Halihalloo,
3 444 szó, öt és fél oldal. Az eddigi leghosszabb rész Nalmerben, és hát nem hiába az egyik kedvencem.:3 Újabb időugrás, és hát dolgok történtek az alatt az eltelt három hónap alatt, szóval remélem felkészültetek! ;) Élvezzétek ki a nyár utolsó napjait és mindenkinek szeretnék sok sikert kívánni az iskolakezdéshez!:) Jó olvasást! Xx♥
PALMER TONKIN
Három hónap elteltével...
Pislogva nyitottam
fel a szemeimet, aztán csuktam is vissza rögtön, hiszen a hirtelen fény
bántotta őket. Mint szinte minden reggel, most is a hatalmas ablakok felé
fordulva ébredtem meg, amiért minden egyes alkalommal kiégettem a retináimat. A
hátamra fordultam, majd újra az oldalamra, és megint felnyitottam a szemeimet.
Hunyorítva meredtem Niallre, aki még halkan szuszogott mellettem, szája egy
picit nyitva volt, homloka ránctalan volt, szempillái pedig az orcáját
simogatták. Elmosolyodtam, aztán a kezemet az arcára csúsztattam és
megcirógattam. Újra növekvő borostája szúrta a tenyeremet. Nem akartam
felébreszteni, így hát megint el is vettem a kezemet, majd újra a hátamra
fordultam és felültem. A homlokomat ráncolva néztem körbe a szobában, ahol
hatalmas rendetlenség fogadott. Ruháink szanaszéjjel lehányva a padlóra,
bőröndjeink a szekrény sarkában álltak egymás mellett. Megdörzsöltem a
szememet, a gyűrűm felhevült arcomnak nyomódott, emiatt pedig hidegnek
tűnt az ékszer. Kinyújtottam a kezemet és egy mosollyal az arcomon vizsgáltam az
eljegyzési gyűrűm fölötti karikát, mely hasonlított Nialléhez, mindenesetre az
övé sima karika volt, míg az enyémben apró gyémántkövek voltak. A keze után kaptam, ami
az oldalán pihent és felemeltem, majd elvigyorodtam, ahogy ujjaim a karikába
ütköztek. Nem gondoltam volna, hogy ennyire vonzó, ha egy férfi karikagyűrűt
visel és valószínűleg ez nem is volt így, nekem viszont mindennél jobban
tetszett.
A vigyorom innentől kezdve levakarhatatlan volt az arcomról. Mikor felálltam egy kicsit még mindig olyan volt, mintha ringatózott volna alattam padló, úgy, mint ahogy a jachton hozzászoktam, ahol majdnem két hetes nászutunkat töltöttük. Egyikünk sem egy hajón képzelte el a semmi közepén, de kisbabánk nem hagyott rá más választás. Egyik pillanatról a másikra döntött úgy, hogy végre megmutatja magát, éppen ezért gömbölyödő pocakkal semmilyen tengerparton, hotelben, vagy városban nem mutatkozhattam. Mivel anyán és Niallen kívül még mindig nem árultuk el senkinek, hogy gyerekünk lesz, ezért muszáj volt az utolsó percekben változtatni az eredeti terven – és így kötöttünk ki a fényűző jachton. Nem mintha panaszkodni szeretnék. A nászutunk gyönyörű volt és pihentető és totálisan feltöltődtünk mindketten. E hónapunk főszereplői rohanás, stressz és vállat nehezítő titkok voltak, éppen ezért úgy éreztük magunkat, mikor megérkeztünk a jachtra, mint akin átment egy úthenger. Az első két napban nem is nagyon csináltunk mást, az ágyban fekvésen kívül. Nem mintha utána olyan nagyon sok mindent csináltunk a hajón, de azért rendesen kiélveztük a csendességet, ami körbe vett minket a feneketlen óceánon.
A vigyorom innentől kezdve levakarhatatlan volt az arcomról. Mikor felálltam egy kicsit még mindig olyan volt, mintha ringatózott volna alattam padló, úgy, mint ahogy a jachton hozzászoktam, ahol majdnem két hetes nászutunkat töltöttük. Egyikünk sem egy hajón képzelte el a semmi közepén, de kisbabánk nem hagyott rá más választás. Egyik pillanatról a másikra döntött úgy, hogy végre megmutatja magát, éppen ezért gömbölyödő pocakkal semmilyen tengerparton, hotelben, vagy városban nem mutatkozhattam. Mivel anyán és Niallen kívül még mindig nem árultuk el senkinek, hogy gyerekünk lesz, ezért muszáj volt az utolsó percekben változtatni az eredeti terven – és így kötöttünk ki a fényűző jachton. Nem mintha panaszkodni szeretnék. A nászutunk gyönyörű volt és pihentető és totálisan feltöltődtünk mindketten. E hónapunk főszereplői rohanás, stressz és vállat nehezítő titkok voltak, éppen ezért úgy éreztük magunkat, mikor megérkeztünk a jachtra, mint akin átment egy úthenger. Az első két napban nem is nagyon csináltunk mást, az ágyban fekvésen kívül. Nem mintha utána olyan nagyon sok mindent csináltunk a hajón, de azért rendesen kiélveztük a csendességet, ami körbe vett minket a feneketlen óceánon.
Amint kiléptem a
hálószobából, szembe találtam magam az esküvői ruhámmal, ami egy próbababán
állt Holly szobájának közepén. Az esküvőnk pontosan olyan gyönyörű és tökéletes
volt, mint ahogy azt elképzeltük.
És bár volt egy kis probléma Niall öltönyével,
valamint a rossz terítőkkel, amiket kiszállítottak, mindent sikerült
megoldanunk. Írország fővárosában lett megtartva a ceremónia és természetesen
az utána való parti is, ahogyan kívántam. Dublin külvárosában a tengerpartot
kerítették le nekünk és rendezték be, míg a szertartás nem messze egy domb
tetején volt. Ezután mindannyian mezítláb sétáltunk le a homokban, ahol aztán
kezdődhetett a parti. Nem akartunk nagy esküvőt és nem akartunk sok embert
meghívni. Legalábbis nem olyan sokat. De mikor aznap végig néztem az összegyűlt
családtagjainkon és barátainkon, akik azért jöttek el, hogy velünk
ünnepeljenek, tudtam, hogy ez egyáltalán nem jött össze. Mármint, hogy is
jöhetett volna? Mindkettőnknek rengeteg barátja volt, munkatársakról már nem is
beszélve. Az esküvőnkön egy kicsit megint olyan érzésem volt, mint a VS fashion
showokon szokott lenni. Hiszen a barátaim megint mind összegyűltek egy eseményre
és olyanokkal volt esélyem beszélgetni és szórakozni, akikkel nem minden nap
látjuk egymást.
A fürdőszobába
mentem végül ahol pisiltem, arcot és fogat mostam, noha ezután reggelizni
készültem, utána pedig hányni. Mivel hogy a reggeli rosszullétek még mindig
megvoltak. Egyik nap jobb volt, másik nap rosszabb és volt olyan is, hogy
egyáltalán nem voltam rosszul. Csak remélni mertem, hogy a mai is egy ilyen nap
lesz, noha azt sem bánnám, ha most már végre abba hagyná a testem a tiltakozást
a picinyemre, aki egyébként már nem is olyan picike. Vagy legalábbis a
pocakomon ez látszódott, hiszen már azért tényleg kerekedett. Fogalmam sincs,
hogy mit fogok ma felvenni Liam születésnapi partijára, ami Saranal lesz
megtartva, mivel meleg volt és kötött kardigánt csak nem húzhattam magamra.
Oldalra fordultam,
aztán felemeltem a trikómat és úgy vizslattam tovább a hasamat. Végig
simítottam rajta a kezeimmel, aztán az egyiket az alján hagytam, míg a másikat
a tetején és úgy méregettem magam tovább. Olyan volt, mintha lenyeltem volna
egy pöttyös gumilabdát a gyerekkoromból, amivel mindig a kertben játszottam.
Tudtam, hogy lassan a sárgadinnye stádiumba fogok lépni, ami után a sütőtök-,
végül pedig görögdinnye fázis következik. Nem titkolhattuk tovább sokáig, a mai
nap pedig azt hiszem tökéletes lesz, hogy elmondjuk a srácoknak. Holnap amúgy
is anyuékhoz megyünk vacsorára, ahogy Alexa, Holly és Walter is jön, úgy hogy
holnap ők is értesülni fognak róla, utána pedig már csak Niall szülei és a
többi lány maradt hátra, akik biztos kinyírnának, ha az internetről tudnák meg.
Úgyis közeleg az őszi divathetek, így hát alkalmam lesz őket beavatni.
Leengedtem a fehér
felsőmet, aztán kiindultam a nappaliba, ahol rögtön a konyhába vettem az irányt,
és felraktam vizet főni a reggeli zöld teámnak. Még a terhesség elején szoktam
át rá a kávéról, kíváncsi vagyok, hogy miután megszületett a kisbabánk, fogok –e
tovább teázni. Szemeim az üres kajás és vizes tálakra csúsztak, amik magányosan
hevertek a földön. Lady és Tate Saranal és Liamnél vendégeskedett a nászutunk
alatt és még mindig náluk is voltak, mivel tegnap éjjel érkeztünk haza. A
bögrémmel együtt visszaindultam a hálószobába, majd visszafészkeltem magam
Niall mellé és lassan kortyolgatni kezdtem a meleg italt. Niall még mindig
aludt, ezért a telefonom után nyúltam, ami mindjárt lemerült, ezért feldugtam
tölteni. Elolvastam anya üzenetét, amit reggel írt válaszként az én éjjeli
jelentésemre, miszerint rendben megérkeztünk. Ezután Saraét olvastam el, aki
pár perccel ezelőtt üzent és érdeklődött, hogy felébredtünk –e már és, hogy
minden oké –e. Rögtön válaszoltam neki, hogy én most ébredtem fel és hogy
rendet kéne pakolnom, de semmi kedvem hozzá, mire nevetős emojikkal válaszolt,
majd küldött egy képet a kiskutyáimról. Niall mocorgása zökkentett ki a
chatelésből. Láttam, hogy ébredezik, ezért leraktam a már félig üres bögrémet
valamint a telefonomat is, majd lentebb csusszantam az ágyon és mellé feküdtem.
Nyújtózkodott egyet, aztán a karját átdobta a derekamon és egy puszit nyomott a
fejemre. Mosolyogva viszonoztam a pusziját, amit meztelen mellkasára nyomtam.
Egy sóhaj hagyta el a száját, én pedig elhúzódtam tőle, hogy ráláthassak.
- Jó reggelt –
köszöntöttem halkan, miközben az ő kezei a pocakomra csusszantak. Mosolyogva
figyeltem, ahogy kipattantak a szemei, aztán egy gyönyörű mosoly terült el az
arcán.
- Szia – suttogta vissza.
– Hogy vagy? – kérdezte, majd egy puszit nyomott a homlokomra.
- Jól. Hogy aludtál?
- Mhm – hümmögött válaszul,
én pedig újabb puszit nyomtam a mellkasára. – Mennyi az idő? – kérdezte rekedtes
hangon, majd megköszörülte a torkát és újabb puszit nyomott a hajamba.
- Tizenegy óra –
sóhajtottam fel. – Éhes vagyok.
- Én is – vágta rá
szinte rögtön, aztán elhúzódott tőlem és mosolyogva lenézett rám. – Hogy van a
kisbabám? – kérdezte egy apró mosollyal a szája sarkában.
- Jól. Napról napra növekszik.
- Akkor jó. Ma
elmondjuk a srácoknak Liam szülinapján, nem? – hangja megütötte az izgatottság
mérő tetejét, ami engem kuncogásra késztetett.
- Igen –
bólintottam. – Így se tudom, hogy addig mit vehetnék fel? Mármint nem akarom
rögtön azzal kezdeni, csak elvonnánk a figyelmet a szülinaposról.
- Oh, ne aggódj,
Liam biztosan nem bánná. Azon kívül így is úgy is minket fognak kérdezgetni a
nászútról.
- Az igaz. Nem baj,
azért majd ne azzal kezd, oké? – simítottam a kezem az arcára.
- Jójó, nem fogom
azzal kezdeni – sóhajtott fel. – De azért már alig várom az arcukat, mikor
elmondjuk nekik – mondta izgatottan, én pedig újra felnevettem, aztán felé
fordítottam a fejemet és felnyújtózkodtam hozzá, hogy ajkainkat
összetapaszthassuk.
*
Egy világoskék nyári
ruhát vettem végül magamra, egy fehér kar nélküli farmermellénnyel. A ruha
viszonylag lenge volt, ezért nem lehetett látni a hasamat, egészen odáig, amíg
le nem ültem. Viszont mivel két hete nem láttam a kiskutyáimat, valószínűleg
végig őket fogom ölelgetni, még ha Lady nem is bírja majd sokáig az ölemben,
Tate garantáltan nem fog ellenkezni, hogy összebújhat velem. Mégis az idegesség
hullámokban öntötte el a testemet, mikor Sara feltépte az apartmanjának a
kapuját és visítva a nyakamba borult. Mosolyogva visszaöleltem, és egy ideig
jobbra-balra dűlöngélve ölelkeztünk a kapuban. Végül aztán beszólogatásokat és fütyüléseket kaptunk a
kert hátsó részéről, így Sara vigyorogva elengedett, majd gyorsan átölelte
Niallt is és beindultunk. Ezek szerint nem vette észre…
- Az ifjú pár! –
kiáltotta vigyorogva Louis, ahogy befordultunk a sarkon és szembe találtuk
magunkat velük a kerti bútorokon terpeszkedni. Újra elöntött az idegesség,
ahogy sorban felálltak és átöleltek. Felköszöntöttük Liamet, majd Niall
lehúzott a kanapéra maga mellé. Szinte rögtön Tate után nyúltam, aki már fel is
ugrott közénk, és míg ő Niall ölébe akart menni, addig én magam felé húztam.
Szegényke megadta magát nekem és hagyta, hogy a hasam elé húzzam őt, miközben a
fejét és a nyakát vakargattam. Niall ugyanígy tett Ladyvel, aki két lábán állt
és másik két mancsát pedig Niall térdein pihentette. – Tessék, tessék,
mindenkinek egy pohár. Elvégre Liam huszonhét éves tata lett, míg Mr és Mrs
Horan visszatértek a nászútjukról, szóval csirió! – emelte a poharát a magasba
Louis, én pedig az ajkamba harapva elvettem Nialltől a pezsgős poharat,
miközben egy ijedt pillantást vetett rám. Szegény, nem hiszem, hogy valaha is
fog még pezsgőzni életében, hiszen az esküvőnkön minden poharamat ő itta meg,
meg ugye a sajátjait is, így történt az, hogy mást nagyon nem is tudott
fogyasztani, természetesen a buborékos víz és pár csésze feketekávé mellett,
amik a földön tartották őt… amíg még lehetett. Miután összekoccintottuk a
poharainkat és Liam kikérte magának a huszonhét éves tata jelzőt, úgy tettem,
mintha szintén kortyolnék az italból, amit persze nem tettem. Ebben a hónapban
komolyra fejlesztettem a színészi technikámat, hiszen nem csak a leánybúcsúmon
kellett eljátszanom a könnyen becsiccsentett menyasszonyt, hanem aztán még az
esküvőn is. És bár jól szórakoztunk utána az egészen Niallel, mikor kettesben
voltunk, megfogadta, hogy soha többet nem iszik pezsgőt. Most pedig itt várt rá…
újabb két pohárral.
- Én a helyedben nem
beszélnék Tomlinson, de te tudod – vigyorgott Niall, miután lerakta a
poharainkat a kis asztalra. – Mert még mindig te vagy a legidősebb közöttünk,
de ne is zavartasd magad – dőlt hátra lazán, én pedig követte a példáját.
Átdobta a karját a vállam felett, aztán Liamre nézett és egy dögös vigyor
kúszott az arcára. – Mizu? – kérdezte.
- Ugh, hiányoztatok.
Milyen volt a nászút? – kérdezte rögtön Sara, míg belőlem egy sóhaj szakadt
fel. Egyikük sem tudta, hogy az eredeti terv helyett végig egy hajón voltunk.
- Kellemes és
csöndes – válaszolta sejtelmesen Niall, aztán fél szemmel rám nézett, én pedig
az alsó ajkamba haraptam, hogy elfojtsak egy egyértelmű mosolyt.
- Csöndes? – vonta fel
a szemöldökét Liam.
- Hát nem voltak a körülöttünk
lévő házakban, a városba pedig nem sokat mentünk be. Úgy hogy nem sokat voltunk
emberek között.
- Ja, észrevettük.
Se egy kép, se friss poszt, fogadom a telefont se akartátok felvenni –
durrogott Louis, én pedig felkuncogtam.
- Neked, direkt nem
Louis – válaszoltam szemtelenül mosolyogva. – De nem amúgy, én úgy éreztem
magam amint megérkeztünk, mint akin átment egy úthenger, szóval az első két
napban csak aludtunk.
- Ja, totál
kicsinált minket ez a sok stressz az esküvővel meg minden.
- Hát, kipihentnek
látszotok, az biztos – mosolygott Danielle.
- Oh, azok is
vagyunk – válaszolta Niall. – És itthon mi történt?
- Nem sok – vont vállat
Harry. – Mármint tovább dolgoztunk az albumon.
- Hirtelen rengeteg
szabadidőm lett, amit eddig az esküvő szervezés meg stressz vett el, szóval a
fiúk agyára mentem Danival – folytatta Sara.
- Oh, meg voltunk
egyszer Holly edzésén – fejezte be Louis.
- Ja, igen –
bólintott Harry. – Kihasználtuk a havi „Most megnézheti a gyerekét” alkalmadat
és beültünk egy edzésre – vigyorgott.
- Még szerencse,
hogy hónap vége van – sóhajtott fel Niall.
- Ja, van
szerencsétek vissza szokni a régi kerékvágásba, garantálom csajszi, hogy
készítheted a lábaidat a sok járkálásra a kifutón, a következő hónapunk kemény
lesz – mondta Sara.
- Már várom.
Hiányzik, hogy dolgozzak – vigyorodtam el, míg Louis hitetlenül megrázta a
fejét.
- Képtelen vagyok
felfogni, hogyan örülhet valaki ennyire annak, hogy visszamehet dolgozni –
cüccögött a barna hajú kék szemű, mire csak megforgattam a szemeimet, aztán
nyelvet öltöttem rá.
Vacsorakor
teletömtem magam minden félével, ezért a hányinger jött rám, mikor Sara kihozta
Liam tortáját. Noha ezt senkivel nem osztottam meg, és nem is utasítottam
vissza a sütit, egy újjal sem értem hozzá, hiszen biztosan a vécé fölött
kötöttem volna ki.
- Na, mi az Palmer,
nem csúszik már a torta? – kérdezte vigyorogva Harry.
- A-a – ráztam meg a
fejem, miközben az asztal alatt észrevétlenül végig simítottam gömbölyödő
pocakomon. – Tele vagyok, már nem bírok enni, köszönöm.
- Hűha, ilyet sem
éltem még meg, Palmer visszautasítja az édességet – motyogta Sara, mire
megforgattam a szemeimet, ő pedig egy vigyorral ajándékozott meg. Előre
hajoltam a poharamért, amiben víz és pár jégkocka volt, hogy hidegen tartsa,
majd kortyoltam egyet belőle. Sara ráncolt homlokkal nézett rám, mégis egy
ideig nem szólalt meg, mivel tele volt a szája. – Egész este csak vizet ittál,
mi van Palm, Niall máris befenyített? – kérdezte, amit nevetés követett.
- Nem, de meg van
kötve a kezem – válaszoltam, aztán Niallre pillantottam, aki szintén
elvigyorodott, majd hátra dőlt és a kezét a hasamra csúsztatta. Tudtam, hogy alig
várta, hogy elmondjuk, így úgy döntöttem, nem húzom tovább az időt, meg nem
kellett, hogy valamelyikőjük kiszúrja.
- Mi az, hogy meg
van kötve a kezed? – kérdezte Liam, én pedig elmosolyodtam és az alsó ajkamba
haraptam, míg visszaraktam a poharat az asztalra.
- Hát, úgy ahogy
mondom. Erm, valaki tényleg nem hagyja, hogy igyak, de az nem Niall… -
motyogtam, és végig pillantottam rajtuk, de egyikőjük arca sem árulkodott túl
nagy megvilágosodásokról. Mindinkább mindannyian furán meredtek rám.
- Miről beszélsz? –
kérdezte Sara, miközben lenyalta a villáját, aztán visszarakta a tányérjába.
- Körülbelül egy
négy hónapos kis szörnyetegről, aki nem engedi, hogy alkoholt fogyasszak, plusz
úgy teleettem magam miatta, hogy jelenleg a torta látványától is felfordul a
gyomrom – mondtam lassan, miközben hátrébb toltam magam a székkel az asztaltól,
hiszen számítottam a harmadik világháború kitörésére. Sara nagyon ki fog
akadni, amiért nem mondtam el neki.
Az összes evőeszköz
megállt a levegőben, mindenki megállt a rágásban és hirtelenjében csend lett.
Felváltva váltattam közöttük a tekintetemet, és mindenki döbbent arcába
ütköztem.
- Ugye, nem azt
akarod mondani, hogy… - kezdte Sara, de aztán félbe maradt a mondata közepén és
nagy szemekkel bámult rám.
- Ó, de – simogattam
továbbra is a hasamat, miközben már fájt a szám, annyira vigyorogtam.
- Na, ne már srácok,
annyira vakok vagytok, majd kiszúrja a szemeteket! – szólalt meg végre Niall,
és ő is hátrébb tolta magát az asztaltól. – Duh, javaslom egy szemorvos
felkeresését mindannyiótoknak.
- Ne már Niall,
azért elég jól elrejtettem, nem? Különben is mindben van alkohol, ne várd, hogy
egyenesen lássanak – kuncogtam.
- Te jó ég –
suttogta Sara.
- Terhes vagy? –
kérdezte őszinte döbbentséggel a hangjában Louis.
- Dong, dong, dong
túl sokáig vártál a válasszal Tommo – ingatta csüggedten a fejét Niall.
- Édes istenem! –
kiáltott fel Sara, aztán már is talpon volt, mire én is, hiszen tudtam, hogy
képes lenne felborítani, ha ültemben ugrott volna rám.
- Tudom, oké? –
visítottam én is, aztán másodpercek alatt a karjaim között volt és szorosan
öleltem magamhoz. Annyira megkönnyebbültem, hogy végre tudtak róla és nem kell
többet titkolóznunk, vagy takargatnom magam.
- Menjetek a fenébe!
– nevette el magát Louis, és fél szemmel láttam, ahogy átölelte Niallt.
Hirtelenjében olyan
hangzavar lett, ami azelőtt is volt, hogy elmondtuk volna, hogy kicsi csöppség
lapul a hasamban. Sara úgy szorított magához, hogy könnyek gyülekeztek a
szemeimbe, amik aztán ki is csordultak a helyéről, és tudtam, hogy ezt is a
kisbabámnak köszönhetem, hiszen a feje tetejére állítja az érzelmeimet. Mikor
aztán Sara is megrázkódott a karjaim között, jöttem rá, hogy ő is sír és ezért
nekem is jobban kellett. Te jó ég, azt se tudom mikor láttam utoljára Sarat
sírni, erre tessék, egyetlen egy mondat, egyetlen egy tényező, egy pici
csöppség kell ahhoz, hogy megríkassam. Oh, édes, drága, egyetlen barátnőm…
- Nem hiszem el,
hogy idáig eltitkoltad – zokogta a fülembe, én pedig az ajkamba haraptam és lehunytam
a szemeimet.
- Haragszol? –
kérdeztem.
- Viccelsz? – tolt el
magától, és ezzel együtt letörölte a könnyeit, mire én is így tettem. –
Kibaszottul viccelsz velem, ugye? – sipította, mire elnevettem magam, ő pedig
újra magához húzott. – Ezt mégis hogy
képzelted? És… te jó ég – tolt el újra magától, és láttam rajta, hogy lassan
kezdett neki összeállni a kép. Eközben muszáj volt átadnia Daniellenek, aki
egyik lábáról a másikról dülöngélve várta, hogy Sara elengedjen, és mikor ez
megtörtént, szintén a nyakamba vetette magát.
- Oh Palmer, annyira
örülök nektek, gratulálok – suttogta a fülembe.
- Köszönöm – mondtam
mosolyogva, aztán erősebben szorítottam magamhoz, majd nyomtam egy puszit az
arcára, mire elengedett volna.
- Nem hiszem el, a
kicsi Palmer anyuka lesz – bukkant fel következőként Louis vigyorgó feje, én
pedig elnevettem magam és a karjaimat a nyaka köré fontam. – Gratulálok –
kapott az ölébe, és megpörgetett egyszer, mire újra kuncognom kellett.
- Köszönjük – ahogy kimondtam,
máris Harry karjai között voltam.
- Oh, oh, tényleg
bök a hasad – nevetett a fülembe. – Gratulálok Palmer. Annyira örülök nektek –
nyomott egy puszit az arcomra.
- Ha nem lenne
ennyire temperamentumos barátnőm, hidd el, hogy tőlem is kapnátok, de azt
hiszem, ő elintézi – vigyorgott Liam, mire hátra hajtva a fejem felnevettem és
végül megöleltem őt is. Tökéletesen igaza volt, mire végeztünk a
gratulációkkal, szerintem Sara ezer halált halt szívinfarktus, idegösszeomlás
és oxigén hiány miatt.
- Mutasd a pocakod –
tört újra utat magának, aztán a kezeit rögtön oda simította, mire a ruha
kirajzolta a körvonalait. – Ezt nem hiszem el – rázta meg a fejét hitetlenül,
miközben újra folytak a könnyei, mire a kezeimet az arcára raktam és letöröltem
azokat.
- Basszus, hogy
tudtátok idáig eltitkolni? Ez egyáltalán nem kicsi – tátotta el a száját Louis,
aztán egyszerre ezer kéz volt a hasamon, míg Niall a derekamat ölelte át, és
nekem támaszkodott hátulról.
- Hát nem volt
könnyű – sóhajtott és eközben a lehelete a nyakamat csiklandozta.
- Nagyon nem –
fűztem hozzá és jelentőség teljesen Sarara néztem.
- Nem hatsz meg
ezzel a nézéssel! Nem is merek rákérdezni, mióta titkolod előlem! – csattant fel,
én pedig elvigyorodtam. Végül mind visszaültünk az asztal körére, és egyszerre
öt magyarázatot váró szempár meredt ránk.
- Szerintem sem
akarod tudni – válaszoltam Sara előző mondatára.
- Halljam!
- Hát…
- Már három hetesen
tudta, hogy terhes – közölte Niall, én pedig ledöbbenve néztem rá, mire ő csak
bocsánatkérően elmosolyodott és nyomott egy puszit az arcomra.
- Palmer Olivia Ton- argh! – visította Sara, mi pedig felnevettünk. – Miért nem mondtad el? –
kérdezte letörten.
- Oh, baby, ne
haragudj, de tudod a tizenkettedik hét előtt nem szokták elkiabálni és csak
Niall meg anya tud róla. Szóval ti vagytok az elsők, akik értesültök róla!
- Azt hiszed,
érdekel? Július, június… május óta titkolod? – kérdezte tátott szájjal, én
pedig félve bólintottam. – Azt a rohadt-
- Ne haragudj – biggyesztettem
le a számat. – De tényleg nem tudott róla más!
- Basszus Palmer.
Egész idő alatt… És te… Te eljátszottad, hogy részeg vagy a leánybúcsúdon?
- Oh, Oscar díjas
alakítás – sóhajtottam fel, mire a többiek felnevettek.
- És én még azt
hittem ismerlek! – fakadt ki legjobb barátnőm.
- Sara, kérlek, ne
fújd fel ennyire – könyörögtem.
- Igen, inkább mondd
már el, hogy derült ki! – sürgetett Louis.
- Hát csak úgy
megéreztem.
- Megérezted? –
kérdezett vissza Liam, én pedig bólintottam egyet.
- Aha – bólintottam újra
mosolyogva. – Öltözködtem és akkor a tükörben a hasamra néztem és akkor csak
úgy éreztem, hogy valami nem oké. És akkor aztán rosszul is voltam, mire rögtön
mentem a nőgyógyászhoz.
- Akkor nem is
csináltál előtte tesztet? – kérdezte Danielle.
- Nem – ráztam a
fejem. – Nem akartam azzal húzni az időt, szóval rögtön az orvoshoz mentem.
- És akkor már három
hetes voltál? – kérdezte Harry, én pedig újra bólintottam. – Aztán meg rohantam
anyához.
- Anyudnak mondtad
előbb és nem Niallnek? – kérdezte döbbenten Liam.
- Hát igen, mert
Niall dolgozott és… nem akartam ilyet csak úgy a stúdióba berontva közölni.
Szóval előbb anyának mondtam el.
- De aztán rögtön
Niallnek, nem? – kérdezte Louis.
- Aha – bólintottam és
Niallre néztem, aki megrázta a fejét. Tudtam, hogy megint arra gondolt, mikor
nem jött haza időben a megbeszélt randinkra, mikor elakartam mondani neki. De
erről a többieknek nem kellett tudniuk.
- És mikorra vagy
kiírva? – kérdezte Dani.
- Január nyolc.
- Nem hiszem el,
hogy egész végig nem szóltál róla – mondta újra Sara.
- Aw, Sara, ne haragudj,
kérlek, oké? Csak úgy beszéltük meg, hogy majd az esküvő után elmondjuk.
- Azóta eltelt két
hét – vágott közbe.
- Tudom, és igazad
van, de most mindent elmondok! Sőt – ültem fel, aztán a táskám után nyúltam,
ami a szék karfáján lógott. Előhúztam a határidőnaplómba csúsztatott fényképet,
aztán feléjük nyújtottam. – Itt még csak egy hónapos volt – mondtam, miközben
Sara elvette és rögtön mindenki odahajolt. Elképesztően boldoggá tett, hogy a
kicsi csöppségünk ilyen szerethető emberek közé fog megszületni, és hogy már
most hogy imádta őt mindenki. És még öt hónap van előttünk.