Halihalloo,
oiii egy kis időugrás történt a részben.:3 Akár csak a mai rész Lanelben ez a fejezet is elég zsúfolt. Komolyan fogalmam sincs, hogyan tudom a részeket így összeidőzíteni, de valahogyan mindig sikerül.:D Aw szerintem elég édes rész lett, úgy hogy remélem nektek is tetszeni fog!^^ Oh és mielőtt még elfelejteném, innentől kezdve tíz rész plusz egy epilógus van már csak hátra.:) Jó olvasást! Xx♥
2017. április 28., Péntek, Los Angeles |
PALMER TONKIN
Három hónap elteltével...
Édes
csókokra ébredtem, amiket Niall az arcomon, a nyakamon és a vállamon hintetett
el. Szemeim még csukva voltak, noha a szám már fülig ért az arcomon.
Felnyújtottam a kezeimet, miközben megfeszítettem a testemet alatta, és
elnyomtam egy ásítást. Mikor kinyújtóztattam magamat, a kezeimet Niall nyaka
köré fontam és átöleltem őt, míg egyik lábamat felvezettem meztelen combján, és
a derekára kulcsoltam, a sarkamat pedig a gerincére nyomtam, pontosan az
alsónadrágjának a korca fölött. Egy halk sóhaj szökött ki a számon, ahogy
továbbra is kényeztetett az édes puszikkal, totál ellazultnak éreztem magam és
a mellkasomban hirtelen újra dagadni kezdett az érzés, hogy mennyire szeretem
is őt. Néha körülírni sem tudom.
Szája
felkalandozott a nyakamról az államra, végül a szám sarkába, és végre a számra
nyomta az övét. Ujjaimat rögtön barna tincsei közé csúsztattam és azokkal
játszottam, miközben lustán csókoltam neki vissza és élveztem a közelségét.
Testével rám ereszkedett, férfiasságát a medence csontomnál éreztem nekem feszülni. A
lábamat szorosabban fontam a dereka köré, miközben mosolyogva elváltam tőle és
pislogva néztem rá.
-
Hm, jó reggelt – vigyorogtam. – Jól aludtál? – kérdeztem, aztán az alsó ajkamba
haraptam, hogy elnyomjam a kislányos kuncogásomat, ami készült feltörni
belőlem. Máskor mindig levesz a lábamról, ha érzem, Niall mennyire beindult
rám, most valahogy mégis mulatságosnak találtam; talán mert volt egy olyan
érzésem, hogy csak azért ébresztett fel, hogy könnyíthessen magán.
-
Én? A legjobban – mormogta a bőrömbe, miközben továbbra is csókolgatott. – Na
és te?
-
Én is jól aludtam – sóhajtottam és csukott szemekkel élveztem puha ajkait az
arcomon.
-
Palmer? – morogta újra, én pedig válaszul felhümmögtem. – Boldog szülinapot –
húzódott el tőlem és vigyorogva nézett rám, én pedig kicsit meglepetten
pislogtam vissza rá, aztán éreztem, ahogy a fejembe tódult a vér és elpirultam.
– Csak nem elfelejtkeztél a saját szülinapodról?
-
Hát, te vontad el a figyelmemet máris korán reggel – mormogtam pironkodva, ő
pedig újra lehajolt hozzám és egy szűzies csókot nyomott a számra.
-
Oh, igen? Szóval, elvonom a figyelmed? Hmm – mormogta, miközben a száját tovább
vitte az állam vonalán, aztán megszívta az érzékeny részt a fülem mögött, mire
egy meglepett nyögés csúszott ki a számon. – Nocsak, nocsak – morogta
elégedetten, én pedig az alsó ajkamba haraptam és a kezeimet a tarkójára
raktam.
-
Niall Horan, ha kimered szívni a nyakamat…
-
Akkor mi lesz? – húzódott el tőlem, arcán egy roppant szemtelen vigyor ült,
amiért egyszerűen odavoltam. – Mondd csak, mit teszel velem? – gúnyolódott, én
pedig a nevetésemet visszatartva finoman a vállára csaptam.
-
Tudod mit? Majd este kiszívhatod. De annál hamarabb nem – alkudoztam.
-
Tetszenek a terveid az esténkre – vigyorgott kajánul, én pedig újra elpirultam,
de az arcomon nekem is egy vigyor terült el.
-
Szeretek előre tervezgetni… - válaszoltam mosolyogva.
-
Szeretem, hogy használod azt a kis okos fejedet – nyomott egy puszit a
homlokomra. – De most szeretném inkább átadni az első ajándékodat – vigyorgott
rám és egy pár pillanatig egymás szemeibe néztünk, majd lebukott a takaró alá,
mire nevetve felvisítottam, ő pedig az ujjait a csípőmbe vájta és visszanyomott
a matracba.
-
Csináltam neked sütit – mondta, amint leértünk a konyhába, majd már elő is vett
egy tányért a hűtőből, aztán elém rakta a pulton, én pedig szájtátva meredtem a
kis muffinokra, melyeknek a tetejére betűk voltak festve cukormázzal. Összesen
tizenöt darab muffin a „Happy B-Day Palm ♥” felirattal.
- Ezt mégis mikor
csináltad? – kérdeztem döbbenten, az ő arcán pedig egy szégyenlős mosoly terült
el.
- Tegnap
éjszaka. Miután elaludtál lejöttem és megsütöttem őket, Lady pedig társaságot
nyújtott – mondta.
- Aw, de édes
vagy! Nagyon köszönöm! – csusszantam le a székről, aztán máris megkerültem a
pultot és a nyakába vetettem magam. – Szeretlek – suttogtam a fülébe, aztán egy
hosszú csókot nyomtam a szájára.
- Nagyon
szívesen. Remélem ízleni is fog.
- Várj!
Mielőtt még ennénk belőle, hagy fotózzam le – váltam el tőle, aztán a telefonom
után nyúltam és magam felé húztam a tányért. Miután készítettem róla egy fotót,
elvettem a szívecskés muffint, míg ő a P betűset és egymást nézve haraptunk
bele. Az íze persze isteni volt, nem is kellett külön reggelit készítenünk,
hiszen kettő-három muffinnal és egy bögre tejjel tökéletesen tele lett a
gyomrunk. Ezután Niall elkapott és addig kínzott, amíg bele nem mentem, hogy
selfiezzünk. Csak nem kismilliót készített rólunk, Ladyvel, aztán megint csak
kettőnkről. Minden egyes fotóért oda voltam, imádtam, ahogyan a kamerába
vigyorgott, vagy, ahogy rám nézett, és ahogy nevetett, mikor az oldalát
csiklandoztam.
Tisztában
voltam vele, hogy Niall leszervezett valami kisebb parti féleséget, noha nem
szólt róla egy szót sem, ahogy arról sem beszélt, hogy hova megyünk és mikor.
Mikor aztán dél körül feltápászkodott mellőlem a kanapéról és a seggemre
csapott, majd azt parancsolta, hogy induljak el öltözködni, egy izgatott vigyorral
tettem, amit mondott. Kíváncsi voltam, hogy hova megyünk és mit fogunk
csinálni, de mielőtt elkezdhettem volna kérdezősködni magamra is hagyott a
szobámban.
- Mindegy mit
veszek fel? – kiáltottam el magamat, miközben az ablakhoz mentem és kinéztem
rajta. A nap vakítóan csillant meg a medencében lévő víznek a tükrén, az ég
színtiszta kék volt és egy felhő sem volt rajta.
- Igen –
kiáltotta vissza, úgy hogy megvontam a vállam és a gardróbba mentem. Nem
kellett sokat gondolkodnom, rögtön megakadt a szemem a fekete ruhán, melyért
oda meg vissza voltam és azóta vártam rá, hogy újra felvegyem, mióta legutóbb
hordtam. Levetkőztem, aztán a fekete csipke bugyira felhúztam a ruhát, aminek a
vége bő volt, így csiklandozta a lábszáramat. A fekete és vastag anyag mely a
melleimet és a fenekemet takarta és éppen az alatt végződött, úgy feszült meg
rajtam, ahogy pontosan kellett, míg a ruha többi része puhán omlott a kezeimre
és a lábaimra. Miután végig néztem magamon a tükörben, és lesimítottam a ruhát,
kifésültem a hajamat, majd magamhoz vettem egy hajgumit és csináltam egy kisebb
kontyot a fejem tetejére, hogy maradjon még hajam, ami viszont szabadon lógva
terülhet el a vállamon. Megigazítottam a nyakamban lógó N betűs nyakláncot,
utána pedig felraktam egy vastagabb fekete chokert és néhány gyűrűt az ujjamra.
A sminkemet egyáltalán nem vittem túlzásba, sőt szinte nem is vittem fel az
arcomra semmi mást a napi rutinomat körbeölelő krémek és napolajon kívül. Raktam
még egy pár fülbevalót a fülembe, aztán újra végig néztem magamon, és
kiválasztottam egy fekete csizmát, amire nem igazán füllett a fogam, de muszáj
voltam azt felvenni, hiszen semmi más nem passzolt volna az outfitemhez.
Kivéve, ha mezítláb lennék.
- Hogy állsz? –
kiáltotta el magát újra.
- Mindjárt
készen vagyok.
- Ez esetben…
- sétált be Niall és amint összetalálkozott a tekintetünk, rögtön meg is állt a
beszélésben. Kissé tátott szájjal nézett rajtam végig, mire én újra
lepillantottam magamra, aztán elpirultam és egyik kezemmel átöleltem magamat.
- Mi az? –
kérdeztem szégyenlősen, míg ő csak közelebb sétált hozzám, majd újra megállt
előttem.
- Woah… hű…
elképesztően gyönyörű vagy… mármint. Azt a mindenit. Rohadt egy mázlista vagyok
– nevette el magát, míg egyik kezét a derekamra csúsztatta, miközben másik még
mindig maga mögött pihent. Újra elpirultam, ő pedig szélesen mosolyogva hozzám
hajolt és egy csókot lehelt az ajkaimra. – Hoztam neked valamit, amit szeretnék
odaadni mielőtt, elindulnánk – suttogta mosolyogva az ajkaimtól pár
centiméterre, aztán elhúzódott a fejével tőlem. – Boldog születésnapot – vette elő
a kis dobozkát, ami eddig tényleg a háta mögött rejtegetett. Elakadt a
lélegzetem, mikor lepillantottam a fehér bőrrel bevont négyzet alakú dobozra,
aminek a tetején ezüsttel Cartier felirat díszelgett és egy szalaggal volt
átkötve. Az alsó ajkamba mélyesztettem a fogamat, amint a kezem után nyúlt és a
tenyerembe fektette a dobozt. Felnéztem az arcára, a gyönyörű kék szempárba,
ami az én kékjeimbe bámult vissza. Szépen ívelt vékony ajkai a világ
leggyönyörűbb mosolyává húzódtak, megcsillantatva fehér fogait. Én is
elmosolyodtam, aztán mély lélegzetet vettem, míg lelöktem a masnit a dobozról,
aztán felnyitottam azt. A vékony ezüst, vagy fehérarany karkötőbe egy táncoló
pár volt belefűzve, a nő ruhája apró pici gyémántkövekkel volt kirakva, tőlük
úgy egy ujjnyi távolságba mindkét irányban két apró szívecske zárta a sort. A
lánc vékony volt, elegáns, és elképesztően gyönyörű. Tudtam, hogy a pár mi
vagyunk, minket ábrázol, pontosan, úgy ahogyan ezt Niall is énekelni szokta a
nekem írt dalában. Könnyek szöktek a szemembe, és mielőtt észbe kaphattam
volna, már ki is buggyantak a helyükről. Niall elvette a kezét a derekamról, de
csak, hogy az arcomra tudja fektetni a másik tenyerével együtt. Hüvelykujjaival
letörölte a könnyeimet, míg én mosolyogva pillantottam fel rá.
- Ez gyönyörű.
Köszönöm – suttogtam, aztán újra lepillantottam a karkötőre, majd végig
simítottam az ujjammal a medálon. Niall kivette a dobozból és felrakta a jobb
kezemre, aztán azt megfogva simított rajta ő is végig, majd nézett fel újra
rám.
- Örülök, hogy
tetszik, habár megsiratni semmiféleképpen nem akartalak. Szeretlek –
mosolygott, aztán megcsókolt, én pedig hagytam, hogy újra meg újra elvesszek az
ölelésében. - Készen vagy?
Mehetünk? – kérdezte, miután elvállt tőlem és megcirógatta az arcomat.
- Még kell egy
táska, amibe összepakolhatok… - akartam volna elfordulni, de ő nem hagyta,
elkapta a csípőmet és mindkét kezével visszafordított maga elé.
- Arra nem
lesz szükség – mosolygott. – Gyere.
- Na de Niall,
még cipő sincs rajtam…
- Nem is kell –
mosolygott rejtélyesen, szemeiben megcsillant a huncutság, amiért annyira, de
annyira oda vagyok. Hagytam, hogy összekulcsolja az ujjainkat és kihúzzon a
gardróbból, majd a szobámból, végül le az emeletről. Elakadt a lélegzetem,
mikor a nappaliban a terasz ajtón keresztül megpillantottam a barátaimat, akik
mind felsorakoztak a kertben és csak ránk vártak.
- Meglepetés!
Boldog szülinapot! – kiáltották mind egyszerre, amint kiértünk a terasz ajtón
keresztül, mire elnevettem magam és erősen próbáltam visszatartani újra kikívánkozó
könnyeimet. Itt volt mindenki. A srácok, Danielle, Freddie, Brian és Zayn,
valamint a legjobb barátnőim Sara, Romee, Josephine, Jasmine, Gigi, Bella,
Stella és Kendall. Danielle kutyái már vígan játszottak Ladyvel mögöttük.
Nevetve
közéjük vetettem magam, azt se tudom ki ölelt kicsodát, a lényeg az volt, hogy
próbáltam mindenkihez odaférni, persze ez lehetetlen volt. Egyik ölelésből
adtak a másikba, miközben mindenki elmondta a jó kívánságait és adott egy-egy
puszit.
- Hű, most
aztán megleptetek – motyogtam nevetve, míg visszabújtam Niall karja közé, aki
csak elégedetten vigyorgott. Végig néztem a kerten, rögtön mellettünk a
teraszon az asztal tele volt rakva ételekkel, valamint elővarázsoltak még egy
asztalt, további székekkel, hogy mindenki elférjen majd. A fűben jó pár
héliumos lufi repült, melyek nehezékekkel voltak a földhöz rögzítve. A becenevemet
rakták ki belőle Palm, valamint két kettes dülöngélt jobbra balra a kellemes szellőnek
köszönhetően. A ház sarkában további lufik voltak elszórva, melyek arany és
ezüsttel voltak beborítva. A hatalmas tölgyfa tetején égősor lógott, de még nem
volt meggyújtva, hiszen túlságosan is világos volt még hozzá.
- Pft, pedig
azt hittem, hogy Palmer rá fog jönni miben mesterkedsz – címezte a mondatát
Louis Niall felé, mire ő egy szemforgatással lereagálta, mi pedig mind
felnevettünk. Ezután persze ellettem szakítva Niall mellől, és hol a lányokkal
beszélgettünk, hol pedig Louisval ugrattuk egymást. Freddie is eléggé sokat
volt nálam, imádtam a kissrácot, olyan édesen vigyorgott és kacagott rám, hogy
képes lettem volna felzabálni.
Úgy beebédeltünk
mindannyian, hogy miután besötétedett, ha lett volna se ettünk volna vacsorát.
Én személy szerint totálisan telítődtem a sok finomsággal, amiket Niall rendelt
és hozatott, valamint maradt egy csomó nassolni való és persze az italok is
rendesen fogytak. Alkonyatkor aztán felkapcsolta Niall az égősorokat és minden
annyira jól nézett ki, hogy totálisan odavoltam kilátásért. Meg a barátaimért,
akik mind eljöttek és szebbé varázsolták a napomat. És Niallért. Aki lerendezte
az egészet, meglepett ezzel a gyönyörű karkötővel és az édes süteményekkel,
amiből már egy darab sem maradt. Aki nap, mint nap a szeretetével halmoz el és
ezért hálásabb már nem is lehetnék.
- Oké, mi
kezdjük a lányokkal az ajándékozást – pattant fel egyszer csak Sara.
- Oh, ne már,
az miért nem elég, hogy eljöttetek és velem töltitek a napot? – nyávogtam, mire
egyszerre több csúnya pillantást is kaptam.
- Oh, csak
fogd be szülinapos – hurrogott le Sara, aztán előhozta a házból, a hatalmas
táskát. – Basszus ez iszonyú nehéz, segítene valaki? – nyögött fel, mire Liam
máris a segítségére ugrott és elém vonszolták a táskát.
- Mi a… -
tátottam el a számat.
- Sht! –
pisszegett le Sara, míg Danielle vigyorogva elvette a kezemből Freddiet.
- Oh,
jesszuska, alig várom, hogy meglásd! – tapsikolt Josephine, én pedig
felnevettem a többiekkel és megráztam a fejemet. Végig pillantottam a
barátnőimen, aztán szétnyitottam a táskát és kihúztam belőle a rózsaszín
papírt, amivel elvolt takarva a szemeim elől. Ezután kis könyvek tömkelege
csúszott a látókörömbe, én pedig a homlokomat ráncolva nyúltam bele és húztam
ki az elsőt, ami a kezeim közé akadt.
- Boldog
születésnapot te album mániás! – nevetett rám Stella és Kendall, hiszen a könyv
elején ők voltak rajta velem együtt. Tátott szájjal nyitottam ki a könyvet, és
lapoztam az első oldalra, ahol Kendall szép írása tárult elém. Még egyszer boldog
szülinapot kívántak és elmondták, mennyire szeretnek, és hogy mennyire örülnek,
amiért a barátnőjüknek tudhatnak engem. Jó nézegetést kívántak a fényképekhez,
én pedig rögtön tovább lapozgattam. Mint kiderült, mindannyióuktól külön
albumokat kaptam, amiket megtöltöttek rengeteg fényképpel és emlékkel.
Rendesen sírtam már, mikor kihúztam a táskából még négy könyvet. Volt egy külön Saratól, hiszen vele annyi képem és emlékem volt, hogy egy egyedüli albumot megtudott velük tölteni, ha nem többet. Ugyanez volt a helyzet Romeeval, tehát tőle is egy külön albumot kaptam, míg Josephine és Jasminetól egy közöset, ahogyan Gigitől és Bellatól is. Rengeteg fénykép, rengeteg élmény és rengeteg mondat, valamint viccek voltak feljegyezve a képek alatt, vagy a könyv elején illetve végén. Körülöttem mindenki nevetett, míg én alig bírtam kordában tartani az érzelmeimet. Az albumok gyönyörűek voltak tele felejthetetlen emlékekkel, amik most már biztosan nem fognak feledésbe merülni. Hiszen külön albumjaim vannak róluk, te jó ég! Fogalmam sincs mivel érdemeltem ki ezeket a barátokat.
Rendesen sírtam már, mikor kihúztam a táskából még négy könyvet. Volt egy külön Saratól, hiszen vele annyi képem és emlékem volt, hogy egy egyedüli albumot megtudott velük tölteni, ha nem többet. Ugyanez volt a helyzet Romeeval, tehát tőle is egy külön albumot kaptam, míg Josephine és Jasminetól egy közöset, ahogyan Gigitől és Bellatól is. Rengeteg fénykép, rengeteg élmény és rengeteg mondat, valamint viccek voltak feljegyezve a képek alatt, vagy a könyv elején illetve végén. Körülöttem mindenki nevetett, míg én alig bírtam kordában tartani az érzelmeimet. Az albumok gyönyörűek voltak tele felejthetetlen emlékekkel, amik most már biztosan nem fognak feledésbe merülni. Hiszen külön albumjaim vannak róluk, te jó ég! Fogalmam sincs mivel érdemeltem ki ezeket a barátokat.
Hatalmas volt
a hangzavar, mindenki beszélgetett és nevetgélt mindenkivel, én még mindig
kapkodtam a fejemet az albumok és fotók között, mire végül aztán Gigi rávett,
hogy talán egyesével nézzem meg őket. Niall és Danielle valahogy eltűntek
mellőlem, így Gigi és Bella fogott közre, mivel éppen az ő, vagyis a mi
albumunkat nézegettem. A fejemet felkaptam, mikor a többiek hűházni és uh –zgatni
kezdtek, és elkerekedett szemekkel meredtem a hatalmas fehér ezüst dobozra,
melynek a tetején egy hatalmas masni díszelgett és Niall cipelt felém. Mögötte
Harry és Liam kezében további dobozok voltak, én pedig elszörnyedve meredtem
rájuk. Addig nem is láttam, míg Niall le nem helyezte elém a nagy dobozt a
földre, hogy pici szabályos lyukak vannak a tetejébe fúrva. Hirtelenjében csend
lett, így kutya nyüszítést lehetett hallani, végül egy bizonytalan ugatást,
mire felkaptam a fejemet és Ladyék felé néztem. Már ők is álltak és minket
néztek felhúzott fülekkel.
Felnéztem
Niallre, aki egy hatalmas vigyorral nézett vissza rám. Mikor a kutya megint felvakkantott
a dobozban, rögtön a masni után nyúltam, aztán szinte letéptem a dobozról. A
dobozban egy apró barna göndör szőrű csöppség ült, aki nyüszítve nézett fel
ránk.
- Oh, istenem –
nyúltam be érte és óvatosan a kezembe vettem a kiskutyát, aki csak nézett rám a
nagy
szemeivel.
- Boldog
szülinapot baby – vigyorgott Niall.
- De ho-,
mié-, mik-, Niall mi a fene? – a hangom megemelkedett pár oktávval, miközben a
kiskutyát tartottam az ölemben és cirógattam a fejét. Ekkor már Lady és Dani
kutyái is mellettünk voltak, akiket Louis, Niall és Sara fogtak vissza.
- Édes istenem,
de édes! – kiáltott fel Sara.
- Miniatűr
labradoodle, kisfiú, öt hetes – magyarázta vigyorogva Niall, miközben Ladyt
ölelgette.
- Végre
Palmer, van egy kutyád, amit nevezhetsz kiskutyádnak, hiszen az is! – sóhajtott
fel Sara, mire próbáltam rámeredni csúnyán, de nevetnem kellett a kijelentésén,
ahogy a többieknek is.
- Aw, nem
hiszem el – fordítottam magam felé a csöppséget. – Hát, szia, édesem – cirógattam,
ő pedig elégedetten nyüszített az ölemben és nyomta a fejét még jobban a kezem
felé.
- Mi lesz a
neve? – kérdezte izgatottan Danielle, mire felnéztem Niallre.
- Ötlet? –
kérdeztem szélesen vigyorogva.
- Tate – vágta
rá szinte azonnal. – Igazából nekem attól a pillanattól kezdve Tate volt, hogy
a tenyésztőnél az ölembe kucorodott, úgy hogy…
- Tökéletes –
suttogtam újra lepillantva legújabb családtagunkra, Tatere.
Ez ismét nagyon édes rész lett! ♥♥♥♥
VálaszTörlésNiall annyira imádni való! És a kiskutya! ♥♥♥♥ Imádom! ♥♥♥♥
Várom a következő fejezetet! ♥♥♥
Niall imádnivaló, kiskutyával meg még jobban.:3 Örülök, hogy tetszett!^^ Xx♥
Törlés