54 - Két hónap

Halihalloo,

awww okay idk írtam -e már valaha ennél édesebb részt!:3 Mikor kezdtem a blogot, Holly még egy édes kisbaba volt, mostanra pedig már nagylánnyá csepredett és miközben írtam a részt, akaratlanul is azt kívántam, hogy bárcsak még kisbaba lenne.:D Szóval a mai részben Holly, Nalmer és baby Horan 2.0.:3 Remélem tetszeni fog!^^ Jó olvasást! Xx♥

PALMER TONKIN

Egy hónappal később újra a műanyag székeken találtam magamat az orvosi rendelőben, annyi különbséggel, hogy most Niall ült mellettem és a kezemet szorongatta. Csak mosolyogni tudtam azon, hogy mennyire ideges volt. Én valahogy nem voltam az, talán az nyugtatott meg, hogy itt volt velem. Mikor aztán a nevemet szólították, a szívem egy percre a torkomba ugrott, végül mély levegőt véve behúztam Niallt a nagy szobába.

- Jó reggelt – mosolyogtam a doktornőre, aki az asztala mögött állt és várt ránk. Mi lehettünk a másodikak a mai napon, tekintve a korai időpontnak.

- Jó reggelt.

- Niall Horan, az apuka – rázott kezet a doktornővel mosolyogva, aztán mindketten leültünk a székekre.

- És, hogy érzi magát? – kérdezte, miközben néhány papírt rendezgetett maga előtt.

- A reggeli rosszulléteken leszámítva jól vagyok – mondtam.

- Émelygés?

- Igen – bólintottam.

- Ez sajnos ezzel jár. De a negyedik hónaptól már aligha lesznek rosszullétek.

- Hála istennek – motyogta mellettem Niall, mire megszorítottam a kezét, amit még mindig fogtam.

- Nos, akkor javaslom, hogy nézzük is meg, mutatja –e már magát a kicsi az ultrahangon – mosolygott ránk a doktornő, mire felálltunk. Az ágyhoz vezetett, és miután kigomboltam a farmerom gombját, elfeküdtem az ágyon. A felsőmet felhúztam egészen a melltartómig és izgatottan néztem Niallre, majd a doktornőre. Gyakorlottan bekente a hasamat a géllel, aztán már fogta is a gépet, és odanyomta. Egy ideig húzogatta, miközben a komputeren nyomkodott valamit, aztán felhümmögött és vetett felém egy mosolyt. – Meg is van picike – nagyított rá, aztán megállította a hasamon a műszert. – Látják? – mutatott az ujjával oda, aztán körberajzolta a kicsi csöppségünket. Niallre pillantottam, aki nagyra nyílt szemekkel és egy mosollyal az arcán, kissé elnyílt ajkakkal bámult mereven a monitorra. Az én mosolyom még szélesebb lett édes arca láttán, aztán visszafordítottam a fejemet a kicsikénk felé. – Szeretnék, hogy kinyomtassam? – kérdezte a doktornő.

- Igen, kérem – válaszolta Niall, aztán megköszörülte a torkát, mire újra ránéztem. Ő még mindig a csöppségünket nézte. A doktornő kinyomtatta a képet, aztán megtörölhettem a hasamat és felülhettem. Lecsusszantam az ágyról és miközben visszagomboltam a nadrágomat, Niall egy puszit nyomott az arcomra.

- Kérem, üljön le ide – mutatott aztán egy barna fotelre, mely mellett újabb rengeteg gép volt. Leültem, a lábaimat felraktam a tartóra, míg Niall mellettem állt. Ezután csatlakozott hozzánk a doktornő is, leült mellém, aztán a gépeken kezdett valamit nyomkodni, majd meghallgatta a picikénk szívdobogását. Én is és Niall is meghallgathatta, miközben a doktornő szorgosan feljegyzett valamit. Ezután vért is vett, majd visszamentünk előre az asztalához. Az arcunkról levakarhatatlan volt a vigyor és emiatt a doktornőnek is mosolyognia kellett. Megbeszéltük, hogy egy hónap múlva újra jövünk, utána pedig megkérdeztem, hogy mit és mennyit edzhetek. Mutatott egy könyvet, melynek megjegyeztem a címét, aztán a képet a táskámba rejtettem és kijöttünk. Utunk egy könyvesboltba vezetett, és miután beszereztem a könyvet, hazaindultunk.

- Annyira jó volt, mikor meghallgathattuk a szívverését. Meg mikor a monitoron volt. És a doktornő is annyira szimpatikus volt - lelkendezett Niall.

- Tudom – bólintottam mosolyogva. – Régóta ismerem már. Mindig is ő volt a nőgyógyászom, plusz anyu is hozzá jár és ő fedezte fel a daganatát is. Meg segített egy csomót.

- Tényleg?

- Igen – bólintottam. – Már múlthónapban is nagyon kedves volt. Plusz, nála szült Alexa is.

- Akkor megnyugodtam – pillantott rám mosolyogva. – Jól vagy amúgy? Elég fehér az arcod – lett hirtelenjében komoly az arca.

- Pedig jól vagyok, tényleg – bólintottam.

- Ha hazaértünk, visszafekszünk az ágyba? – kérdezte, én pedig szélesen mosolyogva bólintottam.

*

Háromkor Holly iskolájának az előudvarában álltunk. Sok szülő várt velünk egyetemben a gyerekükre, és mikor megláttam az én drága szőke hajú angyalkámat, rögtön egy vigyor kúszott az arcomra. Amint ő is észre vett minket, felcsillantak a szemei, aztán miután szólt a tanító néninek, hogy az apja itt van érte, az pedig felénk biccentett, Holly futva el is indult hozzánk.

- Szia, édesem – karoltam át nevetve, hiszen az iskolatáskájától nem igazán tudtam rendesen átölelni. Ő ennek ellenére szorította a kis kezeivel a lábaimat.

- Szia Palm. Hiányoztál – mosolygott fel rám édesen.

- Te is nekem baby – simítottam végig az arcán, aztán nyomtam egy puszit a homlokára.

- Héj, nekem már nem is jár a puszi? – szólalt meg Niall, mire Holly kuncogva elengedett, aztán az apukája felé fordult, ő pedig persze rögtön a karjai kapta őt.

- Szia, apa – kuncogott Holly és átölelte a nyakánál, majd egy nagy puszit nyomott az arcára.

- Mi újság baby? Minden rendben? – kérdezte mosolyogva Niall, aztán lerakta a földre és elindultunk az autó felé.

- Igen, ehetünk fagyit? – kérdezte rögtön, miközben Niall lesegítette a hátáról a táskát, én pedig kinyitottam neki a hátsó ajtót.

- Hűha, máris fagyit? Uzsonnáztál rendesen?

- Igen – bólogatott. – Almát és banánt. Na, lécci együnk fagyiiit – kérlelt. – Olyan meleg van.

- Na, jó – sóhajtottam fel. – De ha anyu mérges lesz érte… - ültem be előre.

- Nem lesz! – kiáltotta Holly, aztán Niall is beült és beövelte magát.

- Akkor mehetünk fagyizni? – kérdezte egy hatalmas vigyorral az arcán.

- Igen – nevettem fel, hiszen tudtam, hogy legalább annyira örült a fagyinak, mint Holly, ha nem jobban.

- Ez az! – kiáltott fel Holly. – Képzeljétek, ma ugróköteleztünk Doveval – kezdte mesélni, mi pedig mosolyogva hallgattuk, hogy mi mindent történt ma vele.

A Central Parknál kötöttünk ki, és a hatalmas fák árnyékában sétáltunk mind kézen fogva, középen Hollyval. Mindent elmesélt, hogy mi történt vele ma meg tegnap, mikor nem találkoztak Niallel, és arról is beszámolt, hogy mennyire várja a mai edzést, ami két óra múlva kezdődik. Beálltunk egy fagyizó sorába és míg Niall és Holly azon vitatkoztak, hogy hány gombócot ehet, addig én kiszúrtam egy rajongót, aki folyton minket nézett egy vigyorral az arcán.

- De apu, két gombócot szeretnék! Lécci, lécci, lécci!

- Tudod, hogy csak egy gombócot kaphatsz Holls – rázta a fejét szigorúan Niall. – Kikapnánk anyától.

- De anya nem tudja meg! – vágta rá Holly.

- Szó sem lehet róla kis hölgy! Egy gombóc, és kész. Hupikék törpikés?

- Nem, most epreset szeretnék – válaszolta Holly, de azért lebiggyesztette a száját, ahogy az apukája is szokta csinálni, mikor nem tetszik neki valami. Nevetve nyomtam egy puszit a fejecskéjére, mire csillogó szemekkel és reménykedő tekintettel nézett rám.

- Tudod, hogy csak egyet szabad Holls – simogattam meg az arcát. – Ne veszekedj apával.

- Jó – sóhajtott fel. – De akkor kaphatok rá cukorkát?

- Azt igen – bólintott Niall, Holly pedig elvigyorodott és előre felé kezdett nézegetni. Mikor sorra kerültünk, Holly kapott egy epreset cukorkákkal a tetején, míg én egy karamellásat és erdei gyümölcsöset kértem, Niall pedig oreosat és áfonyásat.

- De ti is két gombócot esztek! – biggyesztette újra a száját Holly, miközben Niall fizetett, én pedig elvettem a tölcsérjeinket.

- De mi felnőttek vagyunk Holls. De most már egyed a tiédet, mert még az is elfog olvadni – mondta Niall, majd elvette az övét is és elindultunk egy felszabadult pad felé. Miután leültünk, Hollynak persze meg kellett kóstolnia a miénket is, aztán pedig Niall rám nézett.

- Mi az? – kérdeztem vissza mosolyogva.

- Elmondjuk neki? – ugrott egy izgatott vigyor a szájára.

- Mit? – kérdezte rögtön Holly.

- Most? – vontam fel a szemöldököm, Niall pedig hevesen bólogatni kezdett.

- Miiiiit? – kérdezte újra Holly, mire lenéztem rá.

- Niall és én összeházasodunk – mondtam, neki pedig kétszeresére nőttek a szemei és tátott szájjal nézett ránk.

- Húú! Esküvőtök lesz? Olyan, mint Louisé és Danié? – kérdezte, én pedig bólintottam mosolyogva.

- Ez aaz! És olyan szép fehér ruhád lesz? – kérdezte tőlem pislogva.

- Bizony – bólintottam. – És szeretnénk, ha te lennél a koszorúslány. És ha tartanád a gyűrűket, aztán meg majd odahoznád nekünk, mikor kellene – folytattam.

- Igeeen! És akkor majd szórhatok rózsa szirmokat? Mint Louis és Dani esküvőjén? – kérdezte újra, én pedig kuncogva bólintottam.

- És majd Palmer előtt sétálsz be hozzám az oltárhoz – fűzte hozzá vigyorogva Niall.

- Mi az az oltár?

- Hát ahol majd állni fogunk. Tudod, ott elöl.

- És majd én is állhatok ott? – kérdezte nagy szemekkel, miközben szorgosan nyalta a fagyiját.

- Igen – bólintott Niall.

- És akkor majd nem anya mellett kell ülnöm?

- Nem – rázta meg a fejét Niall.

- De jóó! – vigyorgott Holly. – És megint olyan szép ruhám lesz, mint Louis és Dani esküvőjén? – kérdezte meg harmadjára, én pedig kuncogva bólintottam.

- Sőt, még szebb.

- És mikor választhatom ki? – kérdezte.

- Hát az még egy kicsit odébb lesz. De hamarabb, mint gondolnád.

- És lesz tűzijáték?

- Tűzijáték? – kérdezte meglepődve Niall.

- Aha – bólintott Holly.

- Hát, nem tudom. Lesz? – nézett rám.

- Éppenséggel lehet este, igen – bólintottam szégyenlősen.

- Akkor lesz – adta válaszul Niall a kislányának.

- Éééés torta?

- Hatalmas torta – bólogatott Niall, ezek után pedig Holly másról sem tudott beszélni, csak az esküvőnkről.

*

Hét órára érte mentünk az edzésre, és miután segítettem neki átöltözni, mentünk is ki Niallhez a kocsiba.

- Szia, apa! – kiáltotta.

- Szia Holls. Milyen volt az edzés? – kérdezte hátrafordulva Niall.

- Nagyon jó! Ma megtanultam flickezni! – jelentette be, miközben éppen bekötöttem.

- Hűha. Majd otthon megmutatod?

- Hát még egyedül nem megy. Bejöttök hozzánk? – kérdezte.

- Nálunk alszol édesem, elfelejtetted? – nevetett fel Niall.

- Tényleg! De jó! – kiáltotta, én pedig mosolyogva becsuktam az ajtaját, aztán beültem előre.

- Vacsorára csinálok meleg szendvicset, oké? – mondtam.

- Oké. Nézünk majd mesét?

- Nézhetünk – bólintottam.

- Figyelj Holly, holnap nekem és Palmernek lesz egy kis elintézni valója, addig átjön majd Sara, Liam és Harry, oké? – mondta Niall.

- Hova mentek? – kérdezte kíváncsian.

- Megyünk a nénivel beszélni, aki az esküvőnket szervezi. Tudod, meg kell mondanunk neki, hogy tűzijátékot is szeretnénk.

- Én nem jöhetek?

- Nem baby, de aztán délután megyünk úszni együtt, oké?

- Hol van anya?

- Anya szerintem otthon van, majd ha hazaértünk, felhívjuk – válaszoltam.

- Oki – válaszolta, aztán az edzésről kezdett mesélni.

Miután hazaérkeztünk, Niall még beugrott a boltba valamiért, míg mi Hollyval felmentünk a lakásba. Elkezdtem csinálni a meleg szendvicseket, míg Holly egyedül levetkőzött és aztán szólt nekem, hogy segítsek beállítani a víz hőmérsékletét, hogy le tudjon zuhanyozni. Beállítottam neki langyosra, aztán újra magára hagytam, mert biztosított róla, hogy egyedül is fog menni neki a fürdés, meg hogy nagyon éhes, úgy hogy csináljam a vacsit. Nem sokkal később már a pizsamájában és a plüss nyuszijával a hóna alatt jött ki hozzám, kis talpai csattogtak a padlón, mivel mezítláb volt. Ő már neki is kezdett a szendvicsének, mikor megjelent Niall egy hatalmas virágcsokorral a kezében. Döbbenten néztem rá, miközben ő csak vigyorogva közelített, aztán átadta a csokrot – huszonöt fehér rózsát két vörös szállal a közepén.

- Két hónap – mondta édesen magyarázatképpen, én pedig az alsó ajkamba harapva vettem át tőle a csokrot és nyomtam csókot a szájára.

- Köszönöm. Nagyon szépek. De nem kellett volna – motyogtam.

- Rakd vázába – suttogta vissza vigyorogva, én pedig meg is fordultam a csokorral a kezemben, a tekintetem pedig rögtön Hollyba ütközött, aki tiszta ketchuposan pillantott fel ránk vigyorogva.

- Palm miért kapta a virágot? – kérdezte édesen, és míg én vázáért indultam, addig Niall nyomott egy puszit a fejére, majd lerakta a telefonját, pénztárcáját és kocsi kulcsát az asztalra.

- Mert megérdemli – hallottam a választ, mire felnevettem és megráztam a fejem.

- De miért?

- Hát mert megláttam őket, és Palm jutott róla eszembe, úgy hogy csak megvettem neki. Tudod, a nők szeretnek virágot kapni. Majd ha nagyobb leszel, megérted – magyarázta Niall, és miközben a tányérjáért jött, a fenekemre csapott, amin újfent csak kuncogni tudtam.

- Héj, ne bántsd Palmert! – kiáltott fel Holly komolyan, mire nekem még jobban nevetnem kellett.

- Na, tessék, ezt most, hogy magyarázod meg neki? Hogy miért ütöttél a fenekemre? – néztem rá egy szemtelen vigyorral az arcomon, míg a szemöldökömet felvontam és izgatottan a válaszát vártam.

- Ha fenekelést kap valaki, akkor az azért volt, mert nagyon rosszul viselkedett – mondta Holly. – Anyu mindig ezt mondja, de aztán sose fenekel el – rázta a fejét, én pedig az asztal közepére raktam a vázát és leültem Holls mellé végre enni. – De Palm nem is csinált semmi rosszat.

- Tudod, néha fenekelést szeretetből is adnak egymásnak az emberek. Szóval, ha legközelebb látnád, hogy megcsapom Palmer fenekét, az azért van, mert szeretem – magyarázta teli szájjal Niall miközben már neki is mindkét szája sarka piros volt a ketchuptól.

- Ezt is szeretik a nők? – kérdezte ártatlanul, mire egymásra néztünk és újra elnevettem magam.

- Igen – bólintott vigyorogva Niall.

- De hát az fáj – grimaszolt Holls.

- Majd megérted baby, most inkább csak egyél – mondta Niall nevetve, aztán újra rám nézett, én pedig mosolyogva megráztam a fejemet. Vacsora után kihoztam az iPademet és felhívtuk Alexát facetimeon. Holly neki is beszámolt mindenről, ami ma vele történt, én pedig addig elmentem fürdeni, majd Niall pólójában és egy bugyiban csatlakoztam hozzájuk kanapén. Még egy kicsit beszélgettünk Alexával, aztán leraktuk és Niall is elment fürdeni.

- Nézünk mesét? – kérdezte Holly, miközben Tate fejét simogatta.

- Nézhetünk – bólintottam, aztán bekapcsoltam a tévét és a telefonom órájára pillantottam. – Még egy fél órát, oké? Utána irány az ágy.

Holly nem is válaszolt rá, hanem már a távirányítót nyomkodta, majd megállt a mese csatornán és a fejét nekem döntve nézni kezdtük a rajzfilmet. Észre sem vettem, hogy Niall megállt az ajtóban, villanó vakuja viszont elárulta, mire rögtön felé kaptuk a fejünket. Vigyorogva lehuppant mellém, és a karját átvetette a vállamon, miközben a képet nézte, amin mind a négyen a tévére meredünk. Mármint Holly, Tate, Lady és én. Nem sokkal később jelezte a telefonom, hogy Niall megjelölt a képen instagramon, alá pedig csak annyit fűzött hozzá, hogy „Durva péntek esték”. Egy fél óra múlva elvittem Hollyt aludni, olvastam neki egy mesét, majd mikor már egyenletesen szuszogott, abba hagytam. Niallel tévéztünk még egy kicsit, meg beszélgettünk, utána viszont szintén elmentünk aludni, hiszen korán keltünk és mindkettőnknek ragadtak le a szemei.