Halihalloo,
újabb Niall szemszög yay:3 Nagyon szépen köszönöm az előző rész alá érkezett kommenteket, nagyon örültem nekik!:) A mai részben nem történik sok minden, viszont még egy kicsit tisztábban láthattok Niall szemszögéből és még jobban bele szerethettek lolz.:3 Remélem mindenkinek jó lett a félévi bizije, és mindenki akinek felvételiznie kellett, sikeresen túlesett rajta.(: Szép hétvégét és jó olvasást! Xx♥
NIALL HORAN
Az út nagyon rövid
volt, alig egy órát, ha repültünk. Mindketten elaludtunk, Palmer feje a
vállamon volt, az én fejemet pedig az ő fejére hajtottam. Kezeink egymáséban,
ujjaink összefonódva pihentek a széles kéztartón és csak akkor vettem észre,
hogy végig így fogtam a kezét, miután Brian felébresztett, mondván, hogy
leszállunk. Próbáltam Palmer övét úgy becsatolni, hogy ne ébresszem fel, de ez
sajnos nem jött össze egy kézzel, miközben a fejét a vállamon pihentette.
- Bocsánat
virágszálam – simítottam végig a másik kezemmel az arcán, utána pedig
kisöpörtem onnan a hajtincseit. – Leszállunk, és beakartalak kötni – suttogtam,
ő pedig kábán bólintott, aztán kivette a kezét az enyémből és bekötötte magát.
Én is gyorsan bekötöttem magam, majd visszaraktam a kezem, jelezve neki, hogy ő
is visszahelyezheti, ha szeretné. Ő pedig nyílván szerette volna, hiszen
ujjainkat újra összefonta. Éreztem, hogy engem néz, így felé fordítottam a
fejem és szemeimet ráemeltem. Ajkain a világ legédesebb mosolya ült, azt hiszem
kezdtem ezt az álmos arcát nagyon megszeretni. Olyan volt, mint egy védtelen,
imádnivaló kölyökkutya.
A repülőteret
problémamentesen és gyorsan tudtuk elhagyni, ami nagy szerencse volt, hiszen
mindketten félig aludtunk még, és ha Brian nem lett volna, aki éberen kivezet
az épületből, szerintem csak körbe és körbe járkáltunk volna. Ekkor már egy
fekete Mercedes várt ránk, egy öltönyös emberrel, akinek a kezében egy tábla
volt, melyen Palmer vezetékneve állt. Átadta a kocsi kulcsokat, aztán mondott
valamit franciául, amit én nem értettem, de Palmer látszólag igen, mert egy
fáradt mosollyal és egy „Merci” –vel válaszolt a tagnak. Brian berakta a
csomagjainkat hátra, miközben mi beültünk az autóba. Palmer rögtön a vállamra
hajtotta a fejét, miután bekötötte magát.
- Bocsánat, hogy
kispárnának használlak – mondta, miközben elnyomott egy ásítást.
- Nyugodtan
használhatsz annak, hidd el, nagyon is örülök neki – suttogtam a hajába, aztán
puszit nyomtam oda, mire ő átkarolta a kezemet a karjával, mintha csak magához
ölelné azt.
Brian beült a volán
mögé, aztán a visszapillantó tükörben hátra pillantott vigyorogva, majd
elindította a kocsit.
- Akkor gondolom
Palmer lakásához – mondta, miközben beövelte magát.
- Mhm, Palmer
Csipkerózsikát játszik – válaszoltam mosolyogva, aztán én is elnyomtam egy
ásítást, majd fejemet az ablak felé fordítottam.
Egy órába telt, mire
megérkeztünk a belvárosba Palmer lakásához, melynek egyáltalán nem örültem,
hiszen Palmert újra fel kellett ébresztenem, és tudom, milyen az, mikor az
ember csak ilyen rövidke órákat szundíthat. A jó hír viszont, hogy Palmernek
csak holnapután kell mennie, dolgozni, így akár végigaludhatja a napot. Miután
Brian segített felvinni a harmadik emeletre a csomagokat, el is ment a közeli
szállodába, mi pedig bementünk a lakásba, mely első benyomásra hasonlított a
milánóira, utána viszont láttam, hogy ez valamivel nagyobb. Volt egy fa lépcső
is, mely az emeletre vezetett. A nappali kicsi volt és egyben volt a konyhában,
otthonosan volt berendezve és akaratlanul is elmosolyodtam, hiszen az egész
Palmer ízlése után üvöltött.
- Nos, itt lennénk
Párizsban – mondta mosolyogva, majd levette a cipőjét és a bőröndjét maga után
behúzva beindult a nappaliba. Követtem a példáját, levettem a cipőt, majd utána
indultam.
- Nagyon otthonos.
Tetszenek ezek a kis lakások – mosolyogtam.
- Értelmetlennek
láttam itt is egy házat venni. Mondjuk ez sem olyan kicsi lakás, de rögtön
beleszerettem, mikor megláttam – mesélte mosolyogva, majd megállt a lépcső
előtt és letolta a bőröndje fogantyúját.
- Várj, majd én
felviszem neked. Elég nehéz.
- Köszi. Úgy érzem,
semmi erőm sincsen. Se a lábaimban, se a kezeimben. Basszus, rohadt fáradt
vagyok – jött rá, én pedig felnevettem, majd megfogtam a bőröndjét és
felindultam vele.
- Nem baj, aludhatsz
egész nap. Még jó, hogy adtak két szabadnapot neked.
- Mhm, én is örülök
neki. Köszi – nyomott puszit az arcomra, mikor leraktam odafent a rövidke
folyosó elején a bőröndöt. Leszaladtam még az enyémért is, majd azokkal
felmentem, aztán bekukkantottam az első nyitott ajtón bal oldalt. Az a sötét
fürdőszobát tárta fel előttem, így hát jobbra néztem, ahol rátaláltam Palmerre.
Mosolyogva beléptem utána a szép szobába, mely teljesen passzolt az egész
lakáshoz. Középen állt egy nagy baldachinos ágy, két oldalt ablakok húzódtak,
bal oldalt egy kis tükrös szekrény állt, jobb oldalt pedig egy sminkes asztal. –
Rakd le nyugodtan a cuccaidat valahova – mondta álomittas hangon, aztán, úgy
ahogy volt, bedőlt az ágyába. Leraktam a bőröndöm a szekrény mellé, majd mivel
nem tudtam mást csinálni, fogtam magam és elkezdtem levetkőzni. Az alsómban és
a hosszú ujjúmban készültem bebújni mellé az ágyba, mikor külön meg is kért rá,
hogy feküdjek mellé, így széles mosollyal tettem eleget kérésének. Rögtön
közelebb csúszott hozzám, de mivel hason feküdt, nem tudott sehogy sem
átölelni. Felé fordultam, aztán nyomtam egy puszit a fejére, majd a kezemet a
hátán hagyva hunytam le a szemeimet.
*
Arra keltem fel,
hogy Palmer kiszáll mellőlem a kényelmes ágyból. A szememet dörzsölve a hátamra
fordultam, majd kinyitottam a szemeim, és rögtön Palmer mosolygós arcába
ütköztem.
- Szia – mosolygott.
– Jól aludtál? – jött az oldalamra, aztán leült a lábam mellé az ágyra.
- Igen – motyogtam
én is mosolyogva. – Te?
- Igen, végre
sikerült egy hosszút aludnom és már nem érzem magam olyan mosott szarnak – nevetett
fel halkan. – Viszont éhen halok. Még nem ettünk ma semmit és már öt óra van.
- Basszus tényleg.
Még ma nem is ettünk semmit.
- Arra gondoltam,
hogy mehetnénk a városba valahova enni? És megkezdhetnénk a városnéző túránkat
is – állt fel, majd a bőröndjéhez sétált, vízszintesbe helyezte, aztán
letérdelt elé.
- Benne vagyok –
ültem fel.
- Szuper! Akkor
rendbe szedem magam, és mehetünk.
Elképesztett Palmer
milyen csinos volt. Percek alatt varázsolt magából elfogadható kinézetet, és
ezzel nem azt akarom mondani, hogy szarul nézett ki mikor felkelt, mert ő
természetesen akkor is csodálatosan festett. Amúgy is említettem már, mennyire
tetszik az álmos arca és kócos haja. Olyankor igazán nagyon gyönyörű. Aztán egy
csettintésre átváltozik egy divatos, roppant szexi nővé, aki képes az egész
világot meghódítani szédítő mosolyával. Hiszen engem is a rajongójává tett. Egy
fekete kötött pulcsi volt rajta, mely eléggé lezser volt, hiszen mindkét
válláról lecsúszott, ezzel hiba mentes, barna bőrét megmutatva. Lábain egy
szakadt farmer volt egy pár csizmával, mely nagyon tetszett. Természetesen
lecseréltem én is a tornacipőimet egy csizmára, ha már rajta is az van, legyen
rajtam is. A haját átfésülte, aztán hagyta eredeti enyhén hullámos állapotában
a vállára hullani, míg az arcára semmilyen sminket nem vitt fel megint, amiért
igazán csodáltam. Manapság minden nő tele nyomja magát mindenféle színezékkel,
csak hogy jobban nézzenek ki, de Palmer nagy ívben tojik erre, ha nincs kedve,
akkor egyszerűen nem sminkel és kész. A fekete kistáskáját vette még magához
indulás előtt, aztán leindultunk az utcára. Úgy döntöttünk, nem zargatjuk
Briant, hagy pihenjen ő is, és majd fogunk egy taxit, valamint úgyis inkább
sétálunk. Be is ültünk egy taxiba, aztán Palmer elmondta a sofőrnek, hogy
vigyen minket az Eiffel toronyhoz, onnan pedig majd sétálunk. Már az ablakból
is mutatott pár dolgot, mely mellett elhaladtunk, de bevallom őszintén, hogy
nem is arra figyeltem olyankor, amit mutatott, hanem őt néztem, milyen boldogan
mosolyog és, hogy mennyire csillognak a szemei. Legszívesebben megcsókoltam
volna, de tudtam, hogy erre egyikünk sem áll készen. Mindössze egyszer
csókoltam meg, de ha több lett volna, se csókoltam volna meg őt itt és most
nyilvánosan. Egyikünk se tudja, mit akarunk a másiktól, hogyan tovább Párizs
után, miután a divatheteknek vége, hova kell neki mennie és hova kell nekem.
Rengeteg dolog vár még ránk, hogy átbeszéljük és bár kicsit tartok mindettől,
mikor eljön az ideje, állok elébe. Azt tudom, hogy szeretnék vele lenni, hogy
szeretném, ha Párizzsal nem érne véget minden. Nem akarom magam becsapni. A
szívem tisztán és érthetően azt súgja, hogy ne engedjem el Palmert. Én pedig
nem is fogom.
- Niall, egyáltalán
nem figyelsz rám – nevetése zökkentett ki a gondolataim közül, és mikor
ráemeltem a tekintetem, éreztem, hogy elpirultam. – Min gondolkoztál? –
kérdezte még mindig kuncogva.
- Bocsánat, csak
elbambultam – kértem szégyellősen elnézést. – Tudod, elég gyakran elvonod a
figyelmem.
- Én? – kérdezett
vissza meglepődve. – Mégis mivel? – nevetett fel.
- Elég csak rád
néznem. A mosolyod például egészen sok gondolatot okoz a fejemben. De ne is
kérdezd miket, mert úgy sem fogom egyiket sem elárulni – húztam magamhoz, aztán
puszit nyomtam a halántékára.
- Ez nem ér, mindig
kíváncsivá teszel az ilyen mondataiddal, aztán nem árulsz el semmit! –
biggyesztett le a száját, én pedig felnevettem.
- Ez igaz, bocsánat
– nyomtam újra puszit a halántékára. – Többet nem csinálom, ígérem – mondtam
vigyorogva.
- Vagy inkább
elmondod, ami engem annyira érdekel. Niall, lécci – nyújtotta el a szót és
hatalmas szemeivel aranyosan pislogott fel rám, miközben ajkait továbbra is
lebiggyesztve hagyta.
- Ah, nem,
akármennyire is aranyos és megható kölyökkutya képet vágsz, nem fogom elárulni
– kuncogtam fel.
- Majd figyeld meg,
hogy egyszer én nyerek – mosolygott rám mindent tudóan, mintha csak éppen most
látta volna, hogy mi fog történni a jövőben.
- Reménykedj csak –
vigyorogtam vissza rá ugyanolyan önelégülten, ahogyan ő tette. Közben pedig
inkább azon nyomban birtokba vettem volna a száját.
Miután kiszálltunk a
taxiból sétálva indultunk meg valamilyen éttermet keresni. Minden figyelmem
lekötötte Palmer, a mondanivalója, a nevetése, az arca, szájának mozgása,
hajának libbenése, éppen ezért észre sem vettem, mikor össze vissza
karisztoltunk Párizs kis utcáin. Az egyik pillanatban még bent voltunk a
turisták kavalkádjában, aztán máris kettesben sétáltunk a macskaköves utakon.
Kisujját az enyémbe akasztotta, és kezünket lóbálva sétáltunk, miközben halkan
beszélgettünk, vagy éppen hangosan nevettünk, ezzel egy kis életet csalva a
rövid utcákba. Palmer egy kis étterembe vitt, mely az ő törzshelye volt, mikor
Párizsban tartózkodott. Az étterem apró volt és hangulatos, valamennyi asztal
üres volt, és csak egy két pár volt rajtunk kívül még bent. Leültünk egy ablak
melletti asztalhoz, és az üvegen kipillantva jó pár ház mögött lehetett még
látni az Eiffel tornyot. Mesekönyvbe illő volt az egész. Levoltam nyűgözve
amiért Palmer egy ilyen szép helyre elhozott, és egyre csak azon gondolkoztam,
hogy hogyan adhatnám neki mindezt vissza.
*
Kissé izgatottan
figyeltem, miközben Palmert sminkelték és a haját szárították. Miután a sminkje
elkészült, belebújt egy fekete flitteres ruhába és egy pár magas sarkú
csizmába, a nyakába akasztottak egy nyakláncot és kisfilm forgatáshoz szükséges
outfitja már készen is volt. Vigyorogva kézen fogott, aztán kihúzott a sok
operatőr után az épületből, majd Párizs egy fő utcájára sétáltunk. Az ég már
korom sötét volt, hiszen olyan tíz, tizenegy körül járhatott az idő. Palmer
nyomott egy puszit az arcomra, mielőtt újra magamra hagyott volna, aztán
odasétált a sminkeshez, aki elvégezte az utolsó simításokat rajta. A kamerák
mögül figyeltem Palmert, aki végig sétált a járdán a zenére, miközben a hajával
játszott. Mikor a hangos zene elindult elég sokan felfigyeltek a forgatagra,
megálltak és Palmert nézték, akinek újra meg újra végig kellett sétálnia a
járdán, hogy minden szögből jól feltudják venni. A fejemen kapucni volt és
napszemüveg a szemeimen, hiába volt korom sötét, nem kellett, hogy a rajongók
kiszúrjanak, aztán eltolják az egész forgatást, ami miatt Palmert szidnák le.
Én eleve el sem akartam jönni, hiszen az egész a nyílt utcán történik, és bárki
bármikor lerohamozhatna minket, úgy, mint valamelyik nap a héten. Bementünk egy
boltba, nem sokkal később pedig tájékoztattak, hogy ötvenesével visítoznak tini
lányok a bolt előtt, és hogy emiatt be kellett zárni az ajtókat. Röstelltem,
hogy Palmert belevittem egy ilyen helyzetbe, ráadásul biztonsági őr és minden
egyéb nélkül, ő viszont biztosított róla, hogy nem történt semmi nagyobb baj.
Ledöbbent, hogy mennyien rohamoztak meg minket egyszerre, ezenfelül viszont más
tényleg nem történt, hiszen amint mi autóval elhajtottunk, azután a rajongók is
eljöttek a bolt elől. Éppen ezért nem akartam ma este elkísérni a forgatásra,
viszont ő elég hatásos módszerekkel meggyőzött arról, hogy jó lenne, ha vele
mennék, én pedig persze nem tudtam nemet mondani.
Vigyorogva
figyeltem, miként ingatja a csípőjét ide- oda, és tudtam, hogy úgy vigyorgok,
mint egy idióta, de nem érdekelt. Palmer rohadt szexi volt, titkos pillantásai
felém pedig csak még jobban megdobogtatták a szívemet a mellkasomban.
Miután felvették a
kisfilmet, autóba ültünk és elindultunk Párizs egyik legdrágább hotelébe, hogy háttért
nyújtson majd a képeken, amiket Palmerről fognak hamarosan készíteni. Közben én
elmentem hozni magunknak kávét, míg ő selyemruhákban pózolt az ágyon állva,
fürdőszobában, ablak előtt és még egy csomó másképpen. Ha akartam volna, se
tudtam volna elaludni, annál jobban foglalkoztatott Palmer. Elképesztően
gyönyörű volt a falatnyi ruhákban, amiket ráadtak, alig pár cérnaszál tartotta
össze az anyagokat, hogy ne hulljon le és tárja fel mindenki előtt napbarnított
testét. Akkor valószínűleg rohadt féltékeny lettem volna, mert már csak ennek a
gondolata is felzaklatott. Néha volt olyan érzésem, miközben őt néztem, hogy
talán már megbánta, hogy erősködött és elhívott magával. Fogalmam sincs miért,
de úgy éreztem, hogy zavarban előttem, amin nem csodálkoznék, hiszen így még
sosem láttam őt, kivéve képeken az instagramján, de hát az teljesen más. Oké,
lehet, hogy az egész helyzetünk nem normális, de erről egyikünk sem tehet. Ő
modell, és lehetetlen elkerülni azt, hogy ne lássam a fehérneműs képeket róla.
Egyikünknek sincs átlagos élete, de hiszem, hogy akkor sem lenne sokkal
egyszerűbb minden, ha nem lennénk hírességek.
Szóval miután tovább
néztem őt, én is zavarba jöttem, így próbáltam többé nem annyira feltűnően
bámulni őt. Semmit sem akartam elsietni, véleményem szerint tökéletes tempóban
haladtunk, és kétlem, hogy ő másképpen gondolná. Nem régóta ismerjük egymást,
és bár már az elején nyilvánvaló volt, hogy imádok vele lenni, nem szerettem
volna rögtön minden érzésemet rázúdítani. Aztán a bizonytalanságom is eléggé
közrejátszott az egészben. Régen volt kapcsolatom, és a legutóbbi is elég
csúnyán végződött, és mondhatnám, hogy nem az én hibámból, nem lenne igaz.
Ugyanannyira hibás voltam én is, mint Alexa és Harry is. De ami történt, az
megtörtént és már nem tudunk ellene semmit sem tenni. És persze már régóta nem
is akarok, mostanra pedig végre lett is rá egy okom, hogy miért ne agyaljak
többet ezen. Az ok pedig természetesen a hosszú barna hajú gyönyörűség volt,
akit Palmernek hívtak, és aki valamilyen oknál fogva ugyanolyan boldog volt, ha
együtt töltöttük az időnket, mint én.
- Hulla fáradt
vagyok – nyögött fel Palmer amint a fejét a vállamra hajtotta az autóban.
- Elhiszem –
simítottam végig a karján és puszit nyomtam a fejére.
- Brian? Te fent
vagy még? – mormogta.
- Persze Palm,
különben mégis hogy jutnánk haza? – nevetett fel. – De nehogy azt hidd, hogy én
nem bújnék szívesen ágyba. De mindjárt hazaérünk.
- Nekem előbb le
kell fürdenem – nyöszörgött Palmer.
- Akkor fürdesz, és
nem tusolsz – ajánlottam fel neki, mire tiltakozásul újabbat nyögött a
nyakamba.
- Ha tusolok, sokkal
gyorsabban megvagyok, mintha egy kád forró vízbe ülnék bele. Ott valószínűleg
el is aludnék.
- Mhm, igaz.
- Ez a cipő teljesen
feltörte a lábamat. Nem bírok talpra állni – emelkedett fel az ölemből, aztán
lehúzta a csizmát a lábairól. Lent hagyta őket a földön, majd a lábait felhúzta
maga alá és visszadőlt rám. Ekkor zörögni kezdett a telefonom a zsebemben, én
pedig a homlokomat ráncolva húztam ki a zsebemből. A kijelzőn Louisval egy
közös képünk volt, így elmosolyodtam aztán Palmerra néztem, aki rögtön rávágta,
hogy vegyem fel nyugodtan, bárki is az. Így hát megnyomtam a zöld karikát és a fülemhez
emeltem a telefonomat.
- Szia, Louis.
- Niall haver,
holnap gyere ki értünk a Paris-Charles-de-Gaulle repülőtérre, tízkor száll le a
gépünk, szóval olyan fél tizenegyre legyél ott.
- Tessék?
- Ja meg szerezz még
két jegyet Palmer utolsó divatbemutatójára.
- Mi Louis miről
beszélsz? – kérdeztem értetlenül.
- Jaj Niall ne
tettesd a hülyét, jó? Örülj, hogy nem haragszom, meg amiért nekem egy szót sem szóltál a
barátnődről!
- Louis ne
szemétkedj már vele! – hallottam a háttérből Danielle nevetését.
- Louis hallgatnod
kéne a barátnődre – vettem el a fülemtől a telefont, aztán átraktam a másikra,
nehogy Louis valami cikit mondjon, amit Palmer is meghallhat.
- Nialler, úgy látom,
komolyan el kell majd beszélgetnünk. Mi az, hogy csak Harryt avatod be? Vagy
Liam is benne volt és csak engem hagytatok ki?
- Louis, senkit nem
avattam be az égvilágon semmibe. Légy szíves állj le a kombinálással –
sóhajtottam fel, de közben persze az ajkaimon vigyor húzódott, hiszen imádtam a
srácokkal szórakozni és tudtam pontosan, hogy Louis is csak ugrat.
- Oké, de akkor
holnap kijössz értünk fél tizenegyre? És intézel még két jegyet a
divatbemutatóra?
- Most komolyan ide
repültök?
- Naná Niall, muszáj
bemutatnod a barátnődet, miért azt hitted, hogy csak hülyülök? Különben is,
Freddiet most adtam le Briannának, két hétig megint nem látom, Daninek is
szabadsága van, és amúgy is akartunk Londonba repülni, de akkor előbb teszünk
egy kis kitérőt.
- Louis… -
sóhajtottam fel. – Jó, kimegyek értetek.
- Szuper Nialler,
alig várom, hogy lássalak – mondta mézes- mázos hangon, én pedig megforgattam a
szemeimet.
- Oké, akkor most
leraklak, mert rohadt késő van, és reggel korán kell kelnem egyesek miatt, meg
még jegyet is kell szereznem.
- Jaj, azt nem is te
szerzel, hanem a csajod.
- Louis – morogtam.
- Oké, oké, értettem
– nevetett fel. – Jó éjt, Ni, holnap találkozunk.
- Szia – köszöntem el
én is, aztán kinyomtam és rögtön lepillantottam Palmerre. Ő már aranyosan
szuszogott a mellkasomon, így elmosolyodtam aztán nyomtam egy puszit a
homlokára. Ezután hamar meg is érkeztünk, én pedig az ölemben felvittem
Palmert, aki annyira fáradt volt, hogy még erre sem ébredt fel.