33 - Mázlista

Halihalloo,

aww egy Nialler szemszög!:3 És még milyen! Egyes dolgok történnek a részben, főleg a vége felé, remélem meg tudtalak titeket vele lepni és hogy, tetszeni fog! Ja és a végéért ne öljetek meg, ha lehetséges.:D Jó olvasást! ;) Xx♥

NIALL HORAN

Másnap reggel Palmerrel korán keltünk, mert volt egy pár elintéznivalónk a mai nap folyamán és reggeli után már kezdtünk is egy ingatlanosnál. Palm rögtön beleszeretett az apartmanba, és nekem is nagyon tetszett, mégis megakartuk még a másik lakást is nézni, hogy legyen mik között mérlegelnünk. Nem akartam egy luxusházat venni, hiszen fogalmam sincs, mennyit fogok itt lenni. Nyílván Holly miatt sokat, de ha újra turnézni indulunk, vagy bevonulunk stúdiózni? Mármint én azt egyedül itt is tudom csinálni, a srácokkal ezt viszont biztos Londonban tennénk. És ha úgy döntök, hogy kihozom a dalt, amit Palmernek írtam singleként? Vagy esetleg az egész albumnyi dalaimat, amiken mostanában dolgoztam? Fogalmam sem volt semmiről és bár ennek zavarnia kellett, egyelőre nem igazán érdekelt. Minden, ami számított az Palmer és Holly volt, ők pedig legtöbb idejüket itt töltik, tehát nekem is itt a helyem.
Az apartman után beültünk egy kávézóba és azt vitattuk meg, hogy mi legyen a kocsi témával. Bérelni nem akartam, egy újat venni meg megint nem, habár örültem volna neki, ha van egy saját autóm és nem kell állandóan Briant ugráltatunk. Persze, neki ez a munkája, és csak örül, ha szólunk neki, nekem valahogy mégis kényelmetlen volt az egész. Végül hagytam magam megpuhítani Palmertől, hogy Briannek semmi baja sincs azzal, ha ugráltatjuk és megkérjük, hogy vigyen el minket ide és oda, valamint vele is átbeszéltük az egészet, úgy hogy az autó levolt tudva.
Következő állomásunk Palmer édesapjának az étterme volt, ami egy utcával volt lentebb, mint Palmer szüleinek a háza. Az étterem előtt találkoztunk Alexával és Hollyval, ami totál feldobta a kedvemet, na, nem mintha az előtt is rossz hangulatban lettem volna, vagy valami. De totál odavoltam a kislányomért, és azért ez érthető is, nem? Elképesztően édes volt, arról nem beszélve, hogy egyre jobban kezdett a bizalmába fogadni. Alexa sem volt ellenséges, sőt jót beszélgettünk hármasban. Még csak kínos csend vagy helyzet sem volt, még akkor sem, mikor Palmer apukája kijött a konyhából és egy kicsit leült hozzánk beszélgetni. Szerettem volna több időt eltölteni Hollyval, de várt ránk a másik ingatlanos, neki pedig úszásra kellett mennie az édesanyjával. Utána pedig eléggé fáradt szokott lenni, Alexa szerint szinte rögtön bealszik, amint hazaérnek este onnan, úgyhogy holnapra beszéltünk le egy újabb találkozót Alexáéknál.
A második lakás eléggé bent volt a belvárosban, és annyira nem is nyűgözött le, mint az előző, de nem szóltam semmit és Palmer reakciójára vártam. Amint az ingatlanos nő kettesben hagyott minket a tágas nappaliban, Palmer felém fordult, én pedig a kezeimet a derekára csúsztattam és közelebb húztam magamhoz.

- Na, mit szólsz? – kérdezte tőlem mosolyogva, miközben az arcomat pásztázta.

- Nem rossz – válaszoltam.

- De az előző jobb volt, nem igaz?

- Hát nekem jobban tetszett, és hozzátok is közelebb volt.

- Ez nem is igaz – kuncogta el magát. – Alexáékhoz mindenképpen közelebb volt. És nekem is jobban tetszett maga a lakás. És a férfi is szimpatikusabb volt – suttogta, míg én felvontam egy szemöldököm, mire nevetve a mellkasomra csapott. – Tudod, hogy értem – kuncogott.

- Akkor azt hiszem, megbeszéltük?

- Legyen a másik? – kérdezte.

- Te azt szeretnéd? – biccentettem oldalra a fejem és vártam a reakcióját. Gyakorlatilag nem kérdeztem meg, hogy akkor most hivatalosan is összeköltözünk –e, de volt egy olyan érzésem, hogy ő ezt így vette. És ezzel persze semmilyen problémám nem volt, sőt örültem is neki. Imádtam a gondolatát annak, hogy együtt éljünk, ruháink egymás mellett legyenek a szekrényben, a fürdőszobai dolgaink keveredjenek egymáséval és veszekedjen velem azért, mert piszkos zoknit, vagy alsógatyát hagytam a földön.

- Niall, a te lakásod lesz, szóval nem nekem kell döntenem, azt hiszem? – kérdezte egy gyönyörű szép mosollyal az arcán.

- Jó, de a nők általában jobbak az ilyen dolgokban – kezdtem a mellébeszélést. – És amúgy is, azt hittem, a mi lakásunk lesz?

- A miénk? – kérdezett vissza meglepetten, én pedig egy vigyorral az arcomon bólintottam, miközben barna bőrét és kulcscsontját vizslattam, amik kilátszódtak kötött pulóvere alól.

- Mármint, azt gondoltam, hogy…

- Igen – vágta rá és az ajkait rögtön az enyémek ellen nyomta.

- Igen, mi? – kérdeztem suttogva, amint elvált tőlem.

- Igen, hozzád költözöm, te buta – kuncogott fel. – Vagyis összeköltözünk.

- Akkor megbeszéltük. Felhívod azt a szimpatikus ingatlanos férfit? És visszamegyünk az apartmanhoz?

- Igen, felhívom – kuncogott fel és újra megcsókolt, aztán végül kedvesen visszautasítottuk az ingatlanost és elköszöntünk tőle.

- Na, melyik a befutó? – kérdezte Brian, amint hátrafordult az ülésében.

- Az első – válaszoltam vigyorogva.

- Felhívom a fickót, aztán ha azt mondja, menjünk oda, akkor elviszel?

- Persze – bólintott Brian, míg visszafordult előre. – Fánkot? – nyújtotta hátra a dobozt, amiben jó pár színes cukormázas fánk lapult.

- Ugh, köszi – vettem el egy mosolygós fánkot, míg Palmer csak megrázta a fejét, aztán már bele is szólt a telefonjába. Hallgattam a szófoszlányokat, míg a fánkomon nyammogtam, végül Palmer lerakta a telefont és megkérte Briant, hogy induljunk oda vissza. Palmer harapott egyet a fánkomból, aztán hátra dőlt és felém fordította a fejét vigyorogva. – Mi az? – kérdeztem, míg ő csak a hüvelykujjával letörölt a szám sarkából pár morzsát.

- Ha aláírtuk a szerződést, akkor akár mehetnénk vásárolni is, nem?

- Tudom, hogy ezt vártad a legjobban – válaszoltam, míg lenyaltam az ujjamról a csokit.

- Nem igaz – nevetett fel.

- De igen, mehetünk – bólintottam mosolyogva.

- Ah, ez az! A gitárodat majd felrakhatjuk a nappaliban úgy a falra, mint Londonban nálad, kérlek? Az annyira jól néz ki.

- Persze – bólintottam. – Akarok egy olyan kényelmes fotelt a nappaliba, mint nálad van, LA –ben.

- Megbeszéltük – vigyorgott.

- Ah, az a fotel egy kész főnyeremény, igaz? – szólalt fel Brian.

- A múltkor több órát aludtam benne – válaszoltam neki vigyorogva.

- És Ladynek is vehetnénk egy kutyaágyat a nappaliba, nem? Csak mert, ha többet leszünk itt, mint LA –ben, akkor őt is ideköltöztetnénk.

- Igen, persze, ha ezt szeretnéd.

- Oké – bólintott, miközben a tekintetét továbbra is lent tartotta a telefonján. – Oh, te jó ég, tudják, hogy lakásokat néztünk – nyújtotta felém a készüléket.

- Most meg kéne, lepődjek? – nevettem el magam, míg megszemléltem a rólunk készített képeket a délelőtt folyamán. Tetszett, amit láttam. Palmer gyönyörű volt és csak úgy sugárzott mellettem, amiért büszkeség töltött el. Hatalmas mázlista voltam, hogy ugyanúgy vonzódik hozzám, mint én ő hozzá, és hogy a barátnőm, mindazok után, amik kiderültek.

Az apartmanhoz visszaérve aláírtuk a szerződéseket és egy borsos összeg máris le lett vonva a számlámról. Palmer erre csak annyit reagált, hogy mostantól ő állja minden költségünket, hogy valahogy egyenlítsük magunkat, mire persze kinevettem, végül nem szóltam semmit sem, mert tudtam, hogy komolyan mondta és nem volt kedvem ezen vitatkozni vele. Az ingatlanos bekapcsoltatta a meleg vizet, áramunk holnap lesz és egy kandallónk is volt a nappaliban, tehát hideg sem lesz, így pedig már csak a bútorok voltak hátra. 
Palmer egészen zárásig a boltban volt, megtöltöttük a kocsi hátulját az apró dolgokkal, amiket vásároltunk, a többi nagy bútort pedig holnap fogják kiszállítani, kivéve az ágyunkat, amit már ma kihoztak, így hát én ott hagytam Palmert és hazamentem, hogy ott legyek, amint felhozzák az ágyat darabokban és összeszerelik. Ezután rendeltem magunknak két pizzát, egy üveg vörös bort és desszertet, és azzal vártam Palmert az új lakásunkba. Semmilyen fény nem volt, csak egy kicsi a kandallóból és a padlótól plafonig érő ablakokon áradt be valamennyi. A kilátás elképesztő volt, a lakás minden szobájából, az egész város előttünk terült el és rohadtul tetszett az egész. Eddig sosem laktam városközpontban, noha ez sem volt teljesen ott, mégis közelebb a központhoz, mint eddig valaha laktam. Nem győztem elég képet készíteni a kilátásról, amit aztán megosztottam mindenkivel, akivel csak tudhattam. Elküldtem a srácoknak, anyának és instagramra is posztoltam, valamint a twitter is tudott róla, hiszen unalmamban nem tudtam, hogy mit csináljak. Palmer azt írta, hogy már úton voltak, de hát ez már fél órája volt, szóval gyanítom, hogy valahol dugóban akadtak.

Sok jó benyomást biztosan nem tettünk új szomszédjainknál, tekintve fél tizenegy volt, mire felpakoltunk mindent a kocsiból. Leginkább a konyhapultra és a fürdőszobában pakoltunk le mindent, aztán Palmer telerakta a lakást gyertyákkal, és meggyújtotta mindet a hálóban, hogy lássunk is valamit. Amint benyomtuk a pizzákat, csak ültünk az ágyon, Palmer az ölemben, míg én a falnak döntöttem a hátamat és az ablakon bámultunk kifelé.

- Elég romantikus az egész – szólalt meg halkan, hangjából kihallottam, hogy vigyorog. – Egy ágyon és matracon kívül nincs semmink, még áramunk sem és szerintem lemerült a telefonom.

- Ja, én is lemerítettem az enyémet – sóhajtottam fel, azt csupán csak azért, mert tele voltam és jól esett Palmerrel így összebújni. – Imádom a kilátást. Még sosem laktam ennyire a belvárosban – osztottam meg vele a gondolataimat.

- Tényleg? – mozdult meg, aztán úgy ült, hogy rálásson az arcomra.

- Igen – feleltem, míg lenéztem rá. Ajkai duzzadtak voltak és vörösek a bortól, ami miatt úgy éreztem, hogy rögtön meg kell csókolnom őt.

- Hát, örülök, hogy ennyire elvarázsolt New York – kuncogott fel. – Én is szeretek itt élni.

Ezután beállt köztünk a csend újra és éreztem, hogy a fáradtság mennyire átveszi a testem felett az uralmat.

- Meg sem bírok mozdulni – nyitottam fel a szemeimet, mire Palmer felkuncogott, felült félig fekvő helyzetéből és lerakta a földre a poharát. Amint visszajött az ágyra, megfogtam a jobb kezét, aztán a mellkasomra vezettem és odafektettem a tenyerét, ahol pontosan a szívem volt. Az arcán egy értetlen kifejezés terült el, mégis elképesztően szépen mosolygott. Kezemet a kézfején hagytam, míg a másikat a derekára csúsztattam, aztán lehúztam a combjaimra és közelebb vontam magamhoz. Fejével az enyémhez hajolt, leheletünk összekeveredett és tudtam, hogy arra vár, hogy megcsókoljam. Én mégis hezitáltam, aztán végül csak úgy kicsúszott a számon az, amire éppen gondoltam. – Szeretlek – suttogtam és vártam a reakcióját. Hallottam, amint a levegő bent rekedt a szájában, és egyre idegesebb lettem, ahogy tovább nyúlt köztünk a csend. – Szeretlek, Palmer – ismételtem el magam újra, miközben hüvelykujjammal, amelyik a kézfején volt, a bőrét kezdtem cirógatni. A szívem egyre hevesebben dobogott a mellkasomban és bíztam benne, hogy ő is érezte. Elmosolyodott és száját az enyém ellen nyomta, én pedig rögtön visszacsókoltam neki. Éppen mikor elakartam mélyíteni a csókunkat, elhúzódott tőlem és a homlokát az enyémnek döntötte.

- Szeretlek. Én is nagyon szeretlek Niall – sóhajtotta. Arcomra egy széles mosoly kúszott és szorosabban fontam a kezemet a dereka köré, aztán még közelebb húztam magamhoz. Ezúttal én csókoltam meg őt, és egy nyögésem halt el a szájában, amint a nyelvét az ajkaimhoz nyomta, aztán átcsúsztatta a számba. Azelőtt cselekedetem, mielőtt még átgondolhattam volna a dolgokat, a kezem szorosan fonódott a dereka köré, miközben a derekát lenyomtam az ölembe és szinte egy szempillantás alatt keményedtem meg. Pontosan tudtam, hogy hadilábon állt ezzel az egésszel, bizonytalan és félénk volt, mégis elvesztem a fejem, amint ilyen szenvedéllyel csókol meg. 
Felemelkedett a combomról, de továbbra is csókolóztunk, keze felcsúszott a mellkasomról az arcomra, miközben másik lábát átvetette felettem így rendes lovagló ülésben ült az ölemben. Csillagokat láttam, mikor véletlen dudoromnak súrlódott, és mikor ezt megismételte totál tudatosan és magabiztosan, nem bírtam elrejteni a nyögésemet. Egy percre sem engedett el, egyre hevesebben csókolt és ezt egy jó jelnek vettem. Valószínűleg nagyon szarul éreztem volna magam, ha még egyszer úgy lemerevedett volna a karjaim között, mint legutóbb Los Angelesben. 
Ujjai utat találtak a hajamba és feltúrták azt, mint általában mindig teszik, de nem bántam, mert imádtam, mikor a hajammal játszott. Az ajkaink folyamatosan cuppogtak, ami miatt, ha lehet még keményebb lettem odalent. Palmer kikészített és elmondani nem tudtam, mennyire akartam őt. Annyira elképesztően gyönyörű volt, bizonytalan és magabiztos egyszerre, közben pedig ártatlan és leírhatatlanul szexi. Véletlen az alsó ajkába haraptam, mire egy nyöszörgés csúszott ki a száján és elvált tőlem. Lihegve vártam, hogy mit fog csinálni, féltem, hogy ezúttal tényleg messzire mentem. Kezével megmarkolta a hajamat, majd a nyakát nyújtotta és előre nyomta a fejem, így az ajkaim oda nyomódtak. Egy másodpercet sem vesztegettem, rögtön nedves csókokkal kezdtem behinteni puha bőrét, miközben mámoros illatával teljesen elkábított. Nyelvemet végig húztam a torkán, mire egy sóhaj csúszott ki a száján. Kezével még mindig a hajamat markolta, én pedig alig bírtam tovább farmernadrágban és bokszerben. Kezdett iszonyatosan szűkös lenni és nem is tudtam mit fogok csinálni, amint lenyugszunk, és esetleg elindulunk vissza Palmer szüleihez. Nem fogok tudni ekkora merevedéssel megmozdulni.

- Niall – csúszott ki a száján a nevem, amint megszívtam a bőrét. Válaszul morogtam valamit, és folytattam a szívást, míg nem egy lila folt keletkezett a nyakán.

- Mondjad – mormogtam, miközben tovább csókolgattam, álla vonalát, majd vissza az arcára és a szájára. – Tessék – suttogtam. Nem válaszolt, hanem erősen a számra nyomta a száját és nyelvét rögtön átcsúsztatta a számba. Ez a nő őrültté tesz. Megőrülök érte. Miért élvezem már csak a csókolózást is ennyire vele?

Csípője újra megmozdult és mozogni kezdett előre és hátra, mire kinyitottam a szemeimet és szinte újra össze is szorítottam azokat. Palmer elvált tőlem és most ő kezdte a nyakamat nedves csókokkal behinteni. Elképzeltem, amint duzzadt, piros ajkai a keményedésem köré fonódnak, miközben középsőpontja pontosan odasúrlódott, ahova a legjobban akartam. Alig tudtam elhessegetni a képet a fejemből, ahogy ajkaival körülfogja a férfiasságomat és lentebb bukik, hogy minél többet kaphasson be belőle. Egy morgás csúszott ki a számon, míg ő a nyakamat kezdte szívni, hogy viszonozhassa a szerelem harapásomat. 
Oh, istenem, ha tudná, hogy mégis milyen mocskos dolgokat képzelek róla. 
Lehunyt szemeim előtt láttam, ahogy előttem állva letolja magáról a szexi csipkés bugyiját, aztán rögtön vissza is ül a combomra, mert szégyellős. Elmosolyodtam volna, és magamra húztam volna, hogy csókommal megnyugtassam. A kezei közé vette volna a merevedésemet újra, de nem hagytam volna neki, hogy sokáig kínozzon, mert akkor elélveztem volna. Karjaimmal átöleltem volna, aztán lenyomtam volna a matracra, és felé kerekedtem volna. Próbáltam elképzelni a testét mindenféle zavaró ruhadarab nélkül és észre sem vettem, hogy egy hangos nyögés csúszott ki a számon. Palmer elhúzódott tőlem, saját lihegésemen kívül heves szívdobogásomat hallottam.

- Niall?

- Igen? – nyitottam fel rögtön a szemeimet. Arcán egy apró mosoly ült, a haja totálisan kócos volt, azt sem vettem észre, hogy én túrtam volna fel. Vajon mi mindent csináltam, míg képzelegtem?

Csípőjét újra az enyémnek nyomtam, mire újra felnyitódtak a szemeim és felnyögtem. Kezemet az arcára csúsztattam és értetlenül pillantottam a kezére, ami lenyúlt, aztán becsúsztatta a fehér pólóm alá. Hamar rájöttem, hogy leakarja venni a felsőmet, így magamhoz tértem, és hagytam, hogy lehúzza rólam. Még mindig elég értetlen fejet vághattam, de ő nem foglalkozott vele, hanem csak sután megcsókolt, végül a száját a mellkasomra nyomta. Lehunytam a szemeimet, miközben a kezeimmel egy pillanatra sem engedtem el a derekát.

- Palmer – motyogtam lehunyt szemekkel. – Mit csinálsz? – néztem le rá. Annyira ártatlan volt és szexi, hogy nagyon erősen kellett visszafognom magam, nehogy rögtön belepasszírozzam a matracba és belétemetkezzek. Újra meg újra.

- Azt hittem… hogy te is… szóval, hogy akarod – suttogta, rögtön tudtam, hogy zavarban van. Elmosolyodtam és kezemet az arcára csúsztattam, majd hüvelykujjammal cirógatni kezdtem, míg fentebb billentettem a fejét.

- Semmit sem akarok jobban – suttogtam vissza. – Az a kérdés, hogy te akarod –e. Akarsz engem, Palmer? – kérdeztem, miközben feltérképeztem az arcát. Annyira gyönyörű volt. És annyira szerelmes vagyok belé.

Fentebb nyomta magát az ölemben és elhúzódott a fejével az enyémtől. Az én jobb kezem még mindig az arcán volt, míg a másik a derekán, végül aztán kinyújtottam az ujjaimat és az egész tenyeremet ráfektettem, így már a feneke elejére.

- Igen – válaszolt végül. – Nagyon – csókolt meg hevesen, mire újra az ajkai közé nyögtem. – Niall, akarlak. Tényleg. Kérlek – suttogta.

- Oh, istenem, igen, megkapsz baby. Megkapsz – suttogtam, amint felemelkedtem vele együtt az ölemben. Valahogy alám került, elfeküdt a matracon, én pedig a lábai közé furakodtam és a kezemmel megtámaszkodtam az arca mellett. Végig néztem rajta, még ruháiban bújtatott testén, végül elmosolyodtam, lehajoltam hozzá és megcsókoltam. Nem hiszem el, hogy ez a csoda az enyém, és itt fekszik alattam. Nem hiszem el, hogy ő, pont belém szerelmes. Hogy pont hozzám vonzódik. Hogy pont engem akar. Fel kellene már végre fognom, milyen mázlista is vagyok.