19 - Megijesztettél

Halihalloo,

gondoltam hozok ma egy részt, mert otthon ünnep van, aztán ti sem vagytok suliban és van időtök elolvasni a részt meg minden.:3 Plusz nem bírtam magammal, alig vártam, hogy kirakjam a fejezetet.:3 Ermmm, nem mondanék róla semmit, különben elspoilerezném az egészet. Annyit említenék meg, hogy a lentebbi képen Palmer és az egyik nővére, Mackinley van.:) Na nem húzom tovább az időt, remélem a végéért nem nyírtok ki. ;) Szombaton érkezik a következő rész!(: Jó olvasást! Xx♥

PALMER TONKIN

Másnap reggel napsütésre és szuszogásra ébredtem fel. Arcomra rögtön mosoly kúszott, amint megéreztem Niall kezeit a derekam köré fonva, lábai az enyémek között pihentek és szorosan simult hátulról hozzám, míg fejét a nyakamhoz nyomta. Lassan a hátamra fordultam az ölelésében, és ránéztem. Arca békés volt és ránc mentes, szája csukva volt, szempillái az arcát simogatták. Szemöldöke bozontos volt, állkapcsa mentén borosta nőtt, mely még szexibbé tette őt, már ha ez még lehetséges volt. Egy ideig kémleltem az arcát, míg az ujjaim fedetlen mellkasán és vállain játszottak, végül lassan kibújtam az öleléséből és kimentem a fürdőbe. Miután pisiltem, arcot és fogat mostam, visszamentem a szobánkba és eltoltam a teraszajtókat. Rögtön megcsapott a friss levegő, amitől még a hideg is kirázott ezért gyorsan visszabújtam Niall mellé a takaró alá. Felé fordultam és a kezemet átdobtam a derekán, míg közelebb húzódtam hozzá. Újra elmélyültem a tanulmányozásában, éppen ezért halálra ijedtem, mikor felnyitotta a szemeit és az arcán egy vigyorral rám gördült, így teljesen belepasszírozott a matracba. Fejét a nyakamhoz nyomta és belefújt, ami csiklandozott és még hangos hangot is adott ki, ami miatt Lady másodpercek alatt fent volt mellettünk az ágyon. Egy sikkantás hagyta el a számat, utána pedig nevetni kezdtem, míg kezeimet Niall hátára simítottam. Miután kiszórakozta magát, nyomott egy nedves puszit a bőrömre és felemelte a fejét.

- Megijesztettél – biggyesztettem le a számat, mire csak egy mindent tudó vigyorral nézett vissza rám. – Mi az? – mosolyodtam el én is.

- Bámultál – hajolt le újra hozzám, fejeink között jó pár centiméternyi távolság maradt.

- És? Nem szabad, vagy mi? – húzódott egy vigyor a számra.

- Oh, dehogynem. Nagyon is szabad – vigyorgott, utána pedig csak nézett a szemeimbe. Kissé türelmetlenül vártam, hogy végre összekapcsolja ajkainkat, mert egy kisebb sóhaj szökött ki belőlem. Pajkos vigyora még szélesebb lett, mire megforgattam a szemeimet, aztán kezemet a tarkójára csúsztattam és lehúztam magamhoz, hogy végre érezzem a száját az enyémen. A csók lágy és finom volt, és majdnem elolvadtam Niall gyengédsége miatt. Halk cuppanással váltak el ajkaink, és mint egy végszóra Lady felugatott. Elkuncogtam magam, aztán oldalra fordítottam a fejem, hogy rálássak kiskutyámra, míg Niall még mindig felettem helyezkedett el és egy puszit nyomott az arcomra. Kinyújtottam a kezem Lady felé, mire fejét lerakta a lepedőre és úgy kúszott közelebb hozzám. Niall leszállt rólam, én pedig magamhoz öleltem Ladyt és megpuszilgattam a fejét. Észre sem vettem, hogy Niall kiment a szobából, Lady annyira lekötött. Hamar harcteret varázsoltunk az ágyból, takarók és párnák a földre kerültek, míg én és Lady a matracon birkóztunk. Néha vakkantott egyet, én pedig nevettem rajta vagy válaszoltam neki. Végül aztán hagytam nyerni, hiszen borzasztóan kimelegített. Felálltam az ágyról és Niall mellett elslisszolva a bőröndömhöz mentem.

- Ah, ki kéne pakolni, mégis csak egy hetet leszünk itt – nyögtem fel, amint letérdeltem a földre és leültem a sarkaimra. – Mindegy, most biztos nem fogok – beszéltem meg magammal hangosan, aztán a fürdőruháim közül kivettem egy fekete fehér pálmafás mintásat arany csatokkal, majd ledöntöttem a bőrönd tetejét és felálltam. Niall elkapta a derekamat, mielőtt kiindulhattam volna a fürdőbe és magához húzott, míg az én számon egy kuncogás csúszott ki. – Engedj el, melegem van – mondtam még mindig nevetve, míg ő csak szorosan tartott és átölelt hátulról.

- Rendeljek reggelit? – mormogta a vállamba.

- Igen – simítottam a kezemet az övére, majd oldalra fordítottam a fejemet, hátra dőltem a vállára és puszit nyomtam az arcára. Maga felé fordított, aztán rögtön megcsókolt. Mivel a fürdőruha a kezemben volt, nem tudtam átölelni és különben is kettőnk közé szorította a kezeimet, ugyanis ő nagyon is átölelt engem. Akárhányszor ölelkeztünk olyan érzésem volt, mintha elakarna nyelni és ez megmosolyogtatott, sőt még jobban bújtam hozzá. A hosszú csók után elengedett, rám mosolygott, én pedig szintén egy vigyorral az arcomon az alsó ajkamba mélyesztettem a fogaimat, aztán megfordultam és kiszaladtam a fürdőbe. A szívem hevesen dobogott, miközben képtelen voltam visszafogni kislányos viháncolásomat. Becsuktam az ajtót, aztán neki dőltem egy pár pillanatra, végül leraktam a fürdőruhát a pultra és lehúztam magamról Niall fehér pólóját. Letoltam a bugyim, aztán felvettem a fürdőruhát, de a melltartó csatjával sehogy sem boldogultam, így körbe- körbe forogtam a tágas fürdőszobában, és valószínűleg úgy nézhettem ki, mint Lady, kiskorában, mikor a saját farkát próbálta elkapni. Végül feladtam és a nyakamban lógva hagytam az anyagot, míg a hajkefém után nyúltam és néhányszor átmentem vele a hajamon. Mikor a tükörbe pillantottam egy igen ismeretlen énem nézett vissza rám. Az arcomon még mindig széles vigyor ült, arcom kipirult volt, az ajkaim is vöröslöttek és egy kicsit duzzadtak is voltak. A testem lángolt, de ezt letudtam annyival, hogy melegem van. A szívem még mindig hevesen dübörgött a mellkasomban, ami ellen nem tehettem semmit, egyszerűen ezt hozza ki belőlem Niall. Miután leraktam a hajkefét, magamra fogtam a melltartót, aztán a két kezemet szorosan az oldalamhoz fogtam és kiindultam a fürdőből. Niall akkor rakta le a vezetékes telefont, mikor kiértem, így rögtön rám nézett. Éreztem, ahogy az összes vér az arcomba tódult, végül néhány méterrel arrébb megálltam előtte és megfordultam.

- B- betudnád kapcsolni a kapcsot, nekem nem sikerül – dadogtam égő fejjel, Niall pedig szempillantások alatt mögöttem volt. Kirázott a hideg, amint ujjai a hátamhoz értek, és rögtön meztelennek éreztem magam előtte, pedig nem sokkal többet láthatott belőlem, mint eddig. Bekapcsolta a csatot, aztán száját a vállamra nyomta, én pedig megfordultam és egy apró mosollyal megköszöntem. Ezután kiindultam a teraszra, majd a barna kör alakú kanapé mellett elhaladva, felálltam a kőkerítésre és beleugrottam a medencébe. Hajamat hátra simítva jöttem fel a hűs víz alól, majd néztem vissza a szobánkba, ahol Niall még mindig mosolyogva állt és figyelt. Lady persze már két lábon volt, első két lába a kőkerítésen támaszkodott, míg a másik kettővel a földön állt. Hátrébb úsztam és a vastag üvegnek dőltem, így egy kicsi víz kilöttyent a medencéből. A szintén hideg üvegnek dőltem, míg a fenekemet lehelyeztem a beépített ülőkére. – Gyere Lady. Gyere bele – szólítgattam a kiskutyámat, aki inkább megkerülte a kanapét és a lépcsőn jött bele a vízbe. Ekkor jobbra kaptam a fejemet, mert valaki a nevemet kiáltotta. Romeet láttam meg egy pólóban, ami felvolt kötve a hasán és bugyiban, haja egy kócos kontyban ült a feje tetején, arcán egy vigyor ült és felém integetett.

- Jó reggelt – kiáltottam vissza vidáman.

- Mindjárt átmegyünk, jó? – kiabálta vissza, én pedig válaszul bólintottam és néztem amint visszamegy a házba. Niall ekkor már nem állt a szobában, nem sokkal később pedig csobbant mellettem a medencében.

*

A testem remegett és sehogy sem tudtam lenyugtatni magamat. A szemeimből némán folytak a könnyek, és ha Niall nem szorította volna magához rázkódó testemet és nem suttogott volna a fülembe édes kis semmiségeket, fogalmam sincs mit csináltam volna. Féltettem anyát, arról nem beszélve mennyire megijesztett engem újra. Azonnal hazaakartam repülni, erre viszont aligha volt most esélyem; a következő gép, ami New Yorkba repül az három óra múlva indul. Éppen a rövid klipforgatása végén jártunk, mikor megcsörrent a telefonom és Niall tájékoztatott, hogy Mackinley az, a nővérem. Nem tudtam felvenni, viszont ahogy elhallgatott a készülék, újra rá is zendített így Dan, a fotós, vagyis akkor kamerás megengedte, hogy felvegyem. Mack elhadarta, hogy anyunak ma vérzett az orra és összeesett és, hogy éppen a kórházba tartanak vele. Senki sem tudta, hogy mi van vele, egyik pillanatról a másikra rosszul lett és elájult. Első gondolatom rögtön az volt, hogy a daganat visszatért és újra megtámadta anyát, a fülemben úgy zúgott a vér, hogy alig hallottam meg amit Mack mondott nekem. Megnyugtatott, bár szavai édes keveset értek akkor. Több ezer kilométerre voltam anyától, nem tudtam, mi baja van és azzal sem voltam tisztában, hogy mikor lehetek végre mellette New Yorkban. Niall rögtön levette, hogy valami nem oké, pedig még a telefont sem raktam le a nővéremmel. Dan elengedett, mondván úgy is készen vagyunk már, így rögtön repülőjegy után kezdtünk kutatni. Vagyis Niall, hiszen én még arra sem voltam képes, hogy kivegyem az iPademet a bőröndömből. Másik oldalamon Romee ült szorosan és szintén próbált megnyugtatni, de nem ment. Csak az járt a fejemben, hogy anyának talán újra meg kell küzdeni a mellrákkal és ezúttal lehet, hogy nem sikerül neki. Borzasztóan féltem, hogy borús gondolataim majd beigazolódnak, és nem akartam ilyenre gondolni, mégsem tudtam kikapcsolni, vagy valami másra fókuszálni. Végül miután Romee a fülemhez szorította a telefonját ahol a vonalban Sara volt, valamennyire sikerült lehiggadnom. Lady is minduntalan bújt a lábaimhoz, ő is megérezte rögtön, ha valami nem volt rendben. Miután beszéltem Saraval és lebeszéltem arról, hogy ide repüljön, jobban éreztem magam és könnyeket sem hullattam többet. Romee rendbe szedte a fejemet, hiszen az összes sminkemet, amivel kikentük egymást lesírtam, utána pedig lecseréltem rövid ruháimat kényelmes leggingsre és pólóra, útra készen állva. Romeeval bepakoltunk a bőröndömbe, aztán ágyba bújt velem, és bíztatott az alvásra, de egy percre sem tudtam lehunyni a szemeimet. Újra és újra átcikáztak az évekkel ezelőtti események a fejemen, mikor elmentem anyával a szűrésre, és kiderült, hogy mellrákja van. Rögtön kezelésbe vették és elég jó esélyei voltak, hiszen a daganat időben lett észre véve. Persze a jó esélyek és a nyolcvan százaléka annak, hogy anya felépül egyáltalán nem nyugtatott le senkit a családban, engem pedig pláne nem. Borzasztóan féltem, hogy elveszítem anyát, ezért aztán minden munkámat visszamondtam arra az időszakra és végig otthon maradtam mellette. Megszakítottam a kapcsolatot a külvilággal, volt, hogy napokig volt lemerülve a telefonom, mert másra nem használtam, csak hogy egyszer- kétszer telefonáljak Saraval és Kimberlyvel. Minden figyelmem a családomra irányult, anya betegsége pedig közelebb hozott minket egymáshoz. Az előtt sem voltunk eltávolodva vagy valami, de abban az időszakban, kétszeresen támogattuk egymást. Biztos voltam benne, hogy, ha anyának esetleg kiújult volna a daganata, le fogja a győzni, mert már egyszer sikerült, másodjára pedig gyerekjáték lesz. Mégis ott voltak a kellemetlen gondolatok, amik elől legszívesebben fülemet befogva és sikítva menekültem volna.

*

Az órák csigalassúsággal teltek el, végül teljesen megkönnyebbültem mikor Mack hívott, miután megvizsgálták a kórházban anyát. Valamilyen vírust kapott el, ami most a levegőben terjeng, tipikus tünete pedig az ájulás. Az orrvérzésre nem tudott az orvos semmit sem mondani, de az nem is volt olyan vészes, hiszen amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is ment. Természetesen rögtön átvizsgálták a daganat miatt, azokra az eredményekre viszont még várni kellett pár órát, addigra mindenesetre már meglesz, mire én is megérkezek New Yorkba. Az orvos viszont azt mondta, hogy csak tíz százalék esélyét látja arra, hogy a daganat esetleg kiújult volna. Ez valamelyest megnyugtatott, arról persze viszont szó sem volt, hogy nem megyek New Yorkba. Niall egy szó nélkül foglalt két jegyet, egyet nekem és egyet magának, valamint még Ladyt is elintézte, amiért borzasztóan hálás voltam neki, még akkor is, ha ezt nem mondtam ki hangosan. Teljes vállszélességgel mellettem állt, és vígasztalt, én pedig elképesztően örültem, hogy mellettem van.

Egyre jobban csökkent a nyomás a mellkasomról, amint a repülőgépen ültünk és arra várakoztunk, hogy felszálljunk. Niall a kezemet fogta, míg a fejem a vállán pihent, és éreztem, ahogy a fejemet hinti be puszikkal.

- Álmos vagy? – kérdezte halkan.

- Mhm, nem igazán. A villában sem sikerült elaludnom – válaszoltam suttogva.

- Majd most hátha sikerül. Bár szerintem várd, meg míg felszállunk, hogy utána tudj enni valamit. Nem lehetsz étlen Palmer, valamit muszáj enned, akkor is, ha nem kívánod. Nem kell, hogy te is elájulj majd az éhségtől – mormogta a hajamba.

- Tudom, igazad van. Majd veszek egy szendvicset, ha felszálltunk – feleltem és a fejemet csak jobban a nyakához nyomtam.

- Héj, nyugodj meg – simogatta a karomat, ami az ő pulóvere alá volt bújtatva. Mivel nálam semmilyen hosszabb dolog nem volt, mint egy leggings, hiszen nem terveztük ezt az utat New Yorkba, Niall rám adta egy pulóverét és kikészített nekem még egyet, amit majd leszállás után felvehetek. Ő meg ugye azokat a dolgokat hozta magával Mexikóba, amit hozott Londonból Los Angelesbe, szóval az ő bőröndjében mindenféle ruhadarab lapult. – Nem lesz semmi baj. Anyukád meg fog gyógyulni.

- Tudom. De attól még aggódom érte.

- Persze, ez érthető. De ne kínozd magad felesleges, buta gondolatokkal. Az orvos megmondta, hogy kizártnak tartja, hogy kiújult volna anyukád betegsége.

- Az orvos azt mondta, hogy tíz százalék esélyt lát rá, és nem zárta ki, hogy esetleg az van a háttérben. De persze, tudom, az a tíz százalék nagyon kevés. És anya mindig lelkiismeretesen eljárt minden kontrollra, ahol mindig jók voltak az eredményei, szóval minden rendben lesz vele… Csak akkor is nagyon megijesztett, és azt hiszem, ez még mindig bennem van. Tudod, mikor kiderült évekkel ezelőtt, hogy mellrákja van, borzasztóan megijedtem. Nem csak én, hanem ő és apa, meg a nővéreim és, lényegében az egész család. És bár aztán csillapodtak a kedélyek, mikor az orvos elmondta, hogy nagyon korán lett észrevéve a növekvő daganat, így nagyon jó eséllyel kezelhető anya, én mégis nagyon féltem, hogy nem sikerül legyőznie a betegséget. Azt hiszem talán hármunk közül, mindig is én voltam a leganyásabb, szóval borzasztó volt számomra az a pár hónap.

- Oh Palmer – sóhajtott fel, én pedig lehunytam a szemeimet és erősen összeszorítottam őket, nehogy még egy könnycsepp kiforduljon a szememből. – Annyira sajnálom.

- De aztán minden rendben lett és anya meggyógyult. Soha nem éreztem még életemben akkora megkönnyebbülést – folytattam, és a végén egy apró mosoly kúszott a számra.

- Elhiszem. Biztos vagyok benne, hogy ezt a kis vírust is simán leküzdi.

- Én is. Köszönöm, hogy mellettem vagy.

- Baby, ez csak természetes. Nem hagynálak magadra akkor, mikor a legnagyobb szükséged van rám.

Elmosolyodtam, aztán másik kezemmel is átöleltem őt, míg ő egy puszit nyomott a fejemre, és megcirógatta a kezemet.

*

Nem sokat aludtam az út alatt, ami jelenleg nem is izgatott. Niallel elbeszélgettük az időt, elterelte a gondolataimat, aminek örültem, így nem idegeskedtem vagy szomorkodtam egész idő alatt. Amint leszálltunk, rögtön megnéztem a telefonomat, ahol már várt egy sms Macktől. Anya eredményei megvoltak, és minden rendben volt, így az orvos száz százalékosan kizárta a daganat kiújulását. Olyan volt, mintha több kilós súlyok estek volna le a vállaimról és a mellkasomról. Persze még mindig ideges voltam, de már tudtam, hogy anyának nincs nagy baja és hamar megfog gyógyulni.

Amint a Lady és a bőröndjeink is megvoltak, taxiba ültünk és rögtön a kórház felé vettük az irányt. Megfagytam a körülbelül öt fokban, de az sem igazán érdekelt akkor. Inkább csak azt reméltem, hogy Ladyvel minden rendben, hiszen azért neki sokkal nagyobb változás a harminc fokból a hidegbe utazni. Bőröndökkel és Lady utazó ketrecével csörtettünk be a kórházba, rögtön fel a második emeletre ahol anyunak a kórterme volt.

- Menj csak be, majd én, itt kint megvárlak Ladyvel – mondta Niall, amint kiszálltunk a liftből és sietősen elindultunk a folyosón.

- Oké, köszi – mondtam, majd elengedtem a kezét és berontottam rögtön a huszonkettes szobába. Minden fej az ajtó felé fordult, hiszen nem kis hévvel téptem fel azt.

- Palmer, drágám – mosolyodott el rögtön anyu, aki az ágyban ült egy pizsamájában, amit tőlem kapott. Barna haja egy lófarokba volt fogva, orrán ott csücsült a szemüvege.

- Oh, anyu, úgy megijesztettél – sóhajtottam fel, majd átszeltem a szobát és a karjai közé bújtam. Fejemet a vállára fektettem és mélyet szippantottam jellegzetes illatából, amit annyira szerettem. Éreztem amint teljesen ellazulok és egy mosoly kúszott az arcomra, amint a tekintetem összetalálkozott apuéval.

- Drágám, nem kellett volna az egész kontinenst átutaznod miattam. Jól vagyok, ez csak egy kis vírus.

- Jó, de attól még nagyon megijedtem – motyogtam. – Jól érzed magad? Van valamire szükséged? – húzódtam el tőle, hogy rálássak az arcára, amin egy mosoly ült.

- Jól vagyok, ne aggódj annyit – nevetett fel és csókot nyomott az orcámra. – Nézzenek oda, rajtad férfiruha van? – szaladt ráncba a homloka, mire lenéztem magamra és éreztem, amint elvörösödök.

- Micsoda? – kérdezte rögtön apa. – Milyen férfiruha? Hagy nézzelek csak kislányom!

- Erm, ez egy hosszú történet – nevettem el magam és vörös fejjel apára néztem, végül felálltam anya ágyáról és az ölébe ültem, majd átkaroltam a nyakát. – Szia, apa, hogy vagy? – kérdeztem hízelegve és a fejemet a nyakába nyomtam, közben hallottam amint Mack felkuncogott, nem sokkal később pedig apa másik combjára ült, így mindketten rácsimpaszkodtunk szegényre.

- Nem vagytok már olyan könnyűek, hogy mindkettőtöket elbírjalak – nyögött fel apu és hátra dőlt a fotelben. Elengedtem a nyakát, aztán kinyújtottam a kezeim Mack felé, majd átöleltem a nővéremet is.

- Logan hol van? – kérdeztem, amint elváltam tőle és körbe pillantottam a kórteremben. Még egy ágy állt anyué mellett üresen, a falon vele szemben egy kisebb tévé volt, az ablakok mellett pedig egy ajtó.

- Londonban. Szóltam neki is, de akkor már tudtuk, hogy anya csak egy vírust kapott el, szóval lebeszéltük róla, hogy eldobjon mindent, úgy ahogyan te és idejöjjön. Majd hétvégen repül egyedül, mert Chrisnek még valami dolga akadt, aztán jövő héten pedig majd csatlakozik ő is – magyarázta Mack, én pedig bólogattam.

- Nem dobtam el mindent. Éppen akkor végeztünk a forgatással, mikor hívtál. Az út pedig ugyanannyi volt, mint Los Angelesből.

- Miért, hol voltál? – kérdezte homlok ráncolva apu, mire visszanéztem rá.

- Mexikóban – mosolyodtam el. – Romeeval volt egy kisebb klipforgatásunk, aztán úgy terveztük, hogy a hetet ott töltjük, és majd hétvégén repülök ide.

- És akkor most pontosan miért is vagy férfiruhákban? – kérdezett rá anyu újra vigyorogva, mire elpirulva rápillantottam, aztán vissza apára. Ő is és Mack is engem néztek felvont szemöldökkel, én pedig az alsó ajkamba haraptam aztán felálltam és visszaültem anyu mellé.

- Hát mert nem volt nálam meleg ruha, és itt már mínusz fokok vannak – válaszoltam lassan és jól megfontoltan, persze tudtam, hogy sokáig úgy sem titkolhatom a családom előtt, hogy Niallel jöttem. Meg persze nem is akartam.

- És akkor kinek a ruhái ezek? – kérdezte apa.

- Oi, én tudom – szólalt fel vigyorogva Mack, mire egy gyilkos pillantást vetettem rá, ekkor viszont újra kivágódott az ajtó és egy kissé zilált Alexa jelent meg a kórteremben.

- Oh, istenem, Lisa, jól vagy? – sóhajtott fel, majd becsukta az ajtót és anyu másik oldalára sietett. Mosolyogva hátrébb húzódtam, hogy unokanővérem áttudja ölelni anyát.

- Igen Alexa, minden rendben van. Csak egy kis vírus – válaszolta anyu mosolyogva.

- Nagyon megijedtem, mikor megláttam Mack üzenetét – sóhajtott fel és leült az anya melletti lévő ágyra.

- Na, látod. Nem csak én dobtam el mindent, hogy ide rohanjak – néztem vissza anyára.

- Előbb nem tudtam jönni, mert Hollyval uszodában voltunk és csak most láttam az üzenetet.

- Semmi baj drágám. Hollyt hol hagytad?

- Gyorsan elvittem anyához. Jobbulást kíván ő is.

- Köszönöm – mosolygott anyu, én pedig visszabújtam a karjai közé. A tekintetünk összetalálkozott Alexával, és ekkor esett le Niall, aki kint ül a kórterem előtt és rám vár.