51 - Kis csöppség

Halihalloo,

és megint időbeli ugrás, ezúttal viszont sokkal nagyobb, mint legutóbb.:) Oii kíváncsi vagyok, mit szóltok a részben történtekhez.:3 Mindenképpen kommenteljetek, hogy tudjam kit mennyire lepett meg a cselekmény!! Wattpadon indult egy új blogom, melynek a főszereplője Harry, gondoltam megosztom veletek, hátha van egy pár közöttetek, akiket érdekel. ;) És mielőtt még elfelejteném; a szombati rész lehet csúszni fog vasárnapra, mert holnap elutazok és fogalmam sincs, hogy szombaton lesz -e esélyem felrakni a részt.:) Jó olvasást! Xx♥

2020. május 06., Szerda, New York

PALMER TONKIN

Három év elteltével…

Az ébresztő órám pontban ébresztett reggel nyolckor. Egyedül voltam az ágyban, ami egyáltalán nem lepett meg, mindinkább elszomorított. Kikászálódtam a meleg vackomból és rögtön a fürdőszoba felé vettem az irányt. Miután elvégeztem a dolgomat, kiindultam a nappaliba annak a reményében, hogy Niallt majd ott találom, esetleg a konyhában, de persze sehol sem volt. Egy sms várt tőle a telefonomon, mint ahogy szinte minden reggel. Már a stúdióban volt, nem tudja, mikor jön, szeret. Unottan nyomtam be a kávéfőzőn a közepes adag gombot, már válaszra se méltattam vőlegényemet, hiszen hetek óta így megy ez. Felkel, mielőtt én felkelnék, és általában akkor esik haza, mikor lefeküdnék. Délutánjait általában rohangálva tölti, minden második napon Hollyért megy az iskolába, elhozza őt, hazaviszi hozzájuk, megeteti, megtanul vele, aztán elviszi szertornára, vissza megy a stúdióba és két óra múlva újra érte megy, majd hazaviszi Alexához. Nem is tudom, mikor volt az utolsó közös programunk, azt se tudom, mikor beszélgettem Niallel utoljára pár percnél tovább, arra pedig végképp nem emlékszem, mikor bújtunk össze nyugisan kettesben és fogyasztottunk el egy palack bort. Eléggé belelendült a dalírásba és a banda még mindig ugyanúgy a csúcson van, mint néhány évvel ezelőtt. Niall ezek mellett a golfklubját is irányítja, és rengeteg időt fordít Hollyra. Én pedig mostanában valahogy kimaradtam a képből. Persze, nem haragszom érte, hiszen dolgoznia muszáj, Hollynak pedig szüksége van az édesapjára, hiszen napról napra egyre nagyobb lesz. El sem hiszem, hogy két nappal ezelőtt volt a hatodik születésnapja, amit majd a hétvégén tervezünk megünnepelni.

Elvettem a forró bögrét a kávéfőző alól, mikor a kávé készen lett, az eljegyzési gyűrűm, ami az ujjamon pihent, hangosan koccant a pohár falának. Elmosolyodtam az emlékre, mikor is pár hónappal ezelőtt Niall

térdre ereszkedett előttem Mexikóban, és megkérte a kezem. Ugyanabban a lakosztályban, ahol anno megkérdezte, leszek –e a barátnője. Lady akkor is ott volt velünk, másik kiskutyánkkal, Tatetel, aki huszonkettedik születésnapomra érkezett. És én ugyanúgy igent mondtam neki, mint pár évvel ezelőtt, mikor eggyel fentebb szintre emeltük a kapcsolatunkat. Ugyanannyira, ha nem jobban szeretem Niallt, mint évekkel ezelőtt, és az, hogy velem kívánja leélni élete hátralévő részét, mindig könnyeket csal a szemeimbe. Az esküvő témáját egy időre még félretoltuk, és ezzel akkor teljesen rendben is voltam, most már viszont azt kívánom, hogy bárcsak újra felmerülne kettőnk között a téma. Mondjuk, ha még beszélni is alig beszélünk egymással, nem tudom, hogyan kellene újra az esküvőnkön gondolkoznunk.

A bögrémmel és a telefonommal foglaltam helyet a kanapén, míg két kiskutyám mellém ugrott és mindketten melegítettek tovább két oldalról. Ahogy lenyomtam a telefonomon a középső gombot, felvillant a képernyő és egy közös kép tárult elém, melyen Holly, Niall és én voltam. Niall születésnapja volt, amit itt ünnepeltünk meg nálunk a srácokkal és Hollyval, valamint Alexával. Mindketten nevetünk a képen Hollyn, aki csak szélesen vigyorogva nyomja az ujját a tortába és úgy pillant a süteményre, mint valami valóságos főnyereményre. Tény és való, hogy a hasát az apjától örökölte. A kép láttán eszembe ötlik a nap, mikor Holly totál természetességgel szólította Niallt apának, aki kis híján sírt örömében. Innentől pedig már nem volt sok hátra, hogy megtudja az egész világ is, hogy Holly ereiben Niall vére csörgedezik. Igazából az egész egy véletlen során derült ki. Niall videóra vette, ahogy Holly flickezik az edzőteremben, miközben azt mondta a videóban, hogy mutasd meg apának, hogy mit tanultál. Niall olyan büszke volt rá, hogy rögtön kiposztolta a videót, így a nagy titok lelepleződött én pedig közutálat tárgya lettem. Próbáltam nem foglalkozni a sok unatkozó rajongóval, akik azt állították, hogy kitúrtam Alexát és befurakodtam a helyére, de azért az sem ment olyan könnyen. Niall ki is akadt erre egy interjúban, persze mondhatott ő bármit is, a rajongók nem hittek neki vagy inkább nem akartak hinni neki. De minden csoda három napig tart, és egy idő után leszálltak rólam is. Szegény Danielle és Louis kerültek témába, és az esküvőjük, melyet közel egy éve tartottak Los Angelesben. Gyönyörű szertartás volt, szűk körű és meghitt. Azt hiszem ez adhatott egy löketet Niallnek ahhoz, hogy megkérje a kezemet. Noha ezt sosem mondta, így visszagondolva talán tényleg így történt.

És ha már a fiúknál tartunk, ne felejtkezzünk el Liamről és a legjobb barátnőmről, akik végül hosszas nyűglődés után összejöttek és azóta is boldog párkapcsolatban élnek. Liam és Sara rendkívül furcsa párost alkotnak, de talán éppen ezért illenek egymáshoz annyira. Rengeteget vitáztak és makacskodtak kapcsolatuk elején, többször is szakítottak, de végül aztán mindig egymásra találtak. Utolsó szakításuk már jó ideje volt, szeretném hinni, hogy megtalálták a lelki békéjüket, de tudom, hogy így van és nagyon boldogok együtt.

Harry még nem találta meg igaz szerelmét, noha sokáig úgy hittük, hogy így volt, a lány végül átverte és ott hagyta őt. Az egész mindössze nem történt régen, azt hiszem, Harry most inkább kiélvezi a singlek életét és nem törekszik a nagy ő megtalálására.

És nem utolsó sorban, azt hiszem muszáj megemlítenem Alexát, aki újra megtalálta a szerelmét Walter Fields mellett. A férfi egy rendőr, kedves és jó képű és a tenyerén hordozza Alexát. Örülök, hogy egymásra találtak, hiszen Alexa is megérdemelt már valakit, aki szerette őt, ráadásul Walter tényleg egy jó srác és nem hiszem, hogy egy olyan hamar végződne a kapcsolatuk. Egyébként Holly kedveli Waltert, és Walter is jól kijön vele, úgy hogy ők is rendben vannak.

Miután kiderült, hogy Chase Mitchell a féltestvérem, egy ideig mosolyszünet volt a családban, végül aztán nem bírtam tovább és én voltam az első, aki megenyhült. Megbocsájtottam apának, aki addig nem hagyott minket békén, míg végül meg nem törtem. Amúgy sem szerettem volna sokáig rosszban lenni vele, de végül beláttam, hogy anyu már egyáltalán nem haragszik rá, ezért nekem sem kellene. És miután újra szent a béke volt mindenki között, végül Chase is elkezdhetett beilleszkedni a családunkba.

Nyugodtan elfogyasztottam a kávémat, reggelizni viszont nem reggeliztem, mert nem voltam éhes. Készülődni kezdtem, mert tízre már bent kellett lennem a városban egy fotózáson. Egy farmernadrágot rángattam magamra, miközben a tükörből magamat mustráltam. A szemem megakadt a hasamon, mely furcsa mód kemény volt és a kockáimat sem láttam sehol. Hűha, híztam volna? El kell kezdenem újra edzeni, járni. Mostanában rengeteget dolgoztam és ezért az étkezésem is változó volt, ráadásul nem mindig a legegészségesebb dolgokat tömtem magamba. Arra viszont nem gondoltam volna, hogy felszedek pár kilót, hiszen mint már említettem, mellette keményen dolgoztam és nem szoktam csak úgy felesleges kilókat felszedni. Közelebb álltam a tükörhöz és többször is végig mértem magam, de a hasamon kívül minden stimmelt, úgy hogy lehet tényleg csak felszedtem pár kilót. Vagyis csak ezt próbáltam magamnak sürgősen bebeszélni. Ugyanis nem tudtam kiverni a fejemből azt a furcsa érzést, ami belém költözött, akárhányszor csak a hasamra pillantottam. Valami más volt, valami, amire nem tudtam rájönni, hogy mi az. Mindkét tenyeremet a köldököm köré simítottam és végig tapogattam a hasamat, aztán, mint a derült égből a villámcsapás villant be előttem egy kép. Egy kép egy apró csecsemőről, aki talán a pocakomban lehet.

Hirtelen pánik tört rám, de muszáj volt lenyugtatnom magamat, mielőtt még a bolhából elefántot csináltam volna. Kizárt, hogy terhes legyek, rendszeresen szedem a fogamzásgátlót és a havi ciklusom is mindig időben megjelenik. Vagy mégsem?

Remegő kezekkel nyúltam a telefonom után, ami az ágyon pihent és az ajkamat rágcsálva oldottam fel azt, majd léptem a naptárba. Hónap eleje volt, tehát azt jelentette, hogy legalább még egy hét múlva fog megjönni. A ciklusommal minden rendben, ahogy a hasammal is. Nem vagyok terhes és nem is növekszik egy pici baba a pocakomban. Mindössze csak felszedtem pár kilót. Megeshet még velem is, attól függetlenül, hogy modell vagyok. Ennek kell lennie. Más dolog szóba sem jöhet.

*

Talán egy órája tartott a fotózás, mikor hirtelen rosszul lettem, és muszáj volt leülnöm. Szédültem és rázott a hideg, aztán hányingerem lett és miközben egy vécé előtt kucorogva epét hánytam – tekintve, hogy nem reggeliztem semmit, mivel nem volt étvágyam – újra rám tört a fura érzés és a pánik. Nem lehet véletlen egybeesés, hogy először magamat bámulom a tükörben, aztán rám tör az érzés, hogy terhes vagyok, majd rosszullét és hányás miatt hazaküldenek a munkából.

Egy ideig csak ültem a kocsiban, melyet nem mellesleg egy pár évvel ezelőtt kaptam Nialltől születésnapomra. Brian hivatalosan is szakmát váltott és a testőröm lett, a sofőröm helyett. Ezért Niall rögtön vett is két kocsit, egyet nekem, egyet pedig magának. Míg ő maradt a szeretett fekete Range Roverjénél, addig én egy fehér Audit kaptam, amiért odáig vagyok, és nagyon szeretem. 
Jót tett a hűvös levegő, ami az ablakon át áradt befelé a mélygarázsban. A hányingerem elmúlt, noha nem éreztem jobban magamat. Tudtam, hogy orvoshoz kellene mennem, de féltem elindulni. Mi van, ha tényleg terhes vagyok? Ha tényleg ráéreztem és egy pici csöppség növekedik a hasamban? Nem lehet még gyerekünk, még annyira fiatalok vagyunk, ráadásul Niall folyamatosan dolgozik, új dalok, albumok, és turnék, míg én egyre keresettebb és keresettebb vagyok a szakmámban. Ráadásul nem érzem még magam készen az anyaságra. Igaz, Niall remek apja Hollynak, de én nem tudom, milyen felelősség szülőnek lenni. Most töltöttem be a huszonötöt, az év végén meg kell erősítenem a szerződésemet a Victoria’s Secretnél és aláírni egy újat. Nem lehetek terhes, hiszen szedem azt az átkozott gyógyszert! Basszus, basszus, basszus. Lehet tényleg, hogy egy magzat van a hasamban? Egy picike magzat, a gyerekünk Niallel?

Megráztam a fejemet a céllal, hogy azzal rendbe tudom szedni a gondolataimat. Muszáj lehűtenem magam, nem szabad rögtön pánikba esnem. Most elindítom a kocsit, elfurikázok a nőgyógyászom rendelőjéhez és ő majd pontot rak a dolog végére. Vagy nem.

Hamarabb megérkeztem a menta színű épület elé, mint azt hittem. Miután leparkoltam, megfogtam a táskámat és kiszálltam az autómból. Lezártam, majd a kocsi kulcsot a táskámba süllyesztve az épület felé indultam. A recepción azt mondták, hogy várnom kell, mivel időpont nélkül jöttem, úgy hogy idegesen leroskadtam egy műanyag székre és az előttem lévő fal óráját szuggerálva vártam. És vártam és vártam, majd egy teljes óra után végre tudott fogadni a doktornő az ebédszünete előtt.

- Hálásan köszönöm, hogy fogadni tudott – ráztam vele kezet, aztán le is ültem a kipárnázott székre az asztala előtt.

- Mit tehetek önért Palmer? – kérdezte kedvesen, én pedig mély levegőt vettem és meglepődve vettem tudomásul, hogy a doktornő kék szemei semmiből előbújt nyugalmat idézett elő bennem. Jól ismertem már őt, hozzá járt anya is, ő állapította meg azt is, hogy rákos és ellátott minket rengeteg tanáccsal, valamint ő segítette világra Hollyt is. Talán ezért nyugodtam meg, mert már jól ismert és tudtam, hogy nála jó kezekben leszek.

- Ma reggel volt egy különös érzésem, miközben a tükör előtt álltam. Sokat edzek, vagy legalábbis edzettem, ezért eléggé csodálkozva vettem észre, hogy a kockáim… odalettek. Sőt, a hasam kemény és annyira furcsa. Először azt hittem, hogy híztam, mert mostanában sokat dolgoztam és nem ügyeltem arra, hogy mit és mikor eszek. De aztán valahogy eszembe ötlött, hogy mi van… szóval, hogy mi van ha, terhes vagyok. És akkor utána néztem a ciklusomnak, ami eddig rendben volt és a naptáram szerint jövő héten kell megjönnie. Valamint a fogamzásgátlót is rendszeresen szedem, úgy hogy végül nem foglalkoztam vele. Elmentem dolgozni, de aztán rosszul lettem és hánytam és haza küldtek, de én ahelyett, hogy hazamentem volna idejöttem, mert… nem hagy nyugodni a gondolat, hogy esetleg terhes lehetek. Szóval, nem vettem tesztet sem és nem is végeztem el egyet sem, hanem gondoltam eljövök, hiszen amúgy is aktuális volt már a látogatásom és megnyugtathat, hogy nem lehetek terhes.

- Értem és, ahhoz, hogy kizárjuk a lehetőséget, mindenképpen el kell végeznie egy tesztet – mondta, majd már kutatni is kezdett egy fiókban, majd előhúzott egy rózsaszín dobozt. Nagyot nyelve néztem a dobozra, és a kis műanyag pohárkára. – Menjen és kérem, hozzon nekem ebbe vizeletmintát – mosolygott rám megnyugtatólag, én pedig remegő kézzel átvettem tőle a műanyag poharat. – A mosdó rögtön itt van az ajtó mögött. Ne idegeskedjen, menni fog – bátorított, én pedig nagyot nyelve felálltam és bólintottam egyet. A táskám fülét szorongatva az egyik kezemben, míg a másikban a pohárkát fogva mentem a vécére. Amint készen voltam, átadtam a doktornőnek a vizeletet, ő pedig már bele is rakta a tesztet. Nagy szemekkel és az ajkamat rágcsálva vártam, hogy történjen valami, hogy a doktornő megszólaljon és közölje velem, hogy az egészet csak bebeszéltem magamnak és nem vagyok terhes. Az ölemben az ujjaimat tördeltem, mely egy rossz szokás, amit Nialltől lestem el. A szívem a mellkasomban olyan hevesen dübögött, hogy azt hittem, kiszakad a helyéről, a szám teljesen kiszáradt és a torkomban keletkezett gombóc nem akart onnan lecsusszanni. Egy örökkévalóságnak tűnt, mire a doktornő felnézett rám és szólásra nyitotta a száját. Most megtudom. Lehet, terhes vagyok. És mi van, ha nem? Basszus, totál belelovalltam magam, mi van, ha közli velem, hogy csak azért voltam reggel rosszul, mert nem reggeliztem semmit és valóban felszedtem pár kilót? Miért érzem magam csalódottnak?

- Nos, ha a teszt nem csal, Palmer, ön valóban várandós – mondta lassan és jól érthetően. Festett ajkai egy barátságos mosolyra húzódtak, én pedig egyszerre éreztem megkönnyebbülést és pánikot. Hát igazam volt. Megéreztem. Tényleg van a pocakomban egy kis csöppség. Niall és az én csöppségem. – A teszt szerint ön a harmadik hétben van, ezért hüvelyi ultrahangot tudunk elvégezni. A normálisan még nem mutatkozna a kicsi – magyarázta, majd felállt, én pedig kábán követtem.

És valóban ott volt. A monitoron a kisbabám. Egészen picike volt, egy ovális alakú foltocska.

- Gratulálok! Remélem nem sokkolta le nagyon a hír. Hiszen megérezte és az anyai ösztönei nem csapták be – mosolygott rám a vizsgálat után, mikor visszamentünk az asztalához. – A baba érkezése január első hetére várható. Itt van néhány prospektus és brosúra, amiket olvasgathat, azon felül már most szeretném, ha neki kezdene egy babvédő vitamin fogyasztásához – magyarázta. – Váltsa ki a gyógyszertárban és minden este igya még egy pohár vízzel. Ezen kívül várom vissza négy héten belül. Akkor már a magzat is nagyobb lesz és megmutathatom önnek rendes ultrahangon is. Azonfelül majd meg kell vizsgálnunk a szívverését és vért is kell vennünk, de ezen még ne törje a fejét. Próbáljon ne sokat stresszelni és szedje mindenképpen a vitamint.

- R-rendben. Nagyon szépen köszönöm – motyogtam, aztán egy meleg mosoly kíséretével megrázta a kezem, én pedig kijöttem a rendelőből. Kótyagos volt a fejem, azt se tudtam mit csináljak, hova menjek. Nem csal az anyai ösztönöm… Te jó ég, anya leszek.

Ösztönösen csúszott a tenyerem a hasamra és cirógatta azt meg. Gyereket várok. Gyerekünk lesz Niallel. Oh, istenem, mégis mit fog szólni hozzá?

Erőt vettem magamon, hiszen a folyosón néhány anyuka megbámult. Hirtelenjében mindenütt terhes nőket láttam. Az egyikük együttérzőleg rám mosolygott, én pedig gyorsan kisiettem az épületből. Beültem a kocsimba, a táskámat az anyósülésre dobtam és előre dőltem a kormányra. Fejemet megtámasztottam a bőrön, míg kezeimmel a fejem mellett markolásztam, végül elengedtem a kormányt és mindkét kezemet újra a hasamra csúsztattam. Gondolkodás nélkül indítottam a motort, kötöttem be magamat és indultam a belváros felé anya fodrász szalonjához.

Az üzlet, mint mindig most is tele volt, anya éppen egy fiatal nőnek a haját festette. Rendeztem a vonásaimat, majd felé siettem és megálltam mellettük.

- Szia anyu, muszáj beszélnünk – mondtam gyorsan.

- Palmer – lepődött meg – édesem, történt valami? – kérdezte, én pedig hevesen bólogatva válaszoltam.

- Tudnánk beszélni, kérlek? – tört meg a hangom, anyunak pedig elkerekedtek a szemei, aztán lerakta az ecsetet az edénybe és körül nézett. Magához intette egy kollégáját, aztán elnézést kért a vendégtől, majd levette a kesztyűt, kézen fogott és hátrahúzott az öltözők felé. Magamra erőltettem egy hamis mosolyt, mikor anyu egyik kollégája éppen kilépett az öltözőből és ránk köszönt. Visszaköszöntem neki, aztán végre kettesben voltunk a teremben.

- Mi a baj? – kérdezte rögtön, aztán lehúzott egy székre, én pedig képtelen voltam visszatartani a könnyeimet. – Palmer megijesztesz, mi történt? – csúsztatta a kezét a vállamra, míg a másikkal még mindig a kezemet fogta.

- Anya, terhes vagyok – suttogtam a szemeibe nézve. Az ő kékjei elkerekedtek, kezét elvette a vállamról és a szájához kapott, én pedig remegve kifújtam a levegőt, aztán letöröltem a könnyeket az arcomról. Annyival könnyebben éreztem magamat, hogy megosztottam vele.

- Palm… ez biztos? – kérdezte óvatosan, én pedig szipogva bólogattam.

- Most jövök a nőgyógyásztól. Három hetes vagyok – suttogtam.

- Oh, édesem – húzott magához, én pedig átöleltem a nyakánál és a fejemet a vállára fektettem. Lehunytam a szemeim, és utat engedtem a könnyeimnek, amik a szemeimet szúrták. – El sem hiszem édesem. Gratulálok – suttogta a fülembe, miközben finoman jobbra és balra dülöngélt velem. – Olyan büszke vagyok rád Palmer – húzódott el tőlem és a kezét az arcomra csúsztatta. – Jól van, semmi baj édesem, ne sírj – mosolyodott el. – Váratlanul ért, igaz?

- Igen – sóhajtottam fel szaggatottan és hagytam anyunak, hogy letörölje a könnyeimet. – Egyáltalán nem volt tervben, még nem is beszéltünk róla Niallel. Mostanában amúgy is keveset beszéltünk, mert állandóan dolgozik és Hollyval van. Nem tudom, mit fog szólni hozzá – remegett meg újra a hangom.

- Édesem, hát mit szólna hozzá? Niall nagyon-nagyon fog örülni neki, emiatt kár idegeskedned. Tudod, hogy imádja Hollyt és ugyanannyira fogja a közös gyereketeket is szeretni, mint őt. Ebben biztos vagyok.