Halihalloo,
awwe újabb cute rész, ahol felbukkannak a srácok és Freddie is.:3 Remélem tetszeni fog, hagyjatok magatok után nyomot! Jó olvasást! Xx♥
PALMER TONKIN
A telefonom újra
pityegni kezdett, mire felkaptam magam mellől és vigyorogva pillantottam a
készülékre, ahol egy üzenet várt Saratól. Nem hagyott békén, folyamatosan írt
valamit, én pedig jól mulattam rajta, így hát újra meg újra megnéztem a
telefonomat. Ezzel viszont csak azt értem el, hogy az idő elrepüljön a fejem
felett és Niall pólójában meg bugyiban üljek még mindig a gardróbomban,
miközben indulnunk kéne Louishoz. Hangos kuncogás csúszott ki a számon, míg a
választ pötyögtem Saranak, aztán lezártam a telefonomat, magam mellé dobtam a
fotelben, és felálltam. A fehérneműs részlegem elé léptem és kivettem egy
ragacsos melltartót a helyéről. Lekaptam magamról Niall fekete felsőjét, aztán
felvettem a melltartót, közben pedig már a vállfára akasztott ruhák között
turkáltam egyik kezemmel. A döntésem végül egy baba kék jumpsuit mellett szólt,
úgyhogy miután levettem a vállfáról, már bele is bújtam. Megigazítottam a
pántokat, valamint a „hosszú ujjú” részét, a rövidnadrág részét pedig egy
kicsit fentebb húztam, hogy jól álljon. Hosszas keresgélés után találtam hozzá
egy fekete bőr övet, úgyhogy a derekam köré kötöttem és máris normálisan állt
rajtam a jumpsuit. A szobámban rajtam kívül nem volt senki, pedig azt hittem,
hogy már Niall is öltözködik. Leültem a sminkes asztal elé, aztán egy
rendezetlen kontyba felkötöttem a hajamat és kihúztam pár szálat itt-ott
belőle. Egy alap sminket dobtam fel tusvonallal és szájfénnyel, ami egy kicsit
erőteljesebb rózsaszínné színezte az ajkaimat. A helyére igazítottam az N betűt
a nyakamban, míg kivettem egy vékony szöveg chokert, és a nyakamba raktam azt
is. Befújtam magam a kedvenc parfümömmel bőségesen, na, nem mintha bűzlöttem
volna, vagy valami, csak tudtam, hogy Niallnek tetszett az illat, úgy hogy nem
bíztam a véletlenre semmit sem. Egy karperecet raktam a jobb kezemre és egy-két
gyűrűt az ujjaimra, majd visszacaplattam a gardróbomba és kivettem a szereléshez
egy fekete sarut, valamint egy mustár színű bőr válltáskát. Felvettem a sarut,
aztán bepakoltam a táskámba, végül kereklencsés napszemüveget vettem még
magamhoz és elhagytam az emeletet. Freddie ajándéka már a konyhapulton
várakozott, mellette a kocsi kulccsal és Niall napszemüvegével, amit gondolom,
szándékozik felvenni.
- Niall? –
kiáltottam el magam, míg bekukkantottam a nappaliba és a konyhába is, de sehol
sem volt.
- Fürdőszoba –
kiáltotta vissza odafentről. Akkor biztosan elkerültük egymást odafent. Lady
közelített meg futva, rögtön a lábamhoz dörgölőzött és nyújtogatta a fejét,
hogy megsimogassam, úgy hogy leguggoltam elé és magamhoz öleltem a fejét.
Nyomtam egy puszit a fejére, míg megvakargattam a nyakát, aztán végig
simítottam a hátán és vigyorogva hagytam, hogy ő is adjon nekem egy puszit.
Megigazítottam a nyakörvét, aztán nyomtam még egy puszit a fejére, majd
felálltam. Ittam egy korty vizet, aztán magamhoz vettem Lady pórázát is biztos,
ami biztos alapon. Ekkor lekocogott Niall is az emeletről, majd megállt a
folyosón és rám nézett. – Mehetünk? – kérdezte.
- Aha – mentem a
konyhába, majd felkaptam a becsomagolt dobozt, a kocsi kulcsot és a
napszemüveget. Felé nyújtottam, mire elvette, aztán a hajába rakta és a
garázsba indultunk. – Ülök hátra Ladyvel – mondtam, míg lehajtottam az
anyósülést, hogy Lady betudjon ugrani hátra. Bemásztam utána én is, míg Niall
visszahajtott az ülést és leengedte a kocsi tetejét. – Egyébként jól nézel ki –
vigyorogtam rá a középső visszapillantó tükörből, míg bekötöttem magamat és
hátradőltem az ülésben. Ő is elmosolyodott, aztán a kezét a másik ülésre
támasztotta, hátra nézett és elkezdett tolatni.
- Te is nagyon szexi
vagy – villantott rám egy kisfiús vigyort, aztán kikanyarodott az utcára. Ladyt
magamra húztam, így a feje az én ölemben pihent, míg a teste mellettem terült
el az ülésen. Egész úton simogattam a fejét, ezért már azt hittem, hogy
bealudt, de persze amint leparkoltunk Louisék háza előtt és meghallotta a
kertből a kutya ugatást, rögtön felkapta a fejét. – Úgy néz ki, már itt van
mindenki – mondta Niall, míg lehajtotta nekem az anyósülést, én pedig ki is
szálltam, utánam pedig kisegítettem Ladyt is, aki csak forgatta a fejét és
próbálta bemérni, honnan jön az ugatás, és hogy mi majd melyik házhoz sétálunk.
Niall lezárta az autót, én pedig megigazítottam a vállamon a táskát, majd az
ajándékot szorongatva mentünk Louisék kerítése elé. Lady rögtön ugatni kezdett,
amint meglátta a réseken a két kutyát. Ők is rögtön futni kezdtek felénk, míg
Niall lenyomta a fém kilincset, aztán bentebb tolta a kaput.
- Aw, de édesek –
hajoltam le rögtön a két új négylábú barátaimhoz, míg Niall inkább kivette az
ajándékot a kezemből, nehogy elejtsem. A kutyák ekkor viszont megfordultak és
visszafutottak a kert irányába, vagyis Louis felé. Ő csapkodta természetesen a
combját, hogy a kutyák visszafussanak hozzá, mire összeszűkített szemekkel
néztem rá, ő pedig egy elégedett vigyort öltött fel az arcára és rám nyújtotta
a nyelvét.
- Sziasztok –
köszönt először Niall, aztán lepacsizott Louisval, majd tovább sétált a többiek
felé, akik a kerti bútorokon ültek.
- Szia, Louis –
vigyorogtam rá, mire ő széttárta a karjait, így kuncogva átöleltem.
- Hello Palmer. Mi
újság? – kérdezte és mi is Niall után indultunk.
- Nem sok. Hol van a
szülinaposunk? – néztem körbe, míg Danihoz léptem és átöleltem vékony derekát.
- A szülinapos már
úton van – válaszolta Louis, én pedig közben adtam egy-egy puszit Daninak, aki
aztán tovább adott Harrynek. – Hol van Sara? – kérdezett vissza Louis.
- Ööö… fotózáson.
Miért? – kérdeztem, míg a homlokom ráncba szaladt.
- Hát nekem azt
mondta, hogy jön.
- Tényleg? –
vigyorodtam el. – Nem régen beszéltem vele és nem említette, hogy jön. Mikor
beszéltetek?
- Összefutottam vele
a héten a városban és akkor hívtam meg – mondta Louis.
- Akkor biztos jön,
csak egy kis görcs és nekem nem mondta – legyintettem és lehuppantam Liam
mellé.
- Kértek valamit? –
kérdezte Louis, miközben még mindig Lady fejét simogatta.
- Palmer te vezetsz,
én kérek egy sört – rakta fel Niall a lábait a középen lévő kis asztalra.
- Oké, akkor én azt
kérek, mint Danielle – mutatta a piros színű italra, amiben citromszeletek és
jégkockák úszkáltak.
- Mi újság? –
kérdezte mosolyogva Liam.
- Jó kis színetek
lett New Yorkban – vigyorgott Harry.
- Harry, te mindig
le vagy maradva – csapott Niall a barátja combjára, mivel egymás mellett ültek.
– Mexikóban voltunk, ahol még melegebb van, mint itt – magyarázta.
- Oh, vagy úgy. Pft,
bocs, hogy nem élek nulla huszonnégyben az interneten – forgatta meg Harry a
szemeit.
- Tessék – jött ki a
házból Louis és felém nyújtotta a nagy poharat, amiben az én italom volt, aztán
megkerülte Daniellet és lehuppant Niall másik oldalára. – Mi a téma? –
kérdezte, míg ő is felrakta a lábait a kisasztalra.
- Freddie – mondtam,
mielőtt bármelyik srác is megszólalhatott volna. – Hol van? – kérdeztem újra
mosolyogva, hiszen fúrta az oldalamat a kíváncsiság, és már alig vártam, hogy
az ölembe vehessem a kis tökfilkót.
- Mondtam, hogy
úton. Briana most hozza – kortyolt egyet Louis a saját söréből.
- Ja.
- Tegnap nála
maradt, mert ott volt az egész pereputty, szóval nem hozhattam el – forgatta
meg a szemeit mosolyogva, mire felkuncogtam.
- Tesó, nem hiszem
el, hogy már egy éves. Basszus, még csak most született – fordította a fejét
Niall felé.
- Ja, tudom –
bólintott. – Kettőt pislogtam és már egy éves. Nem sokára tudni fog járni. Már
így is elég ügyesen lépeget, ha fogjuk a kezét – vigyorgott büszkén Lou.
- Még két-három év
és megveszem neki az első golf ütőjét.
- Azt csak
szeretnéd! – kiáltott fel Louis. – Freddie biztosan nem fog golfozni.
- Aha, majd
meglátjuk – vigyorgott Niall, én pedig megcsóváltam rajta a fejüket, aztán
előrehajoltam Dani egyik kutyájához, mert pont megállt előttem.
- Majd megtanítjuk
focizni, de golf, biztosan nem – ingatta a fejét Louis.
- De ha idősebb
lesz, és majd megkér rá, hogy „Niall bácsi! Vigyél el golfozni!” akkor elfogom
vinni.
- Milyen Niall bácsi
– röhögött Louis, Niall pedig csatlakozott hozzá. – Inkább vidd el a lányodat golfozni
– vágott vissza.
- Hát, ha több benne
a White-Tonkin vér, mint a Horan, akkor inkább hagyjuk az egészet – vigyorgott
rám Niall, mire felmutattam a középsőujjamat, a többiek pedig felnevettek.
- Oh – vigyorodott
el Louis, hiszen persze ő rögtön tudta, miről beszél Niall, vagyis a borzalmas
golfozási kísérleteimről. – Megértelek tesó – vigyorgott rám a barna hajú srác,
én pedig megforgattam a szemeimet. Készültem visszavágni mindkét srácnak egy
csípős beszólással, mikor egy női hang hallatszódott a kapu felől. Mind arra
fordítottuk a fejünket, míg Louis már fel is állt, hiszen Freddie és Briana
érkeztek meg. Freddie rögtön elvigyorodott, amint meglátta Louist, baba hangján
kiáltozott valamit, míg a kezeivel csapkodni kezdett és Louis felé nyújtózkodott.
– Hát hello szülinaposom – mondta Louis, miközben átvette a kisfiát Brianatól.
- Sziasztok –
mosolygott ránk a szőke hajú lány, mire mi visszaköszöntünk neki. Nem akartam
odafigyelni a beszélgetésükre, hiszen egyáltalán nem tartozik rám, vagy
akármelyikünkre rajtunk kívül, így a kutyákról kezdtem Danit faggatni, aki
végül átült mellém, így kényelmesen tudtunk beszélgetni. Hallottam, amint Louis
megkérdezte Brianat, hogy nem –e marad, a lány viszont visszautasította őt,
köszönt nekünk még egyszer és el is ment. Louis visszaült Niall mellé
Freddievel az ölében, míg megigazította a fején a kendőt, amit azért raktak rá,
hogy nehogy nagyon megsüsse a fejét a nap. Persze mindannyian a kissráccal
voltunk elfoglalva, aki a kedvünkért vigyorgott meg gügyögött és egy rágókát
rágott egész végig.
- Megint jön a fogad
fiam? – kérdezte Louis, aztán maga felé fordította és elhúzta Freddie kezéből a
zöld rágókát. – Nyisd ki a szád. Á – nyújtotta ki Louis a nyelvét, mire Freddie
is eltátotta a száját.
- Lent nő – szólalt
fel rögtön Niall. – Ott – mutatott oda.
- Ja, tényleg. Ugh,
remélem jól fog tőle aludni.
- Hányadik lesz már?
– kérdeztem.
- Ugh fogalmam sincs. De eddig mindig nyűgös volt egész nap, ha jött a foga. Most
érdekes, nem.
- Lehet, mert most csak
egy jön neki. Láza nem volt? – kérdeztem.
- Nem szerencsére.
- Ugh, Hollynak
minden fogánál láza volt.
- Voltatok sokat
orvosnál miatt? – kérdezett vissza Louis.
- Az elején, aztán
mikor újra belázasodott már csak gyógyszert kapott. De hamar kibújt neki az
összes foga. Szóval hamar túl is voltunk rajta.
- Ah, na, remélem
így lesz Freddievel is. Komolyan én is szarul érzem magam, ha ő szenved –
vágott grimaszt Louis, amit Freddie egy kiáltással és nevetéssel díjazott. A
kissrác aztán átkerült Danielle ölébe, így mellettem volt és szegény gyereket
rendesen megkínoztam azzal, hogy megcsiklandoztam, de egyszerűen nem tudtam
betelni a kuncogásával. A srácok fogalmam sincs miről beszélgettek, oda se
figyeltem rájuk, csak mikor kérdeztek. Ladyék is eljátszottak, néha ugattak,
ami Freddie figyelmét is lekötötte, olyankor a szájával o alakot formált,
homlokát ráncolta és persze a kutyákat figyelte.
Felcsillantak a
szemeim, amint meghallottam az ismerős hangot az előkert felől, rögtön
felpattantam, ami miatt
Freddie felém fordította a fejét és engem nézett.
Vigyorogva elindultam barna hajú barátosném felé, akit már szilveszter óta nem
láttam.
- Palmer! – kiáltott
fel vigyorogva, amint észrevett, én pedig futva közelítettem meg, aztán az
ölébe ugrottam. Lábaimat a dereka köré kulcsoltam vigyorogva, míg kezeimmel
átöleltem a nyakát és a fejemet odanyomtam. Egy percre sem féltem, hogy majd
elejt, vagy nem bír el, hiszen, ha sokáig nem látjuk egymást, mindig így
köszöntjük egymást. Vagy ő, vagy én ugrok a nyakába, és mivel most én reagáltam
hamarabb, ezért én ugrottam az ő nyakába. – Szia, baby – nevetett. – Jaj, úgy
hiányoztál – szorongatott, közben tovább lépegetett velem.
- Te is nekem Sara –
szorítottam magamhoz, aztán elhúzódtam tőle és megpusziltam az arcát. – Nem is
mondtad, hogy jössz – mosolyogtam rá.
- Hát meglepetés –
kuncogott.
- Erm, nem egészen,
mert Louis elrontotta a meglepetésedet – vigyorogtam, mire lefagyott az arcáról
és Louisra nézett, én pedig leszálltam róla.
- De meglepetés lett
volna – Sara hangja csöpögött a csalódottságtól.
- Aw, ne haragudj –
gügyögött Louis, én pedig nevetve meglöktem a vállát, amint mellé értem.
- Amúgy, sziasztok –
vigyorgott Sara, aztán lehuppant Danielle másik oldalára. – Hát, szia
szülinapos – nyúlt rögtön Freddie felé, Dani pedig át is rakta az ölébe.
Freddie kicsit megilletődve pillantott fel Sarara, de persze az sem tartott
sokáig, utána a rágókája sokkal jobban lekötötte a figyelmét.
- Mi újság? Csak nem
randid volt? – kérdeztem szélesen vigyorogva, persze tudtam, hogy dolgozott, csak kíváncsi voltam Liam reakciójára, de mivel mellette ültem, nem is tudtam
olyan könnyen felmérni a srác arcát. Még mindig elég homályos volt az egész
dolog közte és Sara között, ugyanis, ha valaki lemaradt volna, megsúgom, hogy
miután mi leléptünk a hónap elején New Yorkba, Liam maradt LA –ben, és továbbra
is találkozgatott Saraval.
- Ah, dolgoztam. Még
mindig zaklatnak a Valentin nap miatt. De randinak én is jobban örültem volna –
nevetett fel.
- Még mindig
Valentin nap miatt fotóznak? – döbbentem le.
- Igen – válaszolta,
de közben Freddiet figyelte.
- Pft, minek kell
azt a napot annyira felkapni? Minden évben ugyanaz a hülyeség. Na, nem mintha
én nem tudnék romantikus lenni – vigyorgott Louis Daniellere.
- Tudod Louis a fehérneműk
eladási száma Valentin napkor az egekbe ugrik – mondtam én is vigyorogva.
- Oh, igen? – vonta
fel a szemöldökét.
- Mhm – bólintottam
mosolyogva. – És a statisztikák azt is kimutatták, hogy Valentin napkor több
férfi vásárol fehérneműt a párjának, mint fordítva.
- Elkeseredett,
kiéhezett pasik – forgatta a szemeit Louis, mi pedig felnevettünk. Niallel
összetalálkozott a tekintetünk, én pedig az alsó ajkamba harapva gyorsan el is
pillantottam róla. Imádtam, mikor az a bugyi szaggató vigyorával és
tekintetével nézett rám, de csak akkor, ha kettesben voltunk.
- Elég legyen
munkából, különben eléritek, hogy holnap ne menjek be – motyogta Sara, én pedig
mosolyogva az italomba ittam. – Meddig maradtok? – nézett rám.
- Ah, holnap
repülünk New Yorkba, én meg onnan tovább Londonba – biggyesztettem le a számat.
- Niall, te nem
mész? – kérdezte Harry.
- Nem, mert csak
három napra megy Palmer, szóval azt mondta, hogy én ne menjek – mosolygott
Niall. – De majd találkozok Hollyval, meg ott lesz velem Lady.
- Pontosan –
bólintottam vigyorogva.
- Milyen fotózásod
lesz Londonban? – kérdezte Sara.
- Most kérted, hogy
ne beszéljünk munkáról – vigyorogtam rá, mire csak megforgatta a szemeit. –
Egyébként Glamour címlapfotózás.
- Egyedül?
- Aha.
- Louis mikor eszünk
tortát? – kérdezte Niall, mire Louis egy hitetlen vigyorral pillantott
barátjára.
- Honnan veszed,
hogy van torta?
- Hát, csak van,
mivel a fiad születésnapja van.
- Jó, de azt már
tegnap megünnepeltük.
- De azért hívtál
meg minket, hogy velünk is megünnepelje – vágott vissza Niall, én pedig csak
kuncogtam rajtuk.
- Hát még nem most
fogjuk megvágni. Különben meg van vacsi is.
- Wow, te főztél?
- Még csak fogok.
Mindenesetre bevásároltam grillezéshez – bólintott büszkén Louis.
- Hű Louis, te nem
vagy lázas véletlenül? Napszúrás? Valami? – kérdezte nevetve Liam.
- Haha, nagyon
vicces – forgatta meg a szemeit.
- Akkor grillezünk?
– kérdezett rá Niall.
- Igen, és mivel
hallom a hangodon, hogy éhes vagy, gondolom, akkor elkezdhetnénk – állt fel
Louis, én pedig nevetve néztem Niallre. Tényleg ki lehetett a hangjából
hallani, hogy éhes. Már csak az a hangleejtés, amivel a kaja után kérdez. –
Palmer, segíts nekem – rúgott a lábamba, amint elhaladt előttem, én pedig
mosolyogva feltápászkodtam és utána indultam.
- Szerintem Freddie
szomjas. Van valami tea neki, vagy valami? – kiáltott utánunk Sara.
- Aha, csinálok neki
– kiabált vissza Louis, és egyenesen a konyhába mentünk.
- Nem semmi ház –
dőltem a pultnak.
- Köszönöm –
villantott felém egy vigyort. - Na és hogy halad
Holly meg Niall? – kérdezte.
- Egész jól, azt
hiszem. Mármint ahhoz képest szerintem jobban is, mint számítottam rá. Holly
hamar megbarátkozott vele, és ugyanúgy viselkedik Niallel, mint bárki mással.
- Ezt jó hallani.
Niall nem sok mindent mesélt eddig. Említette, hogy volt nálatok az új
lakásotokban, meg voltatok szánkózni.
- Aha, azt hiszem a
szánkózás után melegedtek teljesen össze. Holly az ölében ült, meg egész este
elbeszélgettek – emlékeztem vissza mosolyogva.
- Akkor jó –
mosolygott Louis is. – És hogy van a helyzettel Alexa?
- Jól kezeli. Nem
bunkó, vagy valami. Nem akkora hárpia, mint aminek hiszitek.
- Nem hisszük
hárpiának – rázta meg a fejét, aztán rám pillantott. – Tényleg Palmer –
mosolygott. – Csak évek óta nem láttuk őt, és azelőtt is úgy lépett le ahogy,
vagyis tudod. És én végig Niall mellett voltam, mikor próbáltuk őt meggyőzni
róla, hogy engedje látni Hollyt. Nem egy könnyen ment bele, de gondolom, tudod
ezt is.
- Igen – bólintottam.
– A végén talán azért gondolta meg magát, mert én is beszéltem vele. Nézd
Louis, mindenki szokik a helyzethez, de Alexa nem hátráltat senkit sem.
Mindannyiunknak az érdeke Holly boldogsága, és ezt is tartjuk szem előtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése