28 - Utolsó ajánlat

Halihalloo,

ahhhh végre megint Nalmer.:3 Úgy látszik a mai napon ilyen "beszélgetős" részek kerülnek fel, ugyanis Lanelre is egy hasonló fejezetet raktam ki, ami szintén roppant édes lett, jelenleg azt se tudom melyik párost imádjam jöbban.:3 Mit szóltok hozzá, hogy Nalmer megint együtt van? És szerintetek meddig bírják feszültség nélkül a kicsi Holly miatt? Na és mikor kerül egyáltalán megint képbe Holly? Alexáról meg már ne is beszéljünk... ;) Kíváncsi vagyok véleményeitekre és tippjeitekre, úgy hogy írjátok meg mindenképpen kommentben! :) Jó olvasást! Xx♥

PALMER TONKIN

Miután megkávéztunk, anya felszaladt az emeletre és természetesen kamerával tért vissza, amin csak megforgattam a szemeimet és elkuncogtam magam, míg Niall vállának dőltem.
- Mi az? – kérdezte halkan.

- Hát, ha még nem jöttél volna rá, milyen egy fényképezkedő mániás család vagyunk, akkor megsúgom, hogy most az következik – suttogtam a fülébe, mire elmosolyodott, majd anya össze is csapta a tenyerét és felállt.

- Anya, bejönnél a konyhából? – kiáltotta, aztán ránk nézett. – Egyébként honnan van ez az egyen pizsama?

- Még tegnap este kaptuk Palmertől.

- Tök cuki, nem? – vigyorodtam el.

- De igen, nagyon aranyos. Na, akkor álljatok is a karácsonyfa elé – lépett oldalra, hogy helyette odatudjunk mi állni, mire sóhajtva felkeltem Niall mellől és a nővéreim közé álltam. Könyökeimmel megtámaszkodtam a vállukon, aztán mindannyian anyára vigyorogtunk, aki már lőtt is rólunk pár képet.

Amint anya úgy vélte, hogy elég fotónk van már az albumba, lerakta a kamerát, aztán neki láttunk az ajándékozásnak. Niall kiment a mosdóba, míg én átnyújtottam az ajándékom Logannek, aki vigyorogva köszönte meg és nyújtotta át az ő becsomagolt dobozát nekem. Niall is visszaért és leült mellém a kanapéra, majd mosolyogva nézte amint bontogattunk. Mindenütt csomagolópapír, kis kártyák és masnik voltak szétdobálva és vigyorogva mutogattuk egymásnak ajándékainkat. Végül aztán felálltam és felszaladtam az emeletre, majd egy négyzet alakú fekete kis dobozt a kezemben szorongatva tértem vissza szélesen vigyorogva. Lehuppantam Niall mellé, aki az utolsó korty kávéját itta ki a bögréjéből, közben felém fordult és érdeklődve nézett rám.

- Ez a tiéd – nyújtottam át neki a kis dobozt, mire döbbenten nézett rám.

- Azt hittem, nem tudtad, hogy jövök.

- Nem is. Még múlthéten láttam meg LA –ben a tengerparton, és rögtön te jutottál eszembe. Szóval gondoltam megveszem, és majd odaadom neked, habár először én viseltem – vallottam be elpirulva, mire mosolyogva átvette a kis dobozt, majd lepillantott az ölébe és felnyitotta azt. Kivette a barna karkötőt és mosolyogva nézett fel rám. – Tetszik? – noszogattam.

- Igen – nevette el magát. – Még sosem hordtam karkötőt. Felrakod? – nyújtotta felém a jobb kezét, én pedig felkötöttem a csuklójára. – Nagyon köszönöm.

- Boldog karácsonyt – nyomtam egy puszit a szájára, ő pedig utána a zsebébe nyúlt és elővett egy hosszabb kék színű dobozt.

- Ez pedig az én ajándékom számodra. Boldog karácsonyt – suttogta és még egyszer megcsókolt, közben pedig a kezeimbe csúsztatta a dobozt. Mosolyogva néztem le rá, aztán felpillantottam még egyszer Niallre, végül leszedtem a tetejét. A dobozban egy ezüstszínű lánc feküdt egy N betűs medállal. Elmosolyodtam, és végig simítottam a betűn, majd megráztam a fejem és felnéztem rá.

- Ez gyönyörű. Köszönöm szépen.

- Tényleg tetszik? – kérdezte, közben pedig láttam, hogy belülről a száját rágcsálja.

- Igen, nagyon szép. Felrakod? – fordultam meg rögtön, aztán kisöpörtem a nyakamból az odahullt hajtincseket, amik kijöttek a gombócból a fejem tetejéről. Rögtön kirázott a hideg, amint megéreztem Niall ujjait a nyakamnál amint bekapcsolta a láncot. Kezemet felcsúsztattam a mellkasomhoz, és végig simítottam újra az N betűn, majd mosolyogva visszafordultam felé, elkaptam a tarkóját és újra megcsókoltam.

Ajándékozás után segítettem összeszedni anyának a csomagolásokat, utána pedig megkértem Niallt, hogy menjünk fel a szobámba, és hozza a bőröndjét is.

- Remélem hoztál meleg ruhát. Olyat, amiben kibírod egész nap a sípályán – mondtam neki, amint felfelé mentünk a lépcsőn.

- Hoztam, bár fogalmam sincs, mit fogok csinálni egésznap a sípályán, mivel, mint már említettem, csak szánkózni tudok – nevette el magát mögöttem.

- Hát akkor bérelünk neked snowboardot és megtanítalak.

- Megbeszéltük – kihallottam a hangjából, hogy mosolyog, ami engem is arra késztetett. Amint beértünk a szobámba, felé fordultam, kezeimet rögtön a nyaka köré fontam, magamhoz húztam és megcsókoltam. Belemosolygott a csókunkba, amit nem igazán kísértem figyelemmel, mert én csak tovább csókoltam és csókoltam, míg végül el nem fogyott az összes levegőm. Hallottam, amint mögötte becsukódott az ajtó, hátával neki dőlt, míg én rá támaszkodtam és a homlokom az övének döntöttem.

- Annyira… hiányoztál – sóhajtottam, mielőtt újra megcsókoltam volna. Fogalmam sincs mi ütött belém, egyszerűen csak örültem, hogy itt van és élvezhetem csókjait, simogató kezeit, ölelését, test melegét és férfias illatát. Totálisan levett a lábamról, de nem bántam, sőt mi több, nem érdekelt volna az se, ha kezei a combjaim között találtak volna menedéket maguknak. Persze a mocskos gondolataimat egy időre oldalra kellett még tolnom, különben is a családom egy emelettel alattunk volt és nem lett volna szerencsés, ha túlságosan belemelegszünk a dolgokba. Amúgy is, csak azt mondtam, hogy felhozzuk a csomagjait, utána pedig megyünk le reggelizni.

- Te is nagyon hiányoztál nekem – sóhajtotta az ajkaim közé, majd végleg elváltam tőle, különben nem tudtam volna magamat leállítani. Rá mosolyogtam, aztán megfogtam a bőröndjét és az enyém mellé húztam. Utána ráhasaltam az ágyamra, majd felé fordulva a két lábam közé gyűrtem a takarót és úgy néztem fel rá.

- Gyere ide – kértem lebiggyesztett ajkakkal, mire cselekedett, és rögtön mellém feküdt. Közelebb csusszantam hozzá, míg kezemet a nyakára csúsztattam és hátul csavargatni kezdtem az egyik hajtincsét. Egy ideig csendben feküdtünk, közben pedig azt mérlegeltem, hogy megkérdezzem –e, beszéltek –e Alexával Hollyról, vagy nem.

- Min töröd a fejedet? – kérdezte halkan, majd a száját a halántékomra nyomta, ami miatt egy sóhaj csúszott ki a számon. Ez mély érzéseket válthatott ki Niallből, mert ujjaival fentebb billentette a fejem és megcsókolt. Örülök, hogy legalább nem csak én nem tudok betelni a csókjával. – Elmondod? – noszogatott, míg az ajkait a nyakamra nyomta és apró puszikkal hintette be ott a bőrt.

- Nem érdekes – sóhajtottam lehunyt szemekkel.

- Biztos? – mormogta.

- Később is megtudjuk beszélni – mondtam, aztán az ajkamba haraptam, mert nagyon is tetszett, amit művelt velem. Így viszont megint eléggé veszélyes zónákra eveztünk, és bár nagyon tetszett, még mindig helytelennek véltem.

- Gyerünk, kérdezz rá – ahogy beszélt, véletlenül a nyakamba harapott, ami erősebb érzelmeket váltott ki belőlem, mint valaha is gondoltam volna, hogy fog. A szemeim valószínűleg hátrafordultak volna a koponyámban az élvezettől, ha nyitva lettek volna és mivel még mindig az ajkamat haraptam, egy szaggatott sóhajt szakadt ki belőlem. – Ne haragudj - suttogta.

- Nem tudok rákérdezni, ha elvonod a figyelmem – suttogtam vissza, mire éreztem a bőrömön, hogy elmosolyodik.

- Bocsánat – húzódott el tőlem és egy pajkos vigyorral nézett rám, míg én megmarkoltam a haját, majd újra megcsókoltam. A csókolózásunkat a telefonja zavarta meg, ami egyre csak zümmögött a zsebében.

- Vedd fel – mosolyogtam rá, mire sóhajtott egyet és kihalászta a nadrágjából.

- Igen Harry? – kérdezte, miközben engem nézett mosolyogva. Fejemet a kezemre fektettem, és úgy néztem tökéletes arcát, végül felemeltem a kezem és a mutatóujjammal elkezdtem végigrajzolni vonalait. – Igen, megérkeztem – válaszolta. – Erm, igen, azt hiszem, kibékültünk? – kérdezett rá, mire felkuncogtam és bólintottam egyet. – Oké, ne parázz, minden rendben. Igen, tetszett neki. Oké, elfogom Hazz mindenképpen. Nem tudom mikor, de elfogom küldeni, oké? Nem tudom, nem azzal voltam elfoglalva – forgatta meg a szemeit, míg én csak folytattam tevékenységemet az arcán. Nem sokkal később lerakta a telefont és rám nézett. – Csak tudni akarta, hogy minden rendben –e.

- Olyan jó barátaid vannak – hajoltam hozzá és egy apró puszit nyomtam a szájára.

- Tudom. És örülök is neki. Valószínűleg Louis is hívni fog. Hacsak Harry meg nem üzeni neki, hogy beszélt velem.

- Szóval beavattad őket mindenben? – kérdeztem mosolyogva.

- Első dolgom volt. Nem igazán tudtam, hogy kivel osszam meg a kétségeimet. Viszont a dalt nem mutattam meg nekik. Abban eléggé biztos voltam, ami újdonság számomra is.

- Hát biztosíthatlak, hogy nagyon jól sikerült – nyomtam puszit a szájára újra. – Szerintem apán és papin kívül mindenkit levettél a lábáról – vigyorodtam el.

- Oh, úgy gondolod? Eléggé izgultam.

- Amiatt, hogy énekelned kell, vagy amiatt, hogy mit fogok reagálni?

- Azt hiszem mindkettő. Habár a második miatt sokkal jobban. Azért reméltem, hogy nem hajtasz csak úgy el.

- Miért, kinézted volna belőlem, hogy életem legromantikusabb ajándéka után, amit valaha is kaptam, csak úgy elküldelek?

- Oh, szóval, sikerült lenyűgöznöm téged? – csúszott közelebb hozzám, míg kezeit a derekamra csúsztatta.

- Igen, ami azt illeti, eléggé. Imádom a dalt, és alig várom, hogy újra halhassam – suttogtam a szájába. – Ugye publikálod? – kérdeztem, ahelyett, hogy megcsókoltam volna.

- Nem tudom. Tegyem?

- Igen, kérlek. Habár biztos vagyok benne, hogy a női populáció hivatalosan is megutálna, és nagyon irigy lenne rám – mosolyodtam el.

- Szerintem egy kicsit túlzol, baby – egy határozott rántással közelebb húzott magához, hogy a lábaink összesimuljanak. – Vállalnád a kockázatot?

- Határozottan. Tudni akarom, hogy tudják, mennyire tehetséges vagy a barátaid nélkül is.

Niall mosolya helyesebb volt, mint akármelyik srác a földön. Lehetetlen, hogy valaki ennyire jóképű legyen. És a jóképű még le is alacsonyítja őt. Be kellene írni a szótárban a tökéletes alá Niall Horant.

*

Nem akartam Niallt máris a sípályákra rángatni, hiszen csak most érkezett meg, és biztos voltam benne, hogy fáradt volt. De ő csak erősködött, hogy jól van és nem fáradt, és hogy menjünk, mert szeretne megtanulni síelni. Viszont mikor megláttuk a kertbe, kifelé menet a nagy szánkót, összenéztünk, majd szó nélkül fogtam meg és kezdtem magam után húzni. Végül eldöntöttük, hogy leválunk a többiektől és csak szánkózunk, meg sétálunk majd. Egész délelőtt csak szánkóztunk és sétáltunk, meg beszélgettünk és rengeteget nevettünk. Kerültük a kínos témákat, habár arról is lett volna mit megbeszélnünk. De valahogy nem tudtam belekezdeni, szóval csak toltam ezt a beszélgetést későbbre. Délután hazamentünk, ebédeltünk, míg Mackék továbbra is maradtak odafent a hegyen és azt mondták, majd vacsorára jönnek haza. Miután tele ettük magunkat, felmentünk a szobámba, és amint Niall lerakta a fejét a párnára el is aludt. Én nem tudtam, ezért csak éberen fekve néztem őt, cirógattam és vártam, hogy felébredjen édes álmából. Egy vagy két óra múlva el is kezdett ébredezni, így leraktam a telefonomat és felé fordultam. Pislogva kinyitotta a szemeit, és amint rám nézett rögtön elmosolyodott. Megdörzsölte az arcát, aztán a fejét visszarakta a párnára és rám nézett.

- Sokat aludtam? – kérdezte mosolyogva.

- Úgy két órát. Már fél hat van – válaszoltam és közelebb csusszantam hozzá, mire felemelte a kezét a takaróval együtt jelezve, hogy bújjak oda hozzá.

- Miért nem ébresztettél fel? – kérdezte, miközben a fejemet a nyakához nyomtam, ő pedig az állát megtámasztotta a hajamon.

- Mert fáradt voltál – kuncogtam fel. Egy sóhajtással felelt, én pedig alig bírtam magam visszafogni, hogy ne kezdjem el csókolgatni tökéletes bőrét. Annyira hívogató volt, ahogy kicsit eltoltam magamtól és észrevétlenül kettőnk közé néztem. Szemeimmel végig követtem szőrös hasát, egészen alsónadrágja korcáig, és amint tekintetem még lentebb kúszott, éreztem, ahogy felmelegedik az arcom. Elkaptam a tekintetem, aztán óvatosan úgy fordítottam a fejem, hogy Niall nyakával legyek szemben újra. Nem hiszem el, hogy megkukkoltam úgy, hogy közben a karjai között fekszek.

- Na, mi az? Miért mocorogsz? – kérdezte halkan, én pedig éreztem, hogy még jobban elvörösödök.

- Csak így kényelmes – hazudtam.

Nagy nehezen sikerült elhessegetnem perverz gondolataim, végül úgy döntöttem, hogy ideje nyíltan beszélgetnünk. Kicsit elhúzódtam tőle, és a fejemet visszaraktam a párnára, hogy rálássak az arcára.

- Mi az virágszál? – simított végig az arcomon.

- Beszéltél azóta Alexával? – kérdeztem halkan és figyeltem, hogyan lesz egyszeriben nyugtalan.

- Erm, tegnap igen – bólintott. – Sikerült végre megegyeznünk. Ez volt az utolsó ajánlatom számára, ha elutasított volna, az újévet a bíróságon kezdtük volna.

- De hát ez remek! Miért nem szóltál róla? – mosolyodtam el.

- Hát mert csak most kaptalak vissza és nem akartam rögtön erről beszélgetni. Meg nem is voltam biztos benne, hogyan reagálnál.

- Nem emlékszel, hogy én is beszéltem róla? Azért odatettem magam érte. Meg is haragudott, de aztán bocsánatot kért.

- De igen, tudom. Csak gondoltam nem róluk akarsz beszélgetni.

- De nagyon is érdekel, mire jutottatok Niall, mert Holly nagyon fontos nekem és örülök, hogy te vagy az édesapja – mosolyodtam el. – És hogy szeretnél részt venni a nevelkedésében. Később még nagyon nagy szüksége lesz az apukájára.

- Tudom, és borzasztóan örülök neki, hogy ezt gondolod az egészről. Tudom, hogy nagyon szereted Hollyt és elég nagy sokk volt az egész, mert hidd el nekem is az volt.

- Én pedig ahelyett, hogy melletted lettem volna, eltoltalak magamtól – motyogtam. – És ezt sajnálom is.

- Ugyan baby, ez nem igaz! – csúsztatta a kezét újra az arcomra, aztán fentebb billentette, hogy ránézzek. – Megértem, miért akartál szünetet tartani és teljesen igazad volt. Miattam ne aggódj, megbirkóztam a sokkal, habár nem tudom mi lett volna velem Louis nélkül. Ő volt az első, akit beavattam, mert tudtam, hogy nem is olyan régen ugyanilyen helyzetbe került. Vagyis, nem ugyanilyenbe, de…

- Igen, tudom – szakítottam félbe mosolyogva.

- Tudom, hogy tisztában vagy vele, de elszeretném még egyszer mondani, hogy attól, mert Holly a lányom, az érzéseim nem változtak irántad. És bár szegény kislányt iszonyúan összefogjuk zavarni, még van időnk kitalálni, mit mondunk neki. De eszem ágában sincs elhagyni téged, vagy valami. Valószínűleg én lennék a világ legnagyobb idiótája – kuncogott fel, én pedig mosolyogva néztem az arcát, habár a tekintetem elhomályosodott egy picit a szemembe gyülekező könnyektől.

- Tudom Niall – bólintottam.

- Akkor jó – mosolyodott el és megcsókolt.

- És akkor végül is miben egyeztetek meg? – suttogtam a szájába, amint elválltunk egymástól.

- Hát, hogy ha nekik is megfelel, akkor láthatom Hollyt, amikor csak akarom. Tudod, hogy megismerjük egymást. Aztán, ha jól érzi magát velem, majd el is vihetem, meg minden. Mondjuk, az még nem tudom hova, mert még nem találtam lakást New Yorkban. Vagyis még nem is nagyon nézegettem, mert igazából arra vártam, hogy kibéküljünk.

- New Yorkba akarsz költözni?

- Hát muszáj lesz, ha rendszeresen látni akarom Hollyt. Nem lesz gáz, igazából jelenleg nem sok minden köt Londonhoz. Persze akkor már más lesz, ha vége lesz a szünetnek. De addig még van sok időnk, és majd biztos kitalálunk valamit Louisval, hogy hogyan csináljuk az egészet.

- És találkoztál már Hollyval?

- Azóta nem, hogy bemutattál neki – nevetett fel.

- Oh. Azt hittem, hogy találkoztatok.

- Hát csak Alexával, és Hollyt sosem hozta magával.

- Mhm. Úristen annyira várom, hogy megismerjétek egymást. Majd elmegyünk kirándulni, meg csinálunk egy csomó dolgot együtt, és ah. Annyira jó lesz – vigyorodtam el.

- Én is nagyon várom – mosolygott aranyosan. – Tényleg szilveszterre mit terveztél?

- Erm készültem LA –be repülni. Sara elrángat valami bulira.

- Nincs hozzá kedved? – kérdezte.

- Nem tudom. Eddig nem igazán volt hozzá. Te mit terveztél?

- A srácokkal beszéltem le egy találkozót LA –ben. Szerintem este mi is bulizni mennénk.

- Hát akkor menjünk együtt – vigyorodtam el.

- Biztos? Simán maradhatunk otthon és filmezhetünk, vagy valami.

- Dehogy, ha már elígérkeztél a srácokkal. Különben Liammel még nem is találkoztam. Ott lesz ő is?

- Igen – bólintott mosolyogva.

- Szuper – vigyorodtam el. – Akkor majd megírom Saranak. Jöhet ő is, nem?

- Persze – bólintott. – Danielle is ott lesz.

- Oksi – vigyorodtam el, aztán egy puszit nyomtam a szájára, majd felültem és lelöktem magamról a takarót. – Hatkor kezdődik, a tévében a Reszkessetek betörők, és megakarom nézni – néztem le rá vigyorogva. – Jössz?

- Oh, istenem muszáj? – nyögött fel és a fejét a párnába temette, míg a hasára fordult és egyik kezét a combomra csúsztatta. Szemeim lecsúsztak kerek fenekére, mire rögtön elpirultam és elfordítottam a fejemet.

- Igen – csusszantam le az ágyról és felálltam, majd felhúztam a bolyhoz mamusz-zoknimat. – Utána pedig vacsorázunk. Gyerünk, tudom, hogy alig várod a vacsorát – vigyorodtam el.

- Ez nem ér – nyögött fel, aztán újra a hátára fordult és felült.

- Na, kapj fel magadra valamit – dobtam a fejére a pólóját, majd kuncogva a fürdőbe mentem. Mikor kijöttem onnan Niall még mindig úgy ült ott az ágyon, ahogy hagytam, fején a pólójával.