26 - Vörös rózsa

Halihalloo,

a részben végre felbukkan megint Niall, habár számítani lehetett rá, hiszen ő is megjelent Palmer bemutatóján. Ah, én totál odavagyok Palmer barátaiért, remélem nektek sincs ellenetekre, hogy ennyit szerepelnek a sztoriban.:D Kíváncsi vagyok a véleményeitekre, úgy hogy ne felejtsétek megírni a rész alatt! ;) Jó olvasást! Xx♥

PALMER TONKIN

A finálé után még fotó készítés volt a sminkes teremben, még egy dalt elénekeltünk Lady Gagaval is, amit videóra vettek, utána viszont mindannyian elindultunk az after partira készülődni.

- Alig várom, hogy lássam mit vesztek fel – vigyorgott Sara.

- Jól van, jól van, inkább menj már öltözködni – csapott a fenekére Romee, és ahogy sejtettem én is kaptam egyet a hátsómra. Felkaptam a ruhazsákomat, majd azzal együtt besiettem egy fürdőszobába. A fekete melltartót levettem és nem vettem vissza helyette semmilyet sem, hiszen a ruhám eléggé ki volt vágva elől. Egy szintén fekete anyagú ruhát vettem fel, mely elképesztően tetszett, totál odavoltam a darabért. Imádtam, hogy az ujjai és a combom közepétől lenge volt az anyag, a felső testemre és a fenekemre mégis ráfeszült, hiszen direkt úgy lett elkészítve. Sminkemet megigazítottam, majd a hajamat kifésültem és felkontyoltam erősen a fejem tetejére. Egy fekete pántos magas sarkú került a lábaimra, végül utoljára leellenőriztem a sminkemet, majd visszamentem az öltözőnkbe. Romee a tükör előtt állt és az arcán suhant át egy ecsettel. Lehengerlően nézett ki a fekete ruhájában, haja hajlakk segítségével hátra volt nyalva.

- Te jó ég, elképesztően nézel ki! – indultam felé, mire rám kapta a fejét és szélesen elmosolyodott.

- Aw, köszi Palm. Te is nagyon szexi vagy – nézett gyorsan végig rajtam, míg át nem öleltem.

- Sara?

- Átment egy másik öltözőbe. Azt hiszem, nagy benyomást szeretne kelteni nálunk – mondta, mire elnevettem magam.

- Hát végül is megértem. Ő a randim mára – vigyorodtam el.

- Oh – vonta fel a szemöldökét Romee és elkuncogta magát.

- Tudod, megkértelek volna téged is, de ugye neked ott van Laurens, szóval…

- Attól még a csajom vagy. Na, gyere ide, csináljunk egy képet – húzott vissza magához vigyorogva, mire szemben fordultam az oldalával, aztán kinyomtam a fenekem és a tükörbe néztem. Romee lőtt rólunk egy képet, végül fotózkodással ütöttük el az időt, amíg újra ki nem tárult az ajtó. Mindketten arra fordultunk, végül belépett rajta Sara egy dögös vigyorral az arcán. Egy csipkés, flitteres ezüst ruhát viselt, mely a feneke

alatt végződött kicsivel. Haja egy egyszerű lófarokba volt fogva, míg a lábaira egy szintén ezüstszínű magas sarkú került.

- Oh, istenem, olyan nagy mázlista vagyok – sóhajtottam és Romeenak dőltem, mint aki rosszul van.

- Hidd el baby, az is vagy. Na, hogy festek? – fordult körbe.

- Igazi bombázó vagy – vágtam rá.

- Sara, kérlek, megtisztelnél minket egy képpel? – kérdezte Romee, miközben a kezével legyezni kezdett az arca előtt.

- Hogyne, a csajaimnak mindent.

- Látod, mondtam, hogy Sara a randim az estére – vigyorogtam szőke hajú barátnőmre.

- Én meg azt mondtam, hogy akkor is a csajom vagy, még ha Laurensnek ebbe lenne egy kis beleszólása – markolt a fenekembe, mire felsikkantottam és elnevettem magam.

- Olyan bolondok vagytok – jött mellénk nevetve Sara, aztán bepózoltunk mindhárman.

- Khm, hölgyeim – jelent meg az ajtóban egy operatőr, mire Sara megfordult csípőre vágva a kezét.

- Igen? – vonta fel a szemöldökét, mire mi összenéztünk Romeeval és alig bírtuk visszatartani a nevetést.

- Mindenki más elindult a rózsaszín szőnyeghez – jelentette.

- Köszönjük szépen – fordult vissza hozzánk Sara, aztán magához rántott a derekamnál fogva, majd a seggemre csapott, mire egy meglepett nyögés csúszott ki a számon. Romee vigyorogva figyelte a tagot, aki gyorsan elsietett az ajtóból, majd egymásra néztünk és kitört belőlünk a hangos nevetés.

- Még hogy mi vagyunk a bolondok! – préselte ki magából Romee, míg én a fejemet ingattam, végül egy puszit nyomtam Sara arcára. Összeszedtük a cuccainkat és kikészítettük őket a kanapéra, majd Sara felém fordult.

- Nos, mehetünk? – kérdezte, majd felém nyújtotta a kezét, mire kuncogva belé karoltam, aztán a kezemet Romee felé nyújtottam, mire ő is belém karolt. Közösen elindultunk kifelé, miközben mindannyian mosolyogtunk, köszöntünk az embereknek és megköszöntük azoknak, akik elmondták, hogy nagyon tetszett nekik a show. Sara családja volt az, akiket elsőnek kiszúrtunk a tömegben, onnantól pedig nem volt nehéz anyuékat megtalálni, hiszen a közelben voltak.

- Hát itt vagytok! Elképesztően gyönyörűek voltatok! Gratulálok! – mondta mosolyogva anyu, amint kezeit felém nyújtotta, így elengedtem a lányokat és átöleltem.

- Köszönjük anyu – nyomtam egy hosszú puszit az arcára. – Örülök, hogy eljöttetek. Szeretlek – suttogtam a fülébe.

- Aw, drágám, én is téged – szorított magához. Ezek után átadott apának, aki csak büszkén mosolyogva pillantott rám először, azután magához ölelt, majd szintén gratulált. Megöleltem a nővéreimet is, végül pedig Alexát. Idő közben észre vettem, hogy Romee édesanyja és édesapja, valamint Laurens is csatlakozott a társaságunkhoz.

- Gyönyörű vagy Palm. Remek voltál a kifutón, mint mindig. Örülök, hogy itt lehetek – mondta mosolyogva, csillogó szemekkel Alexa.

- Én is nagyon örülök, hogy itt vagy. Féltem, hogy nem jössz el.

- Semmi pénzért nem hagytam volna ki – mosolygott, aztán újra átölelt, én pedig jól megszorongattam. Ezek után le kellett válnunk tőlük, hiszen mindenki interjút akart készíteni mindenkivel. Így történt az, hogy jó pár újságíró meginterjúvolt, és mire végeztem, már nem volt mellettem Sara és Romee sem. Mosolyogva köszöntem Marthanak és a barátjának, aztán valaki a vállamra rakta a kezét, így megfordultam. A lélegzetem benn akadt a tüdőmben, amint megláttam Niallt, arcán egy apró mosollyal. Amit rögtön észre vettem az az volt, hogy borostája megint rendesen kinőtt, és ha arra gondolok, hogy talán csak miattam nem borotválkozott meg a bemutatóra, a gyomrom görcsbe rándult. Kék szemei világítottak rám, pillantása alatt teljesen zavarba jöttem. Fehér ing volt rajta egy fekete zakóval, ingje első két-három gombja szabadon volt hagyva, így ráláttam egy picit a mellkas szőrzetére. Szemeim lecsúsztak kezeire, amiben egy szál rózsát tartott. Lábain a zakóhoz illő nadrágot viselte egy pár csizmával, azt hiszem a kedvencei voltak azok. Tekintetemet visszavezettem az arcára, és rögtön elpirultam, amint a szemeibe néztem, hiszen elég feltűnően bámultam őt végig.

- Szia – mondta halkan. – Gyönyörű vagy és voltál a kifutón. Remélem nem bánod, hogy eljöttem, de nem tudtam volna otthon maradni. Nagyon büszke vagyok rád – mosolyodott el. – Ezt neked hoztam – nyújtotta át a rózsát, míg én még mindig szótlanul és kicsit döbbenten átvettem tőle.

- Köszönöm – feleltem ugyanolyan hangerővel, mint ahogyan ő beszélt. – Nem igazán számítottam rá, hogy eljössz.

- Palmer, tudom, hogy időt kértél, de tényleg nem akartam kihagyni a showt. Tudom, mennyit jelent neked és csak szerettelek volna látni.

- Igen, és köszönöm, hogy eljöttél – mosolyodtam el. – Láttam Louist is, csak nem volt alkalmam köszönni neki.

- Erm, elkísértek Daniellevel. Még éppen, hogy kaptunk két jegyet nekik.

- Hát köszönöm nekik is, hogy eljöttek, még ha nem is miattam.

- D- dehogynem! Nekik is nagyon tetszett a show és örülnek neked – felelte gyorsan. Rá mosolyogtam, mire ő is elmosolyodott, majd vett egy mély lélegzetet és újra szólásra nyitotta a száját. – Tudom, hogy csak pár nap telt el, de… gondolkoztál már, kettőnkön? – kérdezte bizonytalanul.

- Hidd el, máson nem is jár az eszem.

- Tényleg? – kérdezett vissza döbbenten.

- Niall, attól még… nem jutottam egyelőre semmilyen döntésre. Alexával is csak most találkoztam először azóta és van mit megbeszélnem vele is.

- Persze, megértem. Tudtam, hogy ezt fogod válaszolni, mégis muszáj volt megkérdeznem. Ne haragudj. Türelmesebb leszek, ígérem.

- Tudom, hogy nem egyszerű – suttogtam. – Te beszéltél vele? Mármint Alexával? – kérdeztem bizonytalanul.

- Erm… igen. Még mindig nem akar belemenni egy alkuba sem, pedig már mindent felajánlottam neki. Hollyval kapcsolatban – tette hozzá gyorsan, én pedig bólintottam, hogy jelezzem neki, értem miről beszél. – Ha nem fog belemenni, akkor kénytelen leszek az ügyet bíróságra vinni. Tudom, hogy ez most hülyén és ijesztően hangzik, de nem tehetek úgy, mintha nem tudnék róla…

- Igen, persze, megértelek. Majd én is beszélek Alexával róla.

- Nem kell megtenned – rázta meg gyorsan a fejét.

- De igen, szeretnék szólni pár szót az érdekedben. Nincs igaza. De biztos vagyok benne, hogy együtt megtudjuk őt győzni.

- Megtennéd? Nagyon köszönöm – mosolyodott el.

- Igen, persze – bólintottam én is mosolyogva.

- Palmer! – kiáltotta Sara nem messze tőlünk, mire mindketten oda fordultunk. Bocsánatkérően pillantott rám, amint megpillantotta Niallt velem.

- Erm, mennem kell. Tényleg örülök, hogy eljöttél. És köszönöm a rózsát. Majd hívlak, jó?

- Oké, rendben – bólintott mosolyogva, aztán közelebb lépett hozzám, majd fejével az arcomhoz hajolt és egy puszit nyomott oda, míg egy pillanatra a derekamra csúsztatta a kezét. Lehunytam a szemeimet és átadtam magam a pillanatnak, legszívesebben megragadtam volna a zakójánál fogva és magamra rántottam volna; nem érdekelve, hogy nyilvánosság előtt vagyunk. Csak úgy, mint pár napja a szobámban, mikor adott egy búcsúcsókot, most sem tudtam mozdulni, vagy megszólalni, így csak néztem, ahogy mosolyogva hátrál tőlem, végül megfordul és elindul az emberek között. A szívembe belenyilallt a fájdalom, és felfelé kellett pislognom, nehogy utat találjanak magának a könnyeim. Megfordultam, majd visszaindultam a családom felé, és egy mű mosolyt erőltettem az arcomra, miközben a rózsát forgattam a kezemben. Niall tökéletesen eltalálta. Imádom a rózsákat.

- Minden rendben? Láttam, hogy Niallel beszéltél. Szólni akartunk, hogy itt van, de aztán apa azt mondta, hogy ne rontsuk el a kedvedet – jött elém Mack és Logan, amint visszaértem melléjük.

- Igen, persze, minden rendben – bólintottam egy ál mosollyal. – Megköszöntem, hogy eljött és ennyi volt.

- Oh – Logan és Mack is csalódottnak tűntek, hát még én mennyire az voltam.

- Na, akkor mehetünk az after partira? – lépett mögém mosolyogva Alexa, míg kezét a kezemre csúsztatta.

- Igen – bólintottam mosolyogva és el is indultunk az autók felé.

Az elegáns szórakozóhely tele volt, az asztalok levoltak foglalva a modellek neveire. Hosszú sorban voltak kirakva, így mindenki egymás közelében volt, aki csak szeretett volna. Nem tőlünk messze ültek Hadidék a Jenner család társaságában, mellettünk voltak még Josephine és Jasmine rokonai is, utána következett a Sampaio family, mi és Romee családja. Mindannyian pezsgőt ragadtunk rögtön, és ülve társalogtunk egymással. Egy ideig mosolyogva figyeltem, ahogy mindenki beszélget mindenkivel, anya Gigi és Sara édesanyjával, míg apa Romee édesapjával. Nővéreim Saraval és Romeeval nevetgéltek mellettem, míg Brian és Lily Sara öccsével társalogtak. Örültem neki, hogy mindenki kijön mindenkivel, jó volt látni, ahogy a családom szórakozik a barátaimmal és azok rokonaival. Én voltam az egyedüli, aki kukaként ült az asztalnál, miközben még mindig a rózsámat forgattam a kezemben. Tudtam, hogy hamarosan lefog konyulni, tekintve, hogy nem vízben hanem, a kezeimben van. Figyeltem aszimmetrikus szirmait, ahogy egymást befedik, gyakorlatilag átölelik. Mély vörösek voltak, éppen olyan gyönyörű színűek, amelyik a kedvencem volt. Teljesen belemerültem a rózsa tanulmányozásába, így észre sem vettem, hogy mellőlem eltűnt Sara, helyét pedig felváltotta Gigi.

- Palmer – szakított ki a gondolataim közül, mire gyorsan magamra erőltettem egy mosolyt és felé néztem.

- Igen?

- Szeretnék bocsánatot kérni, amiért a délelőtt úgy lerohantalak Niallel. Már akkor is láttam rajtad, hogy valami nem oké, mégsem kérdeztem rá, vagy hagytam abba a faggatózást. Most viszont láttalak vele beszélni, és nem tűntél éppen a legboldogabbnak. Szóval elnézést a korábbiért – mosolygott rám, míg egyik kezét az enyémre csúsztatta és megszorította azt.

- Semmi baj Gigi – ráztam meg a fejemet. – Nem történt semmi. Nem tudhattad.

- Te pedig nem akartad elárulni. Megértelek. Még egyszer ne haragudj – ölelt át.

- Minden rendben van – nyugtattam meg. – Majd egyszer elmesélem, oké? Most nem igazán van kedvem belemenni, és elég sokan is vannak.

- Persze – bólintott. – Ha van kedved, gyere oda hozzánk. Nem akarom, hogy szomorkodj.

- Ah, mindjárt rendbe szedem magam. Azt hiszem, kimegyek a mosdóba.

- Elkísérjelek?

- Nem szükséges, köszönöm. Majd még beszélünk – nyomtam mosolyogva egy puszit az arcára, mire bólintott, aztán felálltam és elindultam a mosdó felé. A lányokra mosolyogtam, akik éppen elhagyták a mosdót, és egy kis sóhaj csúszott ki a számon, amint megláttam, hogy egyedül vagyok. Kezeimet a hideg víz alá nyomtam, ügyelve ruhámra, aminek bő volt az ujja. Meglegyeztem az arcomat egy kicsit, aztán meg is csipkedtem azt, hogy egy kis színt adjak neki, végül pár mély levegővétel után magamra mosolyogtam a tükörben és kiindultam a mosdóból.

*

Az idő már olyan éjfél felé járhatott, túl voltunk a vacsorán, valamint a beszédeken is. A pultnál ültem Mackkel és sorban kértük a koktéljainkat. Örültem neki, amiért nem szól érte, hogy hányadikat iszom már, sőt velem tartott a piálásban. Jól esett az alkohol, a frissítő italok, ezért nem sikerült betelnem velük. A kedvem is sokkal jobb lett tőlük, úgy hogy nem is terveztem megállni. Még legalábbis nem.

Később elköszöntek tőlem anyáék és Logan is hazament, mert megfájdult a feje. Brian, Lily, Mack és a lányok szolgálták további társaságomat, noha jelenleg elvesztettem őket a szemeim elől. A bárpultnál ültem megint csak, ezúttal egyedül és egy kék színű koktélt szürcsölgettem. Végül aztán kiszúrtam Lilyt, amint Sara öccsével táncol nevetve, Brian pedig egy széles vigyorral az arcán közeledett felém.

- Na, mi van királykisasszony? Csak nem unod magad? – állt meg előttem.

- Mhm, lecsapták a kezedről a menyasszonyodat? Én a helyedben odafigyelnék rá. Elég dögös – vigyorogtam fel rá, mire ő csak megforgatta a szemeit.

- Ch, tudom jól. Éppen ezért jegyeztem el. Minden idióta, aki csak bepróbálkozik nála, láthatja, hogy ott a gyűrű az ujján.

- Van olyan idióta, akit az sem érdekel – mondtam, aztán egy csuklás csúszott ki a számon, mire felkuncogtam és Brian is felnevetett.

- Gyere Palmer, úgy látom, rád fér egy alapos táncolás. Most megpörgetlek.

- Jaj, ne – nyögtem fel, de közben már lecsusszantam a székről és a kezét fogva beindultunk a tömegbe. Briannel tényleg jót táncoltunk, társult hozzánk még Sara is, de aztán őt lekérték, míg Brian is visszaszerezte magának Lilyt, így hamar egyedül találtam magamat. Visszaakartam menni a pulthoz, hogy kérjek egy újabb koktélt, mikor Niall bukkant fel előttem és újra az utamat állta.

- Szia – mosolyogtam rá.

- Erm, szia – vakarta meg a tarkóját. – Jól érzed magad? – kérdezte.

- Mhm, ami azt illeti a legjobban – feleltem, ám kicsit megszédültem, így a kezeivel gyorsan utánam kapott és stabilan tartott.

- Wow Palmer, egy kicsit sokat ittál, nem gondolod? – kérdezte aggódva, mire felmordultam.

- Lehetséges, de nincs sok közöd hozzá, szóval nem szabadhatod meg, mennyit ihatok – vágtam vissza, aztán újabb csuklás csúszott ki a számon, mire elkuncogtam magam. – Ne haragudj Nialler. Nem úgy értettem – mondtam csuklások közepette, közben pedig a nevetés is rázott. – Tudod, nagyon helyes vagy ma, és ez rohadtul bosszant – csacsogtam, míg ő tágra nyílt szemekkel pásztázta az arcomat.

- Oké, biztos, hogy sokat ittál. Nem innál egy kis vizet? Gyere, üljünk le.

- Nem akarok leülni – léptem hátrébb tőle és megráztam a fejem, majd lebiggyesztett ajkakkal néztem rá. – Táncolni akarok – kezdtem mozgatni a csípőmet, és egy vigyor terült el az arcomon, amint elkaptam, ahogy végig pillant rajtam. – Táncolsz velem? – nyújtottam ki a kezeim felé. Egy ideig nézett rám, mérlegelt, hogy mit kellene csináljon, végül a kezeit az enyémbe csúsztatta és elmosolyodott.

- Egy dalt. Utána megígéred, hogy iszol egy pohár vizet és leülsz?

- Értettem, Mister – léptem nagy lendülettel elé, így belé is ütköztem. A testünk között egy hajszálat sem lehetet volna elejteni, de éppen ez volt a lényeg. Élveztem a közelségét, férfias illata teljesen megbolondított. Ujjainkat összefonta, míg a másik kezét a derekamra csúsztatta, én pedig a fejemet a vállára hajtottam és lassan táncolni kezdtünk. Nem számított, hogy hangos zene szólt, nekem csak összebújni volt kedvem, így hát úgy táncoltunk, ahogy én szerettem volna. Egy ideig táncoltunk lassan, aztán viszont Niall ellépett tőlem, mire felemeltem a fejemet. Elmosolyodott és megpörgetett, mire egy kuncogás csúszott ki az ajkaimon, és a fejem hirtelen olyan közel volt az övéhez, hogy gond nélkül összekapcsolhattam volna ajkainkat.

- Palmer, mit csinálsz? – hallottam meg mögöttem Sara hangját, mire zavartan elhúzódtam Nialltől, elengedtem a kezeit és megfordultam legjobb barátnőm felé. Fogalmam sem volt róla, hogy mit csinálok.