29 - Fényképek

Halihalloo,

ah a mai részben végre felbukkannak megint a srácok és Palm barátnői, habár úgy gondolom, hogy a lényeg csak a fejezet végén van. Remélem érthető és átérezhető Niall zavarodottsága és aggodalmai, no meg hogy tetszik nektek a rész, mert én pontosan emlékszem, mennyire szerettem ezeket a részeket írni. :) Jó olvasást! Xx♥

PALMER TONKIN

Az előttem lévő elterülő homokot figyeltem, ami vizes volt, hiszen a víz mentén futottunk és így legalább nem lesz, egy homokozó a cipőinkben sem mire hazaérünk.

Niall mellettem kocogott, míg Lady jóval előttünk állt meg éppen és szaglászott. Egyenletes légzésemre figyeltem, miközben a lábaim mozgását próbáltam Nialléhoz igazítani.

Felé fordítottam a fejemet, így telibe sütötte a nap az arcomat. Niall is rám nézett, mire elmosolyodtam és megkérdeztem, hogy bírja –e. Egy bólintással válaszolt, közben pedig beértük Ladyt, aki amint elhaladtunk mellette, rögtön futni kezdett utánunk.

Éreztem, amint a homlokomon gyöngyöződni kezdett az izzadság, miközben még mindig figyeltem az egyenletes légzésre, hiszen ha az nincs meg, akkor esélytelen sokáig és kitartóan futni.

Hamarosan letértünk a tengerpartról, majd az utcámba érve, mindketten sprintelni kezdtünk. Szinte egyszerre értünk a kapuhoz mindhárman, a tüdőinket majdnem kiköpve, de vicces volt Niallel versenyezni.

Bevetettem magam a zuhany alá, míg Niall a lenti fürdőszobában fürdött le, aztán egy bugyit és egy sötét pólóját magamra véve leindultam a nappaliba és beköltöztem a konyhába, ahonnan délutánig ki sem lehetett robbantani.

- Baby biztos vagyok benne, hogy minden isteni finom lesz és ennyi kaja elég lesz. Ránk fog romlani Palmer, de komolyan – hallottam meg Niall hangját, majd nem sokkal később megéreztem a karjait a derekamon, amit előre font a hasamra. Lábaival terpeszbe állt, állát a vállamra támasztotta.

- Jól van, ezt befejezem és készen vagyok – kuncogtam fel. – Megkóstolod? – tartottam hátra neki egy már megsült mini sajtos rudat, mire rögtön bele is harapott, majd az egészet a szájába vette. Mosolyogva hallgattam amint megrágta, közben leszedtem a tepsiről az összes sós süteményt.

- Nagyon finom – mondta miután megrágta, aztán egy csókot nyomott az arcomra, majd elengedett és hátrébb lépett, hogy eltudjam rakni a tepsit.

- Akkor jó. Megyek, átöltözök, tudnál adni Ladynek egy kis száraz kaját? Itt van a spájzban – mutattam az ajtóra.

- Szerintem jó vagy így is – vigyorgott rám, mire meglöktem a vállánál fogva és megforgattam a szemeimet.

- Hát szerintem meg nem így kéne fogadnom a barátaidat. Mindjárt jövök – indultam el mellette, ő pedig a kezét finoman a fenekemre csapta, mire megugrottam és elnevettem magam.

Rám kacsintott, aztán kinyitotta a spájz ajtaját, én pedig felszaladtam a lépcsőn. Felhúztam egy fekete shortot, felvettem a bugyimhoz passzoló melltartót és rá pedig egy lenge felsőt húztam. Hajamat hagytam a rendezetlen gombócban a fejem tetején, míg sminkkel még nem foglalkoztam, majd mielőtt este elindulunk, átöltözök még úgyis és akkor majd sminkelek.

Amint leértem vissza a folyosóra, balra fordítottam a fejem, ahol Niall éppen száraz kaját öntött Lady táljába, ekkor viszont megszólalt a csengő, így elvigyorodtam, mikor Lady hangosan ugatni kezdett és már meg is indultam a bejárati ajtó felé.

- Megjöttek – tájékoztattam Niallt egy széles vigyorral az arcomon, noha valószínűleg már neki is leesett.
Feltéptem a bejárati ajtót, miközben a lábaim még rendesen benne sem voltak a lábujjas papucsomban. Leszaladtam a két lépcsőfokon, és a kis úton vigyorogva el is indultam a kapu felé, ahol már Lady ugrált és még mindig ugatott. – Pszt, Lady. Hallgass már el – szóltam rá vigyorogva, mire elkezdett felém futni, de aztán újra vissza a kapuhoz.

- Na hello-bello Palmer. Mi újság? – kiáltotta Louis, mire elkuncogtam magam és kitártam a kaput.

- Sziasztok – néztem gyorsan végig a társaságon, de aztán már Louis a karjai közé is zárt. – Szia, Louis – kuncogtam el magam és visszaöleltem.

- Király házad van – engedett el.

- Palmer! – borult rögtön utána a nyakamba a barátnője.

- Szia, Dani – vigyorogtam és megszorongattam a lányt. – Jól nézel ki – löktem meg a csípőmmel az övét, amint elengedett és mellém állt, aztán a szememet már Harryre is vezettem.

- Rég találkoztunk – vigyorodott el, míg én átöleltem.

- Szia, Harry – mondtam mosolyogva, aztán a szememet Liamre vezettem.

- Szia Palmer, végre, örülök, hogy megismerhetlek – nevette el magát és utolsóként a karjai közé zárt.

- Én is nagyon örülök Liam – nevettem el magam és visszaöleltem, majd becsuktam mögötte a kaput.

- A te kutyusod? Mi a neve? – kérdezte rögtön Liam, amint megfordultam és lenéztem Ladyre.

- Lady – feleltem mosolyogva. – Na, fejezd be a morgást kiskutyám – vakargattam meg a fülét, mire rögtön elhallgatott és a fülét felhúzva nézett ránk. Liam felnevetett és megsimogatta a fejét, utána pedig a többiek után indultunk, akik már a házban voltak.

- Micsoda illatok – hallottam Louis hangját a nappaliból. – Nialler, csak nem főztél?

- Na, Louis – Danielle nevetése hangzott fel ezután, szinte láttam magam előtt, amint megbökte a barátja vállát, jelezve, hogy szálljon le Niallről. Louisnak persze esze ágában sem volt.

Liam levette a cipőjét, és én is lerúgtam a papucsomat, majd Lady kis híján fellökött, mikor elhúzott mellettünk a nappali felé. Megcsóváltam a fejem, aztán beértem a többiek után és mosolyogva pillantottam végig a társaságon.

- Igazából Palmer főzött – mondta Niall, amint rám nézett a szoba másik oldalából.

- Hát gondoltuk, hogy nem te – csapott Liam a vállára, aztán átölelte a barátját. Mosolyogva figyeltem őket, majd kilestem mögéjük, hiszen a teraszajtónál Louis hajolt le éppen Ladyhoz és adta a szájába a sípolós rágókáját.

- Ah, bíztam benne, hogy ilyen szép hangja lesz – vigyorgott fel ránk, míg Danielle csak megforgatta a szemeit.

- Oh, azt Lady pont utálja, szóval szerintem adj neki egy másikat – néztem rá mosolyogva, mire felnevetett és megrázta a fejét.

- Nem hiszek neked – vigyorgott.

- Kértek valamit? Igazából már ehetünk is, ha éhesek vagytok – mutattam magam mögé.

- Én az vagyok, szóval szerintem együnk – vágta rá Niall, mire megforgattam a szemeimet.

- Most pont nem téged kérdeztelek, duh – vágtam vissza ő pedig felnevetett, és elindult felém.

- Felőlem is ehetünk. Én is az vagyok – mondta Harry, mire Liamre és Daniellere néztem, hiszen Louis túlságosan elvolt foglalva Ladyvel ahhoz, hogy hallja, miről beszélgetünk.

- Nekem mindegy – mosolygott Liam.

- Akkor együnk – fordultam meg és a konyhába indultam, míg Niall beterelte a többieket az étkezőbe. Bevittem az ebédet, aztán Ladyt is a tálkájához hívtam, aki rögtön inni is kezdett amint mellém ért.

Ezután csatlakoztam a többiekhez az étkezőben és leültünk ebédelni. A kaja tényleg jóra sikeredett, aminek nagyon örültem, mindenkinek ízlett mindent.

A srácok tartották fent a beszélgetést, egymás szavába vágva meséltek valamit nevetve Niallnek, mi pedig Daniellevel valamivel halkabban csajos dolgokról tárgyaltunk.

Ebéd után Danival a konyhába mentünk, segített bepakolni az edényeket a mosogatógépbe és neki láttunk kávét főzni, miközben ő kivitte az édességet a nappaliba. Niall és Harry nem kértek kávét, úgyhogy amint kész lett a miénk helyet foglaltam a kanapén a kedvenc sarkamban, ahol általában ülni szoktam. Louis természetesen a földön foglalt helyet Lady mellett, míg Niall a kényelmes fotelemet sajátította ki. A többiek a kanapén ültek velem.

- Basszus a múltkor – kapott a fejéhez Louis, mire mind ránéztünk – Liammel voltunk a belvárosban egy szórakozóhelyen, mi is volt a neve? – nézett a barátjára.

- Fogalmam sincs haver – rázta meg a fejét.

- Oké, mindegy. Kicsit kiütöttük magunkat, így egyenesen belesétáltunk a rajongó tömegbe, de közben a saját lábunkon alig bírtunk állni – nevetett.

- Ah, basszus, hatalmas barmok vagyunk – temette a fejét Liam a kezeibe, miközben rázta a nevetés.

- Igen, láttam twitteren – vigyorodott el Niall.

- Oh, ember, ha nem jönnek a biztonsági őrök a klubból, sose jutunk be egy taxiba – mesélte tovább.

- Nekem még mindig van egy karmolás a fülemen – kapott oda Liam.

- Ezt hívják felelőtlenségnek – vágta rá Harry.

- Vagy csak szimplán hülyeségnek – fűzte hozzá Dani, mire Louis kinyújtotta a nyelvét, ami megnevetetett. Hihetetlen, hogy ez a srác huszonöt éves létére ennyire gyerekes legyen és persze csak jó értelemben.

- Jó, ki gondolta volna, hogy szünet közben olyan lesz, mintha nem lennénk szüneten – forgatta a szemeit Louis, Liam pedig csak nevetve megcsóválta a fejét, miközben a kávéjába kortyolt.

- Rajtad kívül szerintem mindenki – mosolyodott el Harry.

- Pft, te, csak azért mert forgattál. Arra jó, hogy mozdulnak a paparazzik.

- Erről jut eszembe, Niall még mindig nem küldted át a...

- Tudom, tudom, de nekem sincs meg. Az ünnepek alatt szerinted ki megy be a stúdióba, hogy elküldje nekem? – szakította félbe Harryt Niall, én pedig rögtön tudtam, hogy a dalról beszélnek, így egy vigyor húzódott az arcomra.

- Ohó, nézzétek, hogy örül a fejének – mutatott rám vigyorogva Louis, mire elnevettem magam és mindenki felém fordult.

- Hát már nem azért, de van is rá oka – nézett rám Niall, és én is rákaptam a tekintetem. Annyira helyes volt azzal a széles vigyorával a száján, hogy azt hittem menten elalélok.

- Még mindig én hallottam elsőnek, szóval... - vontam vállat, míg Louis cüccögő hangokat hallatott magából.

- Várjunk, miről van szó? – kérdezte Danielle mosolyogva, miközben a tekintetét közöttünk jártatta.

- Oh Niall daláról amit Palmernek írt – mondta Harry, én pedig éreztem, hogy elpirulok, így inkább elkaptam a tekintetem róluk.

- Aw, hallanom kell!

- Ugye? – szólalt fel rögtön Louis. – Niall ne legyél már lusta és mutasd meg.

- De hát mondom, hogy Londonban van a számítógépen! Na – rázta meg a fejét.

- Oh és akkor Palmernek hogy mutattad meg karácsony reggelén? – dramatizált Louis, mire Niall megforgatta a szemeit, mentségemre pedig pont nyitódott a bejárati ajtó és pár pillanat múlva Sara kiáltotta el magát. Mosolyogva felpattantam, aztán kimentem a folyosóra, aminek a végében Sara éppen a saruját ügyködte le magáról és a másik kezében pedig egy ruhazsákot tartott. Lady természetesen követett, aminek Louis hangot is adott, így Sara egy vigyorral az arcán nézett rám.

- Szia – nyújtottam el a szót és közben karjaimmal átöleltem a nyakát, ügyet sem vetve arra, hogy éppen bénázik.

- Szia, baby – kuncogott és nyomott egy puszit az arcomra. – Ugh, itt a ruhám, felakasztanád valahova? – nyomta át rögtön a kezeimbe, mire bólintottam mosolyogva és megfogtam a vállfát.

- Felviszem a szobámba – mondtam, aztán a lépcső felé indultam és kettesével szedve a fokokat a szobámba mentem. Felakasztottam a fürdőszoba ajtajára a ruhás zsákot Daniellé mellé, amit még érkezésükkor raktam fel szintén ugyanide. Mire visszaértem a nappaliba, Sara természetesen már bemutatkozott mindenkinek.

- Figyu, nagyon jó kaja szag van, és éhen halok, kaphatnék valamit? – fordult felém a hasát szorongatva, mire felnevettem és bólintottam, aztán megfordultam, hogy a konyhába mehessünk. Pár perc múlva Danielle is csatlakozott hozzánk, így mindketten leültek a pulthoz, míg én Saranak melegítettem ebédet.

- Na, beszéltem Gigivel – kezdett bele rögtön Sara halkabban, csak hogy a srácok ne hallják, én pedig feléjük fordultam és a pultnak dőltem, amíg az étel melegedett a mikróban.

- És? – kérdeztem sürgetően.

- Azt mondta, hogy máshova készültek menni, de mindenképpen beakartak nézni hozzánk is, szóval jönnek – vigyorgott.

- Ez az! Gigi és Zayn befognak nézni a szilveszteri bulira – suttogtam Daniellenek, aki bólintott, hogy érti, miről beszélünk. – Oké, most már csak a fiúknak kéne beadagolni.

- Szerintem nem kéne elmondani nekik. Majd ott találkoznak – mondta Sara.

- Nem tudom lányok, legutóbbi infóim szerint Louis még mindig fasírtban van Zaynnel – húzta el a száját Dani.

- Igen, ezt tudom, Niall mesélte. Ő viszont tökre felvolt dobódva, mikor találkoztak egy divatbemutatón. És Zayn is örült neki, szóval talán Louisnak is sikerül vele kibékülnie.

- Mhm remélem. Viszont akkor mondjuk el nekik most, minthogy ott találkozzanak össze.

- Oké – bólintottam, aztán Sara kajájával visszaindultunk a nappaliba.

- Na, mit pletyiztetek? – kérdezte Louis, miközben mi helyet foglaltunk. A lányokra pillantottam, aztán vissza Louisra.

- Csak hogy ki mindenki lesz ott a partin – válaszoltam.

- Tőlünk például egész sokan – mondta Sara, amint rám nézett, aztán vissza a többiekre is. – Mármint modellek. Meg párjaik – célozgatott, én pedig Niallre néztem, hátha leesik neki. De továbbra is csendben ültek, úgyhogy folytattam Sara gondolatmenetét.

- Vagyis Sara arra próbált célozni, hogy um, ott lesz majd Gigi meg Zayn is. Csak hogy tudjatok róla.

- Oh – mindössze ennyi volt, amit Liam reagált.

- Én számítottam rá – felelte Harry.

- Én meg már találkoztam vele korábban is, szóval... - emelte fel a kezeit Niall, aztán mind Louisra néztünk, aki ránk sem hederített, és Ladyt babusgatta.

- Ne nézzetek már – forgatta meg a szemeit, de még mindig nem fordította felénk a fejét. – Jó, ha ő nem csinál, vagy mond semmit, akkor én sem – sóhajtott fel Louis, és bár próbálta leplezni arcára kiülő érzelmeit, láttam rajta, hogy nem igazán van megbarátkozva a helyzettel. Csak remélni merem, hogy minden rendben lesz majd.

A telefonom megzörrent a zsebemben, így hát elővettem és az üzenetekbe léptem. Alexától jött egy kép, amin Holly volt, fején 2017 –es feliratú szemüveg volt, szőkés barna haja egy rendezetlen kontyba volt a feje tetejére fogva, pontosan, úgy ahogyan én mutattam neki. Persze nem hiszem, hogy ő csinálta, hiszen ahhoz túlságosan is jóra sikeredett. Szája fülig ért, nem a kamerába vigyorgott, tehát egy tökéletes pillanatkép lett.

Elvigyorodtam, ujjaimmal automatikusan kattintottam a továbbításra és mire feleszméltem, már át is küldtem Niallnek. Hallottam amint csipogott a telefonja, így vigyorogva lezártam az enyémet és ránéztem.

- Nézd meg – suttogtam, mire homlok ráncolva előszedte a telefonját és belülről ajkát rágcsálva feloldotta a készüléket. Vigyorogva vártam a reakciójára, szinte rögtön elmosolyodott és egy ideig csak nézte a képet, így hát feltápászkodtam és felszaladtam az emeletre.

Elővettem két albumot, melynek mindkettő fedelén egy-egy Hollyval közös fényképünk díszelgett. Az egyik album a születésétől kezdve az első szülinapjáig tele volt fényképekkel, míg a másik az első születésnapjától a másodikig.

A vastag könyveket szorongatva indultam vissza le, aztán utam egyenesen Niall felé vezetett, végül mellé ültem a fotel karfájára. Ő ekkor még mindig a képet nézegette, aztán amint észlelte, hogy mellette vagyok, felemelte a fejét.
- Tessék – raktam az ölébe a könyveket, mire lepillantott rá és ujjával végig simított a borítón. – Vagyis várj, ezzel kezd – nyúltam az alsó alá, aztán azt raktam először az ölében.

A borítón Holly hat- hét hónapos lehetett, haja még alig volt, de az a pár szál is sötétbarna volt. Első szülinapjától kezdve rohamosan kezdett nőni a hajacskája, ahogyan elkezdett kiszőkülni is, míg olyan nem lett, amilyen most.

A képen én tartom a kamerát, a földön fekszünk mindketten hason, és míg ő egy rágókát szorít két kicsi mancsában és a szájában és gyönyörű kék szemeivel a kamerába bámul, addig én mellette vigyorgok.

Tisztán emlékszem a reggelre, amikor ezt készítettem. Alexa a konyhában volt, míg én Hollyval és Ladyvel a new yorki házunk nappalijában feküdtem a szőnyegen. Holly egész reggel a rózsaszín rágókájával a szájában volt, nem lehetett elvenni tőle, csak ha helyette tejet kapott az anyukájától.

- Egy újabb album? – kérdezte mosolyogva Niall.

- Igen. A születésétől az első szülinapjáig. A második pedig a második szülinapjáig – mondtam halkan. Niall hosszú ujjaival rögtön felnyitotta azt és az első oldalra lapozott. Az első fényképen én voltam, amint a kezemben tartom Hollyt a születése után. Alatta a dátummal és a keresztlányom felirattal.

Hallottam amint Niall elmosolyodott, kíváncsi lettem volna a gondolataira, de ugye nem egyedül voltunk. Végül hagytam, hogy magában megnézegesse a képeket, hiszen olyan keveset látta még kislányát.

- Mi az? – kérdezte mosolyogva Liam, mire felkaptam a fejem, Niall viszont szótlanul nézte tovább.

- Két album Hollyról – feleltem. – Kicsit album mániás vagyok, nem igaz? – böktem meg Niallt, aki felnevetett és tovább lapozott, miközben bólintott egyet.

- Aw, én is szeretném látni. Szabad? – térdelt fel rögtön Louis, végül Niall átült a kanapéra, a srácok és Danielle pedig körbe ülték. Én is és Sara is már ezerszer láttuk az albumokat, de azért persze én is ott ültem, hiszen hirtelenjében rengeteg kérdéssel lettem bombázva.

- Mikor is született? – kérdezte Liam.

- 2014. május negyedikén. Éjjel kettőkor – válaszoltam mosolyogva.

- Bent voltál a kórházban?

- Én vittem be őket. Már akkor együtt éltünk egy pár hónapja, aztán aznap este is ketten voltunk otthon. Másnap repültem volna Párizsba, a szüleim Coloradoban voltak, Alexa apja meg Londonban. Közben Sara várt rám Párizsban.

- Palmer mindenkinek szólt, csak rólam felejtkezett meg, a repülőtéren meg a nagy semmire vártam. De aztán én is odarepültem hozzájuk – mondta Sara mosolyogva.

- Nagyon ideges voltam, mert Alexának még két hete volt hátra, szóval eléggé hirtelen jött az egész. Ráadásul emiatt vajúdott is vele négy órát.

- Uh – húzta el a száját Louis. Niallre néztem, aki csak csendben szemlélte tovább a képeket. Tudtam, hogy rosszul érezte magát, de nekem semmi bajom nem volt azzal, hogy az albumokat nézegetik, vagy, hogy mesélnem kell nekik Hollyról. Már kínosnak sem éreztem az egészet, gyakorlatilag megbarátkoztam a helyzettel, de Niallnek új volt és friss az egész, ráadásul még miattam is aggódott feleslegesen. – Alig van haja – mondta mosolyogva Louis újra.

- Oh, nagyon sokáig kopasz volt – nevettem fel. – Volt pár szál haja, az is barna, aztán mikor egy éves lett elkezdett kiszőkülni – vigyorogtam, és a tekintetem összetalálkozott Harryéval aki szintén szélesen mosolygott.

Kíváncsi lettem volna arra is, hogy ő hogy érzett az egész dologgal kapcsolatban, de hát ez nem az én dolgom volt. Mindenesetre láttam rajta, hogy örül Niallnek és támogatja őt, akárcsak a másik két srác is.

Mindannyian belemerültünk a képnézegetésbe, a srácok folyton kérdeztek a kicsi Hollyról valamit, én pedig mindre válaszoltam, közben pedig egyre csak Niallt figyeltem. Mindvégig csendben volt és kezdtem kicsit megbánni, hogy így, mindenki előtt zúdítottam rá az egészet.

De láttam rajta mennyire odavolt a képért, amit küldtem neki és tudtam, hogy szomorú, amiért nem volt Hollyval a születésétől fogva. Én pedig csak felakartam vidítani azzal, hogy megosztok vele minden kis apró részletet az elmúlt két évből.