38 - Egy érdek

Halihalloo,

awwe újabb cute rész, ahol felbukkannak a srácok és Freddie is.:3 Remélem tetszeni fog, hagyjatok magatok után nyomot! Jó olvasást! Xx♥

PALMER TONKIN

A telefonom újra pityegni kezdett, mire felkaptam magam mellől és vigyorogva pillantottam a készülékre, ahol egy üzenet várt Saratól. Nem hagyott békén, folyamatosan írt valamit, én pedig jól mulattam rajta, így hát újra meg újra megnéztem a telefonomat. Ezzel viszont csak azt értem el, hogy az idő elrepüljön a fejem felett és Niall pólójában meg bugyiban üljek még mindig a gardróbomban, miközben indulnunk kéne Louishoz. Hangos kuncogás csúszott ki a számon, míg a választ pötyögtem Saranak, aztán lezártam a telefonomat, magam mellé dobtam a fotelben, és felálltam. A fehérneműs részlegem elé léptem és kivettem egy ragacsos melltartót a helyéről. Lekaptam magamról Niall fekete felsőjét, aztán felvettem a melltartót, közben pedig már a vállfára akasztott ruhák között turkáltam egyik kezemmel. A döntésem végül egy baba kék jumpsuit mellett szólt, úgyhogy miután levettem a vállfáról, már bele is bújtam. Megigazítottam a pántokat, valamint a „hosszú ujjú” részét, a rövidnadrág részét pedig egy kicsit fentebb húztam, hogy jól álljon. Hosszas keresgélés után találtam hozzá egy fekete bőr övet, úgyhogy a derekam köré kötöttem és máris normálisan állt rajtam a jumpsuit. A szobámban rajtam kívül nem volt senki, pedig azt hittem, hogy már Niall is öltözködik. Leültem a sminkes asztal elé, aztán egy rendezetlen kontyba felkötöttem a hajamat és kihúztam pár szálat itt-ott belőle. Egy alap sminket dobtam fel tusvonallal és szájfénnyel, ami egy kicsit erőteljesebb rózsaszínné színezte az ajkaimat. A helyére igazítottam az N betűt a nyakamban, míg kivettem egy vékony szöveg chokert, és a nyakamba raktam azt is. Befújtam magam a kedvenc parfümömmel bőségesen, na, nem mintha bűzlöttem volna, vagy valami, csak tudtam, hogy Niallnek tetszett az illat, úgy hogy nem bíztam a véletlenre semmit sem. Egy karperecet raktam a jobb kezemre és egy-két gyűrűt az ujjaimra, majd visszacaplattam a gardróbomba és kivettem a szereléshez egy fekete sarut, valamint egy mustár színű bőr válltáskát. Felvettem a sarut, aztán bepakoltam a táskámba, végül kereklencsés napszemüveget vettem még magamhoz és elhagytam az emeletet. Freddie ajándéka már a konyhapulton várakozott, mellette a kocsi kulccsal és Niall napszemüvegével, amit gondolom, szándékozik felvenni.

- Niall? – kiáltottam el magam, míg bekukkantottam a nappaliba és a konyhába is, de sehol sem volt.

- Fürdőszoba – kiáltotta vissza odafentről. Akkor biztosan elkerültük egymást odafent. Lady közelített meg futva, rögtön a lábamhoz dörgölőzött és nyújtogatta a fejét, hogy megsimogassam, úgy hogy leguggoltam elé és magamhoz öleltem a fejét. Nyomtam egy puszit a fejére, míg megvakargattam a nyakát, aztán végig simítottam a hátán és vigyorogva hagytam, hogy ő is adjon nekem egy puszit. Megigazítottam a nyakörvét, aztán nyomtam még egy puszit a fejére, majd felálltam. Ittam egy korty vizet, aztán magamhoz vettem Lady pórázát is biztos, ami biztos alapon. Ekkor lekocogott Niall is az emeletről, majd megállt a folyosón és rám nézett. – Mehetünk? – kérdezte.

- Aha – mentem a konyhába, majd felkaptam a becsomagolt dobozt, a kocsi kulcsot és a napszemüveget. Felé nyújtottam, mire elvette, aztán a hajába rakta és a garázsba indultunk. – Ülök hátra Ladyvel – mondtam, míg lehajtottam az anyósülést, hogy Lady betudjon ugrani hátra. Bemásztam utána én is, míg Niall visszahajtott az ülést és leengedte a kocsi tetejét. – Egyébként jól nézel ki – vigyorogtam rá a középső visszapillantó tükörből, míg bekötöttem magamat és hátradőltem az ülésben. Ő is elmosolyodott, aztán a kezét a másik ülésre támasztotta, hátra nézett és elkezdett tolatni.

- Te is nagyon szexi vagy – villantott rám egy kisfiús vigyort, aztán kikanyarodott az utcára. Ladyt magamra húztam, így a feje az én ölemben pihent, míg a teste mellettem terült el az ülésen. Egész úton simogattam a fejét, ezért már azt hittem, hogy bealudt, de persze amint leparkoltunk Louisék háza előtt és meghallotta a kertből a kutya ugatást, rögtön felkapta a fejét. – Úgy néz ki, már itt van mindenki – mondta Niall, míg lehajtotta nekem az anyósülést, én pedig ki is szálltam, utánam pedig kisegítettem Ladyt is, aki csak forgatta a fejét és próbálta bemérni, honnan jön az ugatás, és hogy mi majd melyik házhoz sétálunk. Niall lezárta az autót, én pedig megigazítottam a vállamon a táskát, majd az ajándékot szorongatva mentünk Louisék kerítése elé. Lady rögtön ugatni kezdett, amint meglátta a réseken a két kutyát. Ők is rögtön futni kezdtek felénk, míg Niall lenyomta a fém kilincset, aztán bentebb tolta a kaput.

- Aw, de édesek – hajoltam le rögtön a két új négylábú barátaimhoz, míg Niall inkább kivette az ajándékot a kezemből, nehogy elejtsem. A kutyák ekkor viszont megfordultak és visszafutottak a kert irányába, vagyis Louis felé. Ő csapkodta természetesen a combját, hogy a kutyák visszafussanak hozzá, mire összeszűkített szemekkel néztem rá, ő pedig egy elégedett vigyort öltött fel az arcára és rám nyújtotta a nyelvét.

- Sziasztok – köszönt először Niall, aztán lepacsizott Louisval, majd tovább sétált a többiek felé, akik a kerti bútorokon ültek.

- Szia, Louis – vigyorogtam rá, mire ő széttárta a karjait, így kuncogva átöleltem.

- Hello Palmer. Mi újság? – kérdezte és mi is Niall után indultunk.

- Nem sok. Hol van a szülinaposunk? – néztem körbe, míg Danihoz léptem és átöleltem vékony derekát.

- A szülinapos már úton van – válaszolta Louis, én pedig közben adtam egy-egy puszit Daninak, aki aztán tovább adott Harrynek. – Hol van Sara? – kérdezett vissza Louis.

- Ööö… fotózáson. Miért? – kérdeztem, míg a homlokom ráncba szaladt.

- Hát nekem azt mondta, hogy jön.

- Tényleg? – vigyorodtam el. – Nem régen beszéltem vele és nem említette, hogy jön. Mikor beszéltetek?

- Összefutottam vele a héten a városban és akkor hívtam meg – mondta Louis.

- Akkor biztos jön, csak egy kis görcs és nekem nem mondta – legyintettem és lehuppantam Liam mellé.

- Kértek valamit? – kérdezte Louis, miközben még mindig Lady fejét simogatta.

- Palmer te vezetsz, én kérek egy sört – rakta fel Niall a lábait a középen lévő kis asztalra.

- Oké, akkor én azt kérek, mint Danielle – mutatta a piros színű italra, amiben citromszeletek és jégkockák úszkáltak.

- Mi újság? – kérdezte mosolyogva Liam.

- Jó kis színetek lett New Yorkban – vigyorgott Harry.

- Harry, te mindig le vagy maradva – csapott Niall a barátja combjára, mivel egymás mellett ültek. – Mexikóban voltunk, ahol még melegebb van, mint itt – magyarázta.

- Oh, vagy úgy. Pft, bocs, hogy nem élek nulla huszonnégyben az interneten – forgatta meg Harry a szemeit.

- Tessék – jött ki a házból Louis és felém nyújtotta a nagy poharat, amiben az én italom volt, aztán megkerülte Daniellet és lehuppant Niall másik oldalára. – Mi a téma? – kérdezte, míg ő is felrakta a lábait a kisasztalra.

- Freddie – mondtam, mielőtt bármelyik srác is megszólalhatott volna. – Hol van? – kérdeztem újra mosolyogva, hiszen fúrta az oldalamat a kíváncsiság, és már alig vártam, hogy az ölembe vehessem a kis tökfilkót.

- Mondtam, hogy úton. Briana most hozza – kortyolt egyet Louis a saját söréből.

- Ja.

- Tegnap nála maradt, mert ott volt az egész pereputty, szóval nem hozhattam el – forgatta meg a szemeit mosolyogva, mire felkuncogtam.

- Tesó, nem hiszem el, hogy már egy éves. Basszus, még csak most született – fordította a fejét Niall felé.

- Ja, tudom – bólintott. – Kettőt pislogtam és már egy éves. Nem sokára tudni fog járni. Már így is elég ügyesen lépeget, ha fogjuk a kezét – vigyorgott büszkén Lou.

- Még két-három év és megveszem neki az első golf ütőjét.

- Azt csak szeretnéd! – kiáltott fel Louis. – Freddie biztosan nem fog golfozni.

- Aha, majd meglátjuk – vigyorgott Niall, én pedig megcsóváltam rajta a fejüket, aztán előrehajoltam Dani egyik kutyájához, mert pont megállt előttem.

- Majd megtanítjuk focizni, de golf, biztosan nem – ingatta a fejét Louis.

- De ha idősebb lesz, és majd megkér rá, hogy „Niall bácsi! Vigyél el golfozni!” akkor elfogom vinni.

- Milyen Niall bácsi – röhögött Louis, Niall pedig csatlakozott hozzá. – Inkább vidd el a lányodat golfozni – vágott vissza.

- Hát, ha több benne a White-Tonkin vér, mint a Horan, akkor inkább hagyjuk az egészet – vigyorgott rám Niall, mire felmutattam a középsőujjamat, a többiek pedig felnevettek.

- Oh – vigyorodott el Louis, hiszen persze ő rögtön tudta, miről beszél Niall, vagyis a borzalmas golfozási kísérleteimről. – Megértelek tesó – vigyorgott rám a barna hajú srác, én pedig megforgattam a szemeimet. Készültem visszavágni mindkét srácnak egy csípős beszólással, mikor egy női hang hallatszódott a kapu felől. Mind arra fordítottuk a fejünket, míg Louis már fel is állt, hiszen Freddie és Briana érkeztek meg. Freddie rögtön elvigyorodott, amint meglátta Louist, baba hangján kiáltozott valamit, míg a kezeivel csapkodni kezdett és Louis felé nyújtózkodott. – Hát hello szülinaposom – mondta Louis, miközben átvette a kisfiát Brianatól.

- Sziasztok – mosolygott ránk a szőke hajú lány, mire mi visszaköszöntünk neki. Nem akartam odafigyelni a beszélgetésükre, hiszen egyáltalán nem tartozik rám, vagy akármelyikünkre rajtunk kívül, így a kutyákról kezdtem Danit faggatni, aki végül átült mellém, így kényelmesen tudtunk beszélgetni. Hallottam, amint Louis megkérdezte Brianat, hogy nem –e marad, a lány viszont visszautasította őt, köszönt nekünk még egyszer és el is ment. Louis visszaült Niall mellé Freddievel az ölében, míg megigazította a fején a kendőt, amit azért raktak rá, hogy nehogy nagyon megsüsse a fejét a nap. Persze mindannyian a kissráccal voltunk elfoglalva, aki a kedvünkért vigyorgott meg gügyögött és egy rágókát rágott egész végig.

- Megint jön a fogad fiam? – kérdezte Louis, aztán maga felé fordította és elhúzta Freddie kezéből a zöld rágókát. – Nyisd ki a szád. Á – nyújtotta ki Louis a nyelvét, mire Freddie is eltátotta a száját.

- Lent nő – szólalt fel rögtön Niall. – Ott – mutatott oda.

- Ja, tényleg. Ugh, remélem jól fog tőle aludni.

- Hányadik lesz már? – kérdeztem.

- Ugh fogalmam sincs. De eddig mindig nyűgös volt egész nap, ha jött a foga. Most érdekes, nem.

- Lehet, mert most csak egy jön neki. Láza nem volt? – kérdeztem.

- Nem szerencsére.

- Ugh, Hollynak minden fogánál láza volt.

- Voltatok sokat orvosnál miatt? – kérdezett vissza Louis.

- Az elején, aztán mikor újra belázasodott már csak gyógyszert kapott. De hamar kibújt neki az összes foga. Szóval hamar túl is voltunk rajta.

- Ah, na, remélem így lesz Freddievel is. Komolyan én is szarul érzem magam, ha ő szenved – vágott grimaszt Louis, amit Freddie egy kiáltással és nevetéssel díjazott. A kissrác aztán átkerült Danielle ölébe, így mellettem volt és szegény gyereket rendesen megkínoztam azzal, hogy megcsiklandoztam, de egyszerűen nem tudtam betelni a kuncogásával. A srácok fogalmam sincs miről beszélgettek, oda se figyeltem rájuk, csak mikor kérdeztek. Ladyék is eljátszottak, néha ugattak, ami Freddie figyelmét is lekötötte, olyankor a szájával o alakot formált, homlokát ráncolta és persze a kutyákat figyelte.

Felcsillantak a szemeim, amint meghallottam az ismerős hangot az előkert felől, rögtön felpattantam, ami miatt

Freddie felém fordította a fejét és engem nézett. Vigyorogva elindultam barna hajú barátosném felé, akit már szilveszter óta nem láttam.

- Palmer! – kiáltott fel vigyorogva, amint észrevett, én pedig futva közelítettem meg, aztán az ölébe ugrottam. Lábaimat a dereka köré kulcsoltam vigyorogva, míg kezeimmel átöleltem a nyakát és a fejemet odanyomtam. Egy percre sem féltem, hogy majd elejt, vagy nem bír el, hiszen, ha sokáig nem látjuk egymást, mindig így köszöntjük egymást. Vagy ő, vagy én ugrok a nyakába, és mivel most én reagáltam hamarabb, ezért én ugrottam az ő nyakába. – Szia, baby – nevetett. – Jaj, úgy hiányoztál – szorongatott, közben tovább lépegetett velem.

- Te is nekem Sara – szorítottam magamhoz, aztán elhúzódtam tőle és megpusziltam az arcát. – Nem is mondtad, hogy jössz – mosolyogtam rá.

- Hát meglepetés – kuncogott.

- Erm, nem egészen, mert Louis elrontotta a meglepetésedet – vigyorogtam, mire lefagyott az arcáról és Louisra nézett, én pedig leszálltam róla.

- De meglepetés lett volna – Sara hangja csöpögött a csalódottságtól.

- Aw, ne haragudj – gügyögött Louis, én pedig nevetve meglöktem a vállát, amint mellé értem.

- Amúgy, sziasztok – vigyorgott Sara, aztán lehuppant Danielle másik oldalára. – Hát, szia szülinapos – nyúlt rögtön Freddie felé, Dani pedig át is rakta az ölébe. Freddie kicsit megilletődve pillantott fel Sarara, de persze az sem tartott sokáig, utána a rágókája sokkal jobban lekötötte a figyelmét.

- Mi újság? Csak nem randid volt? – kérdeztem szélesen vigyorogva, persze tudtam, hogy dolgozott, csak kíváncsi voltam Liam reakciójára, de mivel mellette ültem, nem is tudtam olyan könnyen felmérni a srác arcát. Még mindig elég homályos volt az egész dolog közte és Sara között, ugyanis, ha valaki lemaradt volna, megsúgom, hogy miután mi leléptünk a hónap elején New Yorkba, Liam maradt LA –ben, és továbbra is találkozgatott Saraval.

- Ah, dolgoztam. Még mindig zaklatnak a Valentin nap miatt. De randinak én is jobban örültem volna – nevetett fel.

- Még mindig Valentin nap miatt fotóznak? – döbbentem le.

- Igen – válaszolta, de közben Freddiet figyelte.

- Pft, minek kell azt a napot annyira felkapni? Minden évben ugyanaz a hülyeség. Na, nem mintha én nem tudnék romantikus lenni – vigyorgott Louis Daniellere.

- Tudod Louis a fehérneműk eladási száma Valentin napkor az egekbe ugrik – mondtam én is vigyorogva.

- Oh, igen? – vonta fel a szemöldökét.

- Mhm – bólintottam mosolyogva. – És a statisztikák azt is kimutatták, hogy Valentin napkor több férfi vásárol fehérneműt a párjának, mint fordítva.

- Elkeseredett, kiéhezett pasik – forgatta a szemeit Louis, mi pedig felnevettünk. Niallel összetalálkozott a tekintetünk, én pedig az alsó ajkamba harapva gyorsan el is pillantottam róla. Imádtam, mikor az a bugyi szaggató vigyorával és tekintetével nézett rám, de csak akkor, ha kettesben voltunk.

- Elég legyen munkából, különben eléritek, hogy holnap ne menjek be – motyogta Sara, én pedig mosolyogva az italomba ittam. – Meddig maradtok? – nézett rám.

- Ah, holnap repülünk New Yorkba, én meg onnan tovább Londonba – biggyesztettem le a számat.

- Niall, te nem mész? – kérdezte Harry.

- Nem, mert csak három napra megy Palmer, szóval azt mondta, hogy én ne menjek – mosolygott Niall. – De majd találkozok Hollyval, meg ott lesz velem Lady.

- Pontosan – bólintottam vigyorogva.

- Milyen fotózásod lesz Londonban? – kérdezte Sara.

- Most kérted, hogy ne beszéljünk munkáról – vigyorogtam rá, mire csak megforgatta a szemeit. – Egyébként Glamour címlapfotózás.

- Egyedül?

- Aha.

- Louis mikor eszünk tortát? – kérdezte Niall, mire Louis egy hitetlen vigyorral pillantott barátjára.

- Honnan veszed, hogy van torta?

- Hát, csak van, mivel a fiad születésnapja van.

- Jó, de azt már tegnap megünnepeltük.

- De azért hívtál meg minket, hogy velünk is megünnepelje – vágott vissza Niall, én pedig csak kuncogtam rajtuk.

- Hát még nem most fogjuk megvágni. Különben meg van vacsi is.

- Wow, te főztél?

- Még csak fogok. Mindenesetre bevásároltam grillezéshez – bólintott büszkén Louis.

- Hű Louis, te nem vagy lázas véletlenül? Napszúrás? Valami? – kérdezte nevetve Liam.

- Haha, nagyon vicces – forgatta meg a szemeit.

- Akkor grillezünk? – kérdezett rá Niall.

- Igen, és mivel hallom a hangodon, hogy éhes vagy, gondolom, akkor elkezdhetnénk – állt fel Louis, én pedig nevetve néztem Niallre. Tényleg ki lehetett a hangjából hallani, hogy éhes. Már csak az a hangleejtés, amivel a kaja után kérdez. – Palmer, segíts nekem – rúgott a lábamba, amint elhaladt előttem, én pedig mosolyogva feltápászkodtam és utána indultam.

- Szerintem Freddie szomjas. Van valami tea neki, vagy valami? – kiáltott utánunk Sara.

- Aha, csinálok neki – kiabált vissza Louis, és egyenesen a konyhába mentünk.

- Nem semmi ház – dőltem a pultnak.

- Köszönöm – villantott felém egy vigyort. - Na és hogy halad Holly meg Niall? – kérdezte.

- Egész jól, azt hiszem. Mármint ahhoz képest szerintem jobban is, mint számítottam rá. Holly hamar megbarátkozott vele, és ugyanúgy viselkedik Niallel, mint bárki mással.

- Ezt jó hallani. Niall nem sok mindent mesélt eddig. Említette, hogy volt nálatok az új lakásotokban, meg voltatok szánkózni.

- Aha, azt hiszem a szánkózás után melegedtek teljesen össze. Holly az ölében ült, meg egész este elbeszélgettek – emlékeztem vissza mosolyogva.

- Akkor jó – mosolygott Louis is. – És hogy van a helyzettel Alexa?

- Jól kezeli. Nem bunkó, vagy valami. Nem akkora hárpia, mint aminek hiszitek.

- Nem hisszük hárpiának – rázta meg a fejét, aztán rám pillantott. – Tényleg Palmer – mosolygott. – Csak évek óta nem láttuk őt, és azelőtt is úgy lépett le ahogy, vagyis tudod. És én végig Niall mellett voltam, mikor próbáltuk őt meggyőzni róla, hogy engedje látni Hollyt. Nem egy könnyen ment bele, de gondolom, tudod ezt is.

- Igen – bólintottam. – A végén talán azért gondolta meg magát, mert én is beszéltem vele. Nézd Louis, mindenki szokik a helyzethez, de Alexa nem hátráltat senkit sem. Mindannyiunknak az érdeke Holly boldogsága, és ezt is tartjuk szem előtt.