Halihalloo,
ah imádom ezt a fejezetet, és szerintem a címből kilehet következtetni, miért.:3 Um a részt pontosan akkor írtam, mikor lesújtott a rossz hír, hogy Jay már nincs köztünk, úgy hogy az elején kicsit voltak vele nehézségeim, de a végére belejöttem és ez szerintem csakis a Just Hold On -nak köszönhető.:) Amit a dologgal mondani akartam az az, hogy a történet nem megy a valóság után, tehát Jay nem beteg, hanem egészséges és még sok-sok éve van hátra amit a férjével, gyerekeivel és unokájával eltölthet. Nem lett volna szívem leírni az egészet amin Louisék mennek keresztül, tehát a történet ebben eltér a valóságtól. Remélem tetszeni fog és, ha így van, ne felejtsetek el visszajelezni.(: Jó olvasást! Xx♥
PALMER TONKIN
Reggel a telefonom
ébresztőórájának halk zenéjére ébredtem és próbáltam gyorsan kinyomni Niall
nehogy felébredjen rá. Fejemet visszahelyeztem a mellkasára, de mivel a szemeim
még mindig nehezek voltak és egyre jobban csukódtak volna vissza, inkább
felemeltem a fejem, nehogy visszaaludjak. Niall még mélyen aludt, arca kisimult
volt és egy picit borostás. Elmosolyodtam, miközben az államat megtámasztottam
a kezemen, ami az ő szőrös mellkasán pihent. A gondolataimba újra az oda nem
illő gondolatok kúsztak, amik tegnap csak elalvás után tűntek el az elmémből.
Fogalmam sincs, mi van velem, miért gondolok ilyen dolgokra mikor Niall
közelében vagyok. Tudom, hogy garantált a lebukásom, mivel állandóan elpirulok,
mégsem tudok a gondolataimnak parancsolni. Vonzódom Niallhez, talán túlságosan
is, ahhoz viszont nincs merszem, hogy előhozakodjak az Alexa témával. Vagy,
hogy egy szinttel fentebb emeljem a kapcsolatunkat.
Egy halk sóhaj
csúszott ki a számon, miközben vékony ajkaival szemeztem. Már csak a csókja is
bolondját járatta velem. Mélyen alszik, csak nem fog felébredni, ha egy apró
puszit nyomok a szájára, nem igaz? Az alsó ajkamba haraptam, végül
megembereltem magam és odahajoltam hozzá. Rövid csókot nyomtam puha szájára,
majd mosolyogva néztem továbbra is békés arcát. Csendesen szuszogott továbbra
is, aminek örültem; valószínűleg nagyon zavarba jöttem volna, ha rajta kap,
hogy álmában csókolgatom.
Óvatosan
lecsusszantam róla, hiszen fél testtel rajta feküdtem. Kiszálltam az ágyból,
aztán visszadobtam rá a takarót, aztán halkan a fürdőszobába mentem. Lady nem
volt a helyén, ami nem lepett meg; odalent mindig is jobban szeretett aludni,
mint idefent. Kivéve, mikor az én ágyamba fészkelte be magát. Mert természetesen
neki is az a kedvenc helye. Miután pisiltem és arcot mostam, felfogtam a
hajamat egy rendezetlen kontyba a fejem tetejére utána a gardróbomba mentem.
Kinyitottam az ablakot, majd kezemet csípőre téve álltam a beépített szekrények
előtt és jártattam a szemeimet a tartalmon. Végül egy hatalmas lyukakkal
ellátott farmert vettem fel, melynek szára jóval a bokám fölött végződött, egy kék
fekete kockás inggel, amin az első pár gombot szabadon hagytam, így az ing
lecsúszott a vállamon azt szabadon hagyva. Ujjait felhajtottam, míg lábamra a
krémszínű Puma Fenty cipőmet húztam, és mivel a cipőfűző hosszú volt, egyszer a
bokám köré tekertem, miután masnit kötöttem rá. Egy baba kék táskát vettem
magamhoz, amibe aztán belepakoltam a kellhető dolgaimat. Egy fekete chokert
tettem a nyakam köré, aztán kikaptam egy fekete vastag keretes napszemüveget a
fiókból, ahol tartom őket. Sminkkel nem foglalkoztam, hiszen amint beérek,
úgyis legalább ketten esnek majd az arcomnak, a hajamról nem is beszélve. A
szemüveget a fejem tetejére raktam, aztán írtam egy üzenetet Niallnek, amit
mellé helyeztem a párnámra. Nyomtam az arcára egy óvatos puszit, majd halkan
elhagytam a szobát. Miután agyonbabusgattam Ladyt, adtam neki friss vizet, és a
kutyaajtón keresztül visszament a kertbe. A kocsi kulcsomat a lakás kulccsal
együtt a konyha pulton hagytam, hogy Niall megtalálja és mivel Brian már üzent
is elhagytam a házat.
*
Az idő elrepült a
fejem felett, már csak azt vettem észre mikor délután fél ötkor Niall
üzenetekkel bombázott, hogy végeztem –e már. Elnézést kértem a fotóstól, aztán
félreszaladtam és felhívtam Niallt.
- Szia, ne haragudj,
nem néztem az időt és elhúzódott a fotózás.
- Oh, szia, semmi
baj – nevetett fel. – Akkor nem zaklatlak, és majd írj, ha érted menjünk.
- Indulhattok, mert
körülbelül még egy beállás lesz és mire ideértek pont végzünk.
- Rendben.
- Utána hova
megyünk, mit csinálunk? – kérdeztem mosolyogva, miközben a csípőmmel az
ajtófélfának dőltem.
- Um Louisnak
pelenkát kell vennie, szóval egy bevásárló központba megyünk. Onnan meg passz.
Még kitaláljuk.
- Oké. Akkor nem
sokára! Puszi.
- Szia – köszönt el
én pedig a számat elhúzva pillantottam a képernyőre. Komolyan úgy köszöntem el
tőle, hogy puszi?
Persze nem
számítottam rá, hogy az egy beállásból még kettő lesz, éppen ezért meg sem
lepődtem, mikor az ajtóban feltűnt Niall és Louis, Louis ölében pedig egy
kisfiú nézegetett tátott szájjal. Elmosolyodtam, pedig nem kellett volna, mire
a fotós is leállt és kipillantott a gépe mögül, ezzel együtt pedig az eddig
hangos zene is lehalkult.
- Bocsánat – kértem
elnézést vigyorogva. – Sziasztok, mindjárt végzünk, ígérem – integettem
feléjük, mire Niall mosolyogva visszaintett és Louis is megfogta a fia kezét,
amivel aztán felém kalimpált. Elnevettem magam, aztán elrendeztem a vonásaimat
és visszapillantottam a fotósra.
- Emeld fel légy
szíves a kezed és tégy úgy, mintha a hajadba túrnál – mondta, én pedig tettem,
ahogy kérte.
– Egyenesen a kamerába nézz, és ne mosolyogj. Igen, így jó –
mondta, miközben visszapillantott a gépre, és lőtt még pár képet. – Oké,
köszönöm szépen, végeztünk.
Felültem, hiszen az
oldalamon feküdtem, aztán felálltam majd kezet fogtam a fotóssal, aki megkért,
hogy holnap is jöjjek be. Ezután Niallék felé vettem az irányt, akik még mindig
ugyanott álltak egy mosollyal az arcukon. Freddie nagy szemekkel és még mindig
tátott szájjal nézett rám.
- Hát, szia Freddie.
Jaj de édes vagy – csikiztem meg a hasát, mire vigyor kúszott a szájára és
Louis mellkasának dőlt. – Mindjárt jövök, csak még átöltözök. Utána tényleg
mehetünk – mondtam felváltva a srácokra pillantva, aztán egy gyors puszit
nyomtam Niall arcára, megfordultam és elsiettem az öltöző felé. Miután
visszavettem a saját ruháimat, még egyszer megkérdeztem az asszisztens lányt,
hogy felírta –e, hogy szeretnék egy olyan bőrkabátot, ami rajtam volt legutoljára,
ő pedig mosolyogva biztosított róla, hogy felírta és kifognak nekem egyet
postázni. Elköszöntem a sminkesektől és fodrászoktól, aztán a műtermen
keresztül haladva visszasiettem a fiúkhoz. – Oké, mehetünk. Tényleg ne
haragudjatok, amiért ennyire elhúzódott, egyáltalán nem így terveztem. Csak hát
a fotóst sem ismertem és nem a legkedvesebb kolléga volt – suttogtam halkan a
végét, mire a srácok elnevették magukat.
- Semmi baj, nem sok
mindenről maradtál le – vigyorgott rám Louis.
- Ugh, éhen halok.
Ti nem vagytok éhesek?
- Én nem igazán.
Freddievel ebédeltünk – felelte Louis.
- Nekem mindig van
hely a gyomromban, szóval – mondta vállat vonva Niall, mire felkuncogtam. Elmosolyodtam
mikor megláttam a gyerekülést hátul a kocsimban, aztán csak sietősen beültünk
az autóba, mivel két paparazzi bukkant fel. Persze addig nem indultunk el, amíg
Louis be nem kötötte Freddiet biztonságosan. Elvigyorodtam, amint Niallre
néztem, aki elképesztően helyes volt a fekete napszemüvegében. Mindkét keze a
kormányon volt, haja tökéletesen állt, mint mindig. Olyan szélesen vigyorogtam,
hogy már fájt az arcom, de nem bántam. Niall egyszerűen rohadt helyes volt,
amint az autómat vezette.
Louis zökkentett ki
bambulásomból. Rögtön elfordítottam a fejem, megtámasztottam a kezemben az
államat, míg jobb karommal az ablakpárkányon könyököltem. Éreztem amint pírba
borult az arcom, bár reméltem, hogy ezt egyikük sem vette észre. Louis a
kisfiához beszélt, miközben Niall is beleszólt mosolyogva. Én csak hallgattam,
mivel még mindig eléggé zavarban éreztem magamat.
- Palmer? – kérdezte
Niall, mire felé fordítottam a fejemet mosolyogva.
- Hm?
- Minden oké?
- Persze –
bólintottam. – Daniellet merre hagytátok? – kérdeztem, miközben
hátrapillantottam a srácokra. Louis még mindig a kisfiát igazgatta az ülésben,
amin muszáj volt nem mosolyognom.
- Nocsak, mi nem
vagyunk elegek neked? – kérdezte szemtelenül Louis, aztán rám nézett, végül
persze rögtön visszafordult Freddie felé.
- Nem is tudom,
egyedüli lányként három fiúval… - húztam el a számat, persze mindez csak játék
volt, hiszen Louis is csak azért kérdezte az előbb a kérdését, hogy az agyamat
húzza.
- Hát peched van,
Dani még mindig forgat – mondta Louis, én pedig lebiggyesztettem a számat.
- És mikor végez?
- Fogalmam sincs,
azt mondta, hogy majd hív. De ha úgy jár, mint te, akkor nem hiszem, hogy
azelőtt fog hívni, hogy hazamegyünk – mondta Louis, én pedig mosolyogva
megráztam a fejemet.
- Már kértem
bocsánatot, na – játszottam tovább, Niall pedig elnevette magát mellettem, ami
miatt felé fordítottam a fejemet.
- Freddiet egy
almapéppel, engem pedig egy jégkrémmel tudsz kiengesztelni – mondta, mire én is
felnevettem.
- Rendben, észben
tartom – kuncogtam. Amint megérkeztünk a bevásárlóközponthoz, Niall parkolt a
mélygarázsban, aztán mindannyian kiszálltunk. Niall elővette az összehajtott
babakocsit a csomagtartómból, Louis pedig hagyta őt szenvedni, hogy hogyan kell
kinyitni. Végül aztán meghallotta, hogy mennyire hangosan korog a gyomrom, így
megkért, hogy álljak be az ajtóba, és figyeljek Freddiere, aki az ülés szélén
feküdt még mindig a bébi hordózóban. Odaálltam a kissráchoz, és mosolyogva
megsimogattam a kis duci kézfejét, közben pedig beszéltem hozzá, ezért észre
sem vettem, hogy Louis már szétnyitotta a babakocsit. Félre álltam, mire Louis
megfogta Freddiet babahordozóstul, aztán a babakocsiba helyezte őt, én pedig
becsuktam a kocsi ajtaját. Niall lenyomta a gombot, így az lezáródott, majd a
zsebébe rejtette a kulcsot és mellém állt. Kezét észrevétlenül az enyémbe
csúsztatta, amin elmosolyodtam és hagytam, hogy összekulcsolja az ujjainkat.
Rápillantottam, hiszen éreztem, hogy ő is engem néz, majd csent egy puszit
tőlem, míg Louis nem figyelt.
- Mehetünk? –
kérdezte aztán Niall, Louis pedig bólintott és tolni kezdte Freddiet. Lifttel
felmentünk rögtön az első emeletre, ahol a bababolt található és arra felé
vettük az irányt. Én egy kicsit leragadtam a lányos részlegen, hiszen rengeteg
édes dolog volt, amik mind Holly jutatták az eszembe. Kezembe vettem egy
mesekönyvet, melyben belül egy plüss delfin volt, és ahogy lapoztam, a delfin
mindenütt ott volt. Eldöntöttem, hogy megveszem Hollynak, és bár sok ilyen
mesekönyve van, mindig szereti, ha olvasok neki ezért egy újabbnak biztosan
örülni fog. – Palmer, jössz? – kérdezte Niall pár sorral arrébb, mire felkaptam
a fejem, bólintottam és elindultam féljük. A kassza felé levettem még egy almás
bébiételt Freddienek, és az üvegcsével, valamint a könyvvel a kezemben mentem
Niall mellé. – Mit veszel? – kérdezte mosolyogva, miközben a kezemben tartott
könyvre nézett.
- Ezt a könyvet
veszem az unokahúgomnak. Tök aranyos, és Holly eléggé szereti, ha olvasok neki.
- Az pedig
Freddienek? – kérdezte nevetve az almapépre mutatva.
- Hát, valahogyan ki
kell engesztelnem őket – nevettem fel, aztán Louis és Freddie után beálltunk a
sorba.
- Ugye tudod, hogy
vicceltem a kiengeszteléssel kapcsolatban? – kérdezte Louis szórakozottan, amíg
vártunk a kasszánál.
- Igen – válaszoltam
könnyedén mosolyogva. Louis megcsóválta a fejét, aztán a kasszában ülő nőre
nézett, mivel ő került sorra. Amint megvoltunk a fizetéssel, a táskámba raktam
a tasakot, míg az almapépet a kezemben hagytam.
- Na, most pedig
mehetünk kajálni, mert én is hallom, ahogy a gyomrod korog – ugratott Louis.
- Igen, végre,
köszönöm – nyögtem fel, a srácok pedig felnevettek. Freddie is engem nézett egy
vigyorral az arcán, én pedig nem bírtam megállni, hogy ne csikizzem meg újra a
hasát. Erre persze édes baba hangot adott ki, és összehúzta magát a
babakocsiban. Lifttel felmentünk a második szintre, ahol egészen sok étterem
volt. A választásom egy olasz étteremre esett, mivel borzasztóan megkívántam a
salátás, mozarellás, oliva bogyós, paradicsomos pizzát. Így hát amint leültünk
egy asztalhoz, rögtön rendeltem is egyet egy diétás kólával, míg Niall egy
négysajtosat sima kólával. Louis kivette Freddiet a babakocsiból és az ölébe
ültette velünk szemben. A kisfiú rögtön a szórólapok után nyúlt, amik az asztal
közepére voltak kirakva, Louis pedig előre hajolt és odaadott egyet neki.
- Na, Freddie van
kedved egy kis almapéphez? – kérdeztem a kissrácot, aki persze rám se
hederített. Nem is vártam, hogy válaszoljon, leginkább az édesapjának tettem
fel a kérdést.
- Mit szólsz
Freddie? Palmer nagyon teper neked – nézett le Louis rá, én pedig felkuncogtam.
– Niall leakasztanád a táskát a babakocsiról és kivennéd belőle a műanyag
kanalat? – kérdezte, Niall pedig cselekedett is. Miután szerencsésen feltúrta a
táskát a kiskanál kutatva, visszaakasztotta a táskát a babakocsira. – Szeretnéd
megetetni? – kérdezte Louis rám nézve.
- Persze! – vágtam
rá rögtön, mire Niall felállt és kiengedett a bokszból. Kicsit arrébb toltam a
babakocsit, aztán leültem Louis mellé és átvettem tőle Freddiet. Ő persze
rögtön vigyorogva nézett fel rám, miközben a zöld műanyag kanál már a kezében
volt. Louis kinyitotta az üvegcsét, aztán elvette Freddietől a kanalat és
persze, hogy beleevett. A kisfiú értetlenül nézett az apukájára, míg Louis
szélesen vigyorogva és a fiával incselkedve kanalazott az almapépbe. – Ha mondtad
volna, kettőt vettem volna – kuncogtam fel, Louis pedig mosolyogva megrázta a
fejét, majd odaadta nekem az almapépet. Vettem egy kicsit a kanálra, aztán
Freddie szája felé fordítottam, mire rögtön kinyitotta én pedig mosolyogva
adtam a szájába.
- Csak azt néztem,
hogy milyen hideg – mondta eközben Louis.
- Hát persze –
mondta vigyorogva Niall. A srácok beszélgetni kezdtek Niall albumjáról, bár én
egyáltalán nem figyeltem oda rájuk, mert Freddie túlságosan lekötött.
Eszméletlen aranyos kissrác volt, és miatta nem egyszer jutott eszembe Holly és
Alexa. Hiányoztak nekem, de tudtam, hogy nem sokára úgyis megyek haza és együtt
töltjük az ünnepeket. Telefoncsörgésre felkaptam a fejemet, de, csak mert azt
hittem, hogy az enyém csörög. Kiderült, hogy Louisé volt és egy vigyor kúszott
az arcomra, amint beleszólt egy „Szia, Dani” mondattal. Danielle tehát mégsem
dolgozik olyan sokáig, mint ahogyan azt Louis állította. A beszélgetésükre
persze nem figyeltem oda, Freddie újra megkaparintotta a figyelmemet. Viszont elég
furán néztem, mikor Louis felsóhajtott és egy „Hello Briana” mondatra váltott
át. Niallre pillantottam, aki csak rám mosolygott, aztán Freddiere mutatott,
aki már a kanál után kapott, hiszen véleménye szerint túl régen adtam neki az
utolsó falatot. Eközben megérkeztek a pizzáink is, ezért Louis hamar befejezte
a beszélgetést.
- Komolyan ez a nő
mindig mindenről tud – sóhajtotta Louis amint lerakta a telefont, majd
Freddieért nyúlt és az ölébe ültette. Felálltam és visszaültem Niall mellé,
hogy neki kezdhessek a pizzámnak.
- Miért, mi történt?
– kérdezte Niall, utána pedig jó étvágyat kívánt.
- Oh, kérdőre vont,
hogy te mégis ki vagy – nézett Louis rám, én pedig lenyeltem a falatot, mielőtt
meglepődötten visszakérdezhettem volna.
- Hogy én?
- Igen, csak mert
már látott pár képet twitteren rólunk – forgatta a szemeit.
- Oh, értem –
válaszoltam egy bólintással kísérve.
- Állandóan féltékenykedik és ezzel az agyamra
megy – folytatta Louis.
- Féltékenykedik?
Palmerra? – nevetett fel Niall.
- Hát most éppen
igen. Nem bírja ki, hogy ne tudja, kikkel találkozom, míg Freddie nálam van.
- Csak aggódik –
védtem be mosolyogva a lányt.
- Persze, de ő
túlzásba viszi, nem is kicsit. Nincs vele bajom, de komolyan, ezzel az állandó
ellenőrizgetésével kikészít. Mintha nem bízna bennem, hogy jól bánok
Freddievel. Mikor legutóbb találkoztunk a srácokkal, tudod – intézte szavait
Niall felé, aki egy bólintással jelezte, hogy tudja, miről beszél – velünk
akart jönni, hogy megismerjen titeket.
- És megmondtad
neki, hogy nem jöhet, vagy mi? – nevetett fel Niall.
- Hát… igen –
válaszolta Louis, mire én is felkuncogtam. Őt is és Brianát is tökéletesen
megtudom érteni, habár abban semmi kétségem, hogy Louis nem bánik jól
Freddievel. – Freddie, Palmer most eszik, majd utána visszamehetsz hozzá –
mondta a kisfiának, aki engem nézett eltorzult arccal és felém nyújtózkodott.
- Lehet, hogy nem is
engem akar, hanem csak pizzát – nevettem fel.
- Nahát, azt meg végképp nem szabad kisfiam. Majd ha idősebb leszel, ne aggódj, viszlek én majd eleget pizzázni. Annyit, hogy eleged is lesz belőle – mondta Louis, mi pedig felnevettünk. – Egyébként Danielle jön ide – nézett fel ránk. Mosolyogva bólintottam, aztán visszanéztem Freddiere, aki még mindig engem vizslatott nagy szemeivel, miközben kezébe akadt egy papír és azt gyűrkészelte.
- Nahát, azt meg végképp nem szabad kisfiam. Majd ha idősebb leszel, ne aggódj, viszlek én majd eleget pizzázni. Annyit, hogy eleged is lesz belőle – mondta Louis, mi pedig felnevettünk. – Egyébként Danielle jön ide – nézett fel ránk. Mosolyogva bólintottam, aztán visszanéztem Freddiere, aki még mindig engem vizslatott nagy szemeivel, miközben kezébe akadt egy papír és azt gyűrkészelte.
Ehhhhhhh ediiiik :) szuper lett :) imadom :)
VálaszTörlésÖrülök, hogy tetszett!:3 Xx♥
TörlésNagyon ari lett! ❤❤ Imádtam Louist és a pici Frediet! ❤❤ Nagyon lattam magam előtt az egészet! Kívancsi leszek a folytatásra! ❤❤
VálaszTörlésNagyon orulok, hogy sikerult ugy megirnom, hogy lattad magad elott a torteneseket!:) A kovetkezo resz szombaton erkezik!(: XX♥
Törlés