Halihalloo,
végre megint szombat és a mai rész elég édes lett szerintem.:3 Élvezzétek ki, mert a következő szombaton már elindul a lavina ami egy ideig nem fog elcsendesedni. ;) Köszönöm szépen a pipákat és kommenteket az előző rész alatt.(: Jó olvasást! xx♥
PALMER TONKIN
Niallel és Ladyvel
reggel repülőre ültünk és Mexikóba repültünk a Bruno Mars klipforgatásra. Az út
nem volt hosszú, aminek örültem, leginkább Lady miatt. Persze nem volt semmi
baja, mégis mindig végig izgultam az utat, ha velem repült akárhova is. Habár Lady mindig jó kiskutya, szóval valószínűleg végig aludta a két órás utat. Miután
meg volt ő is és a bőröndjeink is, taxiba ültünk és a hotelünk felé indultunk,
ami a tengerpart mellett húzódott. Nem lepett meg, mikor megérkeztünk és egy
„villa” kulcsait kaptuk meg, Kimberly túlzásba vitte az egészet, és sejtéseim
szerint természetesen Niall miatt. Lélegzet elállítóan gyönyörű volt a környék
és a kikapott villánk. Fülig pirultam, amint ránéztem a túlméterezett
baldachinos ágyra, amire rózsaszirmok voltak szórva. Legszívesebben azon
nyomban felhívtam volna Kimberlyt, aki tuti kinevetett volna és rám csapta
volna a telefont, azelőtt viszont rám parancsolt volna, hogy ne gyerekeskedjek,
hanem élvezzem ki a hetet. Megálltam a szoba közepén, miközben kifelé bámultam
a hatalmas teraszra, medencére, végül a végtelenbe nyúló tengerre. Mélyet
szippantottam a levegőből, aztán mosolyogva lehajoltam Ladyhez, aki a lábamnak
dörgölőzött.
- A paradicsomba
hoztál el Palmer? – kérdezte mögülem Niall, hangjából kihallottam, hogy
mosolyog. Felkuncogtam és megráztam a fejemet.
- Oh, hidd el,
ugyanúgy meglepődtem, mint te – mondtam, majd felálltam és a farzsebembe
csúsztatva a kezeimet megfordultam. – Romee és Laurens csak estére érkeznek meg
– mondtam, bár fogalmam sincs miért. Elég zavarban voltam még mindig és
felesleges mondatomnak hála ezzel már Niall is tisztában volt. Sőt, még Lady
is.
- Oké – bólintott
mosolyogva. – Lemegyünk a partra fürödni? – kérdezte.
- Persze, ha
szeretnél. Akkor átöltözök – fogtam meg a bőröndömet és azzal együtt kiindultam
a fürdőszobába. Amint beértem, magamra zártam az ajtót, majd megmostam az
arcomat és a pultra támaszkodva néztem a tükörképemre. Megráztam a fejemet,
végül egy mély levegő után úgy döntöttem, hogy összeszedem magam. Ez már nem
normális, hogy Niall milyen érzelmeket vált ki belőlem. Le kéne állnom a
zavarba jövetellel, pirulással és satöbbivel. Persze, tudtam, hogy ez
lehetetlen feladatnak bizonyul, de azért lehetnék egy kicsit magabiztosabb.
Kihúztam a hajgumit
a hajamból, majd a csuklómra görgettem és vetkőzni kezdtem. Kivettem a
bőröndömből egy kék, fehér mintás fürdőruhát, és felvettem. Levettem a
karkötőmet és gyűrűimet, valamint a hosszú nyakláncomat is, amiben a nyakamban
lógott és csak egy apró gyöngyös, vékonyat hagytam bent. Lemostam a sminkemet, kiterítettem
a kis sminkes törülközőmet és kivettem egy nagy kör alakút, aminek a közepén
egy dinnye szelet volt, hogy majd ezt viszem le magammal a partra. Megfogtam a
bőröndömet és visszamentem a szobába. Először nem láttam sehol sem Niallt,
utána viszont felfedeztem a teraszon a barna, kerek ülőalkalmatosságon. Ő is
megszabadult a ruháitól és egy csíkos fürdőgatyát vett magára. Nem bírtam
megállni a mosolyomat, amint ránéztem. Lábai lelógtak a kanapéról, felsőtestét
egyáltalán nem láttam, mivel Lady teljesen rajta feküdt. Elkuncogtam magam,
aztán a bőröndömet az övéje mellé állítottam és kisétáltam hozzájuk. Niall
felpillantott rám Lady bundája közül, míg én mosolyogva néztem le rájuk.
- Lady, ah, moccanj
meg – nyögött fel Niall és óvatosan elkezdte letolni magáról a kutyát.
Felnevettem és továbbra is figyeltem, amíg szenvedik vele, végül a
törülközőmmel a kezemben leindultam a falépcsőn a part felé. Pár másodperc
múlva Lady hasított el mellettem lefelé, és meg sem várva minket a nedves
homokon át futott bele a vízbe. Niall csatlakozott hozzám, kezével az enyém
után nyúlt és összekulcsolta ujjainkat. – Általában nem szeretek télen
tengerpartra menni, de nagyon is örülök, hogy eljöhettem veled – kezdeményezett
beszélgetést.
- Miért nem szeretsz
télen tengerpartra menni?
- Nem tudom – vont
vállat. – Tök furcsa, ha belegondolsz, hogy a világ másik felén nem pont hó, de
valami havas eső, vagy eső esik, mínusz fokok vannak, meg köd egész nap és már
délután négykor sötétedik. Mi meg itt vagyunk a tengerparton, harmincöt fok van
és a víz… meleg – mondta, én pedig felkuncogtam és lebámultam lábainkra, amiket
már a sós víz nyaldosott.
- Hát nekem nincs
vele bajom. Sőt, kifejezetten élvezem – mondtam, miközben egyre bentebb
sétáltunk a vízben. Lady össze- vissza futkározott közöttünk és addig a
tengerben, amíg el nem merült. Végül aztán mi is bementünk teljesen addig,
ameddig a lábaink már nem értek le és úsztunk egy picit. Lady persze nyelvét
lógatva úszott ügyesen utánunk.
- Tudsz jól úszni,
nem? – kérdezte Niall.
- Persze –
bólintottam, aztán fogtam magam és lebuktam a víz alá, mert a fejemet egyre
jobban sütötte a nap és egyszerűen nem bírtam tovább, le kellett buknom a hűs
víz alá. Szándékosan úsztam arrébb tőlük, hogy Lady továbbra is bátran kövessen
engem. Amint feljöttem a víz alól, megfordultam a feléjük és mosolyogva néztem
kiskutyámra, aki ügyesen kapálózott mancsaival. Amint elért hozzám, újra
lebuktam a víz alá, és tovább úsztam volna, ekkor viszont Niall elkapta a
bokámat erős kezeivel és visszarántott. Nevetése rögtön a fülembe kúszott mikor
feljöttem a víz alól. – Héj – fordultam feléje és nevetve a mellkasára csaptam.
Ekkor vettem észre, hogy a haja már neki is vizes volt, édesen tapadt a
homlokához és halántékához, ami megmosolyogtatott. Niall visszahelyezte a
kezeimet a vállaira, majd közelebb húzott magához és az ő kezeit pedig a
derekam köré fonta szorosan. Mindketten erősen tapostuk a vizet a lábainkkal,
hogy ne merüljünk el, ezért persze néhányszor simítottuk egymás lábát is, de
egyáltalán nem volt ciki vagy valami. Niall ajkai vonzotta a szemeimet, amit
feltehetőleg ő is észre vett, hiszen pár másodperc múlva már összekapcsolta
azokat. Éreztem a sós víz ízét a száján, ahogy valószínűleg ő is az enyémen.
Kezeim felcsusszantak a vállán és átkarolták a nyakát. A szívem hevesen vert a
mellkasomban, míg a hasamba a lepkeraj bolondult meg. Nem hazudok, ha azt állítom,
hogy Niallel még mindig nem csókolóztunk rendesen. Rendben voltam a
helyzetünkkel, mégis minden csók és puszi után többet és többet akartam a
srácból; és ezt nem mertem megmondani neki. Tudtam, hogy ő azért nem lép, mert
rám vár, de nekem egyszerűen nem volt merszem bármit is szólni, vagy
cselekedni. Azzal sem voltam tisztában, hogy együtt vagyunk –e vagy nem, azzal
meg végképp nem, hogy mi volt közte és Alexa között a közelmúltban. És bár
megígértem Saranak, de első sorban magamnak, hogy mindent tisztázni fogok
Niallel, később pedig Alexával is, nem léptem, hiszen akkor volt az a rémes
félreértés azzal a lánnyal a stúdióban. Akkoriban elfelejtkeztem az egészről,
most pedig megint ott tartok, hogy nem akarok semmit sem elrontani és ezért nem
lépek. Annyira jól megvagyunk Niallel, és olyan boldog vagyok vele, nem akarom
a kapcsolatunkat semmivel sem elrontani. Alexával meg főképp nem.
- Palmer? Mi a baj?
– észre se vettem, hogy Niall elhúzódott tőlem, csak akkor mikor megszólalt.
Egy picit összerezzentem, hiszen eléggé elmerültem a gondolataim között és
Niall hangja pedig visszarántott a valóságba.
- N- nincs semmi baj
– erőltettem magamra egy mosolyt és megráztam a fejem. – Ne haragudj –
motyogtam, miközben elvettem a kezeimet a nyaka körül és a vízbe ejtettem őket.
- Várj, v- valamit
rosszul csináltam? Nem akartam rád nyomulni, ne haragudj.
- Nem, nem nyomultál
csak… mindegy. Az én hibám volt – ráztam meg a fejem.
- De mi a baj? Látom
rajtad, hogy bánt valami. Ha nem én voltam…
- Tényleg te nem
voltál! Csupán csak eszembe jutott valami és… ah, ne haragudj, tényleg – bújtam
vissza hozzá és átöleltem.
- Semmi baj –
hallottam a hangján, hogy meglepődött, amiért átöleltem, mégis rögtön
visszaölelt. – Szeretnél kimenni? Már Lady is itt hagyott minket – suttogta a
fülembe, én pedig felemeltem a fejemet és bólintottam. Elkezdtünk kifelé úszni,
majd még a vízben elfeküdtünk a homokon. Hasra fordultam, míg Niall az
alkarjain támaszkodva feküdt. Államat a kezeimen támasztottam meg és lehunytam
a szemeimet, közben pedig élveztem, hogy süt a nap. – Hozok naptejet, mert a
nap már éget – szólalt meg Niall, én pedig bólintottam egy aprót és
felnyitottam a szemeimet. Figyeltem amint visszaindul a villánk felé, Lady
pedig rohan utána. Én magam sem tudom, hogy mi ütött belém és miért hangolódtam
ennyire le. Vagyis de, persze tudom. Az ok Alexa és az ő haragja volt. De
inkább magamban tartom az egészet, minthogy Niallnek elmeséljem, hogy mi bánt.
Délben rendeltünk
ebédet, és a hűvösön henyélve ettünk mindketten. Mindig másról beszélgettünk,
bár a jó kedvem még mindig nem tért vissza és ezzel Niall is tisztában volt. De
mégsem nyaggatott miatta, amiért eszméletlen hálás voltam neki. Mosolyt csalt
az arcomra még akkor is, mikor semmi kedvem nem volt mosolyogni és sokkal jobb
kedvre derített, még ha ezt nem is mutattam felé. Niall egy elképesztően boldog
személyiség volt, hatalmas szívvel megáldva, és örültem neki, amiért az
életemben tudhatom őt.
Kezeimet felé
nyújtottam, éppen mikor felállt. Elmosolyodott, aztán lehuppant mellém, majd
mellém feküdt, én pedig a kezei közé bújtam. Fejemet a vállára fektettem, egyik
kezemmel pedig átöleltem a hasát. Lábaimat az övéi mellé fektettem, míg ő
ujjaival a fedetlen karomat kezdte cirógatni. Végül teljesen rácuppantam a
srácra, de még mindig olyan érzésem volt, mintha távol lenne tőlem.
*
Fogalmam sincs hány
óra volt, mikor újra megébredtem, de Niall még mindig mellettem volt, ahogy
Lady a lábainknál pihent és csak ez számított. Éreztem amint Niall puszikkal
hintette be a fejemet, ami rögtön mosolyt csalt az arcomra. Visszafúrtam a
fejemet a nyakába, mire az egyik kezét a vállamra helyezte. A nyakába
szuszogtam, mire kirázta a hideg, ami miatt újra elmosolyodtam, végül
felemeltem a fejemet.
- Jót aludtál? –
kérdezte Niall rögtön rám pillantva, telefonját pedig maga mellé helyezte.
- Mhm – bólintottam.
– Te nem aludtál?
- Nem tudtam –
ingatta meg a fejét. – Figyelj Palmer…
- Szavad ne feledd,
ki kell szaladnom a fürdőbe. Mindjárt jövök – nyomtam egy puszit az arcára,
aztán felálltam és Lady mellett lecsusszantam a kerek kanapéról. Miután
pisiltem és megmostam az arcomat, elvettem egy üveges vizet a mini hűtőből és
abból nagyokat kortyolva mentem vissza Niallhez. – Na, itt vagyok, mit akartál
mondani? – kérdeztem, amint visszaültem fel mellé. Karjait szét tárta, így hát
újra azok közé bújtam. Felé tartottam a vizes üveget, mire csak megrázta a
fejét, így hát magam mellé ejtettem és addig ficeregtem, míg nem egy kényelmes pozícióban
feküdtem az ölében és az arcára is ráláttam. Tudtam, hogy éppen a gondolatait
szedi össze, éppen ezért nem szólaltam meg és nem is sürgettem, hiszen ő sem
tette ezt sosem velem. Csendben figyeltem és vártam, hogy megszólaljon, amit
egy nagy sóhaj után meg is tett.
- Nem tudom – kezdte
lassan és halkan –, hogy miért lettél délelőtt olyan rosszkedvű, de azóta
motoszkál bennem, hogy nem kellett volna annyira rád hajtanom, hiába mondtad,
hogy én nem tettem semmi rosszat. Csak tudod azt hittem, hogy már vagyunk egy
olyan szinten, hogy nem fog váratlanul érni, ha megcsókollak – legszívesebben a
szavába vágtam volna, hogy vagyunk is, de nem akartam félbe szakítani és
kíváncsi voltam, hogy mit akar ebből az egészből kihozni. – Palm nem akarok
többet azon gondolkozni, hogy most merjek –e közeledni feléd, vagy ne, hogy ez
a megfelelő pillanat arra, hogy megcsókoljalak, vagy nem. Akkor akarok hozzád
érni, amikor csak én akarok, és akkor akarlak megcsókolni, amikor én akarom.
Nem szeretném túl bonyolítani az egészet, mégis azt csináljuk már mióta. Csak
veled akarok lenni. Azt akarom, hogy a barátnőm legyél – mondta ki végre, amit
már annyira akart, és szinte láttam rajta, hogy megkönnyebbült. Ahogy én is. –
Vagyis, ezt nem pont így akartam kibökni… - nevette el magát. – Jesszusom, ne
haragudj, ez milyen bénán hangozhatott.
- Ez nem igaz – mosolyodtam el, aztán a kezeimet a nyaka köré fontam és magamhoz
húztam. – Egy gyáva nyúl vagyok, mert én egész végig arra vártam, hogy majd te
felhozod a témát és majd megkérdezel, és akkor tisztázunk mindent, de tudnod
kell Niall, hogy én is így érzek. Komolyan – nevettem fel, leginkább saját
magamon mulattam jól. – Csak annyira hülye vagyok, mert nem mertem neked
szólni, vagy jelezni, és ah – nevettem, miközben az arcomat
a kezeim közé rejtettem.
- Héj, nem vagy
hülye – húzta el a kezeimet az arcom elől, én pedig elpirulva rá pillantottam. –
Lássuk be, én sem voltam valami bátor, de ezt betudom annak, hogy régen volt
kapcsolatom, és nem akartam semmit sem elrontani. És tudom, hogy te is pontosan
ugyanígy gondolkodsz, hiszen már mondtad – nevetett fel, miközben lehunyta a
szemeit egy pillanatra, én pedig csak a gyönyörű vonásait bámultam.
Elképesztően helyes volt, ahogy az árnyékban kirajzolódott minden kis szeglete
és pontosan megtudtam rajta mindent szemlélni, hiszen elég közel voltam hozzá
ahhoz, hogy így tegyek. – Szóval akkor most együtt, talán egy szinttel
magasabbra emelhetnénk a kapcsolatunkat? Mit szólsz? Palmer, lennél a barátnőm?
– kérdezett rá újra mosolyogva, arcán bemélyedt egy kis gödröcske, amibe
legszívesebben belenyomtam volna az ujjamat. Kék szemei ragyogtak, arcán a
világ legédesebb mosolya terült el, amitől nekem is automatikusan nevetnem
kellett.
- Igen, persze, hogy
leszek a barátnőd – mondtam ki, miután eléggé megvárattam szegény srácot. Egy
kuncogás csúszott ki az ajkamon, miközben megingattam a fejemet. Jót mulattam
saját magunkon. – Ah, istenem, még jó, hogy leszek a barátnőd! – nevettem fel
hangosan. – Komolyan, nem is tudom, miért vártam vele ennyit, hogy kimondjam.
Jaj Niall – tényleg, igazán nevettem saját magunkon és az sem érdekelt, ha
Niall hülyének nézett. Az ő hibája volt. A vigyora ragadós, és egyszerűen
nevetségesnek tartom magunkat. Kész pont.
Nézett még rám egy
pillanatig, aztán belőle is kitört a nevetés, ami miatt én még jobban
rázendítettem. Nevettem a nevetésén, aztán azon meg még jobban, mikor Lady
felpattant mellőlünk és arrébb ment tőlünk. Szegény kutya, a gazdái teljesen megbolondultak.
- Imádok veled
nevetni – préselte ki magából Niall, miközben egyik ujját az arcomra csúsztatta
és maga felé fordította, hogy rá nézzek. Rögtön magamra húztam és az ajkaimat
az övéire nyomtam. Bal keze az arcomra csúszott, míg a másik a csupasz csípőmet
fogta közre. Ha lehet, mostantól még jobban imádtam vele csókolózni. Szájával
teljesen bekebelezte az enyémet, úgy éreztem a testem fel akar robbanni, amint
súlyát rám helyezte és lassan elfektetett a puha huzatra és párnákra. Ujjaimmal
puha hajába túrtam a tarkójánál, és azzal kezdtem játszani, miközben alig
győztem visszacsókolni neki. Mindkettőnkből egy sóhaj szakadt ki, mikor végül
nem bírtam tovább és elnyílt a szám. Te jó ég. Ennyi érzelemmel még soha senki
sem csókolt meg. Komolyan úgy éreztem, hogy felrobbanok, és már izgalommal
vártam, hogy mikor történik meg ez. Ekkor viszont Niall elhúzódott tőlem enyhén
lihegve, ami megmosolyogtatott. Jobb kezem az arcára csúszott, hüvelykujjamat
duzzadt alsó ajkára nyomtam.
- Niall elképesztő
helyes vagy és dagad a mellem, amiért a barátom vagy – suttogtam vigyorogva.
- Neked dagad a
melled? – kérdezte döbbenten, aztán felnevetett és újra megcsókolt, ezúttal
most röviden. – Komolyan baby, néztél már tükörbe? – kérdezte mosolyogva, én
pedig felkuncogtam. – Úgy érzem, hogy szavakkal nem tudom körbe írni, mennyire
gyönyörű vagy. Még jó, hogy többet nem kell azon agyalnom, hogy valaki lecsap a
kezemről idő előtt.
- Ilyeneken
gondolkoztál? Aw – kuncogtam fel, miközben a hüvelykujjammal a szeme alatt
cirógattam.
- Hát nem egyszer
átsiklott a gondolataim között. De tudod most, hogy a barátnőm vagy – hangsúlyozta
ki vigyorogva, úgy ahogy én is tettem az előbb – nyugodtan féltékenykedhetek,
amiért az egész világ látja, milyen fehérneműt hordasz.
- Nem kell
féltékenykedned – kuncogtam fel. – Azok csak képek, amik azért készülnek, hogy
reklámozzam a fehérneműt, és nem azért, hogy mindenki tisztában legyen azzal,
mit veszek fel. Ha pedig nagyon nem bírod visszafogni magad – mondtam mosolyogva,
miközben lepillantottam az ajkaira, amin még mindig ott volt a hüvelykujjam –
gondolj arra, hogy olyan, mintha fürdőruhában lennék – mondtam, ő pedig
felnyögött, és keservesen felnevetett.
- Azt hittem, hogy
majd valami jó tanácsot adsz és megnyugtatsz vagy valami, erre képzeljem azt,
hogy fürdőruhában vagy, komolyan?
- Bocsi, de nem
igazán tudom, hogy hogyan kezeld a helyzetet – nevettem fel. – Mindenesetre egyáltalán
nem kell féltékenykedned, hiszen csakis te
érdekelsz.
- Oké – suttogta vigyorogva.
- Na, most kettőnk közül kinek dagad a melle? – kérdezte, én pedig
felkuncogtam, aztán a kezemet a tarkójára csúsztattam, és lehúztam magamhoz,
hogy újra egybe forrasszam ajkainkat.
Awwwwww de edesek 😍😍😍😍😍😍 végre 👏🏼👏🏼👏🏼👏🏼 De az olvasottak alapján a kov részben mar bonyolódik minden neeeeeeee 🤔🤔🤔 szuper imadom alig várom a kov részt ❤️❤️❤️❤️❤️
VálaszTörlésIgeeen, végreeee!:3 hááát majd meglátjuk mi lesz a következő részben. ;) Xx♥
TörlésMár most félek a következő résztől! 😔😔
VálaszTörlésDe olyan jó volt olvasni, hogy végre együtt vannak! Jehhh..... ❤❤❤
Vàrom a következőt! 😘😘
És milyen jó volt írni, hogy együtt vannak.:D És um lehet gonosz vagyok, de van is mitől félned? ;) Xx♥
Törlés