02 - Segítség

Halihalloo,

aaaand második rész!:3 Aw, nem hittem volna, hogy három kommentet és hét pipát kapok máris az első részre, annyira jól esik a visszajelzéseitek srácok, nagyon- nagyon köszönöm!♥ Nem tudjátok mennyire feldobtok vele, mennyire motiváltok a további részek írására és hogy mennyire örülök nektek!:) Mivel az előző blogomnál úgy éreztem, hogy nem éreztetem elégszer az olvasóimmal mennyire örülök kommentjeiknek, mostantól minden megjegyzésre válaszolok, szóval ha valakit érdekel bekukkanthat és megnézheti a válaszom.(: Omg a mai részben már történnek rendesen dolgok, aaand remélem tetszeni fog nektek!;) Jó olvasást! Xx♥

PALMER TONKIN

A lemenő nap látványa a legcsodálatosabb volt. Akárhányszor részem lehetett benne, ezer fényképet lőttem a telefonommal, melyekből aztán egy biztosan felkerült instagramra és twitterre. Most sem volt ez másképp, noha a kép feltöltést eltoltam, hiszen Briannel és Lilyvel voltam, és a kockulás most nem fért bele. Rengeteget beszélgettünk, próbáltam őket az esküvő témáról faggatni, de egyelőre még nem látnak megfelelő időpontot a ceremóniának. Közben persze teleettem magamat, így mikor aztán a szünetem lejárt, kissé nehézkesen indultam vissza a stábhoz, akik már vártak rám. Elköszöntem Briantól és Liltől majd visszamentem a srácokhoz.

- Kezdhetünk? – kérdezte a sminkes, én pedig mosolyogva bólintottam és leültem a székbe.

*

Éjfél is elmúlt, mire befejeztük a fotózást. Nagyon jó képek lettek, a sötétben pedig pláne. Egy lélek sem volt már arra, amerre mi. Fáradt voltam, de jól bírtam, szerencsére a délutáni alvásnak. Nem volt kedvem hazamenni, így miután elköszöntem a stáb tagoktól, gyalog elindultam a homokban a víz mentén. Nem volt teljesen sötét, mert nem messze tőlem volt a sétány, ahol égtek az utcai lámpák. Küldtem egy smst Alexának, majd a telefonomat újra elraktam és tovább sétáltam. A hold és a csillagok ragyogóan fénylettek a sötét égbolton, a tenger hullámzásának a hangja pedig egészen hangos volt. Sosem fogom megunni ezt a hangot, egyszerűen imádom hallgatni. A homok még meleg volt a lábaim alatt, de nem tűzforró, ahogy napközben. Azt hittem, hogy egy lélek sem ólálkodik már ilyenkor a parton, úgy, mint én, viszont nem messze tőlem a sötétségben egy ember körvonalai kezdtek kirajzolódni előttem. Átfutottak az agyamon őrült gondolatok, melyek a sok krimi miatt lehetnek, amiket állandóan nézek a tévében, még, ha néha elborzadva is. Mindig azt mondom magamnak, hogy leállok, és nem nézek többet ilyen sorozatokat, viszont mikor elkezdődik, nem bírom megállni és végig nézem az adott epizódot, mint egy fanatikus.

A sötét alakot lehagytam heves lépteim miatt a homokban, végül elértem a part azon részéhez, ahol a kisebb bisztrók, boltok, szuvenír árusok foglalták helyüket. Itt már nem voltam egyedül, hiszen szinte minden bisztró asztalát fiatalok és családok népesítették be. Úgy döntöttem, hogy továbbra is lent sétálok a homokban, a sétány mellett, mely hosszú, fehérre festett fa deszkákból volt kirakva. Egy idő után persze a sornak vége lett, én pedig egyre távolodtam újra a zajtól. A távolban rengeteg fény égett, mely mind azt mutatta, hogy a város sem alszik még. Noha azt hiszem Los Angeles soha nem is alszik. Olyan nagy városok közé tartozik, ahol éjjel nappal hatalmas sürgés forgás és forgalom van.

Már egy ideje csendben meneteltem, csak a tenger hangja és a homok ropogása volt a társaságom, mikor reccsenést hallottam magam mögül, így önkénytelenül is hátrafordultam, hogy megnézzem, mi vagy ki volt az. A sötétben nem láttam semmit, így hát előre fordulva inkább a lábam elé néztem, mielőtt hanyatt estem volna.

Ugrottam egyet ijedtemben, mikor nem messze tőlem egy alak egy kőhöz vágott egy üveget, mely hangosan csattant a kövön. Újra megszaporáztam a lépteimet, és szigorúan előre figyeltem, közben pedig reméltem, hogy az az alak nem vesz észre engem. Újabb csattanás hallatszódott, ami miatt a szívem a torkomba ugrott, a hasam pedig összezsugorodott. Már szidtam magamat, amiért éjszaka neki vágtam a tengerpartnak egyedül, viszont egy részem meg csak a szemét forgatta a beszari énemen. A tag valószínűleg részeg, száz százalék, hogy észre sem vett és messze vagyok tőle. Vagy egy agresszív gyilkossal van dolgod Palmer, úgy hogy szedd össze magad, idézd fel az önvédelmi órákon tanult mozdulatokat és sprintelj vissza az emberek közé.

Lassítottam lépteimen, és próbáltam a távolba meredni az autóút felé, mely igen- igen kihalt volt. Tudtam, hogy legalább még egy kilométerre vannak újra a tengerparti árusok, és csak ott tudnék beszállni egy taxiba. A mögöttem lévő tag miatt teljesen elment a kedvem a sétálástól, csak haza akartam érni épségben, ezért megálltam és magam mögé pillantottam. A sötétben nem láttam senkit, az árusok pedig még közel voltak. Legalábbis közelebb, mint az egy kilométerre lévőek. Visszakellene mennem és hívnom egy taxit.

Végül megfordultam és visszaindultam arra, amerről jöttem. A szívdobogásomat próbáltam mély levegővételekkel kontrollálni, miközben a figyelmemet a hullámzó tengerre összpontosítottam. Gyorsan lépkedtem a homokban, miközben szigorúan az előttem játszadozó fényekre néztem, hirtelen viszont elkapta valaki a kezem, ami miatt felsikoltottam és ugrottam egyet ijedtemben. Tudtam, hogy az üvegtördelő tag áll mögöttem, éreztem az alkohol és a cigaretta keverékének erős szagát. Alsókaromat szorosan fogták össze mocskos ujjai, körmei a bőrömbe vájtak, mely még jobban megijesztett. Lassan fordultam meg, hogy szemben álljak az alakkal, akinek borostás arcán széles vigyor terült el. Ránézésre megtudtam mondani, hogy nem volt fiatal, többet viszont aligha tudtam kivenni a sötétből.

- Méterekről éreztem a csodás illatodat, szivi – hörögte mély hangon, a testemet pedig lúdbőr borította a fejem búbjától egészen a kislábujjamig. – Ha közelebb jönnél, még azt is megtudnám mondani, milyen parfümmel vagy befújva – rántott közelebb magához, én pedig minden izmomat megfeszítettem.

- Engedjen el! – szűrtem a fogaim között és készen álltam tökön rúgni, ha még közelebb kényszerít magához.

- Oh, nem, akkor elfutnál galambom – szavai szinte egybefolytak, mégis tökéletesen értettem, amit mondott. A szorítása még erősebb lett, majd újra maga felé rántott, én pedig mikor elég közel kerültem hozzá felhúztam a térdemet így a tökébe találva egyenesen az embernek. Felnyögött és kissé összegörnyedt, de még így sem engedtem el a karomat, így tiszta erőből próbáltam kirántani a mocskos mancsából. Mikor sikerült villámgyorsan megfordultam, de nyilvánvalóan nem elég gyorsan, mert az alak még sajgó középsővel is képes volt újra magához ráncolni. – Annyira édes vagy a próbálkozásoddal szivi – nevetett fel mélyen. – Komolyan, ha nem rúgtál volna tökön valószínűleg csalódtam volna benned.

- Engedjen el! – visítottam, végül nem láttam más kiutat, mint a kiabálást. – Segítség! – kiáltottam torkom szakadtából, miközben az alak magához vont és átkarolta szorosan a derekamat.

- Nocsak, milyen erőteljes hangod van galambom – hangját egészen közelről hallottam, torkomban az epe ízét éreztem, közben pedig próbáltam a könnyeimet visszanyelni, hogy a hangom ne változzon el és tudjak kiabálni. – Kár, hogy senki más nem hallja. Be kell érned velem – simította az egyik kezét az arcomra. – Csodálatosan szép vagy. Legszívesebben most azonnal térdre kényszerítenélek magam előtt. Telt ajkaid pontosan ráillenek a…

Ekkor félbe szakadt a mondatban, majd a következő pillanatban már nem éreztem magam mögött, keze nem szorította a derekamat, ahogy az arcomat sem simogatta. Mellettem landolt a homokban köhögve, én pedig a számra tapasztva a kezem néztem amint egy árnyék újra és újra behúz a részeg fickónak egyet. Teljesen kivettem a fém villanását a sötétben, így megmentőm bal karját elkapva felrángattam a homokban fetrengő alakról és amilyen gyorsan csak tudtam elhúztam a férfitól. Ezer százalékig biztos voltam benne, hogy kést láttam a támadómnál villanni, ezért még egy utolsó pillantást vetve a földön heverő férfire, megfogtam a titokzatos alak kezét és húzni kezdtem. Mikor feleszmélt megszorította a kezem majd futásnak eredtünk amilyen gyorsan csak tudtunk. Az árusokhoz közeledve lassítottunk, végül megálltunk lihegve egymás mellett.

A fény megvilágította a srác szőke tincseit én pedig csak ekkor döbbentem rá, hogy mennyire fiatal. Egy fél fejjel magasabb volt nálam, kék pulóverének a kapucnija a fejébe volt húzva, de még így is láttam az előrebukkanó szőke hajtincseit. Amikor a tekintetünk összetalálkozott megmagyarázhatatlan érzelem lett úrrá rajtam. Hálásnak és ijedtnek éreztem magam egyszerre, legszívesebben könnyek közt törtem volna ki és lekuporodtam volna a homokba. Ám a srác tekintete fogva tartott, és olyannyira megbabonáztak kék szemei, hogy levegőt is elfelejtettem venni. Tisztán kitudtam olvasni a tekintetéből, hogy legalább olyan rémült, mint én voltam. Pillantása viszont egyszerre nyugtatott meg és hozott lázba. Olyan volt, mintha tüzet gyújtottak volna a bensőmben, de biztosan az adrenalin miatt éreztem így magamat. A fiú arca ismerős volt, szája egy vékony vonalnak tűnt, szemeimmel végigkövettem álla valamint állkapcsa vonalát. Próbáltam volna valami értelmeset kinyögni, hogy köszönöm, amiért segített, de túlságosan belemerültem a tanulmányozásába, így kissé összerezzentem mikor ő szólalt meg bársonyos hangján.

- Jól vagy? Jól érzed magad? Nem fáj valahol? Bántott az a… - mondta, de én megráztam a fejem így nem fejezte be mondatát. – Nem érzed jól magad? – hajolt kicsit lentebb a fejével, így egy vonalban voltak az ajkaink, mely sokkal jobban foglalkoztatott, mint az, amit mondott. Tetszett, ahogy formálta a szavakat, hangja pedig libabőrbe bújtatta az egész testemet, viszont nem úgy, mint ahogy korábban a részeg embernél.

- De, de jól vagyok – köszörültem meg a torkom és hálát adtam újra istennek, most azért amiért megtaláltam a hangom és nem égtem be a szöszi előtt. – Nem bántott. Jól vagyok – ismételtem meg magamat, hirtelen pedig túl meztelennek éreztem magam ezért átöleltem magam a kezeimmel.

- Nem nézel ki túl jól. Fázol? – lépett felém egyet, míg én még mindig igézően szép szemeibe bámultam.

- Tényleg jól vagyok – préseltem ki magamból, és próbáltam nem lihegve venni a levegőt. Olyan volt hirtelenjében, mintha valaki rá lépett volna a mellkasomra és nem kaptam levegőt. Próbáltam magam lenyugtatni, és ez mikor félig meddig sikerült megkíséreltem egy újabb mondatot a fiú felé. – Köszönöm, hogy segítettél. Tényleg hatalmas mázlim volt, hogy ott voltál és leütötted.

- Természetesen tettem, gondolkodás nélkül. Hallottam a rémült kiáltásaidat aztán futni kezdtem a hang irányába. Annyira örülök, hogy jól vagy és időben odaértem – sóhajtott fel megkönnyebbülten én pedig megmagyarázhatatlan késztetést éreztem arra, hogy az ölébe boruljak. – Biztosan jól vagy? – lépett hozzám még közelebb, majd felemelte a kezeit, mintha csak az arcomra akarta volna őket helyezni. Ekkor láttam, amint a bütykeiből szivárog a vér, így megfogtam a kezét és a szemeim elé húztam.

- Te megsérültél. Ezt ki kell tisztítanom. Nagyon fáj? – kérdeztem, miközben remegő kezekkel tartottam az öklét. Érintése meleg volt, és remegés küldött végig a testemen, mint valami elektromos áram.

- Ez semmiség – csóválta meg a fejét. – Tényleg, nem baj.

- Nem úgy néz ki, mintha semmiség lenne. Szeretném jóvátenni, amiért segítettél. És biztosan jól esne egy kis jég is rá – mondtam, miközben még mindig a kezét tanulmányoztam.

- Oké, tényleg lüktet. Nem is éreztem, hogy ekkorát behúztam annak az idiótának – mondta, én pedig felpillantottam rá. Esküszöm, hogy csak egy pillantást akartam vetni az arcára, viszont mikor megláttam a fél oldalas mosolyt melyre az ajkait húzta, egyszerűen nem tudtam elszakítani a tekintetem az arcától. A szívem talán az eddiginél hevesebben dobogott, még mindig éreztem a tüzet a bensőmben, de kellemes volt, mint égető. Tetszett az a melegség mely átjárt, mikor megpillantottam szívdöglesztő mosolyát. – A jég tényleg jól jönne – tette hozzá, én pedig hirtelen lesütöttem a szemeimet és próbáltam észrevétlenül lehajtani a fejemet, mintha csak a kezét nézném, hogy ne lássa, amint az arcom pírba borult. Biztos voltam benne, hogy kiszúrta hogyan bámulom, az pedig egyenesen az alattam megnyíló földbe lett volna a meghívó, még ha azt is látja, ahogy elpirulok.

- Nem messze lakom, fogjunk egy taxit és otthon lekezelem – suttogtam. – Kapsz jeget is – kúszott apró mosoly a számra, mire az ő mosolya még szélesebb lett.

- Rendben, köszönöm – válaszolta fülbemászó akcentusával, én pedig elhúztam a kezemet az övétől, és a hajamat a fülem mögé tűrve elindultam a strandon táborozó árusok felé. Próbáltam leplezni, hogy mennyire zavarban vagyok, de kétlem, hogy sikerült. Amint egy taxiban ültünk és elindult velünk az autó, megfogta a kezemet felfelé fordította, majd újra a tenyeremre helyezte az öklét. Még mindig egy apró mosollyal az arcomon pillantottam rá kérdőn, mire ő csak közelebb hajolt, majd azt mondta:

- Akkor elviselhetőbb, ha te fogod a kezem.

A fejemet előre fordítottam és nem tudtam megállni, hogy ne vigyorodjak el. Az elmúlt fél óra eseményeire már csak haloványan emlékeztem, minden, ami a fejemben lejátszódott az a srác volt, a mosolya, igéző tekintete, vékony ajkai, vérző bütykei és az érintése a bőrömön. A felismerés úgy csapott belém akár a villámcsapás, és pillanatokon belül tudtam, hogy ki a megmentőm. Hát persze, ezért volt ennyire ismerős.

Az út alatt Niall Horan még vagy háromszor rákérdezett, hogy biztos jól vagyok –e, valamint elmondta, hogy mondjam el neki, ha bántott az az ember, mert akkor elvisz a kórházba. A végére már annyira belelovallta magát, hogy majdnem tényleg szólt a taxisnak, hogy vigyen egy közeli kórházhoz, csak hogy csináljanak egy nagy vizsgálatot és biztosra menjünk, hogy semmi bajom. De leállítottam, és végül azt mondtam neki, hogy ha megérkeztünk hozzám elmondom majd neki részletesen, hogy mi történt. Roppant aranyos volt, ahogyan aggódott értem, megmelengettem a szívemet, ugyanakkor nem akartam, hogy emiatt rágódjon. Keze végig az enyémen pihent kettőnk között az ülésen, mely talán sokkal jobban foglalkoztatott, mint kellett volna. Folyamatos érintése miatt újabb és újabb remegések futottak rajtam végig melyeket lúdbőr kísért. A keze kellemesen meleg volt, a légkondicionáló végig ment az autóban, de erre csak akkor jöttem rá, mikor kiszálltam a meleg levegőre. Nem éreztem a hideget, csakis Niall érintésére koncentráltam és ezért szinte minden mást kizártam. Niall kifizette a taxit, amit megköszöntem neki, majd miután beütöttem a négy jegyű számkódot az érintőképernyős négyzetbe, a kapu kattanással jelezte, hogy nyitva van. Belöktem a kezemmel, majd már láttam is amint balról Lady fut felénk. Amint hozzám ért a lábamhoz dörgölőzött, megszaglászott miközben én a fejét vakargattam, majd hirtelenjében morogni kezdett, végül pedig ugatni. Hátra néztem Niallre, majd rámosolyogtam és leguggoltam Lady mellé.

- Semmi baj kiskutyám. Nyugi – simogattam majd átöleltem a nyakát és puszit nyomtam a fejére. – Gyere ide, nem bánt, csak idegen vagy neki. De hamar megbarátkozik – mondtam Niallnek, miközben Lady hátát simogattam. Másodpercek múlva érzékeltem amint megállt mellettem, így én felálltam majd újra rászóltam Ladyre, hogy hagyja abba a morgást. Egyszeriben befejezte, Niall pedig lehajolt hozzá és megsimogatta valamint vakargatta a fülét. – Jó kislány – mondtam Ladynek, majd még egyszer végig simítottam a hátán és elindultam a pázsiton a bejárati ajtó felé. Nem sokkal később követett Niall és Lady is, így szemtanúja lehettek, hogy bénáskodok a kulcsokkal. A kezeim még mindig finoman remegtek ezért nehéz volt megtalálni a kulcsot majd a zárba is dugni azt.

- Hé, semmi baj, add ide – nyúlt utána Niall, majd a kezébe vette a kulcscsomómat melyen egy plüss zsiráf lógott. Ez ciki. Viszont Niall sem jutott sokra az ajtóval, a jobb kezével, mivel ugye a bal fájt neki. Elnevette magát, mire én is, közben pedig próbáltam Ladyt finoman a lábammal arrébb tolni, mert minduntalan beakart furakodni kettőnk közé, hogy aztán elsőnek mehessen be az ajtón.

- Mindegy, menni fog – nyújtottam újra a kulcscsomóm felé a kezemet, mire ő egy szégyellős mosollyal helyezte a tenyerembe. Orcái egészen kipirosodtak én pedig elképesztően édesnek találtam amint elpirult. A kulcsot bedugtam a zárba, majd előre engedtem Ladyt, aki ráérősen sétált be, mint a ház úrnője. Jobbra nyúltam majd felkapcsoltam az előszobában és a folyosón a villanyt, miközben felakasztottam a táskámat a fogasra és levettem a szandálomat. Niall követte a példámat, lerúgta magáról a Nike cipőjét, majd fogta és lehúzta kapucnis pulcsijának a cipzárját. Mivel hideg volt a lakásban rögtön az emeletre indultam, hogy kikapcsoljam a légkondicionálót, majd gyorsan visszamentem az előszobába, ahol Niall még mindig állt.

- Bocsi, csak kikapcsoltam a légkondit. Gyere a fürdőbe, előszedem a kötszert – mondtam majd elindultam a lenti fürdőszoba felé, közben pedig végig éreztem a tekintetét magamon, mely egyszerre hozott zavarba és izgatottá. Felkapcsoltam a nappaliban a lámpát a folyosón és az előszobában pedig le, majd újra fel a fürdőben. A fürdőszobai szekrényhez masíroztam, majd feltéptem ekkor viszont vagy öt dolog hullott elém a padlóra, mely miatt egy halk szitkozódás hagyta el a számat. Hallottam mögülem amint Niall halkan felnevet, majd lehajolt és felvette az egyik doboz tisztasági betétet valamint vattapamacsos zacskót. Kissé elkerekedett szemekkel kaptam ki a kezéből a dolgokat, majd fordultam el, és éreztem amint ég az arcom. Ha azt hittem, hogy a zsiráf cikis, akkor elég nagyot tévedtem. Visszanyomtam gyorsan mindent a legalsó polcra, majd lábujjhegyre álltam, hogy elérjem a kötszeres táskát a legfelső polcról. Miután megkaparintottam bezártam a tükrös szekrény ajtaját, majd megfordultam és neki dőltem. Nagyon zavarban éreztem magam és erre rátett Niall is azzal az édes vigyorával az arcán. Komolyan, miért pont a betét? – Umm, ülj le oda – mutattam a fehér bőr fotelra, majd előhúztam egy kis széket melyet akkor szoktam kirakni, ha Alexa és Holly nálam vannak. Holly ugyanis előszeretettel szereti a kezét egy nap vagy ötvenszer megmosni. Aw, mennyire hiányzik az én kicsikém.

Niall elé húztam a széket, majd leültem rá, ölembe tettem a táskát és kicipzáraztam. Kivettem belőle a Betadine dobozát, majd felálltam egy kis törülközőért, amit bevizeztem. Újra visszaültem Niall elé, majd a kezembe vettem az öklét és nyomtam egy kicsit a vizes törülközőre a szerről, mely valószínűleg csípni fogja Niall kezét. Mikor odanyomtam összeszorította a száját, pedig próbáltam a lehető leggyengébben csinálni. Újra megijedtem mikor meghallottam a hangját a csendben, mely ránk telepedett.

- Most jöttem rá, hogy még csak a nevedet sem tudom – mondta mosolyogva, mire felpillantottam rá. – Igazából tök ismerős vagy nekem valahonnan, de nem tudom megmondani, hogy honnan.

- Palmernek hívnak – mondtam mosolyogva. – És modell vagyok, valószínűleg ezért vagyok ismerős számodra.

- Oh, hát persze, így már érthető – kuncogta el magát. – Szóval csak nem egy hírességgel van dolgom? – viccelődött, mire elnevettem magam.

- Nem szeretem, ha hírességnek neveznek, de persze ezt te nem tudhattad, még mielőtt bocsánatot kérnél – mondtam gyorsan és felpillantottam rá mosolyogva. Az ő arcán is elterült az a fél oldalas mosoly, melyet már annyiszor megmutatott nekem ebben az egy órában, mióta ismerjük egymást. – Ugyanolyan ember vagyok, mint bárki más és szerintem ennek a melléknévnek még csak léteznie sem kéne. De gondolom, nem a falnak beszélek, hiszen, ha valaki, akkor te ezt biztosan megérted – mosolyogtam fel rá ezzel arra célozva, hogy pontosan tudom ki ő.

- Niall Horan – bökte ki. – De, csak mert jófiúnak neveltek – mosolygott szélesen, én pedig elkuncogtam magam.

Megtöröltem a kezét még egyszer a vizes törülközővel, majd felálltam és a kötszeres táskát gyorsan visszaraktam a szekrénybe, ahol hatalmas káosz uralkodott. Rendet kell majd tennem ott, mert az már nem állapot.

- Köszi, hogy lekezelted a kezemet. Én valószínűleg lusta lettem volna hozzá, és csak bekötöttem volna, aztán vártam volna a csodát, hogy elmúljon – nevette el magát, mire én is elmosolyodtam és az járt az eszemben, hogy ennek a srácnak elképesztően ragadó nevetés, valamint vigyora van.

- Ugyan, ez a legkevesebb azok után, hogy segítettél azzal az emberrel. Kérsz rá esetleg jeget? – pillantottam az öklére, mely kezdett egy picit belilulni.

- Igen, az jól esne – bólintott, én pedig kiindultam a fürdőszobából. A konyha felé vettem az irányt, majd a sötétben Lady teste ütődött a lábamnak, így megálltam és megsimogattam a fejét. Kapcsoltam fel villanyt a pultnál, majd vettem elő jeget Niallnek.

- Tessék. Megkínálhatlak valamivel?

- Dehogy, mindez épp elég – kezdett tiltakozni, de én félbe szakítottam.

- Niall, ugyan. Inni, vagy enni?

- Inni – válaszolta szerény mosollyal, mire kinyitottam a hűtőt és bekukkantottam, hogy mi minden van.

- Erm, csak gyümölcslékkel, vagy ice teával tudok szolgálni. Kétlem, hogy szeszes italom lenne, de megnézem – csuktam vissza a hűtőt.

- Nem kell, ne fáradj. Jó lesz az ice tea – mosolygott.

- Csinálhatok limonádét is, ha gondolod – néztem rá, mire megrázta a fejét.

- Mondom, az ice tea jó lesz – erősködött, én pedig kivettem a hűtőből, aztán vettem le a szekrényből két nagy üvegpoharat és megtöltöttem őket innivalóval. Niall elé helyeztem, majd felültem vele szemben a bár székre. – Hány éves Lady? – kérdezte mosolyogva, miközben lepillantott a kutyára, aki mellém ült le a földre és onnan bámulta Niallt.

- Még csak egy – simogattam meg a fejét. – Egy éve született és utána hoztam el az anyjától. Annyira szeretem. Teljesen feldob, és egyáltalán nem érzem magam egyedül, mert ő itt van – néztem le én is Ladyre.

- Nagyon szép kutya és borzasztóan aranyos. Mondjuk, még haverkodnunk kell, de szerintem már nem vagyok olyan ellenszenves neki – mondta, én pedig felkuncogtam és beleittam a poharamba.

- Neked van háziállatod? – kérdeztem, mire rám kapta gyönyörű kék szemeit, melyek teljesen levettek a lábamról.

- Nem, nincsen, mert nincs, ki vigyázna rá, amíg utazok. Tényleg, Ladyre ki vigyáz, mikor te nem vagy itthon?

- Hát, ha elutazok az első, akit mindig megkérdezek a barátnőm, Sara, ha pedig ő sem ér rá, akkor a menedzseremnél szokott lenni.

- Oh, akkor mázlista vagy. Nem hiszem, hogy én betudnám vinni a menedzseremhez a kisállatom, akárhányszor elutazok – nevetett fel.

Mosolyogva figyeltem amint nevetett, szeme olyankor megcsillant, arcán elmélyült két gödröcske, és borzasztóan helyes volt. Magához hívta Ladyt, mire a kiskutyám rögtön ugrott és máris Niall előtt pitizett, közben a szőke hajú srác újabb kérdéseket tett fel, amikre nagyon szívesen válaszoltam neki.