05 - Fashion show

Halihalloo,

ugh szünet ezaz!!! És karácsony, omfg.:3 Boldog karácsonyt mindenkinek!:3♥ Soso, it's Nalmer chapter!! Also felbukkannak új szereplők is, még ha csak egy kis rövid időre is. But biztos vagyok benne, hogy még lesz szerepük későbbi fejezetekben.:) A képen Palmert láthatjátok, milyen outfitben vonult fel, gondoltam megemlítem, hogy minden tiszta legyen nektek lolz. A cím már úgyis elárult mindent, szall.:3 Umum, nézzetek be a másik blogomba, ha még nem tettétek meg. Aaand, ne felejtsetek visszajelezni a rész végén!:3 AND OMFG!!! HAPPY BIRTHDAY TOMMO!!! I LOVE U♥ Okay, ennyit belőlem.:3 Jó olvasást babies! Xx♥

PALMER TONKIN

Mosolyogva ébredtem fel, majd lustálkodás helyett rögtön kiugrottam az ágyból. A nap sütött, mely újabb lapátot tett a jókedvemre. Miután elvégeztem a reggeli teendőimet, mamuszba dugtam a lábamat – mert bár a nap süt, az idő lehűlt, és a kő iszonyat hideg – majd leindultam az alsó szintre. A nappaliban a gyerek csatorna ment, előtte a szőnyegen ült Holly és egy babájával játszott. Amint felé közeledtem, észrevett, felemelte a fejét és szélesen vigyorogva felállt.

- Jó reggelt prücsök – guggoltam le elé, majd hagytam, hogy egy nyálas puszit nyomjon az arcomra. Utána én is összepuszilgattam, miközben a kezemmel próbáltam a helyére igazítani az elaludt haját, több kevesebb sikerrel. – Jól aludtál?

- Nem fájt a szám – mondta aranyosan, én pedig elnevettem magam és még egy puszit nyomtam az arcára.

- A fogad nem fájt kicsim. Örülök neki. Anya a konyhában van?

- Ebédet… főz – gondolkozott el a mondat közben, engem pedig újra kuncogásra késztetett aranyosságba.

- Most reggel van, és mikor reggel eszünk, azt úgy hívják reggeli. Anya reggelit csinál.

- Reggeli – ismételte el, de közben már újra lekötötte a figyelmét a baba a földön. Ügyesen lehajolt érte, majd visszaült a kis fenekére.

- Megnézem anyát, és mindjárt jövök vissza – simítottam végig az arcán, majd a konyhába indultam. Alexa az alvó köntösében, kócos hajjal, nekem háttal állt, miközben Holly reggelijét készítette.

- Jó reggelt nővérkém – öleltem át őt hátulról szorosan, az arcomat pedig a hátára fektettem.

- Szia Palmer. Hogy aludtál?

- Mhm jól. Holly mondta, hogy nem fájt már a foga.

- Igen, azt hiszem hivatalosan is vége van a fogfájós időszakának. Jövő héten el is viszem egy gyerek fogorvoshoz, biztos, ami biztos, nézzen rá, hogy minden rendben –e, aztán veszünk neki fogkefét.

- Hát amennyire szereti a kezeit mosni, szerintem annyira szeret majd fogat mosni is – kuncogtam, majd elengedtem, ő pedig oldalra tolta a bögrét, melyben friss kávé gőzölgött. – Köszönöm – vettem fel, majd megfújtam és óvatosan belekortyoltam.

- Ma a Tommy Hilfiger show lesz, igaz?

- Igen, Gigi új kollekciója. Izgulok is miatta. Habár nem kellene, hiszen elképesztő ruhadarabok lettek. Majd hozok neked is el valamit, oké?

- Palmer, tudod, hogy nem kell – rázta meg a fejét mosolyogva unokanővérem, én pedig újabbat kortyoltam a kávémból.

- Te meg azt tudod, hogy nekem elég nagy kedvezménnyel adják. Szóval, de, kell. Tényleg nagyon jó darabok lettek.

- Elhiszem, hogy jók lettek, de…

- Nincs semmi de – löktem meg a csípőmmel az övét, mire elmosolyodott és felém pillantott.

- Palmer! – kiáltotta a nevemet elnyújtva Holly, mire elvigyorodtam és elindultam a nappaliba.

- Mit kérsz reggelizni? – kérdezte még gyorsan Alexa, mielőtt kiléptem volna a folyosóra.

- Oh, um majd eszek müzlit, meg gyümölcsöt. Ne fáradj vele – legyintettem és visszamentem a kishableányomhoz a nappaliba. Mindketten odavagyunk a rajzfilmért, így hát néha így becézem őt.

- Itt vagyok – mondtam, noha Holly nem eszmélt fel, tátott szájjal nézte a mesét. Leraktam az üveg asztalra a bögrémet, majd leültem elé, Holly után nyúltam és hátrébb húztam, hogy ne hátra tartott fejjel nézze a tévét. Lábaimat összezártam körülötte, ő pedig tovább nézte a mesét.

*

Egészen délutánig otthon voltam Alexáékkal, mikor aztán értem jött Brian és mentünk a helyszínre. Mivel szabad tér volt, sátrakban voltak a ruhák, sminkesek és fodrászok. Hatalmas volt a nyüzsgés, mint mindig én leginkább Gigit próbáltam nyugtatni, hogy minden rendben lesz, és az emberek imádni fogják a kollekcióját. Majd eljött az idő a sminkeléhez, szóval beültem a tehetséges kezek alá, és hagytam, hogy olyan kinézetet varázsoljanak nekem, mint amilyet Gigi megálmodott.

Miután végigvonultam elsőnek a kifutón, jobban mondva hídon, melyen meg volt tartva az esemény, Gigi mellé álltam és sunyin pillantgattunk kifelé.

- Anyukád merre van? Nem látom – álltam lábujjhegyre és Gigi válla mögül próbáltam kilesni, viszont még mindig nem vettem észre a nőt.

- Bal oldalt első sor közepén ül Zayn mellett – informált, én pedig tekintetemmel kutakodni is kezdtem utána, ami viszont hamarabb feltűnt az egy igen ismerős helyes arc volt, szőke hajtincsekkel és elbűvölő mosollyal. Te jó ég, az ott Niall! Éppen mosolyogva mondott valamit volt bandatársának, aki nevetve válaszolt neki. Niallel szinte minden nap váltottunk pár üzenetet, melynek mindig nagyon örültem, hiszen kicsit rosszul éreztem magam, miután közöltem vele még Los Angelesben, hogy egész szeptemberben nem érek rá.

Ezután már én is elkezdtem izgulni, melyet Sara kiszúrt és persze, hogy közölnöm kellett vele, Niall a közönség soraiban ül. Sőt, mi több, az első sorban, premier kilátásban ránk. Sarat is lázba hozta a dolog, végül mindkettőnknek átkellet öltöznünk az utolsó közös outfithez. Így, hogy most már tisztában voltam Niall jelenlétével, végig éreztem magamon a tekintetét. Nem tudom, hogy, vagy miként tudtam, hogy ő az, egyszerűen csak éreztem és tudtam. A végén bevonult még Tommy és Gigi, megtapsoltuk őket, majd vége lett a bemutatónak. A lányokkal visítoztunk egy sort, megölelgettük Gigit és gratuláltunk neki, majd mindenki elment gyorsan készülődni az after partyra. Egy szürke, egy vállas selyemruhát húztam magamra, egy fekete magas sarkúval, amihez egy pár arany karika fülbevalót és egy levéltáskát párosítottam. A sminkemet fent hagytam, a hajamba pedig beletúrtam párszor, aztán hagytam, hogy a hullámos állapotában a vállamra hulljon. Átpakoltam a fontosabb cuccaimat a táskámba, majd összepakoltam a cuccaimat és Brian kezébe nyomtam, aki egy puszi után el is indult Alexáék felé. Ezután én is küldtem egy smst az unokahúgomnak, hogy a show remek volt, most pedig megyünk ünnepelni, így ne várjon rám, valamint jó éjszakát kívántam még. Ezután Gigi elkapta a kezemet, majd egymásba karolva indultunk meg kifelé. Persze rengetegen jöttek oda hozzánk gratulálni, többek között Gigi anyukája is, aki miután elmondta a lányának, mennyire büszke rá, hazament, mondván fáradt, de hajtsunk fel egy két pohárkával helyette is. A nyüzsgésben és ismerős arcok között annyira elterelődött a figyelmem, hogy mikor Sara belém csapódott oldalról, egyáltalán nem értettem, miért lökdös és bökdös, meg pisszeg a fülembe. Aztán megláttam Niallt és Zaynt felénk közeledni, a vendégeket kikerülve. A tekintetünk Niallel azonnal összekapcsolódott, ajkaimra egy mosoly kúszott, a szívem pedig egy kicsit hevesebben kezdett dübörögni a mellkasom ellen, amint közelebb és közelebb értek hozzánk. Persze amint Gigi is észrevette őket, elszakadt tőlem, és Zayn nyakába vetette magát, és hirtelen a másik oldalamról is eltűnt Sara. Még volt időm tetőtől talpig végig mérni a srácot, anélkül, hogy túl feltűnő lett volna. Fehér tornacsukát viselt, egy fekete farmerrel, egy sima fehér felsővel és egy sötét kék dzsekivel. Haja, mint mindig most is tökéletesen az ég felé meredezett, aztán amint körém fonta a karjait megcsapott kellemes aftershavejenek illata.

- Szia Palmer – köszöntött előbb ő, majd elhúzódott tőlem, én pedig reméltem, hogy meglepő közeledése után nem látszik az arcomon lévő pirosítótól, hogy valóban elpirultam.

- Szia Niall! Nem is tudtam, hogy jössz – mosolyogtam rá, ő pedig vállat vont, majd lesütötte a tekintetét. Most zavarba jött tőlem?

- Úgy éreztem nem bírok októberig várni, mire újra látlak – mondta halkan, és most én pirultam el. Az érzéseim kavarogtak, az egyik pillanatban elakartam olvadni, a következőben pedig újra a nyakába vetni magam.

Megeresztettem felé egy mosolyt, mire elnevette magát, majd oldalra nézett és újra rám.

- Gyönyörű vagy – mondta, én pedig, ha lehet még jobban elpirultam.

- Köszönöm – suttogtam.

- Szia, Palmer – rántott ki minket Zayn és Gigi, akik egymást átkarolva meredtek ránk.

- Szia Zayn – köszöntem neki barátságosan, majd visszapillantottam Niallre, aki csak engem nézett.

- Nahát, ti ismeritek egymást? – kérdezte Gigi.

- Elnézést, készíthetnék egy fotót? – jelent meg egy fotós, mire Gigi bólintott, aztán a kamera felé fordultak Zaynnel.

- Miss Tonkin? Mr Horan? – nézett ránk kérdőn a férfi, mire Niall hamarabb kapcsolt, mint én, megfogta a kezem és Gigiék mellé húzott. Szőke hajú barátnőm mellett álltam, Niall pedig félig mögöttem, egyik kezét a derekamon pihentetve, a másikat pedig hátulról a kezemre csúsztatta. Mindannyian a kamerába vigyorogtunk, majd miután a tag kattintgatott párat, megköszönte és odébb állt. Ekkor vettem csak észre, hogy a levegőt is visszatartottam izgalmamban. A szívem eszeveszettül vert a mellkasomban, és igazából fogalmam sem volt miért. Nem tudom, miért éreztem ilyen különösen, akár hányszor megpillantottam Niallt, miért fogott el bugyuta öröm, hogy beszélgethetek vele, hogy egyáltalán kiélvezhetem a társaságát. Máris zúgott a fejem, pedig egy kortyot sem ittam, és ilyet általában akkor szoktam érezni, ha megárt a bor vagy a pezsgő.

- Palmer? – hajolt közelebb Niall hozzám, mire feleszméltem és rákaptam a tekintetem. Feje elég közel volt az enyémhez, mindez nem érdekelt, mert elvesztem a tekintetében. – Jössz? – kérdezte apró mosollyal az arcán, mire bólintottam, bár fogalmam sem volt, hogy hova hívott, hiszen azt sem tudtam, miről beszél, vagy, hogy hova tűntek Gigiék. Eléggé elmerültem a gondolataimban, ezáltal nem vettem észre semmit és a beszélgetésről is lemaradtam.

Niall meleg ujjai közre fogták az enyémeket, majd a kezemet fogva, húzott maga után a tömegben. Egy mosolyt erőltettem magamra, de közben totál úgy éreztem magam, mint aki részeg. És még csak nem is ittam semmit.

Végül aztán hamar leesett, hogy megindultunk a parti helyszínére. Észre sem vettem, hogy Niall egy másik autóhoz vezetett, sokkal inkább elvoltam foglalva azzal, hogy ne bukjak orra, vagy valami. A paparazzik egyfolytában kattintgattak, mely miatt alig láttam köszönettel a vakunak, és még mindig elég kábultan éreztem magam. Kezdtem azt hinni, hogy volt valami a levegőben.

Megkönnyebbülten sóhajtottam, amint a puha ülés szinte magába nyelt, ahogy hátra dőltem benne, és a fejemet a fejtámlának döntöttem. Niall beült mellém, majd becsapta az ajtót és rám nézett. Egészen eddig észre sem vettem, hogy nem voltunk már a többiekkel. Sehol nem volt Gigi, Zayn, Sara vagy akármelyik lány. Kettesben voltunk, vagyis hármasban a sofőrrel, aki csak némán indított, így nem sok port kavart.

- Palmer, mi az, nem érzed jól magad? – kérdezte Niall aggódó hangon, mire felnyitottam a szemeimet és rögtön magamra erőltettem egy mosolyt.

- Dehogy, minden rendben – mondtam, miközben szemeimmel próbáltam beinni a látványát. Mondjuk nem volt világos a kocsiban, de így is tökéletesen láttam az arcát. Annyira közel volt az enyémhez.

- Biztos?

- Igen, persze – bólintottam.

- Oké – suttogta. – Mi újság veled?

- Erm, minden oké – pillantottam le a kezemre, amivel a táskámat birizgáltam. – Talán egy kicsit szétcsúszottnak tűnhetek, de ez csak a fáradtság. Amit amúgy nem is értek, hiszen nem keltem korán, és öt szerelésben sem sétáltam végig a kifutón, de valamiért így érzem magam – nevettem el magam, majd megráztam a fejem és újra Niall szemeibe pillantottam.

- Oh, hidd el, tudom milyen érzés. Van, amikor egész nap nem csinálok semmit, mégis kutyafáradtnak érzem magam.

- Nem hiányzik, hogy mindennap legyen valami dolgod? – kérdeztem mosolyogva, ő pedig egy kicsit a előre meredt, majd megvonta a vállát és újra rám nézett.

- De igen, néha nagyon is hiányzik. Olyankor viszont mindig eszembe jut, hogy én is akartam a szünetet, szóval össze kéne szednem magam és kihasználni egy kicsit. Tudod, a családra és a barátokra fordítani az időt.

- Meg magadra. Magadat ne felejtsd el, hiszen jár neked a nyugi és a relax.

- Igen, tudom, és nincs nagyon belőle hiányom – nevetett fel. – De van olyan is, mikor néha csak ülök otthon egyedül és unatkozom.

- Hát, az ilyen pillanataidban nyugodtan felhívhatsz, mert tudom, milyen érzés – mondtam mosolyogva. – Én is elég régóta egyedül élek, aztán mikor mindenkinek van valami dolga, vagy csak senkihez sincs kedvem és otthon ülök egyedül, néha a hajamat tudnám tépni – nevettem el magam, mire ő is csatlakozott hozzám és ez igazán megmosolyogtatott.

- Mióta élsz egyedül?

- Mhm, lassan három éve. Muszáj volt hamar Los Angelesbe költöznöm a munka miatt, mert miután felfedeztek, párosával kaptam a munkalehetőségeket. Innen New Yorkból pedig nem igazán sikerült mindent intézni, tehát a menedzserem javaslatára gondolkoztam el komolyabban az egészen, végül a családom segítségével elköltöztem – meséltem.

- Itt New Yorkban születtél? – kérdezte.

- Igen, az egész családom innen származik.

- És nincs gyakran honvágyad?

- Oh, de igen. Olyankor mindig kerítek rá módot, hogy beszélhessek a szüleimmel, vagy a testvéreimmel, vagy az unokanővéremmel – mosolyodtam el.

- Vannak testvéreid?

- Basszus, most elszóltam magam. Általában letagadom őket – mondtam nevetve, mire ő is elnevette magát.

- Miért, olyan rémesek?

- Hah, a nevük a szótárban is szerepel az idegesítő szó alatt – forgattam meg a szemeimet, amint a két nővéremre gondoltam. Niall nevetve megcsóválta a fejét, majd újra kérdezett.

- Kisebbek?

- Nem, én vagyok a legkisebb.

- Oh, ahogy beszéltél róluk, azt hittem, hogy fiatalabbak nálad – nevetett.

- Nem, két nővérem van. És neked? Van testvéred?

- Egy bátyám.

- Szóval akkor te is kistesó vagy.

- Ahogy mondod.

Észre sem vettem, hogy megérkeztünk a hotelhez, melynek a teteje lett kibérelve a parti számára. A vigyorom fültől fülig ért, hiszen Niallel már megint belemerültünk a beszélgetésbe, és ez, mint már említettem, fogalmam sincs miért, de boldogsággal tölt el.

- Hát itt már megint tornyosulnak a fotósok – mondta Niall, amint kinézett az ablakon. A kocsi megállt alattunk, ő pedig visszafordult felém. – Mehetünk?

- Persze – bólintottam, ő pedig kinyitotta az ajtót. Benyújtotta nekem a kezét, mire mosolyogva megfogtam és mosolyomat aztán a kamerák elől sem próbáltam titkolni. Amint becsapta a kocsi ajtót, kezét a hátamra csúsztatva kezdett el tolni maga előtt, minden kiabálást ignorálva, amit neki vetettek. Két testes biztonsági őr felénk sietett, így hamar bejutottunk az épületbe, ahol senki mást nem láttam tőlünk, így minden bizonnyal már felmentek. Megköszöntük a biztonságőröknek, majd átvágtunk a hatalmas aulán és megálltunk a szépen kovácsolt lift rácsai előtt. Utánunk érkezett még pár ember, de őket nem igazán ismertem, így ketten folytattuk a társalgást Niallel.

Odafent a tetőn már javában ment a buli, a zene hangosan dübögött a hangszórókból, az emberek táncoltak, pincérek pezsgős poharakkal jártak körbe, és amint mi is kiléptünk a liftből és előrébb mentünk pár lépést, már minket is megkínáltak. Niall rám nézett egy kérdő tekintettel, mire mosolyogva bólintottam, ő pedig leemelt kettőt a tálcáról, majd felém nyújtotta az egyik üvegpoharat.

- Mire koccintsunk? – kérdezte mosolyogva.

- Gigire kellene, de inkább koccintsunk arra, hogy nem bírtál októberig várni – mondtam apró mosollyal az arcomon, mire felragyogtak a szemei, aztán a poharát az enyémhez koccintotta.

- Csirió! – vigyorgott, majd a szájához emelte az üveget, én pedig követtem a példáját és belekortyoltam a hűs italba.

- Palmer! Na végre, hogy megérkeztél! – hallottam már messziről Sara barátnőm hangját, mire elnevettem magam és megforgattam a szemeim, aztán arra fordultam, amerről ő is közeledett felénk. – Oh, hello Niall, nem is láttalak. Tudod mit Palmer, nem érdekes, érezzétek jól magatokat – torpant meg előttünk pár méterrel, majd rám kacsintott és megfordult. Felnevettem, és még egyet kortyoltam a pezsgőből, közben próbáltam palástolni a pirosságomat Niall előtt, aki szintén csak mosolygott.