47 - Megfelelő pillanat

Halihalloo,

awww egyszerűen imádom ezt a részt!:3 Niall szemszög, tele van Hollyval, ráadásul a srácok is benne vannak és egyszerűen csak ah.♥ Imádtam írni ezt a részt, szóval remélem nektek is tetszeni fog!:) Jó olvasást! Xx♥

NIALL HORAN

- Oké, szóval, mit főzzek vacsorára? – kérdezte Dani, amint hazaértünk és mind bementünk a nappaliba. Holly rögtön leült a földre és Ladyt kezdte ölelgetni, miközben kuncogott, én pedig leraktam a kis hátizsákját Harry mellé. – Niall, te mit akartál főzni?

- Nem találtam még ki, de bevásároltam, úgy hogy van minden – kiáltottam vissza.

- Jól van, hát, ha nem mondatok semmit sem.

- Egyébként hova rohant Alexa? Vagy miért nem mondtad, hogy jön Holly? – kérdezte Liam.

- Nem tudtam, hogy jön. Az anyja leesett a lépcsőről, és fáj a lába, szóval Alexa beviszi a kórházba.

- Oh, hát ideje volt már, hogy találkozzunk vele. Mondjuk Lady akkora, hogy semmit sem látok belőle – dőlt előre Louis és nyújtogatta a nyakát, mi pedig felnevettünk.  v

- Holly, nem vagy szomjas? – kérdeztem tőle, mire megállt Lady ölelgetésében és kikukkantott a kutya mögül.

- Nem – mondta, aztán elmosolyodott, mert én is vigyorogtam rá.

- Ne várjátok, hogy egy hamar leakad Ladyről – dőltem hátra.

- Ne már! Hívd magadhoz! – elégedetlenkedett Lou.

- Hát hívd te – nevettem fel.

- De hozzám úgy sem jön ide, mert még nem ismer – biggyesztette le a száját.

- Hozzám sem fog, mert Lady érdekesebb.

Erre Louis szólongatni kezdte Ladyt, és magához édesgette, mire Holly egyedül ült a szőnyegen és ránk bámult a nagy szemecskéivel. Louis rám vigyorgott, én pedig tudtam, hogy arra vár, hogy magamhoz hívjam Hollyt.

- Holls… gyere ide – nyújtottam felé a kezeimet, mire a földbe kapaszkodva felállt és felém totyogott. Liamet nézte a nagy szemeivel, míg kezét az enyémbe csúsztatta, aztán átléptem Liam összekulcsolt lábait. Az ölembe emeltem könnyű testét, mire ő rögtön elmosolyodott és a mutatóujját a szájába dugva figyelte a többieket. Mikor Lady Louis kezét kezdte nyaldosni, Holly mutatóujjával Ladyre mutatott és kis édes baba hangján felkuncogott.

- Lady szeret téged – mondta aranyosan, mire Louis rögtön felkapta a fejét.

- Igen? Honnan tudod? – kérdezett vissza, én pedig érzékeltem, hogy Danielle kikukkantott a konyhából, noha a szemeimet nem vettem le az előttem ülő kislányról.

- Mert puszit adott – válaszolt Holly. – Nekem is mindig ad. Szeret téged – mondta aranyosan, nekem pedig összetalálkozott a tekintetem Harryéval. Egyikünk sem tudta letörölni a vigyort az arcáról.

- Akkor téged is szeret – válaszolta Louis, Holly pedig csak bólintott egy nagyot.

- Mit csináltatok ma anyával? – kérdeztem tőle, mire mocorogni kezdett és hamar oldalasan ült a térdeimen, így a kis fejét felém tudta fordítani és rám tudott nézni.

- Voltam úszni.

- Wow, te már tudsz úszni? – kérdezte mellettünk Liam, mire Holly ránézett és megint bólintott egy nagyot.

- Úszógumi nélkül is – jelentette ki. – És a múltkor kaptam egy arany medált! Meg új fürdőruhát. Piros színű – mesélte aranyosan.

- Miért, csak nem verseny vagy valami ilyesmi volt? – kérdeztem.

- Nem, hanem csak úgy kaptam. Ma meg otthon felejtettük az úszószemüvegemet és Cameron adott egyet. Egy kéket – vigyorgott.

- Ki az a Cameron? – kérdezte Liam.

- Alexa barátnőjének a kisfia. Még a kórházban ismerkedtek meg – válaszoltam. Eközben Holly lecsúszott az ölemből, aztán még mindig Liamet nézve a hátizsákja után nyúlt és magához húzta.

- Minket észre sem vesz – nyávogott Louis, én pedig megforgattam a szemeimet. Figyeltem, amint Holly a táskájában kezd turkálni és egy füzetet meg tolltartót húz elő.

- Rajzolsz? – kérdeztem tőle, ő pedig bólintott, aztán letérdelt a lábaim előtt és az üvegasztalra rakta a füzetét a tolltartójával együtt. Kinyitotta a füzetét, aztán a tolltartót is, majd felnézett Harryre, aki most Ladyvel szórakozott és rajzolni kezdett.

A srácokkal tovább beszélgettünk a meglepetésemről Palmernek, közben hoztam magunknak inni, ahogy Hollynak is baracklevet, mert tudtam, hogy imádta. Meg is itta az összeset, miközben tovább rajzolt. Elvesztettem a vonalat, hogy miről beszélgetnek a fiúk, Holly sokkal inkább elvonta a figyelmemet. Közelebb csusszantam hozzá és a válla fölött lepillantottam a füzetébe. Feltételezem Ladyt rajzolta le, hiszen egy kutya volt a lapján és most éppen kiszínezte a testét citromsárga ceruzával. Miután azzal megvolt rajzol Ladynek egy tálat és bele kék vizet, utána pedig Lady mellé egy embert. Tudtam, hogy engem fog rajzolni, hiszen emlékszem, hogy múlthéten voltunk sétálni Ladyvel, és azt rajzolja le. Hirtelen megállt, aztán hátra fordult felém, mire kicsit hátrébb hajoltam és vissza mosolyogtam rá. Ő is elmosolyodott, aztán visszafordult a rajza felé és barna ceruzát vett magához, majd megrajzolta a hajamat.

- Mit rajzol? – ült hozzánk közelebb Harry. – Holly, mit rajzolsz? – kérdezte újra, ezúttal tőle, mire Holly felnézett és egy ideig kettőnk között jártatta a szemeit.

- Ez itt Lady – mutatott a kutyára – ez meg Niall – mondta, közben pedig tovább színezte a ruhámat. Harry felvigyorgott rám, mire én is elvigyorodtam és az államat megtámasztottam a kezemben, miközben a térdemen könyököltem. Nem sokkal később Holly abba hagyta a színezést, leült a fenekére, majd felém fordult és szégyellősen nézett fel rám. – Niall… - szólt halkan, mire rögtön lenéztem rá.

- Igen?

- Pisilnem kell – mondta.

- Hát akkor menjünk, gyere – nyújtottam felé a kezemet, mire megfogta, aztán álló helyzetbe húztam és újra Liamet kezdte nézni, miközben megint átlépte a lábait.

- Hová mentek? – kérdezte rögtön Louis, aki semmit nem hallott a kis párbeszédünkből.

- A vécére – válaszoltam mosolyogva, míg Holly bevárt, aztán a kezét az enyémbe csúsztatva lépegetett tovább a folyosó felé. Elhaladtunk az egy-egy ajtó mellett mindkét oldalon, majd lenyomtam a kilincset előtte és bementünk a fürdőbe. Segítettem neki pisilni, mivel nem volt gyerek ülőke a vécénkre, így ha nem tartottam volna, beleesett volna. Utána kezet mostunk, és leszedtem róla a farmernadrágot, meg a hosszú ujjút is, hiszen meleg volt és nem akartam, hogy leizzadjon a sok ruhában. Egy vékony hosszú ujjúban és harisnyában maradt, a haját viszont teljesen szét rontottam, amint levettem róla a pulóvert, így a száját biggyesztve nézte magát a tükörben.

- Ne haragudj édesem – kuncogtam és nyomtam egy puszit a fejére. – Szeretnéd, hogy befonjam?

- Igen – csillantak fel a szemei. – Palm úgy szokta, hogy itt felül befonja, és itt pedig szabadon marad – mutogatta.

- Hát én úgy nem tudom baby – kuncogtam. – Én csak egyszerűen betudom fonni. De azt kiválaszthatod, hogy csináljak egy lófarkat és azt fonjam be, vagy simán kezdjem el fonni – puszilgattam a fejét és úgy néztem magunkra a tükörből.

- Akkor először lófarkat és aztán fond be – mondta, én pedig bólintottam, aztán az ölembe kaptam a pultról, amin ült, mire felvisított és kezeit kuncogva az arcomra rakta, hogy nehogy puszilgatni kezdjem, ami ugye őt csiklandozza.

- Holly, ma itt alszol nálunk, jó? – kérdeztem őt komolyan, miközben kiindulta ma fürdőből és lekapcsoltam a lámpát.

- Oké – bólintott. – Anya hol van?

- Anya Nanaval. Doktor bácsihoz mentek.

- Aua – mondta rögtön, mire elmosolyodtam és bólintottam.

- Bizony aua. És ezért anyának Nanaval kell lennie. Te pedig nálunk alszol.

- És Palm mikor jön? – faggatott tovább.

- Palm is jön nem sokára. Még dolgozik. Megmutassam, hol fogsz aludni? – kérdeztem tőle, mire bólintott, én pedig benyitottam a háló szobánkba. – Majd ott alszunk együtt, oké? – mutattam az ágyra.

- Oké – bólintott mosolyogva. – Alszol mellettem? – nézett fel rám.

- Igen. Ez pedig még egy üres szoba. De ha tetszik neked itt nálunk, akkor vehetünk neked ide ágyat, szekrényt és játékokat. És akkor legközelebb, ha itt alszol, majd a saját ágyadban aludhatsz. Mit szólsz?

- Jóóó! – ütötte össze kis tenyereit. – Sok játékot – vigyorgott rám, én pedig nevetve bólintottam és nyomtam egy puszit a homlokára.

- Akkor megbeszéltük? Berendezzük majd a szobádat – raktam le a földre, aztán visszahúztam az ajtót és visszafelé indultunk a folyosón.

- És piros színű lesz!

- Szereted a piros színt, ugye?

- A kedvencem – bólogatott. – Meg a lila is. Befonod a hajam? – kérdezte amint visszaértünk a nappaliba. A ruháit leraktam a kanapé szélére, aztán újra átlépte Liam lábait és leült mellé.  Az ölembe ültettem, amint én is ültem, aztán elkértem tőle a hajgumiját, és elkezdtem összefogni a selymes haját.

- Niall, nagyon jól áll neked a gyerek – vigyorgott Louis, miközben a telefonját maga elé tartotta, aztán vaku is felvillant, én pedig csak fontam tovább a haját.

- Csak ne rakd ki sehova, oké? Alexa nem örülne neki.

- Jójó – bólogatott.

- Meddig akarjátok, tudod… - nézett rám Harry.

- Hát ameddig vele nem tisztáztam, addig biztosan.

- És miért nem tisztázod vele? – kérdezte Liam.

- Mert… nem tudom. A megfelelő pillanatra várok. Meg még korai is lenne. Szerintem.

- Ahogy érzed Nialler. Nem kell azt elsietni – nézett fel a telefonjából mosolyogva Louis, én pedig rábólintottam.

Egy óra múlva megérkezett Palmer is és Danielle is készen lett a vacsorával, amit megköszöntem neki, ő pedig kikötötte, hogy most már ő is foglalkozik a lányommal, mert eddig a konyhában főzve semmi esélye nem volt rá.

- Sziasztok – lépett be a nappaliba Palmer, aztán a kanapé mellé lerakta a cipőjét és vigyorogva nézett le Hollyra. – Szia, édes – kapta az ölébe a lányomat, aki amint meglátta Palmert, rögtön felpattant.

- Palm! – vigyorgott Holly és Palmer nyakához bújt.

- Na, mit csináltatok? Rajzoltál?

- Igen – nézett vissza a rajzra Holls, aztán Palmer le rakta, ő pedig vissza is ment.

- Mhm, jó illatok vannak. Csak nem főztél? – vigyorgott rám, míg lehuppant mellém a kanapéra és ezzel egy időben a kezeit körém pakolta, így oldalazva átölelt.

- Daniellet kértem meg, hogy főzzön – mosolyogtam a lányra.

- Akkor nem jár csók – legyintett Palmer.

- Héj! – tiltakoztam, mire a többiek felnevettek, Palmer pedig csak vigyorogva magához vette a nagy VS táskát, amit magával hozott. – Ez mi?

- Nem neked van – rántotta el előlem Palmer, aztán szétnyitotta a mágneseket, amik összetartották a táskát és elmerült benne a keze. Nem sokkal később előhúzott egy piros dobozt, melynek a teteje kövekkel volt kirakva és a VS felirat állt rajta. – Daniiii – nyújtózkodott Harryn keresztül a lány felé, aki meglepődve vette át a dobozt. – Nyisd ki – mondta izgatottan Palm, közben kivette a sajátját is, melynek a tetején a neve volt kirakva kövekkel.

- Ah Palmer, nem kellett volna – mosolyogott Danielle, közben pedig kihúzta a szalagot, aztán felnyitotta a dobozt.

- Ohohó – szólalt fel rögtön Louis, Danielle pedig elrántotta a kezei elől a dobozt, majd saját maga nézte tovább. – Dögös – vigyorgott Louis.

- Ez parfüm? – emelte ki a dobozból Danielle, aztán már bele is szagolt.

- Mhm – bólintott Palm. – A parfümöt én reklámozom, a szájfényeket Sara, a fehérneműt pedig Josephine. Ezért vannak ezek a dobozban.

- Aw, de jó illata van.

- Muti – kérte Louis, mire Danielle felé tartotta az üveget, és ők tovább tanulmányozták a dobozt, Palmer pedig tovább kutatott a táskában.

- Hoztál nekünk is valamit? – kérdeztem izgatottan.

- Aha, persze, rózsaszín alsógatyát, kéred? Bár szerintem nem a te színed – vigyorgott rám, én pedig grimaszt vágtam, a srácok pedig felnevettek.

- Mi van benne? – mászott Holly Alexa lábához, aztán felállt és úgy nézett bele a táskába. Belenyúlt és kihúzott egy piros szájfényt, amit aztán büszkén tartott a kezében.

- Van lufi is – vette elő Palmer.

- Lufiiiii. Niall felfújod? – fordult felém, én pedig mosolyogva elvettem tőle a piros lufit és elkezdtem felfújni. Holly tapsikolta figyelte, hogyan lesz egyre nagyobb, aztán mikor megkötöttem a szárát odaadtam neki. Kiment a tévé elé és azzal kezdett játszani, hozzá pedig csatlakozott Lady, és ugatva ugrált Holly mellett a lufi után.

- Vacsorázunk? Éhen halok – nézett fel Palm a táskából.

- Akkor megterítek – állt fel Danielle.

- Nem kell, majd megcsinálom én.

- Te menj csak, pakold el azokat. Holly segítesz nekem? – kérdezte Danielle Hollyt, aki megállt és szégyellősen mosolyogva bólintott a lánynak. Együtt eltűntek a konyhában, Palmer pedig felállt a nagy táskával és kiindult, én pedig úgy döntöttem, hogy utána viszem a magas sarkúját. A hálóban aztán amint mindketten leraktuk, ami a kezünkben volt, magamhoz rántottam hátulról, aztán megfordítottam, közben pedig a kezemet szorosan a derekára fontam és mosolyogva pillantottam piros ajkaira.

- Hiányoztam? – kérdezte vigyorogva Palmer, én pedig bólintottam és alig vártam, hogy a számat az övére tapaszthassam. – Minden rendben volt Hollyval?

- Persze – bólintottam. – Beszélgettünk, meg rajzolt és megmutattam neki, hogy itt alszik ma velem. Aztán bedobtam, hogy majd berendezzük a szobáját és legközelebb, ha nálunk alszik, akkor majd a saját ágyában tud aludni.

- Aw, és mit szólt?

- Örült neki. Azt mondta, hogy pirosra szeretné a szobáját. Az a kedvenc színe.

- Akkor piros lesz – kuncogott Palm, én pedig végre megcsókoltam. Még közelebb vontam magamhoz, noha ennél közelebb már nem tudott jönni hozzám. Kezeit a hajamba vezette, miközben a nyelvemmel végig simítottam az alsó ajkán, aztán teljesen beszippantottam azt. Elvigyorodtam, mikor felsóhajtott, majd egy cuppanással váltunk el. Elpirult, én pedig kuncogva nyomtam egy puszit az orrára, aztán meg a homlokára.

Közösen megvacsoráztunk, Holly is elég jól evett és mindig édesen válaszolgatott minden felé repülő kérdésre. A srácokkal, Danival és Hollsszal kimentünk a nappaliba, míg Louis és Palmer a konyhában maradtak, hogy számításaim szerint behozzák majd a két tortát a két szülinaposunknak. Holly elképedve és csillogó szemekkel nézett a tortára, mikor Louis és Palmer behozták őket.

- Tortaa! – kiáltotta Holly. – Kinek van szülinapja? – kérdezte aranyosan.

- Harrynek és Daniellenek volt – válaszoltam mosolyogva, miközben a kis izgága testét öleltem át az ölemben.

- Prücsök, segítesz elfújni a gyertyát? – kérdezte Harry, Holly pedig felé kapta a fejét és bólogatni kezdett.

- Héj, először énekelni kell! – szólalt fel Palmer, miközben lehelyezték elénk a tortákat. Elénekeltük a „Boldog szülinapot”, közben pedig imádtam hallgatni, ahogy az ölemben Holly a kis baba hangján velünk énekel. Aztán Louis és Palmer leültek hozzánk, míg Liam csinált rólunk egy képet, aztán Liam leült, hogy ő is rajta legyen és csinált egyet rólunk Louis is. Aztán Holly Danielle és Harry közé állt, és együtt elfújták a gyertyákat, közben Louis továbbra is fotózta őket. Mosolyogva figyeltem a kislányomat, aki nevetgélt és tapsikolt, aztán a mutatóujját az egyik tortába nyomta, onnan pedig a szájába vitte. Mind felnevettünk rajta, míg ő csak huncutul elvigyorodott még mindig az ujjával a szájában.

- Na, ízlik? – kérdezte Louis, Holly pedig bólintott. – Akkor ebből kérsz?

- Igen – mondta Holly, Louis Palmer pedig visszament a konyhába és hozott tányérokat, desszertes villákat és egy kést. Megvágtuk a tortákat, és míg Holly a földön ült az üveg asztal előtt és úgy falatozott, addig mi hátradőltünk. Palmer a mellkasomnak dőlt és mosolyogva pillantott fel rám, míg én le rá. Nyomtam egy puszit a homlokára, aztán a tekintetemet visszavezettem Hollyra, aki hangosan kacagott Louison, közben pedig elkaptam a barátom tekintetét, amiben hitetlenséget véltem felfedezni. Megértem, hiszen én is alig bírtam még felfogni ezt az egészet.