50 - Tate

Halihalloo,

oiii egy kis időugrás történt a részben.:3 Akár csak a mai rész Lanelben ez a fejezet is elég zsúfolt. Komolyan fogalmam sincs, hogyan tudom a részeket így összeidőzíteni, de valahogyan mindig sikerül.:D Aw szerintem elég édes rész lett, úgy hogy remélem nektek is tetszeni fog!^^ Oh és mielőtt még elfelejteném, innentől kezdve tíz rész plusz egy epilógus van már csak hátra.:) Jó olvasást! Xx♥

2017. április 28., Péntek, Los Angeles

PALMER TONKIN

Három hónap elteltével...

Édes csókokra ébredtem, amiket Niall az arcomon, a nyakamon és a vállamon hintetett el. Szemeim még csukva voltak, noha a szám már fülig ért az arcomon. Felnyújtottam a kezeimet, miközben megfeszítettem a testemet alatta, és elnyomtam egy ásítást. Mikor kinyújtóztattam magamat, a kezeimet Niall nyaka köré fontam és átöleltem őt, míg egyik lábamat felvezettem meztelen combján, és a derekára kulcsoltam, a sarkamat pedig a gerincére nyomtam, pontosan az alsónadrágjának a korca fölött. Egy halk sóhaj szökött ki a számon, ahogy továbbra is kényeztetett az édes puszikkal, totál ellazultnak éreztem magam és a mellkasomban hirtelen újra dagadni kezdett az érzés, hogy mennyire szeretem is őt. Néha körülírni sem tudom.

Szája felkalandozott a nyakamról az államra, végül a szám sarkába, és végre a számra nyomta az övét. Ujjaimat rögtön barna tincsei közé csúsztattam és azokkal játszottam, miközben lustán csókoltam neki vissza és élveztem a közelségét. Testével rám ereszkedett, férfiasságát a medence csontomnál éreztem nekem feszülni. A lábamat szorosabban fontam a dereka köré, miközben mosolyogva elváltam tőle és pislogva néztem rá.

- Hm, jó reggelt – vigyorogtam. – Jól aludtál? – kérdeztem, aztán az alsó ajkamba haraptam, hogy elnyomjam a kislányos kuncogásomat, ami készült feltörni belőlem. Máskor mindig levesz a lábamról, ha érzem, Niall mennyire beindult rám, most valahogy mégis mulatságosnak találtam; talán mert volt egy olyan érzésem, hogy csak azért ébresztett fel, hogy könnyíthessen magán.

- Én? A legjobban – mormogta a bőrömbe, miközben továbbra is csókolgatott. – Na és te?

- Én is jól aludtam – sóhajtottam és csukott szemekkel élveztem puha ajkait az arcomon.

- Palmer? – morogta újra, én pedig válaszul felhümmögtem. – Boldog szülinapot – húzódott el tőlem és vigyorogva nézett rám, én pedig kicsit meglepetten pislogtam vissza rá, aztán éreztem, ahogy a fejembe tódult a vér és elpirultam. – Csak nem elfelejtkeztél a saját szülinapodról?

- Hát, te vontad el a figyelmemet máris korán reggel – mormogtam pironkodva, ő pedig újra lehajolt hozzám és egy szűzies csókot nyomott a számra.

- Oh, igen? Szóval, elvonom a figyelmed? Hmm – mormogta, miközben a száját tovább vitte az állam vonalán, aztán megszívta az érzékeny részt a fülem mögött, mire egy meglepett nyögés csúszott ki a számon. – Nocsak, nocsak – morogta elégedetten, én pedig az alsó ajkamba haraptam és a kezeimet a tarkójára raktam.

- Niall Horan, ha kimered szívni a nyakamat…

- Akkor mi lesz? – húzódott el tőlem, arcán egy roppant szemtelen vigyor ült, amiért egyszerűen odavoltam. – Mondd csak, mit teszel velem? – gúnyolódott, én pedig a nevetésemet visszatartva finoman a vállára csaptam.

- Tudod mit? Majd este kiszívhatod. De annál hamarabb nem – alkudoztam.

- Tetszenek a terveid az esténkre – vigyorgott kajánul, én pedig újra elpirultam, de az arcomon nekem is egy vigyor terült el.

- Szeretek előre tervezgetni… - válaszoltam mosolyogva.

- Szeretem, hogy használod azt a kis okos fejedet – nyomott egy puszit a homlokomra. – De most szeretném inkább átadni az első ajándékodat – vigyorgott rám és egy pár pillanatig egymás szemeibe néztünk, majd lebukott a takaró alá, mire nevetve felvisítottam, ő pedig az ujjait a csípőmbe vájta és visszanyomott a matracba.

- Csináltam neked sütit – mondta, amint leértünk a konyhába, majd már elő is vett egy tányért a hűtőből, aztán elém rakta a pulton, én pedig szájtátva meredtem a kis muffinokra, melyeknek a tetejére betűk voltak festve cukormázzal. Összesen tizenöt darab muffin a „Happy B-Day Palm ♥” felirattal.

- Ezt mégis mikor csináltad? – kérdeztem döbbenten, az ő arcán pedig egy szégyenlős mosoly terült el.

- Tegnap éjszaka. Miután elaludtál lejöttem és megsütöttem őket, Lady pedig társaságot nyújtott – mondta.

- Aw, de édes vagy! Nagyon köszönöm! – csusszantam le a székről, aztán máris megkerültem a pultot és a nyakába vetettem magam. – Szeretlek – suttogtam a fülébe, aztán egy hosszú csókot nyomtam a szájára.

- Nagyon szívesen. Remélem ízleni is fog.

- Várj! Mielőtt még ennénk belőle, hagy fotózzam le – váltam el tőle, aztán a telefonom után nyúltam és magam felé húztam a tányért. Miután készítettem róla egy fotót, elvettem a szívecskés muffint, míg ő a P betűset és egymást nézve haraptunk bele. Az íze persze isteni volt, nem is kellett külön reggelit készítenünk, hiszen kettő-három muffinnal és egy bögre tejjel tökéletesen tele lett a gyomrunk. Ezután Niall elkapott és addig kínzott, amíg bele nem mentem, hogy selfiezzünk. Csak nem kismilliót készített rólunk, Ladyvel, aztán megint csak kettőnkről. Minden egyes fotóért oda voltam, imádtam, ahogyan a kamerába vigyorgott, vagy, ahogy rám nézett, és ahogy nevetett, mikor az oldalát csiklandoztam.

Tisztában voltam vele, hogy Niall leszervezett valami kisebb parti féleséget, noha nem szólt róla egy szót sem, ahogy arról sem beszélt, hogy hova megyünk és mikor. Mikor aztán dél körül feltápászkodott mellőlem a kanapéról és a seggemre csapott, majd azt parancsolta, hogy induljak el öltözködni, egy izgatott vigyorral tettem, amit mondott. Kíváncsi voltam, hogy hova megyünk és mit fogunk csinálni, de mielőtt elkezdhettem volna kérdezősködni magamra is hagyott a szobámban.

- Mindegy mit veszek fel? – kiáltottam el magamat, miközben az ablakhoz mentem és kinéztem rajta. A nap vakítóan csillant meg a medencében lévő víznek a tükrén, az ég színtiszta kék volt és egy felhő sem volt rajta.

- Igen – kiáltotta vissza, úgy hogy megvontam a vállam és a gardróbba mentem. Nem kellett sokat gondolkodnom, rögtön megakadt a szemem a fekete ruhán, melyért oda meg vissza voltam és azóta vártam rá, hogy újra felvegyem, mióta legutóbb hordtam. Levetkőztem, aztán a fekete csipke bugyira felhúztam a ruhát, aminek a vége bő volt, így csiklandozta a lábszáramat. A fekete és vastag anyag mely a melleimet és a fenekemet takarta és éppen az alatt végződött, úgy feszült meg rajtam, ahogy pontosan kellett, míg a ruha többi része puhán omlott a kezeimre és a lábaimra. Miután végig néztem magamon a tükörben, és lesimítottam a ruhát, kifésültem a hajamat, majd magamhoz vettem egy hajgumit és csináltam egy kisebb kontyot a fejem tetejére, hogy maradjon még hajam, ami viszont szabadon lógva terülhet el a vállamon. Megigazítottam a nyakamban lógó N betűs nyakláncot, utána pedig felraktam egy vastagabb fekete chokert és néhány gyűrűt az ujjamra. A sminkemet egyáltalán nem vittem túlzásba, sőt szinte nem is vittem fel az arcomra semmi mást a napi rutinomat körbeölelő krémek és napolajon kívül. Raktam még egy pár fülbevalót a fülembe, aztán újra végig néztem magamon, és kiválasztottam egy fekete csizmát, amire nem igazán füllett a fogam, de muszáj voltam azt felvenni, hiszen semmi más nem passzolt volna az outfitemhez. Kivéve, ha mezítláb lennék.

- Hogy állsz? – kiáltotta el magát újra.

- Mindjárt készen vagyok.

- Ez esetben… - sétált be Niall és amint összetalálkozott a tekintetünk, rögtön meg is állt a beszélésben. Kissé tátott szájjal nézett rajtam végig, mire én újra lepillantottam magamra, aztán elpirultam és egyik kezemmel átöleltem magamat.

- Mi az? – kérdeztem szégyenlősen, míg ő csak közelebb sétált hozzám, majd újra megállt előttem.

- Woah… hű… elképesztően gyönyörű vagy… mármint. Azt a mindenit. Rohadt egy mázlista vagyok – nevette el magát, míg egyik kezét a derekamra csúsztatta, miközben másik még mindig maga mögött pihent. Újra elpirultam, ő pedig szélesen mosolyogva hozzám hajolt és egy csókot lehelt az ajkaimra. – Hoztam neked valamit, amit szeretnék odaadni mielőtt, elindulnánk – suttogta mosolyogva az ajkaimtól pár centiméterre, aztán elhúzódott a fejével tőlem. – Boldog születésnapot – vette elő a kis dobozkát, ami eddig tényleg a háta mögött rejtegetett. Elakadt a lélegzetem, mikor lepillantottam a fehér bőrrel bevont négyzet alakú dobozra, aminek a tetején ezüsttel Cartier felirat díszelgett és egy szalaggal volt átkötve. Az alsó ajkamba mélyesztettem a fogamat, amint a kezem után nyúlt és a tenyerembe fektette a dobozt. Felnéztem az arcára, a gyönyörű kék szempárba, ami az én kékjeimbe bámult vissza. Szépen ívelt vékony ajkai a világ leggyönyörűbb mosolyává húzódtak, megcsillantatva fehér fogait. Én is elmosolyodtam, aztán mély lélegzetet vettem, míg lelöktem a masnit a dobozról, aztán felnyitottam azt. A vékony ezüst, vagy fehérarany karkötőbe egy táncoló pár volt belefűzve, a nő ruhája apró pici gyémántkövekkel volt kirakva, tőlük úgy egy ujjnyi távolságba mindkét irányban két apró szívecske zárta a sort. A lánc vékony volt, elegáns, és elképesztően gyönyörű. Tudtam, hogy a pár mi vagyunk, minket ábrázol, pontosan, úgy ahogyan ezt Niall is énekelni szokta a nekem írt dalában. Könnyek szöktek a szemembe, és mielőtt észbe kaphattam volna, már ki is buggyantak a helyükről. Niall elvette a kezét a derekamról, de csak, hogy az arcomra tudja fektetni a másik tenyerével együtt. Hüvelykujjaival letörölte a könnyeimet, míg én mosolyogva pillantottam fel rá.

- Ez gyönyörű. Köszönöm – suttogtam, aztán újra lepillantottam a karkötőre, majd végig simítottam az ujjammal a medálon. Niall kivette a dobozból és felrakta a jobb kezemre, aztán azt megfogva simított rajta ő is végig, majd nézett fel újra rám.

- Örülök, hogy tetszik, habár megsiratni semmiféleképpen nem akartalak. Szeretlek – mosolygott, aztán megcsókolt, én pedig hagytam, hogy újra meg újra elvesszek az ölelésében. - Készen vagy? Mehetünk? – kérdezte, miután elvállt tőlem és megcirógatta az arcomat.

- Még kell egy táska, amibe összepakolhatok… - akartam volna elfordulni, de ő nem hagyta, elkapta a csípőmet és mindkét kezével visszafordított maga elé.

- Arra nem lesz szükség – mosolygott. – Gyere.

- Na de Niall, még cipő sincs rajtam…

- Nem is kell – mosolygott rejtélyesen, szemeiben megcsillant a huncutság, amiért annyira, de annyira oda vagyok. Hagytam, hogy összekulcsolja az ujjainkat és kihúzzon a gardróbból, majd a szobámból, végül le az emeletről. Elakadt a lélegzetem, mikor a nappaliban a terasz ajtón keresztül megpillantottam a barátaimat, akik mind felsorakoztak a kertben és csak ránk vártak.

- Meglepetés! Boldog szülinapot! – kiáltották mind egyszerre, amint kiértünk a terasz ajtón keresztül, mire elnevettem magam és erősen próbáltam visszatartani újra kikívánkozó könnyeimet. Itt volt mindenki. A srácok, Danielle, Freddie, Brian és Zayn, valamint a legjobb barátnőim Sara, Romee, Josephine, Jasmine, Gigi, Bella, Stella és Kendall. Danielle kutyái már vígan játszottak Ladyvel mögöttük.

Nevetve közéjük vetettem magam, azt se tudom ki ölelt kicsodát, a lényeg az volt, hogy próbáltam mindenkihez odaférni, persze ez lehetetlen volt. Egyik ölelésből adtak a másikba, miközben mindenki elmondta a jó kívánságait és adott egy-egy puszit.

- Hű, most aztán megleptetek – motyogtam nevetve, míg visszabújtam Niall karja közé, aki csak elégedetten vigyorgott. Végig néztem a kerten, rögtön mellettünk a teraszon az asztal tele volt rakva ételekkel, valamint elővarázsoltak még egy asztalt, további székekkel, hogy mindenki elférjen majd. A fűben jó pár héliumos lufi repült, melyek nehezékekkel voltak a földhöz rögzítve. A becenevemet rakták ki belőle Palm, valamint két kettes dülöngélt jobbra balra a kellemes szellőnek köszönhetően. A ház sarkában további lufik voltak elszórva, melyek arany és ezüsttel voltak beborítva. A hatalmas tölgyfa tetején égősor lógott, de még nem volt meggyújtva, hiszen túlságosan is világos volt még hozzá.

- Pft, pedig azt hittem, hogy Palmer rá fog jönni miben mesterkedsz – címezte a mondatát Louis Niall felé, mire ő egy szemforgatással lereagálta, mi pedig mind felnevettünk. Ezután persze ellettem szakítva Niall mellől, és hol a lányokkal beszélgettünk, hol pedig Louisval ugrattuk egymást. Freddie is eléggé sokat volt nálam, imádtam a kissrácot, olyan édesen vigyorgott és kacagott rám, hogy képes lettem volna felzabálni.

Úgy beebédeltünk mindannyian, hogy miután besötétedett, ha lett volna se ettünk volna vacsorát. Én személy szerint totálisan telítődtem a sok finomsággal, amiket Niall rendelt és hozatott, valamint maradt egy csomó nassolni való és persze az italok is rendesen fogytak. Alkonyatkor aztán felkapcsolta Niall az égősorokat és minden annyira jól nézett ki, hogy totálisan odavoltam kilátásért. Meg a barátaimért, akik mind eljöttek és szebbé varázsolták a napomat. És Niallért. Aki lerendezte az egészet, meglepett ezzel a gyönyörű karkötővel és az édes süteményekkel, amiből már egy darab sem maradt. Aki nap, mint nap a szeretetével halmoz el és ezért hálásabb már nem is lehetnék.

- Oké, mi kezdjük a lányokkal az ajándékozást – pattant fel egyszer csak Sara.

- Oh, ne már, az miért nem elég, hogy eljöttetek és velem töltitek a napot? – nyávogtam, mire egyszerre több csúnya pillantást is kaptam.

- Oh, csak fogd be szülinapos – hurrogott le Sara, aztán előhozta a házból, a hatalmas táskát. – Basszus ez iszonyú nehéz, segítene valaki? – nyögött fel, mire Liam máris a segítségére ugrott és elém vonszolták a táskát.

- Mi a… - tátottam el a számat.

- Sht! – pisszegett le Sara, míg Danielle vigyorogva elvette a kezemből Freddiet.

- Oh, jesszuska, alig várom, hogy meglásd! – tapsikolt Josephine, én pedig felnevettem a többiekkel és megráztam a fejemet. Végig pillantottam a barátnőimen, aztán szétnyitottam a táskát és kihúztam belőle a rózsaszín papírt, amivel elvolt takarva a szemeim elől. Ezután kis könyvek tömkelege csúszott a látókörömbe, én pedig a homlokomat ráncolva nyúltam bele és húztam ki az elsőt, ami a kezeim közé akadt.

- Boldog születésnapot te album mániás! – nevetett rám Stella és Kendall, hiszen a könyv elején ők voltak rajta velem együtt. Tátott szájjal nyitottam ki a könyvet, és lapoztam az első oldalra, ahol Kendall szép írása tárult elém. Még egyszer boldog szülinapot kívántak és elmondták, mennyire szeretnek, és hogy mennyire örülnek, amiért a barátnőjüknek tudhatnak engem. Jó nézegetést kívántak a fényképekhez, én pedig rögtön tovább lapozgattam. Mint kiderült, mindannyióuktól külön albumokat kaptam, amiket megtöltöttek rengeteg fényképpel és emlékkel. 
Rendesen sírtam már, mikor kihúztam a táskából még négy könyvet. Volt egy külön Saratól, hiszen vele annyi képem és emlékem volt, hogy egy egyedüli albumot megtudott velük tölteni, ha nem többet. Ugyanez volt a helyzet Romeeval, tehát tőle is egy külön albumot kaptam, míg Josephine és Jasminetól egy közöset, ahogyan Gigitől és Bellatól is. Rengeteg fénykép, rengeteg élmény és rengeteg mondat, valamint viccek voltak feljegyezve a képek alatt, vagy a könyv elején illetve végén. Körülöttem mindenki nevetett, míg én alig bírtam kordában tartani az érzelmeimet. Az albumok gyönyörűek voltak tele felejthetetlen emlékekkel, amik most már biztosan nem fognak feledésbe merülni. Hiszen külön albumjaim vannak róluk, te jó ég! Fogalmam sincs mivel érdemeltem ki ezeket a barátokat.

Hatalmas volt a hangzavar, mindenki beszélgetett és nevetgélt mindenkivel, én még mindig kapkodtam a fejemet az albumok és fotók között, mire végül aztán Gigi rávett, hogy talán egyesével nézzem meg őket. Niall és Danielle valahogy eltűntek mellőlem, így Gigi és Bella fogott közre, mivel éppen az ő, vagyis a mi albumunkat nézegettem. A fejemet felkaptam, mikor a többiek hűházni és uh –zgatni kezdtek, és elkerekedett szemekkel meredtem a hatalmas fehér ezüst dobozra, melynek a tetején egy hatalmas masni díszelgett és Niall cipelt felém. Mögötte Harry és Liam kezében további dobozok voltak, én pedig elszörnyedve meredtem rájuk. Addig nem is láttam, míg Niall le nem helyezte elém a nagy dobozt a földre, hogy pici szabályos lyukak vannak a tetejébe fúrva. Hirtelenjében csend lett, így kutya nyüszítést lehetett hallani, végül egy bizonytalan ugatást, mire felkaptam a fejemet és Ladyék felé néztem. Már ők is álltak és minket néztek felhúzott fülekkel.

Felnéztem Niallre, aki egy hatalmas vigyorral nézett vissza rám. Mikor a kutya megint felvakkantott a dobozban, rögtön a masni után nyúltam, aztán szinte letéptem a dobozról. A dobozban egy apró barna göndör szőrű csöppség ült, aki nyüszítve nézett fel ránk.

- Oh, istenem – nyúltam be érte és óvatosan a kezembe vettem a kiskutyát, aki csak nézett rám a nagy

szemeivel.

- Boldog szülinapot baby – vigyorgott Niall.

- De ho-, mié-, mik-, Niall mi a fene? – a hangom megemelkedett pár oktávval, miközben a kiskutyát tartottam az ölemben és cirógattam a fejét. Ekkor már Lady és Dani kutyái is mellettünk voltak, akiket Louis, Niall és Sara fogtak vissza.

- Édes istenem, de édes! – kiáltott fel Sara.

- Miniatűr labradoodle, kisfiú, öt hetes – magyarázta vigyorogva Niall, miközben Ladyt ölelgette.

- Végre Palmer, van egy kutyád, amit nevezhetsz kiskutyádnak, hiszen az is! – sóhajtott fel Sara, mire próbáltam rámeredni csúnyán, de nevetnem kellett a kijelentésén, ahogy a többieknek is.

- Aw, nem hiszem el – fordítottam magam felé a csöppséget. – Hát, szia, édesem – cirógattam, ő pedig elégedetten nyüszített az ölemben és nyomta a fejét még jobban a kezem felé.

- Mi lesz a neve? – kérdezte izgatottan Danielle, mire felnéztem Niallre.

- Ötlet? – kérdeztem szélesen vigyorogva.

- Tate – vágta rá szinte azonnal. – Igazából nekem attól a pillanattól kezdve Tate volt, hogy a tenyésztőnél az ölembe kucorodott, úgy hogy…

- Tökéletes – suttogtam újra lepillantva legújabb családtagunkra, Tatere.