46 - Biztonság

Halihalloo,

aww komolyan nem tudom mi van velem! Lanelba is egy édes rész, aztán most Nalmerba is! Ah, a következő részekről pedig már ne is beszéljünk!! Nagyon remélem nektek is tetszeni fog, írjátok meg kommentben a véleményeiteket mindenképpen!!:3 Jó olvasást! Xx♥

PALMER TONKIN

Másnap az egész délelőttöt ágyban töltöttem, csak reggelizni keltem fel és vécére mentem ki, utána vissza is dőltem és az álom újra meg újra magával vitt. Dél körül kelhettem fel megint, Niall dolgozott, szóval elkezdtem a bőröndömbe és Niallébe is pakolni. Kérdés sem volt Miami után, hogy jön –e velem Londonba, vagy sem. Túlságosan is rosszul éreztem még magamat a hazugságaim miatt ahhoz, hogy egyedül utazzak, noha Niall soha egy percre nem is haragudott értük, én mérges voltam magamra, amiért rajta vezettem le a dühömet és ráadásul még át is vertem. Mikor csengettek, kíváncsian kaptam fel a fejemet, aztán álltam fel a földről, és indultam ki. Niall telefonált, úgy hogy az ajtóhoz mentem, aztán felvettem a kapu telefont, ami még mindig csörgött. A portás tájékoztatott arról, hogy Louis Tomlinson van itt, én pedig megmondtam neki, hogy nyugodtan felküldheti. Végig néztem magamon a bejárati ajtó melletti tükörben, majd megrántottam a vállamat és gyorsan bekaptam egy rágót, ami a kis szekrényen pihent, ahova lepakolni szoktunk. Fekete leggings és piros pulóvert viseltem, hajam egy rendezetlen kontyba volt fogva és semmi smink nem volt rajtam, de nem igazán érdekelt. Délutánra úgy is ki kell pucolnom magamat, és egész délelőtt az ágyban voltam, szóval egy kicsit élvezem még a kényelmességet, mielőtt beleállok egy tíz centis magas sarkúba.

- Sziasztok – nyitottam ki mosolyogva az ajtót.

- Hello Palm – vigyorgott Louis, természetesen ő állt legelöl. Kuncogva átöleltem, ahogyan aztán a többieket is Saraval és Daniellevel egyetemben, aki nem régen érkezett meg LA –ből.

- Mi újság? Niall? – kérdezte Liam, miközben levette a cipőjét.

- Nem tudom, egész nap telefonált, meg intézkedett, de igazából nem sokat árult el arról, hogy mit művel – vontam vállat, aztán követtük a többieket befelé.

- Király lakás! – vigyorgott Louis, mire Niall megforgatta a szemeit, aztán mellettünk kiment a folyosóra. Még mindig telefonált, úgy hogy gondolom zavarta, hogy Louis hangosan beszélt. – Kivel beszél? – grimaszolt Lou.

- Nem tudom, nem avatott be. Kértek valamit? Kaja az nincs, mert nem sokára akartam én is csak rendelni.

- Pft, mi lett azzal, hogy főzöl? – cüccögött Louis, mire Danielle rögtön lehurrogta, én pedig csak vigyorogva megforgattam a szemeimet, amint a konyhába mentem. Meglepődve vettem észre, hogy Niall bevásárolt, hiszen a hűtő tele volt és jó pár alkohol is pihent a boros hűtőben.

- Az, hogy tegnap hulla fáradt voltam, pár óra múlva meg mennem kell, hogy végig álljak pár órát egy jó néhány centis magas sarkúkban, szóval nem volt időm készülni ő felségének, ne haragudj – válaszoltam szórakozottan.

- Jól van, jól van, csak vicceltem – nevetett. Vittem ki poharakat, meg üdítőt, aztán egy prospektussal lehuppantam Sara mellé a kanapéra és nézegetni kezdtem, hogy mit rendeljek.

- Mi újság? – lökött meg, mire én elmosolyodtam és megráztam a fejem.

- Semmi. Egész délelőtt aludtam. Veled?

- Nem sokkal több – vont vállat. – Miért nem vetted fel tegnap a telefont?

- Anyuéknál voltunk, aztán meg már nem volt erőm visszahívni.

- És miért voltál búval baszott a kocsiban? – kérdezett rá nyíltan, mire bosszúsan felsóhajtottam és felpillantottam a füzetből.

- Néha olyan tapintatos vagy, de tényleg – vigyorogtam rá.

- Igazolni tudom – röhögött Louis, Sara pedig megforgatta a szemeit.

- Szóval, mi volt a bajod? – nyaggatott tovább.

- Csak dráma van odahaza – sóhajtottam.

- Mert mi történt? – kérdezte valamivel komolyabban.

- Hát, um… ah, kiderült, hogy Chase a féltestvérem. Mindenki balhézik mindenkivel, és komolyan nincs erről kedvem beszélni, szóval lapozzunk, kérlek – nyöszörögtem.

- Woah, lassíts. Chase? Chase Mitchell?

- Igen – bólintottam unottan.

- Ki az a Chase? – kérdezte rögtön Louis.

- Egy modell. A fél testvérem.

- Várj, miért fél testvéred? Egyáltalán, hogy meg mióta? Palmer, szólalj már meg! – rázott meg Sara, én pedig nagy vonalakban felvázoltam nekik a történetet. A végére visszaérkezett közénk Niall is. Rendeltünk kaját, aztán kiveséztük Saraval Chaset, végül végre ejthettük a témát. Noha nem tudtuk kihúzni Niallből, hogy mit intézkedett, a titkos pillantásaikat és sunyi mosolyokat eltudtam kapni, ami közte és a srácok között folyt le. Mikor megérkezett az ebéd, én és Niall ettünk, a többiek nem kértek, közben pedig mi másról beszélgettünk, mint a munkáról. Kaja után még összekucorodtam a kanapén Niall mellett, jobban mondva a mellkasán és legszívesebben újra aludtam volna, de nem engedte.

- Palm, nem kéne készülődnöd? – kérdezte halkan, miközben a kezével az arcomat cirógatta. Válaszul felmorogtam és nagy nehezen felnyitottam a szemeimet, így rögtön szembe találtam magam Harry mosolyával.

- Nem akarok – mormogtam.

- Kiválasztottad már, hogy mit veszel fel? – hallatszódott Sara és ekkor leesett, hogy mindenki csendben volt és minket hallgattak.

- Csak fejben – válaszoltam újra csukott szemekkel, és egy lusta vigyor csúszott az arcomra, mikor meghallottam elégedetlen fújtatását. – Válassz valamit te nekem lécci, Dani te meg ne engedd neki, hogy valami extra vagány ruhát válasszon, jó? Csak valami egyszerűt, kösz – motyogtam. – Ja és ne túrjátok fel a szekrényt, mert akkor ti pakoltok rendet.

Az arcom megmozdult, ahogy Niall felnevetett alattam, és hallottam, hogy a többiek is elmosolyodtak.

- Lassan úgy is jöhetsz be te is, mert már én is öltözködöm akkor – mondta Sara.

- Jójó, majd megyek mindjárt – motyogtam. – Úristen, semmi kedvem megmozdulni.

- Hát azt veszem észre – nevetett fel Niall. – Egész délelőtt aludtál, miért vagy kiütve?

- Nem tudom. Semmi kedvem sminkelni, meg minden hülyeség – nyöszörögtem.

- Szerintem Sara azt is elintézi helyetted – szólalt meg Harry.

- Ugh, remélem.

- Mondjuk, nem irigyellek – mondta Niall.

- Oh, igen? Csak, hogy tudd, úgy két nap múlva vörös szőnyeges jelenésünk van, öltönyben meg minden – emelkedtem fel róla és megveregettem a mellkasát.

- Na, ezt megkaptad Niall – röhögött fel Louis, én pedig elégedetten vigyorogva felálltam az öléből.

- Miért, milyen esemény lesz? – grimaszolt, én pedig csak vigyorogva kiindultam a nappaliból, ő pedig tovább nyávogott, hogy legalább azt mondjam el, mire rángatom el. A szobába érve Sara már öltözködött, míg Danielle egy magas sarkút vett ki a szekrényből.

- Aw, köszönöm lányok – öleltem át Danit, aztán egy puszit is nyomtam az arcára.

- Semmiség – kuncogott Dani. – Kisminkelhetlek majd? És megcsinálhatom a hajad is? – kérdezte izgatottan, én pedig nevetve elhúzódtam tőle.

- Hát persze. Akkor én is átöltözöm.

A lányokkal elkészültünk és egy óra múlva indulásra készen voltunk mindketten Saraval, pont időben, hiszen

Brian bármelyik pillanatban megérkezhetett. A cipőmmel a kezemben mentem ki a srácokhoz, akik amint beléptem a nappaliba, rögtön abba hagyták a beszélgetést és mind rám néztek.

- Na, hagy halljam, miről titkolóztok – vigyorodtam el, míg Niall mellé tipegtem, aztán leültem az ölébe, hogy feltudjam venni a cipőmet.

- Mi nem titkolózunk semmiről – mondta Louis.

- Aha, hát persze – forgattam meg nevetve a szemeimet. – Hallottam, hogy abba hagytátok a beszélgetést, amint beléptem a nappaliba. Szóval?

- Igazából, csak azért hagytuk abba, mert lélegzetelállítóan nézel ki – mondta Niall mögöttem.

- Ühüm – bólogattam vigyorogva, közben pedig egy szavukat sem hittem el. – Mire hazaérek, legyen vacsora, oki? – szántam a kérésemet Niall felé.

- Természetesen – válaszolta, hangjából kihallottam, hogy vigyorog, így én is elvigyorodtam. 

- És nehogy az legyen, hogy már egyikőtökkel sem lehet normálisan kommunikálni, mert kettőt láttok belőlem.

- Pft, fáj a feltételezés – ciccegett Liam.

- Ne aggódj Palm, úgy sem engedném nekik – vigyorgott Dani, mikor megjelent Saraval. – Különben is, szeretnénk majd elnézni hozzátok, nem igaz, srácok?

- Muszáááááj? – nyögött fel Louis.

- Igen – bólintott komolyan Danielle.

- Oki, akkor majd hívd fel Briant, hogy jöjjön értetek – csíptem Niall karjába, amit a derekam köré font és elöl a hasamnál keresztezett.

- Értettem.

- Ez annyira nem ér, én is haza akarok veled jönni – biggyesztette a száját Sara, miközben Daniellebe támaszkodva vette fel a magas sarkúját.

- Oh, mintha olyan rossz lenne, LA –be repülni, meg másnap fel és alá járkálni a barátnőd ruháiban a kifutón – gúnyolódott Louis.

- Oh, dugulj el – ripakodott rá nevetve Sara. Ekkor megcsörrent a kapu telefon, mire felpattantam Niall öléből.

- Itt van Brian. Sara, majd a boltban búcsúzkodsz, a srácok még úgyis benéznek – kaptam el a kezét.

- Addig nézzetek ki valami csini fehérneműt Daninak, jó? Még nem vettem semmit Valentin napra – kiáltotta utánunk Louis, amit hangos röhögés követett.

- Meglesz – kiabáltam vissza vigyorogva, aztán magamra kaptam a kabátomat és elindultunk le.

*

Már egy órája nyitották meg az üzletet, a fotósok szerencsére elmentek, miután rengeteg képet készítettek rólunk és végre tudtunk foglalkozni a vásárlókkal, valamint rajongókkal. Éppen egy csapat lány ment el, akik itt hagytak egy csomó levelet Niallnek, mikor a kezembe nyomtak egy telefont, hogy jelentkezzek a VS instagram oldalán. Miután csináltam pár videót, amiket posztoltam az ig sztoriba, uelőhúztam a saját telefonomat és rápillantottam, de Niall nem is hívott és nem is üzent, úgy hogy újra el is raktam. Ekkor két kéz fonódott a derekamra, az arcomra rögtön egy vigyor kúszott, amint megpillantottam Niall csuklóján a karkötőt, amit még tőlem kapott.

- Szia, baby – mormogta a fülembe, én pedig vigyorogva felé fordultam.

- Szia. Csak eljöttetek? – biccentettem oldalra a fejem.

- Ki nem hagytam volna. Ahhoz túl szexi vagy – vigyorgott.

- Oh, Niall, csak nem ittál? – kérdeztem kuncogva.

- Mi? Micsoda? Még egy kortyot sem! – vágta rá felháborodva, én pedig a kezemet a mellkasára csúsztattam, aztán mosolyogva nyomtam egy puszit a szájára.

- Szerencséd van – motyogtam oda mosolyogva. – Többiek? – pillantottam ki mögüle, de senkit sem láttam.

- Nem tudom, gondolom valahol a boltban – vont vállat. – Beszéltél Saraval Liamről? – kérdezte hirtelen.

- Mi? Nem! – füllentettem.

- Jaj, tudom, hogy úgyis beszéltetek róla – forgatta meg a szemeit. – Neked mit mondott?

- Hát nem sokat…

- Az baj, ugyanis Liam oda van érte, szóval jó lenne, ha a barátnőd nem törné össze a legjobb barátom szívét.

- Ch, mit tehetek én azért, hogy ne törje össze? – forgattam meg a szemeimet. – De amúgy meg Sara nem tenné. Mert ő is oda van Liamért – kotyogtam ki.

- Akkor jó – vigyorgott szélesen Niall, aztán megcsókolt. Kezeimet a nyaka köré fontam és magamra húztam, közben pedig végig az járt a fejemben, hogy mennyire maszatos lesz a piros rúzsom után.

- Khm… Palmer? – köszörülte meg a torkát Alexa, mire Niall elhúzódott tőlem és megfordult. Csodálkozva pillantottam unokanővéremre Hollyval a kezében, aki vigyorgott ránk és máris nyújtotta a kis kezecskéit felém.

- Sziasztok! – mosolyodtam el. – Hát ti? Szia, édesem – puszikáltam meg Holly arcát, aztán kis kezeit, amiket még mindig nyújtott felém.

- Hívtalak titeket, de egyikőtök sem vette fel. Anya leesett a lépcsőn és nagyon fáj a lába, nem bír felállni, be kell vinnem a kórházba. Tudnátok vigyázni Hollyra? Niall? – fordult felé.

- Persze! Menj csak nyugodtan – vette át Niall Hollyt, aztán egy puszit nyomott az arcára.

- Majd hívj, hogy mi volt a kórházban, oké? És nem kell sietned, vagy aggódnod, meg leszünk Hollyval. Nálunk alszik, oké? Te csak legyél Isabelel.

- Oké, jó, majd hívlak – sóhajtott. – Ebben van neki ruha, fogkefe, fogkrém és popsi kenőcs. Még nem vacsoráztunk, úgy hogy éhes lesz – hadarta, aztán Hollyhoz hajolt és puszit nyomott az arcára. – Jó kislány legyél, oké Holly? Palmerrel alszol, én pedig jövök reggel – magyarázta neki, Holly pedig a kedvenc alvós nyulacskáját szorítva bólogatott Niall öléből.

- Szép álmokat anya – mosolygott aranyosan, Alexa pedig elmosolyodott, aztán adott neki egy utolsó puszit és felém fordult.

- Majd hívlak – mondta, aztán elpillantott mögém, majd újra vissza rám. – Brian már átrakta a gyerekülést a kocsiba.

- Jójó, menj csak. Puszi – mondtam.

- Sziasztok! – mosolygott utoljára Hollyra, aztán megfordult és elment.

- Istenem, szia, kis tündér! Te jó ég, Niall, totálra a te szemeid – jelent meg mellettünk Louis, mellette pedig a többiek is.

- Aw, de édes! – olvadozott Danielle.

- Oh, Niall, csak nem a kislányodhoz van szerencsénk? – kérdezte vigyorogva Liam, Niall pedig ugyanolyan szélesen mosolyogva lepillantott Hollyra, aztán fel rám, majd a többiekre.

- De, éppenséggel igen – mosolygott szélesen Niall.

- Ezt nem hiszem el, tesó. Annyira hasonlít rád – vigyorgott Harry.

- Igen, mármint, nekem majd kiszúrta a szememet, de nem esett le – ráztam meg a fejemet, mire felnevettek.

- Holly! Szia, hercegnő – jött oda hozzánk rögtön Sara és Josephine.

- Sara! – kiáltott fel boldogan Holly, a srácok pedig mind egymásra néztek és újra nevettek. Kétségkívül, Holly volt a világon a legédesebb kislány és én annyira szeretem őt. Ahogy az apját is.

- Oké, szerintem menjetek haza és próbálok én is minél hamarabb elszabadulni – mondtam Niallnek, aki csak bólintott.

- Nem kell aggódnod, elleszünk vele – vigyorgott rám magabiztosan.

- Abban biztos vagyok. Na, menjetek – mosolyogtam, ők pedig el is indultak kifelé. Sara sóhajtva belém karolt, a másik oldalamra pedig Josie állt és úgy néztünk utánuk.

- Jól áll Niallnek egy gyerek – törte meg a csendet közöttünk Josie, mire egymásra néztünk majd egyszerre nevettük el magunkat. – Komolyan – lökte meg vigyorogva a csípőmet. – Netalántán, ha nektek is becsúszna egy.

- Jesszusom Josie! – kiáltottam fel, Sara pedig még jobban nevetett.

- Jo, te néha még engem is felül múlsz – kacagott barna hajú barátnőm.

- Te jó ég, ez olyan korai, még csak huszonegy vagyok, mit akarsz tőlem? Máris gyereket? Különben is, Niallel hány hónapja is vagyunk együtt? Talán három? Négy?

- Jól van már na, ne vedd olyan komolyan – kuncogott Josephine. – Csak egy vicc volt.

- Már látlak magam előtt nagy hassal – fordult meg Sara és indult el egy vevő felé, én pedig megforgattam a szemeimet, aztán visszalöktem Josephinet a csípőmmel, mint ahogy ő csinálta az előbb az enyémmel.

- Olyan szép pár vagytok együtt Palm – mosolygott rám. – Örülök, hogy megbeszéltétek a dolgaitokat, amiért Miamiben annyira ki voltál akadva.

- Én is – mosolyogtam. – És köszönjük.

- Látszik rajta, hogy szeret téged. És rajtad is, hogy te is őt – nyomott puszit az arcomra, aztán ő is magamra hagyott, én pedig még mindig a bolt kijárata felé bámultam idiótán mosolyogva, ahol az előbb még Niallék voltak. Egy percig sem aggódtam Hollyért, hiszen nem is lehetne máshol nagyobb biztonságban, mint az édesapja mellett.