25 - Victoria's Secret

Halihalloo,

először is ne haragudjatok az egynapos csúszás miatt, Magyarországra utaztunk és nem volt tegnap internetem, ezért nem tudtam közzé tenni a részt. Remélem nem haragszotok miatta!:) Boldogan olvastam szerdán a kommentjeiteket az előző rész alatt, amiben azt írtátok, hogy nagyon szeretitek a Niall szemszögeket.^^ Ennek őszintén örülök, mert még lesz egy pár, szóval készüljetek!:3 A mai részt egyszerűen imádtam írni, remélem nektek is tetszeni fog és tudjátok követni az eseményeket.:D Taylor olyan gyönyörű a képeken, ez a lány egy csoda, elképesztően szeretem őt!!♥ Remélem nektek is tetszeni fog a rész!:) Jó olvasást! Xx♥

PALMER TONKIN

Elképesztően izgatott voltam a Victoria’s Secret fashion show miatt, alig vártam, hogy végre elkészüljek, felvegyem a fekete fehérneműt, és rám adják a körülöttem lebegő fekete anyagot. Már korán reggel az edzőteremben indítottam, míg Sarat és Romeet otthon hagytam aludni. Lady elkísért és nagyon jó társaságot nyújtott az edzésem alatt. Utána vettem pár dolgot egy könnyű reggelihez és mire visszaérkeztem már Sara ébren volt és éppen a kávéját kortyolgatta a nappaliban.

- Jó reggelt napsugár – vigyorogtam rá, aztán ledobtam magamról a széldzsekit és letoltam a lábammal a cipőmet is.

- Szia Palm – ásított egy nagyot, én pedig a konyhába mentem, és leraktam a cuccokat a pultra.

- Most keltél? – kérdeztem.

- Mhm – hümmögött válaszul, én pedig felvont szemöldökkel felé fordultam.

- Most vagy nem keltél még fel rendesen, vagy valami bajod van. Sara! Ma van a nagy nap! Ááá, annyira izgatott vagyok! – sikkantottam fel és visszaszaladtam a nappaliba, majd mellé ugrottam a kanapéra.

- Nincs semmi bajom, csak félig még tényleg alszok.

- Én mondtam neked, hogy ne maradj fent sokáig – mormogtam a nyakába, mert időközben átöleltem és rácuppantam szegény lányra.

- Igen, tudom. Mindjárt felébredek a kávétól. Aztán csinálok pár gyakorlatot, lezuhanyozom, és máris ébren leszek. Le sem fogsz majd tudni lőni.

- Már alig várom – húzódtam el tőle vigyorogva és az arcát mustráltam.

- Örülök, hogy ennyire izgatott vagy és örülsz.

- Sara kérlek, ne hozd most fel ezt – sóhajtottam egyet. – Naná, hogy örülök. Tudod jól mekkora megtiszteltetés lesz ma végig sétálni a kifutón.

- Persze, hogy tudom. Csak pár napja még azt hittem, hogy nem igazán fogsz ennyire örülni ennek az egésznek.

- Hát rosszul hitted. A munkára koncentrálok, na meg rád, szóval így nem lesz semmi baj.

- Héj, és velem mi van? – jelent meg a lépcső tetején Romee, szőke haja kócos volt, a fehér póló, amit viselt pedig hanyagul lógott rajta ezzel takarva a testét előttünk.

- Hogy is felejthettelek volna el téged – néztem hátra rá vigyorogva. Hamar idecsoszogott hozzánk, aztán lehuppant mellém a kanapéra és átölelt.

- Én is örülök neki, hogy ennyire energikus vagy – motyogta.

- Komolyan, nem tudom, mi bajotok van. Hahó, ébresztő! – kiáltottam, mire Sara elkeseredetten felnyögött és megütött egy díszpárnával. – Na, jó, ébredezzetek csak, én pedig csinálok reggelit – álltam fel közülük és megsimogattam Lady fejét, aki farok csóválva közeledett barátnőim felé. – Ah, érzem, hogy a mai egy nagyon jó nap lesz. Semmi sem tudja elronthatni – daloltam.

- Vagy inkább senki – morogta Sara, mire megforgattam a szemeimet és beledobtam két kapszulát a kávéfőzőbe.

- Hallottam!

- Jó, jó, befogom.

- Palm, hoznál nekem is egy kávét?

- Persze, már csinálom.

- Imádlak.

- Én is titeket – kuncogtam fel.

Miután megreggeliztünk, átöltöztem, felvettem a rózsaszín VS feliratos pólómat egy kék farmerrel, valamint kabáttal, szemüveget toltam a szemeim elé és elindultam anyuékhoz gyalog Ladyvel a közeli szállodához, ahol megszálltak. Sara és Romee otthon maradtak edzeni, vagy inkább felébredni, én pedig nem bírtam megülni a fenekemen, így hát gondoltam átugrok anyáékhoz. Mosolyogva köszöntöttem a recepcióban álló dolgozót, majd rögtön a lift felé vettem az irányt, hiszen tudtam hányadikon és melyik ajtók mögött lapul meg a családom. Mivel kívülről nem lehetett kinyitni az ajtót csak kártyával, kopogtam kettőt anya és apa lakosztályának az ajtaján, nem sokkal később pedig kitárta előttem az ajtót apa.

- Szia, apu! – öleltem át rögtön.

- Szia, prücsök – nevetett fel és visszaölelt, közben Lady már minduntalan menni akart be így rángatta a kezem, na meg a pórázt.

- Régóta fent vagytok? Reggeliztetek már? – kérdeztem, amint elengedtem apát és beindultunk a lakosztályba.

- Igen és reggelizni még csak most készülünk. Igazából pont most akartalak hívni, hogy elmegyünk –e közösen.

- Oh, én már ettem, bocsi – biggyesztettem le az ajkaimat.

- Akkor szerintem csak lemegyünk a hotel éttermébe. Anyádra és a nővéreidre várok – mondta, miközben leült egy székre, én pedig levettem Ladyről a pórázt, így rögtön apához ment hízelegni.

- Oké, én meg jövök veletek. Anyu hol van?

- Itt vagyok. Jó reggelt édesem – csókolt arcon amint kijött a fürdőből.

- Szia, anya – mosolyogtam, majd átöleltem és egy- egy puszit nyomtam az arcára.

- Jól hallom, már reggeliztél? Hát, szia, Lady – hajolt le rögtön hozzá, és megvakargatta a fejét.

- Igen. Elég korán keltem fel, szóval elmentem edzeni, aztán visszafelé vettem reggelit. Bocsi.

- Ugyan, jól tetted – legyintett és a bőröndjéhez ment, míg én leültem apa ölébe és hátra vigyorogtam rá.

- Izgulsz már? – kérdezte tőlem.

- Igen, nem is kicsit. De inkább jó értelemben, mint rosszban.

- Nem kell izgulnod Palm, csodálatos leszel. Ezerszer csináltad már. Minden rendben fog menni – mondta anya.

- Igen, tudom – sóhajtottam fel. – Attól még izgatott vagyok. Remélem nektek is tetszeni fog a show, meg minden – vigyorogtam.

- Amiatt ne aggódj – mondta apu, mire felkuncogtam, majd a fejemet a kis folyosó felé kaptam, ahonnan jött a kopogás. Mielőtt még megmozdulhattam volna anya már elindult az ajtó felé, így maradtam tovább kényelmesen apa ölében, aki továbbra is a show miatt faggatott. Tudtam, hogy próbálta bemérni, tényleg ennyire izgatott és jókedvű vagyok –e, vagy csak tökéletes színészi alakítást játszok, és bár nem tetszett, nem szóltam érte semmit. Tudtam, hogy aggódnak értem, szóval elnéztem nekik, közben pedig többször is kihangsúlyoztam, hogy jól vagyok és semmi ok az aggodalomra.

- Szia, hugi – jelent meg Logan a szobában, majd köszöntötte Ladyt és leült a mellettünk lévő székre.

- ’Reggelt Logan – vigyorogtam rá, aztán odahajoltam hozzá és egy csókot nyomtam az arcára.

- Izgulsz? – kérdezte mosolyogva.

- Igen – bólintottam.

- Helyes – vigyorodott el, mire megforgattam a szemeim és meglöktem a lábát a kezemmel.

- Hol marad Mack? – kérdezte anya.

- Oh, mindjárt jön, csak sokkal később kelt fel, mint én és már nem volt kedvem rá várni. Éhes is vagyok.

- Remélem siet, mert már én is éhes vagyok – mondta apu, mire felkuncogtam, aztán hátrafordultam felé és egy puszit nyomtam borostás arcára.

*

Reggeli után megérkezett Brian és Lily is, így elvittek Sarat, Romeet és engem a helyszínre. Anyáéktól elköszöntem és rájuk bíztam Ladyt, akit majd visszavisznek a lakásomba, ha elindulnak a divatbemutatóra. Hatalmas felforgás volt, mindenki pörgött, beleértve engem és szerencsére már Sara is felébredt, így együtt pattogtunk. Lezavartuk a főpróbát, aztán a felvettük a fehérneműinket, és a rózsaszín selyem köntöst, amiben majd a divatbemutató előtt kell a rózsaszín szőnyegen pózolnunk. Mivel az előadóknak is hangpróba ment, minden dalt hallottunk, így hát énekeltünk, táncoltunk, telenyomtuk a közösségi oldalakat magunkkal és rengeteget nevettünk.

- Oh Olivia. Itt lesz ma ugye a szőke herceged is? – csapódott mellém Stella vigyorogva, őt pedig máris követte Gigi. – Csak mert már az összes képünket lájkolta mindenütt – kuncogott fel.

- Oh, tudom, az enyémeket is – vigyorodott el Gigi. – Gyerünk Palm, mesélj nekünk!

- Erm… mit akartok hallani? – kérdeztem összezavarodva, amint lefagyott a vigyor az arcomról és a szívem eszeveszetten dübögni kezdett a mellkasomban. Kétségbeesetten pillantottam körbe, hátha meglátom Sarat és Romeet valahol, de egy jó pár perce leléptek már valami ételért és még mindig nem értek vissza.

- Aw Palm – kuncogott fel Gigi. – Jaj, ne legyél már ennyire zavarban – szorította meg a kezem, aztán lehúzott egy fehér kanapéra.

- Együtt vagytok nem? A Hálaadást is együtt töltöttétek a családodnál – mondta Stella, mintha nem lennék eléggé tisztában vele. Persze tudtam, hogy csak azért említette meg, hogy tudjak róla, hogy ők tudnak róla. Vagyis hogy látták a képeket.

- Azt hiszem. Igazából nem tudom. Nem beszéltünk még erről… - dadogtam össze- vissza valamit, miközben a kezeimet tanulmányoztam.

- Woah, mi az, hogy nem beszéltetek még róla? Nem kérdezte meg, hogy leszel –ezen a barátnője, vagy valami? – kérdezett újra Stella.

- M- még nem.

- Talán természetesnek véli – szólt közbe Gigi. – Tudod, milyen beszarik tudnak lenni a fiúk. Lehet, úgy gondolja, hogy természetes, hogy együtt vagytok már, csak azért, mert nem mer rákérdezni.

- Mhm lehet – bólogattam.

- Mindenesetre ma itt lesz, nem igaz?

- Igen, azt hiszem. Vagyis, igen itt lesz – mondtam bólogatva, aztán megkönnyebbülés fogott el, amint megláttam Sarat és Romeet felbukkanni egy- egy tálcával a kezükben. Mivel a kaja megérkezett, mindenki elfelejtkezett rólam és Niallről, én pedig próbáltam őt és a Hálaadást jó messzire taszítani az agyamból. Szóba elegyedtem Elsaval, akivel nagyon ritkán találkozunk, mert ő leginkább itt Európában dolgozik és ritkán látogat New York esetleg Los Angeles felé, így mindig jó érzés, mikor így összejönnek a modellek a világ minden tájáról és végre tudunk találkozni rég nem látott barátainkkal. Közben pedig próbáltam magam újra az izgatottság és öröm lendületébe billenteni.

Megszokott kis csapatunkkal közösen léptünk ki a rózsaszín szőnyegre és addig el sem mozdulhattunk, amíg tömérdek képet nem készítettek rólunk. Utána viszont elöl vártunk családtagjainkra és barátainkra. Legelsőnek anyáék érkeztek meg Logannel és Mackkel, utána pedig Brian és Lily, végül pedig Kimberly. Sara is leszakadt az ő családjához, de hamar ránk találtak, így kialakítottunk egy nagyobb kört és úgy kezdtünk beszélgetni. Bár engem sokáig nem kötöttek le, mert Alexát vártam. Habár Hálaadás óta nem beszéltünk, bíztam benne, hogy büszkeségét félrerakja és eljön ma.

- Mi az Palm? Eléggé csendben vagy – lépett mellém Mack és Logan, mire rájuk néztem, végül idegesen elmosolyodtam és megcsóváltam a fejem.

- Nincs semmi, csak… Ti beszéltetek Alexával? Nem tudjátok, hogy jön –e?

- Nem, én nem beszéltem vele – rázta meg a fejét Logan, Mack pedig követte a példáját, belőlem pedig egy hangos sóhaj szakadt ki.

- Szeretném, ha eljönne, de nem sok esélyt látok rá. Mindjárt indulhatunk be.

- Biztosan elfog jönni Palm, ne aggódj. Tudod, hogy ki nem hagyná – ölelt magához Logan, mire elmosolyodtam és visszaöleltem.

- Kire várunk még? Szerintem menjünk bentebb, hogy letudjuk a fotózkodást – javasolta Sara apja.

- Menjetek csak előre, én még várok egy kicsit Alexára – mosolyogtam apáékra.

- Szerintem mi akkor menjünk.

- De gyere te is Palmer, nem úszod meg a fotót nélkülünk – lépett elém Sara anyukája vigyorogva, mire elkuncogtam magam és bólintottam.

- Mindenképp készítünk fotót. Mindjárt megyek – simogattam meg a kezét, mire ő mosolyogva bólintott és tovább mentek. Sara rám kacsintott, aztán el is tűntek a forgatagban. Továbbra is nézelődtem a kocsik között, amik újra és újra felbukkantak, és hatalmas megkönnyebbülés fogott el, amint megláttam Alexát kiszállni az egyikből. Megigazította a táskáját a vállán, aztán elindult és pár pillanat múlva észre is vett minket. Amint odaért hozzánk, rögtön átöleltem és a fejemet a hajába fúrtam. Bekúszott az orromba jellegzetes, édes illata, végül elmosolyodtam és egy mélyet sóhajtottam. Oké, mindenki itt van. Vagyis, majdnem mindenki. Azt hiszem, kezdődhet a show.

Alexa kezét szorongatva indultunk be a rózsaszín szőnyegre, ahol újra a fotósok kereszttüzébe kerültünk. Egy kicsit megilletődtem, mikor mindenhonnan Niall nevét hallottam felém kiabálva, és nem tehetek róla, de a vigyor automatikusan hervadt le az arcomról. Éreztem amint apa erős kezei közre fogják a karjaimat és elkezdett tovább tolni a szőnyegen. Egy mosolyt erőltettem az arcomra, amit aztán egészen addig magamon hagytam, míg el nem köszöntem anyáéktól, Briantől és Lilytől, valamint Alexától. Beálltam még egy fotóra a Sampaio családhoz, majd Sara és Romee a két oldalamra álltak és lassan elindultunk mi is befelé. Azt hiszem teljesen lefehéredhettem, mikor megpillantottam a tömegben nem messze tőlünk Louist. Tudtam, hogy ő is itt van, hiszen akkor Louis nem lenne itt. Lehunytam a szemeimet és vettem egy mély levegőt, majd valamivel, biztosabb léptekkel magam után húztam barátnőimet.

- Palmer, minden oké? – kérdezte Romee, közel a fülemhez hajolva.

- Igen, persze – bólintottam mosolyogva. – Csak izgulok. Ti nem?

- Oh, dehogynem. Úgy liftezik a gyomrom, hogy legszívesebben legörnyednék a vécé elé és kiadnék mindent magamból, csak hogy lenyugodjak – motyogta Romee.

- Jaj, ne mondj ilyet, mert nekem is hányingerem lesz – szólaltunk fel egyszerre Saraval, mire Romee elnevette magát és megszorította a kezemet.

- Minden rendben lesz lányok – mosolyodtam el és a kezeimet a hátaikra vezettem ezzel közelebb húzva őket magamhoz, míg a fejemet Saraénak döntöttem.

A show összesen tizenöt felvonulásból állt, abból én négyen léptem fel. Az első közösen, a másodikon, ahol egy színes öltözékben vonultam fel, a harmadik a „Dark Angel” részleg volt, ahol ugye én nyitottam a showt, a negyedik pedig a finálé volt, ahol újra minden modell egy másik fehérneműben szexizve lépett a kifutóra. Elképesztően izgultam, de még mindig jó értelemben és szerencsére rosszul sem éreztem magam. Az öltözőkben énekeltünk, és tomboltunk, valamint néztük a bemutatót, és sok szerencsét kívántunk egymásnak, ha valamelyikünknek mennie kellett előre. A fekete selyemben parádézva, ügyeltem, hogy ne menjek gyorsan, a lábaimat szexin és kecsesen egymás után rakva lépegessek, miközben a csípőmet enyhén

ingassam. Amint elértem a kifutó végére, megfordultam egyszer és magam után húzva a fekete anyagot visszafordultam, egy mosoly terült el az arcomon, amint megpillantottam felém közeledni Romeet, csak éppen a másik oldalon. Jobbra pillantottam a közönségre, ahol először anyát szúrtam ki, boldog vigyorral az arcán, telefonja a kezében, és éppen fotózott, vagy videózott, arról fogalmam sincs. Mellette ült apa, apa mellett pedig Alexa. Anya másik oldalán Logan és Mack foglaltak helyet, a sort pedig Niall zárta. Valahol legbelül bíztam benne, hogy eljön, miközben egy részem kívánságom ellen volt. Nem lepődtem meg azon sem, hogy végül látom őt a közönség soraiban a családom mellett, hiszen mióta Louist megláttam odakint, biztos voltam benne, hogy itt van és a jegye, amit adtam neki, az is anyáék mellé szólt. Szemeim Alexára csusszantak, aki kezeivel tapsolt, szélesen vigyorgott és szintén engem nézett. Végül előre fordítottam a fejemet és elegánsan lépkedve visszaindultam a hosszú kifutón. Így, hogy láttam a saját két szememmel, hogy Niall is eljött, éreztem magamon a pillantását, noha még mindig nem tudtam, hogy honnan voltam ennyire biztos benne, hogy figyel. Az arcom is felforrósodott, amint belegondoltam az egész helyzetbe, és már alig vártam, hogy leérjek a kifutóról, ahol eltűnök a szemeik elől.

Sara nyakába borultam, amint levették rólam a fekete anyagot, ami körbe lengett.

- Aw Palm, olyan büszke vagyok rád! Gyönyörű voltál baby! Imádlak – motyogta a fülembe.

- Én is nagyon büszke vagyok rád Sara! Nélküled tuti nem sikerült volna – húzódtam el tőle mosolyogva.

- Duh, ne mondd ezt – forgatta meg a szemeit. – Ez nem igaz.

- Már túl vagyunk a felén! – vigyorodtam el és ugrálni kezdtem a kezét fogva. – Istenem, annyira jó érzés volt, és ah, úgy élveztem!

- Tudom, oké? – visított fel, mire kitört belőlem a nevetés, és még mindig kislányosan ugrálva a nyakába vetettem magamat újra.

- Romee, édesem! – kiáltotta egy kis idő múlva Sara, mire elengedtem és megfordultam.

- Ááá, megcsináltuk! – futott felénk visítva, aztán a nyakunkba ugrott. Nevetve átkaroltam a derekát és puszit nyomtam az arcára.

- Rohadt szexi voltál Angyalka – vigyorogtam rá.

- Hát te sem panaszkodhatsz – kacsintott rám, mire elnevettem magam és megráztam a fejem.

- Menjünk, vegyük át az utolsó fehérneműt és szurkoljunk Stelláéknak – mondta Sara, mire bólintottam mosolyogva és elindultunk az öltözőnk felé.