Halihalloo,
napi cukiság Niallel és Hollyval az élen. Szintén egy rész, amiben a srácok is mind jelen vannak és együtt mulatják az időt. :3 Remélem tetszeni fog, ne felejtsetek el a rész alján visszajelezni!:) Jó olvasást! Xx♥
NIALL HORAN
Reggel a mellettem
lévő mocorgásra ébredtem fel. Az erős fény még mindig bántotta a szemeimet, de
már egyáltalán nem izgatott, mert nagyjából megszoktam. Pislognom kellett
párat, mire normálisan láttam, és az első, amit megpillantottam az Holly
aranyos vigyora volt. Én is elmosolyodtam, aztán a fejemet közelebb raktam az
övéhez és a kezemmel végig simítottam a hátán.
- Szia – suttogtam
mosolyogva.
- Szia – suttogta
vissza.
- Régóta fent vagy?
– kérdeztem, ő pedig válaszul megrázta a fejét.
- Niall? Pisilnem kell.
- Hát akkor menjünk
– ültem fel, de a kezeimmel közben még magam mögött támaszkodtam, hiszen
hirtelen megszédültem és a fejem is lüktetni kezdett. Megvártam, míg elmúlik a
szédülés, közben Holly kimászott az ágyból és előttem állva nézett rám. Rá
mosolyogtam, közben pedig jót derültem kócos haján, ami össze-vissza állt a
fején. Kimentünk pisilni, aztán fogat és arcot is mostunk, majd az ölemben
cipelve őt indultunk ki a nappaliba. – Jól aludtál?
- Igen – bólogatott.
- Csinálunk
reggelit?
- Igeen!
- Mit szeretnél
enni?
- Palacsintát! –
vigyorgott édesen.
- Rendben, akkor
csinálunk palacsintát – vigyorogtam én is vissza rá, majd leültettem a konyha
pultra. – Ugye nem esel le innen?
- A-a – rázta a
fejét, én pedig nyomtam egy puszit a homlokára, aztán a hűtőhöz mentem és
elkezdtem kipakolni belőle a reggelihez való dolgokat. – Mikor jön anya? –
kérdezte hirtelen.
- Nem tudom Holly.
Írok neki üzenetet, oké? Miért, már nem szeretnél nálunk maradni? – kérdeztem
kicsit letörten.
- Deee! Csak
kérdeztem.
- Akkor jó –
mosolyogtam rá. – Mi lenne, ha ma berendeznénk a szobádat? Elmehetnénk ágyat
venni. Meg festéket. És kifestenénk a szobádat.
- Pirosra!
- Igen, pirosra –
kuncogtam. – Na, mit szólsz?
- Jó. Majd én is
festhetek?
- Hm, meglátjuk. A
festéknek elég erős szaga van és egy ilyen kicsi lánynak azt nem nagyon szabad
belélegeznie – nyomtam újra puszi a fejére, aztán mellé álltam és vettem le egy
tálat a szekrényből.
- De miért?
- Mert
egészségtelen.
- Segíthetek én is?
- A palacsintában?
Persze! Üljünk le az asztalhoz és együtt felütjük a tojásokat, rendben? –
vettem le a pultról, aztán mindent magamhoz véve kimentünk az asztalhoz.
Leültem a székre, őt pedig az ölembe ültettem, aztán együtt elkezdtük
megcsinálni a palacsinta tésztáját. Miután készen lettünk vele, egy kicsit
beraktuk a hűtőbe pihenni, közben pedig megterítettünk és elővettük az
édességet, amit majd a palacsintára kenünk. Utána Hollyt újra a konyha pultra ültettem és
mindketten mohón falni kezdtük az áfonyát a műanyag dobozból, közben pedig
beszélgettünk.
- Jó reggelt! –
szólt egyszer csak hirtelen mögülünk Palmer, mire a kezemet megtámasztottam
Holly mellett és hátra néztem a barátnőmre.
- Szia – mosolyodtam
el, aztán vissza is fordultam Holly felé, miközben újabb szemeket vettem a
dobozból. Pár másodperc múlva Palmer már mellettünk állt, egyik kezét a
derekamra csúsztatta, aztán a fejét a vállamra hajtotta.
- Most ébredtél fel?
– nyomtam egy puszit a fejére, miközben ő Holly arcát simogatta a kezével.
- Aha – csent ő is
egy darab áfonyát, én pedig az utolsó kettőt Holly felé nyújtottam a
tenyeremen. Mosolyogva elvette és gyorsan be is kapta őket. – Jól aludtál
Holly? – kérdezte, Holly pedig hevesen bólogatni kezdett, aztán mosolyogva
kinyújtotta a mancsait Palmer felé és átölelte őt, amint Palm odahajolt hozzá.
Mosolyogva figyeltem őket, aztán el léptem Holls elől és kidobtam a kukába az
üres műanyagot. – Akkor máskor is fogsz nálunk aludni? – kérdezte Palmer újra.
- Igen. Niall azt
mondta, pirosra festjük a szobámat! – közölte vele izgatottan, én pedig újra
elővettem a tésztát a hűtőből.
- Woah, tényleg? –
kihallottam Palmer hangjából, hogy meglepődött, én pedig kuncogva vállat
vontam, aztán a tállal a kezemben feléjük fordultam.
- Az én kis
Piroskámnak, mindent – kuncogtam, aztán nyomtam egy puszit Palmer homlokára és
elővettem egy serpenyőt. – Ma jó lenne, ha be is tudnánk vásárolni és ki is
tudnánk festeni, mert holnap úgyis repülünk el, aztán mire visszajövünk,
megszárad majd a festék meg minden. Utána pedig berendezhetjük a szobáját.
- Oké, persze, ha
akarod. Akkor látom ti, csináljátok a reggelit, én pedig rendet rakok a
nappaliban.
- A bőröndömet már
tegnap bepakoltad, nem?
- Még nem végeztem,
megcsinálom akkor azt is.
- Köszi –
csücsörítettem felé, mire mosolyogva megállt mellettem és adott egy csókot.
- Vennünk kell két
széket, egyet ide a konyhába, egyet meg a fürdőszobába, hogy ne mindig a pulton
üljön. Félek, hogy leesel baby – emelte le a pultról és lerakta a földre.
- De nem esek le! Én
is szeretnék segíteni Niallnek! – tiltakozott, mire Palm újra felültette
mellém.
- De akkor ne
mocorogj! – nyomott egy puszit a fejére, majd kiindult, mi pedig belecsorgattuk
a tésztát a serpenyőbe.
Közösen
megreggeliztünk, aztán felöltöztünk, közben pedig beszéltem Alexával, és
elkértem tőle Hollyt mára is. Persze, mondtam neki, hogy átjöhet hozzánk, meg
hogy vásárolni készülünk menni, és hogy valószínűleg később a srácok is jönnek,
de nem tudtam rávenni őt, hogy eljöjjön. Arra hivatkozott, hogy úgyis van pár
elintézni valója, úgy hogy azokat ma megcsinálja, utána pedig beszélt Hollyval
is, végül leraktuk a telefont. Palmer elvitte felöltözni Hollyt, amíg én
elmosogattam a konyhában, aztán utánuk mentem a hálóba, hogy én is felöltözzek.
Addigra már Holly kék hosszú ujjú felsőben, alján fodrokkal és farmerban ült az
ágyon, miközben Palm félmeztelenül turkált a szekrényében. Farmer volt feszes
lábain, felül pedig még csak melltartót viselt, a haja, mint mindig egy
rendezetlen kontyba volt fogva. Mellé settenkedtem, közben pedig szemem
sarkából láttam, ahogy Holly fentebb mászik az ágyunkon és a nyusziját keresi.
Kezeimet Palmer csupasz bőrére csúsztattam, mire megugrott, aztán szégyellősen
mosolyogva pillantott rám, majd mögém Hollyra, mielőtt megcsókoltam volna.
Átkarolta a nyakam és beletúrt a hajamba, utána viszont szinte rögtön eltolt
magától, mire döbbenten néztem rá.
- Itt van Holly –
suttogta elpirulva, aztán újra mögém pillantott, én pedig csak hozzá hajoltam
és egy csókot nyomtam az arcára.
- Tudom – mormogtam
a bőrébe, miközben ajkaimmal felfelé haladtam a homlokára. Szégyellősen
mosolygott még mindig, mikor elhúzódtam tőle, én pedig vigyorogva kezdtem
kutakodni szintén ruha után.
- Palm, befonod a
hajam? – kérdezte Holly.
- Miért, az nem volt
jó, ahogy én tegnap befontam? – kérdeztem a számat biggyesztve, mire Holly
csilingelően felkuncogott.
- De igen, csak
Palmer szebben csinálja – mondta, én pedig szomorúan néztem rá, mire tovább
kuncogott.
- Igen befonom, vidd
ki a táskádat és vegyél elő kis hajgumikat. Én viszem a fésűt – mondta neki,
aztán becsukta a szekrényajtót, miután magára húzott egy fekete garbót, mely
nem volt elég hosszú, így még mindig láttam ingerlően barna bőrét a csípőjén.
Mindketten magamra hagytak a gondolataimmal a szobában, úgy hogy miután én is felöltöztem,
kimentem utánuk. Beültem Palmer mögé, aztán elkezdtem kihúzni a hajgumit a
kontyából, miközben ő már Holly haját fonta.
- Héj, mit csinálsz?
- Befonom a hajadat
– mormogtam és aztán fonni is kezdtem a barna tincseit, miután megfésültem
őket.
Brian értünk jött,
majd el is indultunk egy bútorbolt felé. Út közben csörgött a telefonom, ezért
elszakadtam Palmertől és Hollytól és kihalásztam a zsebemből a készüléket. A
kijelzőn Harry neve állt.
- Jó reggelt! –
köszöntöttem jó kedvűen.
- ’Reggelt.
- Mi újság?
Fejfájás? – érdeklődtem mosolyogva.
- Van – nyögött fel.
– Mindenkinek van. Nektek?
- Csak nekem –
feleltem mosolyogva. – Később átjöttök? Szeretném kifesteni Holly szobáját és
kéne a segítség.
- Aha, persze.
- Most még
vásárolunk, úgy hogy majd üzenek, ha gyertek.
- Oké. Én edzeni
megyek Liammel.
- Rendben. Később –
mondtam, aztán már ki is nyomtam és visszacsúsztattam a telefont a zsebembe. –
Harry volt az – tájékoztattam Palmert, ő pedig csak bólintott válaszul.
A délelőttünk hamar
eltelt a boltokban, rengeteget nevettünk Hollyn, aki vigyorogva produkálta
magát és tovább szórakoztatott minket. Egy kicsit mindketten megilletődtünk, mikor
rajongók állták utunkat, és Palmer volt az, aki habozás nélkül rávágta, hogy
Holly a keresztlánya. Ezután én át is adtam őt Palmnak, hogy tudjak váltani pár
szót a lányokkal, akik kedvesek voltak és többször is elmondták, hogy Holls
mennyire édes. Mire elmentek egy fültől-fülig érő vigyor ült a fejemen és bár
pontosan nem tudtam megmondani, hogy miért vigyorogtam ennyire idiótán, azért
mégis volt pár sejtésem. Talán mert örültem neki, amiért kedvelik a lányomat?
Mert nem kezdenek balhézni, vagy nem szidják őt és Palmert sem? Oké, mondjuk,
ki tudna egy ilyen tüneményre bárki is bármilyen csúnyaságot mondani? Mondjuk véleményem
szerint Palmerben sincs semmilyen belekötni való, de hát én ezt valószínűleg
soha nem is fogom rendesen megérteni.
Tapéta mellett
döntöttünk végül, már csak azért is, mert a piros alapon, apró fehér pöttyös
nagyon tetszett mindhármunknak, és hamarabb is megleszünk vele, mint a
festéssel. A bútorokat kiválasztottuk és meg is vettük, és majd kiszállítják
őket, ha visszatértünk Londonból. A bútor üzlet után, természetesen utunk egy
játékboltba vezetett, és miután szerencsésen kiszabadultunk onnan – néhány új
játékszerrel gazdagodva –, hazaindultunk. Otthon aztán Holly az új játékaival
játszott, míg én a tapétázáshoz készültem elő és vártam a fiúkat, Palmer pedig
ebédet kezdett csinálni.
- Sziasztok! –
hallottam Palmer hangját az előszobából, gyanítom, hogy megjöttek a fiúk, így
hát én is kiindultam.
- Micsoda illatok –
vigyorgott Harry Palmerre, aki éppen átölelte őt.
- Csakis nektek –
válaszolt kuncogva Palm.
- Sziasztok –
pacsiztam le Harryvel, aztán pedig a többiekkel.
- Szia, prücsök. Mit
játszol? – telepedett le Hazz rögtön Holly mellé a földre, amint beértünk a
nappaliba.
- Hát ezzel –
mutatta szégyellősen Holly, aztán felnézett rám, miközben én mosolyogva
letelepedtem a fotelbe. – Most kaptam.
- Játszhatok veled?
– kérdezte Harry, Holly pedig bólintott és elkezdte mutogatni neki, hogy mit
csináljon. Az egész tulajdonképpen egy társasjáték szerűség volt, annyi
különbséggel, hogy Holly egyedül is tudott vele játszani és nem kellettek hozzá
felnőttek. Sokkal, nyugodtabb szívvel vettem meg neki ezt, mint bármilyen
Barbie babát, hiszen ezzel még fejleszti is magát. Persze, tudom, minden
lánynak fontosak a babák, különösen ilyen időszakban, de tisztában vagyok vele,
hogy van már neki egy tucat otthon, úgy hogy jobbnak láttam ezt.
- Basszus, nekem még
mindig fáj a fejem, pedig edzeni is voltunk – nyögött fel Liam, míg
letelepedett a kanapéra és hátra hajtotta a fejét.
- Mert rendesen az
üveg aljára néztél tesó – nevettem fel.
- És elég sok
mindent elcsacsogtál részegen – fűzte hozzá Palm mosolyogva, miközben leült a
térdeimre, én pedig hátrébb húztam az ölemben és a dereka köré fontam a
karjaimat. Homlokomat a hátának döntöttem, aztán nyomtam oda egy puszit, közben
pedig vártam, hogy lentebb csússzon az ölemben, hogy a nyakához férhessek és
ott is elszórhassak pár ártatlan csókot. De ez nem történt meg, így a számat
biggyesztve dugtam elő a fejemet mögüle és próbáltam újra bekapcsolódni a
beszélgetésbe.
- Miket? – kérdezte
riadtan Liam, mire Palm felkuncogott, Louis pedig a homlokát ráncolva jártatta
a tekintetét kettejük között.
- Miket csacsogott?
Én nem emlékszem semmire.
- Hát persze, mert
te sem voltál éppen a legjózanabb állapotodban. De az a lényeg, hogy én
megjegyeztem – vigyorgott Palmer sejtelmesen Liamre, mire ő elpirult.
- Sajnos én sem
emlékszem semmire, de szerintem Palmer szívesen megosztja velünk.
- Na, ne szemétkedj
– kuncogott fel Palm, miközben a hasamba könyökölt finoman, én pedig
feljajgattam, mintha tényleg annyira fájt volna. Mindenesetre ez Palmert még
jobban kuncogásra késztette, amiért rendesen virult a fejem.
- Ne már Palmer,
gyerünk, ne kéresd magad! Áruld el miket mondott Liam – könyörgött Louis is,
míg Danielle erre csak a szemeit forgatta és meglökte Louis vállát.
- Nah, ti hibátok,
amiért nem emlékeztek rá. Akkor nem is kell róla tudnotok. Szerintem Liamnek is
éppen elég az, hogy én tudok róla.
- Ah, jesszusom –
morogta Liam a tenyereibe, ahová elrejtette az arcát, mi pedig felnevettünk.
- Palmeeer –
noszogatta Louis a barátnőmet. – Mondd, el kérlek.
- A-a – kuncogott,
aztán a fejét Hollyék felé fordította. Harry annyira eljátszott vele, hogy
fogalma sem volt, miről beszélgetünk. Kis idő után végül rávettem a srácokat –
és saját magam is, de erről senkinek sem kell tudnia –, hogy feltápászkodjunk
és elkezdjük a szoba tapétázását, míg Palmer és Danielle kint maradtak a
nappaliban Hollyval, vagyis Palmer tovább főzött, Dani pedig átvette Harry
helyét a játékban, miközben beszélgettek.
- Na, akkor le van
minden beszélve Valentin napra? – kérdezte Louis, amint becsukódott mögöttem az
ajtó, én pedig egy pillanatig nem tudtam, hogy miről beszél, aztán persze
leesett. A meglepetésem, amit Palmernek szántam. Vagyis csak egy része.
- Aha, még tegnap
elintéztem mindent – bólogattam vigyorogva. – A dal meg fog jelenni.
- Nagyot fogsz
szólni tesó – mosolygott Harry. – A rajongók meg fognak őrülni.
- Hát remélem –
vakartam meg a tarkóm. – Na, kezdjünk neki ennek, mert sose leszünk készen.
A tapétázás persze
abba maradt, hiszen már ebédidő volt és éhesek voltunk, valamint a kaja is
készen lett. Palmer kávét főzött szorgosan a konyhában, miután megebédeltünk,
míg mi a kanapén ültünk és a hasunkat simogattuk, annyira tele lettünk.
Mármint, nem szó szerint, de én szívesen simogattam volna a hasamat. Palmer
nagyon jól tud főzni.
Holly mellettem ült
a kanapén és szintén teli pocakkal az oldalamnak dőlve nézett Liamre és
Harryre, akik szórakoztak vele és a talpát csiklandozták, ami miatt Holly
mindig felkuncogott vagy visított. Imádtam a kuncogását. Annyira bájos hang
volt, csak nem, mint Palmeré. Hihetetlen mennyire szerettem ezt a két
nőszemélyt, és ha belegondolok, hogy pár hónappal ezelőtt még egyiküket sem
ismertem és magányosan éltem az életem, beleborzongok. Most már el sem tudnám
képzelni, milyen lenne nélkülük. Talán, ha Hollyt ismertem volna meg előbb, és
nem Palmert, lehet sosem jöttünk volna össze. Vagy ha Palmer nem dönt úgy azzal
az okos fejével, hogy éjszaka egyedül sétálgatni indul a tengerparton. Még
mindig bosszant, ha belegondolok, hogy mi minden történhetett volna, ha nem
lettem volna ott. És még mindig nem tudom elhinni, hogy Palmer hogy lehetetett
ilyen felelőtlen. De végül is a felelőtlensége miatt szerettem belé. Ő pedig
belém.
Észre se vettem,
mikor visszaért a kávékkal, csak mikor már letelepedett mellém, szintén egy
bögrével a kezében. Oldalra fordítottam a fejem, hogy ráláthassak, hatalmas kék
szemeivel, amiket úgy szeretek, ő is engem vizslatott. Mosolyogva kortyolt
egyet a kávéból, aztán kicsit oldalra biccentette a fejét, mintha azt kérdezné,
hogy miért nézem. Én is elmosolyodtam, aztán megráztam a fejem és nyomtam egy
puszit a homlokára. Hirtelen minden porcikám az érintése és csókjai után
kiáltozott, és legyűrhetetlen vágyat éreztem az iránt, hogy egy kicsit
kettesben legyünk és összebújjunk. Figyeltem, amint még egyet kortyolt a barna
italból, aztán amint lenyelte azt, és még mielőtt a száját újra a fehér
bögréhez nyomhatta volna, már előre is dőltem, hogy megcsókolhassam.
Szégyellősen mosolygott rám, mikor elhúzódtam tőle, közben a kezével
megcirógatta az arcomat, mire lehunytam a szemeimet és a tenyerébe döntöttem a
fejemet. A világ összes pénzéért nem cseréltem volna el ezt a pillanatot
senkivel.
Aww...
VálaszTörlésEz nagyon édes rész lett! Még mindig imádom a kis csapatot! <3 <3 <3
Várom a következő részt! <3 <3 <3
Huh, akkor jó.:3 Xx♥
Törlés