31 - Bizonytalan

Halihalloo,

oioiii, elég izgi résznek ígérkezünk elébe, kíváncsi vagyok mit szóltok a történésekhez.:3 Mindenképpen írjtáok meg a véleményeiteket kommentben, vagy akár facebookos csoportban. Jó olvasást!^^ Xx♥

PALMER TONKIN

Niallel egészen délutánig húztuk a lóbőrt, végül aztán felkeltünk, mert mindketten – sőt hárman, mivel már Lady is nyaggatott –, éhesek voltunk. Míg Niall előpakolta a hűtőből a tegnapi ebédet, addig én adtam Ladynek is bőségesen kaját, amiért vakkantással jutalmazott. Leültem a pulthoz a fejemet megtámasztottam a kezeimben és úgy néztem Niallt, amint egy szál alsóban kényelmesen mozgott a konyhámban. A látvány nagyon is tetszett, annyira, hogy titokban muszáj volt megörökítenem és megosztanom az örömömet. Az már más dolog, hogy leginkább a büszkeség vezérelt, amint megosztottam a képet instagramon a követőimmel.

- Nagyon csendben vagy – mondta Niall, miközben feltekerte a gázt, és ráhelyezte az edényt.

- Mhm, csak álmos vagyok – válaszoltam és tovább böngésztem instagramon. Persze minden a szilveszterrel és az új évvel volt tele.

- A fejed nem fáj?

- Nem is ittam annyit, hogy fájjon – emeltem fel a fejem, és rögtön Niall csintalan vigyorába és csillogó szemeibe ütköztem.

- Tudom baby, csak kérdeztem – mustrált továbbra is egy lusta vigyorral az arcán.

- A kérdés inkább az, hogy a tiéd fáj –e? – biccentettem oldalra a fejem.

- Ah, egy kicsit, de mindjárt el fog múlni a gyógyszertől. Valami említésre méltó történt még tegnap éjszaka, amire emlékeznem kellene?

- Nem, nem igazán – ráztam meg a fejem, aztán az alsó ajkamba haraptam, míg visszagondoltam az éjszakára. Talán egy picit elkapott minket a hév, és talán egy picit durvábban csókolóztunk a kelleténél, vagy bármennyire, mint eddig tettük és feltettem magamnak a kérdést, hogy vajon arra emlékszik –e. Nem tudtam eldönteni, már akkor is jócskán részeg volt és talán ezért volt az, hogy annyira letámadott. Persze egyáltalán nem bántam, de nem is hagytam volna, hogy a dolgok elfajuljanak. Először is mert, nyilvános helyen voltunk, másodszor pedig, mert egyikünk sem volt a legjózanabb és nem így terveztem el az első együtt töltött éjszakánkat.

- Biztos? – kérdezte a fülem mellett, amint átölelt, az én karjaim pedig automatikusan kulcsolódtak a nyaka köré, noha észre sem vettem, hogy elindult felém.

- Igen – feleltem bizonytalanul. – Vagy nem? Fogalmam sincs – suttogtam, miközben megéreztem puha ajkait a nyakam bőrének nyomódni, így a szemeim rögtön lecsukódtak és a fogaimat az alsó ajkamba mélyesztettem, hogy a sóhaj, ami felkínálkozott belőlem, ne tudjon kicsusszanni.

- Miért… vagy… bizonytalan? – kérdezte taglalva, a szavak között, a nyakam mindig egy másik pontjára nyomta a nyelvét. Kezemmel a tarkójára szorítottam, míg a másikkal a vállába kapaszkodtam. – Esetleg… déja-vu –d van? – mormogta, én pedig éreztem, ahogy a fejembe tódul a vér. Ezek szerint emlékezett rá. – Elég halványak az emlékeim, szóval talán feleleveníthetnéd őket?

- Miből gondolod, hogy én olyan intenzíven emlékszem rá? – suttogtam, mert félő volt, hogy a hangom egy nyögésbe torkollott volna.

- Hát nem te voltál bizonytalan az előbb, hogy elmeséld –e? Kíváncsivá tettél – emelte fel a fejét, az arcán egy dögös, bugyi szaggató mosoly terült el, míg szeme színe egészen elsötétedett. Tekintetemet vonzották rózsaszín ajkai, amikkel az előbb még a nyakamat kényeztette, így egy bizsergős érzést előcsalogatva az alsó felemben. Szégyenlős lettem, és azt se tudtam mit csináljak. Az arcom égett, és rám tört egy hirtelen meleg érzet, ami miatt legszívesebben eltoltam volna magamtól Niallt. Úgy éreztem, hogy nem kapok levegőt és elképesztően ciki volt, mikor Niall újra megszólalt. – Mi az? – kérdezte egy picit oldalra billentett fejjel, míg én megpróbáltam higgadtan szedni a levegőt. Éreztem amint hátrált két lépést tőlem, így a görcs a vállamban rögtön felengedett.

Fogalmam sincs mi történt akkor velem. Elijesztettem Niallt és egy kínos helyzetbe vittem magamat az idióta pánikkal, ami rám tört. Megmondani nem tudtam, hogy miért éreztem magam így. Hiszen akartam őt mindennél jobban, mégis egy kisebb pánik tört rám, mikor belegondoltam, hogy semmi akadálya nincs annak, hogy együtt legyünk. Nem tudom megmondani, mikor ért hozzám egy férfi utoljára, és jól éreztem magam mindenféle kielégülés nélkül is, úgy hogy egy kicsit megijedtem.

- Héj, Palmer? Minden rendben? – Niall hangja halk volt és lágy, mégis kirázott a hideg tőle. Kezei a karjaimra csúsztak és egy picit megszorította őket, hogy ránézzek. – Baby, mi a baj? Palmer, beszélj velem.

- N- nincs semmi baj, csak… nem tudom – suttogtam és nyeltem egy nagyot, de a gombóc nem tűnt el a torkomról.

- Ne mondd ezt, nem ez az első eset, hogy így lemerevedsz, mikor közeledek. Mondd el, ha nem akarod, hogy rád tapadjak, vagy valami, mert akkor nem teszem…

- De én akarom csak, nem tudom, mi van velem – suttogtam, közben pedig lesütöttem a szemeimet és a pirosra lakozott körmeimet bámultam. – Legutóbb Mexikóban Alexa miatt volt, mert akkor még nem tudtál róla, nekem meg eszembe jutott és féltem, hogy ha elmondom, akkor majd megijedsz, vagy valami. Nem a te hibád, én csak nem tudom. De élvezem a társaságod, tényleg. És szeretem, mikor átölelsz, meg megcsókolsz…, Niall tényleg – néztem fel rá, majd egyik kezemet az arcára csúsztattam, mire ő is felnézett rám.

- És akkor… mi a baj most?

- Semmi, csak rám jött az öt perc. Ne haragudj – öleltem át, fejemet a vállára hajtottam, míg ujjaimmal a nyakánál játszottam.

- De mi az, hogy az öt perc? Szeretném ezt megbeszélni, mert nem akarom, hogy többet így lemerevedj, mikor átölellek. Tudod milyen rossz érzés? Mintha… félnél tőlem.

- Ez nem igaz. Egyáltalán nem félek tőled, sőt biztonságban érzem magam melletted.

- Akkor nem tetszem, vagy mi?

- Jaj, dehogy – nevettem fel, majd elhúzódtam tőle és mosolyogva néztem az arcára. – Hogy gondolhatsz ilyet – kuncogtam, míg megsimogattam az arcát. – Elképesztően helyes vagy ruhában és a nélkül is – haraptam az alsó ajkamba, míg a szemeim szőrös mellkasára csúsztak. – És nagyon tetszel. Én csak… elég régen… voltam, akárkivel is – mondtam és éreztem, amint újra elpirultam. – És kicsit megijedtem.

- Hát ez elmondható rólam is, ne aggódj – mosolyodott el végre, mire nekem is alább hagyott az idegességem. – Csak azt hittem, hogy rendben vagy vele, mert… mindegy – mosolygott.

- Mert már sokat vártunk. Tudom. Ne haragudj – suttogtam.

- Semmi baj baby, addig várok rád, ameddig csak akarod – mosolygott és egy puszit nyomott az arcomra, én viszont magamhoz húztam és megcsókoltam. Elmosolyodott, aztán viszont visszacsókolt édesen és lassan. Szépen megöltem a hangulatot.

Éppen leült Niall is a tányérja elé, miután középre rakta a megmelegített ételt, mikor csengettek és nyitódott is a bejárati ajtó, így gondoltam, hogy Sara lesz az. Lecsusszantam a székről, aztán a folyosóra mentem, ahol éppen Sara hajolt le Ladyhez, míg Liam becsukta maga mögött az ajtót.

- Sziasztok – mosolyodtam el, aztán átöleltem Sarat, amint bentebb jött. – Éppen most ültünk le ebédelni, éhesek vagytok? – kérdeztem, míg Sara megszorongatott.

- Szia Palmer. Ne haragudj, hogy rátok török, csak szerettem volna Niallel beszélni.

- Eszek valamit – vágott Liam mondatába Sara, aztán már ott is hagyott, én pedig furán néztem utána. Liam megeresztett egy mosolyt felém, majd követte Sarat a konyha felé, én pedig megfordultam, aztán felszaladtam az emeletre, hogy magamra vegyek egy melltartót és rövidnadrágot. Mire visszaértem, már két új vendégünk előtt is volt tányér.

- És mi újság? – kérdeztem, amint felültem Sara mellé és a szedőkanál után nyúltam. – Ebéd miatt jöttetek, igaz? – vigyorodtam el.

- Mi? – kezdett köhögni Sara mellettem, mire finoman megütögettem a hátát és kicsit nagy szemekkel néztem rá. Mi ütött ebbe a lányba? Ivott egy korty vizet, aztán rám nézett, de alig bírta állni a szemkontaktust, rögtön elnézett mellettem. – Nem együtt jöttünk, csak összefutottunk a kapu előtt – hadarta.

- Aha, hát gondoltam.

- Amúgy igen, éhes voltam és nem volt kedvem rendelni. Meg amúgy is, tök finom lett – mondta teli szájjal, én meg elvigyorodtam és visszanéztem a tányéromba.

- Igen, szerintem is – helyeselt Liam.

- Hát jól van, örülök neki, hogy ízlik. Legalább elfogyik. Niall így is azon parázott, hogy ránk romlik majd – néztem vigyorogva a barátomra, aki csak mosolyogva megforgatta a szemeit. – És tényleg, hova tűntél tegnap? Egész végig kerestelek, de nem találtalak sehol és más se látott – fordultam Sara felé.

- Mhm, fájt a fejem, szóval hazamentem – mondta még mindig teli szájjal.

- Fájt a fejed? – vontam fel a szemöldököm.

- Aha – bólintott, közben csak egyre kanalazta a rizst.

- És miért nem szóltál? Azt se láttam, hogy a cuccaidat elvitted.

- Hát, mert éppen táncoltatok. Meg azt hittem, hogy fel sem fog tűnni, hogy eljöttem. Bocsi.

- Aha, hát oké – visszanéztem Niallre, aki szintén egy értetlen tekintettel meredt rám, de sajnos én sem tudtam többet mondani neki. Fogalmam sincs, mi van Saraval. Ez egyáltalán nem vall rá, és kizárt, hogy bevegyem ezt a fejfájásos sztorit. Ő is pontosan tudja, hogy nem hittem neki, de nem akartam tovább nyúzni a srácok előtt.

Liammel és Niallel a buliról beszélgettünk tovább, míg Sara mellettem csak csendben evett tovább. Ebéd felajánlottam a srácoknak egy kávét, ami elfogadtak, én pedig azt mondtam nekik, hogy menjenek a nappaliba és majd kiviszem nekik, ha elkészült. Persze az egész csak arra ment ki, hogy kettesben tudjak maradni Saraval, szóval miután beraktam két bögrét a kávéfőző alá, és megnyomtam a közepes gombot, rögtön felé fordultam.

- Szóval fájt a fejed. És már nem fáj? – kérdeztem közömbösen.

- Nem, szerencsére elmúlt – eresztett meg egy mosolyt, miközben a telefonjába nézett.

- Mit nem mondasz el Sara? – sóhajtottam fel.

- Mi? Miről beszélsz? – nézett rám egy erőltetett vigyorral az arcán.

- Jaj, most miért játsszuk ezt? Jobban ismerlek téged, mint saját magamat, tudom, hogy kamuzol és látom rajtad, hogy valami van. Mi történt?

- Oh Palmer, én nem akartam, tényleg. Minden olyan gyorsan történt – szakadt ki belőle, én pedig homlokráncolva meredtem rá.

- Micsoda? Miről beszélsz?

- Ígérd meg, hogy nem akadsz ki – mondta lehunyt szemekkel.

- Megígérem – vágtam rá rögtön, noha nem voltam benne biztos, hogy tartani tudom az ígéretemet.

- Szóval tegnap… nem is fájt a fejem – kezdte feszülten, és még mindig nem nézett a szemeimbe.

- Aha, hát ezt tudtam. Akkor hova tűntél?

- Hát mert um… valakivel léptem le – túrt a hajába, hangját visszavette és sokkal halkabban beszélt, mintha csak attól félt volna, hogy a srácok meghallanak minket.

- És ezért kéne kiakadnom? – mosolyodtam el. – Tudod, hogy nem bánom, amíg nem bántanak, sőt… Nem értelek – nevettem fel, míg lekönyököltem vele szemben a pultra.

- Én sem magamat, elég hülye vagyok – túrt újra a hajába. – Csak fáradt vagyok, meg másnapos, felejtsd el.

- Na de azért azt csak elmondod, ki volt az, nem? – kérdeztem izgatottan.

- Igazából… erm, emiatt nem kéne kiakadnod – harapott az alsó ajkába, aztán felpillantott rám.

- Hallgatlak – feleltem mosolyogva, mert még mindig nem értettem, hogy miért volt ennyire beparázva.

- Mint mondtam, minden olyan gyorsan történt, aztán már csak arra lettem figyelmes, hogy csókolózunk a falnál és én mondtam neki, hogy nem kellene, de ő csak csókolgatott tovább és totál beadtam neki a derekam, mert olyan szexi volt és… Liam. Liam volt az – suttogta, nekem pedig a szemeim kétszeresére nőttek, míg az arcomon egy hatalmas vigyor terült el.

- Micsoda? – kérdeztem döbbenten. – Ti együtt… és te vele… és hazavitted magadhoz? És ti… woah. Erre számítottam legkevésbé – vigyorodtam el.

- Tudom, oké? – nyögött fel és a fejét a márványra hajtotta. – Palmer, ne haragudj, véletlen történt az egész. Nem tudtam megálljt parancsolni és megígértem magamnak, hogy nem fordul elő újra, de aztán megint…

- Szóval kétszer is? – kérdeztem vigyorogva.

- Nem tudom. Vagyis az éjjel, azt hiszem többször is – nyökögte ki nagy nehezen. – Tudod reggel a részegségre fogtam. Ő is az volt, én is az voltam, de aztán megint és…

- Hát ezt nem hiszem el – ültem fel a székre. – Várj, nem értem, miért hitted, hogy kiakadok. És hogy miért magyarázkodsz meg kérsz elnézést.

- Hát mert Liam Niall barátja… és ha majd találkozunk, vagy elmegyünk így közösen valahova, mint tegnap is, tiszta kínos lesz az egész.

- Miért, akkor nem lesz folytatása?

- Palmer! – emelte fel a fejét, a szája tátva volt és nagy szemekkel néztem rá, míg én elnevettem magam.

- Most mi van?

- Persze, hogy nem lesz!

- De hát azt mondtad, hogy józanon sem tudtátok a kezeiteket távol tartani egymástól.

- Az csak egy pillanatnyi… visszaesés volt – fújta ki a levegőt.

- Pillanatnyi visszaesés, mi? – vigyorodtam el.

- Ez nem vicces! Most miért nevetsz ki? Nem hiszel nekem, igaz?

- Hát őszintén? Nem igazán. Olyan nincs, hogy „pillanatnyi visszaesés”. Csak olyan, hogy vonzódsz hozzá. És ő is hozzád.

- Igen, lehet, és akkor mi van?

- Semmi, az égvilágon semmi Sara – kacagtam. – Te fújod fel ennyire. Totál szét vagy esve. Szerintem még tetszik is neked.

- Mi van? Na, jó, Palmer, állj le – pattant fel idegesen, aztán megkerülte a pultot és kivette a bögréket a kávéfőző alól. Teljesen elfelejtkeztem a kávéról, így hát felálltam és Sara mellé álltam, miközben figyeltem, ahogyan elkészíti az egyiket.

- Te nem is így iszod a kávét – ráncoltam a homlokom, mire megállt a mozdulataiban és egy kissé hisztérikus sóhaj tört fel belőle.

- Ezt nem hiszem el – motyogta.

- Várj, kitalálom. Liam issza így – vigyorodtam el szélesen, hiszen ez csak azt jelenthette, hogy reggel még kávéztak is együtt, Sara pedig megjegyezte, hogyan issza a srác az energiabombát.

- Látod, és csodálkozol, hogy miért fújom fel az egészet. Olyan zavarban vagyok tőle, hogy az már nem igaz. Azt hittem menten elájulok, mikor megláttam a kapu előtt.

- De Sara, te nem ilyen vagy – löktem meg a csípőmmel az övét. – Mi lett veled? Te az ilyet általában lazán szoktad kezelni.

- De most sík ideg vagyok, oké?

- Hát azt vettem észre. Mindegy, fejezd be, én meg megcsinálom Niallet és felrakunk magunknak is – vettem el a másik bögrét és a méz után nyúltam.

- Niall is szereti ezt az undorítóságot? – kérdezte felhúzott orral, amint figyelte, hogy mézet csöpögtetek a kávéba.

- Képzeld, kipróbálta, és nagyon tetszik neki. Szóval azóta így issza ő is – feleltem ál-sértődöttséggel, míg ő csak megforgatta barna szemeit.

- És még nem is mondtad, hogy… tudod. Milyen volt – mondtam lassan, és vigyorogva ránéztem, mire ő csak lehunyta a szemeit és megrázta a fejét.

- Szerintem nem akarod tudni.

- Oh, szóval annyira jó – vigyorodtam el.

- Tudod, barátod van, ha elfelejtetted volna. Szerintem róla kéne fantáziálnod – vágott vissza, mire a szám rögtön lekonyult, hiszen ezzel csak a korábbi hangulat gyilkoló pillanatunkat jutatta eszembe. – Na, mi az? Most meg miért hallgatsz?

- Ah, csak… erm, volt egy kis pillanatunk mielőtt megérkeztetek volna és…

- Nem hiszem el, itt csináltátok? – vágott a szavamba.

- Mi van? Dehogyis! Jesszusom, Sara! Ne magadból indulj ki – vigyorodtam el, mire felhorkantott.

- Fejezd be ezt a célozgatást, nem vagyok hajlandó többet beszélni róla. Inkább te mondd el, hogy mi volt az a kis pillanat.

- Nem tudom. Én tényleg szeretném, csak… most is tökre bepánikoltam és lemerevedtem és Niall meg nem tudta, hogy mi baja van. Aztán alig tudtam neki elmagyarázni.

- Várj, vagyis ti még mindig nem feküdtetek le? Mi van? Azt hittem, hogy már igen.

- Nem, még nem – haraptam az alsó ajkamba. – Ah, nem tudom, mi van velem. Néha tényleg fantáziálok róla, és szeretném is, meg tegnap éjjel is… tegnap éjjel egy kicsit hevesebben csókolóztunk, és tökre beindultam, de nem akartam semmit részegen. Meg aztán ő is leállt. De aztán felhozta ma reggel, és szó szerint lemerevedtem.

- Oh? – pillantott rám felvont szemöldökkel. – Mitől merevedtél le?

- Nem tudom. Csak megijedtem, hogy most egy jó alkalom lenne rá, és nem zavar meg minket senki és már fejben elég messze jártam, és csak arra tudtam gondolni, hogy valami elrontok, vagy kellemetlen lesz és…

- Akkor csak simán megijedtél tőle.

- Igen, de nem tőle. Vagyis nem Nialltől. Mert ő meg azt hitte, hogy félek tőle, vagy valami. Meg hogy nem tetszik nekem – nevettem fel, hiszen még mindig mulatságosnak találtam a feltételezést. Niall a legvonzóbb srác, akivel valaha is találkoztam életemben. – És így teljesen elrontottam a pillanatot.

- Hát végül is ne bánd, mivel betoppantunk mi. Figyelj Palmer, lehet, hogy most csak nem voltál abban a hangulatban. Ha pedig beindulsz rá, ne vesztegesd az időt és ne legyél nyuszi. Szerinted nemet mondana neked? – kérdezte mosolyogva.

- Tudom, igazad van – sóhajtottam fel. – És köszi. És szerintem Liammel nagyon cukik lennétek együtt – fogtam meg gyorsan a két bögrét, aztán rávigyorogtam és megindultam a nappali felé. 

30 - Következő évünk

Halihalloo,

ah, újabb édes rész, jelen van az egész csapat és egy izgalmas szilveszteri bulinak néznek elejébe. ;) A részt, mikor Palmer a modellekről és "csoportokról" beszél, természetesen én találtam, tehát az egész teljesen a képzeletem alapján lett leírva. Fogalmam sincs amúgy hogyan működik az egész, sajnos a Palmert alakító Taylor telefonszáma még mindig nincs meg, szóval nem tudtam utána kérdezni. :D Remélem minden érthető lett, és hogy tetszeni fog a rész! ^^ Jó olvasást! Xx♥

PALMER TONKIN

Teljesen elbeszélgettük az időt, persze az albumok újra és újra átlettek lapozva, én meséltem nekik Hollyról, a srácok pedig végighallgattak és kérdeztek. Még mindig láttam Niallen, hogy rosszul érzi magát, de persze egyetlen perc sem volt rá, hogy kettesben tudjunk beszélni. Végül a lányok felrángattak az emeletre, miután nassoltunk még egy kicsit, csak hogy mindenki jól bírja majd az alkoholt. Én korántsem terveztem annyit inni, főleg mert a legutóbb is borzasztóan jöttem ki belőle és nem szándékoztam magam újra leégetni, ezúttal mindenki előtt. A lányoknak mondtam, hogy használjanak, amit csak akarnak, én pedig a fürdőszobába zárkóztam a céllal, hogy lezuhanyozok. Megmostam a hajamat is, aztán epiláltam és bekentem testápolóval a testemet. Amíg az száradt, addig rendet tettem a fürdőszobában, majd magamra kapva a bolyhos köntösömet, melynek elején a nevem kezdőbetűi voltak, kicaplattam a fürdőből. Nyitva hagytam az ajtót, hogy jól kiszellőzzön a helyiség, aztán körbe néztem a szobában, de bent senki sem volt, csak a beats hangszórókból szólt a zene. A lányokat persze a gardróbomban találtam meg, melyet egyáltalán nem bántam, sőt örültem is neki, amiért feltalálták magukat és nem szégyenlősködnek. És itt persze nem Sarara gondolok, hiszen őt évek óta ismerem, úgy mozog a lakásomban, mintha itt élne, ami az enyém, az az övé is. És ez fordítva is így van, úgy hogy miatta egyáltalán nem aggódtam. Annak viszont örültem, hogy Danielle sem fogta vissza magát, hanem teljesen elengedte magát velünk és olyan volt, mintha ő is évek óta a barátnőnk lenne. Örültem neki, amiért így kijövünk vele Saraval, hiszen már most imádtam a lányt.

- Na, mit veszel fel? – pillantott rám Sara, míg én ledobtam magam Danielle mellé a fotelbe.

- Fogalmam sincs. Szabad a fürdő, valaki bemehet.

- Én már otthon elvégeztem mindent, csak átöltöznöm meg sminkelnem kell, szóval – vont vállat Dani, amint Sarara néztem, aki bólogatva felállt a szőnyegről.

- Igen, én megyek is mindjárt, csak előbb kiakarok választani valamit Palmernek.

- Menj, fürödj le, nélküled nem választok semmit, nyugodj meg – kuncogtam fel. – Addig elkészítem Daniellet – vigyorogtam a lányra.

- Ah, rendben. De tényleg ne válassz nélkülem – mutatott rám a mutatóujjával, én pedig bólogattam, hogy tudomásul vettem kérését. Kiment a gardróbból, én pedig felálltam és Danire pillantottam.

- Na? Átöltözöl? – kérdeztem mosolyogva, ő pedig bólintott és felállt utánam. Nem szégyenlősködött előttem, simán levetkőzött fehérneműre, én pedig segítettem levenni a ruhájáról a zsákot. Danielle egy rövid fekete ruhát vett fel, melynek középen egészen a hasáig lenyúlt egy mély v alakú dekoltázs. Nyakában hagyta két arany láncát, amiket Louistól kapott karácsonyra, és előszedte a neszesszeres táskáját is, hogy sminkelni tudjon. Végül megengedte, hogy én sminkeljem ki, valamint a haját is kivasaltam és a végeredmény elképesztően dögös lett. Magas sarkúja még az ágy mellett várt rá, egyelőre nem szerette volna felvenni, és meg is értettem, hiszen egész este abban fog járkálni. Ezután én ültem le a sminkes asztal elé, leszedtem a turbánt a fejemről és megszárítottam a hajamat. Addigra Sara is elkészült a fürdéssel, egy másik köntösöm került rá, és azzal magán jött ki a fürdőszobából.

- Wow csajszi. Elképesztően nézel ki – vigyorgott Daniellere, én pedig a tükörből figyeltem őket mosolyogva, míg leraktam a hajszárítót és megráztam a hajamat.

- Palmer érdeme.

- Ugyan már – forgattam meg a szemeimet, míg kifordultam a széken és rájuk néztem. – Louisnak le fog esni az álla – vigyorogtam. – Tényleg, remélem ők is készülődnek.

- Ah, tuti, hogy még meg sem mozdultak – sóhajtott fel Dani, én pedig felkuncogtam és felálltam az asztal elől. – Így hagyod a hajadat? – kérdezte.

- Mhm, nem hiszem. Majd felkontyolom szerintem.

- Na, keressünk neked egy ruhát, aztán én is megszárítom a hajamat – mondta Sara és a gardróbom felé indult, mi meg követtük őt. Míg ők válogattak, addig én a fotelben ültem és Ladyt ölelgettem, aki időközben feljött hozzánk. Orromat selymes, finom illatú szőrébe fúrtam és több puszit nyomtam a fejére, amire csak vakkantásokkal válaszolt. Végül Sara és Danielle is kikötötték, hogy ha tetszik, ha nem muszáj lesz azt felvennem, amit ők kitaláltak nekem, így történt, hogy a Daniellehez hasonló fekete jumspsuitot vettem fel. A nadrág alja egy kicsivel a bokám alatt végződött, míg a dekoltázsa ugyanolyan mélyen ki volt vágva, mint Danielle ruhájának. Dani kivett hozzá egy magas sarkút a cipők közül és egy fekete YSL táskát mellé. Nyakamban persze maradt a N betűs nyakláncom, míg fülembe nem raktam semmilyen fülbevalót és a kezemen sem volt semmilyen karkötő. Miután beszárítottam Sara haját és a tincsek végét enyhén behullámosítottam, én is megcsináltam a hajamat, úgy ahogyan azt már elképzeltem. Felkontyoltam a fejem tetejére, pár szálat pedig kihúzkodtam, hogy lazább legyen. Sminknek csak szempillaspirált egy kis

pirosítót és egy halvány nude árnyalatú rúzst vittem fel az arcomra. Sara egy ezüstszínű hosszú ruhát hozott magával, aminek az anyaga direkt kicsit gyűrött volt, hiszen így nézett ki jól. A háta teljesen szabadon volt, két vékony pánt tartotta középen a nyakánál a ruhát össze. Sminkét ő sem vitte túlzásba, eltekintve a vörös rúzstól, ami tökéletesen passzolt a kinézetéhez. A lányok gyönyörűek voltak és már izgatottan vártam az estét, annak ellenére, hogy még mindig volt bennem egy kis félelem érzet. A szoba parfüm illatban fürdött utánunk, cipőink pedig hangosan kopogtak a folyosón amint kiértünk a szobánkból. Odafent végig jártam még mindenütt a szobákat, hogy biztosan be van –e zárva minden, aztán Ladyt magam előtt lefelé terelve mentem le a lépcsőn. Ekkora már a srácok is készen voltak szerencséjükre, és taxit is hívtak. Vigyoromat alig bírtam visszafogni, amint megpillantottam Niallt. Elképesztően helyes volt, legszívesebben az ölébe ugrottam volna és szétcsókoltam volna az arcát. De mielőtt még a közelébe kerülhettem volna, adtam enni és inni Ladynek, aztán bezártam a kutyaajtót és utoljára megölelgettem, mielőtt elmentünk volna. Féltettem a tűzijátékok miatt, noha tavaly sem volt vele semmi gond. Remélem idén is ügyesen kibírja az estét.

- Oké, mehetünk. Lady, légy jó kiskutya – mondtam még neki utoljára, aztán adtam egy puszit a fejére és felálltam. A többiek kiindultak a házból, és Niall is megvakargatta utoljára Lady fejét, aztán mindketten kiléptünk a házból. – Minden oké? – kérdeztem halkan, míg bezártam az ajtót. A kulcsot a táskámba süllyesztettem, aztán Niall felé fordultam.

- Igen, persze – bólintott, aztán a kezét a derekamra csúsztatta és közelebb húzott magához. – Gyönyörű vagy – suttogta mosolyogva, mire én is elmosolyodtam és végre megcsókoltam.

- Te is elég helyes vagy – mondtam vigyorogva, amint elváltunk egymástól, ő pedig kuncogva egy puszit nyomott még a számra, aztán a kezét az enyémre csúsztatta és összekulcsolta az ujjainkat. Sara, Liam, Louis és Danielle ültek egy taxiban, mi pedig beültünk a másodikba Harry mellé és elindultunk a szórakozóhely felé, ami a tengerparton volt. Az ég sötét volt és jó néhány tűzijátékot lőttek fel máris. Az úton feltöltöttem két képet instagramra, amiket még a lányokkal csináltunk a szobámban, mielőtt lementünk volna. Az egyiken Daniellevel nevetünk, az ölünkben Ladyvel, a másikon pedig Saraval pózolunk, szorosan átölelt kezét a fenekemre csúsztatta, míg én direkt kinyomtam azt. Romee rögtön kommentelt alá, melyen csak vigyorogni tudtam. A klub előtt rengeteg paparazzi volt, akik ráérősen tudtak fotókat készíteni rólunk, hiszen sor volt a bejáratnál és egy kicsit várakoznunk kellett.

- Palmer! – kiáltottam mögöttünk Romee, így rögtön megfordultam aztán tárt karokkal vártam barátnőmet, aki mögött a barátja közeledett.

- Szia csajszi – öleltem át nevetve.

- Dögös vagy – vigyorgott. – Hol van Sara?

- Itt vagyok, tudom, hiányoztam – furakodott át Sara rögtön Liam és Harry között, aztán átadtam neki Romeet, míg visszaálltam Niall mellé. Kezét rögtön a derekamra csúsztatta, mely miatt nem tudtam abba hagyni a vigyorgást. Ránéztem, mire ő is felém fordította a fejét.

- Mi az? – kérdezte mosolyogva.

- Semmi – ráztam meg a fejem, majd az alsó ajkamba haraptam, felkuncogtam és nyomtam egy puszit borostás arcára.

- Már találkoztam Josephinenal és Jasminnel, meg láttam Stellat is, de ő nem vett észre – mondta Romee. – Gigiékről, meg Kendallékről tudtok valamit? Mert Matt már a képekkel zaklatott, ahogy megérkeztünk és őket még nem láttam – forgatta a szemeit.

- Agh, jesszus, Mattnek kéne már egy üveg pezsgő és lenyugodna – horkantott fel Sara, mire nevetve bólogattam.

- Gigiék csak később jönnek, a többiekről nem tudok – mondtam.

- Szuper, akkor, ha Matt megint megtalál, hozzád irányítom, jó?

- Ah, nehogy megmerd! Komolyan Romee – néztem rá, ő pedig csak nevetett.

- Ki az a Matt? – kérdezte Niall.

- Egy szervező. Elég sokat dolgozunk vele VS miatt, és egy agyrém az a pasi – forgattam meg a szemeimet. – Azért keresi a lányokat, mert ugye mi vagyunk az ő amerikai „csapata” a modellek közül – magyaráztam a srácoknak.

- És a reklám nem maradhat el – mosolygott Niall, én pedig bólintottam.

- Viccelsz? Matt külön fotózást levezényelne, ha hagynánk neki.

- Hát még jó, hogy nem hagyjuk neki – szólalt meg Sara. – Mehetünk tovább – biccentett előre, mire megindultunk aztán végre bejutottunk a szórakozóhelyre. Az asztalaink a kinti részlegekre szóltak, így hát átvágtunk a tömegen odabent és a terasz felé siettünk. Nagyon hangulatos volt az egész, több bár volt odakint, ahogy dj pult is. Pálmafák és növények vették körbe a táncteret, az után pedig a tengerpart volt és a végtelenbe nyúló víz. Egy itt dolgozó elvezetett az asztalainkhoz, ahova aztán lepakoltuk a cuccainkat és már fel is vették az első rendelést. Én alkoholmentes koktélt szerettem volna, de mikor ezt Romee meghallotta, körbe röhögött és rendelt egy ugyanolyat nekem, mint magának. Mosolyogva megforgattam a szemeimet, de eldöntöttem, hogy a következőek csak alkoholmentesek lesznek, és majd éjfélkor iszok pezsgőt mindenki mással. Hátradőlve a fonott székeken beszélgettünk és nevetgéltünk, Niall keze egész végig a combomon volt és hüvelykujjával folyamatosan simogatott. Ez sokszor leterelte a figyelmemet a témáról, ráadásul Romee is nyaggatott azzal a rohadt koktéllal, ami lassacskán fogyott a poharamból. A többiek már mind a negyedik kör italuknál tartottak, de nem is bántam, sőt kíváncsi voltam rá, Niall mégis mennyit fog inni és, ha részeg lesz, akkor majd milyen lesz.

- Palm hogy is van akkor ez az amerikai csoportos dolog a modellek között? – kérdezte Louis, mire rákaptam a fejem.

- Hát van egy csapatunk és mi szoktuk nagyobb közös bemutatóknál Amerikát képviselni. Mondjuk, sokan közülünk más országokból származnak, de mivel például Hollandiának nincs egyáltalán csapata, Romee hozzánk tartozik. Vagy Sara Portugáliából – magyaráztam.

- Nem is beszéltek akcentussal – mosolygott Liam rájuk.

- Oh, én nagyon régóta élek itt – legyintett Sara.

- Ahogy én is – mondta Romee, miközben beleszívott az italába.

- Várjatok, itt jön Stella, figyeljétek meg, hogy ő hogyan beszél – mondtam gyorsan mosolyogva a srácoknak, mielőtt még Stell ideérhetett hozzánk. Kerített egy széket és néhány mondata után a srácok szinte egyszerre szólaltak fel, hogy a lány ír.

- Mi? – kérdezte mosolyogva Stella, én pedig nevetve bólogattam.

- Csak a srácoknak ezt az egészet magyaráztam a különböző nemzetiségű csoportokkal, és azt mondták, hogy Saranak meg Romeenak nincs akcentusa, mire mondtam, hogy figyeljék meg, hogy te hogyan beszélsz – vigyorogtam a szőke lányra.

- Oh, megy nekem az amerikai is, csak lusta vagyok hozzá – nevetett fel Stella. – De honnan tudtátok egyből?

- Niall miatt – válaszolt Harry. – Ő is lusta a brithez – vigyorgott, mire Niall megforgatta a szemeit és kortyolt egyet a söréből.

- Fárasztó, ugye? – sóhajtott fel Stella, mire mindannyian felnevettünk.

- És akkor kik vannak benne a csapatban? – kérdezte Liam.

- Mi, Josephine, magas szőke hajú, még én sem láttam itt őt – néztem körbe. – Jasmine, Martha, tényleg hol van Mar? – fordultam Romee felé, míg ő csak felhúzta a vállait válaszként.

- Fogalmam sincs, még nem láttam.

- Gigiékkel jön majd – felelte Stella.

- Akkor ugye Gigi, Bella és Kendall – soroltam tovább. – És például volt ugye most is a VS show, amire eljöttetek – néztem Louisra, meg Danire, akik csak bólintottak – és ott is nem tudom figyeltétek –e, de az elején, meg a finálén, mi így mindig együtt voltunk, tehát egy csapatként, tulajdonképpen országként mozogtunk. Vagyis van még egy másik csapat is, aki Amerikát képviseli, de ők egy másik korosztály – fejeztem be.

- Oh, már értem – bólintott Louis.

Nem sokkal később csatlakozott még hozzánk Josephine, a barátja Alex akivel újra együtt vannak, de folyamatosan szétmennek és Jasmine, utánuk pedig megérkezett Martha, Bella, Gigi, Zayn és Kendall. A fiúknak még csak reagálni sem volt idejük, mintha Matt csak erre várt volna, hogy mind ugyanazon a helyen legyünk egy időben, felbukkant és rögtön kiszakított minket a srácok mellől. Megszorítottam Niall kezét, aztán felálltam és Zaynre mosolyogtam, míg kimentem a székek közül. Gigi és Kendall rögtön kézen fogtak, aztán már el is húztak tőlük, a lányok pedig mögöttünk hangosan nevetve valamin követtek.

- Mi az? – kérdeztem Gigitől.

- Csak örülök, hogy összehoztuk a fiúkat – vigyorgott. – Zayn örült neki és Lousival is tervezett kibékülni.

- Komolyan?

- Igen.

- Akkor én sem aggódom többet – vigyorodtam el, majd a fehér fal elé álltunk, ami a homokban volt felállítva direkt a fotók miatt. Ezerféle képen pózoltunk, aztán megköszöntük Matt egész éves munkáját, kezébe nyomtunk egy pohár whiskyt és azt mondtuk neki, hogy most már lazítson és hagyjon békén minket. Mire visszaértünk a fiúkhoz, már nevettek és beszélgettek, aminek mi Gigivel és Daniellevel nagyon örültünk.

Később a lányok elrángattak táncolni is, az éjfél közeledtével pedig mind lementünk a partra, ahol aztán lekerültek a cipők is hamar. Matt még mindig nem volt ittas állapotban, ezért készült rólunk pár fénykép a tenger felé pózolva, végül meguntam és belerángattam Niallt is a fotókba. Több sem kellett Romeenak, Bellanak és Giginek, a fiúk pedig már egyáltalán nem ellenkeztek az alkohol hatása miatt. Visszaszámolva, táncolva és nevetve vártuk az újévet. Niall keze a derekamon pihentek, míg az enyéim a nyaka körül, és egymásra vigyorogva dülöngéltünk jobbra és balra, hiába szólt gyors szám a hangszórókból.

- Boldog vagy? – kérdezte egy apró mosollyal az arcán.

- Igen. És te?

- Én is. Szerinted ilyen lesz a következő évünk is?

- Száz százalék – feleltem, míg a fejemet a vállára döntöttem. – Része leszel Holly életének, ahogy az enyémnek is. Segítek neked lakást venni New Yorkban. Eljárunk majd kirándulni és nyaralni és remélhetőleg ott leszek életem első One Direction koncertjén – suttogtam a fülébe, mire ő felnevetett.

- Szépen eltervezted.

- Tetszik? – emelkedtem fel a válláról, hogy ránézhessek.

- Kihagytad a tömérdek bemutató, amire mind elmegyek majd és azt, hogy elviszlek Írországba és bemutatlak anyáéknak – mosolygott, én pedig kicsit meglepődtem kijelentésének második felén. Az ő családjáról még soha nem is nagyon beszélgettünk.

- Elmondtad nekik Hollyt?

- Igen, persze, hogy elmondtam – bólintott. – Voltam otthon ebben a hónapban. Nagyon szeretnének már veletek találkozni – mosolygott.

- Hát én is alig várom – nyomtam az ajkaimat az övéi ellen. Észre sem vettem, hogy már visszaszámoltak, habár Niall tényleg sokkal jobban lekötött. Őt csókolva fejeztem be 2016 –ot és őt csókolva kezdtem 2017 –et.

- Boldog új évet – kuncogtam fel, amint elvált tőlem, homlokát az enyémnek döntötte. A tűzijátékok hangja

versengett a zene és az emberek kiáltozásaival, az égen milliónyi színes rakéta durrant. Fejemet mosolyogva az ég felé fordítottam, míg Niall egy puszit nyomott az arcomra. Boldog új évet kívántunk a többieknek is, és vettünk pezsgőt a tálcákról, amiket folyamatosan osztogattak dolgozók.
- Én idén megfogadom, hogy végig zabálom magamat egy divathetek alatt – kiáltotta mellettünk Sara, mire felnevettem és megforgattam a szemeimet.

- Úgy sem csinálod meg! – kiáltottam vissza.

- Oh, csak figyelj. Ha nekem sikerül, az azután lévőn te is megcsinálod.

- Nem rossz ötlet – szólt bele rögtön Niall, mire megforgattam a szemeimet és felé fordultam. – Ha te végig csinálsz egy divathetes őrületet diéta nélkül, akkor én helyetted fogok diétázni. Na, mit szólsz? – kérdezte mosolyogva.

- Leszedik érte a fejem – haraptam az alsó ajkamba.

- Nem tudják meg. Na – noszogatott, miközben csókokat nyomott az arcomon mindenhova. – Benne vagy?

- Ah, oké, legyen – nevettem fel. – De akkor végig csinálod te is!

- Naná, hogy végig csinálom.

- Fogadtál még meg valamit? – kérdeztem mosolyogva.

- Mhm, nem igazán gondolkodtam ezen. Na és te?

- Én sem – ráztam meg picit a fejemet.

- Nem akarok semmit sem változtatni az életemben – mondta, kék szemei úgy ragyogtak akár a csillagok, amik most eltörpültek a tűzijátékok mellett.

- Én sem – ismételtem el magam mosolyogva, aztán nem bírtam tovább és ajkaimat újra az övéire nyomtam. 

29 - Fényképek

Halihalloo,

ah a mai részben végre felbukkannak megint a srácok és Palm barátnői, habár úgy gondolom, hogy a lényeg csak a fejezet végén van. Remélem érthető és átérezhető Niall zavarodottsága és aggodalmai, no meg hogy tetszik nektek a rész, mert én pontosan emlékszem, mennyire szerettem ezeket a részeket írni. :) Jó olvasást! Xx♥

PALMER TONKIN

Az előttem lévő elterülő homokot figyeltem, ami vizes volt, hiszen a víz mentén futottunk és így legalább nem lesz, egy homokozó a cipőinkben sem mire hazaérünk.

Niall mellettem kocogott, míg Lady jóval előttünk állt meg éppen és szaglászott. Egyenletes légzésemre figyeltem, miközben a lábaim mozgását próbáltam Nialléhoz igazítani.

Felé fordítottam a fejemet, így telibe sütötte a nap az arcomat. Niall is rám nézett, mire elmosolyodtam és megkérdeztem, hogy bírja –e. Egy bólintással válaszolt, közben pedig beértük Ladyt, aki amint elhaladtunk mellette, rögtön futni kezdett utánunk.

Éreztem, amint a homlokomon gyöngyöződni kezdett az izzadság, miközben még mindig figyeltem az egyenletes légzésre, hiszen ha az nincs meg, akkor esélytelen sokáig és kitartóan futni.

Hamarosan letértünk a tengerpartról, majd az utcámba érve, mindketten sprintelni kezdtünk. Szinte egyszerre értünk a kapuhoz mindhárman, a tüdőinket majdnem kiköpve, de vicces volt Niallel versenyezni.

Bevetettem magam a zuhany alá, míg Niall a lenti fürdőszobában fürdött le, aztán egy bugyit és egy sötét pólóját magamra véve leindultam a nappaliba és beköltöztem a konyhába, ahonnan délutánig ki sem lehetett robbantani.

- Baby biztos vagyok benne, hogy minden isteni finom lesz és ennyi kaja elég lesz. Ránk fog romlani Palmer, de komolyan – hallottam meg Niall hangját, majd nem sokkal később megéreztem a karjait a derekamon, amit előre font a hasamra. Lábaival terpeszbe állt, állát a vállamra támasztotta.

- Jól van, ezt befejezem és készen vagyok – kuncogtam fel. – Megkóstolod? – tartottam hátra neki egy már megsült mini sajtos rudat, mire rögtön bele is harapott, majd az egészet a szájába vette. Mosolyogva hallgattam amint megrágta, közben leszedtem a tepsiről az összes sós süteményt.

- Nagyon finom – mondta miután megrágta, aztán egy csókot nyomott az arcomra, majd elengedett és hátrébb lépett, hogy eltudjam rakni a tepsit.

- Akkor jó. Megyek, átöltözök, tudnál adni Ladynek egy kis száraz kaját? Itt van a spájzban – mutattam az ajtóra.

- Szerintem jó vagy így is – vigyorgott rám, mire meglöktem a vállánál fogva és megforgattam a szemeimet.

- Hát szerintem meg nem így kéne fogadnom a barátaidat. Mindjárt jövök – indultam el mellette, ő pedig a kezét finoman a fenekemre csapta, mire megugrottam és elnevettem magam.

Rám kacsintott, aztán kinyitotta a spájz ajtaját, én pedig felszaladtam a lépcsőn. Felhúztam egy fekete shortot, felvettem a bugyimhoz passzoló melltartót és rá pedig egy lenge felsőt húztam. Hajamat hagytam a rendezetlen gombócban a fejem tetején, míg sminkkel még nem foglalkoztam, majd mielőtt este elindulunk, átöltözök még úgyis és akkor majd sminkelek.

Amint leértem vissza a folyosóra, balra fordítottam a fejem, ahol Niall éppen száraz kaját öntött Lady táljába, ekkor viszont megszólalt a csengő, így elvigyorodtam, mikor Lady hangosan ugatni kezdett és már meg is indultam a bejárati ajtó felé.

- Megjöttek – tájékoztattam Niallt egy széles vigyorral az arcomon, noha valószínűleg már neki is leesett.
Feltéptem a bejárati ajtót, miközben a lábaim még rendesen benne sem voltak a lábujjas papucsomban. Leszaladtam a két lépcsőfokon, és a kis úton vigyorogva el is indultam a kapu felé, ahol már Lady ugrált és még mindig ugatott. – Pszt, Lady. Hallgass már el – szóltam rá vigyorogva, mire elkezdett felém futni, de aztán újra vissza a kapuhoz.

- Na hello-bello Palmer. Mi újság? – kiáltotta Louis, mire elkuncogtam magam és kitártam a kaput.

- Sziasztok – néztem gyorsan végig a társaságon, de aztán már Louis a karjai közé is zárt. – Szia, Louis – kuncogtam el magam és visszaöleltem.

- Király házad van – engedett el.

- Palmer! – borult rögtön utána a nyakamba a barátnője.

- Szia, Dani – vigyorogtam és megszorongattam a lányt. – Jól nézel ki – löktem meg a csípőmmel az övét, amint elengedett és mellém állt, aztán a szememet már Harryre is vezettem.

- Rég találkoztunk – vigyorodott el, míg én átöleltem.

- Szia, Harry – mondtam mosolyogva, aztán a szememet Liamre vezettem.

- Szia Palmer, végre, örülök, hogy megismerhetlek – nevette el magát és utolsóként a karjai közé zárt.

- Én is nagyon örülök Liam – nevettem el magam és visszaöleltem, majd becsuktam mögötte a kaput.

- A te kutyusod? Mi a neve? – kérdezte rögtön Liam, amint megfordultam és lenéztem Ladyre.

- Lady – feleltem mosolyogva. – Na, fejezd be a morgást kiskutyám – vakargattam meg a fülét, mire rögtön elhallgatott és a fülét felhúzva nézett ránk. Liam felnevetett és megsimogatta a fejét, utána pedig a többiek után indultunk, akik már a házban voltak.

- Micsoda illatok – hallottam Louis hangját a nappaliból. – Nialler, csak nem főztél?

- Na, Louis – Danielle nevetése hangzott fel ezután, szinte láttam magam előtt, amint megbökte a barátja vállát, jelezve, hogy szálljon le Niallről. Louisnak persze esze ágában sem volt.

Liam levette a cipőjét, és én is lerúgtam a papucsomat, majd Lady kis híján fellökött, mikor elhúzott mellettünk a nappali felé. Megcsóváltam a fejem, aztán beértem a többiek után és mosolyogva pillantottam végig a társaságon.

- Igazából Palmer főzött – mondta Niall, amint rám nézett a szoba másik oldalából.

- Hát gondoltuk, hogy nem te – csapott Liam a vállára, aztán átölelte a barátját. Mosolyogva figyeltem őket, majd kilestem mögéjük, hiszen a teraszajtónál Louis hajolt le éppen Ladyhoz és adta a szájába a sípolós rágókáját.

- Ah, bíztam benne, hogy ilyen szép hangja lesz – vigyorgott fel ránk, míg Danielle csak megforgatta a szemeit.

- Oh, azt Lady pont utálja, szóval szerintem adj neki egy másikat – néztem rá mosolyogva, mire felnevetett és megrázta a fejét.

- Nem hiszek neked – vigyorgott.

- Kértek valamit? Igazából már ehetünk is, ha éhesek vagytok – mutattam magam mögé.

- Én az vagyok, szóval szerintem együnk – vágta rá Niall, mire megforgattam a szemeimet.

- Most pont nem téged kérdeztelek, duh – vágtam vissza ő pedig felnevetett, és elindult felém.

- Felőlem is ehetünk. Én is az vagyok – mondta Harry, mire Liamre és Daniellere néztem, hiszen Louis túlságosan elvolt foglalva Ladyvel ahhoz, hogy hallja, miről beszélgetünk.

- Nekem mindegy – mosolygott Liam.

- Akkor együnk – fordultam meg és a konyhába indultam, míg Niall beterelte a többieket az étkezőbe. Bevittem az ebédet, aztán Ladyt is a tálkájához hívtam, aki rögtön inni is kezdett amint mellém ért.

Ezután csatlakoztam a többiekhez az étkezőben és leültünk ebédelni. A kaja tényleg jóra sikeredett, aminek nagyon örültem, mindenkinek ízlett mindent.

A srácok tartották fent a beszélgetést, egymás szavába vágva meséltek valamit nevetve Niallnek, mi pedig Daniellevel valamivel halkabban csajos dolgokról tárgyaltunk.

Ebéd után Danival a konyhába mentünk, segített bepakolni az edényeket a mosogatógépbe és neki láttunk kávét főzni, miközben ő kivitte az édességet a nappaliba. Niall és Harry nem kértek kávét, úgyhogy amint kész lett a miénk helyet foglaltam a kanapén a kedvenc sarkamban, ahol általában ülni szoktam. Louis természetesen a földön foglalt helyet Lady mellett, míg Niall a kényelmes fotelemet sajátította ki. A többiek a kanapén ültek velem.

- Basszus a múltkor – kapott a fejéhez Louis, mire mind ránéztünk – Liammel voltunk a belvárosban egy szórakozóhelyen, mi is volt a neve? – nézett a barátjára.

- Fogalmam sincs haver – rázta meg a fejét.

- Oké, mindegy. Kicsit kiütöttük magunkat, így egyenesen belesétáltunk a rajongó tömegbe, de közben a saját lábunkon alig bírtunk állni – nevetett.

- Ah, basszus, hatalmas barmok vagyunk – temette a fejét Liam a kezeibe, miközben rázta a nevetés.

- Igen, láttam twitteren – vigyorodott el Niall.

- Oh, ember, ha nem jönnek a biztonsági őrök a klubból, sose jutunk be egy taxiba – mesélte tovább.

- Nekem még mindig van egy karmolás a fülemen – kapott oda Liam.

- Ezt hívják felelőtlenségnek – vágta rá Harry.

- Vagy csak szimplán hülyeségnek – fűzte hozzá Dani, mire Louis kinyújtotta a nyelvét, ami megnevetetett. Hihetetlen, hogy ez a srác huszonöt éves létére ennyire gyerekes legyen és persze csak jó értelemben.

- Jó, ki gondolta volna, hogy szünet közben olyan lesz, mintha nem lennénk szüneten – forgatta a szemeit Louis, Liam pedig csak nevetve megcsóválta a fejét, miközben a kávéjába kortyolt.

- Rajtad kívül szerintem mindenki – mosolyodott el Harry.

- Pft, te, csak azért mert forgattál. Arra jó, hogy mozdulnak a paparazzik.

- Erről jut eszembe, Niall még mindig nem küldted át a...

- Tudom, tudom, de nekem sincs meg. Az ünnepek alatt szerinted ki megy be a stúdióba, hogy elküldje nekem? – szakította félbe Harryt Niall, én pedig rögtön tudtam, hogy a dalról beszélnek, így egy vigyor húzódott az arcomra.

- Ohó, nézzétek, hogy örül a fejének – mutatott rám vigyorogva Louis, mire elnevettem magam és mindenki felém fordult.

- Hát már nem azért, de van is rá oka – nézett rám Niall, és én is rákaptam a tekintetem. Annyira helyes volt azzal a széles vigyorával a száján, hogy azt hittem menten elalélok.

- Még mindig én hallottam elsőnek, szóval... - vontam vállat, míg Louis cüccögő hangokat hallatott magából.

- Várjunk, miről van szó? – kérdezte Danielle mosolyogva, miközben a tekintetét közöttünk jártatta.

- Oh Niall daláról amit Palmernek írt – mondta Harry, én pedig éreztem, hogy elpirulok, így inkább elkaptam a tekintetem róluk.

- Aw, hallanom kell!

- Ugye? – szólalt fel rögtön Louis. – Niall ne legyél már lusta és mutasd meg.

- De hát mondom, hogy Londonban van a számítógépen! Na – rázta meg a fejét.

- Oh és akkor Palmernek hogy mutattad meg karácsony reggelén? – dramatizált Louis, mire Niall megforgatta a szemeit, mentségemre pedig pont nyitódott a bejárati ajtó és pár pillanat múlva Sara kiáltotta el magát. Mosolyogva felpattantam, aztán kimentem a folyosóra, aminek a végében Sara éppen a saruját ügyködte le magáról és a másik kezében pedig egy ruhazsákot tartott. Lady természetesen követett, aminek Louis hangot is adott, így Sara egy vigyorral az arcán nézett rám.

- Szia – nyújtottam el a szót és közben karjaimmal átöleltem a nyakát, ügyet sem vetve arra, hogy éppen bénázik.

- Szia, baby – kuncogott és nyomott egy puszit az arcomra. – Ugh, itt a ruhám, felakasztanád valahova? – nyomta át rögtön a kezeimbe, mire bólintottam mosolyogva és megfogtam a vállfát.

- Felviszem a szobámba – mondtam, aztán a lépcső felé indultam és kettesével szedve a fokokat a szobámba mentem. Felakasztottam a fürdőszoba ajtajára a ruhás zsákot Daniellé mellé, amit még érkezésükkor raktam fel szintén ugyanide. Mire visszaértem a nappaliba, Sara természetesen már bemutatkozott mindenkinek.

- Figyu, nagyon jó kaja szag van, és éhen halok, kaphatnék valamit? – fordult felém a hasát szorongatva, mire felnevettem és bólintottam, aztán megfordultam, hogy a konyhába mehessünk. Pár perc múlva Danielle is csatlakozott hozzánk, így mindketten leültek a pulthoz, míg én Saranak melegítettem ebédet.

- Na, beszéltem Gigivel – kezdett bele rögtön Sara halkabban, csak hogy a srácok ne hallják, én pedig feléjük fordultam és a pultnak dőltem, amíg az étel melegedett a mikróban.

- És? – kérdeztem sürgetően.

- Azt mondta, hogy máshova készültek menni, de mindenképpen beakartak nézni hozzánk is, szóval jönnek – vigyorgott.

- Ez az! Gigi és Zayn befognak nézni a szilveszteri bulira – suttogtam Daniellenek, aki bólintott, hogy érti, miről beszélünk. – Oké, most már csak a fiúknak kéne beadagolni.

- Szerintem nem kéne elmondani nekik. Majd ott találkoznak – mondta Sara.

- Nem tudom lányok, legutóbbi infóim szerint Louis még mindig fasírtban van Zaynnel – húzta el a száját Dani.

- Igen, ezt tudom, Niall mesélte. Ő viszont tökre felvolt dobódva, mikor találkoztak egy divatbemutatón. És Zayn is örült neki, szóval talán Louisnak is sikerül vele kibékülnie.

- Mhm remélem. Viszont akkor mondjuk el nekik most, minthogy ott találkozzanak össze.

- Oké – bólintottam, aztán Sara kajájával visszaindultunk a nappaliba.

- Na, mit pletyiztetek? – kérdezte Louis, miközben mi helyet foglaltunk. A lányokra pillantottam, aztán vissza Louisra.

- Csak hogy ki mindenki lesz ott a partin – válaszoltam.

- Tőlünk például egész sokan – mondta Sara, amint rám nézett, aztán vissza a többiekre is. – Mármint modellek. Meg párjaik – célozgatott, én pedig Niallre néztem, hátha leesik neki. De továbbra is csendben ültek, úgyhogy folytattam Sara gondolatmenetét.

- Vagyis Sara arra próbált célozni, hogy um, ott lesz majd Gigi meg Zayn is. Csak hogy tudjatok róla.

- Oh – mindössze ennyi volt, amit Liam reagált.

- Én számítottam rá – felelte Harry.

- Én meg már találkoztam vele korábban is, szóval... - emelte fel a kezeit Niall, aztán mind Louisra néztünk, aki ránk sem hederített, és Ladyt babusgatta.

- Ne nézzetek már – forgatta meg a szemeit, de még mindig nem fordította felénk a fejét. – Jó, ha ő nem csinál, vagy mond semmit, akkor én sem – sóhajtott fel Louis, és bár próbálta leplezni arcára kiülő érzelmeit, láttam rajta, hogy nem igazán van megbarátkozva a helyzettel. Csak remélni merem, hogy minden rendben lesz majd.

A telefonom megzörrent a zsebemben, így hát elővettem és az üzenetekbe léptem. Alexától jött egy kép, amin Holly volt, fején 2017 –es feliratú szemüveg volt, szőkés barna haja egy rendezetlen kontyba volt a feje tetejére fogva, pontosan, úgy ahogyan én mutattam neki. Persze nem hiszem, hogy ő csinálta, hiszen ahhoz túlságosan is jóra sikeredett. Szája fülig ért, nem a kamerába vigyorgott, tehát egy tökéletes pillanatkép lett.

Elvigyorodtam, ujjaimmal automatikusan kattintottam a továbbításra és mire feleszméltem, már át is küldtem Niallnek. Hallottam amint csipogott a telefonja, így vigyorogva lezártam az enyémet és ránéztem.

- Nézd meg – suttogtam, mire homlok ráncolva előszedte a telefonját és belülről ajkát rágcsálva feloldotta a készüléket. Vigyorogva vártam a reakciójára, szinte rögtön elmosolyodott és egy ideig csak nézte a képet, így hát feltápászkodtam és felszaladtam az emeletre.

Elővettem két albumot, melynek mindkettő fedelén egy-egy Hollyval közös fényképünk díszelgett. Az egyik album a születésétől kezdve az első szülinapjáig tele volt fényképekkel, míg a másik az első születésnapjától a másodikig.

A vastag könyveket szorongatva indultam vissza le, aztán utam egyenesen Niall felé vezetett, végül mellé ültem a fotel karfájára. Ő ekkor még mindig a képet nézegette, aztán amint észlelte, hogy mellette vagyok, felemelte a fejét.
- Tessék – raktam az ölébe a könyveket, mire lepillantott rá és ujjával végig simított a borítón. – Vagyis várj, ezzel kezd – nyúltam az alsó alá, aztán azt raktam először az ölében.

A borítón Holly hat- hét hónapos lehetett, haja még alig volt, de az a pár szál is sötétbarna volt. Első szülinapjától kezdve rohamosan kezdett nőni a hajacskája, ahogyan elkezdett kiszőkülni is, míg olyan nem lett, amilyen most.

A képen én tartom a kamerát, a földön fekszünk mindketten hason, és míg ő egy rágókát szorít két kicsi mancsában és a szájában és gyönyörű kék szemeivel a kamerába bámul, addig én mellette vigyorgok.

Tisztán emlékszem a reggelre, amikor ezt készítettem. Alexa a konyhában volt, míg én Hollyval és Ladyvel a new yorki házunk nappalijában feküdtem a szőnyegen. Holly egész reggel a rózsaszín rágókájával a szájában volt, nem lehetett elvenni tőle, csak ha helyette tejet kapott az anyukájától.

- Egy újabb album? – kérdezte mosolyogva Niall.

- Igen. A születésétől az első szülinapjáig. A második pedig a második szülinapjáig – mondtam halkan. Niall hosszú ujjaival rögtön felnyitotta azt és az első oldalra lapozott. Az első fényképen én voltam, amint a kezemben tartom Hollyt a születése után. Alatta a dátummal és a keresztlányom felirattal.

Hallottam amint Niall elmosolyodott, kíváncsi lettem volna a gondolataira, de ugye nem egyedül voltunk. Végül hagytam, hogy magában megnézegesse a képeket, hiszen olyan keveset látta még kislányát.

- Mi az? – kérdezte mosolyogva Liam, mire felkaptam a fejem, Niall viszont szótlanul nézte tovább.

- Két album Hollyról – feleltem. – Kicsit album mániás vagyok, nem igaz? – böktem meg Niallt, aki felnevetett és tovább lapozott, miközben bólintott egyet.

- Aw, én is szeretném látni. Szabad? – térdelt fel rögtön Louis, végül Niall átült a kanapéra, a srácok és Danielle pedig körbe ülték. Én is és Sara is már ezerszer láttuk az albumokat, de azért persze én is ott ültem, hiszen hirtelenjében rengeteg kérdéssel lettem bombázva.

- Mikor is született? – kérdezte Liam.

- 2014. május negyedikén. Éjjel kettőkor – válaszoltam mosolyogva.

- Bent voltál a kórházban?

- Én vittem be őket. Már akkor együtt éltünk egy pár hónapja, aztán aznap este is ketten voltunk otthon. Másnap repültem volna Párizsba, a szüleim Coloradoban voltak, Alexa apja meg Londonban. Közben Sara várt rám Párizsban.

- Palmer mindenkinek szólt, csak rólam felejtkezett meg, a repülőtéren meg a nagy semmire vártam. De aztán én is odarepültem hozzájuk – mondta Sara mosolyogva.

- Nagyon ideges voltam, mert Alexának még két hete volt hátra, szóval eléggé hirtelen jött az egész. Ráadásul emiatt vajúdott is vele négy órát.

- Uh – húzta el a száját Louis. Niallre néztem, aki csak csendben szemlélte tovább a képeket. Tudtam, hogy rosszul érezte magát, de nekem semmi bajom nem volt azzal, hogy az albumokat nézegetik, vagy, hogy mesélnem kell nekik Hollyról. Már kínosnak sem éreztem az egészet, gyakorlatilag megbarátkoztam a helyzettel, de Niallnek új volt és friss az egész, ráadásul még miattam is aggódott feleslegesen. – Alig van haja – mondta mosolyogva Louis újra.

- Oh, nagyon sokáig kopasz volt – nevettem fel. – Volt pár szál haja, az is barna, aztán mikor egy éves lett elkezdett kiszőkülni – vigyorogtam, és a tekintetem összetalálkozott Harryéval aki szintén szélesen mosolygott.

Kíváncsi lettem volna arra is, hogy ő hogy érzett az egész dologgal kapcsolatban, de hát ez nem az én dolgom volt. Mindenesetre láttam rajta, hogy örül Niallnek és támogatja őt, akárcsak a másik két srác is.

Mindannyian belemerültünk a képnézegetésbe, a srácok folyton kérdeztek a kicsi Hollyról valamit, én pedig mindre válaszoltam, közben pedig egyre csak Niallt figyeltem. Mindvégig csendben volt és kezdtem kicsit megbánni, hogy így, mindenki előtt zúdítottam rá az egészet.

De láttam rajta mennyire odavolt a képért, amit küldtem neki és tudtam, hogy szomorú, amiért nem volt Hollyval a születésétől fogva. Én pedig csak felakartam vidítani azzal, hogy megosztok vele minden kis apró részletet az elmúlt két évből.