49 - Felelőtlenség

Halihalloo,

napi cukiság Niallel és Hollyval az élen. Szintén egy rész, amiben a srácok is mind jelen vannak és együtt mulatják az időt. :3 Remélem tetszeni fog, ne felejtsetek el a rész alján visszajelezni!:) Jó olvasást! Xx♥

NIALL HORAN

Reggel a mellettem lévő mocorgásra ébredtem fel. Az erős fény még mindig bántotta a szemeimet, de már egyáltalán nem izgatott, mert nagyjából megszoktam. Pislognom kellett párat, mire normálisan láttam, és az első, amit megpillantottam az Holly aranyos vigyora volt. Én is elmosolyodtam, aztán a fejemet közelebb raktam az övéhez és a kezemmel végig simítottam a hátán.

- Szia – suttogtam mosolyogva.

- Szia – suttogta vissza.

- Régóta fent vagy? – kérdeztem, ő pedig válaszul megrázta a fejét.

-  Niall? Pisilnem kell.

- Hát akkor menjünk – ültem fel, de a kezeimmel közben még magam mögött támaszkodtam, hiszen hirtelen megszédültem és a fejem is lüktetni kezdett. Megvártam, míg elmúlik a szédülés, közben Holly kimászott az ágyból és előttem állva nézett rám. Rá mosolyogtam, közben pedig jót derültem kócos haján, ami össze-vissza állt a fején. Kimentünk pisilni, aztán fogat és arcot is mostunk, majd az ölemben cipelve őt indultunk ki a nappaliba. – Jól aludtál?

- Igen – bólogatott.

- Csinálunk reggelit?

- Igeen!

- Mit szeretnél enni?

- Palacsintát! – vigyorgott édesen.

- Rendben, akkor csinálunk palacsintát – vigyorogtam én is vissza rá, majd leültettem a konyha pultra. – Ugye nem esel le innen?

- A-a – rázta a fejét, én pedig nyomtam egy puszit a homlokára, aztán a hűtőhöz mentem és elkezdtem kipakolni belőle a reggelihez való dolgokat. – Mikor jön anya? – kérdezte hirtelen.

- Nem tudom Holly. Írok neki üzenetet, oké? Miért, már nem szeretnél nálunk maradni? – kérdeztem kicsit letörten.

- Deee! Csak kérdeztem.

- Akkor jó – mosolyogtam rá. – Mi lenne, ha ma berendeznénk a szobádat? Elmehetnénk ágyat venni. Meg festéket. És kifestenénk a szobádat.

- Pirosra!

- Igen, pirosra – kuncogtam. – Na, mit szólsz?

- Jó. Majd én is festhetek?

- Hm, meglátjuk. A festéknek elég erős szaga van és egy ilyen kicsi lánynak azt nem nagyon szabad belélegeznie – nyomtam újra puszi a fejére, aztán mellé álltam és vettem le egy tálat a szekrényből.

- De miért?

- Mert egészségtelen.

- Segíthetek én is?

- A palacsintában? Persze! Üljünk le az asztalhoz és együtt felütjük a tojásokat, rendben? – vettem le a pultról, aztán mindent magamhoz véve kimentünk az asztalhoz. Leültem a székre, őt pedig az ölembe ültettem, aztán együtt elkezdtük megcsinálni a palacsinta tésztáját. Miután készen lettünk vele, egy kicsit beraktuk a hűtőbe pihenni, közben pedig megterítettünk és elővettük az édességet, amit majd a palacsintára kenünk. Utána Hollyt újra a konyha pultra ültettem és mindketten mohón falni kezdtük az áfonyát a műanyag dobozból, közben pedig beszélgettünk.

- Jó reggelt! – szólt egyszer csak hirtelen mögülünk Palmer, mire a kezemet megtámasztottam Holly mellett és hátra néztem a barátnőmre.

- Szia – mosolyodtam el, aztán vissza is fordultam Holly felé, miközben újabb szemeket vettem a dobozból. Pár másodperc múlva Palmer már mellettünk állt, egyik kezét a derekamra csúsztatta, aztán a fejét a vállamra hajtotta.

- Most ébredtél fel? – nyomtam egy puszit a fejére, miközben ő Holly arcát simogatta a kezével.

- Aha – csent ő is egy darab áfonyát, én pedig az utolsó kettőt Holly felé nyújtottam a tenyeremen. Mosolyogva elvette és gyorsan be is kapta őket. – Jól aludtál Holly? – kérdezte, Holly pedig hevesen bólogatni kezdett, aztán mosolyogva kinyújtotta a mancsait Palmer felé és átölelte őt, amint Palm odahajolt hozzá. Mosolyogva figyeltem őket, aztán el léptem Holls elől és kidobtam a kukába az üres műanyagot. – Akkor máskor is fogsz nálunk aludni? – kérdezte Palmer újra.

- Igen. Niall azt mondta, pirosra festjük a szobámat! – közölte vele izgatottan, én pedig újra elővettem a tésztát a hűtőből.

- Woah, tényleg? – kihallottam Palmer hangjából, hogy meglepődött, én pedig kuncogva vállat vontam, aztán a tállal a kezemben feléjük fordultam.

- Az én kis Piroskámnak, mindent – kuncogtam, aztán nyomtam egy puszit Palmer homlokára és elővettem egy serpenyőt. – Ma jó lenne, ha be is tudnánk vásárolni és ki is tudnánk festeni, mert holnap úgyis repülünk el, aztán mire visszajövünk, megszárad majd a festék meg minden. Utána pedig berendezhetjük a szobáját.

- Oké, persze, ha akarod. Akkor látom ti, csináljátok a reggelit, én pedig rendet rakok a nappaliban.

- A bőröndömet már tegnap bepakoltad, nem?

- Még nem végeztem, megcsinálom akkor azt is.

- Köszi – csücsörítettem felé, mire mosolyogva megállt mellettem és adott egy csókot.

- Vennünk kell két széket, egyet ide a konyhába, egyet meg a fürdőszobába, hogy ne mindig a pulton üljön. Félek, hogy leesel baby – emelte le a pultról és lerakta a földre.

- De nem esek le! Én is szeretnék segíteni Niallnek! – tiltakozott, mire Palm újra felültette mellém.

- De akkor ne mocorogj! – nyomott egy puszit a fejére, majd kiindult, mi pedig belecsorgattuk a tésztát a serpenyőbe.

Közösen megreggeliztünk, aztán felöltöztünk, közben pedig beszéltem Alexával, és elkértem tőle Hollyt mára is. Persze, mondtam neki, hogy átjöhet hozzánk, meg hogy vásárolni készülünk menni, és hogy valószínűleg később a srácok is jönnek, de nem tudtam rávenni őt, hogy eljöjjön. Arra hivatkozott, hogy úgyis van pár elintézni valója, úgy hogy azokat ma megcsinálja, utána pedig beszélt Hollyval is, végül leraktuk a telefont. Palmer elvitte felöltözni Hollyt, amíg én elmosogattam a konyhában, aztán utánuk mentem a hálóba, hogy én is felöltözzek. Addigra már Holly kék hosszú ujjú felsőben, alján fodrokkal és farmerban ült az ágyon, miközben Palm félmeztelenül turkált a szekrényében. Farmer volt feszes lábain, felül pedig még csak melltartót viselt, a haja, mint mindig egy rendezetlen kontyba volt fogva. Mellé settenkedtem, közben pedig szemem sarkából láttam, ahogy Holly fentebb mászik az ágyunkon és a nyusziját keresi. Kezeimet Palmer csupasz bőrére csúsztattam, mire megugrott, aztán szégyellősen mosolyogva pillantott rám, majd mögém Hollyra, mielőtt megcsókoltam volna. Átkarolta a nyakam és beletúrt a hajamba, utána viszont szinte rögtön eltolt magától, mire döbbenten néztem rá.

- Itt van Holly – suttogta elpirulva, aztán újra mögém pillantott, én pedig csak hozzá hajoltam és egy csókot nyomtam az arcára.

- Tudom – mormogtam a bőrébe, miközben ajkaimmal felfelé haladtam a homlokára. Szégyellősen mosolygott még mindig, mikor elhúzódtam tőle, én pedig vigyorogva kezdtem kutakodni szintén ruha után.

- Palm, befonod a hajam? – kérdezte Holly.

- Miért, az nem volt jó, ahogy én tegnap befontam? – kérdeztem a számat biggyesztve, mire Holly csilingelően felkuncogott.

- De igen, csak Palmer szebben csinálja – mondta, én pedig szomorúan néztem rá, mire tovább kuncogott.

- Igen befonom, vidd ki a táskádat és vegyél elő kis hajgumikat. Én viszem a fésűt – mondta neki, aztán becsukta a szekrényajtót, miután magára húzott egy fekete garbót, mely nem volt elég hosszú, így még mindig láttam ingerlően barna bőrét a csípőjén. Mindketten magamra hagytak a gondolataimmal a szobában, úgy hogy miután én is felöltöztem, kimentem utánuk. Beültem Palmer mögé, aztán elkezdtem kihúzni a hajgumit a kontyából, miközben ő már Holly haját fonta.

- Héj, mit csinálsz?

- Befonom a hajadat – mormogtam és aztán fonni is kezdtem a barna tincseit, miután megfésültem őket.

Brian értünk jött, majd el is indultunk egy bútorbolt felé. Út közben csörgött a telefonom, ezért elszakadtam Palmertől és Hollytól és kihalásztam a zsebemből a készüléket. A kijelzőn Harry neve állt.

- Jó reggelt! – köszöntöttem jó kedvűen.

- ’Reggelt.

- Mi újság? Fejfájás? – érdeklődtem mosolyogva.

- Van – nyögött fel. – Mindenkinek van. Nektek?

- Csak nekem – feleltem mosolyogva. – Később átjöttök? Szeretném kifesteni Holly szobáját és kéne a segítség.

- Aha, persze.

- Most még vásárolunk, úgy hogy majd üzenek, ha gyertek.

- Oké. Én edzeni megyek Liammel.

- Rendben. Később – mondtam, aztán már ki is nyomtam és visszacsúsztattam a telefont a zsebembe. – Harry volt az – tájékoztattam Palmert, ő pedig csak bólintott válaszul.

A délelőttünk hamar eltelt a boltokban, rengeteget nevettünk Hollyn, aki vigyorogva produkálta magát és tovább szórakoztatott minket. Egy kicsit mindketten megilletődtünk, mikor rajongók állták utunkat, és Palmer volt az, aki habozás nélkül rávágta, hogy Holly a keresztlánya. Ezután én át is adtam őt Palmnak, hogy tudjak váltani pár szót a lányokkal, akik kedvesek voltak és többször is elmondták, hogy Holls mennyire édes. Mire elmentek egy fültől-fülig érő vigyor ült a fejemen és bár pontosan nem tudtam megmondani, hogy miért vigyorogtam ennyire idiótán, azért mégis volt pár sejtésem. Talán mert örültem neki, amiért kedvelik a lányomat? Mert nem kezdenek balhézni, vagy nem szidják őt és Palmert sem? Oké, mondjuk, ki tudna egy ilyen tüneményre bárki is bármilyen csúnyaságot mondani? Mondjuk véleményem szerint Palmerben sincs semmilyen belekötni való, de hát én ezt valószínűleg soha nem is fogom rendesen megérteni.

Tapéta mellett döntöttünk végül, már csak azért is, mert a piros alapon, apró fehér pöttyös nagyon tetszett mindhármunknak, és hamarabb is megleszünk vele, mint a festéssel. A bútorokat kiválasztottuk és meg is vettük, és majd kiszállítják őket, ha visszatértünk Londonból. A bútor üzlet után, természetesen utunk egy játékboltba vezetett, és miután szerencsésen kiszabadultunk onnan – néhány új játékszerrel gazdagodva –, hazaindultunk. Otthon aztán Holly az új játékaival játszott, míg én a tapétázáshoz készültem elő és vártam a fiúkat, Palmer pedig ebédet kezdett csinálni.

- Sziasztok! – hallottam Palmer hangját az előszobából, gyanítom, hogy megjöttek a fiúk, így hát én is kiindultam.

- Micsoda illatok – vigyorgott Harry Palmerre, aki éppen átölelte őt.

- Csakis nektek – válaszolt kuncogva Palm.

- Sziasztok – pacsiztam le Harryvel, aztán pedig a többiekkel.

- Szia, prücsök. Mit játszol? – telepedett le Hazz rögtön Holly mellé a földre, amint beértünk a nappaliba.

- Hát ezzel – mutatta szégyellősen Holly, aztán felnézett rám, miközben én mosolyogva letelepedtem a fotelbe. – Most kaptam.

- Játszhatok veled? – kérdezte Harry, Holly pedig bólintott és elkezdte mutogatni neki, hogy mit csináljon. Az egész tulajdonképpen egy társasjáték szerűség volt, annyi különbséggel, hogy Holly egyedül is tudott vele játszani és nem kellettek hozzá felnőttek. Sokkal, nyugodtabb szívvel vettem meg neki ezt, mint bármilyen Barbie babát, hiszen ezzel még fejleszti is magát. Persze, tudom, minden lánynak fontosak a babák, különösen ilyen időszakban, de tisztában vagyok vele, hogy van már neki egy tucat otthon, úgy hogy jobbnak láttam ezt.

- Basszus, nekem még mindig fáj a fejem, pedig edzeni is voltunk – nyögött fel Liam, míg letelepedett a kanapéra és hátra hajtotta a fejét.

- Mert rendesen az üveg aljára néztél tesó – nevettem fel.

- És elég sok mindent elcsacsogtál részegen – fűzte hozzá Palm mosolyogva, miközben leült a térdeimre, én pedig hátrébb húztam az ölemben és a dereka köré fontam a karjaimat. Homlokomat a hátának döntöttem, aztán nyomtam oda egy puszit, közben pedig vártam, hogy lentebb csússzon az ölemben, hogy a nyakához férhessek és ott is elszórhassak pár ártatlan csókot. De ez nem történt meg, így a számat biggyesztve dugtam elő a fejemet mögüle és próbáltam újra bekapcsolódni a beszélgetésbe.

- Miket? – kérdezte riadtan Liam, mire Palm felkuncogott, Louis pedig a homlokát ráncolva jártatta a tekintetét kettejük között.

- Miket csacsogott? Én nem emlékszem semmire.

- Hát persze, mert te sem voltál éppen a legjózanabb állapotodban. De az a lényeg, hogy én megjegyeztem – vigyorgott Palmer sejtelmesen Liamre, mire ő elpirult.

- Sajnos én sem emlékszem semmire, de szerintem Palmer szívesen megosztja velünk.

- Na, ne szemétkedj – kuncogott fel Palm, miközben a hasamba könyökölt finoman, én pedig feljajgattam, mintha tényleg annyira fájt volna. Mindenesetre ez Palmert még jobban kuncogásra késztette, amiért rendesen virult a fejem.

- Ne már Palmer, gyerünk, ne kéresd magad! Áruld el miket mondott Liam – könyörgött Louis is, míg Danielle erre csak a szemeit forgatta és meglökte Louis vállát.

- Nah, ti hibátok, amiért nem emlékeztek rá. Akkor nem is kell róla tudnotok. Szerintem Liamnek is éppen elég az, hogy én tudok róla.

- Ah, jesszusom – morogta Liam a tenyereibe, ahová elrejtette az arcát, mi pedig felnevettünk.

- Palmeeer – noszogatta Louis a barátnőmet. – Mondd, el kérlek.

- A-a – kuncogott, aztán a fejét Hollyék felé fordította. Harry annyira eljátszott vele, hogy fogalma sem volt, miről beszélgetünk. Kis idő után végül rávettem a srácokat – és saját magam is, de erről senkinek sem kell tudnia –, hogy feltápászkodjunk és elkezdjük a szoba tapétázását, míg Palmer és Danielle kint maradtak a nappaliban Hollyval, vagyis Palmer tovább főzött, Dani pedig átvette Harry helyét a játékban, miközben beszélgettek.

- Na, akkor le van minden beszélve Valentin napra? – kérdezte Louis, amint becsukódott mögöttem az ajtó, én pedig egy pillanatig nem tudtam, hogy miről beszél, aztán persze leesett. A meglepetésem, amit Palmernek szántam. Vagyis csak egy része.

- Aha, még tegnap elintéztem mindent – bólogattam vigyorogva. – A dal meg fog jelenni.

- Nagyot fogsz szólni tesó – mosolygott Harry. – A rajongók meg fognak őrülni.

- Hát remélem – vakartam meg a tarkóm. – Na, kezdjünk neki ennek, mert sose leszünk készen.

A tapétázás persze abba maradt, hiszen már ebédidő volt és éhesek voltunk, valamint a kaja is készen lett. Palmer kávét főzött szorgosan a konyhában, miután megebédeltünk, míg mi a kanapén ültünk és a hasunkat simogattuk, annyira tele lettünk. Mármint, nem szó szerint, de én szívesen simogattam volna a hasamat. Palmer nagyon jól tud főzni.

Holly mellettem ült a kanapén és szintén teli pocakkal az oldalamnak dőlve nézett Liamre és Harryre, akik szórakoztak vele és a talpát csiklandozták, ami miatt Holly mindig felkuncogott vagy visított. Imádtam a kuncogását. Annyira bájos hang volt, csak nem, mint Palmeré. Hihetetlen mennyire szerettem ezt a két nőszemélyt, és ha belegondolok, hogy pár hónappal ezelőtt még egyiküket sem ismertem és magányosan éltem az életem, beleborzongok. Most már el sem tudnám képzelni, milyen lenne nélkülük. Talán, ha Hollyt ismertem volna meg előbb, és nem Palmert, lehet sosem jöttünk volna össze. Vagy ha Palmer nem dönt úgy azzal az okos fejével, hogy éjszaka egyedül sétálgatni indul a tengerparton. Még mindig bosszant, ha belegondolok, hogy mi minden történhetett volna, ha nem lettem volna ott. És még mindig nem tudom elhinni, hogy Palmer hogy lehetetett ilyen felelőtlen. De végül is a felelőtlensége miatt szerettem belé. Ő pedig belém.

Észre se vettem, mikor visszaért a kávékkal, csak mikor már letelepedett mellém, szintén egy bögrével a kezében. Oldalra fordítottam a fejem, hogy ráláthassak, hatalmas kék szemeivel, amiket úgy szeretek, ő is engem vizslatott. Mosolyogva kortyolt egyet a kávéból, aztán kicsit oldalra biccentette a fejét, mintha azt kérdezné, hogy miért nézem. Én is elmosolyodtam, aztán megráztam a fejem és nyomtam egy puszit a homlokára. Hirtelen minden porcikám az érintése és csókjai után kiáltozott, és legyűrhetetlen vágyat éreztem az iránt, hogy egy kicsit kettesben legyünk és összebújjunk. Figyeltem, amint még egyet kortyolt a barna italból, aztán amint lenyelte azt, és még mielőtt a száját újra a fehér bögréhez nyomhatta volna, már előre is dőltem, hogy megcsókolhassam. Szégyellősen mosolygott rám, mikor elhúzódtam tőle, közben a kezével megcirógatta az arcomat, mire lehunytam a szemeimet és a tenyerébe döntöttem a fejemet. A világ összes pénzéért nem cseréltem volna el ezt a pillanatot senkivel.