03 - Telefonszám

Halihalloo,

fogalmam sincs mit írjak, egyszerűen még mindig le vagyok sokkolódva és nem igazán akarom felfogni a történteket. Elképzelni sem tudom, milyen lehet egy édesanyát ilyen fiatalon elveszteni. Őszintén bízom benne, hogy Louis és a családja átvészelik ezt a nehéz korszakot és egy nap majd mosolyogva gondolnak vissza szeretett édesanyjukra, feleségre, családtagra. Nyugodj békében Jay!♥

Köszönöm szépen az előző rész alá érkezett pipákat és kommenteket, valamint a tizenegy olvasót, ti vagytok a legjobbak!♥ Jó olvasást! Xx

PALMER TONKIN

Elgémberedett nyakkal ébredtem fel reggel és hunyorogva pillantottam körbe a világos nappaliban. Nem értettem, miért fekszek a kanapén egy pokróccal betakarva és Ladyvel a lábaimnál, aztán megpillantottam Niallt, aki szintén akkor ébredhetett meg, mint én ugyanis mozgolódott, majd az oldalára fordult, így velem szemben feküdt. Felültem, óvatosan kihúztam a lábamat Lady alól, aki rögtön felemelte a fejét, majd megállt és leugrott a kanapéról. Mire újra Niallre néztem, már fent volt, és ő is engem nézett. Elmosolyodott, mire én is, utána pedig a szám elé raktam a kezemet, mert egy óriási ásítás kívánkozott ki belőlem. Fogalmam sincs meddig, de nagyon sokáig beszélgettünk Niallel, egy óra után már úgy éreztem, mintha ezer éve ismerném őt.

- Jó reggelt – szólalt meg kellemes hangján, akcentusa teljesen belemászott a fülembe, én pedig úgy éreztem, hogy kezdek becsavarodni.

- Szia – válaszoltam mosolyogva, majd felálltam és összehajtottam a pokrócot, mellyel takaróztam. Ő is felült, majd követte a példámat és elkezdte összehajtani a takaróját. – Hagyd csak, majd én megcsinálom.

- Dehogyis – mondta, közben pedig már össze is hajtotta. – Sajnálom, amiért elaludtam.

- Semmi baj – nevettem fel. – Én marasztaltalak és elég jól elbeszélgettünk, szóval…

- Akkor nem csak nekem volt olyan érzésem egy óra után, mintha már ezer éve barátok lennénk? – kérdezte mosolyogva, mire megcsóváltam a fejem.

- Nem, én is így éreztem – kuncogtam fel.

- Um, kimehetnék a mosdóba?

- Persze, már tudod hol van – bólintottam, ő pedig fel is állt és elindult a fürdő felé. Leraktam a pokrócot az ölemből, majd felszaladtam az emeletre én is pisilni, gyorsan fogat és arcot mosni, majd megtöltöttem Lady vizes tálját friss vízzel, és a konyhába mentem kávét főzni. Lefőztem egyet Niallnek is, és mivel nem tudtam, hogy hogyan szereti üresen hagytam és vártam, hogy visszaérjen. Mikor ez megtörtént mosolyogva fordultam felé a két bögrével.

- Kérsz kávét? – kérdeztem, mire bólintott. – Hogyan szereted?

- Kevés tejjel és sok cukorral.

Elfogyasztottuk a kávéjainkat, közben tovább beszélgettünk Niallel, onnan folytattuk ahol tegnap abba hagytuk. Közben Lady megfordult körülöttünk párszor a konyhában, és a telefonom is rezegni kezdett és emlékeztetett rá, hogy ma megbeszélésem van Kimberlyvel a menedzseremmel.

- Köszönöm a kávét Palmer. Meg a jeget és hogy lekezelted az öklömet – nevetett fel.

- Tényleg, fáj még?

- Egy kicsikét, de már sokkal jobb, mint tegnap volt.

- Sajnálom, hogy megsérültél miattam – mondtam és tényleg így éreztem.

- Ugyan Palmer! Ne sajnáld – csóválta a fejét. – Az a szemét többet is megérdemelt volna a képébe.

- Kösz, hogy segítettél – mosolyodtam el halványan.

- Segítek máskor is, ha kell, bár örülnék, ha többé nem kéne semmilyen részeg idiótát leütnöm rólad. Ne kószálj többé egyedül a sötétben – mondta, miközben megkerülte a pultot majd elém állt.

- Rendben – bólintottam. – Nem fogok – mosolyodtam el. – Viszont, ha máskor is segíteni szeretnél, ahhoz kéne a telefonszámod – mondtam lassan, mire az ő arcán is elterült egy széles mosoly. A kezébe adtam a telefonom ő pedig el is mentette a számát. Ezután szó nélkül a kezembe adta az ő telefonját, mely ugyanolyan volt, mint az enyém, csak éppen ezüst és nem arany. Az ajkamba haraptam, majd lepillantottam a képernyőre, aztán elnevettem magam és újra felnéztem rá. – Nem tudom fejből a számom – vettem ki a kezéből a telefonomat, mire ő is felnevetett, én pedig kissé égő fejjel kikerestem a számomat és átmásoltam a telefonjába. Elmentettem Palmer alatt, majd mielőtt kijavíthattam volna az egész nevemre már át is nyújtottam neki a telefont, ő pedig elvette. Miért nem a teljes nevemet írtam be? Mi van, ha több Palmer is van elmentve a telefonjában?

Elindultunk a bejárati ajtó felé, miközben egy kínos csend nyúlt kettőnk között. Én igazából még mindig azzal voltam elfoglalva, hogy nem a teljes nevem alatt mentettem el a számomat a telefonjában, bár így is éreztem azt a kínos csendet.

- Hát akkor kösz még egyszer mindent – fordult felém a bejárati ajtóban. – Vigyázz magadra – ölelt át hirtelen, mire az arcomra mosoly kúszott és bár félénken, de visszaöleltem.

- Én köszönöm, és úgy lesz! – válaszoltam, majd elengedett és megajándékozott még egyszer ragyogó mosolyával.

- Szia – fordult meg, majd lement a lépcsőn és elindult a kövezett úton kifelé. Az ajtóból néztem amint kimegy a kapun, majd lassan visszacsuktam, mikor meghallottam amint a nevemet kiáltja. Gyorsan kinyitottam az ajtót és érdeklődve néztem rá. – Rég aludtam ilyen jól – mondta mosolyogva, majd intett egyet megfordult és elindult, én pedig széles vigyorral csuktam be az ajtót és dőltem neki. Időm sem volt visszagondolni a történtekre, mert ekkor Lady nagy erővel csapódott belém, pontosabban a lábaimnak. Felugrott rám, én pedig megfogtam a mancsait, végül leengedtem és nevetve vakargattam meg a fejét, végül nyomtam rá egy puszit. Szélesen vigyorogva mentem vissza a konyhába, majd néztem a két bögrére mely a pulton pihent. Elnevettem magam és megcsóváltam a fejem az idióta viselkedésemen, felkaptam a két bögrét és a mosogatóba helyeztem őket.

Miután megreggeliztem felmentem az emeletre és miközben benyomtam a beats hangszórókon találomra valami zenét, kinyitottam az ablakokat és az erkély ajtót a szobában, majd a gardróbomba mentem. Kivettem egy fekete, a lábai felé fehéredő Nike futó nadrágot, hozzá pedig egy szintén Nike fehér trikót. Sportmelltartót vettem még magamhoz, majd a fürdőbe mentem és felöltöztem. A hajamat felkontyoltam erősen a fejem tetejére, majd meghúzgáltam pár tincset, hogy még se legyen annyira szoros. Felvettem még egy bokazoknit, majd magamhoz vettem a futócipőmet, a telefonomat, a fülhallgatómat és egy telefontartót, melyet majd a kezemre rögzítek és belerakom az iPhoneom, hogy nyugodtan tudjak futni. Bezártam az ablakokat, majd elindítottam a légkondicionálót és levágtattam a lépcsőn. Felvettem a cipőmet, lekaptam Lady pórázát a fogasról, majd a bezártam a bejárati ajtót és a kulcsaimat a telefonom mellé rejtettem a telefon tartóba. Fütyülve indultam meg a kapu felé, mire Lady már futott is felém. Megsimogattam, közben pedig rácsatoltam a pórázt, és kimentünk a kapun. Arra néztem amerre Niallt láttam eltűnni, de persze ő már nem volt sehol. Bedugtam a fülembe a fülhallgatót, elindítottam a zenét, majd Ladyvel Sara felé kezdtünk el kocogni.

Mehettünk volna a tengerpartnál is, ám amint ez eszembe jutott, el is vetettem az ötletet, hiszen nem sok kedvem volt most arra menni. Isteni nagy mázlim volt, amiért Niall meghallotta a kiáltásom és a segítségemre sietett, különben bele gondolni sem merek mi történhetett volna. Nem is tudom mit gondoltam, mikor egymagam neki vágtam az éjszakának a kihalt tengerparton. Nem a legokosabb döntéseim közé sorolhatom a tegnapit az biztos. Talán Alexának és anyáéknak el sem mesélem, hogy mi történt, csak feleslegesen ijednének meg. Arról nem beszélve, mennyire letolnának aztán, miután elmúlt az ijedtség.

Próbáltam kilökni az elmémből a kellemetlen eseményeket tegnapról, majd a szemeim elé rögtön egy szőkeség ugrott ragyogó kék szemeivel és imádni való mosolyával. Kénytelen voltam elnyomni egy feltörekvő mosolyt, amint visszagondoltam a tegnap éjszakára és a ma reggelre. Nem titok, hogy jól éreztem magam Niallel, mi több, nagyon jól. Régen nevetetett már meg ennyire valaki, ő viszont árasztotta magából a poénokat, arról nem beszélve, hogy ha ő nevet, akkor mindenki másnak is kell, aki egy légtérben tartózkodik vele. Jól esett vele nevetni, ahogy beszélgetni is és komolyan úgy éreztem, mintha már ezer éve barátok lennénk. Örülök neki, hogy egymásba botlottunk, mert akár jó barátok is lehetünk. Egy éjszaka alatt teljesen megismertem, szinte mindent megtudtam róla. Örülnék, ha a barátaim között tudhatnám. Remélem, mindkettőnknek akad ideje, és majd lesz alkalmunk egymással beszélni.

Amint megérkeztem Sarahoz, beütöttem a kódot a kapu előtt, majd amint beértünk a kertbe levettem Ladyről a pórázt, és hagytam, hogy hagy derítse fel a kertet. Egyáltalán nem volt neki ismeretlen a hely, hiszen Saranál van a második otthona. A bejárati ajtó zárva volt, így hát a terasz felé indultam meg, majd elhúztam a teraszajtót, mely tudtam, hogy nyitva volt. Levettem a cipőmet amint bent voltam a házban, majd az előszobában leraktam és a konyhába indultam. Teljes csend honolt az alsó szinten, így miután kivettem egy üveg vizet a hűtőből és ittam belőle halkan az emelet felé indultam. A hálóban aztán szemem elé tárult alvó barátnőm, aki egy párnát szorongatott magához. Elnevettem magam, majd a lábára ültem és vártam, hogy felébredjen. Szívesen mellé feküdtem volna, azonban izzadt voltam a futás és a hőség miatt, ami odakint van.

Hamar megmozdult, és a hátára fordult volna, ha ugye nem ültem volna teljes súlyommal a lábaira. Így csak a felső teste csavarodott ki. Hunyorogva kinyitotta a szemeit, mire elnevettem magam, aztán lehajoltam hozzá és puszit nyomtam az arcára.

- Szép jó reggelt Sara! – mondtam, majd lecsúsztam a lábairól és mellé ültem az ágyon.

- Szia – morogta vissza, majd hátat fordított nekem és a fejét egy párnába fúrta.

- Ideje felkelni – kuncogtam fel. – Már tíz óra van. Csinálok neked reggelit. Mit szeretnél enni?

- Úristen Palm, lődd le magad. Miért vagy egy Duracell nyuszi?

- Nem vagyok! Csak már javában délelőtt van, kelj fel!

- Te miért vagy máris fent? Nem fotóztatok éjszakáig? – fordult felém és rám nézett álmos arcával.

- De igen, de felébredtem, most miért faggatsz? – csúsztam az ágya végébe, majd leszálltam. Az ablakokhoz indultam, majd elhúztam a függönyt, mire Sara felnyögött és hátulról nekem vágott egy párnát. Felnevettem, majd kinyitottam az ablakokat aztán felvettem a párnát, amit hozzám vágott és visszadobtam neki.

- Hát jó, ha már felajánlottad, akkor rántottát kérnék meg pirítóst és sok zöldséget mellé. És valami gyümölcsös smoothiet is csinálhatsz – sóhajtott fel.

- Pft, jól van – nevettem fel, majd le is indultam.

Miközben megcsináltam Saranak a reggelit, zenét hallgattam és dúdolgattam. Egész idő alatt persze Niallen gondolkoztam és néha el is nevettem magamat, amint eszembe jutottak a vicces történetei vagy poénjai a tegnap estéről.

- Te mit nevetsz? – ijesztett meg Sara amint a konyhába lépett és megszólalt.

- Semmit – válaszoltam, miközben próbáltam elrejteni a vigyoromat. Megfordultam a tányérral a kezemben, majd lehelyeztem Sara elé a pultra evőeszközökkel és a smoothieval. Utána én is megfogtam a poharam és leültem vele szemben a gyümölcsturmixommal. – Jó étvágyat!

- Mhm, kösz baby – mondta teli szájjal, én pedig megforgattam a szemeimet és beleszívtam a turmixba egy szívószál segítségével. – Mi a mai program? – kérdezte, én pedig elhúztam a számat, hiszen tökéletesen láttam közben a megrágott kaját a szájában. Általában ha ketten vagyunk, Sara kifordul önmagából és úgy viselkedik, mint amit egy pasi is megirigyelne.

- Kimberlyvel lesz egy megbeszélésem és ennyi. Miután megetted elmehetnénk futni.

- Oké.

- Neked terveid mára?

- Délután van egy fotózásom, este pedig szerintem megyek hozzád és viszek vacsorát.

- Rendben – bólintottam. – Úgy sincsenek nagyon terveim.

- Milyen volt tegnap a fotózás?

- Mhm, jó. Sokáig elhúzódott.

- Hát gondoltam, mivel ugye eleve sötétben akartak fotózni… - mondta, én pedig megforgattam a szemeim, de közben egy vigyor kúszott az ajkaimra. Kezembe vettem a telefonomat, majd feloldottam és találomra instagramra mentem a hüvelykujjammal. Miután egy ideig szörföltem a kezdőlapon, az értesítésekbe léptem ahol az első dolog volt amit kiszúrtam, hogy Niall bekövetett. Észre sem vettem, hogy elmosolyodtam, ujjammal pedig automatikusan a nevére mentem, hogy bejöjjön a profilja. Meglepődve vettem észre, hogy én

már követem őt, közben pedig próbáltam visszagondolni, hogy mikor követhettem be. De fogalmam sem volt róla, ezért inkább a profilját kezdtem nézegetni. Mielőtt még visszafoghattam volna magam, már be is lájkoltam az egyik képét melyen, egy hídon ül, körülötte zöld pázsit, mögötte pedig épületek rajzolódnak ki. A kamerába vigyorgott, melyen nekem is vigyorognom kellett, hiszen annyira ragályos mosolya van, hogy az már hihetetlen. Felsőtestén egy fehér felső feszült, lábait farmer és sportcipő védte. Szőke haját egy baseball sapka alá rejtette el. Tovább görgettem lefelé, majd újra beszíveltem egy képét mielőtt még megtudtam volna magamat állítani. Arca a képen komor volt, magát fotózta a tükörben, és annak ellenére, hogy nem mosolygott, elképesztő helyes volt. Már készültem beszívelni a következő képét is, melyen a barátaival van, ekkor jött egy értesítés, hogy Niall is beszívelte egy képem. Elkuncogtam magam, aztán rámentem a képre, melyet belájkolt, hogy megnézzem kicsit közelebbről is. Ekkor újra felvillant a piros kis jelzés alul, mely azt jelentette, hogy Niall tovább szívelt. Vigyorogva figyeltem a kijelzőt, míg nem Sara rám nem kiáltott, ami miatt halálra rémültem és a telefon is a márványon landolt a kezemből.

- Mi az? – kiáltottam vissza rá értetlenül, ő pedig visszaült a helyére és felvont szemöldökkel méregetett. – A frászt hoztad rám!

- Én itt jártatom a számat, de te rám se bagózol. Vigyorogsz itt idétlenül meg nevetgélsz a telefonodon, ch – cüccögött, én pedig lezártam a képernyőt.

- Bocsi, mit mondtál?

- Az nem érdekes. Mit néztél? És miért vigyorogsz így?

- Csak az instát – vontam vállat.

- Ja, és azon vigyorogtál meg nevettél így. Nagyon szarul hazudsz. Arról nem beszélve, hogy úgy ismerlek, mint a tenyeremet – vigyorodott el. – Szóval? Mit sumákolsz?

- Én nem sumákolok semmit! – nevettem el magam. - Tényleg az instát néztem.

- Oké, akkor most még ezerszer letagadod, én pedig ezerszer elmondom, hogy hazudsz. Átugrottuk, most jön az a rész, hogy elmondod, mitől csillognak ennyire a szemeid. Azt hiszed, vaksi vagyok? – fonta össze a karjait a mellei alatt, én pedig megforgattam a szemeim és direkt elkaptam a tekintetem. Sara hajlamos néhány dologba többet képzelni, mint kellene, szóval már meg sem lepődöm a kirohanásán.

- Nem tudom, mit kellene elmondanom – tettem tovább a hülyét, ő pedig felmorgott és bekapott egy nagy adag tojást.

- Mondjuk, elmesélhetnéd mi történt – ezt úgy mondta, mint aki ezer százalékig biztos benne, hogy történt valami. Néha megijedek tőle, hiszen olyan dolgokra jön rá, amikre nem szabadna. Ilyenkor mindig felteszem magamnak a kérdést, hogy vajon bekamerázott?

- Argh, de egy kíváncsi nőszemély vagy – ingattam meg a fejem, mire az ő arcán egy vigyor terült el, hiszen tudta, hogy győzött. – Nem történt igazából nagydolog. Vagyis… így visszagondolva már nem az.

- De mondd már! – sürgetett.

- Szóval tegnap a fotózás után nem voltam még álmos, meg fáradt sem és gondoltam, hazasétálok. Elindultam a tengerparton, aztán pont egy ilyen elhagyatottabb helynél egy részeg férfi nekem támadott, és megfogdosott. De aztán jött egy srác, és leütötte, szóval nem történt semmi azon kívül, hogy megijedtem. De reggelre el is felejtettem – legyintettem.

- Jesszusom, te nem vagy normális! Egyedül neki indulsz az éjszakának a sötétben és csodálkozol, hogy rád támadnak?

- Én nem csodálkoztam!

- Palmer, neked elmentek otthonról? Az a tag meg is erőszakolhatott volna!

- Jó, tudom. De nem történt semmi!

- Mert valami másik sötét alak megmentettet! Komolyan mondom, nem vagy normális!

- Sara, nyugi – mosolyodtam el. – Minden rendben van. Aztán hazamentem és ennyi.

- Komolyan haragszom rád! Egy hülye vagy!

- Na – biggyesztettem le a számat. – Ne haragudj!

- És be sem akartál nekem erről számolni?

- Hát nem igazán volt tervben, mert tudtam, hogy így reagálnál. Pedig nem történt nagydolog, csak valami ittas…

- Valami ittas ember megakart erőszakolni, te pedig nem tudtad megvédeni magad, és rohadt nagy mázlid van, hogy jött valaki, aki leütötte rólad!

- Igen – motyogtam, és magamban újra hálát adtam Niallnek, hiszen tényleg a megmentőm volt. Ráadásul a pasinál még kés is volt.

Sara egy ideig magában fortyogott meg motyogott, és tudtam, hogy rendesen felhúztam őt ezzel az egésszel, de csak azért, mert meggondolatlan voltam és aggódott értem. Miután megittam a smoothiet neki láttam elpakolni a konyhában, közben Sara felment az emeletre átöltözni. A körmeimet melyek sima fehér gél lakkal voltak kifestve, bámultam, míg Sara el nem készült. Mikor aztán újra csatlakozott hozzám, elé álltam és átöleltem, mert tudtam, hogy így sikerül valamelyest megenyhítenem. Persze rögtön magához szorított, aztán leszidott még egyszer, végül jajgatott egy sort, hogy mennyire buta vagyok. Utána pedig végre elindulhattunk.