Halihalloo,
újabb szereplők a láthatáron, valamint egy kicsit kikészítettem Palmert, szóval kíváncsi vagyok véleményeitekre.:3 Köszönöm, hogy mindig kommenteltek és pipáltok, nagyon sokat jelent nekem!:) Palmer az alábbi ruhában vonult fel a kifutón, mint amiben a képen van, gondoltam leírom, mivel meg lesz említve a részben. Jó olvasást! Xx♥
PALMER TONKIN
- Jaj Niall, miért
nem ébresztettél fel tegnap este? Akkor… mindent máshogy terveztem volna!
- Palmer, mit
tervezhettél volna máshogy? – nevetett fel. – Éjfél volt, hulla fáradt voltál,
mégis mit tudtál volna máshogyan tervezni? – kérdezte kedvesen mosolyogva, én
meg zavartan a hajamba túrtam.
- Nem tudom.
Szereztem volna például rögtön két jegyet. És korábban keltem volna, hamarabb
elmentem volna edzeni, hogy veled tudjak menni a reptérre!
- Nem, nem Palmer,
te ugyanúgy csinálod tovább a teendőidet, mint szoktad. Csupán ma nem megyek
veled edzeni.
- De szívesen mentem
volna veled a reptérre – biggyesztettem le a számat. – Jól van akkor, majd
Brian visz és hoz titeket. Most pedig telefonálok a jegyek miatt – álltam fel
az ágyról, aztán felvettem az éjjeliszekrényről a telefonom és miközben a
fürdőbe mentem máris telefonálgatni kezdtem.
Legnagyobb mázlimra
volt is még két jegy Louis és Danielle számára, és bár nem Niall mellett fognak
ülni, legalább nem potyára jönnek Párizsba és nem égek be előttük. A nap elején
még úgy gondoltam, hogy tök jó lesz megismerni Niall barátját és annak a
barátnőjét, ahogy viszont fogytak az órák a showig, egyre idegesebb és
idegesebb lettem.
- Csajszi, ne parázz
már ennyire! – állt elém hajcsavarókkal a hajában Sara, én pedig magamra
erőltettem egy vigyort.
- Nem parázok –
mondtam. – Legalábbis nem azért, amire te gondolsz. Csak a show miatt vagyok…
egy kicsit ideges.
- Aha, hát persze.
Kérlek, ne nézz tovább hülyének – húzott egy széket elém, aztán leült rá. Az
alsó ajkamba haraptam és bocsánatkérően pillantottam Sarara. Nem is értem,
miért próbáltam átvágni. Számára hatalmas betűkkel fel van festve a homlokomra
mi bajom van, úgy hogy sosem tudok előle elhallgatni semmit sem. Legalábbis
hosszabb ideig.
- Sara, Niall túl
későn szólt. Még jó, hogy tudtam nekik jegyet szerezni. És mégis mit fognak
mondani a bemutató után? Nem is vagyunk együtt… És ahj, ez annyira kellemetlen lesz.
- Már miért lenne kellemetlen Palm? – nevetett fel. – Komolyan, neked vagy elmentek otthonról, vagy
ilyen, amikor szerelmes vagy – nevetett továbbra is, aztán hirtelen
elhallgatott és elkerekedett szemekkel bámult rám.
- Mi az? Miért nézel
így? – kérdeztem.
- Te jó ég, te
szerelmes vagy!
- Sara kérlek, ne
nyaggass még ilyen hülyeségekkel is, nem vagyok szerelmes! Csupán csak tetszik
nekem Niall és nagyon jól érzem magam vele. Nem leszek rögtön valakibe
szerelmes csak azért, mert sok időt töltünk el egymással.
- Aha, csak, hogy
tudom, hogyan viselkedsz, ha tetszik neked valaki. És hidd el, hogy nem így.
Ráadásul ez nem egy kis ártatlan flörtölgetés Niallel! Könyörgöm, már hetek óta
minden szabadidőtöket együtt töltitek, és… - ragadta meg a karom, majd magához
rántott – meg is csókolt te idióta, hát már elfelejtetted? – suttogta
indulatosan, én pedig megráztam a fejem.
- Nem, egyáltalán
nem felejtettem el. De akkor sincs igazad. És erről kérlek ne is beszéljünk,
mert liftezik a gyomrom – ugrottam le a magasított székről, aztán a mosdóba
mentem.
Régen izgultam már
ennyire egy bemutató előtt. Persze, minden show előtt bennem van egy kisebb
fajta félelem, de az évek során ez már- már szokássá vált. Megtanultam kezelni
ezeket a helyzeteket, de ma valamiért mégsem tudtam uralkodni magamon. A
tenyereim izzadtak, a szívem össze- vissza vert a mellkasomban, a hasam is
liftezett és néha úgy éreztem, hogy forog velem a világ, ezért aztán minél
tovább ültem a fenekemen. Utána viszont fel kellett vennem a ruhámat, amiben
végig sétálok a hosszú kifutón. Telefújták még lakkal a hajamat, átszaladtak
még kétszer a sminkecsettel az arcomon, majd beálltam a lányok mögé a sorba és
próbáltam magam mély levegővételekkel megnyugtatni. Én sem tudtam, miért
paráztam be ennyire és az sem segített, hogy a gondolataimban újra és újra
átcikáztak Sara nem régen kimondott ijesztő szavai.
Egy megkönnyebbült
vigyor húzódott az arcomra, amint lejöttem a kifutóról, mert persze minden jól
ment, nem botlottam meg, nem estem el, vagyis nem égettem le magam nyilvánosan,
noha az még csak hangyán is lenne. Niall, Louis és Danielle miatt izgultam
annyira mielőtt a kifutóra léptem volna, és most, hogy már magam mögött tudtam
az egészet, sőt az egész divatheteknek vége, teljesen megkönnyebbültem. Sarara
vigyorogtam, aki éppen csak akkor állt be a sorba, majd megkerestem a tervezőt
és köszönetet nyilvánítottam neki, amiért felléphettem a showjában.
*
Amint vége lett az
egész shownak rohantam már átöltözve az előtérbe, ahol ruhadarabok voltak
kiállítva, amiknek egy- egy modellje rajtunk is volt. Már előre kigondoltam,
hogy milyen kis apróságot veszek Daniellenek, így amint a kezeim közé akadt egy kis oldaltáska, már mentem is a „modell személyi igazolványommal” és
külön kikapott belépőmmel a pénztárhoz, mert így bizonyítani tudtam, hogy
modell vagyok és felléptem a shown, ezáltal hatalmas árengedményekkel szerezhettem
meg azt, amit akartam. Általában Saraval mindig szoktunk egy pár dolgot
beszerezni így bemutatók után, ezúttal viszont valahogy elmaradt, és persze
tudom, hogy miattam, hiszen minden show után rohantam Niallhez. Lelkiismeret
furdalásom támadt, amíg ezen gondolkoztam és vártam, hogy színes zacskókkal és
minden egyébbel egy nagy táskába helyezzék az ajándékot. Tény és való, hogy
mostanában elhanyagoltam Sarat és bár tudom, hogy ő nem haragszik rám emiatt,
mindenképpen neki kell állnom, kiengesztelnem őt.
Megfogtam a táskát,
aztán megfordultam és elindultam kifelé a vörös szőnyeg felé, ahol modellek és
tervezők pózoltak a fotósoknak. Rögtön ki is szúrtam Niall szőke tincseit, a
vörös szőnyegtől nem messze a lépcsők előtt, amint Louisval és Daniellevel
beszélgettek. Elmosolyodtam, aztán kikerülve a forgatagot hozzájuk siettem.
- Sziasztok –
mondtam, amit melléjük értem, mire mind hárman felém fordultak. Louisra és
Daniellere pillantottam először, utána pedig Niallre, akinek persze ott ült az
arcán az a gyönyörű mosoly, mellyel totál letudott venni a lábamról.
- Palmer, szia –
szólalt meg rögtön Niall. – Bemutatom neked Louist és Daniellet – mosolygott,
én pedig szégyellősen kezet nyújtottam Louis felé, aki szélesen mosolyogva
megrázta a kezem.
- Szia Palmer, sok
szépet hallottam már rólad – vigyorgott, én pedig elpirultam, habár bíztam benne,
hogy ezt a szürkeségben nem látták.
- Szia Palmer,
örülök, hogy megismerhetlek – nyújtott kezet barátságosan mosolyogva Danielle,
én pedig mosolyát viszonozva megráztam.
- Szintén. Ne
haragudjatok, de mire elengedtek és aztán még meg kellett keresnem ezt. Egy kis
apróság neked – nyújtottam Dani felé mosolyogva, aki meglepett arckifejezéssel
vette át tőlem a tasakot.
- Oh, igazán nem
kellett volna – mondta, miközben Louis már felé nyúlt, de Dani eltolta a kezét.
Felkuncogtam, Louis pedig grimaszt vágva kérdezte a barátnőjétől, hogy mi van
benne. – Várnál egy pillanatot, míg megköszönöm Palmernek? – kérdezett vissza
aztán megforgatta a szemeit, mire felnevettem és oldalasan Niallre
pillantottam. Ő is engem nézett. – Nagyon szépen köszönöm, de tényleg nem
kellett volna – mosolygott rám, aztán átölelt, én pedig magamban virultam,
amiért sikerült jó első benyomást keltenem náluk. Hiszen emiatt izgultam végig
az egész délutánt!
Miután Danielle
kivette a táskát és megmutatta a barátjának is, még vagy százszor megköszönte.
Örültem neki, hogy tetszett, hiszen nem egy sima fekete táskát szerettem volna
neki ajándékozni, ezért egy ezüstszínű darabot választottam. Ezek után úgy döntöttünk, hogy jobban járunk,
ha lassan elindulunk és átverekedjük magunkat a vörös szőnyegen, hiszen szinte
az mindig egy rémálom, majd mikor túl jutottunk beültünk Brianhoz a nagyobb
autóba, amit még reggel szerzett, hogy mindannyian beférjünk a járműbe.
- Akkor most az
afterpartira megyünk, igaz? – kérdezte Niall, miközben bekötötte magát
mellettem.
- Mehetünk máshova
is, ha szeretnétek – ajánlottam fel.
- Nem, dehogy,
menjünk csak az afterpartihzra – mondta Louis. – Ott majd úgy is lesz valami
étel, nem?
- Mondtam, hogy
egyél, mielőtt indulunk – jegyezte meg Danielle, mire elmosolyodtam, aztán
biztosítottam Louist arról, hogy lesz étel a partin felszolgálva.
- Palmer, nagyon
tetszett a divatbemutató, gyönyörű voltál abban a ruhában – mondta Danielle miután
elindultunk, én pedig szerényen mosolyogva megköszöntem.
- Valóban gyönyörű
ruhák voltak, és örülök, hogy tetszett a bemutató.
- Én tuti beégnék,
ha sétálgatnom kéne olyan magas sarkúban mindenki előtt – nevetett és hozzá
csatlakozott Louis is.
- Jó, hát nem
mindenki született modellnek – kuncogott Louis, majd magához húzta a barátnőjét
és puszit nyomott a fejére.
- Oh, biztosan
belejönnél. Nem nagydolog. És mindig van, aki megbotlik egy picikét. Olyankor
nagydobra verik, de egy- két nap alatt lecseng az egész.
- Te mióta
modellkedsz? – kérdezte mosolyogva, miközben én hátra dőltem az ülésben és a
kéztartóra raktam a kezemet.
- Mármint kifutón
mióta, vagy…
- Hát igen, mikor
kezdted el csinálni. Mikor csöppentél bele a szakmába.
- Tizennégy éves
voltam mikor egy amerikai modellügynök és fotóstól kaptam az első felkérésem.
- Wow, olyan fiatal?
- Basszus, ez nem
semmi – füttyentett Louis.
- 2012 –ben végeztem
az iskolával, és aztán kezdtem komolyabban foglalkozni az egésszel. Abban az
évben mentem végig életemben először a kifutón.
- Hű, az igen. Akkor
már elég régóta a szakmában vagy.
- Mhm, igen –
bólogattam.
- És akkor, ha jól
tudom, ez volt az utolsó show és ezzel vége is van most a divatheteknek? –
kérdezte Louis.
- Igen, az őszinek
legalábbis. Majd nem sokára kezdődik a téli – mosolyogtam.
- Hát azért az még
odébb van, és nem is baj, mert elég durva, ami itt a divatheteken veletek
leművelnek – szólt közbe Niall. – Nem elég, hogy minden este végig kell menned
a kifutón, még diétázzál, eddzél mindennap két- három órát, ezek mellett
becsúsznak még ugye fotózások, mint tegnap is és akkor egy- két szabadnapod
van, mikor egyik városból a másikba repülsz – mondta nekem, én pedig belül
elolvadtam azon, hogy mennyire aggódik értem. Annyira édes, hogy legszívesebben
szétcsókolgatnám az arcát!
- Niall, ez egy
kicsit nekem is ismerősen hangzik – mosolygott Louis.
- Jó, de nekünk nem
kellett diétáznunk, vagy edzenünk még három órát a fellépések mellett – mondta
Niall, nekem pedig leesett, hogy mire célzott Louis.
- Turnézni sem lehet
egyszerűbb, az biztos – mondtam gyorsan. – De annyira nem rossz az egész, csak
te látod annak. Szerintem az étrendem ijesztett meg ennyire – nevettem, mire
Louis és Danielle is elvigyorodtak, Niall pedig mosolyogva megforgatta a szemeit.
- De hidd el, hogy
néha túlzásokba esnek. Tegnap észre se vetted, hogy felvittelek a kocsiból a
lakásodba, úgy aludtál.
- Tényleg, nem is
értettem éjszaka, hogy hogy kerülök az ágyamba – nevettem fel. – Oké, az egy
olyan nap volt, még divatbemutató után volt egy kisfilm forgatás és egy
fotózás, de végül is hamar elment, nem igaz?
- De, de – hagyta
rám Niall, én pedig vigyorogva egy puszit nyomtam az arcára. Pontosan tudta,
hogy mennyire édesnek találom, hogy így törődik velem.
- És mi a terv most?
Mármint, hogy vége a divatheteknek… - kérdezte Louis, miközben kettőnk között
pillantgatott. Niallre néztem, de ő csak Louist nézte, így hát én is
visszanéztem a srácra.
- Lesz még egy
fotózásom holnap itt Párizsban, aztán a menedzserem majd megmondja, hogy
repüljek vissza Los Angelesbe, mert ott lesznek munkáim, vagy mehetek New
Yorkba a családomhoz – mondtam.
- Ja, értem –
bólintott Louis. – Niall, te? – kérdezte, én pedig a mellettem ülő srácra
pillantottam.
- Erm, nem tudom,
szerintem megyek vissza Londonba – mondta, aztán rám pillantott. Kicsit
elszomorodtam a válasza miatt, hiszen nem akarok elválni tőle. Ebben a pár
hétben úgy összenőttünk, hogy rossz belegondolni milyen lesz, mikor neki vissza
kell repülnie Londonba én pedig, megyek haza. Nem akartam, hogy eltávolodjunk
egymástól, nem akartam, hogy Alexa szavai beigazolódjanak. Egyre csak azt
hajtotta, hogy Niall biztosan unatkozik és kihívást jelentek számára, mivel nem
adom be neki rögtön a derekam meg ilyenek, de én tudom, hogy ez nem igaz. Nem
lehet igaz, hiszen Niall soha semmit nem erőltetett, még csak fel sem merült
annyira nyilvánvalóan köztünk a szex. Néha elcsattant pár apró csók, néha
eléggé megbámultam izmos testét és néha róla ábrándoztam, de semmi más nem
történt közöttünk. Bevallotta, hogy fontos lettem neki, és hogy nagyon jól érzi
magát velem, kedveskedett nekem reggelivel, vacsorával, elkísért minden hova,
figyelt rám és törődött velem. Ő a világon a legédesebb és legromantikusabb
srác, és egyszerűen nem értettem, hogy Alexa hogyan lehet róla ilyen
véleménnyel. Nem értem, mi történhetett közöttük, amiért Alexa úgy gondolja,
hogy Niall csak kihasznál engem. Miért nehezíti meg az unokanővérem ennyire a
helyzetet?
- Palmer –
csúsztatta Niall a kezét az enyémre, mire felkaptam a fejem aztán
bocsánatkérően mosolyogtam rájuk.
Miután megérkeztünk
a parti helyszínére, elfoglaltunk egy asztalt, aztán mindannyian rendeltünk
ételt, kivéve Daniellet, aki nem volt éhes és majd Louiséből szándékozott
valamennyit csipegetni. Persze gondolhattam volna, hogy csak addig van nyugtom,
amíg eszek, utána állandóan odajött valaki az asztalunkhoz és megzavart minket
egy kis bájcsevejjel, melyhez persze mindhez jó pofit kellett vágnom. Utána
megjelent Romee és bejelentette, hogy el kell rabolnia most engem, hiszen a
tervezők és a modellek mind összegyűltek és ilyenkor általában még beszédet
szoktak tartani, koccintani szoktunk és együtt ünneplünk, amiért újra lezártunk
sikeresen a divatheteket. Most viszont semmi kedvem nem volt az egészhez, azt
hiszem még az autóban megpecsételtem a saját hangulatomat.
Vártam, hogy egy
kicsit jobb kedvem legyen a pezsgőtől, amit iszogattam, de nem tudom, hogy
milyen hatást szerettem volna máris két pohár után. Kelletlenül leraktam a
pultra a karcsú üvegpoharat, aztán úgy döntöttem, hogy ideje visszamenni
Niallékhoz, mikor feltűnt előttem a tömegben az én szőke hercegem és egy picit
nagy hévvel nekem ütközött, amint átölelt. Egyik kezét a derekamra fonta, míg a
másikat az arcomra csúsztatta, és felemelte a fejemet ezzel engem kényszerítve,
hogy nézzek rá.
- Azóta követlek az
asztaltól a szemeimmel, mióta felálltál és még a vak is látja, hogy valami
nincs rendben – mondta, miközben mélyen a szemeimbe nézett. Tekintete fogva
tartott, pedig szerettem volna elpillantani, hogy aztán azt tudjam mondani egy
hamis mosollyal, hogy minden rendben, csak fáradt vagyok. De nem ment. –
Menjünk haza? – kérdezte, miután nem válaszoltam neki, de én csak megráztam a
fejem.
- Nem, dehogy. Nem
akarom elrontani az estét. Louis és Danielle direkt emiatt repültek ide és…
- És nagyon is jól
érzik magukat, beszélgetnek, iszogatnak és táncolnak. Senki nem haragudna meg,
ha elmennék, hiszen fáradt vagy. A hétből hat napot talpon voltál.
- Akkor is, rosszul
érezném magam. Alig tudtunk még beszélgetni…
- Nem hiszem, hogy
tudnál Louisval kommunikálni, mert lassan részeg lesz – mondta Niall, mire
elmosolyodtam, aztán neki dőltem és a fejemet a vállára fektettem. – Menjünk
haza – suttogta a fülembe, miközben a kezével elkezdte a karomat cirógatni, ami
az egész testemet libabőrbe bújtatta.
- Jó, menjünk –
suttogtam vissza, aztán felemeltem a fejem, ő pedig megfogta a kezemet,
összekulcsolta az ujjainkat, és egy puszit nyomott a kézfejemre.
Ohhhhhh de édesek😍😍😍😍 imadom alig várom a köv részt 💋💋💋
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszett!:3 Szerdán érkezik egy rész!;) XX♥
Törlés