Halihalloo,
omg első Niall szemszög.:3 Aaah, izgatott vagyok a rész miatt, végre történnek dolgok, és idk. Remélem tetszeni fog.:D Imádtam Niall szemszöget írni, szóval lesz még egy pár belőle. Um nem tudom, hogy tudjátok -e, de a sztorit elkezdtem fekpakolgatni wattpadra is, szóval, ha valaki szívesebben olvasná ott, mint itt, nézzen be mindenképpen és jelezzen nekem, hogy jó ötlet volt -e felrakni a részeket oda is. Még csak a hatodik rész került fel, de mindenhéten két részt osztok meg, hogy minél hamarabb utolérjem a bloggert. Okay, nem húzom az időt tovább, jó olvasást!;) Xx♥
P.S: Előre is nagyon boldog születésnapot Freddie!:3♥
P.S: Előre is nagyon boldog születésnapot Freddie!:3♥
NIALL HORAN
Idegesen az órára pillantottam, majd egy utolsó pillantást vetettem az erkélyen megterített asztalra, végül beléptem vissza a nappaliba és becsuktam az üvegajtót. Palmer bármelyik pillanatban megérkezhet a divatbemutatóról, a vacsora pedig még nincs készen. Fogalmam sincs, milyen íze lesz, és ha elcsesztem, akkor az egész este fuccsba mehet. Annál nagyobb égés, hogy nem finom az étel amit csináltam, nem is lehetne. Úgy hogy bízok a receptben, és a minimális konyhai tudásomban. Leültem a kanapéra és előhúztam a telefonomat, ahol éppen egy sms érkezett Harrytől, így beleléptem. Rá zúdítottam rá az aggodalmaimat Palmerrel és az estével kapcsolatban és jól esett, hogy meghallgatott és még tanácsot is adott. Talán kicsit túlságosan is ráparáztam a dolgokra, de idejét nem tudtam volna már megmondani, mikor fordultak egy lánnyal a dolgaim komolyra. Az elmúlt három évben leginkább egy éjszakás kalandjaim voltak, akadtak randevúk is, de semmi komoly. Alexa óta nem volt komoly kapcsolatom, és az elég régen volt, ezért is félek, hogy valamit elrontok. És nagyon nem akarok semmit sem elrontani.
Hallottam amint a
zárral babráltak, ezért küldtem még gyorsan egy üzenetet Harrynek, utána pedig
felálltam és Palmer elé mentem.
- Szia Palmer –
mondtam mosolyogva, amint belépett az ajtón.
- Szia Niall. Hm,
micsoda illatok vannak. Csak nem főztél? – kérdezte, miközben lehúzta a
csizmáját, aztán szinte belém csapódott és szorosan átölelt. Finom illata
bekúszott az orromba, miközben átöleltem vékony testét. Rohadt jól esett a
kezemben tartani őt.
Nyomott egy puszit
az arcomra, majd elhúzódott a felsőtestével tőlem, derekát viszont tovább
öleltem és mosolyogva pásztáztam gyönyörű arcát.
- Mi az? – kérdezte
meg kuncogva. Ebben a lányban annyi vidámság van, hogy az már hihetetlen.
Állandóan vigyorognom kell miatta.
- Semmi – ráztam meg
a fejem mosolyogva. – Már vártalak. Éhes vagy?
- Mint a farkas!
Rendeltél valamit?
- Erm, az az
igazság, hogy főztem.
- Főztél? Komolyan?
– fordult meg, én pedig elnevettem magam és bólintottam egyet. – Ne vágj ilyen
meglepődött fejet! – nyúltam felé és kisimítottam egy hajtincset a homlokából.
- Bocsi – kuncogott
ő is.
- De még nincs
készen, szóval nyugodtan menj lezuhanyozni meg átöltözni. De siess.
- Oksi – mondta
vigyorogva, majd tovább ment a folyosón és végül befordult a hálószobába. Én a
konyhába mentem, majd elzártam a chilis bab alatt a tűzhelyt és áthúztam egy
másikra, hogy jobban hűljön. Természetesen vegán chilis bab volt, és teljesen
másképp, mint az igazi Palmer étrendje miatt. Nem főztem sokat, csupán csak egy
kis adagot, mely kettőnknek éppen elég lesz. Remélem, hogy az íze is jó.
Kiszedtem a tányérokba, és a tetejét fodros szélű, zöld jégsalátával díszítettem.
Ezután kivittem mindent az erkélyre, majd letakartam, és meggyújtottam a
gyertyákat. Kivittem a bort is, majd izgatottan vártam Palmert, aki a ruháimban
jelent meg, széles mosollyal az arcán, kiengedett hajjal és teljesen
természetesen. Semmilyen smink nem volt rajta és gyönyörűbb volt, mint valaha.
- Olyan szép vagy –
mondtam, miközben kinyújtottam felé a kezem, ő pedig megfogta.
- Niall – kuncogott
és a karomra csapott finoman.
- Na, készen állsz a
főztömre?
- Igen! Kíváncsi
vagyok, mit csináltál – mondta izgatottan.
- Oké, akkor csukd
be a szemeid.
- Miért? – szaladt
ráncba a homloka.
- Csak csukd, be
kérlek.
- Hát rendben –
hunyta le a szemeit, én pedig egyik kezemet a derekára csúsztattam és elkezdtem
kifelé vezetni.
- Nem leskelődni! – szóltam
rá mosolyogva, mert láttam, hogy remegtek a szemei.
- Én nem is! –
válaszolt rögtön.
- Lépj egy nagyot –
mondtam hátulról a fülébe, mire ő le is lépett. – Oké, kinyithatod – suttogtam.
Mosolyogva figyeltem mögüle az arcát, amire csak félig láttam rá. Meglepődött,
ajkán máris ott játszadozott az a széles mosoly, mely a nap huszonnégy órájában
ott díszíti az arcát.
- Niall, ez… hű.
- Ülj le – súgtam a
fülébe, aztán kihúztam neki a széket, ő pedig le is ült. Helyet foglaltam vele
szemben, aztán izgatottan néztem rá.
- Előbb a reggeli,
most meg ez. Mi a célod? Mit szeretnél? – kérdezte kuncogva, mire én is
elnevettem magam. – Aj, de szólhattál volna, én meg itt lejövök a ruháidban,
smink nélkül félig megszáradt hajjal – nevetett.
- Tökéletes vagy így
is. Megakartalak lepni. Tudtam, hogy fáradt vagy és éhes leszel. Szóval
gondoltam főzök neked valamit, ami megfelel a diétádnak is. Szeretném, ha
tudnád, hogy fontos vagy számomra. És mivel még mindig nem volt bennem annyi,
hogy elhívjalak randizni – nevettem el magam idegesen – gondoltam, hogy egy
kicsit hangulatosabbá teszem az utolsó esténket Milánóban. Amiért nem hívtalak
el még randizni, az azért van, mert úgy gondolom, hogy a randevúzásnak semmi
értelme se lenne. Ugyanolyan lenne, mintha simán együtt lennénk, csak arra
rábiggyesztenénk a randi jelzőt, és ezzel talán mindent elrontanánk. Gondolok
itt az idegeskedésre, hogy jó lesz –e az egész, vagy nem. Mikor ugyanúgy jól
érezzük magunkat, bármikor mikor együtt vagyunk. Mondhatjuk azt is, hogy minden
pillanat, amit együtt töltünk a sokadik randink. Vagy, ha elmegyünk valahova.
De akkor is, ha csak összebújunk a kanapén és gitározunk. Tehát én így
tekintettem a randijainkra – fejeztem be a mondandómat, miközben végig a
szemeibe néztem. Az arcán még mindig ott bujkált egy mosoly, ennek ellenére
ideges voltam, hogy mit fog válaszolni.
- Hát… én rendben
vagyok vele – kuncogta el magát. – Igazad van és örülök, hogy így gondolod.
Mert te is nagyon fontos lettél számomra. Semmi értelme annak, hogy elmenjünk
valami flancos étterembe és furán viselkedjünk, csak mert az az első randink.
Végül is túl vagyunk már több tucat randin, ha így nézzük – nevetett.
- Pontosan –
bólintottam. – Ah, örülök, amiért így gondolod és nem értettél félre, meg
semmi.
- Egy véleményen
vagyunk, szóval nincs miért aggódnod – mosolygott.
- Akkor, szerintem
neki foghatunk a vacsorának.
- Igen, végre, éhen
halok – nevetett fel, aztán levette a fedőt a tányérjáról. – Niall, ez itt
chilis bab?
- Vegán chilis bab –
bólintottam mosolyogva.
- Te jó ég, fogalmam
sincs mikor ettem utoljára chilis babot – nevetett fel. – Talán tavaly
valamikor, mikor otthon voltam a szüleimnél. Apa nagy specialitása a chilis
bab. Istenien készíti – mesélte, közben pedig az evőeszközök után nyúlt. – Jó
étvágyat!
- Jó étvágyat! Huh,
örülök, hogy szereted. Remélem jó is az íze. Életemben nem csináltam még chilis
babot – nevettem, aztán mindketten megkóstoltuk, miközben egymás szemeibe
néztünk. Szinte egyszerre hümmögtünk fel és dőltünk hátra a székben. A Vegán
chilis babomnak jó íze volt.
Vacsora után egy-
egy pohár borral a kezünkben letelepedtünk a kis asztal melletti hintaágyra,
miközben betakaróztunk pokrócokkal. Palmer a lábait felhúzta, fejét a vállamra
hajtotta és hozzám bújva meredt a távolba, míg én őt átkarolva tettem így. A
lábammal egy nagyon picit löktem a hintát, így finoman ringatóztunk.
- Niall…
- Hm?
- Örülök, hogy pár
hete eljöttél Gigi divatbemutatójára. Ha akkor nem lepsz meg, talán nem
hívtalak volna fel Londonban, és nem lennél most itt velem Milánóban. Akkor
tényleg csak októberben találkozhattunk volna – emelkedett meg, és rám nézett,
miközben a szeme alatt megjelentek azok a kis nevetőráncok, melyeket szívesen
megcsókoltam volna.
- Gondolod, hogy
akkor nem hívtál volna fel, mikor Londonban voltál? – kérdeztem vissza.
- Mhm, igen. Nem
hiszem, hogy mertem volna. New York után sokkal jobban tartottuk a kapcsolatot,
szóval szerintem nyuszi lettem volna nyitni feléd – kuncogott fel.
- Hát akkor én is
örülök, hogy elmentem New Yorkba. Száz százalékosan miattad döntöttem így. De
persze azért jó volt Zaynnel is találkozni és beszélgetni. Hiányzott már –
mondtam, miközben visszagondoltam a New Yorkban történtekre.
- Ti srácok… mind
jóban vagytok? Úgy értem, Harry és Louis, meg Liam Zaynnel?
- Igen, szerencsére
mind rendben vagyunk. Persze az egész teljesen más, már nem keressük egymást
olyan sűrűn, mint mikor Zayn még a bandában volt. Valami akkor elszakadhatott
közöttünk. Mármint Zayn és mi közöttünk. Mert mi ugye ugyanúgy keressük
egymást, meg minden. Csak Zaynnel más a helyzet. Sokkal másabb így, hogy a
saját útját járja, és nem vagyunk többé egy bandában. De örülök, hogy beszélő
viszonyban vagyunk, sőt, talán attól még egy kicsit többen is. Tehát örülök,
hogy haverok maradtunk. Puh, nehéz volt összehozni – nevettem fel, mire Palmer
is, aztán visszabújt a mellkasomra.
- Nyugi, értem mit
akarsz mondani – kuncogott.
Egy ideig csendben
néztük mindketten az eget, noha én szívesebben legeltettem volna a tekintetem
az arcán, de sajnos nem láttam rá. Ötletem sem volt, hogy mit mondhatnék, vagy
mit kellene csinálnom, pedig úgy éreztem muszáj, lenne megszólalnom. Nem mintha
kínos csend lett volna közöttünk. Azt hiszem kínos csend még nem is húzódott
közöttünk. Mindig volt valamiről beszélgetnünk, éppen ezért éreztem úgy, mintha
már ezer éve ismerném őt. És ez valamiért megmosolyogtatott.
- Mi az? – kérdezte,
majd felemelte a fejét és rám nézett. – Miért nevetsz? – kérdezte mosolyogva.
- Csak kettőnkön
gondolkoztam.
- Oh, igen? – vonta
fel szépen ívelt szemöldökét. – És megszabad tudnom, hogy mit? – vigyorgott.
- Nem – ingattam meg
a fejem.
- Miért nem?
- Mert nem – vontam
vállat, mire elkerekedett szemekkel meredt rám. Elnevettem magam, majd jobb
kezemmel, mely az ölemben pihent eddig az arcához nyújtottam és kisimítottam
egy hajtincset onnan. Elakadt a lélegzetem, mikor az arcát a tenyerembe
fektette, ezzel azt jelezve nekem, hogy tetszik neki, amit csinálok. Lehunyta a
szemeit, én pedig a másik kezemet elvettem a válláról, aztán a másik oldalt
kezdtem cirógatni az arcát. Elmosolyodott, aztán felsóhajtott egyet, ami
elképesztő milyen dolgokat művelt velem. Egyszerre akartam őt bekebelezni a
számmal és tovább cirógatni, valamint ölelni és nézni, mennyire élvezi.
- Elfogok aludni –
mormogta, én pedig felkuncogtam, majd az alsó ajkamba haraptam és próbáltam
magam megemberelni. Nem tudom, miért félek annyira megcsókolni őt.
Végül egy most vagy
soha gondolattal közelebb hajoltam hozzá, de ő még erre sem reagált. Továbbra is
tartottam a kezemmel a fejét, miközben az ő szemei csukva voltak. Talán nem
viccelt, és tényleg elfog aludni.
Észre sem vettem a
gondolataim közepette, hogy kinyitotta a szemeit. Elmosolyodott, mire én is,
aztán egy kicsit még közelebb hajoltam hozzá, mire ő felemelte a fejét, és úgy
tett, mint én. Emiatt megbátorodtam, így olyan közel hajoltam hozzá, hogy már a
szemeibe se tudtam pillantani. Telt ajkait figyeltem, melyen még mindig egy
mosoly játszadozott. Mindkettőnk számára világos volt, mit akarok és az, hogy
nem húzódott el, sőt közelebb bújt hozzám megadta az utolsó löketet. Lassan és
óvatosan a számat az övére helyeztem, miközben kezeimmel még mindig az arcát
fogtam közre. Erősebben nyomta nekem a száját, ami miatt ösztönösen mozdultam
én is, és húztam meg egy kicsit magam felé a lányt. Kezeim lecsúsztak a
csípőjére,
miközben ő lassan szétnyitotta az ajkait és teljesen átvette az irányítást a csók felett. Ő a kezeit a nyakam köré fonta, majd magához húzott teljesen, aztán pedig hozzám simult. Mellkasom az övének nyomódott, kezeim pedig szorosan ölelték körbe a derekát. Mivel térdelt a hintaágyban, meghúztam magam felé, így a combjaimra ült. Olyan erotikusnak és szexinek tűnt a csókunk, pedig igazából nem is nagyon mélyült el. Attól függetlenül így éreztem, lehet, mert már régen nem csókolóztam senkivel. És igazából mi sem csókolóztunk. Ajkaimmal Palmer alsó ajkát fogtam közre, miközben ő az övéivel az én felső ajkamat. Kicsit beszippantotta a számat, mire akaratlanul is egy sóhaj szakadt fel belőlem. Éreztem, hogy elpirult, pedig nem is fogtam már az arcát, majd elengedte a számat, ezáltal pedig én is az övét. Jobb kezemet felcsúsztattam a tarkójára, ezzel megakadályozva neki, hogy teljesen elhúzódjon tőlem, mert tudom, hogy ez volt a terve, de csak is azért, mert zavarba jött. Elmosolyodtam, mire ő is, ez pedig a megnyugvás hullámát küldte végig a testemen. Nem bánta meg, hogy megcsókoltam. Én pedig még mennyire, hogy nem.
miközben ő lassan szétnyitotta az ajkait és teljesen átvette az irányítást a csók felett. Ő a kezeit a nyakam köré fonta, majd magához húzott teljesen, aztán pedig hozzám simult. Mellkasom az övének nyomódott, kezeim pedig szorosan ölelték körbe a derekát. Mivel térdelt a hintaágyban, meghúztam magam felé, így a combjaimra ült. Olyan erotikusnak és szexinek tűnt a csókunk, pedig igazából nem is nagyon mélyült el. Attól függetlenül így éreztem, lehet, mert már régen nem csókolóztam senkivel. És igazából mi sem csókolóztunk. Ajkaimmal Palmer alsó ajkát fogtam közre, miközben ő az övéivel az én felső ajkamat. Kicsit beszippantotta a számat, mire akaratlanul is egy sóhaj szakadt fel belőlem. Éreztem, hogy elpirult, pedig nem is fogtam már az arcát, majd elengedte a számat, ezáltal pedig én is az övét. Jobb kezemet felcsúsztattam a tarkójára, ezzel megakadályozva neki, hogy teljesen elhúzódjon tőlem, mert tudom, hogy ez volt a terve, de csak is azért, mert zavarba jött. Elmosolyodtam, mire ő is, ez pedig a megnyugvás hullámát küldte végig a testemen. Nem bánta meg, hogy megcsókoltam. Én pedig még mennyire, hogy nem.
Nem sokáig bírtam
simogató ajkai nélkül, ezért újra megcsókoltam, ezúttal most rövidebben, mint
az előbb. Egyre rövidebb csókokat nyomtam a szájára, míg végül csak apró
puszikkal hintettem be azt. Utána letértem a szája sarkára, majd az arcára, és
felfelé indultam meg. Végig csókoltam mindkét orcáját az orra mellett, aztán az
orrát is, majd a homlokát, halántékát, szája sarkát és újra az ajkait. Ezúttal
belőle tört fel egy sóhaj, és akármennyire is vonzónak tartottam, eszem ágában
sem volt tovább menni. Több, mint boldog voltam, amiért viszonozta a csókomat
és jelenleg ez volt minden, ami számított.
Megmozdult az
ölemben, majd átölelt, fejét a vállamra fektette, miközben a karjaimat én is
szorosan köré fontam és mélyet szippantottam az illatából. Így ültünk egy ideig
ölelkezve, utána viszont megéreztem, hogy Palmer remeg, valószínűleg fázott,
mert lehűlt az idő.
- Menjünk be –
suttogtam a fülébe, mire elengedett, aztán felállt az ölemből és a pokróccal,
mellyel eddig is takaróztunk, beindult. Szerencsére miután végeztünk az
étellel, mindent bepakoltunk és elindítottuk a mosogatógépet, így most már nem
kellett semmit sem csinálnunk, hanem mehettünk a hálószobába. Palmer ledobta az
ágy végébe a pokrócot magáról, aztán bedőlt a matracba, az oldalára gurult és a
takaró alá bújt. Mosolyogva álltam az ágy mellett és néztem végig a jelenetet,
aztán letérdeltem és egy puszit nyomtam az orrára. – Mindjárt jövök, csak
letusolok – suttogtam mosolyogva.
- Jó – válaszolt,
aztán nyakig felhúzta magára a takarót, én pedig felkaptam a törülközőmet és
egy tiszta alsót, és átmentem a fürdőszobába. Villámgyorsan zuhanyoztam le,
majd vettem fel egy tiszta alsót, és visszaindultam a szobába. A piszkos
alsónadrágot begyűrtem a bőröndömbe, majd kihúztam egy tiszta pólót, mivel az
én alvós pólóm Palmeren volt, a gatyával együtt. Ezután bemásztam mellé az ágyba,
és mosolyogva fordultam felé. Álmosan rám pislogott, és láttam rajta, hogy alig
bírja már a szemeit nyitva tartani, ezért csak magamhoz húztam és átöleltem őt.
- Jó éjszakát –
motyogtam a hajába, aztán puszit nyomtam a fejére, majd mosolyogva lehunytam a
szemeimet, hogy engem is elnyomjon az álom.
*
Másnap reggel Palmer
telefonjának zörgésére keltünk, és míg ő ásítások közepette felvette, addig én
visszadugtam a fejem a nyakába és próbáltam visszaaludni. Viszonylag hamar
befejezte a beszélgetést Saraval, utána visszarakta a párnára a fejét és bal
kezével átölelte a vállamat.
- Niall, mennünk
kell a reptérre – motyogta.
- Mhm, még öt percet
– mormogtam.
- Rendben, de én
felkelek, mert, ha maradok, visszaalszok – ült fel, én pedig felsóhajtottam
majd a hátamra fordultam és úgy néztem rá.
- Úgy már nem tudok aludni.
- Bocsi, de úgy
érzem magam, mint aki nem aludt egész éjszaka semmit. Szerintem fáradtabb vagyok,
mint tegnap este voltam, mielőtt lefeküdtünk.
- Mhm, elhiszem
virágszálam – mormogtam. – Agyon hajtanak. Én is elfáradtam, pedig én csak néző
vagyok.
- Na, jó Niall,
vissza ne aludj tényleg – mondta nevetve, majd felállt mellőlem.
Míg ő készülődött,
addig én feküdtem az ágyban és néztem őt. Elmosolyodtam, amint végigmértem
tetőtől talpig még mindig a ruháimban és rohadtul tetszett a látvány. Annyira,
hogy szeretném minden reggel ezt látni. Őt, rohadt édes álmos arccal, kócos
hajjal és a ruháimban, amik lógnak rajta.
Figyeltem amint
kiszed pár ruhadarabot a bőröndjéből, aztán mielőtt kiment volna a szobából,
hogy felöltözhessen rám szólt mosolyogva, hogy ne aludjak, mire ülőhelyzetbe
tornáztam magam. Végül erőt vettem magamon, felálltam és beágyaztam, majd én is
kiszedtem pár ruhadarabot, hogy felöltözhessek. Egy sötétkék falmert és egy
ugyanolyan színű hosszú ujjút vettem fel, valamint egy sapkámat készítettem még
ki hozzá, majd a bőröndre dobtam. Kivettem a fogkefémet, aztán felraktam
tölteni a telefonomat, közben pedig vártam, hogy Palmer visszaérjen és mehessek
kimosni a fogaimat. Leraktam a telefonomat, mikor hallottam, hogy jön, majd
felálltam mikor belépett a szobába.
- Aw, beágyaztál?
Nem kellett volna, de köszönöm – mosolygott aranyosan.
- Én keltem ki az
ágyból utoljára, nem? – kérdeztem mosolyogva, miközben gyorsan végigmértem. Ruháimat
lecserélte egy barna pulcsira és egy fekete leggingsre. Haja hullámosan omlott
a vállára, szemei viszont ugyanolyan álmosak voltak, mint eddig. – Megyek én is
még összeszedem a cuccaimat a fürdőből, és aztán indulhatunk is a reptérre –
tájékoztattam, ő pedig bólintott, majd a saját bőröndjéhez masírozott én pedig
a fürdőszobába mentem. Miután mindent összepakoltunk, elhagytuk a lakást és
beültünk Brianhoz, Palmer sofőrjéhez az autóba, miközben az ablakon kinézve
felpillantottam az erkélyre, ahol tegnap reggeliztünk és vacsoráztunk és közben
nagyon reméltem, hogy lesz esélyem vele visszajönni ide.
Jesszus! De cuki lett! ❤❤❤❤
VálaszTörlésImádom Niall- t! Annira magam elé tudtam képzelni! ❤❤❤❤
Aw, úgy örülök, hogy tetszik és magad elé tudod képzelni az egészet!:3 Köszönöm szépen visszajelzésed! Xx♥
TörlésOhhhh de cukik végre elcsattant az az első csók ❤️❤️❤️❤️😘 Szuper rész lett :)
VálaszTörlésIgen-igen, végre!!:3 Örülök, hogy tetszett!^^ Xx♥
Törlés