12 - Ijesztő szavak

Halihalloo,

újabb szereplők a láthatáron, valamint egy kicsit kikészítettem Palmert, szóval kíváncsi vagyok véleményeitekre.:3 Köszönöm, hogy mindig kommenteltek és pipáltok, nagyon sokat jelent nekem!:) Palmer az alábbi ruhában vonult fel a kifutón, mint amiben a képen van, gondoltam leírom, mivel meg lesz említve a részben. Jó olvasást! Xx♥

PALMER TONKIN

Másnap reggel újra keltünk nyolckor, hiszen egy könnyű reggeli után, utunk az edzőterembe vezetett. Vagyis csak vezetett volna, de aztán Niall elmondta, hogy ki is hívta tegnap este, míg én bealudtam rajta.

- Jaj Niall, miért nem ébresztettél fel tegnap este? Akkor… mindent máshogy terveztem volna!

- Palmer, mit tervezhettél volna máshogy? – nevetett fel. – Éjfél volt, hulla fáradt voltál, mégis mit tudtál volna máshogyan tervezni? – kérdezte kedvesen mosolyogva, én meg zavartan a hajamba túrtam.

- Nem tudom. Szereztem volna például rögtön két jegyet. És korábban keltem volna, hamarabb elmentem volna edzeni, hogy veled tudjak menni a reptérre!

- Nem, nem Palmer, te ugyanúgy csinálod tovább a teendőidet, mint szoktad. Csupán ma nem megyek veled edzeni.

- De szívesen mentem volna veled a reptérre – biggyesztettem le a számat. – Jól van akkor, majd Brian visz és hoz titeket. Most pedig telefonálok a jegyek miatt – álltam fel az ágyról, aztán felvettem az éjjeliszekrényről a telefonom és miközben a fürdőbe mentem máris telefonálgatni kezdtem.

Legnagyobb mázlimra volt is még két jegy Louis és Danielle számára, és bár nem Niall mellett fognak ülni, legalább nem potyára jönnek Párizsba és nem égek be előttük. A nap elején még úgy gondoltam, hogy tök jó lesz megismerni Niall barátját és annak a barátnőjét, ahogy viszont fogytak az órák a showig, egyre idegesebb és idegesebb lettem.

- Csajszi, ne parázz már ennyire! – állt elém hajcsavarókkal a hajában Sara, én pedig magamra erőltettem egy vigyort.

- Nem parázok – mondtam. – Legalábbis nem azért, amire te gondolsz. Csak a show miatt vagyok… egy kicsit ideges.

- Aha, hát persze. Kérlek, ne nézz tovább hülyének – húzott egy széket elém, aztán leült rá. Az alsó ajkamba haraptam és bocsánatkérően pillantottam Sarara. Nem is értem, miért próbáltam átvágni. Számára hatalmas betűkkel fel van festve a homlokomra mi bajom van, úgy hogy sosem tudok előle elhallgatni semmit sem. Legalábbis hosszabb ideig.

- Sara, Niall túl későn szólt. Még jó, hogy tudtam nekik jegyet szerezni. És mégis mit fognak mondani a bemutató után? Nem is vagyunk együtt… És ahj, ez annyira kellemetlen lesz.

- Már miért lenne kellemetlen Palm? – nevetett fel. – Komolyan, neked vagy elmentek otthonról, vagy ilyen, amikor szerelmes vagy – nevetett továbbra is, aztán hirtelen elhallgatott és elkerekedett szemekkel bámult rám.

- Mi az? Miért nézel így? – kérdeztem.

- Te jó ég, te szerelmes vagy!

- Sara kérlek, ne nyaggass még ilyen hülyeségekkel is, nem vagyok szerelmes! Csupán csak tetszik nekem Niall és nagyon jól érzem magam vele. Nem leszek rögtön valakibe szerelmes csak azért, mert sok időt töltünk el egymással.

- Aha, csak, hogy tudom, hogyan viselkedsz, ha tetszik neked valaki. És hidd el, hogy nem így. Ráadásul ez nem egy kis ártatlan flörtölgetés Niallel! Könyörgöm, már hetek óta minden szabadidőtöket együtt töltitek, és… - ragadta meg a karom, majd magához rántott – meg is csókolt te idióta, hát már elfelejtetted? – suttogta indulatosan, én pedig megráztam a fejem.

- Nem, egyáltalán nem felejtettem el. De akkor sincs igazad. És erről kérlek ne is beszéljünk, mert liftezik a gyomrom – ugrottam le a magasított székről, aztán a mosdóba mentem.

Régen izgultam már ennyire egy bemutató előtt. Persze, minden show előtt bennem van egy kisebb fajta félelem, de az évek során ez már- már szokássá vált. Megtanultam kezelni ezeket a helyzeteket, de ma valamiért mégsem tudtam uralkodni magamon. A tenyereim izzadtak, a szívem össze- vissza vert a mellkasomban, a hasam is liftezett és néha úgy éreztem, hogy forog velem a világ, ezért aztán minél tovább ültem a fenekemen. Utána viszont fel kellett vennem a ruhámat, amiben végig sétálok a hosszú kifutón. Telefújták még lakkal a hajamat, átszaladtak még kétszer a sminkecsettel az arcomon, majd beálltam a lányok mögé a sorba és próbáltam magam mély levegővételekkel megnyugtatni. Én sem tudtam, miért paráztam be ennyire és az sem segített, hogy a gondolataimban újra és újra átcikáztak Sara nem régen kimondott ijesztő szavai.

Egy megkönnyebbült vigyor húzódott az arcomra, amint lejöttem a kifutóról, mert persze minden jól ment, nem botlottam meg, nem estem el, vagyis nem égettem le magam nyilvánosan, noha az még csak hangyán is lenne. Niall, Louis és Danielle miatt izgultam annyira mielőtt a kifutóra léptem volna, és most, hogy már magam mögött tudtam az egészet, sőt az egész divatheteknek vége, teljesen megkönnyebbültem. Sarara vigyorogtam, aki éppen csak akkor állt be a sorba, majd megkerestem a tervezőt és köszönetet nyilvánítottam neki, amiért felléphettem a showjában.

*

Amint vége lett az egész shownak rohantam már átöltözve az előtérbe, ahol ruhadarabok voltak kiállítva, amiknek egy- egy modellje rajtunk is volt. Már előre kigondoltam, hogy milyen kis apróságot veszek Daniellenek, így amint a kezeim közé akadt egy kis oldaltáska, már mentem is a „modell személyi igazolványommal” és külön kikapott belépőmmel a pénztárhoz, mert így bizonyítani tudtam, hogy modell vagyok és felléptem a shown, ezáltal hatalmas árengedményekkel szerezhettem meg azt, amit akartam. Általában Saraval mindig szoktunk egy pár dolgot beszerezni így bemutatók után, ezúttal viszont valahogy elmaradt, és persze tudom, hogy miattam, hiszen minden show után rohantam Niallhez. Lelkiismeret furdalásom támadt, amíg ezen gondolkoztam és vártam, hogy színes zacskókkal és minden egyébbel egy nagy táskába helyezzék az ajándékot. Tény és való, hogy mostanában elhanyagoltam Sarat és bár tudom, hogy ő nem haragszik rám emiatt, mindenképpen neki kell állnom, kiengesztelnem őt.

Megfogtam a táskát, aztán megfordultam és elindultam kifelé a vörös szőnyeg felé, ahol modellek és tervezők pózoltak a fotósoknak. Rögtön ki is szúrtam Niall szőke tincseit, a vörös szőnyegtől nem messze a lépcsők előtt, amint Louisval és Daniellevel beszélgettek. Elmosolyodtam, aztán kikerülve a forgatagot hozzájuk siettem.

- Sziasztok – mondtam, amit melléjük értem, mire mind hárman felém fordultak. Louisra és Daniellere pillantottam először, utána pedig Niallre, akinek persze ott ült az arcán az a gyönyörű mosoly, mellyel totál letudott venni a lábamról.

- Palmer, szia – szólalt meg rögtön Niall. – Bemutatom neked Louist és Daniellet – mosolygott, én pedig szégyellősen kezet nyújtottam Louis felé, aki szélesen mosolyogva megrázta a kezem.

- Szia Palmer, sok szépet hallottam már rólad – vigyorgott, én pedig elpirultam, habár bíztam benne, hogy ezt a szürkeségben nem látták.

- Szia Palmer, örülök, hogy megismerhetlek – nyújtott kezet barátságosan mosolyogva Danielle, én pedig mosolyát viszonozva megráztam.

- Szintén. Ne haragudjatok, de mire elengedtek és aztán még meg kellett keresnem ezt. Egy kis apróság neked – nyújtottam Dani felé mosolyogva, aki meglepett arckifejezéssel vette át tőlem a tasakot.

- Oh, igazán nem kellett volna – mondta, miközben Louis már felé nyúlt, de Dani eltolta a kezét. Felkuncogtam, Louis pedig grimaszt vágva kérdezte a barátnőjétől, hogy mi van benne. – Várnál egy pillanatot, míg megköszönöm Palmernek? – kérdezett vissza aztán megforgatta a szemeit, mire felnevettem és oldalasan Niallre pillantottam. Ő is engem nézett. – Nagyon szépen köszönöm, de tényleg nem kellett volna – mosolygott rám, aztán átölelt, én pedig magamban virultam, amiért sikerült jó első benyomást keltenem náluk. Hiszen emiatt izgultam végig az egész délutánt!

Miután Danielle kivette a táskát és megmutatta a barátjának is, még vagy százszor megköszönte. Örültem neki, hogy tetszett, hiszen nem egy sima fekete táskát szerettem volna neki ajándékozni, ezért egy ezüstszínű darabot választottam.  Ezek után úgy döntöttünk, hogy jobban járunk, ha lassan elindulunk és átverekedjük magunkat a vörös szőnyegen, hiszen szinte az mindig egy rémálom, majd mikor túl jutottunk beültünk Brianhoz a nagyobb autóba, amit még reggel szerzett, hogy mindannyian beférjünk a járműbe.

- Akkor most az afterpartira megyünk, igaz? – kérdezte Niall, miközben bekötötte magát mellettem.

- Mehetünk máshova is, ha szeretnétek – ajánlottam fel.

- Nem, dehogy, menjünk csak az afterpartihzra – mondta Louis. – Ott majd úgy is lesz valami étel, nem?

- Mondtam, hogy egyél, mielőtt indulunk – jegyezte meg Danielle, mire elmosolyodtam, aztán biztosítottam Louist arról, hogy lesz étel a partin felszolgálva.

- Palmer, nagyon tetszett a divatbemutató, gyönyörű voltál abban a ruhában – mondta Danielle miután elindultunk, én pedig szerényen mosolyogva megköszöntem.

- Valóban gyönyörű ruhák voltak, és örülök, hogy tetszett a bemutató.

- Én tuti beégnék, ha sétálgatnom kéne olyan magas sarkúban mindenki előtt – nevetett és hozzá csatlakozott Louis is.

- Jó, hát nem mindenki született modellnek – kuncogott Louis, majd magához húzta a barátnőjét és puszit nyomott a fejére.

- Oh, biztosan belejönnél. Nem nagydolog. És mindig van, aki megbotlik egy picikét. Olyankor nagydobra verik, de egy- két nap alatt lecseng az egész.

- Te mióta modellkedsz? – kérdezte mosolyogva, miközben én hátra dőltem az ülésben és a kéztartóra raktam a kezemet.

- Mármint kifutón mióta, vagy…

- Hát igen, mikor kezdted el csinálni. Mikor csöppentél bele a szakmába.

- Tizennégy éves voltam mikor egy amerikai modellügynök és fotóstól kaptam az első felkérésem.

- Wow, olyan fiatal?

- Basszus, ez nem semmi – füttyentett Louis.

- 2012 –ben végeztem az iskolával, és aztán kezdtem komolyabban foglalkozni az egésszel. Abban az évben mentem végig életemben először a kifutón.

- Hű, az igen. Akkor már elég régóta a szakmában vagy.

- Mhm, igen – bólogattam.

- És akkor, ha jól tudom, ez volt az utolsó show és ezzel vége is van most a divatheteknek? – kérdezte Louis.

- Igen, az őszinek legalábbis. Majd nem sokára kezdődik a téli – mosolyogtam.

- Hát azért az még odébb van, és nem is baj, mert elég durva, ami itt a divatheteken veletek leművelnek – szólt közbe Niall. – Nem elég, hogy minden este végig kell menned a kifutón, még diétázzál, eddzél mindennap két- három órát, ezek mellett becsúsznak még ugye fotózások, mint tegnap is és akkor egy- két szabadnapod van, mikor egyik városból a másikba repülsz – mondta nekem, én pedig belül elolvadtam azon, hogy mennyire aggódik értem. Annyira édes, hogy legszívesebben szétcsókolgatnám az arcát!

- Niall, ez egy kicsit nekem is ismerősen hangzik – mosolygott Louis.

- Jó, de nekünk nem kellett diétáznunk, vagy edzenünk még három órát a fellépések mellett – mondta Niall, nekem pedig leesett, hogy mire célzott Louis.

- Turnézni sem lehet egyszerűbb, az biztos – mondtam gyorsan. – De annyira nem rossz az egész, csak te látod annak. Szerintem az étrendem ijesztett meg ennyire – nevettem, mire Louis és Danielle is elvigyorodtak, Niall pedig mosolyogva megforgatta a szemeit.

- De hidd el, hogy néha túlzásokba esnek. Tegnap észre se vetted, hogy felvittelek a kocsiból a lakásodba, úgy aludtál.

- Tényleg, nem is értettem éjszaka, hogy hogy kerülök az ágyamba – nevettem fel. – Oké, az egy olyan nap volt, még divatbemutató után volt egy kisfilm forgatás és egy fotózás, de végül is hamar elment, nem igaz?

- De, de – hagyta rám Niall, én pedig vigyorogva egy puszit nyomtam az arcára. Pontosan tudta, hogy mennyire édesnek találom, hogy így törődik velem.

- És mi a terv most? Mármint, hogy vége a divatheteknek… - kérdezte Louis, miközben kettőnk között pillantgatott. Niallre néztem, de ő csak Louist nézte, így hát én is visszanéztem a srácra.

- Lesz még egy fotózásom holnap itt Párizsban, aztán a menedzserem majd megmondja, hogy repüljek vissza Los Angelesbe, mert ott lesznek munkáim, vagy mehetek New Yorkba a családomhoz – mondtam.

- Ja, értem – bólintott Louis. – Niall, te? – kérdezte, én pedig a mellettem ülő srácra pillantottam.

- Erm, nem tudom, szerintem megyek vissza Londonba – mondta, aztán rám pillantott. Kicsit elszomorodtam a válasza miatt, hiszen nem akarok elválni tőle. Ebben a pár hétben úgy összenőttünk, hogy rossz belegondolni milyen lesz, mikor neki vissza kell repülnie Londonba én pedig, megyek haza. Nem akartam, hogy eltávolodjunk egymástól, nem akartam, hogy Alexa szavai beigazolódjanak. Egyre csak azt hajtotta, hogy Niall biztosan unatkozik és kihívást jelentek számára, mivel nem adom be neki rögtön a derekam meg ilyenek, de én tudom, hogy ez nem igaz. Nem lehet igaz, hiszen Niall soha semmit nem erőltetett, még csak fel sem merült annyira nyilvánvalóan köztünk a szex. Néha elcsattant pár apró csók, néha eléggé megbámultam izmos testét és néha róla ábrándoztam, de semmi más nem történt közöttünk. Bevallotta, hogy fontos lettem neki, és hogy nagyon jól érzi magát velem, kedveskedett nekem reggelivel, vacsorával, elkísért minden hova, figyelt rám és törődött velem. Ő a világon a legédesebb és legromantikusabb srác, és egyszerűen nem értettem, hogy Alexa hogyan lehet róla ilyen véleménnyel. Nem értem, mi történhetett közöttük, amiért Alexa úgy gondolja, hogy Niall csak kihasznál engem. Miért nehezíti meg az unokanővérem ennyire a helyzetet?

- Palmer – csúsztatta Niall a kezét az enyémre, mire felkaptam a fejem aztán bocsánatkérően mosolyogtam rájuk.

Miután megérkeztünk a parti helyszínére, elfoglaltunk egy asztalt, aztán mindannyian rendeltünk ételt, kivéve Daniellet, aki nem volt éhes és majd Louiséből szándékozott valamennyit csipegetni. Persze gondolhattam volna, hogy csak addig van nyugtom, amíg eszek, utána állandóan odajött valaki az asztalunkhoz és megzavart minket egy kis bájcsevejjel, melyhez persze mindhez jó pofit kellett vágnom. Utána megjelent Romee és bejelentette, hogy el kell rabolnia most engem, hiszen a tervezők és a modellek mind összegyűltek és ilyenkor általában még beszédet szoktak tartani, koccintani szoktunk és együtt ünneplünk, amiért újra lezártunk sikeresen a divatheteket. Most viszont semmi kedvem nem volt az egészhez, azt hiszem még az autóban megpecsételtem a saját hangulatomat.

Vártam, hogy egy kicsit jobb kedvem legyen a pezsgőtől, amit iszogattam, de nem tudom, hogy milyen hatást szerettem volna máris két pohár után. Kelletlenül leraktam a pultra a karcsú üvegpoharat, aztán úgy döntöttem, hogy ideje visszamenni Niallékhoz, mikor feltűnt előttem a tömegben az én szőke hercegem és egy picit nagy hévvel nekem ütközött, amint átölelt. Egyik kezét a derekamra fonta, míg a másikat az arcomra csúsztatta, és felemelte a fejemet ezzel engem kényszerítve, hogy nézzek rá.

- Azóta követlek az asztaltól a szemeimmel, mióta felálltál és még a vak is látja, hogy valami nincs rendben – mondta, miközben mélyen a szemeimbe nézett. Tekintete fogva tartott, pedig szerettem volna elpillantani, hogy aztán azt tudjam mondani egy hamis mosollyal, hogy minden rendben, csak fáradt vagyok. De nem ment. – Menjünk haza? – kérdezte, miután nem válaszoltam neki, de én csak megráztam a fejem.

- Nem, dehogy. Nem akarom elrontani az estét. Louis és Danielle direkt emiatt repültek ide és…

- És nagyon is jól érzik magukat, beszélgetnek, iszogatnak és táncolnak. Senki nem haragudna meg, ha elmennék, hiszen fáradt vagy. A hétből hat napot talpon voltál.

- Akkor is, rosszul érezném magam. Alig tudtunk még beszélgetni…

- Nem hiszem, hogy tudnál Louisval kommunikálni, mert lassan részeg lesz – mondta Niall, mire elmosolyodtam, aztán neki dőltem és a fejemet a vállára fektettem. – Menjünk haza – suttogta a fülembe, miközben a kezével elkezdte a karomat cirógatni, ami az egész testemet libabőrbe bújtatta.

- Jó, menjünk – suttogtam vissza, aztán felemeltem a fejem, ő pedig megfogta a kezemet, összekulcsolta az ujjainkat, és egy puszit nyomott a kézfejemre.