Halihalloo,
awww egyszerűen imádom ezt a részt!:3 Niall szemszög, tele van Hollyval, ráadásul a srácok is benne vannak és egyszerűen csak ah.♥ Imádtam írni ezt a részt, szóval remélem nektek is tetszeni fog!:) Jó olvasást! Xx♥
NIALL HORAN
- Nem találtam még
ki, de bevásároltam, úgy hogy van minden – kiáltottam vissza.
- Jól van, hát, ha
nem mondatok semmit sem.
- Egyébként hova
rohant Alexa? Vagy miért nem mondtad, hogy jön Holly? – kérdezte Liam.
- Nem tudtam, hogy
jön. Az anyja leesett a lépcsőről, és fáj a lába, szóval Alexa beviszi a
kórházba.
- Oh, hát ideje volt
már, hogy találkozzunk vele. Mondjuk Lady akkora, hogy semmit sem látok belőle
– dőlt előre Louis és nyújtogatta a nyakát, mi pedig felnevettünk. v
- Holly, nem vagy
szomjas? – kérdeztem tőle, mire megállt Lady ölelgetésében és kikukkantott a
kutya mögül.
- Nem – mondta,
aztán elmosolyodott, mert én is vigyorogtam rá.
- Ne várjátok, hogy
egy hamar leakad Ladyről – dőltem hátra.
- Ne már! Hívd
magadhoz! – elégedetlenkedett Lou.
- Hát hívd te –
nevettem fel.
- De hozzám úgy sem
jön ide, mert még nem ismer – biggyesztette le a száját.
- Hozzám sem fog,
mert Lady érdekesebb.
Erre Louis szólongatni
kezdte Ladyt, és magához édesgette, mire Holly egyedül ült a szőnyegen és ránk
bámult a nagy szemecskéivel. Louis rám vigyorgott, én pedig tudtam, hogy arra
vár, hogy magamhoz hívjam Hollyt.
- Holls… gyere ide –
nyújtottam felé a kezeimet, mire a földbe kapaszkodva felállt és felém
totyogott. Liamet nézte a nagy szemeivel, míg kezét az enyémbe csúsztatta,
aztán átléptem Liam összekulcsolt lábait. Az ölembe emeltem könnyű testét, mire
ő rögtön elmosolyodott és a mutatóujját a szájába dugva figyelte a többieket.
Mikor Lady Louis kezét kezdte nyaldosni, Holly mutatóujjával Ladyre mutatott és
kis édes baba hangján felkuncogott.
- Lady szeret téged
– mondta aranyosan, mire Louis rögtön felkapta a fejét.
- Igen? Honnan
tudod? – kérdezett vissza, én pedig érzékeltem, hogy Danielle kikukkantott a
konyhából, noha a szemeimet nem vettem le az előttem ülő kislányról.
- Mert puszit adott
– válaszolt Holly. – Nekem is mindig ad. Szeret téged – mondta aranyosan, nekem
pedig összetalálkozott a tekintetem Harryéval. Egyikünk sem tudta letörölni a
vigyort az arcáról.
- Akkor téged is
szeret – válaszolta Louis, Holly pedig csak bólintott egy nagyot.
- Mit csináltatok ma
anyával? – kérdeztem tőle, mire mocorogni kezdett és hamar oldalasan ült a
térdeimen, így a kis fejét felém tudta fordítani és rám tudott nézni.
- Voltam úszni.
- Wow, te már tudsz
úszni? – kérdezte mellettünk Liam, mire Holly ránézett és megint bólintott egy
nagyot.
- Úszógumi nélkül is
– jelentette ki. – És a múltkor kaptam egy arany medált! Meg új fürdőruhát.
Piros színű – mesélte aranyosan.
- Miért, csak nem
verseny vagy valami ilyesmi volt? – kérdeztem.
- Nem, hanem csak
úgy kaptam. Ma meg otthon felejtettük az úszószemüvegemet és Cameron adott
egyet. Egy kéket – vigyorgott.
- Ki az a Cameron? –
kérdezte Liam.
- Alexa barátnőjének
a kisfia. Még a kórházban ismerkedtek meg – válaszoltam. Eközben Holly
lecsúszott az ölemből, aztán még mindig Liamet nézve a hátizsákja után nyúlt és
magához húzta.
- Minket észre sem
vesz – nyávogott Louis, én pedig megforgattam a szemeimet. Figyeltem, amint
Holly a táskájában kezd turkálni és egy füzetet meg tolltartót húz elő.
- Rajzolsz? –
kérdeztem tőle, ő pedig bólintott, aztán letérdelt a lábaim előtt és az
üvegasztalra rakta a füzetét a tolltartójával együtt. Kinyitotta a füzetét,
aztán a tolltartót is, majd felnézett Harryre, aki most Ladyvel szórakozott és
rajzolni kezdett.
A srácokkal tovább
beszélgettünk a meglepetésemről Palmernek, közben hoztam magunknak inni, ahogy
Hollynak is baracklevet, mert tudtam, hogy imádta. Meg is itta az összeset,
miközben tovább rajzolt. Elvesztettem a vonalat, hogy miről beszélgetnek a
fiúk, Holly sokkal inkább elvonta a figyelmemet. Közelebb csusszantam hozzá és
a válla fölött lepillantottam a füzetébe. Feltételezem Ladyt rajzolta le,
hiszen egy kutya volt a lapján és most éppen kiszínezte a testét citromsárga
ceruzával. Miután azzal megvolt rajzol Ladynek egy tálat és bele kék vizet,
utána pedig Lady mellé egy embert. Tudtam, hogy engem fog rajzolni, hiszen
emlékszem, hogy múlthéten voltunk sétálni Ladyvel, és azt rajzolja le. Hirtelen
megállt, aztán hátra fordult felém, mire kicsit hátrébb hajoltam és vissza
mosolyogtam rá. Ő is elmosolyodott, aztán visszafordult a rajza felé és barna
ceruzát vett magához, majd megrajzolta a hajamat.
- Mit rajzol? – ült
hozzánk közelebb Harry. – Holly, mit rajzolsz? – kérdezte újra, ezúttal tőle,
mire Holly felnézett és egy ideig kettőnk között jártatta a szemeit.
- Ez itt Lady –
mutatott a kutyára – ez meg Niall – mondta, közben pedig tovább színezte a ruhámat.
Harry felvigyorgott rám, mire én is elvigyorodtam és az államat megtámasztottam
a kezemben, miközben a térdemen könyököltem. Nem sokkal később Holly abba
hagyta a színezést, leült a fenekére, majd felém fordult és szégyellősen nézett
fel rám. – Niall… - szólt halkan, mire rögtön lenéztem rá.
- Igen?
- Pisilnem kell –
mondta.
- Hát akkor menjünk,
gyere – nyújtottam felé a kezemet, mire megfogta, aztán álló helyzetbe húztam
és újra Liamet kezdte nézni, miközben megint átlépte a lábait.
- Hová mentek? –
kérdezte rögtön Louis, aki semmit nem hallott a kis párbeszédünkből.
- A vécére –
válaszoltam mosolyogva, míg Holly bevárt, aztán a kezét az enyémbe csúsztatva
lépegetett tovább a folyosó felé. Elhaladtunk az egy-egy ajtó mellett mindkét
oldalon, majd lenyomtam a kilincset előtte és bementünk a fürdőbe. Segítettem
neki pisilni, mivel nem volt gyerek ülőke a vécénkre, így ha nem tartottam
volna, beleesett volna. Utána kezet mostunk, és leszedtem róla a
farmernadrágot, meg a hosszú ujjút is, hiszen meleg volt és nem akartam, hogy
leizzadjon a sok ruhában. Egy vékony hosszú ujjúban és harisnyában maradt, a
haját viszont teljesen szét rontottam, amint levettem róla a pulóvert, így a
száját biggyesztve nézte magát a tükörben.
- Ne haragudj édesem
– kuncogtam és nyomtam egy puszit a fejére. – Szeretnéd, hogy befonjam?
- Igen – csillantak
fel a szemei. – Palm úgy szokta, hogy itt felül befonja, és itt pedig szabadon
marad – mutogatta.
- Hát én úgy nem
tudom baby – kuncogtam. – Én csak egyszerűen betudom fonni. De azt
kiválaszthatod, hogy csináljak egy lófarkat és azt fonjam be, vagy simán
kezdjem el fonni – puszilgattam a fejét és úgy néztem magunkra a tükörből.
- Akkor először
lófarkat és aztán fond be – mondta, én pedig bólintottam, aztán az ölembe
kaptam a pultról, amin ült, mire felvisított és kezeit kuncogva az arcomra
rakta, hogy nehogy puszilgatni kezdjem, ami ugye őt csiklandozza.
- Holly, ma itt
alszol nálunk, jó? – kérdeztem őt komolyan, miközben kiindulta ma fürdőből és
lekapcsoltam a lámpát.
- Oké – bólintott. –
Anya hol van?
- Anya Nanaval.
Doktor bácsihoz mentek.
- Aua – mondta
rögtön, mire elmosolyodtam és bólintottam.
- Bizony aua. És
ezért anyának Nanaval kell lennie. Te pedig nálunk alszol.
- És Palm mikor jön?
– faggatott tovább.
- Palm is jön nem
sokára. Még dolgozik. Megmutassam, hol fogsz aludni? – kérdeztem tőle, mire
bólintott, én pedig benyitottam a háló szobánkba. – Majd ott alszunk együtt,
oké? – mutattam az ágyra.
- Oké – bólintott
mosolyogva. – Alszol mellettem? – nézett fel rám.
- Igen. Ez pedig még
egy üres szoba. De ha tetszik neked itt nálunk, akkor vehetünk neked ide ágyat,
szekrényt és játékokat. És akkor legközelebb, ha itt alszol, majd a saját
ágyadban aludhatsz. Mit szólsz?
- Jóóó! – ütötte
össze kis tenyereit. – Sok játékot – vigyorgott rám, én pedig nevetve
bólintottam és nyomtam egy puszit a homlokára.
- Akkor
megbeszéltük? Berendezzük majd a szobádat – raktam le a földre, aztán
visszahúztam az ajtót és visszafelé indultunk a folyosón.
- És piros színű
lesz!
- Szereted a piros
színt, ugye?
- A kedvencem –
bólogatott. – Meg a lila is. Befonod a hajam? – kérdezte amint visszaértünk a
nappaliba. A ruháit leraktam a kanapé szélére, aztán újra átlépte Liam lábait
és leült mellé. Az ölembe ültettem,
amint én is ültem, aztán elkértem tőle a hajgumiját, és elkezdtem összefogni a
selymes haját.
- Niall, nagyon jól
áll neked a gyerek – vigyorgott Louis, miközben a telefonját maga elé tartotta,
aztán vaku is felvillant, én pedig csak fontam tovább a haját.
- Csak ne rakd ki
sehova, oké? Alexa nem örülne neki.
- Jójó – bólogatott.
- Meddig akarjátok,
tudod… - nézett rám Harry.
- Hát ameddig vele
nem tisztáztam, addig biztosan.
- És miért nem
tisztázod vele? – kérdezte Liam.
- Mert… nem tudom. A
megfelelő pillanatra várok. Meg még korai is lenne. Szerintem.
- Ahogy érzed
Nialler. Nem kell azt elsietni – nézett fel a telefonjából mosolyogva Louis, én
pedig rábólintottam.
Egy óra múlva
megérkezett Palmer is és Danielle is készen lett a vacsorával, amit
megköszöntem neki, ő pedig kikötötte, hogy most már ő is foglalkozik a
lányommal, mert eddig a konyhában főzve semmi esélye nem volt rá.
- Sziasztok – lépett
be a nappaliba Palmer, aztán a kanapé mellé lerakta a cipőjét és vigyorogva
nézett le Hollyra. – Szia, édes – kapta az ölébe a lányomat, aki amint meglátta
Palmert, rögtön felpattant.
- Palm! – vigyorgott
Holly és Palmer nyakához bújt.
- Na, mit
csináltatok? Rajzoltál?
- Igen – nézett
vissza a rajzra Holls, aztán Palmer le rakta, ő pedig vissza is ment.
- Mhm, jó illatok
vannak. Csak nem főztél? – vigyorgott rám, míg lehuppant mellém a kanapéra és
ezzel egy időben a kezeit körém pakolta, így oldalazva átölelt.
- Daniellet kértem
meg, hogy főzzön – mosolyogtam a lányra.
- Akkor nem jár csók
– legyintett Palmer.
- Héj! –
tiltakoztam, mire a többiek felnevettek, Palmer pedig csak vigyorogva magához
vette a nagy VS táskát, amit magával hozott. – Ez mi?
- Nem neked van –
rántotta el előlem Palmer, aztán szétnyitotta a mágneseket, amik összetartották
a táskát és elmerült benne a keze. Nem sokkal később előhúzott egy piros
dobozt, melynek a teteje kövekkel volt kirakva és a VS felirat állt rajta. –
Daniiii – nyújtózkodott Harryn keresztül a lány felé, aki meglepődve vette át a
dobozt. – Nyisd ki – mondta izgatottan Palm, közben kivette a sajátját is,
melynek a tetején a neve volt kirakva kövekkel.
- Ah Palmer, nem
kellett volna – mosolyogott Danielle, közben pedig kihúzta a szalagot, aztán
felnyitotta a dobozt.
- Ohohó – szólalt
fel rögtön Louis, Danielle pedig elrántotta a kezei elől a dobozt, majd saját
maga nézte tovább. – Dögös – vigyorgott Louis.
- Ez parfüm? –
emelte ki a dobozból Danielle, aztán már bele is szagolt.
- Mhm – bólintott
Palm. – A parfümöt én reklámozom, a szájfényeket Sara, a fehérneműt pedig
Josephine. Ezért vannak ezek a dobozban.
- Aw, de jó illata
van.
- Muti – kérte
Louis, mire Danielle felé tartotta az üveget, és ők tovább tanulmányozták a
dobozt, Palmer pedig tovább kutatott a táskában.
- Hoztál nekünk is
valamit? – kérdeztem izgatottan.
- Aha, persze,
rózsaszín alsógatyát, kéred? Bár szerintem nem a te színed – vigyorgott rám, én
pedig grimaszt vágtam, a srácok pedig felnevettek.
- Mi van benne? –
mászott Holly Alexa lábához, aztán felállt és úgy nézett bele a táskába.
Belenyúlt és kihúzott egy piros szájfényt, amit aztán büszkén tartott a
kezében.
- Van lufi is –
vette elő Palmer.
- Lufiiiii. Niall
felfújod? – fordult felém, én pedig mosolyogva elvettem tőle a piros lufit és
elkezdtem felfújni. Holly tapsikolta figyelte, hogyan lesz egyre nagyobb, aztán
mikor megkötöttem a szárát odaadtam neki. Kiment a tévé elé és azzal kezdett
játszani, hozzá pedig csatlakozott Lady, és ugatva ugrált Holly mellett a lufi
után.
- Vacsorázunk? Éhen
halok – nézett fel Palm a táskából.
- Akkor megterítek –
állt fel Danielle.
- Nem kell, majd
megcsinálom én.
- Te menj csak,
pakold el azokat. Holly segítesz nekem? – kérdezte Danielle Hollyt, aki megállt
és szégyellősen mosolyogva bólintott a lánynak. Együtt eltűntek a konyhában,
Palmer pedig felállt a nagy táskával és kiindult, én pedig úgy döntöttem, hogy
utána viszem a magas sarkúját. A hálóban aztán amint mindketten leraktuk, ami a
kezünkben volt, magamhoz rántottam hátulról, aztán megfordítottam, közben pedig
a kezemet szorosan a derekára fontam és mosolyogva pillantottam piros ajkaira.
- Hiányoztam? –
kérdezte vigyorogva Palmer, én pedig bólintottam és alig vártam, hogy a számat
az övére tapaszthassam. – Minden rendben volt Hollyval?
- Persze –
bólintottam. – Beszélgettünk, meg rajzolt és megmutattam neki, hogy itt alszik
ma velem. Aztán bedobtam, hogy majd berendezzük a szobáját és legközelebb, ha
nálunk alszik, akkor majd a saját ágyában tud aludni.
- Aw, és mit szólt?
- Örült neki. Azt
mondta, hogy pirosra szeretné a szobáját. Az a kedvenc színe.
- Akkor piros lesz –
kuncogott Palm, én pedig végre megcsókoltam. Még közelebb vontam magamhoz, noha
ennél közelebb már nem tudott jönni hozzám. Kezeit a hajamba vezette, miközben
a nyelvemmel végig simítottam az alsó ajkán, aztán teljesen beszippantottam
azt. Elvigyorodtam, mikor felsóhajtott, majd egy cuppanással váltunk el.
Elpirult, én pedig kuncogva nyomtam egy puszit az orrára, aztán meg a
homlokára.
Közösen
megvacsoráztunk, Holly is elég jól evett és mindig édesen válaszolgatott minden
felé repülő kérdésre. A srácokkal, Danival és Hollsszal kimentünk a nappaliba,
míg Louis és Palmer a konyhában maradtak, hogy számításaim szerint behozzák
majd a két tortát a két szülinaposunknak. Holly elképedve és csillogó szemekkel
nézett a tortára, mikor Louis és Palmer behozták őket.
- Tortaa! –
kiáltotta Holly. – Kinek van szülinapja? – kérdezte aranyosan.
- Harrynek és
Daniellenek volt – válaszoltam mosolyogva, miközben a kis izgága testét öleltem
át az ölemben.
- Prücsök, segítesz
elfújni a gyertyát? – kérdezte Harry, Holly pedig felé kapta a fejét és
bólogatni kezdett.
- Héj, először
énekelni kell! – szólalt fel Palmer, miközben lehelyezték elénk a tortákat.
Elénekeltük a „Boldog szülinapot”, közben pedig imádtam hallgatni, ahogy az
ölemben Holly a kis baba hangján velünk énekel. Aztán Louis és Palmer leültek
hozzánk, míg Liam csinált rólunk egy képet, aztán Liam leült, hogy ő is rajta
legyen és csinált egyet rólunk Louis is. Aztán Holly Danielle és Harry közé
állt, és együtt elfújták a gyertyákat, közben Louis továbbra is fotózta őket. Mosolyogva
figyeltem a kislányomat, aki nevetgélt és tapsikolt, aztán a mutatóujját az
egyik tortába nyomta, onnan pedig a szájába vitte. Mind felnevettünk rajta, míg
ő csak huncutul elvigyorodott még mindig az ujjával a szájában.
- Na, ízlik? –
kérdezte Louis, Holly pedig bólintott. – Akkor ebből kérsz?
- Igen – mondta Holly,
Louis Palmer pedig visszament a konyhába és hozott tányérokat, desszertes
villákat és egy kést. Megvágtuk a tortákat, és míg Holly a földön ült az üveg
asztal előtt és úgy falatozott, addig mi hátradőltünk. Palmer a mellkasomnak
dőlt és mosolyogva pillantott fel rám, míg én le rá. Nyomtam egy puszit a
homlokára, aztán a tekintetemet visszavezettem Hollyra, aki hangosan kacagott
Louison, közben pedig elkaptam a barátom tekintetét, amiben hitetlenséget
véltem felfedezni. Megértem, hiszen én is alig bírtam még felfogni ezt az egészet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése