35 - Az apuka

Halihalloo,

aww imádom ezt a részt! Tele lesz cute Nalmer&Holly&Niall momentekkel, úgy hogy remélem készen álltok! ;) Egy kicsit sok kép van a részben, de így könnyebb elképzelni az egészet++Taylor Fucking Beauty Hill egyszerűen goals szóval nem hagyhattam ki.:D Jó olvasást! Xx♥

NIALL HORAN

Lecsusszantam az ágyról, aztán felvettem az alsómat, majd a ruháimat magamhoz véve követtem Palmert a fürdőszobába. Még mindig egy vigyor terült el az arcomon, mikor csatlakoztam a hozzá a keskeny és hosszú szobában. Az ajtó mellett jobbra rögtön egy mosógépnek volt hely, mellette fal, utána pedig máris a fürdőszoba pult húzódott. Előtte egy plafonig érő hatalmas tükör volt, középen egy nagyobb mosdókagyló. A pult alatt szekrények voltak, a pult után pedig egy vécé. A mellett egy üvegfal volt, ami így elválasztotta a vécét és a tusolót. A pult megvolt pakolva a tegnap vett apróságokkal, Palmer pedig a kagyló előtt állt és éppen kapcsolta be a farmerjának a gombját. A tükörből vizslattam az arcát, míg mellé álltam, és persze ő is rögtön rám nézett. Szintén elvigyorodott, aztán magára húzta a kötött pulóverét, majd elkezdte a haját összefogni egy lófarokba, végül pár mozdulattal fel is kötötte a feje tetejére. Eközben én megmostam az arcomat, ittam egy kis vizet, utána pedig szintén felöltöztem.

- Valami különleges kívánság? – hajoltam én is közel a tükörhöz, ahogy azt ő tette, de a sajátom helyett az ő tökéletes arcát kezdtem bámulni.

- Ööö… nincs – nevette el magát. – Csak hozz valami ehetőt, meg kávét.

- Rendben – nyomtam puszit az arcára. – Sietek.

- Ne felejtsd el megkérdezni valakitől az időt.

- Oksi – kiáltottam vissza már az előszobából. Gyorsan felhúztam a cipőmet, aztán a kabátomat, a sálamat és a sapkámat is a fejembe húztam, majd kinyitottam az ajtót és aztán vissza is zártam Palmerre. Megnyomta a lift hívó gombját és a másik két fehér bejárati ajtót kezdtem bámulni. A lift elég gyorsan megérkezett, tekintve, hogy gyorsan is utazik, mert azért mégis csak egy toronyházban vagyunk. A nyolcadikon sem laktam még sosem.

A pékségben vettem két szendvicset, egy tojásrántottásat magamnak és egy sonkás-sajtos-salátásat Palmernek, utána pedig két hosszúkávét és két áfonyás muffint a mellette lévő Starbucksban. A kezem tele volt, de ez nem rettentett vissza attól, hogy megálljak két rajongó kérésére, egy-egy képre és ölelésre. Ők kisegítettek az idővel is, fél tíz múlt pár perccel, szóval a bútorok tényleg nem sokára megérkezhetnek. A házba visszatérve köszöntem a recepciósnak és egy párnak is, akik éppen a liftből léptek ki. Palmernek csengettem, mivel az ajtót kinyitni már nem tudtam.

- Egy perc! – kiáltotta ki, aztán hallottam amint elment és visszatért a kulcsokkal. – Oh, csak te vagy az? Miért zártad rám az ajtót? – kérdezte mosolyogva, aztán már el is vette a kávékat tőlem.

- Azért nagy ez a lakás, és nem hiszem, hogy hallanád, ha valaki bejönne, ha a fürdőben lennél. És most is nem messze összefutottam két rajongóval, szóval.

- Oké, oké, értem - mosolygott. – Mi finomat hoztál?

- Két szendvicset és két muffint.

- Mmm. Az időt megkérdezted?

- Háromnegyed tíz körül lehet – feleltem, miközben leraktam a szendvicseket a pultra a konyhában.

- Akkor mindjárt jönnek a bútorok – mondta, miközben már bele is kortyolt az egyik kávéba. – Gyorsan elpakolok a fürdőben, aztán pedig itt – rakta is le a poharát, de én elkaptam a derekát és magamhoz húztam.

- Nem, most szépen megreggelizünk nyugodtan és lassan. Utána egész nap pakolhatunk – nyomtam egy csókot a szájára, aztán a szendvicseket és a muffinokat fogva elindultam a háló szoba felé, mivel máshol nem tudunk sehova sem leülni. Az ágy már szépen megvolt ágyazva a hatalmas paplannal, amire felkerült a barna huzat és a sok párna is elvolt rajta rendezve. – Wow – vigyorodtam el, aztán leültem a végébe, Palmer pedig mellém. Lábait felhúzta törökülésbe, aztán újabbat kortyolt a kávéból.

- Odakint havazott!

- Még csak most vetted észre baby? – nevettem fel.

- Igen – mosolyodott el.

- Már tegnap este is esett. Egész sok megmaradt odalent. Vagyis az utakon és járdákon nem, de amúgy mindent hó borít.

- Délután elmehetnénk Hollyval szánkózni. Van egy domb nem messze Alexáéktól, ahol már többször is voltunk.

- Oké, menjünk – bólintottam rá rögtön.

- Üzenek Ale… vagyis nem tudok, mert levagyok merülve – állt meg a tevékenységében éppen, de aztán tovább is csomagolta a szendvicset. – Melyiket vetted magadnak? – kérdezte.

- Azt eszed, amelyiket szeretnéd baby – válaszoltam.

- Baby? Egyfolytában annak hívsz – vonta fel vigyorogva a szemöldökét.

- Zavar, vagy nem tetszik? – kérdeztem vissza értetlenül.

- Dehogy zavar. És de tetszik. Csak megjegyeztem – vont vállat, míg beleharapott a tojásos szendvicsbe. Mosolyogva elvettem a másikat, majd annak kezdtem neki.

Éppen ahogy befejeztük a reggelit csengettek is, mire kimentem és felvettem a kaputelefont. A recepciós értesített róla, hogy megérkeztek a bútorokkal, úgyhogy cipőbe dugtam a lábam és leindultam, míg Palmer a konyhában kezdett el gyorsan pakolászni. Délután négykor mentek el a munkások, ugyanis addigra lett összeszerelve minden. Én is benne voltam velük együtt a szerelésben, míg Palmer takarított és pakolászott. Mindketten kipurcanva huppantunk le a fehér bőrkanapéra a nappaliban, miután elmentek.

- Éhen halok – fogta a hasát. – Lemegyek valami ebédért.

- Nem, te maradj csak, majd én leszaladok. Mit szeretnél enni? – kérdeztem, de ekkor a kaputelefon újra megszólalt, mire Palmer egy nagy sóhajjal felállt és kicsoszogott az előszobába. Elvigyorodtam, amint végig néztem a berendezett nappalin és rohadtul tetszett az egész.

- Brian az – jött vissza Palmer, aztán az ölembe huppant.

- Na, mi az? Mégsem kell ebéd? – fontam a karjaimat vigyorogva a dereka köré.

- De igen – hajolt le hozzám, aztán megcsókolt.

Brian volt a megmentőnk, ugyanis nála nem csak telefontöltő volt, de még ebédet is hozott nekünk.

- Komolyan, nem tudom, mi lenne velem nélküled – nyomott puszit Palmer az arcára, mire a srác csak felnevetett és ledobta magát mellém a kanapéra.

- Királyul néz ki minden – nézett körbe vigyorogva.

- Palmer érdeme – mondtam mosolyogva.

- Tetszik? – kérdezte Palmer a konyhából.

- Igen, nagyon.

- Valamelyik este feljöhetnétek Lilyvel. Ma nem jó, mert nem sokára mehetünk Hollyékhoz, de holnap talán?

- Jó, majd megmondom neki ma.

- Mit is dolgozik a barátnőd? – kérdeztem tőle mosolyogva.

- Menyasszonyom – vigyorodott el.

- Oh, bocs haver. Gratulálok – veregettem meg a vállát. – Mikor jegyeztétek el egymást?

- Szerintem úgy egy éve tuti.

- Én hányszor megmondtam már, hogy itt az ideje az esküvőnek – jött ki a konyhából Palmer, kezében két tányér volt. Lehelyezte őket elénk a dohányzó asztalra, aztán visszaindult.

- Tudod Lily milyen munkamániás, még nem találtunk rá megfelelő alkalmat.

- Hát persze, fogd csak Lilyre – forgatta meg a szemeit Palmer, aztán leült a foteljába, ami ugyanolyan, mint Los Angelesben is van neki. Benyomott egy gombot rajta, így a lábtartó felhúzódott elé, ő pedig fel is helyezte a csinos lábait rá.

- Egyébként újságíró – válaszolta meg a kérdésemet Brian. – Állandóan dolgozik, reggeltől estig.

- Meg azért neked sincs éppen kedved egy nagy felhajtáshoz. Ismerlek már Brian – vigyorgott Palmer, miközben a villáját beletúrta a rizsbe, aztán be is kapta.

- Ez… nem feltétlen igaz. De nem szeretnék nagy esküvőt, az tény és való. Bár ez úgy sem rajtam fog múlni, hiszen Lil tuti meghívja az egész szerkesztőséget, szóval…

- Olyan esküvőtök lesz, mint amilyet közösen megálmodtok.

- Mhm, inkább hagyom Lilyt érvényesülni – nevetett fel Brian.

- Egyetértek – suttogtam felé, persze Palmer kiszúrta, így hát lebuktam.

Miután megkésői ebédeltünk, Palmer visszahívta az anyukáját és Alexát is megkérdezte, hogy otthon vannak –e. Utána elindultunk Palmer szüleihez, ott pedig mindketten letusoltunk és átöltöztünk sokkal melegebb ruhákba, hiszen Hollyval szánkózni akartunk menni. Brian addig megvárt minket a nappaliban Palmer édesanyjával beszélgetve, aki pedig alig várja, hogy eljöhessen hozzánk a lakásba. Palmerrel megbeszéltük, hogy akkor holnap főzünk vacsorát és meghívjuk Alexáékat is. Utána újra autóba ültünk és elindultunk hozzájuk. Holly már ruhákba bugyolálva várt minket az udvaron, alig tudott lépkedni olyan kis pufók volt az overállban és téli kabátban.

- Szia Holly – guggoltam le elé, hogy egy szinten lehessünk.

- Szia – válaszolt szélesen vigyorogva. – Hó – mutatott el mellettem a hatalmas kupacra.

- Jó sok esett, igaz? Szeretsz szánkózni? – kérdeztem, de ő csak leguggolt és a kesztyűs markába vett egy kis havat.

- Mindjárt hozom a szánkókat, aztán indulhatunk – mondta Alexa, és elindult a garázs felé, míg Palmer megállt mellettünk, végül leült mellém a hóba és eldőlt. Holly kuncogva figyelte őt, aztán persze rögtön követte Palmert, és elfeküdt ő is a hóban.

- Mozgasd a kezeid és a lábaid, és akkor hó angyalka leszel – mondtam neki.

- Hogyan? – kérdezett vissza aranyosan, mire megfogtam a lábát és elkezdtem úgy húzni a hóban, hogy egy hó angyalka legyen ott, miután feláll. Utána persze megmutattam neki azt is, hogy hogyan mozgassa a kezeit, ő pedig szélesen vigyorogva és kacarászva fürdött a hóban. Mikor Palmer felállt, felült ő is, aztán megfogtam a kezeit és felhúztam, majd mellém állt és úgy nézett le a hó angyalkára.

- Látod? Itt a szoknyája, itt a szárnyai, meg a feje.

- Igen – kiáltott fel. – Hó angyalka! – mutogatott.

- Nézd, nekem is van – mutatott Palmer az övére, mire felálltam és Hollyval felé fordultunk.

- A tiéd nagy. Az enyém kicsi – nézett vissza a sajátjára.

- Hát, mert én magas vagyok, te meg még kicsi – kuncogott fel Palmer.

- Na, itt vagyunk, mehetünk. Két szánkó, meg ez a műanyag – jött vissza Alexa maga mögött a szánkókat.

- Anya! Hó angyalka! – mutatott Holly rögtön a hóra.

- Nahát, de szép! Igazi hó angyalka vagy. Melyik szánkóra ülsz rá? – állt félre, Holly pedig rögtön elindult az egyik felé, aztán ügyesen ráült. A lábait felrakta és onnan vigyorgott fel ránk, Alexa pedig rögtön húzni is kezdte. Palmer megfogta a másik szánkó kötelét, aztán elindultunk mi is egymás mellett.

- Nem ülsz rá? – kérdeztem őt mosolyogva.

- Majd, ha lecsúszunk – legyintett. – Nehéz vagyok – villantotta ki a fogait, mire megforgattam a szemeimet, aztán a hátsójára csaptam és megálltam a szánkó mellett.

- Ülj rá – parancsoltam neki, mire kuncogva nyomott egy csókot a számra, aztán ráült a szánkóra és felrakta a lábait is. Elkezdtem húzni őt, és amint kiértünk a kapun, egymás mellett Alexával húztuk magunk után a szánkókat, míg Holly és Palmer folyamatosan kuncogtak valamin. Imádtam hallgatni őket, ahogy beszélgetnek, habár mellette ott volt az a kínos csend közöttünk Alexával. Valamiért úgy éreztem, hogy beszélgetnünk kéne, de nem tudtam, hogy mégis mit mondhatnék neki.

Öt perc múlva elhagytuk a családi házakat és megérkeztünk egy domb elé, ahol már voltak kint családok, gyerekek és felnőttek egyaránt csúsztak le a dombon. Palmer felállt a szánkóról, aztán mi is felindultunk a domb tetejére. Legfelül aztán Alexa beült Holly mögé, míg mi Palmerrel egy szánkóra ültünk rá, és le is indultunk a domb tetejéről. Mi hamarabb kisiklottunk Palmerrel, mert a súlyunk több volt, mint Alexának és Hollynak, így ők tovább is csúsztak. Holly végig kiabálta és visítozta az egészet, míg mi nevettünk és a hidegtől könnyek gyűltek a szemünkbe. Egy- két órát biztosan kint lehettünk és szánkóztunk, Hollyval egymás után többször is lecsúsztam, miközben kis testét magamhoz szorítottam, nehogy lerepüljön. Hó angyalkát is csináltunk és mini hóembert is építettünk, aminek aztán kövek lettek a szemei, orra és szája. Teljesen besötétedett, mire visszaértünk Alexáékhoz. Hollyval rögtön leültem játszani a szőnyegre, míg Alexa kakaót készített, Palmer pedig a postáját nézte át, amik jöttek neki.

- Na, kész vannak a kakaók, üljetek asztalhoz, mert Hollynak is bögrében jár már.

- Wow, hova lett a cumisüveged? – nézett fel rögtön Palmer, míg én Hollynak kihúztam mellette a széket, hogy feltudjon ülni. Alexa rakott alá egy magasítót, amire aztán felültettem és be is toltam, míg Holly a színes képeket nézte Palmer előtt kiterítve.

- Te vagy! – mutatott Holly a képre, közben a kezébe vette a műanyag kanalat és belekanalazott a kakaóba.

- Igen, én vagyok. Egy magazin januári számában – emelte fel az egyik képet, míg én elvettem tőle, aztán leültem Holly mellé.

- Nincs rajtad ruha! – kiáltott fel Holly, mire rögtön arra a képre néztem. A képen Palmer feje és vállai látszódtak, valamint egy icipici a melleiből.

- De volt rajtam, csak úgy látszódik, mintha nem lenne – vigyorgott vissza rá Palmer.

- Jó képek – mondta Alexa, míg a bögréjébe ivott és maga elé húzott egyet. Amíg kakaóztunk megnéztünk a sorozat összes képét, amit Palmer kinyomtatva megkapott, utána viszont összepakolta a leveleit és a fotókat és egy kupacba rakta őket, hogy majd magunkkal vigyük.

- Mondtam, hogy meg van a lakásunk? – mosolygott Palmer Alexára, mire Alexa felvonta a szemöldökét és rám pillantott.

- Máris? Nem sokat gondolkoztatok rajta.

- Hát, Niall beleszeretett a kilátásba, ideális, három szobás és annyira nincs messze se.

- Wow.

- Arra gondoltam, hogy valamikor berendezhetnénk a másik szobát Hollynak. Szeretném, majd ha nálunk aludna meg minden. Persze, most még lehet korai, de majd később – mondtam, mire mindketten rám néztek és még Holly is felnézett rám, gyanítom, mert hallotta a nevét. Lemosolyogtam rá és megsimogattam a kis kézfejét.

- Igen, persze, ha szeretnétek, rendezzétek be neki. Nekem nincs kifogásom ellene – mosolygott Alexa.

- Szuper! – vigyorgott Palmer. – Akkor most összepakolok jó pár ruhát a szobámból, oké? Konganak a szekrények az ürességtől – állt fel.

- Oké – bólintott Alexa.

- Holly, megmutatod a szobádat? – kérdeztem tőle, mire visszanézett rám. – Miután megittad a kakaódat – fűztem hozzá, mert persze még mindig azt szürcsölte.

- Igen! – kiáltott fel édes baba hangján, aztán már el is tolta magát az asztaltól és lecsúszott a székről.

- De előbb idd meg a kakaódat.

- Már nem kérem – mondta aztán a lépcső felé indult, majd megállt és visszanézett rám. Mosolyogva felálltam, aztán hárman felmentünk az emeletre, közben Holly mindvégig a kezem szorongatta, amin nem tudtam nem mosolyogni. Ott aztán Palmer levált az első szobánál bal oldalt, míg Holly a mellette lévő ajtóhoz vezetett, aztán lenyomta a fehér faajtó kilincsét és benyitott a szobájába. Amint beléptünk a szobába, megcsapott a baba illat, így mélyet szippantottam a levegőből, miközben körbenéztem. Szép volt, letisztult és pontosan illett Hollyhoz. Nem volt minden rózsaszín, és nem is volt ezer Barbie baba, sellőlány és mindenféle meseszereplő a falakra mázolva, sőt még csak rózsaszín sem volt, hanem szürke. Az ajtó mellett volt egy fehér komód, közvetlen azután egy kiságy, mellette pedig egy hatalmas babaház. A szoba másik oldalán ablakok voltak, egy nagyobb szekrény és pár játék. – Itt alszok én – ment az ágyához és a kezével a takaróra csapott, mire rögtön felé néztem. – Nézd milyen nagy babaház – ment tovább, majd le is csüccsent előtte és kinyitotta.

- Nagyon szép szobád van – mentem mellé mosolyogva.

- Játszunk babásat? – kérdezte, mire szinte rögtön letérdeltem mellé a szőnyegre. – Te leszel az apukával – nyomott a kezembe egy férfi bábut, én pedig nagy szemekkel néztem rá. Persze, így volt logikus, hogy nálam volt a fiú bábu, mégis a szívem egy pár pillanatra a hasam aljába csúszott, mikor azt mondta, hogy én vagyok az apukával. – Itt van anya, és ez én vagyok – mutatta tovább. – Ez meg Palm és Lady – felnézett rám azzal a kis elbűvölő mosolyával, én pedig nem bírtam ki, egyszerűen lehajoltam hozzá és egy puszit nyomtam a kis fejére.