poharakat.
Később délelőtt,
mikor már nagyjából mindennel készen voltunk, a pulyka pedig pirult a sütőben
kimentünk a nappaliba feldíszíteni a karácsonyfát. Míg Eric és Chris minket
néztek, addig anya, Mack, Logan, Niall és én feldíszítettük a plafonig érő fát.
- Oké, Palmeren van
a sor felrakni a csúcsdíszt – mondta anyu felnézve a telefonjából.
- Mi? Én következem!
Tavaly volt Logan, azelőtt Palmer, én vagyok soron! – kérte ki magának Mack,
mire anya csak megforgatta a szemeit és feltartotta a kezében lévő telefont.
- Mack most néztem
meg, Palmer van a naptárban beírva. Te raktad fel két éve a csúcsdíszt.
- Ch – cüccögött és
durcásan összefonta a kezeit a mellkasa előtt, míg én lehajoltam a
csúcsdíszért, aztán felálltam a kis létrára.
- Nem érem el –
nevettem el magam.
- Segítek. Csak
egyensúlyozz – hallottam meg Niall hangját mögülem, majd a karjait szorosan a
derekam köré fonta és megemelt. Elkaptam a karácsonyfa csúcsát, aztán óvatosan
magam felé húztam és ráraktam a díszt, ami így már pontosan a plafont súrolta.
Niall lerakott a földre, én pedig mosolyogva felnéztem a csúcsára, aztán hátra
Niallre és nyomtam egy puszit az arcára.
- Oké, akkor itt az
ideje a ronda karácsonyi pulóvereknek – csapta össze anyu a kezeit, én pedig
fel is húztam Niallt az emeletre.
- Nekem nincs ronda
karácsonyi pulcsim.
- Oh, ne aggódj –
mondtam, majd a szekrényemhez masíroztam, aztán kihúztam belőle egy tasakot. –
Tessék – nyújtottam felé vigyorogva, mire elvette aztán szétnyitotta és
belenézett.
- Te vettél egyet
nekem?
- Naná! Nálunk ez is
egy hagyomány! Vedd fel – kértem izgatottan, mire kivette a táskából,
széthajtotta és áthúzta a fején. – Tökéletes – kuncogtam fel, aztán
visszafordultam a szekrény felé és lehúztam a kedvenc ronda karácsonyi
pulcsimat, a ronda karácsonyi pulcsijaim közül. Levettem az eddig rajtam lévő
hosszú ujjút, majd belebújtam abba. Niall mögém állt, majd becsukta a
szekrényem ajtaját, aztán átkarolta a derekam és előhúzta a telefonját. Lefotózott
minket a ronda pulcsikban a tükörben aztán felé fordultam és neki dőltem.
- Ezt kirakom, jó?
- Oké – mondtam az
arcát nézve.
- Egyébként Louis
boldog hálaadást kíván.
- Írd neki, hogy
köszönjük.
- Jó – mondta a
szemeit még mindig a telefonra irányítva. – Várj, csináljunk egy képet Ladyvel
is – nézett rám csillogó szemekkel, mire felnevettem, majd elengedtem és
felhívtam Ladyt. Miután kifotózkodtuk magunkat, nevetve leindultunk az
emeltről, aztán még jobban nevettünk, amint megláttunk mindenkit valamilyen ronda
pulóverben. Kezdetét vette odalent is a karácsonyfa előtt pózolva a fotó
készítés a nagy kamerával. Készült csak rólunk, vagyis anyuról, apuról, a
nővéreimről és rólam, majd egy a fiúkról, és egy csak a nővéreimről, a
barátaikról és rólunk Niallel. Minden évben nagyon szép albumok szoktak
készülni és biztos vagyok benne, hogy idén is így lesz. Apával a konyhában
sündörögtünk még, mikor megszólalt a csengő, szóval ott hagytam őket és
kiindultam a nappaliba.
- Palm! Palm, Palm,
Palm! Szia! – kiáltozta Holly, mire nevetve leguggoltam és széttártam a
karjaimat és vártam, hogy a kezeim közé fusson.
- Szia Holly! –
öleltem át kuncogva a kis testét, aztán felálltam vele együtt. A csípőmre
ültettem és mosolygós arcát vizslattam. Adott egy nagy puszit, aztán leszedtem
a csizmáit a lábáról és lehúztam róla pufi piros kabátját. – Úgy nézel ki, mint
Rudolf, a rénszarvas – nyomtam meg az ujjammal piros nóziját, mire felnevetett
és hideg kezét az arcomra nyomta. – Juj de hideg a kezed. Ilyen hideg van
odakint is, igaz?
- Igen. Nem találtam
a kesztyűmet – mesélte. – Anyáé nagyon nagy volt.
- Hát azt elhiszem –
nevettem el és egy puszit nyomtam szintén hideg arcocskájára.
- Holly! – visította
a fülünkbe Mack és szétpuszilta a kislányt, aki csak mosolyogva nézett rá. Mack
tovább ment Alexa és Alexa anyja felé, míg én a konyha felé fordultam, ahol fel
is tűnt Niall mosolyogva.
- Niall bemutatom
neked Hollyt, a keresztlányomat – néztem rá mosolyogva.
- Szia Holly –
mosolygott rá Niall. – Hány éves vagy? – kérdezte, Holly pedig szégyellősen rám
nézett, aztán újra vissza Niallre.
- Kettő – mutatta az
ujjacskáival, én pedig mosolyogva puszit adtam az arcára.
- Nagyon ügyes vagy
– dicsértem meg, aztán Niallre néztem, akinek az arcán már nem ült mosoly és
folyamatosan mögénk nézett. Hátrafordultam, és szembe találtuk magunkat
Alexával, aki szintén mereven bámult ránk.
- Nahát Niall – kiállt fel Isabel. – Milyen
régóta nem láttalak!
- Jó napot –
mosolyodott el halványan Niall.
- Sziasztok – jött
ki apa a konyhából. – Holly istenem mennyit nőttél! Szia – hajolt oda hozzá,
hogy megpuszilja, míg Holly csak aranyosan mosolyogott és a nyakláncomat
fogdosva pillantott mindenkire. Végül leraktam őt a földre, mire Alexához futott
és átölelte a lábát, én pedig Niall mellé léptem.
- Minden oké? –
kérdeztem tőle.
- Hol vannak Holly
szülei? – kérdezett vissza halkan.
- Holly Alexa lánya
– néztem rá értetlenül. – Oh, hogy erről sem tudtál?
- Tessék? Mikor
született?
- 2014 május
negyedikén. Miért?
- S- semmi, csak
kérdeztem – rázta meg a fejét, aztán a kezét a derekamra csúsztatta és magához
húzott, majd egy puszit nyomott a fejemre. Mosolyogva néztem a szőke kislányra,
aki immár a fenekén ült és Ladyt simogatta nevetve.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésMiért érzem úgy hogy Niall Holly apukája ?!🤔
VálaszTörlésSzuper lett mint mindig😍😍imadom☺️❤️❤️❤️❤️
Nem tudom... :D Köszönöm kommented, örülök, hogy tetszett és szereted!:3 Xx♥
TörlésKezd érdekes lenni! (Bár nem mintha eddig nem lett volna az...) Nekem már régóta fúrta az oldalam valami, azonban nem tudom mi lehet az...
VálaszTörlésNagyoin szuper lett és kívacsian várom a folytatást!
Hát reméljük a részek haladtával, ki fog derülni, mi az ami nem hagy téged nyugodni! ;) Xx♥
Törlés