24 - Apaság

Halihalloo,

omfg remélem ti is tökéletesen eltudjátok képzelni Niallt egy kislánnyal!! Ah, úgy örülök, hogy már itt tartunk a történetben, meg hogy tetszett nektek az előző rész és, hogy nincs több titkolózás. Egyelőre. :D But remélem élvezitek a drámát, mert még egy ideig az lesz, hiszen azért nem egy kis titok derült ki. Holly megváltoztatja és a feje tetejére állítja mindenki értelmét, jó és rossz értelemben is, de én úgy imádom a kislányt!:3 Remélem ti is így vagytok vele és megkedvelitek őt.:3 Jó olvasást! Xx♥

NIALL HORAN

Elképesztően mérges voltam magamra, Alexára, és mindenkire az egész világon, kivéve persze Palmert. Nem akartam elhinni, hogy ennyi év után kiderül, hogy van egy kislányom a volt barátnőmtől, nem elnézést, volt menyasszonyomtól. Arról nem beszélve, hogy ezzel a titkolózással és az egésszel Palmer is megutált, gyakorlatilag szakított velem, pedig alig két hete, hogy megkértem, hogy legyen a barátnőm. Annyira szerencsétlen vagyok, hogy ezt már tanítani kéne, de komolyan. A mérgem alig hagyott helyett a zavarodottságnak, vagy kétségbeesésnek, hiszen te jó ég! Apa vagyok. És még csak nem is tudtam róla! Nem állok készen rá egy gyerek felelősségteljes és okos édesapjának lenni. Még túl fiatal vagyok, hogy hirtelen a nyakamba vegyem a világ minden felelősségét és jó apja legyek egy kis tündérnek. Habár biztos munkám van és stabilan állok a két lábamon – még ha ezek most nem is úgy tűnnek – minden megváltozhat még. Az érzéseim erősek Palmer iránt és nem akarom őt Alexa vagy Holly miatt elveszíteni. Nos, leginkább Alexa miatt. Semmi kedvem egy újabb szerelmi háromszöghöz. Boldog vagyok Palmerrel, szeretnék továbbra is az élete része maradni és segíteni, támogatni őt mindenben. Tudom, hogy imádja Hollyt, és miatta képes lenne elengedni engem. De nem hagyhatom, még ha most elsősorban a kislányom szándékait is kellene néznem. Palmer fontos nekem, ahogyan Holly is. Komolyan gondoltam minden szavamat, amit Alexának mondtam, még ha félek is az egész dologtól. Lehet, nem érzem magam készen az apaságra, de muszáj lesz gyorsan felnőnöm és összeszednem magamat. Kezdve azzal, hogy beszélek az ügyvédemmel és felhívom Louist. Pontosan tudom, hogy ő min ment keresztül és, hogy én pontosan ennek az útnak az elején járok, megrémiszt.

Amint kiszálltam a taxiból, magam után húzva a bőröndömet elindultam a járdán az emberek tömkelegében. Hamar megláttam egy hotelt, így gyorsan bementem és foglaltam egy egyágyas szobát. Szerencsémre éppen kicsekkoltak egyből, szóval a szoba le lett foglalva a nevemre, most már csak várnom kell a halban, mire rendbe hozzák a szobát számomra. Leültem egy üres kanapéra, majd kikerestem az ügyvédem számát, aztán addig hívogattam, amíg fel nem vette nekem a telefont. Megkértem, hogy rögtön repüljön ide, a szállását és repülőjegyét majd állom én, csak ha lehet, még ma megérkezzen a városba. További részleteket nem akartam telefonon közölni vele, ráadásul úgy, hogy bárki meghallhat engem, szóval miután leraktuk felhívtam Louist.

- Mi újság haver? – szólt bele rögtön a telefonba, míg én felültem és a kezeimmel megtámaszkodtam a combjaimon.

- Louis gáz van. Vagyis… történtek dolgok és kell a segítséged.

- Jesszus Niall, ne hozd rám a frászt. Mi történt? – lett rögtön a hangja komolyabb. – Azt hittem ünnepeltek Palmerrel.

- Így volt. Csak aztán beállított Alexa.

- Hát khm nem akarlak leszólni meg semmi, de ez várható volt nem, mivel hogy rokonok?

- De igen csak, azt nem vártam, hogy Palmer bemutat majd a lányának… Mármint Alexa lányának – köszörültem meg a torkom.

- Mi van? Nem tudnál egy kicsit hangosabban beszélni? Megkönnyítenéd a dolgomat.

- Nem tudok hangosabban beszélni Louis… Alexának van egy lánya.

- Te jó ég, mióta? És ez dobott annyira a földhöz, vagy mi? Azt hittem, hogy Palmerrel jól megvagytok…

- Így is van. Vagyis volt.

- Komolyan, értékelném, ha nem félmondatokban beszélnél, mert egy szót sem értek abból, amit mondasz.

- Freddievel vagy?

- Nem, Briananál van.

- És van valami programod az elkövetkezendő napokra? Louis nagyon örülnék neki, ha ide tudnál jönni, mert jelenleg nem tudom, kihez fordulhatnék…

- Uh, nem tudom, vagyis nincs kimondott dolgom.

- Louis kérlek, ide tudnál repülni New Yorkba?

- Persze, ha szükséged van rám. Csak mondd már mi történt.

- Alexa történt. Eltitkolta, hogy született egy lánya… tőlem – suttogtam a végét, aztán sóhajtva a hajamba túrtam és idegesen hátra dőltem.

- Niall, biztos vagy benne?

- Miben? Mondom, hogy találkoztam velük!

- Abban, hogy te vagy az apja.

- Hát Alexa azt mondta, hogy én vagyok. Ha nem én lennék, nem mondaná.

- És bízhatsz Alexában? Nem akarok bunkó lenni, de egy levélben bontotta fel az eljegyzéseteket és egy szó nélkül lelépett. Egészen múlthétig nem is találkoztál vele.

- Tudom, de Louis találkoztam vele. Hollyval. És miután Alexa elmondta, olyan fura érzésem lett. Ránéztem és olyan volt, mintha megvilágosodtam volna. Szinte láttam benne magamat. Érted?

- Persze, hogy értem – nevetett fel.

- És Alexa is azt mondta, hogy nem volt mással rajtam kívül.

- Jól van Niall, meggyőztél, csak tudni akartam benne, hogy te is biztos vagy benne – nevetett. – Hát gratulálok haver! Foglaltam egy jegyet holnap reggelre.

- Máris? Huh, kösz.

- Niall ne idegeskedj, minden rendben lesz. Meglátod majd, se perc alatt belejössz.

- Mármint az apaságba? Kösz azt hiszem – nevettem fel idegesen. – Bár előtte erről Alexát is meg kéne győzni.

- Hogy érted?

- Mindegy, majd elmesélem, ha ideértél.

- Várj és mivel Palmerrel? Basszus, ő is tudott róla?

- Mi? Nem dehogy is! Palmer ugyanúgy nem tudott semmiről, mint én. Azt mondta, hogy át kell gondolnia a dolgokat és időt kért.

- Basszus.

- Még nem is igazán fogtam fel az egészet. De az biztos, hogy nagyon örülnék neki, ha Palmer velem lenne.

- Sajnálom tesó. Biztosan meg fog békélni Niall. Azért gondolom elég nehéz neki is feldolgozni az egészet.

- Tudom. Csak bele fogok őrülni a várakozásba. Mindegy – sóhajtottam fel. – Majd üzenj, mielőtt felszállsz, aztán kimegyek eléd a reptérre.

- Oké Nialler. Ne idegeskedj. Nem sokára találkozunk. Szia.

- Köszi, Louis, szia – tettem le a telefont. Körbenéztem, de nem láttam senkit, sem aki felismert vagy hallgatózott volna, így újra visszanéztem a telefonomra.

*

Másnap érte mentem Louisért a repülőtérre és megérkezett az ügyvédem is, így a hotel szobámban leültünk és az ügyvéd elmondta, hogy mit tudok tenni. Ha nem sikerül Alexával megállapodnom, akkor vihetem bíróságra az ügyet. Louis erre azt mondta, hogy a legjobb lenne, ha azonnal beszélnék Alexával, de hirtelenjében olyan pánik fogott el, hogy muszáj volt leülnöm egy kis időre és gondolkodnom. Még most sem fogtam fel igazán a történteket és ott és akkor úgy gondoltam, nem tudok ezzel az egésszel megbirkózni.

- Niall, figyelj, megvan még Alexa száma?

- Azt hiszem…

- Hol a telefonod? – nézett körül, majd felállt mellőlem és elment érte, aztán újra lehuppant mellém az ágyra. – Itt van egy szám.

- Várj Louis! Lehet ez már nem is él. És új száma van. Akkor nem fogom tudni elérni.

- Niall ne parázz már. Hívd fel – nyomta a kezembe a telefont.

- Megnyomnád nekem, kérlek?

- Te jó ég – sóhajtott fel és közben az ég felé pillantott, majd rányomott a telefon jelre így egy pár pillanat múlva hívni kezdte a számot. A fülemhez emeltem a telefont, ekkor viszont beleszólt a szolgáltató, hogy a szám nem érvényes.

- Látod? Mondtam. Már nem ez a száma.

- Oké, akkor kérdezd meg Palmert.

- Meghúzattak? Biztos, hogy nem fogom Palmertől elkérni a számát. Annál szánalmasabb már nem is lehetnék. Még a végén félre értene valamit. De meg van az anyjának a száma.

- Palmer anyukájának?

- Nem, Alexa anyjának. Oh, mondtam, hogy pofátlanul beleszólt még ő is, hogy nem kéne Alexával úgy beszélnem? Pft – csóváltam meg a fejem idegesen.

- Igen, mondtad. Na, most hívd fel és kérd el a lánya számát.

- Nem fogja megadni.

- Niall, nem tudhatod. Na, keresd ki – noszogatott én pedig rávettem magam és az I felé görgettem, hogy aztán tudjam tárcsázni. Mint ahogy sejtettem, nem akarta elárulni Alexa számát és már majdnem rám csapta a telefont, mikor a háttérből meghallottam az ex menyasszonyom hangját, nem sokkal később pedig beleszólt a telefonba.

- Niall? – sóhajtott.

- Alexa beszélnünk kell.

- Már mindent megbesz…

- Nem, ez nem igaz. Semmit sem beszéltünk meg. Szeretnék találkozni. Veled és Hollyval.

- Oké, ha bele is megyek, Holly biztosan nem jön velem.

- Nem baj, csak sikerüljön megegyeznetek és akkor minden rendben lesz – suttogta Louis, aki rám volt tapadva, hogy hallja a beszélgetésünket.

- Rendben – sóhajtottam fel. – Mikor lenne neked jó?

- Niall ne húzd, most azonnal találkozzatok – szólt közbe Louis.

- Mármint, ráérsz most? – fűztem hozzá gyorsan.

- Jó, de nem akarok a nyilvánosság előtt találkozni. Gyere hozzánk. Üzenetben elküldöm a címet.

- Oké. Akkor indulok.

- Később – nyomott ki, én pedig az ajkamat rágcsálva dobtam le a telefont az ágyra és meredtem rá egy pillanatig.

- Hozzájuk mész?

- Ha minden igaz. Remélem Palmerbe nem botlok bele. Iszonyú kínos lenne és meg kell állapodnom Alexával, de ha ő ott van, akkor képtelen leszek.

- Hát bízzunk benne, hogy nem lesz ott.

- Nem tudnál… elkísérni?

- Biztos vagyok benne, hogy Alexa nem díjazná. Niall ne félj már, biztosan megtudod majd puhítani.

- Azt sem tudom, mit mondjak neki – túrtam a hajamba. – Vagy, hogy miben állapodjunk egyáltalán meg.

- Szóljunk az ügyvédednek és ő majd elmondja, hogy mit tudsz Alexának felajánlani. Én nem szeretnék hülyeséget mondani.

- Oké – sóhajtottam, aztán felálltam az ágyról, majd a telefonomat, a lakosztályhoz tartozó kártyámat és a kabátomat magamhoz véve kimentünk mindketten a szobából.

Nem sokkal később már úton voltam a cím felé, amit Alexa üzenetben küldött. Louis rádöbbentett arra is, hogy nagy valószínűséggel ide kell, költözzek, ha rendszeresen látni akarom Hollyt. Annyi minden zúdult a nyakamba, hogy úgy éreztem össze fog nyomni. Tűnhettem akármilyen gyengének és beszarinak, tényleg féltem. Féltem attól, hogy nem sikerül Alexával megállapodnunk és, hogy nem láthatom többet Hollyt, ugyanakkor tartottam attól is, hogy mi lesz, ha Alexa belemegy az alkuba. Onnantól már nincs visszaút, része leszek Holly életének, ahogy Alexa is újra az életem részévé válik. És ki tudja, hogyan dönt majd Palmer. Félek, hogy választás elé kerülök, és nem lehet majd minden olyan egyszerű. És fogalmam sincs, kit választanék, ha arra kerülne a sor. Hiányzik Palmer és vele akarok lenni, de Holly a lányom és szeretném megismerni, és felnevelni őt. Miért kell ilyen nehéznek lennie?

Megremegett a gyomrom amint kiszálltam egy nagy családi ház előtt. Közelebb lépkedtem, végül megnyomtam a csengőt. Nem sokkal később zúgással jelezte a kapu, hogy nyitva van számomra. Vettem egy nagy levegőt, majd lenyomtam a kilincset és beléptem a kertbe. Elindultam a ház felé, és mikor elé értem, felemeltem a kezem, hogy bekopogjak, de ekkor már nyitódott is a bejárati ajtó és feltárta előttem Alexát.

- Szia.

- Szia Niall. Gyere be – állt félre, mire beléptem a házba, miközben máris az előszobát térképeztem felé. Úgy döntöttem próbálom elvonni a figyelmem azzal, hogy jól feltérképezem a házat.

- Palmer itt van? – kérdeztem halkan.

- Nem, a szüleinél van.

- Te beszéltél vele?

- Nem – rázta meg a fejét és miután levettem a cipőmet, követtem őt a folyosón, aminek a végén a nappali nyílt. Balra volt a konyha ahova egy pillanatra beláttam, de a tekintetemet jobban lekötötte a falon lévő fényképek. Mindenhova jutott, az összesen természetesen Holly volt látható. Alexával, Alexa anyjával, és Palmerrel. Rengeteg kép volt Hollyról és Palmerről, és amint megláttam, Palmer milyen őszintén és boldogan mosolyog a képeken a szívembe nyilallt. – Kérsz valamit? – kérdezte, én pedig megráztam a fejem aztán utána mentem a nappaliba.

- Nem, köszi – mondtam és leültem a fehér bőrkanapéra. Ingattam egy picit a fejem a szobában, itt is megcsodáltam messziről a képeket, végül vettem egy mély lélegzetet és Alexára néztem.

- Komolyan gondoltam mindent, amit tegnap mondtam – szólaltam meg.

- Wow, egyből a közepébe – sóhajtotta és hátra dőlt a fotelben. Orrán egy fekete keretes szemüveg csücsült, barna hullámos haja elterült a vállán, fehér kötött pulcsiban és farmerben volt. Komolyan nem tudom, miért mértem végig.

- Alexa nem akarom húzni az időt. Már így is elvesztegettem két évet. Szeretnék Holly élete részévé válni. És benne vagyok minden megállapodásban.

- Niall, őszintén megmondom neked, hogy én pedig nem akarom, hogy az élete részévé válj, mert tökéletesen megvagyunk a rivaldafény és a rajongók nélkül is. Szóval nem látok semmilyen megállapodást.

- Szóval tökéletesen megvagytok nélkülem? Tudod, ennek örülnék, ha azt akarnám, hogy elfelejts.

Igazán szíven ütött, amit mondott és már kezdtem feladni az egészet, de a szemem megakadt egy fényképen. Holly és Palmer.

- Mesélnél róla? – kértem halkan, mire rám emelte barna szemeit és halványan elmosolyodott.

- Mit meséljek róla? – kérdezett vissza.

- Bármit. Mit szeret, jó baba –e… ilyenek.

Felkuncogott, mielőtt válaszolt volna, mire én is elmosolyodtam. Bíztam benne, hogy ezzel meghatom.

- Igen, elég jó baba. Mikor pici volt akkor sem volt vele semmi gond. Evett eleget, nem fájt a hasa, sőt három hónaposan már végig aludta az egész éjszakát.

- Olyan létezik kisbabáknál? – döbbentem le, mire felnevetett és bólintott egyet.

- Én sem hittem el, mikor olvastam róla a terhesség alatt. De aztán egyik reggel ijedten ébredtem fel, mert rögtön tudtam, hogy végig aludtam az éjszakát. Holly is az ágyában volt és még mindig aludt, szóval…

- Akkor jó alvókája van – mosolyogtam.

- Az biztos. És az evéssel sincs bajunk. Bármit adok neki, megeszik. Azt hiszem ezt kifejezetten tőled örökölte.

- Oh – vigyorodtam el. – Tényleg mindent megeszik?

- Bármit. Bármilyen bébi kaját, tök mindegy mit turmixolok össze, vagy főzök, mindent szeret. Sőt néha már ő kéri, hogy mit főzzek.

- Sokat beszél?

- Igen, fogjuk rá. Egy kicsit bajban van még vele, mert, ahogy beszél, már előre gondolkodik, hogy mi jön utána a mondatban, vagy mit akar mondani és sokszor összeakad a nyelve, meg értelmetlenségek jönnek ki a száján, de ez normális. A fogai is mind kinőttek már.

- Wow. Egy kicsit hamar, nem?

- Igen, de voltunk fogorvosnál és azt mondta, hogy minden rendben van vele. Szépen kifejlődtek a fogacskái. És imád fogat is mosni.

- De okos – mosolyogtam.

- Kéthetente eljárunk úszni is. Már egészen kicsi kora óta járok vele és nagyon élvezi.

Mosolyogva hallgattam, amiket Alexa mesélt és közben magam elé képzeltem a kis szőke hajú, kék szemű kislányomat, amint éppen játszik, úszik, vagy fogat mos. Alig vártam, hogy megismerjem, és több időt eltöltsek vele, mindeközben féltem, hogy ezek ellenére Alexa nem fog belemenni semmilyen alkuba és bíróságra kell vinnünk az ügyet. De eldöntöttem, hogy nem érdekel mibe kerül, harcolni fogok érte. Ahogyan Palmerért is.