08 - Nalmer

Halihalloo,

aand itt is lenne az év első része!:3 Idk mit mondhatnék róla, úgy hogy ne áruljak el semmi lényegeset lolz. A képen Palmer a lentebb említett Topshopos szerelésben vonul fel, és így lesz a következő részekben is, tehát egy kép Palmerről, az adott bemutatón, az adott szerelésében amint felvonult. Jó olvasást! Xx♥

PALMER TONKIN

Másnap reggel amint felnyitottam a szemeim, Niall arcát láttam meg rögtön. Az arcomra mosoly kúszott, miközben kisimult arcát vizslattam. Ugyanúgy feküdtünk, mint ahogy este elaludtunk. Egymást ölelve, én szorosan hozzá simultam. Szőke haja borzosan meredt az ég felé, és legszívesebben beletúrtam volna, de nem volt merszem hozzá. Körülnéztem a szobában, már amennyire tudtam, úgy hogy ne nagyon mozogjak. Sötétség volt, a hatalmas szürke függönyök eltakarták az ablakokat, így semmilyen fény nem áradt be. Az éjjeliszekrényre pillantottam, melyen egy digitális óra állt. Nyolc óra. Megnyugodtam, mert a belső órám időben ébresztett és nem aludtunk el. Ahhoz képest, hogy későn feküdtünk le elég hamar megébredtem. Visszanéztem Niallre, aki szintén ébredezett, így visszabújtam hozzá és mosolyogva néztem az arcát. Pislogott párat, aztán elmosolyodott és nyújtózkodott egyet, miközben szorosabban ölelt magához.

- Jó reggelt – suttogtam, aztán eldöntöttem, hogy nem szólok többet, amíg ki nem mostam a fogaimat. Az hiányzik még, hogy telibe leheljem Niallt a reggeli szájszagommal.

- Szia – mondta csukott szemekkel mosolyogva, majd rám fordult, egyik lába az én lábaim között volt, fél testével pedig rajtam feküdt. Feje az enyém mellett volt a párnán. Kezeit a csípőmre csúsztatta, majd körbe ölelte aztán én pedig a nyaka köré fontam a kezeim. Rendesen ölelkeztünk az ágyában. Te jó ég!

- Mhm, ez így igazán nagyon kényelmes, de attól tartok, hogy ki kellene lassan szállnom az ágyból. Még vissza kell mennem a hotelba, aztán pedig edzésem van – mondtam, miközben az ujjaim a hajába túrtak. Így, hogy ébren volt, sokkal bátrabban túrtam bele a hajába hátulról.

- Hm, nem engedlek el – morogta, én pedig féltem, hogy meghallja, mekkorákat dobban a szívem a mellkasomban.

- Én sem akarom Niall, de muszáj lesz – sóhajtottam, aztán puszit nyomtam az arcára, mire morogva legurult rólam és aztán mosolyogva nézett rám.

- Nem bánod, ha veled tartok edzeni? – kérdezte, miközben felült, így én is így tettem.

- Nocsak, milyen éber lettél egyszeriben – kuncogtam fel.

- Nem akarlak semmi képen sem feltartani, még ha minden porcikám is azért kiáltozik, hogy feküdjek veled vissza az ágyba. Nem akarom, hogy miattam bajba kerülj.

- Hát akkor, menjünk – csúsztam az ágy szélére.

- Egy gyors reggeli azért még belefér?

- Bele. Majd én csinálok, oké? Csak előbb fogat mosnék.

- Oké – bólintott, én pedig a cuccaimról felkapva a fogkefét bementem a fürdőbe. Miután kimostam a fogam, megmostam az arcom, pisiltem és felkötöttem egy rendezetlen kontyba a hajamat, kihúztam a szürke pólót a nadrágból, majd lementem az alsó szintre. Niall épp kiért a folyosóra egy szobából, és amint mellé értem elkapta a csuklómat és magához húzott. Visszatartott lélegzettel néztem gyönyörű kék szemeibe, ő pedig még közelebb húzott magához, majd átölelt. Apró mosoly kúszott az arcomra, fejemet a vállára fektettem és szorosan visszaöleltem. – Örülök, hogy megleptél. És, hogy itt maradtál – suttogta a fülembe.

- Én is – mondtam mosolyogva, majd elengedett és együtt a konyhába mentünk. Mivel én már kigondoltam, hogy mit reggelizünk és szerettem volna egyedül elkészíteni Niallnek, leültettem a fenekére, majd neki láttam megcsinálni a szendvicseket. Megsütöttem a kis zsemléket, majd sütöttem tojást és bacont – amit persze csak Niall fog enni, hiszen mától folytatódik a diétám – olvasztottam rá sajtot, valamint friss zöld salátát raktam még ezek közé. Egy- egy bögre kávéval és pohár narancslével „tálaltam” a laktatós reggelit, melyet Niall széles vigyorral és csillogó szemekkel fogadott.

- Istenem, annyira éhes vagyok! Jó étvágyat! – mondta, majd már a kezébe is vette a szendvicsét.

- Jó étvágyat! – mondtam, majd elkészítettem a kávémat, és én előbb abból kortyoltam.

- Edzés után mik a terveid?

- Mennem kell be a belvárosba, ruhapróbára, utána pedig ott vagyok a divatbemutató helyszínén és várom, hogy készülődhessek a bemutatóra.

- Oh, értem. Milyen bemutató is lesz?

- Topshopos. Én nyitom majd az egész bemutatót – mondtam izgatottan.

- Gondolod, van még meghívó vagy jegy rá?

- Erm, fogalmam sincs. Miért, szeretnél eljönni?

- Igen, szeretnélek megnézni – mosolygott aranyosan. – Gigi showján is olyan elképesztően gyönyörű voltál – bókolt, én pedig fülig pirultam.

- Hát köszönöm. Valóban elég jó kollekció lett. Mondjuk, én mindegyikre ezt mondom – kuncogtam el magam.

- Nem a ruhára értettem, hanem rád. Persze, a ruha is jól állt neked.

- Aw, Niall – kuncogtam el magam, ő pedig csak mosolyogva kortyolt egyet a kávéjából. – Szerezhetek neked egy meghívót. Gyere velem edzés után, és akkor oda tudom adni.

- Rendben!

Reggeli után gyorsan bepakoltunk a mosogatógépbe, majd én visszaöltöztem a tegnapi ruháimba, míg Niall összeszedte az edzős cuccát és szintén felöltözött. Beültünk a kocsijába, és a hotel felé vettük az irányt. Közben a kocsiban folytattuk az éneklést ott ahol abba hagytuk, és mindent énekeltünk a rádióval együtt, amit csak ismertünk. A lakosztályban átöltöztem, majd összepakoltam gyorsan az edzős táskámba az edzős cuccomat, utána pedig bekopogtam Brianhoz és közöltem vele, hogy Niall a fuvarosom mára, így nyugodtan csinálhat azt, amit akar ma, illetve hívom, ha szükségem van rá. Természetesen sokat tudóan vigyorogva bólogatott, pont úgy, ahogyan Sara is szokott, ha Niall kerül szóba. Brian már ki akarta faggatni Niallt és megfélemlíteni egy kicsit, mint ahogy az apák szokták tenni, a lányuk barátjával – és Niallel még csak együtt sem vagyunk –, de nem hagytam neki, és nem csak azért, mert kínos lett volna, hanem mert már késében voltunk.

Niall megszokott edzőtermébe mentünk, ahova ő is szokott járni, majd miután átöltöztem az öltözőben, és jó erősen felkontyoltam a hajam odakint találkoztunk Niallel. Én az edzéstervemet szorongatva néztem körül, végül mindketten neki láttunk a mozgásnak. Egész edzés alatt őt figyeltem, miközben a fülemben az albumaik szóltak egymás után. Kedvem lett volna táncra perdülni és hangosan énekelni az Oliviat, mikor ott tartottam, de akkor totális hülyét csináltam volna magamból mindenki előtt. Mindenesetre a vigyorgást nem tudtam abba hagyni.

Izzasztó két és fél óra után Niallel félre vonultunk a puha szőnyegekre, és míg ő a bordásfalnál nyújtott, addig én a földön.

- Niall, um reklámoznom kéne a ruhákat, amik rajtam vannak, szóval tudnál rólam készíteni egy fotót a telefonommal? – nyújtottam felé.

- Persze – vette el, én pedig visszamentem a matrac közepére, majd hátranyújtózkodtam és állásból lementem hídba. – Wow – mondta, én pedig elmosolyodtam, aztán felemeltem a jobb lábam, közben pedig hallottam amint Niall készíti a fotókat. – Oké, kész van – mondta, én pedig leereszkedtem és levegő után kapkodtam. Niall mosolyogva mellé jött, aztán odanyújtotta nekem a telefont, én pedig elvettem tőle és megnéztem a képeket, amiket készített. – Elég jók lettek. Te mindenhogyan fotogén vagy – kuncogott.

- Nem igaz – nevettem, aztán felültem. – Köszönöm szépen.

- Nincs mit virágszálam. Gyere, felsegítelek – nyújtotta felém a kezét, én pedig megfogtam, majd hagytam, hogy felhúzzon a földről.

- Te végeztél?

- Igen, és te? Készen vagy?

- Igen, úgy hogy mehetünk zuhanyozni – nevettem, közben pedig megfogtam a vizes üvegem, a fülhallgatóm és a kis törülközőm.

- Elég kemény edzésterved van. Te állítottad össze?

- Nem, a személyi edzőm – válaszoltam. – Étrendem is van. A divathetek mindig ilyenek.

- Eléggé meghajtanak. Nem elég, hogy lejárod a lábad a kifutón, még eddzél és diétázz is? Ezek kínoznak!

- Nem kínoznak, csak ilyen a szakmám – nevettem, és nagyon édesnek tartottam, amint így kiakadt és aggódott értem.

Miután letusoltam és visszaöltöztem, Niallel találkoztunk az előtérben, aki, amíg rám várt, meglepett egy gyümölcssalátával. Utána újra autóba ültünk, és gps –szel eljutottunk a divatbemutató helyszínére. Ott kerítettem egy ülőhelyes jegyet Niallnek, majd azzal a kezében indultunk vissza az aula felé.

- Akkor este találkozunk a show után?

- Igen persze, majd megkereslek. Oh, utána lesz egy after parti is, muszáj lenne benéznünk oda, de nem kell sokáig maradnunk, ha nem szeretnél.

- Persze, benézünk. Alig várom, hogy lássalak a kifutón – mondta mosolyogva, majd magához húzott, én pedig már sokadára azt hittem, hogy megcsókol. Helyette viszont csak átölelt.

- Remélem látni is fogsz belőlem valamit – kuncogtam, aztán megszólalt a telefonom, ő pedig elengedett. Lepillantottam a képernyőre ahol Alexa neve villogott. – Majd találkozunk – nyomtam puszit az arcára, ő pedig intett, majd megfordult és kiindult, én pedig gyorsan felvettem. – Szia, Alexa – szóltam bele a telefonba vidáman, miközben a tekintetemmel még mindig Niallt figyeltem, amint beszállt a kocsijába.

- Szia Palmer. Mi újság? – kérdezte.

- Mhm, semmi sok, most végeztem az edzéssel.

- Mész a bemutató helyszínére?

- Ami azt illeti, most érkeztem meg. Mi újság otthon? Holly?

- Hollyval minden oké, éppen a fogát mossa.

- Szia Palmer! – kiabálta a telefonba, én pedig elkuncogtam magam, aztán egy utolsót intettem Niallnek, aki szintén intett az ablakon keresztül, végül megfordultam és hátra indultam az öltözőkhöz.

- Szia, kicsikém!

- Ugyanannyira szereti kimosni a fogait, mint a kezét megmosni. Egy nap vagy ötször kimossa, ha nem többször. Szerintem a fogkrém ízlik neki.

- Mondtam, hogy így lesz – nevettem.

- Palm… - kezdte kicsit komolyabban, mire abba hagytam a nevetést. Sejtettem, hogy mi, vagy inkább ki lesz a téma.

- Igen? Baj van?

- Palm tele van veled és Niallel az internet – mondta, én pedig lehunytam a szemeimet, majd megdörzsöltem a homlokom és jól átgondoltam, mit válaszolok neki.

- Tudom. Ez zavar téged?

- Nem, vagyis igen. Én csak mondtam neked, hogy ne vedd a dolgokat komolyan Niallel, erre te minden szabadidődet vele töltöd.

- Ezt honnan veszed? Londonban vagyok, ő itt lakik és összefutottunk. Ennyi.

- Összefutottatok? Akkor miért érkezel meg ma a hotelbe vele ugyanabban a ruhában, mint távoztál tegnap?

- Alexa, teljesen félre érted a helyzetet. És elég rosszul látod a dolgokat. Niallel az égvilágon nincs semmi baj. A legkedvesebb és legjószívűbb ember, akivel valaha találkoztam. Csak barátok vagyunk. Tegnap főztünk nála, sokáig beszélgettünk, boroztunk, ezért nem vitt vissza a hotelbe, hanem nála aludtam. De ennyi. Nem történt még köztünk semmi.

- Hát épp ez az. Még. Palmer, te érted félre a dolgokat. Én nem féltékenységből mondom mindezt, hanem azért, mert én is voltam Niallel, közelebbről ismerem, mint te és megjártam vele. Nem akarom, hogy fájdalmat okozzon neked. Hogy összetörje a szíved.

- Alexa, megnyugodhatsz, mert tudom, hogy Niall ilyet nem tenne. Fogalmam sincs, mi történt köztetek, de én tudom, hogy nem fogok csalódni benne.

- Rendben. Mennem kell, Holly a távirányítóval szórakozik. Majd beszélünk, szia! – rakta le még mielőtt elköszönhettem volna.

- Puszi, szia – suttogtam a képernyőre meredve, majd megráztam a fejem és a hátsó zsebembe csúsztattam a telefonomat.

- Palmer, baby! – visított mögöttem Sara, mire mosolyogva megfordultam a tengelyem körül, aztán kitárt karokkal vártam, hogy belém csapódjon legjobb barátnőm.

- Szia, Sara – nevettem fel, miközben a kezeimet a nyaka köré fontam, aztán egy hatalmas cuppanósat nyomtam az arcára.

- Mi újság csajszi? Most jöttél meg te is?

- Mhm, nem régen – bólintottam. – Milyen volt az utad?

- Ah, hamar eltelt – legyintett. – Inkább te mesélj. Sikerült meglepned… tudod kit? – hajolt közelebb hozzám, közben pedig izgatottan vigyorgott az arcomba.

- Sara, nem kell, tudod kinek hívnod – nevettem el magam. – Csak arra kértelek, hogy ne visongj, meg ilyenek, mert nem szeretném, ha mindenki ezen csámcsogna – mondtam, miközben beléptünk az épületbe.

- Te jó ég Palmer, mi van köztetek Horannel? – kiáltott fel Stella, amint meglátott minket, majd elindult felénk, őt pedig követte Jasmine, Josephine és Romee.

- Ezzel kicsit elkéstél – nézett rám felvont szemöldökkel Sara.

- Sziasztok – köszöntem zavartan mosolyogva, majd átöleltem őket.

- Olivia, válaszokat akarok! – szólt Stella újra, engem pedig kirázott a hideg, magam sem tudom miért. A fejemben szinte automatikusan indult a zene, és majdnem elvigyorogtam magam, amint a tegnapra gondoltam, mikor Niall ölében ülve gitároztunk és énekeltünk a kanapén. Egyébként a lányok – Sarat kivéve – gyakran szoktak Oliviának becézni, magam sem tudom miért. Stella kezdte el aztán valahogy rám ragadt.

- Mi lenne köztünk? Nincsen semmi – nevettem el magam. – Barátok vagyunk – mondtam, miközben elindultam a kanapék felé, majd leültem rá.

- Oh, ne próbáld meg megint ugyanazt a mesét beetetni nekem! Ezt mondtad Gigi showja után is. Azóta lekaptak titeket tegnap megint együtt, valamint ma is. Csajszi, a tegnapi ruháidban voltál! – dramatizált Stell, mintha olyan nagy hírekről maradt volna le. Alexa is ezzel jött az előbb, hogy ugyanazokban a ruhákban voltam, mint tegnap. Nem hiszem el, hogy ilyen hamar leesett neki, vagy, hogy így kiszúrták az egészet.

Sarara pillantottam, aki Stella mellett foglalt helyet és szintén csak engem nézett.

- Stella, ez nem az, aminek látszik. Tényleg nincs köztünk semmi. Tegnap találkoztunk, sokáig beszélgettünk és elaludtam a kanapéján. Reggel pedig elkísért edzeni.

- Oh, baby, ezt még nem is láttad? – sóhajtott fel Romee majd elém tolta a telefonját, ahol a twitter volt megnyitva. Egy kép volt a képernyőn egy lányról és Niallről, és felismertem őt, vele találkoztunk tegnap az áruházban.

- Igen, és? – néztem fel zavartan a képernyőből.

- Olvasd el, ami alatta van.

Ujjammal fentebb toltam a képernyőt, majd szemeimmel átfutottam a sorokat. A lány azt írta, hogy Niall nagyon kedves és aranyos volt vele, és hogy nagyon szorosan átölelte.

- Igen, és? – kérdeztem, mert még mindig nem értettem az egészet.

- Olvasd tovább.

„Mielőtt elkészítettük a képet, Niall egy lány után kiabált, hogy várja meg. Palmer Tonkin volt az, akivel Niall mostanában lógott. Niall úgy tekintett rá, mintha a barátnője lenne. Palmer visszajött hozzánk, mosolygott, és berakott valamit a kosárba. Együtt vásároltak, látszólag nem kevés élelmiszert. Az egész helyzet nekem úgy jött le, mintha együtt lettek volna. Volt valami abban, ahogy Palmer minket nézett, miután elkészítettük a képet és Niall megint átölelt. És Niall ugyanúgy pillantott rá, mikor utána szólt, hogy várja meg. Teljesen úgy viselkedtek, mint egy szerelmes pár, én pedig miután eljöttem tőlük alig bírtam abba hagyni a vigyorgást. Nem csak azért örültem, mert beteljesült az álmom és találkozhattam Niallel, hanem azért is, mert Niall végre talált magának egy gyönyörű és kedves lányt, akit teljesen megérdemel. Még, ha nem is hivatalos, hogy együtt vannak. #nalmer”

Kétszer is elolvastam, aztán az alsó ajkamba mélyesztettem a fogaimat és fogalmam nem volt, mit csináljak, vagy mit mondjak a lányoknak. Mindannyian csak kérdőn néztek rám, miközben visszaadtam a telefont Romeenak.

- Tényleg nincs köztünk semmi. A lány valamit félre érthetett – mondtam a lányoknak mosolyogva, akik csak összenéztek, aztán megcsóválták a fejüket.

- Azért én remélem, a lánynak igaza lesz. Rád is rád férne már egy ilyen jó srác – állt fel Romee, majd a kanapét megkerülve kezét a vállamra rakta és megszorította aztán egy puszit nyomott az arcomra. Rá mosolyogtam, majd a többi lány is felkelt és mentek a dolgukat csinálni. Csak Sara maradt mellettem a kanapén.

A levegőt hangosan kifújva dőltem hátra a bőr ülőalkalmatosságon, és kérdőn néztem Sarara.

- Mi az?

- Na, most kérem az igazat – csusszant hozzám közelebb, majd a lábait felrakta a combjaimra, ezzel megakadályozva, hogy elmeneküljek. Mondjuk, nem is akartam, hiszen valakivel muszáj megosztanom a tegnap estét. Ha már Alexa ennyire ellenem van, és neki nem mesélhetek az egészről semmit.